Napló, 1970. február (Veszprém, 26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Harcok Közel-Keleten Új választások lesznek Maseruban Brandt elutazott Párizsból Határincidens Honduras és Salvador között Salvadorban pénteken, az tóbbi két napban előfordult állítólagos határincidensek miatt ismét rendkívüli állapotot rendeltek el. A Las Talpas környékén lezajlott két határincidensért a rendkívüli állapotot kihirdető kormánynyilatkozat Hondurasra hárította a felelősséget, s azt állította, hogy pénteken négy hondurasi repülőgép hatolt be az ország légiterébe. Ugyanakkor Tegucigalpából érkezett jelentések szerint pénteken a salvadori légierő gépei repültek be Honduras légiterébe és géppuskáikból tüzet nyitottak. Más jelentések szerint Ocotpeque falut a feszültség kiéleződése miatt kiürítették. A hondurasi kormány ezeket a jelentéseket nem erősítette meg. Véget ért a Brandt—Pompidou találkozó Wily Brandt nyugatnémet kancellár, aki pénteken érkezett Párizsba, szombaton délelőtt másodszor is találkozott Pompidou francia elnökkel az Elysée palotában. A francia—nyugatnémet tárgyalások második fordulójában a két államférfi először négyszemközt tárgyalt európai problémákról és — kiszivárgott hírek szerint — Nagy-Britannia esetleges csatlakozásáról a Közös Piachoz. A megbeszélés egy órát tartott, majd plenáris ülésre került sor, amelyen mindkét delegáció teljes létszámban vett részt. Brandt kancellár délután visszautazik Bonnba. Zavargások Manilában Ellenzéki érzelmű manilai diákok pénteken este parázs tüntetést rendeztek az elnöki palota előtt. A tüntetés előzménye, hogy hétfőn, a mikor a törvényhozás megnyílt, az ellenzéki lakosság kövekkel dobálta meg Ferdinand Marcos elnök gépkocsiját, mire a rendőrség olyan brutálisan avatkozott be, hogy sok tüntetőt kórházba kellett szállítani. Az incidens miatt pénteken először békés felvonulás volt Manilában, de ez elmérgesedett. A végén 400 egyetemi hallgató valóságos utcai harcot vívott az elnöki palotát védelmező rendőrséggel, miután az első sorokban állók benyomták a palota, a Malacanang főkapúját. A rendőrök tüzet nyitottak. Négy ember a helyszínen meghalt, és körülbelül 200 sebesültet a kórházakba szállítottak, akik közül egy meghalt. Marcos Fülöp-szigeti államelnök szombaton elhangzott rádióbeszédében azt állította, hogy nem diáktüntetésről volt szó, hanem „előre megfontolt kormányellenes támadásról, lázadásról és felforgatásról”. Marcos „bizonyítékokra’’ hivatkozva kijelentette, hogy a tüntetők mögött „maoista összeesküvők” álltak, akik meg akarták dönteni a Fülöp-szigeti kormányzatot és ennek helyére — úgymond — „kommunista kínai ihletésű kormányt” akartak felállítani. Hozzáfűzte, hogy a Fülöp-szigeti kormány „minden rendelkezésére álló erővel szétzúzza a kormány megdöntését célzó további kísérleteket”. Összecsapás a tűzszüneti vonalon Egy szíriai katonai szóvivő szombaton közölte, hogy a kora reggeli órákban tűzpárbaj zajlott le a szíriai és izraeli erők között. Damaszkuszban hivatalosan bejelentették, hogy a szíriai páncélosok tüzet nyitottak az izraeli állásokra, majd megszólaltak az izraeli ütegek is. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a szíriai fél nem szenvedett veszteségeket, az izraeli veszteségekről pedig egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok. Két nap alatt ez már a harmadik összecsapás volt az Izrael és Szíria közötti tűzszüneti vonalon . A tűzváltás után két izraeli repülőgép próbált behatolni Szíria légiterébe, de a légvédelem ütegei visszafordulásra kényszerítették őket. Rendkívüli állapot Maseruban Jonathan lesothoi miniszterelnök, miután a választások a kormánypárt számára kedvezőtlenül végződtek, elrendelte a rendkívüli állapotot, őrizetbe vették az elleneik vezetőjét és kijárási tilalmat rendeltek el a fővárosban az éjszakai órákra. A hatóságok felszólították az ország fehérvőrű lakosait, hogy biztonságuk érdekében hagyják el Lesothot. Ennek megfelelően az esti órákra a volt brit protektorátus angol kolóniájának tagjai családostól megkezdték az átköltözést a Dél-Afrikai Köztársaságba. Lesothot, mint ismeretes, minden oldalról a Dél-Afrikai Köztársaság határolja. A miniszterelnök szombaton rádiónyilatkozatban közölte, hogy érvényteleníti a keddi választások eredményeit. Egy nappal azután, hogy a kis délafrikai királyságban, amelyet minden oldalról a Dél-Afrikai Köztársaság határos, rendkívüli állapotot hirdettek, Jonathan megpróbálta az ellenzékre hárítani a felelősséget a választások meghiúsulásáért. Valójában minden arra mutat, hogy az alkotmány felfüggesztésére és az ellenzék vezetőjének letartóztatására éppen amiatt került sor, mert a miniszterelnök pártja elveszítette volna amúgy is rendkívül csekély parlamenti többségét. A miniszterelnök most azt álította, hogy pártjának támogatóit a keddi választások előtt megfenyegették, az ellenzékiektől pedig „rendkívül veszélyes természetű”, de pontosabban meg nem nevezett fegyvereket koboztak el. Jonathan kijelentette, hogy új választásokat tűznek ki, mihelyt a kormány a helyzetet erre megfelelőnek ítéli. NAPLÓ Vasárnap, 1970. február 1. hét sí világpolitikáiban A berlini út — Wilson Amerikában — Szneb csatározások Légiprovokáció Vietnamban — Csehszlovák változások Joggal nevezhetjük diplomáciai nagyhétnek a múlt napokat a világpolitikában. Számunkra igen fontos volt Kádár János és Fock Jenő miniszterelnök hivatalos baráti látogatása az NDK-ban. A tanácskozásokon együttműködésünk bővítése, módozatainak keresése az országainkat kölcsönösen érdeklő időszerű politikai kérdések megbeszélése szerepelt napirenden. A kiadott közös közlemény megerősítette, hogy a felek készek további lépéseket tenni az európai biztonsági konferencia sikeres előkészítése érdekében. Kontinensünk biztonsága elengedhetetlen követelménye a fennálló európai határok, különösen a két német állam közötti államhatár és az Odera-Neisse határ elismerése.. A tárgyalásokon megerősítették azt az álláspontot: az európai béke és biztonság érdekei megkövetelik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a nemzetközi jog alapján létesítsen egyenjogú kapcsolatokat az NDK-val. A bonni kormány Bahr államtitkárral az élen, küldöttséget menesztett a szovjet fővárosba, ahol a két ország között az erőszakról való kölcsönös lemondásról tanácskoznak. Február 5-én egy másik nyugatnémet küldöttség Varsóba utazik, ahol a két ország között először kerül sor széleskörű politikai eszmecserére. Scheel külügyminiszter szavaiból azonban az derül ki, a Brandt kormány nem változtatta meg a szocialista országok irányába folytatott ellentmondásos politikáját, és még mindig nem számol teljes mértékben a második világháború után kialakult európai helyzettel. Az angol miniszterelnök Ottawában és Washingtonban tett látogatást. A Nixonnal való tanácskozásokon az európai enyhülés, a közelkeleti helyzet és a vietnami háború is szerepelt. De a problémákat az eszmecsere nem vitte előbbre. Az angol lapok Wilson utazását külföldön tett korteshadjáratnak nyilvánítják, bár a választás, amelyet legkésőbb 1971. május 7-ig meg kell ejteni, pontos időpontja nincs kitűzve. Kharthumban 13 közép- és keletafrikai ország vezetői hatodik alkalommal ültek össze tanácskozásra. A kiadott nyilatkozat leszögezi, minden lehetséges eszközzel támogatni kell az afrikai felszabadító mozgalmakat és erősíteni kell a földrész antiimperialista harcát. A Közép-Keleten a megélénkült izraeli légitevékenység arra vall, hogy a légiháború kiterjesztésével kell számolni. A Vörös-tenger egyiptomi partvidéke, Kairó és a Nílus völgye elleni légiakciók új módszer alkalmazásának kezdetét jelentik. Tel Aviv nyilvánvaló célja az EAK hátországában levő célpontok elleni támadás. Erre a célra szerezték be az Világszerte nagy érdeklődést keltett az a hír, hogy Brandt bonni kancellár egyik legközelebbi munkatársát, Egon Bahr államtitkárt nevezte ki a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon résztvevő NSZK-delegáció vezetőjévé, aki már megkezdte tárgyalásait Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Képünkön: Bahr államtitkár újságírók gyűrűjében a Köln-Bonni repülőtéren, Moszkvába utazása előtt. Egyesült Államoktól a két tucatnyi Phantom típusú gépeket s a következő hat hónap alatt újabb 25 géppel akarják növelni az izraeli légiflottát. Amerikai hivatalos körök nemrég kijelentették: az Egyesült Államok „egyenebb mértékkel akar mérni” a Közel-Keleten. (E kijelentés oka, hogy az olajban gazdag arab országokban rohamosan csökken az amerikai befolyás.) Ez a kijelentés nemcsak Izraelben, de az Izraelt támogató amerikai körökben is aggodalmat keltett. Ezek sürgetésére Nixon múlt vasárnapi állásfoglalásában Izraelt támogató álláspontra helyezkedett. Igaz, hogy ürügyként mostanában szívesen hivatkoznak Líbia franciaországi repülőgép vásárlásaira, és hogy Amerika „az egyensúly fenntartására” elégíti ki a Tel Aviv-i kormány követeléseit. Egyiptomi rohamcsapatok a héten a Sinai-félszigeten több akciót hajtottak végre. Vasárnap szétromboltak egy radarberendezést, amely a megszállók fontos megfigyelőposztja volt. Kedden az izraeli parancsnoksági tábort érte támadás és jelentős kárt okoztak annak távközlési és radarközpontjában. Az egyiptomi kezdeményezések tanúsítják: Izrael rosszul számított, amikor úgy vélte, hogy a Szuezi-csatorna keleti partján kiépített Bar Lev erdővonal megépítésével lehetetlenné teszi az egyiptomi támadásokat. Szerdán amerikai repülőgépek súlyos provokációt követtek el a VDK ellen. 1968 novembere óta első ízben több hullámban bombázták a 17. szélességi foktól nagy távolságra eső sűrűn lakott vidékeket. A tényt az amerikai hadügyminisztérium beismerte, de azzal próbálta „igazolni” a támadást, hogy a VDK légelhárítása tüzelt az amerikai kémrepülőgépre. A külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozatából az is kiderült, hogy ez a légifelderítés rendszeres volt és ezt ezután is folytatni akarják. Nixon néhány nappal ezelőtt „a vietnami béke jó kilátásairól” beszélt. A veszélyes provokáció és más tények is nem erről tanúskodnak. Az Egyesült Államok a párizsi tárgyalásokon tovább húzza az időt, s ki tudja hányadszor ismétli meg, hogy Washington a „kölcsönösség” alapján hajlandó erőinek kivonására. De a Time című amerikai hetilap megírja, hogy a Nixon kormány 200 ezer katonát még legalább három évig Dél-Vietnamban akar állomásoztatni. A legújabb hírek szerint pedig a Pentagon a saigoni csatlóshadsereg légierejét 1971 végéig akarja megkétszerezni, hogy az át tudja vállalni az amerikaiaktól a légitevékenység akcióinak felét. Szerdán öszeült a CSKP Központi Bizottságának plénuma. A napirenden káderkérdések, a párt gazdaságpolitikája, a párt egységének megszilárdítása, akcióképességének növelése, és a tagkönyvcsere szerepelt. Gustav Busák beszámolójában rámutatott: sikeresen hatna a konszolidációs folyamat a párton belül, a társadalmi szervezetekben, az állami életben és megtették az r’*6 lépéseket a gazdaság terüetén is. A konszolidációért való harc döntő láncszeme mr * a párt alapszervezetein megerősítése. A tagkönyveserét összekapcsolják az élnél és ideológiai harccal. A emberek mozgósításáért és megnyeréséért való politikai küzdelemről szólva, Husák rámutatott: „aki nincs ellenünk, az potenciális szövetségesünk.” A plénum több személyi változást fogadott el. A legfontosabbak: Lubomir Strougal vette át a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöki posztját. A Szlovák Kommunista Párt új első titkára Jozef Lenárt. II. S. Kádár János és Fock Jenő szombaton hazaérkezett az NDK-ból. Képünkön: Kádár elvtárs megérkezését követően nyilatkozik a riportereknek a pályaudvaron. Traktoros tüntetés. Az angliai Newcastle-under-Lyme utcáján készült a felvétel szombat délelőtt: 700 mezőgazda tüntetett traktoros-gépes felvonulással a város piacterén. Nyugaton változatlanul nagy figyelmet szentelnek a gyorsan fejlődő szovjet flottának. Képünkön: az immár világhírű „Moszkva” hel.,-''-*“r-t hordoz, amely a Földközi-tengeren gyakran feltűnt, de most először jelent meg az Atlantióceánon. Harold Wilson brit miniszterelnök észak-amerikai útjának első állomása a kanadai főváros volt. Képünkön: Wilsont (jobboldalt) Sharp kanadai külügyminiszter üdvözöli Ottawában. Jugoszláv egyetemi tanárok ügye a parlament előtt A szerb parlament a hét végén vitatta meg az egyetemeken kialakult helyzetet. Különböző jugoszláv szervek értékelése szerint ugyanis egyes egyetemi tanárok a marxizmussal, a jugoszláv alkotmánnyal és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége programjával ellentétes nézeteket vallottak és hirdettek, ami káros következményekkel járt. A nemzetgyűlés vitájára meghívták a Szerb Kommunisták Szövetsége központi bizottsága, a Szocialista Szövetség (Népfront), az Egyetemisták Szövetsége és az Ifjúsági Szövetség képviselőit, valamint a belgrádi, nisi és újvidéki egyetem, a belgrádi filozófiai és nyelvtudományi kar küldötteit is. A vitában olyan vélemények hangzottak el, hogy egyes egyetemi tanárok a szerb filozófusok egyesületét „szélsőséges és tőlünk idegen nézetek kifejtésére használták fel”, illetve, hogy „a tanárok fellépése a demokráciával való visszaélés, s lényegében társadalmi berendezésünk ellen irányuló ellenséges tevékenység”. A szerb parlament képviselői ugyanakkor hangoztatták, hogy „nem az egyetem és a társadalom szembenállásáról, hanem a társadalomnak és azoknak a szembenállásáról van szó, akiknek tevékenysége ellentétes a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjával és az önigazgatási elvekkel”; és „nem a filozófiai és a nyelvtudományi kart ítéljük el egészében, hanem csak a karok néhány tanárának elfogadhatatlan politikai nevetett.