Napló, 1970. január (Veszprém, 26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

— 2 — Nigéria elrogadja a bía?ra, fegyverzezére^ aféH^atoí - 5c^4Fvyy^fTíy a ^fóL?eA/fe^effc/ Za#w/afy#a sa főfá/é^az ía fe/a yy^w/Ai^ai ö^ze/o^/a/ó A nigériai fejlemények változatlanul élénken foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt. A legfrissebb jelentések szerint a lagosi kormány diadalmas csapatai folytatják előnyomulásukat a balzaci szamárbőr mintájára apróra zsugorodott biafrai szabadárasok területén. Összetűzésekről nem érkezett hír és ez arra vall, hogy a biafrai csapatok teljesítik Ojukwu megbízottja, Jíffiong vezérőrnagy kapitulációs parancsát. Most, hogy a háború gyakorlatilag befejezettnek tekinthető, a szeparatisták eddigi támogatói igyekeznek világszerte felszítani a győztes szövetségiek „várható megtorlásának" hisztériáját. A központi kormány reagálásából kitűnik, hogy maga Yakubu Gowon tábornok, nigériai államfő is fontosnak tartja ezt a kérdést. Lagos hivatalos nyilatkozatban, célzatos hangulatkeltésként utasította vissza a mesterségesen táplált aggályokat, amelyeknek a hírügynökségek eddigi beszámolói szerint sincs semmiféle reális alapjuk. Gowon tábornok rádióbeszédben erősítette meg az amnesztiával kapcsolatos, korábban elhangzott ígéretét. A közkegyelem — hangsúlyozta a tábornok — mindazokra vonatkozik, akik rendben átadják fegyvereiket a szövetségi kabinet bevonuló katonáinak. Gowon sürgette tisztjeit, mielőbb vegyék át a közigazgatási funkciókat a visszafoglalt szakadár területeken és nyújtsanak azonnali segítséget az ottani, súlyosan nélkülöző lakosságnak. Csaknem bizonyos, hogy most, a harcok elcsendesedésével szélesedik majd a rászorulók nemzetközi segélyezése is — Tubman libériai elnök máris 25 ezer dollárt ajánlott fel erre a célra. Mint ismeretes, az eddigi szállítmányok nehezebben jutottak el rendeltetési helyükre, hiszen többször beigazolódott a szövetségi kormánynak az az állítása, hogy bizonyos nyugati körök ilyen formában is katonai segítséget nyújtottak a szeparatistáknak és ezzel meghosszabbították a vérontást. Úgy tűnik tehát, mind emberi, mind politikai viszonylatban megoldódóban van Nigéria legnagyobb és az afrikai kontinens egyik legnagyobb problémája: az éhezők életemhez jutnak, a betegek gyógyszerhez és Afrika legnépesebb országa pedig végre ráléphet a modern nemzetté válás nagy áldozatok árán megtisztított Nagyszabású segélyprogram az éhező Biafra megsegítésére Gowon tábornok, a Szövetségi Nigéria vezetője, éjfélkor rádióbeszédet mondott és ebben elfogadta a biafrai fegyverletételi ajánlatot. A kapitulációt Philip Effiong biafrai vezérkari főnök jelentette be, akire Ojukwu szökése előtt átruházta a hatalmat. Effiong korábbi rádiónyilatkozatára utalva, Gowon üdvözölte a biafrai magatartást, és parancsot adott hadseregének: békésen állítsa helyre a szövetségi hatalmat a szakadár tartomány továbbra is lázadó kézen levő területein. A szövetségi katonai parancsnokok — mondotta Gowon — minden eszközzel megvédelmezik a hadműveleti területen tartózkodó polgári személyeket. Arra is utasította Gowon a szövetségi hadsereg parancsnokait, hogy haladéktalanul tegyék meg az előkészületeket a szembenálló erők tömeges fegyverletételének fogadására. Tartsa be minden szövetségi katona azt a magatartási utasítást, amelyet a hadműveletek kezdetén kapott — hangoztatta Gowon tábornok, majd kijelentette, hogy Effiong biafrai vezérkari főnök beszéde összhangban áll a szövetségi kormányláspontjával: „elérkeztünk egy tragikus és fájdalmas konfliktus végéhez". A nigériai szövetségi kormány csapatai kedden mélyen behatoltak a keleti tartománynak a biafrai szakadárok fennhatósága alatt álló területeire, hogy kapcsolatba kerüljenek a biafrai hadsereg kapituláló egységeivel. A jelek szerint az Ibc egységek elfogadják új parancsnokuk Effiong vezérőrnagy fegyverletételi felszólítását. Gowon tábornok egy keddi rádióbeszédében megerősítette az általános amnesztára vonatkozó ígéretét mindazok számára, akik a szakadár biafrai vezetők befolyása alatt részt vettek a polgárháborúban. Egyúttal felszólította a szeparatista csapatokat, hogy rendben adják át fegyvereiket, saját parancsnokainak pedig utasítást adott arra, hogy mielőbb biztosítsák a szövetségi kormány hatékony ellenőrzését a jelenleg még biafrai fennhatóság alatt álló területeken. A Biafra területe feletti szövetségi ellenőrzés megteremtésére irányuló hadműveletekkel párhuzamosan nagyszabású segélyprogram végrehajtása kezdődött meg az éhező biafrai polgári lakosság megsegítésére. Már a keddi napon 800 tonna élelmiszert sikerült eljuttatni a leginkább veszélyeztetett területekre. Albert Bernard Bongo gaboni elnök kedden Librevisteében sajtóértekezletet tartott, amelyen közölte, hogy tudomása van Ojukwu tábornoknak a biafrai szakadárok menekülő vezérénekartózkodási helyéről. Azt mondotta, 48 órán belül várható, hogy Ojukwu életjelt ad magáról. A zambiai kormány szóvivője kedden biztosította Ojukwut, hogy szükség esetén politikai menedékjogot biztosít számára, bár a kormány szóvivője hozzáfűzte: „biztonsági okokból Zambia kormánya szerencsésebb megoldásnak találná, ha Ojukwu tábornok mielőbb Európába repülne". A lagosi rádió kedd esti közlése szerint kereken 6 000 biafrai katona adta meg magát a nigériai szövetségi hadsereg első hadosztályának, amely a szakadár országrész északi határán sorakozott fel A biafrai rádió Lagosban lehallgatott adása szerint Biafrában szabadon bocsátották az összes politikai és katonai foglyokat. Effiong tábornok utasítás adott a börtönök igazgatóinak, hogy a vonatkozó rendeletet hajtsák végre. Utasította továbbá a biafrai minisztériumok állandó titkárait, hogy lépjenek kapcsolatba az új tartományi közigazgatással. Összeesküvést lepleztekie Szathmuszt Khaled Hasszán Abbasz szudáni hadügyminiszter kedden bejelentette, hogy a szudáni hadsereg a szudáni forradalmi tanács megdöntésére irányuló összeesküvést hiúsi- tott meg. A puccskísérlet vezetőjét, Abdulah Mohamed Adam dandártábornokot és néhány tiszttársát letartóztatták Ügyüket katonai bíróság tárgyalja majd. Abbasz közlése szerint a puccsot imperialista és szudáni ellenforradalmi elemek sugalmazták- A kormány hamarosan közzéteszi az összeesküvés részleteit. Zamjatgin az európai biztonsági értekezletről Leonyid Zamjatgin a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője Moszkvában tartott első idei sajtóértekezletén nyilatkozatot olvasott fel az európai biztonsági értekezlet öszszehívásáról, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. Ez idő szerint kétoldalú konzultációkon és sokoldalú találkozókon vizsgálják az összeurópai tanácskozás előkészítésének konkrét kérdéseit: az értekezlet résztvevőinek körét, a konferencia időpontját és színhelyét, napirendjét, valamint a tanácskozás munkájának várható eredményeit. A szovjet külügyi szóvivő a budapesti felhívás pozitív visszhangjának ismertetése után felhívta a figyelmet arra, hogy nem valamennyi nyugati kormány fogadta gyforma egyetértéssel a tanácskozás összehívásának gondolatát. Bírálólag szólt azokról az államokról, amelyek szerint a Prágában elnerjesztett kérdések túlságosan általánosak, de ugyanígy nem értett egyet azokkal sem, akik szerint a szóbanforgó kérdések túlontúl konkrétak. Fogyagy Meddig kapunk levegőt? Előfordulhat, hogy az emberiség egy szép napon nem kap annyi levegőt, hogy lélegezni tudjon; vajon az oxigén, amely a földön a leggyakrabban előforduló vegyi elem, hiánycikk lesz? A kérdés első pillantásra irreálisnak tűnik, hiszen az oxigén nem tűnik el csak úgy egyszerűen. Ám sok más elemmel egyesülhet, aminek következtében már nem áll rendelkezésünkre, mint tiszta gáz és a levegő legfontosabb alkatrésze. Erre a veszélyre hívják fel a figyelmet a szakemberek, nemrég dr. C. Cole LaMont professzor az ithakai Cornell-egyetem tanára nyíltan beszélt egy esetleg fellépő oxigénválságról. Ha oxigénről beszélünk, akkor nemcsak arra gondolunk, hogy a légkör 23 százalékát teszi ki, hanem arra is, hogy a tengerek vízmennyiségéhez 85 százalékban járul hozzá, továbbá, hogy a föld szilárd kémiai vegyületeiben 47 százalék oxigént találunk. Már ezek a különböző számok is mutatják, hogy oxigén és oxigén között különbség van, ha az életről és a lélegzésről van szó. Mert például a kőzetekben, oxidokban és savakban kötött oxigén nem használható. Másrészt a vegyileg kötetlen oxigén csak viszonylag ritkán fordul elő. Az oxigén teljes mennyiségét körülbelül egy trillió kilogrammra becsülik — ez elképzelhetetlenül sok, ha a mindennapi dimenziókra gondolunk, de kevés földünk és légkörének óriási méreteihez képest. Éppen ezért kell arra gondolnunk, hogy minden gyufaszál, amelyet valahol meggyújtanak, az oxigén narányi tömegét elhasználja és az égésnél keletkező széndioxidban kötődik meg. Itt rejlik a probléma. Hogyan gondoskodott a természet anyagcsere cirkulációja az oxigénmérleg kiegyenlítéséről? Bár az egyensúly ma is fennáll, időközben bizonytalanná válik, hogy vajon a természetes kapacitás elégséges lesz-e ahhoz, hogy a jövőben megfelelő oxigénutánputásról gondoskodhassunk. Az ember mindenesetre már most elég merész lépéseket tesz, hogy e termelési tartalékokat megteremtse. * . Bármilyen nagynak tűnik is az a felület, amelyet a földön zöld növényzet borít, a vegetációnak az a képessége, hogy a napfény hatására a széndioxidot feldolgozza és oxigént bocsásson ki, amelyet az ember a légkörből kap, bármely mennyiségben pótolhatja. Az a kérdés, hol van a határ. Ennek kapcsán az emberiség által a légzéshez igényelt oxigénmennyiség bizonyára a fesebb szerepet játsza. Ez körülbelül a növényekből visszanyert oxigén egy százaléka lehet. Ami ezzel szemben komoly gondokat okoz, az a fosszilis tüzelőanyagok (szén, ásványolaj) egyre növekvő elégetése, ami köztudomás szerint óriási oxigénfelhasználással jár. Természetesen nem könnyű felbecsülni a nagyságrendeket, amelyekről itt szó van. Ha azonban az Egyesült Államokkal kapcsolatban megadott számértékek pontosak, úgy a helyzet lassanként mégis riaszttá válik. Az Egyesült Államokban 1966- ban kitermelt szén és ásványolaj eltüzelésénél kb. 2 milliárd tonna oxigén használódott fel. A többi tüzelőanyaggal együtt az Egyesült Államokban csupán 1966-ban 4,5 milliárd tonna oxigént tüzeltek el. Amerika földterületén azonban a zöld növények anyagcseréjéből egy év alatt mindössze kb. 2,6 milliárd tonna oxigén keletkezik. A mérleg világos: az Egyesült államok máris matematikai oxigéndeficitet tüntet fel, amely csak azért nem érzékelhető, mert a légkör állandó mozgásban van és „felesleg területeiről" egyelőre pótolni tudja azt, ami a szükségleti súlypontokon hiányzik. Valószínűleg hasonló a helyzet a többi erősen fejlett ipari országban is. Ha azonban a jövőben az eddig fejletlennek számító népek a mai ipari nemzetek gazdasági színvonalára emelkednek, úgy LaMont professzor és több más szakember véleménye szerint oxigénválság léphet fel, ami magát az iparfejlesztést teheti kérdésessé, így a látszólag parttalan fejlődésnek a vécén mégis a természet szabna határt? Levegő a pénzért (Lityeraturnaja Gazeta) A füstöt és kormot okádó 75 ezer gyárkémény, a másfél millió puffogó gépkocsi: mindez azt eredményezi, hogy Tokió a levegő szennyezettségét tekintve a világ sok nagyvárosát maga mögött hagyta. Tokióban a város minden kilométernyi területére havonta 34 tonna korom hull (New Yorkban — 17 tonna) Tokióban az élet sokszor rém filmre emlékeztet. Nézzünk ebből a szörnyű filmből legalább egy képet. A tokiói közlekedési rendőrök bizonyos időközökben felkeresik körzeti parancsnokságukat, ahol néhány másodpercen át oxigént lélegeznek be. A kávéházakban és a járdáon oxigén automatákat szereltek fel, amelyek 25 centért egy lélegzetvételnyi éltető oxigént bocsátanak ki. Olyan napokon, amikor a füstköd sötétségbe borítja a várost, az iskolásoknak speciális védőálarcot öltve kell iskolába menniök. Az ilyen intézkedések ellenére egyes iskolák bejelentették, hogy tanulóik átlag 20 százaléka szem- és orrgarat megbetegedésben szenved. A város feletti „smog" olyan sűrű, hogy a főváros közelében levő Fudzsijama-vulkánt egy évben csak 40 napon át lehet látni. Az is súlyosbítja a helyzetet, hogy Japánban még senkit sem büntettek meg azért, mert szennyezte a levegőt. Amint a Newsweek című amerikai folyóirat közli, az idén 159 ember halt meg hat nap alatt, mikor Tokióban különösen sűrű volt a „smog". NAPLÓ Franciazoszág és írezeA trenet Schumann beszélte a francia /kormány po/íra/rá/áró/ Maurice Schumann francia külügyminiszter kedden kétórás beszédben részletezte és indokolta a kormány közel-keleti politikáját a gaulleista párt — a Demokrata Unió a Köztársaságért — politikai bizottságának ülésén. Közel-keleti politikája révén Franciaországnak sikerült visszaszereznie befolyását az egész arab világban — hangsúlyozta Schumann — a francia külpolitika általánosságban arra törekszik hogy ne vesz°ivezt°sse a közel-keleti politikát s mint ilyen, világos és egyértelmű — jelentette ki a külügyminiszter, hozzáfűzve, hogy — ha Franciaország nem töltené be azt a szerepet, amelyet betölt, helyét haladéktalanul mások foglalnák el. Schumann ismertette a .cherbourgi hadihajók" ügyével kapcsolatos kormányálláspontot és foglalkozott az ügy nemzetközi kihatásaival, majd ezzel kapcsolatban ismét részletesen kitért a közel-keleti francia embargópolitikára. Szerda, 1970. január 14. Tule&őEx a vietnami tömegmészárlásról Drámai vallomások az ifjúság Szállóban Az amerikaiak délvietnami tömegmészárlásainak két fiatal szemtanúja, a 21 éves Pham Thi Dien és a 12 éves Vo Thi Lien , akik a DÍVSZ meghívására Le Thi Caonak, a délvietnami felszabadítási főbizottság saigoni területi bizottsága tagjának társaságában európai körúton vesznek részt — kedden az Ifjúság Szállóban találkoztak a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. Vo Thi Lien szemtanúja volt az amerikaiak Mi Laiban — pontosabban Son Minél — elkövetett véres tömegmészárlásának. A megrázó eseményre emlékezve sírástól elfulladó hangon mondta el gyermekéletének legszomorúbb történetét: — Túléltem a vérfürdőt, amelyet az amerikai csapatok rendeztek a falunkban, de 18 hozzátartozóm meghalt, s a helyiségben mindössze öten maradtunk életben. Házainkra ágyútűz zúdult egyik nap. Én a közeli folyó partján voltam nagyapámmal, nagyanyámmal- Az óvóhelyre rohantunk. Helikopterekből amerikai katonák szálltak ki, s elkezdődött a gyilkolás. A katonák betörtek a mi tanyánkra is, géppisztollyal agyonlőtték nagyanyámat. Láttam összeesni a vérző nagyanyát. Aztán gránátot dobtak búvóhelyünkre és a robbanástól elvesztettem eszméletemet .Amikor magamhoz tértem, hozzátartozóim keresésére indultam. Mindenfelé holttesteket taltam, öregeket, asszonyokat és gyermekeket. Sorra jártam a falubeliek óvóhelyeit, s mindenütt halottak fogadta?. Egyik helyen kilenc, másutt 15 ember keresett menedéket a búvóhelyen, szólítottam őket, de senki sem felelt. A kunyhókban, a tanyákon gyerekek síiták, megölt édesanyjukat szólították. A nagynénémet — egyhónapos kisgyermekével — szintén megölte a gyilkosok golyója Pham Thi Lien, a délvietnami felszabadításért küzdő ifjúsági szövetség tagja, az amerikaiak Ba Lang An-ban elkövetett tömegmészárlásának volt tanúja. A barbár akció pontosan egy évvel ezelőtt történt. Az amerikai és bábcsapatok „tisztogató hadműveletet" hajtottak végre a környéken: több mint 301 embert megöltek, a vidék lakosságát koncentrációs táborba hurcolták. Egy nap a letartóztottak közül négyszázat uszályokra raktak, kivontatták a nyílt tengerre, s az uszályokat elsüllyesztették. Akik úszva próbáltak menekülni, géppisztollyal agyonlőtték. Később újabb 10g embert tettek hadihajókkal vontatott csónakokra, a nyílt tengeren elsüllyesztették a csónakokat, s mind a négyszáz ember vízbe fúlt. De még ez sem volt elég, harmadszor is megismételték. A bátor kislány, aki a harcok emlékeként ma is három golyót visel a testében, hat hónapot volt kénytelen amerikai fogságban tölteni, ahonnan a partizánok szabadították ki. Közvetlen hozzátartozóit azonban elvesztette, az amerikai katonák megölték szüleit, két húgát és öccsét. A sajtótájékoztatón a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség nevében Szűcs Pál, a KISZ KB Intéző Bizottságának és titkárságának tagja, továbbá Angelo Oliva, a DIVSZ elnöke üdvözölte a delegációt. Mi szerenKíMeMés) Tegnap az esti órákban Zalabér és Sárvár között a vasúti pálya és a 8-as főútvonal kereszteződésénél összeütközött a motorvonat egy teherautóval. A szerencsétlenség következtében a teherautó vezetője a helyszínen meghalt, a motorvonat vezetője és a segédvezető súlyosan megsebesült. A mentők tizenkét sebesültet kórházba szállítottak, nyolcan könynyebb sérülést szenvedtek. A szerencsétlenség okainak vizsgálata folyamatban van.