Napló, 1971. február (Veszprém, 27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

__ *_ _____ Fork «Jeno és Strougal kölcsönös tájékoztatója Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke — Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökének meghívására — feleségének, társaságában hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezett. A csehszlovák kormányfőt útjára elkísérte Karel Kurka, a csehszlovák külügyminiszter első helyettese. Skarol Ujházy, az országos tervhivatal elnökhelyettese. Vratislav Vlk, a minniszterelnökség külügyi főosztályának és protokoll osztályának vezetője és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa. Hétfőn délelőtt megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. Magyar részről részt vett az eszmecserén Fock Jenő, a munkás —paraszt kormány elnöke, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Vincze József, hazánk prágai nagykövete, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Perczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Az MTI munkatársának értesülése szerint a baráti, elvtársi, nyílt légkörű tárgyalások során Fock Jenő és dr. Lubomir Strougal kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső életéről, fejlődéséről, a szocialista építésben elért sikerekről, valamint a megoldásra váró problémákról és további feladatokról. Áttekintették a két ország között dinamikusan fejlődő, sokoldalú baráti kapcsolatokat és egyetértettek abban, hogy lehetséges és kívánatos e kapcsolatok bővítése és továbbfejlesztése minden területen, különös tekintettel az ipari, mezőgazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben a kooperáció és szakosítás fejlesztésére. Eszmecserét folytattak a két szomszédos szocialista országot kölcsönösen érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekről, amelyek értékelésében teljes nézetazonosságot állapítottak meg. A magyar miniszterelnök a csehszlovák vendégek tiszteletére adott díszvacsorán pohárköszöntőt mondott, melyre Strougal válaszolt. A kormány parlamenti tanácstermében folytatódnak a magyar—csehszlovák hivatalos tárgyalások Magyar—csehszlovák tárgyalások Budapesten ................. • Napi külpolitikai kommentárunk Néha viszonylag jelentéktelennek tűnő események időrendje is igen tanulságos lehet. Jichak Rabin az Egyesült Államokba akkreditált izraeli nagykövet az elmúlt hét péntekjén hazarepült Tel-Avivba. A repülőtérről egyenesen a miniszterelnök-asszonyhoz hajtatott, majd hosszas megbeszéléseket folytatott közvetlen főnökével, az izraeli diplomácia vezetőjével, Abbahban külügyminiszterrel. Ezeket a megbeszéléseket az éjszakai órákba nyúló tárgyalássorozat követte izraeli kormánykörökben, majd vasárnap összeült a kabinet és hivatalos minisztertanácsot tartott.-- , , A minisztertanácsról közleményt adtak ki amely gyakorlatilag Izrael állam felelete volt bizonyos világszerte ,nagy érdeklődéssel várt függő kérdésekre. Másnap, tehát hétfőn, Jichak Rabin visszautazott washingtoni állomáshelyére. Feltétlenül figyelemreméltó kronológia, amely a találgatások egész sorát indította el és amely újabb méltó válasz azoknak, akik még mindig megkockáztatnak olyan állításokat, amelyek szerint „Tel Avivban Washingtontól függetlenül döntenek” a lényeges kérdésekben. Mik voltak Rabin tábornok-nagykövet hazautazásának előzményei? Február 5-én lejárt volna a tűzszünet és Kairó hozzájárult annak meghosszabbításához, hogy alkalmat adjon Jarringnak közvetítő kísérletei folytatására, azzal a megjegyzéssel, hogy az EAK nem hajlandó a jelenlegi állapot semmiféle véglegesítésére. A Thant különmegbízottja, Svédország moszkvai nagykövete folytatta k is erőfeszítéseit, méghozzá olyan közegben, amelyre Anvar Szadat rendkívül konstruktív, a rendezés érdekében komoly gesztusokkal kísért magatartása és Golda Meir veszélyesen monoton „nem”-re volt a jellemző. Ekkor terjedtek el azok a hírek: Washington nyilvánvalóan erős nyomást gyakorol majd annak érdekében, hogy Izrael álláspontja ne legyen ilyen tarthatatlanul merev. Ezután utazott haza Rabin nagykövet és ezután hozta nyilvánosságra válaszát az izraeli kabinet. Olyan válasz volt ez, amelynek lényege: Tel-Aviv továbbra sem hajlandó alávetni magát a Biztonsági Tanács jól ismert határozatának. A kép lassan összeállt tehát. Csaknem bizonyosan a következő történt: Washingtonban szándékosan kiszivárogtattak „amerikai nyomásról” szóló híreket, miközben Rabinnal legalábbis érzékeltették, hogy kormánya még „várhat az érdemi döntésekkel”. Olyan kettős játék ez, amely nemcsak a Távol-Keleten jellemző Richard Nixonra, hanem — mint most ismét bebizonyosodott — a Közel- Keleten is... a megszállt arab területekről való teljes csapatkivonás kérdésében. Kairóban hivatalosan úgy értékelik az izraeli kormány vasárnapi közleményét, hogy Izrael nyíltan és kategorikusan elutasította Jarring javaslatát. Tel-Aviv állásfoglalása arról tanúskodik, hogy Izrael kitart expanziós politikája mellett, amely ellentétes a BT határozatával és az ENSZ alapokmányával. Az EAK véleménye szerint mutat, rá egy Kairóban ismertetett hivatalos nyilatkozat — a Biztonsági Tanácsra hárul az a feladat és felelősség, hogy szembenézzen Izrael elutasító magatartásával. Golda Meir kormánya senkit sem téveszthet meg ismételten hangoztatott tárgyalási szándékával, hiszen az expanziós politika folytatása nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy kimozdítsa a holtpontról a Jarring-missziót. Jichak Rabin, Izrael washingtoni nagykövete hétfőin visszautazott állomáshelyére. Rabint pénteken rendelték haza Tel-Avivba. Saigon zsoldosok súlyos veszteségei A Laoszba behatolt délvietnami zsoldosok az elmúlt napokban súlyos veszteségeket szenvedtek és egy hét óta egyetlen kilométerrel sem jutottak előbbre. A különleges harci feladatokra kiképzett 39-es saigoni rohamzászlóaljat teljesen felmorzsolták és megfutamodásra kényszerítették a Patet Láo fegyveres erői. Az intervenciósok súlyos helyzetéről érkezett, híreket hétfőn sajtóértekezletén alátámasztotta a vietnami hadügyminisztérium szóvivője is. Beismerte, hogy a partizánok a hét végén Észak-Laoszban elfoglalták a királyi kormány négy előretolt állását és továbbra is nyomást gyakorolnak a Long Cheng-i támaszpont, a CIA laoszi hadműveleti központja ellen. A szóvivő szerint a népi erők által elfoglalt négy előretolt állás mindössze 160 kilométerre északra van Vientiane fővárostól. Az UPI amerikai hírügynökség , egyértelműen leszögezi, hogy az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik laoszi inváziója a népi erők heves ellenállása miatt megtorpant, s az inváziós programban „egyhetes lemaradás mutatkozik”. Ma utazik Péter János Mániába Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere a dán kormány meghívására kedden hivatalos látogatásra Dániába utazik. A magyar külügyminiszter első alkalommal utazik Dániába. A látogatás célja, hogy folytassák az 1966-ben Budapesten megkezdett eszmecserét, amely előmozdította a két ország közötti kölcsönös megértés ügyét.. A két ország kapcsolatain kívül az európai biztonság problémáiról is különös hangsúllyal lesz szó. Jubileumi ünnepség Moszkvában Hétfőn a Kremlben, a kongresszusi palotában Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és más szovjet párt- és állami vezetők részvételével ünnepi gyűlésen emlékeztek meg arról, hogy Lenin rendelete alapján 50 évvel ezelőtt, 1921 február 22-én alakult meg az Állami Tervbizottság. A gyűlésen Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Mongólia, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia tervhivatalainak küldöttségei, valamint több szocialista" állam moszkvai nagykövetségének munkatársai is részt vettek. Mihail Bruszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, Központi Bizottságának titkára felolvasta az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács Elnöksége és a Minisztertanács üdvözlő levelét. Ezt követően Nyikolaj Bajbakov, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke mondott beszédet Tel-Aviv újabb 9,nem”-je Az izraeli, kormány vasárnap négyórás ülést tartott. A minisztertanácsról kiadott hivatalos közlemény bejelenti, hogy Izrael kedvezően fogadja Egyiptom legújabb indítványait. Másrészt azonban a közlemény azt is világosan mutatja, hogy Izrael álláspontja málsem változott HAPIO Kedd, 1971 február 23. Koppenhága előtt Mint már jelentettük, Péter János külügyminiszter hivatalos látogatásra Dániába utazik. Magyarország és Dánia különböző társadalmi rendszerű ország, Európa politikai térképének más-más szárnyán helyezkedik el, mégis egész sor körülmény ígéri, hogy külügyminiszterünk látogatása eredményes lesz. A magyar—dán kapcsolatok igen régi keletűek, bár fejlődésük nem mindig volt egyenletes. Kereskedelmi forgalmunk már a múlt század végén megindult — átfogó, öt évre szóló hosszúlejáratú egyezményt azonban első ízben csak 1963 decemberében kötöttünk. Ezt a szerződést egy évi meghoszszabbítás után 1969-ben új gazdasági együttműködési megállapodás váltotta fel, amely 1970-től további öt évre szabályozza a magyardán árucsere-forgalom és a közös ipari, műszaki tevékenység főbb területeit. Magyarország közismerten valamennyi országgal kapcsolatainak bővítésére törekszik. Dánia viszonylatában sokáig akadályokat jelentettek az ország EFTA-tagságából eredő különböző kötöttségek, kontingenslisták, mennyiségi korlátozások. Az 1970. január 1-től érvényes új gazdasági megállapodásnál már e kötöttségek nagy részét figyelmen kívül lehetett hagyni és lehetőség nyílt mind a forgalom mennyiségi bővítésére, mind az árulisták kiterjesztésére. Ami a nemzetközi politikában való elhelyezkedésüket illeti — mint közismert — Dánia a NATO tagja, hazánk pedig a Varsói Szerződéshez tartozik. Ez reális. A múlt években Dániában erőteljes politikai mozgalom bontakozott ki, amely követelte,hogy az ország lépjen ki a NATO-ból. A kormány azokban olyan «röktést’ hozott, amely automatikusan meghosszabbította az ország tagságát az Északatlanti Szövetségben. Mindennek ellenére egész sor nemzetközi probléma van, amelyben Dánia véleménye eltér a vezető NATO-hatalmakétól, így például a dán kormány kitiltotta légteréből az amerikai nukleáris bombázókat ésmegtagadta az engedélyt, hogy az Egyesült Államok kutatórakétákat bocsásson fel Grönland területéről. A kormány nem engedélyezi atomfegyverek tárolását sem dán földön. A parlament többször elítélte a görög katonai rezsimet és legutóbb határozatban szólította fel NATO- partnereit, hogy ne szállítsanak fegyvert az athéni juntának. Már az 1966-os magyar— dán külügyminiszteri tárgyalások is igazolták, hogy a nemzetközi helyzet néhány legfontosabb problémájának megvitatásában közös nyelven beszélünk. Mér akkor mindkét fél hangsúlyozta a leszerelés fontosságát, sürgette mindenfajta nukleáris kísérlet betiltását. (Azóta Dánia csatlakozott a világűr békés felhasználását szorgalmazó egyezményhez, az atomsorompó szerződéshez és most legutóbb a tengerfenék a tervméntesítéséről , szóló egyezményhez.) A dán kormány több alkalommal aggodalmát fejezte ki az amerikaiak indokínai agressziójával kapcsolatban. „Biztosítani kell a vietnami nép jogát saját sorsának eldöntésére” — hangoztatta az 1966- os külügyminiszteri tárgyalásokról szóló közös közlemény. Ezekről a problémákról a magyar és a dán álláspont jelenleg is közel áll egymáshoz. Az európai biztonsági konferencia előkészítésének kérdései mellett nyilvánvalóan ezek a témák kerülnek most is a tárgyalóasztalra. A magyar diplomácia mindig fontosnak te... .kintette a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesz-tetésében az államférfiak személyes találkozóit Péter János külügyminiszter dániai látogatása előreláthatóan nemcsak a kétoldalú kapcsolatok szempontjából, hanem tágabb értelemben, nemzetközi vonatkozásban is számottevő eseménynek ígérkezik. Fegyverek a fajüldözőknek A Thant az ENSZ gyarmati kérdésekkel foglalkozó különleges bizottságának ülésén sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kilépett a bizottságból. A világszervezet főtitkára ugyanakkor hozzátette: ha ez a két hatalom meg is tagadja a részvételt, nem mentesülhet a világ valamennyi országára vonatkozó felelősségtől, így a gyarmati népek függetlenségéről szóló deklaráció teljesítésének kötelezettsége alól. A figyelmeztetés rendkívül aktuális volt, hiszen a brit konzervatív kormány csak határozottabb sürgetésre vár a dél-afrikai fajüldöző rendszertől, hogy négy évi szünet után felújítsa a fegyverszállításokat. Az ENSZ már három alkalommal, is kimondta a fegyveres embargót. London még a múlt év júliusában mégis meghozta az elvi döntést. A közelmúltban kiadott „Fehér Könyv” így most csak arra szolgált, hogy az angol kormány megindokolja a korábbi Wilson-kabinet álláspontjával ellentétes, valamint az ENSZ határozatait és a világ haladó közvéleményének követelését semmibevevő lépését. A Fehér Könyv kilátásba helyezi, hogy Anglia Westland Wasp helikoptereket, különböző pótalkatrészeket és egyéb fegyverfajtákat szállít a Dél- Afrikai Köztársaságnak. Az okmányt a kormány két jogi főtisztviselője állította össze azon az alapon, hogy a Nagy-Britannia és a dél-afrikai rendszer között 1955-ben aláírt Simonstown-i szerződésből Angliára „jogi kötelezettség” hárul. Az akkori szerződés a simonstown-i hadikikötő és tengerészeti bázis közös használatára vonatkozott, s pontról pontra felsorolta Anglia jogait a támaszpont használatáról békeidőben, háborúban, —atyán bábom esetén is, amelyikat a Dél-Afrikai Köztársaság nem vesz részt. Érthetően felmerül a kérdés, ilyen „jogi kötelezettség” után 1967- ban miért döntött a Wilson-kormány a fegyverszállítások leállítása mellett. A válasz tulajdonképpen egyszerű: a simonstown-i szerződésben nincs szó angol fegyverszállításokról. A Heathkabinet két főjogásza most közvetett utalásokból vezette le azállítólagos „jogi kötelezettséget”. Kesernyés hangon állapította meg ezek után az egyik afrikai politikus a Brit Nemzetközösség singapoorei konferenciája után, hogy Anglia sem kivétel: „a jogászok ott is azt mondják a kormánynak, amit a miniszterek hallani kívánnak”. Ahhoz pedig már kommentár sem szükséges, hogy a két főjogász aki most az 1955-ös szerződés „mélyebb összefüggéseiből” levezette és megindokolta Anglia fegyverszállítási kötelezettségét, a Fehér Könyvben meg sem említi az ENSZ három tiltó határozatát. A Fehér Könyv egyébként ugyanazokat az indokokat sorolja fel, amelyekkel Heath a rendkívül viharos nemzetközösségi értekezleten próbálta leszerelni az afrikai államok felháborodását. Az angol kormány szerint a fegyverszállítások csupán Dél-Afrika haditengerészetét erősítenék meg, amely elengedhetetlen, hiszen „meg kell védelmezni a Jóreménység foka körül vezető hajózási útvonalakat”. Az állítólagos okot azonban maga az angol kormány leplezte "le. Bár hozzájárult egy különleges nemzetközösségi bizottság felállításához, amely megvizsgálja az Indiai-óceán hajózási biztonságát, viszont fenntartotta magának a jogot, hogy e bizottság véleményétől függetlenül döntsön a fegyverszálfaszaam. Az a másik angol ígéret is rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik, hogy csak olyan fegyvereket ad el Dél-Afrikának, amelyeket a fajüldözők nem használnak fel a rezsim belső rendjének fenntartásához, magyarán — az apartheid politika ellen fellépő néger lakosság elnyomására. Mi lehet erre a biztosíték? A fehér telepes rezsim ígérete... A Heath-kormány döntése nyilvánvaló jele az új brit politikának. A Brit Nemzetközösség válsága olyan mély, hogy a konzervatív kormány esetleges embargós intézkedése sem tudná már megjavítani a viszonyt az egykori gyarmattartó és a függetlenné vált afrikai országok között, így Nagy-Britannia a fegyverszállítások felújításával nagyon keveset kockáztat, viszont a lépést sürgeti a közös amerikai—angol politikai érdek, valamint a brit nagytőke gazdasági törekvése. Nagy-Britannia most arra törekszik, hogy megjavítsa kapcsolatait a délafrikai fehér kormányokkal, s — a Szovjetunió állítólagos „növekvő indiai-óceáni jelenlétére” hivatkozva — újabb agresszív irányvonalat valósít meg. Gazdasági oldalról is kimutathatók az angol érdekek. 1967 óta, amikor a Wilson-kabinet megszüntette a fegyverszállításokat Dél-Afrikának, a brit nagytőkések majd egymilliárd dollárt veszítettek. Ugyanakkor néhány francia, belga és amerikai cég „betöltötte” az űrt és így a fegyverszállítási embargó teljesen hatástalannak bizonyult. A konzervatív angol ipari körök támogatásával már 1969-ben Dél-Afrikában járt Selwyn Lloyd , aki hadügyminiszterként 1955-ben aláírta a simonstown-i szerződést. Ezt a puhatolózó tárgyalást követte a Heathkabinet tavaly júliusi bejelentése: „Főleg saját védelmi érdekeinkből kiindulva esetleg visszatérünk a fegyverszállításokkal kapcsolatos korábbi politikánkhoz”. Ez a „visszatérés”, londoni források szerint, évi 250 millió fontos üzletet is jelent. I. Gf.