Napló, 1969. április (Veszprém, 25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-01 / 75. szám
I.. Tűszből mentett meszelik Egy* ismerősöm kisfia hatalmas csomaggal toppant haza vasárnap ebédre. ..Nézd anyu, mit hoztam!” És a kincstalálók örömével mutatja új szerzeményeit, vagy negyven tubus technocol rapid ragasztót, két meszelő, tíz borotvaecsetet, szunyogirtós dobozokat, szempilla boborítókat rúzsokat, hajlakkot, cipőpasztát és mindegyiket csaknem új, kifogástalan állapotban. Kincset talált a kisfiú és még sokan mások? Azt, szemétre dobott kincset! Az történt ugyanis, hogy az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat veszprémi leégett raktárait most kirámolják. Ami „használhatatlan”, azt kidobják, így történt, hogy szombaton és vasárnap teherautók hordták a „selejtet” a Bakony Művek melletti szeméttelepre, hogy eltemessék. Amíg a dózerek nem értek oda, addig a guberálók minőségellenőrzést tartottak. És hiába volt a napközbeni két éjjeliőr, azok sem tudták megakadályozni, hogy az arra járókai ne válogassák a jól Érdeklődésünkre a vállalatnál elmondták, hogy dolgozóik a honvédség segítségével folyamatosan szétválogatják a használható és használhatatlan raktárbeli cikkeket. Úgy látszik — mint a példa bizonyítja — rosszul. Mert bár biztosítása volt a vállalatnak, azért nem ártott volna akár csak száz forintokkal is enyhíteni a milliós kárt. Akár tisztességesebb válogatással, akár úgy, hogy tíz-húsz százalékos árral vásárt rendeztek volna a sérült, égett cikkekből. Mert a guberálók ragasztanak a szemétbe dobott ragasztóval, borotválkoznak az ecsettel. A szúnyogirtó is szórja a rovarirtószert, a hajlakkos doboz a hajlakkot, a rúzs pedig ugyanúgy pirosít, s a meszelők sem robbantak még fel... A közmondásbeli veszett fejszének a nyele is ér valamit ... S. Boda ____________________________) Ifjú szarvasmarhatenyésztők vetélkedője Pápán Megrendezték ifjú szarvasmarha tenyésztők megyei vetélkedőjét szombaton, a Pápai Mezőgazdasági Technikumban és Tangazdaságban. A vetélkedőt a KISZ Veszprém megyei bizottsága hirdette meg a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok fiataljai között. A megyei vetélkedőn 27 fiatal szarvasmarhatenyésztő vizsgázott a héttagú zsűri előtt, a zsűri elnöki tisztét Varga Sándor, a mezőgazdasági technikum tanára töltötte be. A vetélkedő munkájában résztvett Szerdahelyi Mihály, a KISZ Központi Bizottsága munkatársa: a megyei pártbizottságot Kósa László, a KISZ megyei bizottságát pedig Müller István és Szévald József képviselték. Megjelentek a tsz területi szövetségek, a megyei állattenyésztési felügyelőség képviselői, s a fiatalokat kísérő vendégek is. A fiatal versenyzők — mind harminc éven aluliak — elméleti írásbeli és szóbeli vizsgát tettek, majd a gyakorlati felkészültségükről adtak számot. Az írásbeli dolgozatokban a szarvasmarhatenyésztés népgazdasági jelentőségét és az állami támogatás hatékonyságát méltatták. Szektoronként — tehát az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek fiataljai közül — az első helyezettek részt vesznek a májusi országos vetélkedőn, Hódmezővásárhelyen. Mindkét szektorban az első három helyezett értékes jutalomban (fényképezőgép, karóra, dohányzókészlet) részesült, az elsők közé nem került legeredményesebb versenyzők pedig emléklapot kaptak a rendező megyei KISZ bizottságtól. A vetélkedőn — az állami gazdaságok fiataljai közül — Böröczky Zoltán, a Pápai Állami Gazdaság dolgozója, a szövetkezetek ifjú versenyzői közül pedig Elek Ferenc, az alsópáhoki Petőfi termelőszövetkezet szarvasmarha tenyésztője ért el első helyezést, így megyénket ketten képviselik az országos vetélkedőn. Második helyen Mórocz Jenő (Pápai Állami Gazdaság) és Takács Ferdinánd (Rezi, Zöldmező Termelőszövetkezet), a harmadik helyet pedig Gróf Gyula (Pápai Állami Gazdaság) és Zatykó Erzsébet (Balatonkenese Egyetértés Termelőszövetkezet) végzett. Ígt bolt a várpalotai Tési-dombon Reprezentatív kivitelben, több, mint kétszeresre növelt területen nyílt meg tegnap Várpalota új városnegyedében, a Tési-dombon az átalakított, újjávarázsolt fűszer- és csemegebolt. A régi üzletet „kinőtték”, s a bolti dolgozók igyekezete ellenére is egyre nehezebben tudták lebonyolítani a növekvő forgalmat. A Veszprém megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ezért bővítette és korszerűsítette a boltot. Ajkai és hajmáskéri „új típusú” üzleteik tapaszta- latait felhasználva bővítették a várpalotai üzlet áruválasztékát. A hústól a tejig és tejtermékig, a csemegeféléktől a vegyi- és műanyagáruig sok mindent megtalálnak ebben a boltban a vásárlók, akiknek zöme nemcsak háziasszony, hanem dolgozó nő, s számukra egyáltalán nem közömbös, hogy mennyi időt töltenek a „beszerzéssel”. Az üzlet előterében presszót létesítettek, ahol rövidesen turix italok között is válogathatnak a fogyasztók. Az új boltot tegnap reggel Zr-tai Zoltán, a kiskereskedelmi vállalat igazgatója adta et rendeltetésének. Ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy megdicsérje és megjutalmazza a boltban dolgozó szocialista brigádot, azért amiért az egy hónapig tartó átépítés alatt is „zavartalanul” árusítottak. Másfél milliós forgalmukkal a vállalat boltjai között a harmadik helyet szerezték meg. Képünk az új üzlet megnyitásakor készült. (Foto Pétertag) . NAPLÓ. Szemei az ország legfiatalabb házgyára A múlt év novemberében helyezték üzembe az ország legfiatalabb házépítő kombinátját, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat alsózsolcai üzemét. Azóta 160 lakáshoz elegendő elemet gyártottak. Idei tervük 2100 lakáshoz szükséges panel. A kombinát termékeiből Miskolcon már szerelik az első 10 emeletes épületet, amelyben 170 lakás lesz. Képünkön: Részlet az üzemből. (MTI fotó : Mező Sándor felvétele) A reform bevezetése előtt sokan — nem is alaptalanul — attól tartottak, hogy a vállalatok ezután saját fejlesztési eszközeiket, a kölcsönvett bankhiteleket, méginkább a termelés, a nyereséget növelő beruházásokra összpontosítják. A munkavédelmet, a szociális- és munkakörülményeket javító befektetéseket a központi beruházási politika is gyakran mellőzte, s a kerettúllépés, a határidő-csúszás rendszerint ezeket sújtotta. Az új gazdasági mechanizmus kezdeti tapasztalatai viszont cáfolják az aggályoskodókat és az eddigi gyakorlatot. Az eltelt rövid idő alatt is megfigyelhettük, hogy növekszik a munkakörülményeket, a szociális és a kulturális ellátást javító beruházások szerepe, aránya az önálló vállalati döntésekben. A Fűzfői Papírgyár idei beruházási programjának első helyén például egy 600 személyes férfi öltöző-fürdő építése szerepel. Ezzel régi problémát oldanak meg, mivel a dolgozók 80—70 százaléka eddig a munkahelyén öltözködött, s ott is tárolta ruháit. Gyarapodtak az öltözők, a mosdók, a munkásszállók építésére, fejlesztésére fordított összegek. Több vállalat vett fel máris kedvezményes bankhitelt ilyen, nyereséget közvetlenül nem hozó invesztícióra. Az idén pedig az új kormányrendelet nyomán valóságos társadalmi mozgalommá szélesedett az előzetesen csupán szórványos vállalati lakásépítési akció. Ma már szervezetten segítik a kislakásépítkezést, a MÁFKI-nál, a VIDEOTON-nál, a Veszprém megyei Vendéglátóipari Vállalatnál, hogy csak néhányat említsünk. Vállalataink, szövetkezeteink vezetőinek többsége tehát nem hajszolja mindenáron a nyereséget, hanem szocialista módra gondolkodik, felelősséget, érez a munkások iránt. Ez a humánum és felelősségérzet persze nem mond ellent a gazdaságossági törekvéseknek, sőt végső soron — közvetve, számszerűleg pontosan ki nem mutatható módon — hozzájárul a nyereség növeléséhez. Az új Munkatörvénykönyv, amely a reform elveivel összhangban megszüntette a munkahelyváltoztatás dolgozója hátrányos következményeit, egyben gazdasági feladattá tette a messzemenő gondoskodást az emberekről. A bővített újratermelés zavartalan személyi feltételei csak úgy biztosíthatóak, ha az adott vállalatnál mindent megtesznek a dolgozók tayaffi helyzetének munkahelyi és társadalmi közérzetének javításáért. A 15. sz. AKÖV veszprémi kirendeltségén évek óta gondot okozott, hogy a rakodómunkások néhány napi munka után továbbálltak. A vizsgálat többek között megállapította, hogy a munkaerővándorlás egyik oka az erősen kifogásolható szociális, komortmális ellátás. Szűkös, egészségtelen menetirányító iroda, öltöző volt itt mindaddig, amíg a vállalat sok százezer forintért meg nem vásárolta a FÜSZÉRT raktárépületét, hogy itt modern, korszerű, rakodási kirendeltséget létesítsen. A munkahelyi közérzetet javító beruházásoknál, mivel az optimális megoldás többnyire nem választható ki hatékonysági számításokkal, tanácsos a közvéleménykutatás módszereivel élni. A korlátozott beruházási lehetőségek miatt is célszerű tájékozódni, hogy vajon az üdültetés, avagy az üzemi étkezés, a munkásszálló vagy a lakásépítés találkozik-e nagyobb helyesléssel. Bár kétségtelen, hogy népszavazással, mindenki szájíze szerint nem lehet dönteni, de abból sem szabad kiindulni, hogy a vezetők vagy akár a szakszervezeti funkcionáriusok minden esetben csalhatatlanul ismerik a dolgozók igényeit. Az üzemi demokrácia fejlesztése, a dolgozók beleszólési jogának érvényesítése az őket érintő ügyekbe, ezúttal sem valamiféle öncélú ceremónia. A közvéleménykutatás módszereinek közvetítésével a dolgozók többek között megismerhetik az önálló vállalati gazdálkodás módszereit, lehetőségeit. Impulzusokat kaphatnak a munka- és életkörülményeket javító beruházások helyi forrásainak feltárására, a belső tartalékok mozgósítására, így például, mióta intézményesen lehetővé tették a nyereségből képzett vállalati fejlesztési alap 10 százalékának felhasználását lakásépítési célra, a dolgozók a fejlesztési alap növelésében is érdekeltté váltak. Ha például csökkentik a felesleges készleteket, ezzel fejlesztési alapot szabadíthatnak fel az országos és a helyi lakásgondok enyhítésére. Jó példával szolgált a veszprémi Bakony Művek is, amely külön kérdőíveket bocsájtott ki, amelyeken az üzem életével,, a termeléssel kapcsolatos véleményüket mondhatták el a dolgozók. A nők Akadémiájának fórumán pedig közvetlen válaszolt az igazgató, a párttitkár és az SzB titkár a helyszínen feltett kérdésekre. Persze nem minden vezető ismerte még fel saját módszereinek, az elvtársias közösségeknek és bizonyos beruházásoknak társadalmimunkahelyi közérzetet javító szerepét. Ezért például az új dolgozók felvételére helyezik a hangsúlyt és elhanyagolják a régi törzsgárda- tagok megtartására irányuló erőfeszítéseket. A létszámgondok enyhítését pedig kizárólag bérkérdésre egyszerűsítik le, s ezzel gyakran csak növelik a belső bérfeszültségeket, a régi és az új dolgozók ellentétét. Valójában pedig nem lehet olyan magas bért fizetni sem az új, sem a régi dolgozóknak, amelyre a szakembercsábítás reális reményében más vállalatok rá ne licitálhatnának. De ha nem csak a pénz és nem is csak a megszokás köti munkahelyükhöz a dolgozókat, hanem az anyagi-erkölcsi előnyök, az emberi értékek egész láncolatának tudatos számbavétele, akkor többnyire hatástalan marad a csábítás, így a vállalatok között kibontakozó verseny a dolgozók megtartásáért, hatásos vonzásáért, nemcsak a béremelés eszközével folyik, hanem feltételezi a munka-, a szociális körülmények javítását, az elvtársias kapcsolatok fejlesztését is. Kovács József Közérzetjavító beruházások Zsebe helyett köpenyén az egyik savrágta lyukba dugta a kezét, és kinevet. Joggal, hiszen a tollam is megállt, amikor elmondta, hogy milyen című pályázatával lett harmadik a Kiváló Ifjú Technikus országos pályázaton. — Inkább másolja le — nyújtja fiókjából a vaskos tanulmányt. A címe: „Ammónium-szulfátos-kénsavas vasnádé szulfát tartalmának meghatározása konduktermiás titrálással”. Horváth Gizella, a Veszprémi Vegyipari Egyetem Kémiai Technológiai tanszékének technikusa megpróbálja tanárosan megmagyarázni: — Az Ózdi Lenin Kohászati Művekkel volt egy közös kutatási témánk. A lényege az volt, hogy olvasztás előtt elektrolízissel tisztítják a vasat, az elektrolízisben szereplő vasrácié szulfát tartalma azt mutatta mennyi vas van az anyagban. Eddig körülbelül fél napig tartott egy ilyen vizsgálat, túl hosszadalmas volt. A titrálással ez mindössze pár perc. A „titrálás” szót úgy mondja, hogy nem is merem visszakérdezni: mi az. — Hogy került a döntőbe? — Még tavaly év elején jelent meg a pályázati felhívás, és gondoltam, megpróbálom. Elkészítettem az anyagot, aztán mondták, hogy tovább jatott a megyei döntőből. Most kaptam a múlt héten az értesítést, hogy a SZOT és a KISZ Központi bizottság, a pályázat meghirdetői szombaton tartják az eredményhirdetést és mentek. Hát mentem A Hotel Ifjúságban a harmadik helyezettek ismertetésekor szólították Horváth Gizellát is. — Kaptam Kiváló Ifjú Technikusi oklevelet és kétezer forintot. Rettenetesen örültem neki Még a két kezét is széttárja, úgy mutatja boldogságát. — És most elégedett? — Jó itt a laborban, azt csinálom amit szeretek, olyan emberekkel, akiktől tanulhatok. Különben azt hiszem, hogy nem is küldtem volna el a pályázatra anyagot, ha a főnök, dr. Országh Imre adjunktus nem mondja, hogy próbáljam meg. Előtte a laborpulton gépkocsi akkumulátor. — Kocsija van? — Ugyan, albérletben lakom, csak most Sveitekkel végezzük a kísérleteket. — Hány éves? — Hatvanötben érettségiztem. — Nem akart továbbtanulni? — De Itt. — És? — Nem vettek fel. Gondoltam akkor is idejövök. Hát idejöttem ... És harmadik díjat nyert egy országos pályázaton . . S. B. A. T Utalásból: jeles Alapítók, építők Naivongok, megsítvót kapunk mostanában. Hívnak, osztozzunk örömükben. Alapításuk tizedik, sőt huszadik évfordulóját ünnepüik a termelőszövetkezetek. Meghatóak, megragadóak ezek a megemlékezések. Dörgicsén az egyik pénzjutalmat és oklevelet kapott tsz-tag alapító társai nevében felszólalt, mondott köszönetet az ünnepségen. A boríték elég vaskos volt — 1000 forint lapult benne — de az idős gazda, a hűséges dolgozó mégis az oklevelet nézte, forgatta elsősorban. — Az indulás sok-sok rejtett keserve és csendes öröme is megmarad emléknek, de azért nagyon jól esik, hogy mások, a fiatalabbak is megbecsülik, fontosnak tartják tíz évvel ezelőtti vállalkozásukat. Devecserben, Vaszaron és annyi más gazdaságban a tisztelet jeleként jelvényt kaptak a kezdést vállalók: Mencshelyen, meg Hegyesden maga a tsz teremtett alapot, hogy a „kiváló dolgozók” a mutatós kitüntetést is a mellükre tűzhessék. A kemenesszentpéteritsz a múlt évi munka után a teljesítmény arányában jubileumi nyereséget — összességében mintegy 90 ezer forintot — fizetett tagjainak. Kupon a nyugdíjbavonulók ajándékot, pénzjutalmat kaptak. Nemesgörzsönyben az öregségi járadékot egészíti ki a gazdaság. Karmacson a kitüntetések, oklevelek és jutalmak átadását rangos fővárosi művészek részvételével olyan ünnepi műsor zárja, hogy már csak azért is sokan megemlegetik a huszadik évfordulót Tulajdonképpen belső, családias ünnep ez a jubileumi köszöntő. Akik, kezdték és akik folytatják, azok találkoznak, de ahogy az indulás nemcsak a szűkebb közösség dolga volt, úgy most, az évfordulón is nagyon sokak köszöntése száll az újat, az ismeretlent választók és a mát, a holnapot építők felé. Megbecsülést és elismerést vívtak ki maguknak — jól esik hát a helyi megemlékezés, de az igazi mégis csak az, hogy a tíz, vagy éppen húsz esztendőt közösben eltöltött gazda havonta fogadja a nyugdíját kézbesítő postást Az öregek már csak belső örömmel, megelégedéssel nyugtázhatják, — elszállt fölöttük az idő, nem kímélve egészségüket — mégis jó, hogy tudhatják: a mezei munkában fáradozó szülő anya gyermekgondozási segélyt kap. A beteg szorongás nélkül mehet az orvoshoz. És mennyi sokáig rejtett betegség tört föl most, hogy az orvos ajtaja tárva-nyitva áll a rászorulók előtt! Méri a fejlődést a fürdőszobás házak sora, a sokasodó gép, az, hogy gazdagabban terem a föld, hogy emberibb lett a munka, de a fő, hogy környezetük világa, a közösségi rend vált emberségesebbé. A közösen vállalt munka tette azzá. Van mit ünnepelni, de a megemlékezés sem homályosíthatia gondjainkat. Vannak, s nem kevesen, akik hajlott korban jutottak el a nagy falusi változáshoz és erejükből nem futotta, hogy jogot szerezzenek a nyugdíjra. Segít rajtuk a járadék, hogy a tsz-ek gallonéval, tüzelővel, segéllyel támogatják őket, de az is kell amit Nagyvázsonyban csinálnak, hogy az iparosok megszegelik a repedt ajtót ablakot, megfoltozzák a meggyöngült, falakat, de néhol két évtizedet ünnepelnek a termelőszövetkezetek. Ünnepelnek és közben az újabb évtizedeket alapozzák. Az alapítók gazdag örökséget hagytak a továbbvivőknek (*. )