Napló, 1969. december (Veszprém, 25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
Kedd, 1969. december 2 Megyénk szénbányáiban a távlati jövőben is szükség lesz a munkaerőre Hogyan oldják meg szénbányáink azt a rendkívüli helyzetet, amelyet az energiahordozók arányának gyors és nagyarányú változása idéz elő hazánkban? — erre a kérdésre kértek választ az MTI munkatársai a szénbányák vezetőitől. Az energiahordozók arányváltozásával összefüggésben a szénbányászat visszafejlesztésére hozott intézkedések különösen erőteljesen érintették a nógrádi szénbányákat. E bányák visszafejlesztése és ezzel együtt munkáslétszámuk csökkentése 1966-ban kezdődött meg, s az előzetes tervek szerint a 70-es évek közepére fejeződik be. A vonatkozó kormányrendelet értelmében 1967-ben, 1968-ban és 1969-ben az átirányított bányászok részére — kereset kiegészítés, egyszeri segély és költözési segély címén — eddig körülbelül egymillió forintot fizettek ki a nógrádi szénmedencében. A létszámcsökkentés eddig viszonylag kevesebb problémával járt, mert az esetek több mint 50 százalékában nyugdíjazás révén oldódott meg, az átirányított, áthelyezett munkások száma nem érte el a kétezret sem, a következőkben azonban ez az arány megváltozik, s így az eddiginél lényegesen több bányász szervezett elhelyezéséről kell gondoskodni. A megyében számolni kell ezzel. Új ipari üzemek telepítésével igyekeznek megoldani a súlyos foglalkoztatási gondokat. A mátraaljai szénbányák területén, ahol a visszafejlesztéssel egyidejűleg nagyarányú fejlesztés is történt, távlatilag is zökkenőmentesen oldódott meg a probléma. Az itt felszabadult munkások nyomban elhelyezkedtek az Ecséden, majd Visontán kialakított külfejtéses szénbányában, továbbá az ország egyik legnagyobb beruházásának kivitelezésénél, a Gagarin hőerőmű építésénél. Az ország többi bányavidékén — a Baranya, a Borsod, a Komárom és a Veszprém megyei bányák területén éppen ellentétes gondokkal — munkaerőhiánnyal küzdenek. A bányák visszafejlesztéséről napvilágot látott hírek hatására a bányászok azokat a bányákat is elhagyták, ahol pedig távlatban is szükség van munkaerőre. A közép-dunántúli szénbányák üzemeit például — noha ezek eleve nem tartoznak a visszafejlesztendő bányák közé — az idén 300-an hagyták el, s pótlásukra mindössze nyolc fiatalt tudtak felvenni. A várpalotai szénbányáknál sem tudják megállítani a munkaerő elvándorlást. E bányáknak ezért az 1965. évi 2,5 millió tonna helyett az idén — s a következő években — csak 1,7 millió tonna szenet kell termelniök. Az ezzel összefüggő létszámcsökkentés, illetve spontán létszámcsökkenés hamarosan túlhaladta a kívánt mértéket, s így ma már az ország egész területére kiterjedő toborzás ellenére is a szükségeshez mérten száz bányásszal kevesebb dolgozik a szénmedence bányaüzemeiben. A vállalat nagyarányú műszaki fejlesztéssel igyekszik a létszámhiányt pótolni, s még a kisebb létszámmal is teljesíti tervét. Az ember azonban a legnagyobb arányú gépesítéssel sem pótolható, ezért a várpalotai szénbányák vezetői nyugtalanítónak tartják a nagymérvű munkaerővándorlást. E folyamatot hátrányosan befolyásolta az a körülmény is, hogy a termelés csökkentésének idején Várpalotán nem voltak olyan üzemek, ahol a felszabadult bányászok elhelyezkedhettek volna. Ezek az üzemek most készültek el, s azok a bányászok helyezkednek el bennük, akikre a széntermelésnél is szükség lenne. Komárom megye három bányavidékének dolgozóit — a tatabányai, az oroszlányi és a dorogi bányászokat — eddig lényegében nem érintették a bányászat visszafejlesztésére hozott intézkedések. Milyen a tsz-ek szociális és közegészségügyi helyzete Ankét a Hazafias Népfront és a Népi Ellenőrzési Bizottság együttes szervezésében, Veszprémben és Veszprém megyei Népi Ellenőrzési Bizottság utóbbi hónapokban 30 termelőszövetkezetben (15 kedvezőtlen adottságú, 15 jól gazdálkodó közös gazdaságban) megvizsgálta, és jelentésben összefoglalta a szociális és közegészségügyi helyzetet További tapasztalatok, újabb javaslatok gyűjtése céljából tegnap a Hazafias Népfront Veszprém megyei Bizottságával együttesen ankétot rendeztek. Az előterjesztett anyag gondos alapossággal tárgyalja a termelőszövetkezetek szociális és közegészségügyi helyzetét. A módosított alapszabály úgy intézkedik, hogy a vezetőség a szükségleteknek megfelelően képez szociális és kulturális alapot. Az 1967-es 2 százalékkal szemben tavaly már 1,5 százalékot biztosítottak erre a célra. Ezen belül nagy a szóródás, hiszen Jásdon az alap a tagrészesedésnek 1 százaléka, Vászáron viszont eléri az 5 százalékot. Érthető megállapítás, hogy a nagyobb és jobb gazdasági eredményt elérő, a tagok számára magasabb jövedelmet biztosító termelőszövetkezetek nagyobb összeget fordítanak a szociális célokra, jobban gondoskodnak a nyugdíjasokról és a járadékosokról is. A termelőszövetkezetek is érzik, hogy az eddigieknél nagyobb anyagi megbecsülést kell biztosítaniuk az idős tagoknak, a munkaképteleneknek. A kövdgóörsi tsz például a 260 forintos járadékot 400 forintra egészíti ki j jövőre. Hasonló tervekkel foglalkozik megyénkben több közös gazdaság. A betegségi, a szülési, a gyermekgondozási segély és egyéb juttatások azonban nem oldják meg általában a szövetkezeti tagok, a rászorulók anyagi gondjait. Különösen vonatkozik ez az idős, a magatehetetlen öregek helyzetére. „Szükségszerűen felvetődik a megöregedett mezőgazdasági dolgozók helyzetének felülvizsgálata” — mondja ki határozottan a jelentés. „Nagy gondot kell a jövőben arra fordítani, hogy a mezőgazdaságból élő és magukra maradt öregek nyugodt életkörülményeit a termelőszövetkezetek intézményesen biztosítsák.” Az ankéton a különféle szervektől, intézményektől részt vevő mintegy félszáz vezető általában az idősek szociális helyzetével foglalkozott hozzászólásában és egyetértett a megyei népi ellenőrzési bizottság megállapításaival. A jelentést — kiegészítve a tegnapi ankét részletekbe menő javaslataival — a legközelebbi NEB ülésen vitatják meg. Szocialista brigádok vetélkedője Pápán Tizennyolc szocialista brigád mérte össze erejét szombaton a Pápai Állami Gazdaságban. Mezőgazdasági gépkezelők, a műhelyek dolgozói, állattenyésztők, és növénytermesztők „válogattak” a válaszra váró nyolcvannyolc kérdés között: ki mit tud irodalomból, történelemből, mennyire tájékozottak az aktuális gazdaságpolitikai kérdésekben, s nem utolsó sorban mennyire ismerik az állami gazdaság eredményeit. A négyfordulós vetélkedőn igen jól szerepeltek a szocialista brigádok.. Bizonyítja ezt az is, hogy egyetlen kérdés sem maradt válasz nélkül. Az első díjat a kistimapusztai sertéstenyésztő brigád nyerte, jutalmul háromezer forintot kaptak. Ugyancsak közölük került ki az egyéni verseny első helyezettje is, Rádli István brigádvezető személyében . A versenyen igen szoros volt a küzdelem, hiszen a második helyezett, a központi műhely I. brigádja és a hathalmi tehenészbrigád között is alig mutatkozott különbség. A jól sikerült vetélkedőt — melyen ott volt Farkas Lajos, az KZMT titkára is — tartásműsorral fejezték be NAPLÓ Tapolca Áruház — Tapolcán VASÁRNAP EGYMILLIÓ FORINT FORGALOM — AZ ÁRUKÉSZLET 15 MILLIÓ FORINT — SZÍNES LUXAFLEX BORÍTÁS — ROHAM AZ ELSŐ ÓRÁKBAN — VÁLOGATÁS 12 EZER PÁR CIPŐBŐL — A MEGYE ELSŐ IPARCIKK ÁRUHÁZA — FOLYTATÁS AJKÁN ÉS PÁPÁN JÖVŐRE Nem túlzás, ha állítom: vasárnap, az első órákban majd szétfeszítette a vásárló közönség a tapolcai, új szövetkezeti iparcikk-áruházat. A környékbeli, szövetkezeti üzletek eladói pillanatok alatt átváltoztak békés szemlélőből „beugró” dolgozókká, és segítettek kiszolgálni a Tapolca Áruház 55 eladójának. Pedig több tapolcai bolt is kinyitott, hogy árukínálattal, konkurenciával köszöntse a megye első szövetkezeti iparcikk-áruházát, s kielégítse a vidékről érkezett, legalább háromezer vásárló igényét A szám nem is mutatja aTapolca Áruház látogatóinak tömegét. Sokkal közelebb hoz bennünket a vasárnapi roham illusztrálásához, ha leírjuk: a nyitást követő órákban egymillió forint értékű árut vásároltak, fizettek ki a 14 National kasszánál, a pultoknál. Vendégek a Szovjetunióból Az áruház ünnepélyes megnyitása előtt a Tapolca és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet küldöttgyűlést tartott, amelyen megjelent a Szovjetunió hazánkban tartózkodó belkereskedelmi küldöttsége, Szemicsev elvtárssal, a belkereskedelmi miniszter helyettesével az élen. A vendégek között köszöntötték a küldöttgyűlésen dr. Juhar László belkereskedelmi miniszterhelyettest, Bartolák Mihályt, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét, Ábrahám Ferencet, a megyei pártbizottság titkárát, dr. Bodogán Jánost, a megyei tanács vb elnökét, Vándor Józsefet, a megyei tanács vb elnökhelyettesét, Szaniszló Jánost, a Tapolcai Járási Pártbizottság első titkárát, Leritusz Károlyt, a MESZÖV elnökét, Lendvai Józsefet, a városi pártbizottság titkárát, dr. Varga Kálmánnét, a városi tanács vb elnökét, dr. Nagy Józsefet, a járási tanács vb elnökét. Már a vendégkoszorú is bizonyította: jelentős esemény volt ez Tapolca és a megye életében. A küldöttgyűlésen Szafier Sándor terjesztette elő az igazgatóság beszámolóját, amelyben részletesen ismertette az új áruház építésének előzményeit, megnyitásának előkészületeit. A küldöttgyűlésen üdvözölte az egybegyűlteket Szemicsev elvtárs, a Szovjetunió belkereskedelmi miniszterének helyettese is. Megnyitó a főbejáratná Türelmetlen tömeg (legalább kétezer vásárló) várta az ünnepélyes megnyitót. Dr. Bodogán János, a megyei tanács vb elnöke beszélt a megye legfiatalabb városának öröméről. Elismerését és köszönetét fejezte ki a szövetkezeti kereskedelem dolgozóinak eddigi munkájáért és hangsúlyozta: továbbra is kezdeményező és bátor üzletpolitikára van szükség, amiben érvényesülhet a „nagy forgalom — szolid haszon’’ elve, a kulturált értékesítési forma terjesztése. — A tapolcai szövetkezet — mondotta dr. Bodogán János — az áruház tulajdonosa, miközben vállalta a beruházást, annak lebonyolítását, olyan a versenybe kezdett, amire az állami, .és a,,űzővel,kezeti kereskedelemben,megyénkben ez ideig nem volt példa. Kívánom, hogy ezt a versenyt társadalmunk és gazdaságunk javára eredményesen folytassák. Képviseljék bátran a lakosság, a vásárlók, a szövetkezeti tagság érdekeit. A rövid „életrajz“ két évvel ezelőtt kezdték építeni a 2200 négyzetméter alapterületű, egyemeletes iparcikk-áruházat. A beruházás 12 millió forintba került és az első napon, 15 millió forint értékű áru várta a vásárlókat. Éves viszonylatban hatvanmillió ferifti forgalomra tervezték az áruházat, de decemberben 10 milliót szeretnének elkönyvelni az ünnepek előtti forgalom után. Szarcsevics Imre, a Tapolca Áruház igazgatója (ez a rang is itt szerepel először a megye szövetkezeti kereskedelme életében) elmondotta, hogy éppen a büdékről, a Káli-medence községeiből érkező fogyasztók igényeinek megfelelően reggel fél nyolctól este fél hatig várják a vásárlókat. Újdonság, hogy népművészeti és háziipari cikkeket is árusítanak és az áruházban szövetkezeti büfében pihenhetnek meg a fogyasztók. Többen is elismeréssel szóltak a tervező — Batka István, a Budapesti Típustervező Intézet főmérnöke — munkájáról, aki a Corvin Nagyáruház rekonstrukciója mellett megtervezte megyénk számára a tapolcai, az ajkai, a pápai áruházakat. Türelmetlen vásárlók ezrei a főbejárat előtt Dr. Bodogán János megnyitja a Tapolca Áruházat Az árukészlet 15 millió forintot ér, van miből válogatni Fotó: Péterfay 3 Következik: Pápa, Ajka Miközben a többezer vásárló boldogan válogatott a 12 ezer pár cipő, a háromezer öltöny, a műszaki áruk és tartós fogyasztási cikkek között, a szövetkezeti kereskedelem vezetői már arról beszélgettek, hogy a jövő évben Pápa és Ajka következik, ahol már befejezéséhez közeledik a Tapolca Áruházhoz hasonló, korszerű iparcikkáruház építése.