Napló, 1973. május (Veszprém, 29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-09 / 106. szám

Belpolitikai jegyzetek Koszorúk az utakon A napokban két fiatalem­ber halt meg Veszprém ha­tárában a 8-as számú főúton közlekedési baleset miatt. A tragikus esemény után né­hány órával egy csokor szegfűt helyeztek a baleset­kor kettétört fára. Másnap pedig már egy koszorú is fi­gyelmeztette az arra menőket — a halálra. A múlt évben kezdődhetett ez az új szokás, amely a szü­lők, hozzátartozók, barátok kegyeletének és szereteté­­nek meglehetősen különös, szokatlan módja. Tavaly ősszel figyeltünk fel először a közutakon elhelyezett ko­szorúkra, virágokra, azokon a helyeken, ahol korábban halálos balesetek történtek. S most, tavasszal ismét lát­hatók a koszorúk (több mint a múlt évben) s ez egyben riasztóan jelzi az idei halá­los balesetek számának nö­vekedését is. Nem a mi dolgunk eldön­teni, hogy helyes-e, kell-e ilyen módon is kifejezni a kegyeletet, de nem is ez a lé­nyeg. Az utaknak e különös gyász­jelei talán megdöbbentik a rohanó autósokat, az ittasan száguldozó járművezetőket is. Mások halála talán fokozott elővigyázatosságra int. A rendőrség ez évi balese­ti statisztikájából azonban másra lehet következtetni. Érdemes eltűnődni az adato­kon, amelyek — finoman fo­galmazva is — megdöbben­tőek. Csupán az eddigi négy hónapban 12 halálos kimene­telű baleset történt me­gyénkben, amelynél nem sokkal több a tavalyi egész évi átlag. És a nyári szezon még csak ezután jön, a tö­meges autósforgalomnak csak a kezdetén vagyunk. Ha az életüket vesztők számához még hozzátesszük azt a 42 balesetet is, amelyeknél az életveszélyes sérülteket csu­pán a gyors orvosi beavat­kozás, vagy a szerencsés vé­letlen mentette meg,­­ a kép valóban elszomorító. A balesetek oka, szinte kivétel­­nélkül: gyorshajtás, figyel­metlen és ittas vezetés. Közhely már leírni a fi­gyelmeztetést, mégis úgy tű­nik, hogy az emberek nem sokat törődnek vele: az út­test nem versenypálya, s a száguldozók nemcsak a saját életüket veszélyeztetik. J. B. Mindenki a maga portáján Divatossá vált a környezetvédelem egyre növekvő szakirodalmában is a a kifejezés, hogy az ember fogyasztja természeti kör­nyezetét. Azt hiszem a megállapítás igaz­ságát nehéz lenne elvitatni, de a „fogyasz­tás” egyes módjai esetenként erősen kifo­gásolhatók. Porva község mellett folyik el a Hódos patak. A gyorsfolyású vízben szivárvá­­nyos pisztráng ivadékok fickándoznak De nemcsak a pisztrángok szivárványosak, ha­nem néha a víz is — az olajtól. A helybeli traktorosok ugyanis esetenként ott tiszto­gatják gépeiket. Szinte naponta foglalkozik a rádió, a te­levízió és a sajó a környezet és természet­­védelemmel. Bírósági tudósítások számol­nak be arról, hol, mikor, milyen nagyvál­lalatot sújtottak tetemes összegű pénzbün­tetéssel vízszennyezés vagy más környezet­romboló tevékenység miatt. Úgy tűnik, haj­lamosak vagyunk a „kicsire nem adunk” elv alkalmazására. A porvai eset ugyanis nem egyedülálló. Számtalanszor láthatjuk a községekben átutazva, hogy a patakok­ban autókat, mezőgazdasági gépeket mos­nak, szennyezik a Bakony hegyeinek, er­dőinek természetes adományát, a tiszta, iható forrásvizet. Ezek után úgy tűnik, hogy a nagyüzemek a nagy vizeket, a kisüzemek és külön-külön az emberek a kisebb vizeket szennyezik Mert az utóbbi­ra is bőven van példa. Alig lehet olyan községet találni a Bakonyban, ahol az át­folyó patakocskák vizét ne „díszítenek” háztartási hulladékok, színes rongyok, törött edények. (Tisztelet a kivételnek: vannak olyan községek, ahol nincs patak.) Helyen­ként az erdőket is szeméttelepnek nézik. Nem válik különösebben előnyére a Nosz­­tori-völgy egyik erdőrészletének sem az ott heverő, lassan muzeális értékű asztali tűzhely. * Lehetne még a példákat sorolni, hogy naponta hogyan járulunk hozzá tudatosan, vagy csak nemtörődöm hanyagsággal ter­mészeti környezetünk elcsúfításához, vagy éppen tönkretételéhez. A szennyezés is egyfajta fogyasztása a természeti környe­zetnek. És az ilyenfajta fogyasztáshoz sem­miképpen és senkinek sem kívánhatunk jó étvágyat! SzK Mi kell a jó hangulathoz? Kétségtelen, hogy az idén hirtelen jött a tavasz. Oly­annyira, hogy sokakat tel­jesen meglepetésszerűen ért. Az április végi esős, hideg idő azt a gondolatot keltette némelyekben, hogy talán el is marad. Ez az érzése tá­madt például az embernek május 1-én a veszprémi ál­latkertben és vidámpark­ban tett sétája alkalmával. Nem várták a jó időt, a ta­vaszt, a májust. Így azután nem sikerült az ünnep idejére kirakni minden állat névtábláját, de hiányoztak a vidámpark körhintáinak, óriáskerekei­nek kosarai és a többi játé­kok is. Minden városban, község­ben megvannak már a má­jus elsejei hangulatos idő­töltés hagyományai. Veszp­rémben — miután elmaradt a felvonulás — ennek első számú kellékei voltak az ál­latsért és a vidámpark. Az idén kissé csalódottan tér­tünk haza délutáni sétánk­ról. Mert úgy éreztük, nem vártak bennünket. Elsősor­ban természetesen a gyere­kek érezték becsapottnak magukat. Mi, felnőttek ta­lán csa­k miattuk. Jól tudjuk, hogy a mun­kásosztály, a munka ünne­pén nem a körhinta és az aranyfácán színpompás tol­lazata a döntő, sokkal in­kább az erő, a célok meg­nyilvánulása teszi ünneppé május elsejét, amit a világ munkásságának májusi se­regszemléje jelent. Azért mégis jólesett volna, ha az állatkert és a vidám­park vezetői jó hangula­tunkhoz azzal a figyelmes­séggel hozzájárulnak, hogy május elseje ünneplésének meghirdetett színhelyén Veszprémben is, felkészül­nek a fogadásunkra. Ennyi kockázatot még rossz idő esetén is megért volna a jó ügy. (kovács) A Balatonfés vidéki Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság múlt évi gazda­sági eredményei alapján megkapta a „kiváló vállalat” címet. A sümegi erdészete pedig a jók között is a leg­jobbnak bizonyult a vállalaton be­lül. A sümegiek 6300 hektáron gaz­dálkodnak és évente 30 millió forint termelési értékkel büszkélkedhetnek. Legeredményesebb ágazatuk a faki­termelés, de foglalkoznak erdőfelújí­tással, telepítéssel, csemetenevelés­sel, fafeldolgozással és nem utolsó sorban vadgazdálkodással. Méretre vágják és osztályozzák a rönköket, az erdő melletti feldolgozó helyen. A rendre döntött fákat csertvvel vontatják a Hubertusz szocialista brigád tagjai. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat megrendelése alapján a Bogaras­ erdőben kérgezik az akácfát. (Borbás János képriportja) ,ao» ~'s 2 f'xl**'ra^r ■­»r_-*^l% 5 Kevés volt a csapadék, csökkent a kutak, patakok vízhozama. A víz iránti igény viszont egyre nő az országban, megyénkben is. Veszprémben például már most elfogy a vízművek na­pi termelése. A fogyasztás több mint 17 ezer köbméter, ez megegyezik a tavaly nyá­ri csúcsfogyasztással. Ajkán, Pápán, Tapolcán és szinte mindenütt a megyében ha­sonló a helyzet. A vízfo­gyasztás növekedésének nemcsak — és nem elsősor­ban az időjárás az oka —, bár jelentősen befolyásolja, hanem városaink ipari, kom­munális fejlődése, az egyre több lakás. A víz- és csatornahálózat korszerűsítése megyeszerte állandó része a fejlesztési terveknek. Megvalóssítás­ából jelentős részt vállal a Víz­­ég Csatornamű Vállalat, a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat és támogatják vég­rehajtását az országos szer­vek is. Az elavult hálózat gondjaival azonban az idén még számolni kell. A gondo­kat a rendkívül csapadék­szegény időjárás még súlyos­bítja, ezért gyors és terven felüli megoldásokat kellett keresni. A Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Válla­lat már az év elején meg­kezdte az eddig vezetékbe nem kerülő, elfolyó források vizének műszeres felderíté­sét. Veszprémben ennek eredményeként mintegy 1500 köbméterrel több víz lesz naponta. Kádártán hamaro­san elkészül egy felszíni víz­mű és egy tározó medence, melynek költségeit a megyei vízmű saját beruházásából fedezi. Ajkán előreláthatólag nem lesz az idén a tavalyi és az elmúlt évekhez hasonló víz­hiány, a nyirádi bauxitme­­zők vize biztosítja az ellá­tást. Nyirád segít Ajkán ke­resztül Pápa vízgondjain is. A tapolcafői források víz­hozama egyre jobban csök­ken, Pápát már nem képes ellátni. Rövidesen újra üzembe állítják az Ajka, Pá­pa között megépített vezeté­ket, mely eredetileg Ajkát látta volna el a Pápáról. Mivel 1969 óta ez a csőrend­szer és a hozzátartozó be­rendezések nem működtek, rendkívül gondos és emel­lett gyors előkészítésre, fel­újításra van szükség. Zircen is hosszú évek óta probléma a­ vízellátás. Javulás az idén sem várható. Kutat ugyan már fúrtak, de a mintegy 6 millió forintba kerülő ösz­­szekötő vezeték, búvárszi­vattyúk (importból) egyelő­re hiányoznak. A Balaton-part vízgondjai a tavaly felállított öt felszí­ni vízkiemelő- és szűrőbe­rendezés üzembe állításával jelentősen enyhültek. A sze­zonra megépül a balatonfü­redi 2 ezer köbméteres táro­zó medence is. Tapolca és Keszthely körzetében a Nyu­gat-balatoni Regionális víz­műrendszer eddig elkészült, és folyamatosan épülő háló­zata biztosítja a megfelelő mennyiségű vizet. A tervek szerint még a nyár elején készen lesz a gyenesdiási 3 ezer köbméteres medence és az Erzsébet-forrási vízát­emelő is. Keszthely város vízellátása jobb lesz az idén. A hálózat felújításához a DRV mintegy 260 ezer fo­rinttal járult hozzá. A szennyvízcsatorna-hálózat és a szennyvíztelep viszont már nem képes a város szenny­vizének elvezetésére. Jóval kevesebb vizünk lesz az idén, mint eddig. Az utóbbi néhány hétben esett eső ugyan, valamelyest se­gített, feltöltötte főként az ásott kutakat. De még ha hűvös és csapadékos nya­runk lesz, vízhiányra akkor is számítanunk kell. A Víz- és Csatornamű Vállalat már elkészítette a vízkorlátozási ütemtervet, amely azonban a vállalatok, intézmények és a lakosság támogatása nél­kül csak terv maradhat. A vízhiány enyhítésének leg­hatékonyabb eszköze — mely milliókba sem kerül —, az összefogás, a rendelkezé­sek betartása lehet, s kell,, hogy legyen. Osváth Sarolta Gyors megoldás Veszprémben és Pápán — A „megfordított" ajkai vezeték — Segít a „bauxitvíz" — Elkészült a vízkorlátozási ütemterv — Várható és elkerülhető vízgondok megyénkben Sózott Bakony — sárguló fák A leveleket támadja a nátriumklorid Vétkes az eső és a talajvíz Tavaly, de már tavalyelőtt is érdekes jelenséget figyel­hettünk meg a Bakonyban, a Veszprém—Győr közötti műút mellett, különösen pe­dig a kanyargós szerpentin két oldalán. Az akácfák, de más fafajták is idő előtt sár­gultak. Már augusztus vé­gén rozsdabarna levelek hullottak alá és őszi hangu­latot hoztak a nyári tájkép­be. Okát keresték, de választ nem kaptak rá a szakembe­rek. Most külföldről érke­zett egy érdekes, figyelemre méltó hír. A Volkstimme tá­jékoztatása szerint tavaly — tizenkét európai országban —közel egymillió útmenti fa pusztult el az utak téli só­zása következtében. A meg­figyeléseket Jonasson svéd természetvédelmi mérnök elemezte és kimutatta, hogy az eső és a talajvíz feloldja, majd pedig beviszik az út­menti szántóföldek, erdők talajába a kiszórt sót. A nát­­riumklorid levélmegbetege­déseket idéz elő és ezért a fák levélzete már nyáron sárgul. Most a hamburgi egyete­men, az alkalmazott bota­nikai intézetben a konyhasó pótlására magnéziumklorid­­dal kísérleteznek. —ff— NAPLÓ — 1973. május 9. szerda — 3

Next