Napló, 1973. május (Veszprém, 29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-09 / 106. szám
Belpolitikai jegyzetek Koszorúk az utakon A napokban két fiatalember halt meg Veszprém határában a 8-as számú főúton közlekedési baleset miatt. A tragikus esemény után néhány órával egy csokor szegfűt helyeztek a balesetkor kettétört fára. Másnap pedig már egy koszorú is figyelmeztette az arra menőket — a halálra. A múlt évben kezdődhetett ez az új szokás, amely a szülők, hozzátartozók, barátok kegyeletének és szeretetének meglehetősen különös, szokatlan módja. Tavaly ősszel figyeltünk fel először a közutakon elhelyezett koszorúkra, virágokra, azokon a helyeken, ahol korábban halálos balesetek történtek. S most, tavasszal ismét láthatók a koszorúk (több mint a múlt évben) s ez egyben riasztóan jelzi az idei halálos balesetek számának növekedését is. Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy helyes-e, kell-e ilyen módon is kifejezni a kegyeletet, de nem is ez a lényeg. Az utaknak e különös gyászjelei talán megdöbbentik a rohanó autósokat, az ittasan száguldozó járművezetőket is. Mások halála talán fokozott elővigyázatosságra int. A rendőrség ez évi baleseti statisztikájából azonban másra lehet következtetni. Érdemes eltűnődni az adatokon, amelyek — finoman fogalmazva is — megdöbbentőek. Csupán az eddigi négy hónapban 12 halálos kimenetelű baleset történt megyénkben, amelynél nem sokkal több a tavalyi egész évi átlag. És a nyári szezon még csak ezután jön, a tömeges autósforgalomnak csak a kezdetén vagyunk. Ha az életüket vesztők számához még hozzátesszük azt a 42 balesetet is, amelyeknél az életveszélyes sérülteket csupán a gyors orvosi beavatkozás, vagy a szerencsés véletlen mentette meg, a kép valóban elszomorító. A balesetek oka, szinte kivételnélkül: gyorshajtás, figyelmetlen és ittas vezetés. Közhely már leírni a figyelmeztetést, mégis úgy tűnik, hogy az emberek nem sokat törődnek vele: az úttest nem versenypálya, s a száguldozók nemcsak a saját életüket veszélyeztetik. J. B. Mindenki a maga portáján Divatossá vált a környezetvédelem egyre növekvő szakirodalmában is a a kifejezés, hogy az ember fogyasztja természeti környezetét. Azt hiszem a megállapítás igazságát nehéz lenne elvitatni, de a „fogyasztás” egyes módjai esetenként erősen kifogásolhatók. Porva község mellett folyik el a Hódos patak. A gyorsfolyású vízben szivárványos pisztráng ivadékok fickándoznak De nemcsak a pisztrángok szivárványosak, hanem néha a víz is — az olajtól. A helybeli traktorosok ugyanis esetenként ott tisztogatják gépeiket. Szinte naponta foglalkozik a rádió, a televízió és a sajó a környezet és természetvédelemmel. Bírósági tudósítások számolnak be arról, hol, mikor, milyen nagyvállalatot sújtottak tetemes összegű pénzbüntetéssel vízszennyezés vagy más környezetromboló tevékenység miatt. Úgy tűnik, hajlamosak vagyunk a „kicsire nem adunk” elv alkalmazására. A porvai eset ugyanis nem egyedülálló. Számtalanszor láthatjuk a községekben átutazva, hogy a patakokban autókat, mezőgazdasági gépeket mosnak, szennyezik a Bakony hegyeinek, erdőinek természetes adományát, a tiszta, iható forrásvizet. Ezek után úgy tűnik, hogy a nagyüzemek a nagy vizeket, a kisüzemek és külön-külön az emberek a kisebb vizeket szennyezik Mert az utóbbira is bőven van példa. Alig lehet olyan községet találni a Bakonyban, ahol az átfolyó patakocskák vizét ne „díszítenek” háztartási hulladékok, színes rongyok, törött edények. (Tisztelet a kivételnek: vannak olyan községek, ahol nincs patak.) Helyenként az erdőket is szeméttelepnek nézik. Nem válik különösebben előnyére a Nosztori-völgy egyik erdőrészletének sem az ott heverő, lassan muzeális értékű asztali tűzhely. * Lehetne még a példákat sorolni, hogy naponta hogyan járulunk hozzá tudatosan, vagy csak nemtörődöm hanyagsággal természeti környezetünk elcsúfításához, vagy éppen tönkretételéhez. A szennyezés is egyfajta fogyasztása a természeti környezetnek. És az ilyenfajta fogyasztáshoz semmiképpen és senkinek sem kívánhatunk jó étvágyat! SzK Mi kell a jó hangulathoz? Kétségtelen, hogy az idén hirtelen jött a tavasz. Olyannyira, hogy sokakat teljesen meglepetésszerűen ért. Az április végi esős, hideg idő azt a gondolatot keltette némelyekben, hogy talán el is marad. Ez az érzése támadt például az embernek május 1-én a veszprémi állatkertben és vidámparkban tett sétája alkalmával. Nem várták a jó időt, a tavaszt, a májust. Így azután nem sikerült az ünnep idejére kirakni minden állat névtábláját, de hiányoztak a vidámpark körhintáinak, óriáskerekeinek kosarai és a többi játékok is. Minden városban, községben megvannak már a május elsejei hangulatos időtöltés hagyományai. Veszprémben — miután elmaradt a felvonulás — ennek első számú kellékei voltak az állatsért és a vidámpark. Az idén kissé csalódottan tértünk haza délutáni sétánkról. Mert úgy éreztük, nem vártak bennünket. Elsősorban természetesen a gyerekek érezték becsapottnak magukat. Mi, felnőttek talán csak miattuk. Jól tudjuk, hogy a munkásosztály, a munka ünnepén nem a körhinta és az aranyfácán színpompás tollazata a döntő, sokkal inkább az erő, a célok megnyilvánulása teszi ünneppé május elsejét, amit a világ munkásságának májusi seregszemléje jelent. Azért mégis jólesett volna, ha az állatkert és a vidámpark vezetői jó hangulatunkhoz azzal a figyelmességgel hozzájárulnak, hogy május elseje ünneplésének meghirdetett színhelyén Veszprémben is, felkészülnek a fogadásunkra. Ennyi kockázatot még rossz idő esetén is megért volna a jó ügy. (kovács) A Balatonfés vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság múlt évi gazdasági eredményei alapján megkapta a „kiváló vállalat” címet. A sümegi erdészete pedig a jók között is a legjobbnak bizonyult a vállalaton belül. A sümegiek 6300 hektáron gazdálkodnak és évente 30 millió forint termelési értékkel büszkélkedhetnek. Legeredményesebb ágazatuk a fakitermelés, de foglalkoznak erdőfelújítással, telepítéssel, csemeteneveléssel, fafeldolgozással és nem utolsó sorban vadgazdálkodással. Méretre vágják és osztályozzák a rönköket, az erdő melletti feldolgozó helyen. A rendre döntött fákat csertvvel vontatják a Hubertusz szocialista brigád tagjai. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat megrendelése alapján a Bogaras erdőben kérgezik az akácfát. (Borbás János képriportja) ,ao» ~'s 2 f'xl**'ra^r ■»r_-*^l% 5 Kevés volt a csapadék, csökkent a kutak, patakok vízhozama. A víz iránti igény viszont egyre nő az országban, megyénkben is. Veszprémben például már most elfogy a vízművek napi termelése. A fogyasztás több mint 17 ezer köbméter, ez megegyezik a tavaly nyári csúcsfogyasztással. Ajkán, Pápán, Tapolcán és szinte mindenütt a megyében hasonló a helyzet. A vízfogyasztás növekedésének nemcsak — és nem elsősorban az időjárás az oka —, bár jelentősen befolyásolja, hanem városaink ipari, kommunális fejlődése, az egyre több lakás. A víz- és csatornahálózat korszerűsítése megyeszerte állandó része a fejlesztési terveknek. Megvalóssításából jelentős részt vállal a Vízég Csatornamű Vállalat, a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat és támogatják végrehajtását az országos szervek is. Az elavult hálózat gondjaival azonban az idén még számolni kell. A gondokat a rendkívül csapadékszegény időjárás még súlyosbítja, ezért gyors és terven felüli megoldásokat kellett keresni. A Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat már az év elején megkezdte az eddig vezetékbe nem kerülő, elfolyó források vizének műszeres felderítését. Veszprémben ennek eredményeként mintegy 1500 köbméterrel több víz lesz naponta. Kádártán hamarosan elkészül egy felszíni vízmű és egy tározó medence, melynek költségeit a megyei vízmű saját beruházásából fedezi. Ajkán előreláthatólag nem lesz az idén a tavalyi és az elmúlt évekhez hasonló vízhiány, a nyirádi bauxitmezők vize biztosítja az ellátást. Nyirád segít Ajkán keresztül Pápa vízgondjain is. A tapolcafői források vízhozama egyre jobban csökken, Pápát már nem képes ellátni. Rövidesen újra üzembe állítják az Ajka, Pápa között megépített vezetéket, mely eredetileg Ajkát látta volna el a Pápáról. Mivel 1969 óta ez a csőrendszer és a hozzátartozó berendezések nem működtek, rendkívül gondos és emellett gyors előkészítésre, felújításra van szükség. Zircen is hosszú évek óta probléma a vízellátás. Javulás az idén sem várható. Kutat ugyan már fúrtak, de a mintegy 6 millió forintba kerülő öszszekötő vezeték, búvárszivattyúk (importból) egyelőre hiányoznak. A Balaton-part vízgondjai a tavaly felállított öt felszíni vízkiemelő- és szűrőberendezés üzembe állításával jelentősen enyhültek. A szezonra megépül a balatonfüredi 2 ezer köbméteres tározó medence is. Tapolca és Keszthely körzetében a Nyugat-balatoni Regionális vízműrendszer eddig elkészült, és folyamatosan épülő hálózata biztosítja a megfelelő mennyiségű vizet. A tervek szerint még a nyár elején készen lesz a gyenesdiási 3 ezer köbméteres medence és az Erzsébet-forrási vízátemelő is. Keszthely város vízellátása jobb lesz az idén. A hálózat felújításához a DRV mintegy 260 ezer forinttal járult hozzá. A szennyvízcsatorna-hálózat és a szennyvíztelep viszont már nem képes a város szennyvizének elvezetésére. Jóval kevesebb vizünk lesz az idén, mint eddig. Az utóbbi néhány hétben esett eső ugyan, valamelyest segített, feltöltötte főként az ásott kutakat. De még ha hűvös és csapadékos nyarunk lesz, vízhiányra akkor is számítanunk kell. A Víz- és Csatornamű Vállalat már elkészítette a vízkorlátozási ütemtervet, amely azonban a vállalatok, intézmények és a lakosság támogatása nélkül csak terv maradhat. A vízhiány enyhítésének leghatékonyabb eszköze — mely milliókba sem kerül —, az összefogás, a rendelkezések betartása lehet, s kell,, hogy legyen. Osváth Sarolta Gyors megoldás Veszprémben és Pápán — A „megfordított" ajkai vezeték — Segít a „bauxitvíz" — Elkészült a vízkorlátozási ütemterv — Várható és elkerülhető vízgondok megyénkben Sózott Bakony — sárguló fák A leveleket támadja a nátriumklorid Vétkes az eső és a talajvíz Tavaly, de már tavalyelőtt is érdekes jelenséget figyelhettünk meg a Bakonyban, a Veszprém—Győr közötti műút mellett, különösen pedig a kanyargós szerpentin két oldalán. Az akácfák, de más fafajták is idő előtt sárgultak. Már augusztus végén rozsdabarna levelek hullottak alá és őszi hangulatot hoztak a nyári tájképbe. Okát keresték, de választ nem kaptak rá a szakemberek. Most külföldről érkezett egy érdekes, figyelemre méltó hír. A Volkstimme tájékoztatása szerint tavaly — tizenkét európai országban —közel egymillió útmenti fa pusztult el az utak téli sózása következtében. A megfigyeléseket Jonasson svéd természetvédelmi mérnök elemezte és kimutatta, hogy az eső és a talajvíz feloldja, majd pedig beviszik az útmenti szántóföldek, erdők talajába a kiszórt sót. A nátriumklorid levélmegbetegedéseket idéz elő és ezért a fák levélzete már nyáron sárgul. Most a hamburgi egyetemen, az alkalmazott botanikai intézetben a konyhasó pótlására magnéziumkloriddal kísérleteznek. —ff— NAPLÓ — 1973. május 9. szerda — 3