Napló, 1968. december (Veszprém, 24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-03 / 283. szám

C «2­033 /&" ^ (. INT57E7 •) Munka—munkaidő 'Ifjú Ipari tudósítóink jelentik a túlórázásokról Az idén az új gazdasági me­chanizmus első évében még inkább „zsebre megy” a vál­lalatoknál a különféle túl­óráztatás. A szakszervezetek ezért is kaptak nagyobb ön­állóságot a túlmunkában vég­zett munka szükségességének elbírálásában, vagy éppenség­gel elutasításában. Általában csökkent a túlórák száma, s bár ipari tudósítónk nem mondják ki, de még mindig igen magas. Hogy mindezt mire fordítják, arról számol­nak be most, állandó külső munkatársaink, a veszprémi központi tele­pen elkezdett emeletráépítés határidőre való befejezése. A várpalotai szolgálati helyen a karbantartók létszámhiánya miatt volt kénytelen a válla­lat műszaki szakszolgálata túlóráztatni a szerelőket, hogy a megadott üzemképes­ségi százalékot és az üzemké­pes járművek számát bizto­sítani tudják. Az év végi leltározások is rendkívül, határidőben szo­ros, fontos és gyors munkát követelnek. Ezek elvégzésére a korábbi időkben is enge­délyezte a túlórákat a fel­ügyeleti szerv. Az 1968. évi leltározások lebonyolításához mintegy 1200—1400 túlóra szükséges, amely 50—60 új dolgozó két hónapi foglalkoz­tatottságát teszi feleslegessé. TAKÓ IMRE csak azért is jelentős fel­adat, mert a következő évek­ben az Elekthermaxban is bevezetik a csökkentett mun­kaidőt. Kováts Zoltán VSzSg proletárjai, egyesüljetek ! ! Évvégi hajrá nélkül A Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál eddig havonta át­lagosan 4650 túlórát használ­tak fel, ami az összes mun­kaóra 1,4 százaléka. Koránt­sem mondható azonban, hogy ez az év során egyenletes volt, hiszen januárban lényegesen kevesebb volt a túlórák szá­ma, mint például szeptem­berben. A rendkívüli ingadozásnak az az oka, hogy a túlórák nagy részét bányafenntartásra, karbantartásra fordítják, ami viszont nem tervezhető előre, hiszen a nyomásviszonyok különböző mértékben jelent­keznek. A túlórák jelentős ré­szére a szállításnál került sor. A külfejtés miatti idénysze­rűségből adódik, hogy a nyá­ri hónapokban a szállítás za­vartalanságáért a munka­időn túl is dolgoznia kell a ra­kodóknak, szállítómunká­soknak. LAJER MIHÁLY Az szb engedélyével 1966 óta minden évben csökken a túlmunkában vég­zett műszakok száma a Pad­­ragkuti Szénbányában, amely azt bizonyítja, hogy itt igen sokat javult a munkaszerve­zés. Ez évben is a bázis idő­szakhoz viszonyítva, mintegy 80 százalékos a túlóra fel­használás.­­ A túlórában végzett munkáknak arányban kell lennie a termelés célkitűzé­seivel, s azt csak akkor sza­bad igénybe venni, ha szük­séges — mondotta a munka­ügyi csoport vezetője, s ez jól tükrözi az általános irányt. Az üzemi szakszervezeti bi­zottság is rendszeresen vizs­gálja a túlórák felhasználá­sát, s aláírásuk, engedélyük nélkül bér nem fizethető. Ez munkásvédelmi célt is szol­gál, megakadályozza az eset­leges túlkapásokat. CSERNYÁNSZKY MIKLÓS Hatvan ember helyett A 15. sz. Autóközlekedés Vállalat ezévi túlóra­helyzete a korábbi évekhez hasonlóan alakult, vagyis túlórákat csak akkor rendeltek el, ha az rendkívüli igényeket elégített ki. Ilyen különleges eset volt az ajkai üzemegységnél a szerelőműhely aknáinak át­építése miatt feltorlódott gép­járművek gyors megjavítása. A túlóraterv kötelező A Pápai Textilgyárban év­ről évre a létszámmal együtt megtervezik a felhasználható túlórát is. Ezt üzemrészen­ként kapják meg a vezetők. A terv betartása kötelező. Túl­lépni csak rendkívüli eset­ben, külön engedéllyel sza­bad. Tavaly 44100 túlórát ter­veztek, a tény 41 843 volt, te­hát 2257-et megtakarítottak. Ebben az évben az első 10 hó­napra 29 500 túlórát tervez­tek, a tény 25 042, vagyis 4458-cal kevesebb. Ha gyárrészlegenként ele­mezzük a túlórák alakulását, meg kell állapítanunk, hogy a tervezettnél többet csak a fonodában használtak fel. Ez viszont a nagymérvű rekonst­rukciós munkával indokol­ható, amely mellett az elég­gé feszített tervet is maradék­talanul is végre kellett haj­tani, hiszen nem kis mérték­ben ezen múlott a szövődő tervteljesítése is. S hogy a túlórák felhasználása minde­nütt jogos volt, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szakszervezeti bizottság va­lamennyi kifizetésével egyet­értett. MEZŐ ISTVÁN Tűzhelyek a határidő előtt A teljes termelés értéke közel 35 százalékkal emelke­dett a múlt évhez viszonyít­va a pápai Elekthermax Gyárban, ezzel szemben a fi­zikai dolgozók létszáma csak 8 százalékkal. A túlórák szá­ma mégsem nőtt, hanem azo­nos szinten maradt, ami tu­lajdonképpen csökkenést je­­lent. Természetesen még ma is sok olyan munkaterület található a gyárban, ahol elengedhetetlen a túlórázás Különösen a szerszámmű­helyben sok a túlóra. Oka kizárólag az, hogy az év­közben átvett lámpagyártás­hoz külön­böző szerszámokat kellett gyártani. A lakatos­műhelyben az év közepén több millió forint értékben gyártottak különféle ipari berendezéseket a Győri Va­songyár részére. Anyagellát­l­é­si és konstrukciós hibák '­övetkeztében azonban a ’’’értés késve indult, viszont határidőt tartani kellett '­’ükséges volt tehát a túl­­óra. Az elkövetkező években zonban a gyár munkája n­gyekszik úgy összeállítani hogy mindinkább csökkenjen a túlórák száma Előfeltéte­leidért Megteremtése már Csak üzleti célból A jelenlegi munkatempó a VIDEOTON ajkai gyáregy­ségében az év vége ellenére nyugodt, kapkodás és túlóra­mentes. Természetesen van­nak egyes munkaterületek, ahol szükség van legális túl­órára, így az alkatrészgyár­tás anyagmozgatásánál, me­lyet az üzemszerűségéből ki­zökkentett daraboló, illetve anyagelőkészítő részleg át­költöztetése okozott, vala­mint az új gyártmány, a kondenzátor beindításakor még teljes egészében nem ismert, garanciális anyagok gyártásának szükségessége. A szerelde ugyanakkor sze­relvény és kereskedelmi áruk korábbi hiánya miatt kény­szerült túlórázásra. Itt első­sorban az amatőr rádióépítő­ről van szó. Tehát túlórázás zömmel csak üzleti szem­pontból szükséges. Hegyaljai István „Beugrás46 betegségnél A tapolcai vontatási mű­helyszolgálatnál ez évben minimális volt a túlórák szá­ma. Csupán az üzemben, il­letve a forgalomnál előfor­duló hibák miatt vált szük­ségessé néha egy-egy gyors­­javítás. A mozdonyvezetőknél, fű­tőknél, motorvezetőknél is a ritkán előforduló „beugrá­sok” miatt kellett túlóráztat­ni, vagyis, ha egy-egy tár­suk megbetegedett A túlórák elrendelésekor a gazdasági vezetők mindenkor figyelem­be vették a szakszervezeti bizottság egyetértési és véle­ményezési jogát Dancs József A „Kilencek” kiállításának egy részlete a Veszprémi Vegyipari Egyetem aulájában (Fotó: Péterfay Endre) Pápai leltár: +1 üzem Közös tervek — „Varrónő főiskola64 „Ezt az üzemet, az ipar- és kereskedelempolitikai meg­fontolásokon túl igényelte Pápa városa, s a járási szék­hely lakossága is”. — Ezek­kel a szavakkal adta át teg­nap délelőtt Pápán a Női Fe­hérneműgyár új gyáregysé­gét Székely Józsefné a fő­városi székhelyű nagyvállalat vezérigazgatója. Az ünnepélyes átadásra, a­melyen a gyár vezető szakem­berein túl megjelentek a járás, a város vezetői közül Gyimóthi Dénes , a járási pártbizottság első titkára, Szabó Gyula, a városi párt­­bizottság első titkára, Gyene­­se László városi tanácselnök, valamint a városi üzemek képviseletében Boncz István, a Pápai Textilgyár igazga­tója — tovább szépült az­­­zem. Az összesen több mint tíz­millió forintot érő beruhá­zás rangos üzemet adott a dolgozóknak. A hatalmas csarnokban sorban, helyükön álltak a gépek, s várták új gazdáikat, a közelmúltban felvett mintegy százötven pá­pai és Pápa környéki lányt és asszonyt. Az ünnepélyes átadás után­ra éppen dolgozó műszak tagjai virággal kedveskedtek a vendégeknek Ezután a Női Fehérneműgyár vezetői és a város képviselői rövid baráti beszélgetésen vitatták meg az új gyáregység jövőjét. A beszélgetés során Szé­kely Józsefné igazgatóasz­­szony elmondotta, hogy a gyár létesítését az új gazda­sági mechanizmus is sürget­te. A reform bevezetése után ugyanis feltételezhető volt egy bizonyos áremelkedés melyet „letörni” csak ko­moly készletekkel, állandó és folyamatos áruterítéssel le­hetett. Nos bár a telephely csupán „próbagyár”-ként mű­ködött 1968-ban, mégis elérte a kívánt célt. Az igazgatónő elégedetten számolt be ar­ról, hogy a viszonylag rövid betanulási idő ellenére máris export­ minőségű termékek előállítására képes az üzem. Megérte a tízmilliót, hiszen ha a kezdet ilyen sikeres volt, akkor bízhatunk a gyár jövőjében is.” A távolabbi tervekről, elképzelésekről beszélve a gyár vezetői el­mondották hogy a későb­biekben önálló szabász rész­leget terveznek Pápára, en­nek lenne a feladata a Pápai Textilgyár export-maradék anyagainak feldolgozása. A lehetőség mindkét gyár szá­mára előnyös. Szóbeli meg­állapodás született hogy egy­két éven belül közös üzletet nyit majd a két üzem a vá­rosban. A szakmai utánpótlás kér­désében is igen kedvezőek a Női Fehérneműgyár elkép­zelései, a Pápán már megle­vő Textilipari Technikum mellé, vagy azon belül kihe­lyezett ruházati technikum létesítését tervezik. Termé­szetesen az „alapokról” is gondoskodnak, biztosítják majd az ipari tanuló, tehát szakmunkás képzést is. A gyáriak továbbra is kér­ték a város vezetőinek segítő támogatását, hiszen az üzem alapítását nagymértékben segítette, hogy a Pápai Tex­tilgyár és a városi tanács felajánlotta és időben átadta­­ az építőknek a szükséges te­­rületet „Lehetőséget és felelőssé­get kaptunk az új üzemmel — mondta Gyenese László. — A lehetőségekkel élni szeret­nénk a felelősséget pedig úgy viseljük, mint ahogy sa­játja iránt érez az ember”. A beszélgetés után a ven­dégek és „gazdák” még egy­szer megtekintették az üze­met. Maketteken és tablókon Veszprém, Szolnok, Tatabánya és Kecskemét városközpontjai A Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat kiállítást rendezett a város­és kereskedelmi központokat tervező II-es irodájának, az utóbbi években végzett mun­kájáról. Veszprém, Tatabá­nya, Kecskemét és Szolnok új városközpontjának, a na­gyobb idegenforgalmi terüle­tek üdülő-szállóinak és az új üzletnegyedeknek a terveit, képeit 14 tabló és számos ma­kett ismerteti. A bemutatót december 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők a LAKÓ­TERV székházában. Ködös, szénporos ünnep — Az igazgatót keresem. — Ott van. A sisakos, szürkeruhás egy beszél­gető csoportra mutat. Körmeközt fog­ja a csikket, majdnem bajszára ég, ledobja, gumicsizmájával eltapossa. Belép a leszálló liftjébe. Hátán meg­feszül a sárga mentődoboz hevederje. Jókai-bánya. Műszakváltás. A beszélgető csoportban bányászok. Olyanok, mint az, aki csikkét eltapos­va lement. — Engem keres? — válik ki egyi­kük a csoportból. Végignézi városi kabátom, fehér ingem. Mondanám már, de bemutatkozik, nyúj'tja kezét. — Köbér Ferenc üzemvezető va­gyok. — — mutat egy másikra a be­szélgetők közül — a főmérnökünk. — Leginszky Gyula. Nem látom, nem nagyon ismerem arcukat. A bányából, lentről jönnek. Rajtuk, a bányatérkép: szénből. — Gratulálok. — Köszönjük — mondják. Aztán mennek a fürdőbe. Miért kell gratulálni Jókai-bányán? Tegnap befejezték, teljesítették éves érvüket. Míg várom a két vezetőt, nézem én is a sorukra liftre várókkal a csil­­lepályát. Számoljuk a kimenő, rakott csillét: — Hetven, hetvenegy... kilencven­­kettő, kilencvenhárom. Csend. Az egyik megbillenti a ba­kelitsapkát. Ennyi kellett az éves tervhez, d­e igazgatói szobában kávéval kí­nálnak. Kint fojtós köd feküdt be a dombok közé, itt most jól melegít a kávé. — Hogy csinálták? Banális a kérdés. Nem is erre vála­szolnak, csak összenéznek, aztán be­mutatják a bányát. — Önálló üzemegység vagyunk. Az összlétszám 1450 fő, ebből a bányában vannak HSO-an, összesen 658 ezer tonna szenet kellett adnunk egész év­ben. Megcsináltuk. Igaz, erre még rá­jön az az ötvenezer, amit a jubileum­ra vállaltunk. — Könnyű volt a terv? — kérdezze meg a bányában. Csak így akartuk. Mi­ a bánya. Jegyzőkönyvet tesznek elém: „Jó­­kai-bánya üzemvezetőség beszámoló­ja az 1968. április 25.-i kibővített csúcsvezetőségi értekezletre.” S ben­ne — lapozzák előttem az oldalakat — a tervezett határidők. Köztük az is hogy december első napjaiban teljesí­tik az évet. Számoltak a mechanizmussal. Igen, látszik minden programon, intézke­dési terven, eredményen. Felmérték a piaci igényeket, s a lehetőségeket. Erős az első és az utolsó negyedév, a másik kettő gyengébb, így hát a két középső negyedévben fenntartási munkák, előkészítő munkák, beruhá­zások saját kivitelezésben. — Amikor kellett, akkor aztán min­denki a szenet hozta. Hát így... Gondolatban még egyszer megpi­hennek. — Nehéz volt? — Mindenki megértette. A pénze is mindenkinek megvolt. A nyereség meg... Hát rátettünk eddig is, ha még jön egy hónap. Úgy számoltak, , hogy a meglevő költségeket csökkentették. Úgy szá­moltak, hogy ha kellett, egyik napról a másikra növelték a kapacitást, ha kellett új terméket vittek a „piacra”. — Valaki mondta egy vállalattól, hogy nekik jó lenne a rostált dara. Az olyan 5—10 milliméteres, a dió meg a por között van. Azt vittünk ne­­kik. Persze most azért a lényeges a kocka­darabos. Annak van ára. Most csináltunk egy gépet, berendezést, mi esésgátlónak hívjuk, hogy ne törjön a szenünk. Különben Jókai-bánya kísérleti üzen. A fejtések 50 százaléka gépe­sített. Itt van a Dobson berendezés is. Úgy mondják Jókai-bánya jó üzem. Hat éve élüzem szinten teljesíti a ter­vét. Úgy, mint az idén. 1968 december 2. Délután 14 óra. Jókai-bánya teljesítette tervét. Oda­kint a köd befeküdt a dombok közé. A titkárnő feketét hoz, az igazgató a bányáról beszél. 'sb Mi, a bánya S. Boda András

Next