Napló, 1970. július (Veszprém, 26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
Isszola, 1910 július 1. Ifjy készült a terv 2. Mertünk választani Miután a terrez gazdaságpolitikai irányait a párt Központi Bizottsága kijelölte, a konzultációk sora kezdődött újból. A tervkészítés központjának, az Országos Tervhivatalnak egy-egy szakterületi előadója, s egy-egy vállalat között személyes konzultatív kapcsolatok alakultak ki, lényegében az elméleti elképzeléseket mérték meg a kisebb gazdasági egységek gyakorlati tapasztalatain. Szélesebb konzultációkat is szerveztek — 50—100 vállalat bevonásával, s itt már nemegyszer konstruktív vita is kerekedett. Ezekben a kapcsolatokban most már egy régóta várt, új vonás is megjelent: a vállalati véleményekből, beszámolókból eltűnt a „félelem”, hogy tervutasításként esetleg visszakaphatják az „őszinteséget”. Ez arra utal, hogy immár széleskörben megszületett jelenlegi irányítási rendszerünk lényegének, szellemének megértése: csak egyetlen dolog kötelező — tessék gondolkodni, kalkulálni. Legfeljebb ez a kalkuláció ad majd „parancsot” valamilyen cselekedetre, magatartásra a vállalatoknál. Az összhang nem körlevelekben, hanem a szabályozókon keresztül érvényesül, s ezek nyújtják a kalkulációhoz is a pluszok és mínuszok egy részét is. Az ágazati minisztériumok is részletesen válaszoltak a kérdésre: mi legyen egy-egy ágazat fejlesztési iránya. Ezt igyekeztek indokolni is, megjelölve hozzá a forrásokat, eszközöket. Igaz, persze, hogy például az egyedi nagy beruházásokra így beérkezett javaslatoknak a fele sem került be, nem kerülhetett be a tervbe, amely — hiába — a népgazdaság egészének, egészséges egyensúlyát kell, hogy vigyázza, különben egyegy tervidőszak programja könnyen elvesztené minden realitását. A Pénzügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, az Anyag- és Árhivatal, a bankok, a Munkaügyi Minisztérium is új módon segítette a tervezők munkáját. Korábban ezek a hatóságok nem is nagyon vettek részt a népgazdasági tervkészítésben, legfeljebb a manuális részét, a számításokat végezték el, miután a terv elkészült. Most menet közben az elemző, értékelő alternatívák sokaságát „zongorázták” végig , keresve a legmegfelelőbb irányt, a legkedvezőbb hatásokat kiváltó közgazdasági szabályozó módszereket. Minthogy az egyensúllyal kapcsolatos követelmények, vagy az életszínvonallal, életkörülményekkel kapcsolatos elképzelések csak akkor valósulhatnak meg, ha a termelés hatékonyságában, a kereslethez való alkalmazkodásban jelentős lesz a változás, s minthogy ezek csak akkor lehetségesek, ha a műszaki fejlődés felgyorsul — így az OMFB (az Országos Műszaki-fejlesztési Bizottság) lett az egyik legfőbb partnere a tervezőknek: tanulmányaival, számításaival a műszaki fejlesztésre, a struktúra változtatására az egyes ágazatokon belüli és közötti kapcsolatok fejlesztésére vonatkozóan. A gyors műszaki fejlődés alapkérdése a IV. ötéves tervnek — számottevően nagyobb öszszeget is szánunk rá, mint a korábbi ötéves tervidőszakban tettük. 1969 őszén pedig belépett a tervkészítés menetébe a legkorszerűbb technika: megkezdődött a népgazdasági terv lineáris programozási modelljének gyakorlati összeállítása. Hazánkban eddig ez a legnagyobb modell munka. Felkeltette — méretei, módszere miatt — a programozó szakmai világ érdeklődését is. A modell ma már szinte pillanatok alatt képes kiadni a nemzeti jövedelem, vagy a társadalmi termék mérlegét a IV. ötéves terv kategóriáiban. A tíz fő ágazat optimum számításai (az adott lehetőségek és követelmények mellett a legkedvezőbb megoldások keresése) lefutottak már a gépeken, s a napokban elkészült az ágazatok között, együttes optimum számítás is. Mi az optimum, a legkedvezőbb megoldás — fejlesztésben, gyártásban, kereskedésben — jelenlegi adottságainkhoz, lehetőségeinkhez képest? A gépipari ágazatokra például 3 alternatíva szerint számítottak optimumot: milyen legyen a termelés szerkezete, a külkereskedelem szerkezete, s a ráfordással arányos gyártási volumen ; ha: maximális nyereséget akarunk; ha: a tőkés viszonylatú kedvező deviza egyenleg a cél; ha: a szocialista viszonylatú pozitív egyenlegének legelőnyösebb maximumát akarjuk. A mezőgazdaságra viszont például már nyolc ilyen „ha-t” fogalmaztak meg. Ezek a számítások pontos választ adnak arra, hogy milyen termékek gyártását, termesztését érdemes fejlesztenünk, milyen mértékben, s melyeket nem. Mit érdemes importálnunk, s honnan, s mit exportálnunk, s hova a legelőnyösebben. Ezekkel a számításokkal most tovább finomíthatók a tervjavaslat egyes fejezetei. A tervfe ííek menete a lehetőségek közötti választások sorozata lényegében. Választani kell rangsorolni. Ezek a választások a koncepció kidolgozásakor elkezdődtek már, s a IV. ötéves tervjavaslat kialakítását tán az teszi minden eddiginél figyelemreméltóbbá, hogy mertünk választani valamennyi kérdésben. A bizony jócskán kínálkozó, különböző megoldások között, mertünk rangsorolni a szükségletek és a szükségesség között. A jóváhagyásra váró IV. ötéves terv nem ígéretes terv , hanem munkaprogram. Tisztes, szorgos, tervszerű munkával valamennyi célja elérhető. Gerencsér Ferenc Nincs kibúvó... HIBÁS MUNKA ESETÉN A LAKÁSSZÖVETKEZETEK IS KÖVETELHETNEK KÖTBÉRT Többször előfordult, hogy a szövetkezeti házakon átadásuk után hibákat találtak, a beruházó vállalat azonban többnyire nem követelt kötbért a kivitelezőtől. Különféle jogszabályokra utalva gyakran arra hivatkoznak a beruházók, hogy az épület átadásával teljesítették feladatukat, az utólagosan feltárt hibák ügyeinek intézése már nem az ő dolguk. A lakásszövetkezeteknek ilyenkor csak sok utánjárással sikerül érvényesíteni jogaikat. Sőt, a kellő tapasztalatok hiányában a szövetkezeteket nemegyszer károsodás is érte. A Központi Gazdasági Döntőbizottság most állást foglalt e követelések kérdésében, s megállapította, hogy a lakásszövetkezet hibákserén közvetlenül is követelheti a kivitelezőtől a kötbért, illetve a hibák kijavítását. A lakásszövetkezeteket ugyanis szövetkezetnek, tehát jogi személyeknek kell tekinteni, ezért jogokat gyakorolhatnak és kötelezettségek is terhelik. Jogaik gyakorlásához az is hozzátartozik, hogy az épületeikkel kapcsolatos különféle igényeiket érvényesíthessék. Ha tehát az épületek átadása után hibákat tapasztalnak, bejelenthetik kötbér iránti igényeiket és azokat indokolt esetben a gazdasági döntőbizottság meg is ítéli. „Hiánycikk“ a felvonólánc Ma kezdődik a repce aratása a veszprémi Dózsa Termelőszövetkezetben. A 70 holdnyi repce aratását később az 530 hold búza aratása követi. Ezenkívül a lovasi termelőszövetkezet 300 holdas gabonáját is learatják a szövetkezettel való megállapodás szerint. A gépek — három kombájn és egy rendrevágó aratógép — rajtra készen áll. Illetve, az egyik kombájn még nem teljesen üzemképes: hiányzik a felvonólánca. (Megjegyezzük: a felvonólánc jónéhány tsz-ben hiányzik a gépekről.) Időben megrendelték, most várják. A termelőszövetkezet már jóideje szakosította a növénytermesztését: csak búzát és kukoricát termelnek nagy tömegben. A kukoricát 10 éve vegyszerezik, a kapálást kiiktatták a munkarendből. A takarmánynövények másodszori betakarítása sem vonja el az aratástól a munkaerőt. Újjáalakult a tapolcai szakmaközi bizottság (Tudósítónktól) Kedden délelőtt a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat tanácstermében, a város különböző intézményeinek szakszervezeti tisztségviselői jelenlétében került sor a tapolcai szakmaközi bizottság újjáválasztására. Márton Gyula elnök számolt be az elmúlt időszak munkájáról. Különösen a szocialista családi ünnepségek megszervezésében bizonyult sikeresnek a bizottság tevékenysége. A felszólalók sürgették a nyugdíjas tagozat, illetve klub létrehozását, tekintve, hogy Tapolcán ezer nyugdíjas él. Dr. Halász István, a városi tanács titkára a koordinációs munka megjavítására tett javaslatokat. Elmondta,, hogy a tanács szívesen fogadja az idős emberek javaslatait, tapasztalatait. A szakmaközi bizottság újjáválasztása során titkárnak — az elhúnyt Nagy Lajos helyett — Kocsis Sándort választották meg. A gazdasági feladatokat pedig dr. Kiss Tiborné látja majd el. NAPLÓ Lakberendezési boltot nyit Pápán az ÁFÉSZ (Tudósítónktól) Az új áruház megnyitásával felszabadult a Pápa és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Fő téri boltja. A nagy alapterületű üzlethelyiség hasznosításáról nemrégen döntöttek: lakberendezési bolttá alakítják. Az üzlethez — amely bútorok és egyéb lakberendezési tárgyak bemutatására igen alkalmas — jelentős raktárrész is tartozik. A portál átépítésével biztosítják, hogy az új üzlet megfeleljen a városrendezési és városszépítési elveknek, s dísze legyen a nagyforgalmú pápai Fő térnek, azon túl, hogy javítja a bútorellátást, növeli a választékot. (M. L.) 3 A Számos közben: Hol szorít a „cipő“? Éppen két hete, egy jelentésben olvastam, hogy „június 29-re befejeződik az építőanyagok, egyéb felszerelések szállítása. Ekkor kezdődik, teljes kapacitással az építőmunka. Legnagyobb gond azonban a segédmunkások hiánya.” Az utóbbival kezdem. A két építésvezetőség igen szoros, jó kapcsolatot létesített a termelőszövetkezetekkel és így a felesleges munkaerőt mind az építkezéshez irányítják. Brigádokat szerveznek és a Veszprém megyei szakemberek irányításával dolgoznak. Nem elég a munkaerő. Több munkáskéz kell ahhoz, hogy a tél beállta előtt a családok — kivétel nélkül mind — beköltözhessenek házaikba. Az építőanyag is lassan csörgedezik. Eddig — például Panyolán — alig százezer tégla vár bedolgozásra a helyszínen, pedig csak ebben a községben és csak a Veszprém megyei vállalatnak legalább 1,2 millióra lesz szüksége. — Csak akkor tudunk folyamatosan és gyorsan dolgozni, ha az építőanyag nagyobb része a helyszínen lesz — mondta Stifler János építésvezető. Mátészalkán, Fehérgyarmaton és egy kirakodó teherpályaudvaron találkoztunk Veszprém megyéből — Zalahalápról, Pápáról, Ajkáról, Veszprémből, Zalaapátiból — oda irányított vagonokkal. Téglát, követ vittek Csengerbe, Tunyogmatolcsra és Fehérgyarmatra. Természetesen nem lehet soviniszta módra ,,kisajátítani” a megyei építőanyagot, de azért a jelenleginél gyorsabban és nagyobb mennyiségben kellene a „hazai” téglát, követ Pangósdra és Kérsemjénbe irányítanunk. Ma az a helyzet, hogy a vállalat anyagbeszerzőjének ügyességén, fürgeségén múlik, mikor és mennyi építőanyag érkezik az általunk patronált községbe. A romokat — többségében — eltakarították, az alapokat kitűzték és (csekély kivétellel) kiásták. Az építkezés sikere és gyors befejtése azon múlik, milyen ütemben áramlik az építőanyag Kérsemjénbe és Panyolára. Mi kell még? — Kőműves — mondják. Szerelőipari szakmunkással csak-csak győzik. Például a Vas megyeiek olyan tetőfedő brigádot hoznak, amelyik nemcsak a Veszprém megyei vállalatot segíti, hanem másutt is vállal munkát. — Kőműveseket küldjenek — ismétlik. Egy-egy megyei vállalat, tsz, hisz nem érzi meg nagyon, ha néhány hétre kőműveseket küld a Szamos-közbe. Ott viszont segítségük azt jelenti, hogy hegekkel hamarább végleges fedél lesz a ma még sátorban, sőt, ólakban lakó, élő családok feje felett. Azokon a kövesutakon, amelyeken korábban szekerek kocogtak, nagynéha elporozott egy kenyeret, tejet szállító teherautó, személykocsit olykor napokig nem láttak, most egyre sűrűbben jelennek meg a 3—5 tonnás, megrakott kocsik. A megterhelés óriási. A tízezer tonna teherbírásúra épített, keskeny utakon ezekben a napokban 25—30 ezer tonna is végiggördül. A víz alaposan kikezdte a burkolatot. A megyei vállalat nem győzi az utak helyreállítását és arról tárgyalni sem tud, hogy új útszakaszt építsen. Pedig — éppen Panyolán — az új telephez közel egy kilométer hosszú utat kell építeni. — Pénz van — mondja az elnöknő — követ kezünk és útépítőket. Megfizetjük... holnap ebben az ügyben indulok „országjárásra”. — Hová, merre? — Komárom megyébe, a Bakonyba, oda, ahol a tsz-ek kőbányával rendelkeznek. Talán valamelyik segít. Addig pedig minden kis felhőre, borulásra ráncba ugrik az építők, a panyolaiak homloka, csak eső ne legyen! Szerkesztőségünkben halomban állnak a levelek, ígéretek: megyünk a Szamosközbe, segítünk a helyreállításnál, az élet megindításánál. A Veszprém megyei Gyógyszertári Központ volt az első, ahonnan munkáskezek indultak Mátészalkára. Ezenkívül találkoztam Horváth Kálmánnal, a Balatonalmádi Bauxit Kutatótól, aki három társával vállalta, hogy kéthetes váltásban építőanyagot hord Fehérgyarmatról Kérsemjénbe. Leírom a nevüket is: Győri József, Hajdú Gyula és Kiss István. A két építő vállalat és a Bakony-vidéki Üzemi Vendéglátó a legjobb tudásával igyekszik eleget tenni megbízatásának. A kiszesek útra készen állanak már. Ám, hol vannak a többiek? Az önként jelentkezők, akikről lapunk hasábjain is hírt adtunk? Most elérkezett az ideje, hogy beváltsuk korábbi, az árvíz idején tett ígéreteinket. Kérsemjénben és Panyolán nagyon várják a munkáskezet, az építőanyagot, a faházakat (az ólak helyébe). Még az sem okozhat gondot, hogy hol jelentkezzenek munkájukkal, anyagokkal, hiszen a megyei tanácson már régóta működik az operatív bizottság irányítója és összehangolója Kérsemjén helyreállításának. Gárdonyi Béla A vonatszerelvények hozzák a halápi követ a pápai téglát a Szamos-közbe, Fehérgyarmat—Mátészalka vonalon, de még kevés az építőanyag. Alapásás ifjú Tóthéknál — kalákában. A három asszony érdeklődik: melyik terv lenne a jobb? (Fotó: Péterfay Endre)