Napló, 1972. február (Veszprém, 28. évfolyam, 27-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

A­z­ Amerikai gépek ismét támadták a demokratikus Vietnamot Napi külpolitikai kommentárunk A TASZSZ HÍRÜGYNÖKSÉG néhány soros hírben je­lentette, hogy Alekszej Koszigin,­­a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke a Kremlben fogadta Vo Thuc Dongot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét. A kormányfő és a nagykövet „kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről baráti beszélgetést folytatott egy­mással” — hangzik a jelentés. Normális körülmények között egy kormányfő és egy nagykövet eszmecseréje a rutin-hírek birodalmába tarto­zik. Ezúttal azonban nem nehéz megjósolni, hogy egy ilyen megbeszélés hírére felfigyelnek mindazok, akik isme­rik a nemzetközi élet eseményeit. Azon a napon, amelyen Vo Thuc Dong a Kremlben art, az amerikai légierő végrehajtotta a Vietnami Demok­­atikus Köztársaság ellen az idei év eddigi legsúlyosabb légitámadását: az USA gépei öt bevetésben szórtak bom­bákat, illetve lőttek levegős föld rakétákat a VDK-ról, nem utolsósorban annak sűrűn lakott területeire. Sajnos, közismert, hogy ez a támadás nem elszigetelt eset: a Nato­n-kormányzat már hónapokkal ezelőtt felújí­totta azt, a­­kibe Johnson belebukott: Észak-Vietnam rend­szeres, brutális bombázását. Miközben a Fehér Ház propa­gandistái, az elnökválasztási kampány kezdetén nem győ­zik ismételgetni, hogy „Amerika kifelé megy a vietnami háborúból”, minden eddiginél több bomba és lövedék hull egy, az amerikai partoktól tizenhatezer kilométer messze­ségben lévő szuverén országra, amelynek az Egyesült Ál­lamok soha nem üzent hivatalosan hadat. * Úgy tűnik, a bombák ismét az érveket helyettesítik Washingtonban és erre most — ki tudja, hányadszor —új­ra látványos bizonyítékot kapott a világ. Néhány nappal ezelőtt Nixon a televízió képernyőjén azzal vádolta Hanoit, hogy „válasz nélkül hagyja az amerikai javaslatokat” és a párizsi szuperbizalmas tárgyalásokon „nem nyújtott be komoly javaslatokat”. Ezekre a vádakra válaszul hozta nyilvánosságra a VDK kormánya azt a kilencpontos, átfogó rendezési tervet, amit még június végén terjesztettek Kis­­singerék elé. Maga a vietnami bejelentés is növeli az amerikai ad­minisztráció állításai és a valóság között tátongó „szava­hihetőségi szakadékot", amelyről mostanában annyit cik­keznek az Egyesült Államokban. De a kilenc pont olva­sásakor ennél több is kiderül: az, hogy a VDK tervezete minden részében átgondolt, méltányos és megvalósítható. Nagyon nehéz elképzelni olyan érvet, amely vitatha­tóvá tenné bármelyik pontot. Ilyen érvei Washingtonnak nem is voltak. Bombái és rakétái viszont igen. Indokínai csúcstalálkozó Chau Seng, a kambodzsai királyi nemzeti egységkor­mány megbízott minisztere kedden Párizsban az UPI amerikai hírügynökség tudó­sítójának adott interjúban kijelentette: az indokínai népek Nixon február 21-én kezdődő pekingi látogatása előtt csúcstalálkozót tarta­nak, hogy egy­behangolják a vietnami, a laoszi és a kam­bodzsai felszabadító erők harcát az amerikai agresz­­szió ellen. Chau Seng elmondta, hogy a küszöbönálló értekezlet már a második csúcstalálkozó. Az elsőt tavaly április 24— 25-én tartották. A Saigont légierő is részt vesz az indokínai bombázásokon Koszigin fogadta a VDK moszkvai nagykövetét Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Vo Thua Dongot, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság moszk­vai nagykövetét. Kosztgin és a noi-te­­r-vet kölcsönös érdeklődésire szá­­mo­t tartó kérdésekről baráti beszélgetést folytatott egy­mással. Koszig­­a­n­a­ga részéről ismét megerősítette, hogy az SZKP és a szovjet állam po­litikája változatlanul az gaz­ságos ügyért küzdő test­véri vietnami nép és a többi indokínai államok hazafias erőinek határozott támogatá­saira irányul A dél-vietnami légierő de­cember 1-e óta az amerikaiak­kal együtt részt vesz három indokínai ország — Dél- Vietnam, Laosz és Kambod­zsa — bombázásában. A megdöbbentő bejelentést k­edden tette a saigomi had­­ereg egyik szóvivője, mint­egy mellékesen a napi tájé­koztató végén. Magyarázatul a hosszú késedelemre csupán alanyit mondott, hogy eddig biztonsági okokból nem kö­zölték a tényt. A saigond légierő A—37-es sugárhajtású, F—5-ös sugár­­hajtású és Skyraider légcsa­vart­ gépekkel naponta át­­.­iáig öt—­tíz bevetésben tá­madja főleg Laosz déli ré­szét- Th­epone környékét. A szóvivői közlés nem szólt ar­ról hogy voltak-e vesztesé­geik. Megfigyelők rámutat­nak, hogy Thieu kormány­hadserege egyelő­re „igen szerény mértékbel­” vesz részt az indokínai fronto­kon folyó légiháborúban. Az amerikai légierő részé­ről a B—52-es óriásbombá­zók folytatták szőnyegfőcom­­b­á­zásaikat a fegyvermen­tes övezet közelében. A demokratikus Vietnam ellen az amerikai gépek az idei legsúlyosabb támadást hajtották végre. 24 óra alatt öt bevetésben támadtak kü­lönböző célpontokat. A kambodzsai fővárosban, Phnom Panh-ben a partizá­nok kedden robogó motor­kerékpárokról kétgránátto­­kait hajítottak egy katonai csoportosulásra. A kormány­hadsereg egyik őrnagya a vakmerő akció következté­ben életét vesztette. 26 kato­na, illetve polgári személy pedig sebesüléseket szenve­dett. Thaiföld északi­­ részén megkezdték 15 000 személy kitelepítését,­­mert a hadse­reg a népi erők egyre foko­zódó tevékenysége miatt tisztogató hadműveletbe kez­dett. Számos faluból minden lakost deportáltál­. B Bernadette Devlin, észak-ír parlamenti képviselő az angol Parlament ülésén Maudling angol belügyminiszterre tá­madt, hazugsággal vádolta és megütötte. Devlin ezután elhagyta a parlament épületét. Képünkön: Devlin az inci­dens után riportereknek válaszal KAUO Illiutto: Mao Fe-tung találkozó Zailfikar ■ Ali Bhutto pa­kisztáni elnök — aki jelen­leg hivatalos tárgyalásokat folytat Pekingben a kínai ve­zetőkkel — kedden találko­zott és hosszas beszélgetést folytatott Mao Ce-tung el­nökkel. Távozóban Bhutto kijelen­tette, hogy „közös érdeklő­désre számottartó problé­mákról volt szó” és hogy a maga részéről „rendkívül elégedett a megbeszéléssel”. Eközben hatvanöt főnyi amerikai műszaki csoport ér­kezett kedden délelőtt Pe­­kingbe, hogy felszerelje azo­kat a berendezéseket, ame­lyeknek segítségével Nixon elnök küszöbönálló kínai lá­togatásának eseményeit köz­vetíthetik. A SEATO bangkoki köz­pontja hétfőn bejelentette, hogy február 15-e és 27-e kö­zött haditengerészeti­ gyakor­­latokat tart a délkínai tenge­ren. A SEATO szóvivője ki­jelentette: semmi összefüg­gés nincsen a hadgyakorlat és Nixon elnök kínai láto­gatása között. Aziz Szidki Alexandriában Aziz Szidki egyiptomi mi­niszterelnök­ kedden felszó­lalt egy Alexandriában ren­dezett munkásértekezleten. Beszédét­­a kairói rádió is közvetítette. A miniszterelnök kijelen­tette, megmásíthatatlan Egyiptomnak az a döntése, hogy ha másként nem lehet­séges, erő alkalmazásával szabadítja fel az elrabolt te­rületeket. Fock­­Jenő úton a FOK felé A Fock Jenő vezette ma­­i­gyar párt- és kormánykül­­l­­­döttség, útban a Vietnami­­ Demokratikus Köztársaság­­ felé, kedden az iráni Shiraz­­ból Bombayba érkezett A repülőtéren a magyar kor­mányfőt és a delegációt K. Pat­l a Maharashtra állam belügyi államminisztere kö­szöntötte. Jelen volt a fo­gadtatáson dr. Kós Péter, ha­jánk indiai nagykövete is. A párt- és kormányküldöttség ezután továbbutazott Bur­ma fővárosába, Rangoonba. Az indiai légitér elhagyása­kor Fock Jenő üdvözlő táv­­­­iratot küldött Indira Gandhi indiai miniszterelnöknek. Elutazott a dél-jemeni külügyminiszter Mohammed Saleh Aulaqi, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere — aki Péter János külügy­miniszter meghívására hiva­talos látogatást tett­ Magyar­­országon —, valamint kísé­rete kedden elutazott Buda­pestről. Szadat az első vonalban „A felszabadító harcra vo­­­­natkozó döntés végleges és­­ visszavonhatatlan —, jelen­tette ki Szadat elnök az el­ső vonalban tett kétnapos lá­togatása során. — „Különb­ség van azonban a harci dön­tés és a támadási parancs között. Ez utóbbit olyan szá­mításoknak kell megelőznie, amelyek garantálják a biztos győzelmet.” Az Al Ahram jelentése sze­rint Szadat moszkvai látoga­tása három napig tart s ez alatt az egyiptomi államfő­­ három-négy alkalommal ta­­­­lálkozik a szovjet vezetőkkel. X­ilkOT Szíriában Todor Zsivkov, a BKP központi bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztár­saság államtanácsának elnö­ke kedden­ hivatalos látoga­tásra Szíriába érkezett, hogy eleget tegyen Hafez Asszad elnök, a Szíriai Baath párt főtitkára meghívásánál­. A keddi Rabotnicseszko Delo — a BKP központi lap­ja — vezércikkben is hang­súlyozza a látogatás fontos­ságát, amely a két­ ország jó kapcsolatainál­. Szíria haladó bel- és antiimperialista kül­politikájának, valamint az arab országokat következe­tesen támogató bolgár állás­pontnak az eredménye. Közös út, közös érdek K­ét ország kapcsolatát számtalan szemszög­ből lehet szemlélni. A leggyakoribb a turista­optika. Külföldön az ember gyakran azzal kezdi felfe­dező útjait, hogy az otthon nyomait kutatja. Ha ezt te­szi a magyar, akkor Berlin, Lipcse vagy Drezda kiraka­taiban felfedezheti a Lehel hűtőgépeiket, a Videoton rá­dióikat, a Minő-cipőiket, a Pokon-spigéket, az utcákon üdvözölheti a csuklós síka­­ruseteát és mindenütt, min­den étlapon a ,,Gulasch”-t, a pörköltet. Néhány napot töltve az országban­ min­denki egészen biztosan ta­­lálkozik NDK-ba­n dolgozó magyarokkal, kereskedel­mi képviseletek munkatár­saival, fiatal szakmunká­sokkal. A turista is azzal tér tehát haza: jócskán ta- XKLSztalhatók, érezhetők azok a szálak, amelyek or­szágainkat egymáshoz fű­zik. A szakember, a gazda­­sági ember szem­evel termé­szetesen ennek a viszony­nak árnyaltabb, alaposabb részletei is lát­számaik. Az évenként kétszer megrende­zett lipcsei vasárak mindig új meg új adalékkal szol­gálnal­ ahhoz,­­mennyi min­dent lehet még termni a ke­reskedelmi, ipari kapcsola­tok bővítéséért. A statiszti­kus­­ számára nyilván még mélyebb részleteik tárulnak föl — teljes összetettségé­ben látja azt a jelenséget, amelyet egyetlen adat jel­lemezhet legjobban. Ma­gyarország és az NDK áru­csere forgalma az utóbbi tíz év alatt háromszorosára emelkedett. Törté­net­i tapasztalatok bizonyítják: amilyen mér­tékben növekedett a szo­cialista országok egysége, úgy nőtt erejük, befolyásuk is a nemzetközi politikára. Az európai enyhülés nap­jainkban tapasztalható fo­lyamata nem jöhetett volna létre az erőviszonyok ked­vező alakulása nélkül. A szocializmus növekvő ereje késztette az imperialista erőket a­rra, hogy módosít­sanak politikájukon és föl­adjanak néhány tarthatat­lanná vált álláspontot. Az európai biztonság eszméje, a békés egymás mellett élés gondolata is csak úgy tu­dott lépésről lépésre teret nyerni, hogy a po­stSM kezdeményezések mögött ott­ állt a szocialista országok, mindenekelőtt a­ Szovjet­unió ereje. Ebből az aspektusból éte­mezve a magyar­ NDK kapcsolatokat, meg lehet állapítani: mindkét ország javára vált a politikai együttműködés. Ismerete­sek az NDK-nak, az elmúlt­­évben folytatott hosszú, ne­héz, de eredményes tárgya­lásai az NSZK és a nyugat­­berlini szenátus képviselődé é­vei Nyugat-Berlin közleke­désének kérdéseiről. A ma­gyar kormány, a magyar külpolitika, ha nem is vett, részit ezen az eszmecserén, jól összehan­golt külpoliti­kai lépéseivel támogatta segítette a szövetséges part­nert a­zonnal folytatott eszmecserében. A politika együttműködés a jövőben ha lehet, még erősödni fog hiszem olyan fontos kérdé­sekben, rátát a kdt rje/TK­ állam ENSZ felvétele, az NDK és az NSZK viszonya­inak a nemzetközi jog alap­ján történő rendezése, így érhető el siker, a 7. érdekek és az utak közössége — m­a fo­galmaztunk az előbb — alapozza meg országaink viszonyát. Ha a politika szférájából a mindernnapi élet kérdéseihez kanyaro­dunk vi­ssza, ak­kor is látttr­tó, mennyire így van. A európai szocialista országék napjainkban — ha más­ r. formában is — arra törek­szenek, hogy emelj­ü­­ az életszínvonalat, a né job tét. Így van ez az NDK ban és Magyarom­ is Ésszerűen koordiná­l gyár­tással, a keresk­edelemirt . • jó együttműködéssel ez a­­ közelebb kerülhet. Az el­múlt 2 . év alatt kötött 20 kormányszintű megállapo­dás ezt az utat ígéri. Az országok viszonyaiban egy-egy magasszintű látoga­tás mindig ünnepnap. Az­ Erich Honecker vezetésével a mai nap folyaméin ha­zánkba érkező NDK párt- és kormányküldöttség ér­kezése is ilyen. Hasznos és fontos ünnep, amely segíti a hétköznapokat. A ma­­gyar—NDK együttműkö­dést. Ennek jegyében kö­szönt­j­ük Magyarországon a német békeállam vezetőit, az NDK népének küldötteit. Az erőszak csődje Ulsterben Alaposan megrázta Nagy-Britannia népét és a világ közvélemé­nyét a brit ejtőernyősök vasárnap Londonderryben eldördült sortüze. Ti­zenhárom halott és 17 súlyos sebesült terült el az utcakövön a békésen tün­tető katolikusok közül. Ezzel az észak­ír helyzet tragikusan elmérgesedett Az Ír Köztársasági Hadsereg ideigle­nes s­zárnya bejelentette, hogy bosszút áll az ártatlanul meggyilkolt honfitár­saikért Azóta Észak-Írország városai­ban hol itt, hol ott robbannak a bom­bák. Bernadette Devlin képviselőnő, a polgárjogi mozgalom vezetője és az IRA hivatalos szárnya általános sztrájkra hívta föl az észak-ír lakossá­got. Londonderry városi vezetői a köz­hangulat nyomására kénytelenek vol­tak háromnapos hivatalos gyászt el­rendelni a szerdai temetésig. Egész Ulsterben (Észak-Írország) megállt az élet. A gyárak nem dolgoznak, az üz­letek zárva vannak. A sok éves meg­oldatlan ellentétek robbanás előtti ne­héz csendben sűrűsödtek össze. A máskor­i Ulstar-kérdésekben ■­ annyira hűvösen közönyös londoni Heath-kormány most bejelentette, hogy bizottságot küld ki a tragikus eset kivizsgálására. Az alsóház hétfői és keddi ülése szinte megszakítás nél­kül az Észak-Írországban kialakult polgárháborús válsággal foglalkozik. Maga Maudling belügyminiszter kísé­relte meg igazolni az angol katonák tömettmészárlását Állítása szerint kénytelenek voltak lőni, mert a tü­nte­­­­tők között IRA-fegyveresek voltak-Ekkor botrány tört ki az angol alsó­­házban. Bernadette Devlin képviselő­nő, aki maga is részt vett a tragikus kimenetelű tüntetésen, Maudling sza­vai hallatára a miniszterhez lépett és többször pofonütötte. M­em azért van­nak minisztereink, hogy hazudjanak” — kiáltotta Devlin kisasszony. A parlamenti ülés után rög­tönzött sajtóértekezleten indokolta meg tettét. A belügyminisztert közön­séges hazugsággal vádolta, mivel bé­kés tüntetőkre nyitottak sortüzet az angol ejtőernyősök. A kormánybizott­ság semmire sem lesz jó — állítot­ta —, hiszen nem az igazság feltárása,­­hanem a londoni kabinet politikai ér­dekeit lesz hivatott szolgálni. Tehát nyilván a hadsereg magyarázatát fog­ja „törvényesen” igazolni. A független Ír Köztársaság futball­­sztárból lett miniszterelnöke Jack Lynch „megdöbbentőnek, borzalmas­nak és embertelennek” nevezte a lon­donderryi sortüzet Az Ír Köztársaság kormánya még hétfő este tiltakozásul hazarendelte londoni nagykövetét. Jellemző a helyzetre, hogy a Heath­­kormány politikáját ellenzők London­ban tüntettek az ulsteri angol jelen­et ellen. Egyre több angol döbben rá, hogy a régi gyarmatbirodalom marad­ványai megannyi válsággócot jelente­nek. Wilson, az ellenzéki Munkáspárt vezetője már korábban kidolgozott egy „megoldási” javaslatot, amelynek ér­telmében meghatározott időn belül az Ír Köztársasághoz csatlakozna Észak­­írország. Az Ír Köztársasági Hadsereg mindkét frakciója ezért a célért har­col, így Londonnak sikerülne kifogni a szelet az IRA vitorláiból. A Wilson­­terv ugyanakkor feltételekhez köti az egyesülést, amely egész Írországot még jobban a brit, ■ finánctőke karjaiba sodorná­ Kétségtelen pozitívuma a terve­zetnek, hogy brit, részről először csil­lantja meg a két­ Írország újraegyesü­lésének reményét, valamint, hogy az összes érdekelt felekkel —■ beleértve az IRA két szárnyát is — javasol tár­gyalásokat Heath miniszterelnök kormánya ed­dig mindig elzárkózott, amikor az uls­teri gazdasági, nemzetiségi és vallási szakadékot társadalmi gyógyírral aján­lották áthidalni. A konzervatívok csak a nyers erőben bíztak. Ezért küldték a legjobb angol zászlóaljakat Észak­írországba brutális feladatokat végre­hajtani. 1971 nyara óta vált­ polgárhá­borús jellegűvé az­ IRA ideiglenes szár­nya és az angol katonaság és rendőr­ség közötti véres küzdelem. A tények azt mutatják ,hogy fél év alatt az IRA ereje nemhogy csőr­­kent volna, inkább nőtt. A Faulkner észak-ír miniszterelnök internálási rendszere — amit a napokban hosszab­bítottak meg még hat hónappal — olaj volt a tűzre. Ezzel még szélesebb bázist teremtett a fegyveres ellenál­lási mozgalom számára. Az események egyértelműen arra mutatnak, hogy Londonnak inkább előbb, mint később le kell vonnia a fegyveres erők tehetetlenségéből a kö­vetkeztetést- tartós megoldást csak ko­moly társadalmi reformok hozh­atnak­. H­av­yáthy György ftMVfe. 3S3S. fc>wll 8:

Next