Napló, 1974. augusztus (Veszprém, 30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-23 / 196. szám

Kertből a boltba Kistermelők a jobb ellátásért Az év első hét hónapjá­ban a tavalyihoz képest több burgonyát és gyümölcsöt, ez­zel szemben mintegy öt szá­zalékkal kevesebb zöldséget adott el megyénkben a MÉK vállalat. A szeszélyes idő­járás hatására július máso­dik felében is szinte pri­mőr értéke és ára volt a paprikának, valamint a pa­radicsomnak. Pedig a válla­lat maximálisan érdekelt a forgalom növelésében és az áremelkedés fékezésében. (A vezetők évvégi jutalmazásá­nak alapja a forgalom 5 százalékos növelése és az, hogy a zöldség, gyümölcs és burgonya árszínvonala ösz­­szességében nem haladhatja meg a 3 százalékot.) A vállalat július 29-én egyik napról a másikra 50 százalékkal csökkentette a paprika és a paradicsom fo­gyasztói árát; a felvásárlási ár néhány napig változatlan maradt, meg is csappant alaposan a vállalat kockáza­ti alapja. Augusztusban nőtt az árufelkínálás és csökken­tek az árak is. A jelenlegi mérleg így fest: a burgonya és gyümölcs ára a tavalyi alatt maradt (a dinnye kivé­telével) a zöldség drágább mint egy évvel korábban volt. A MOK fő áruforrását a nagyüzemek jelentik, de ma már általános az a felisme­rés, hogy jelentős szerepet játszhatnak a fogyasztói igények kielégítésében a há­zikertek, a kisegítő üzemek is. A MÉK egyre bővíti áru­felvásárló körét. Ma már 34 MÉK bolt él közvetlen áru­­vásárlási jogával. Ez azt je­lenti, hogy az a kistermelő, aki kertjében a saját szük­ségletén felül zöldséget vagy gyümölcsöt termel, portéká­ját vásározás nélkül akár a szomszéd boltnak eladhatja. Ez a közvetlen „kertből a boltba” forma egyre népsze­rűbb lesz. A vállalat az év első hét hónapjában há­romszor annyit fizetett kis­termelő szállítóinak mint ta­valy, azonos időszak alatt. A kistermelők fölös áru­ja más csatornán is bekerül­het a kereskedelem áramkö­rébe. Azok a termelők, akik nem hobbyból kertészked­nek, hanem jövedelem ki­egészítőnek tekintik foglala­tosságukat, értékesítési szer­ződést kötnek a MÉK-kel. A vállalat kirendeltségei 28 kistermelővel állnak szerző­déses kapcsolatban. A felkí­nált áru: 354 mázsa zöldség, 134 mázsa gyümölcs. Az ed­digi forgalom a szerződés túlteljesítésére mutat. Ezen túlmenően , Kemenesszent­­péteren, Várvölgyön, Alsó­­páhokon és Szentgyörgyvá­­ron a vállalat megszervezte az alkalmanként felkínált áru felvásárlását. Ez a for­ma is teames mennyiséggel növeli az árualapot. Korábban sok gondot oko­zott, hogy a kistermelők áru­ja — zöldség, gyümölcs — eladatlanul maradt. A ter­melőnek nem érte meg, hogy a városba vigye, a helyi bol­tos meg nem „bíbelődött” a kis tételekkel, így gyakran megesett, hogy a gyümölcs a fán maradt, a zöldséget meg feletették a jószágokkal. A kormány nemcsak a nagy­üzemeket ösztönzi a zöldség­­gyümölcs termelésre. Terjed a fólia alatti termesztés, élénkülés tapasztalható az elöregedett gyümölcsösök felújításában is. Ehhez kell a kereskedelemnek is igazod­nia, összességében jelentős ér­téket képviselnek ezek a nagyüzemeiket kiegészítő há­zikertek. Tetemes mennyisé­gű árut adnak a fogyasztás­nak, de nem elhanyagolható az sem, hogy a minőség megóvására is több lehető­ségük van, mint a nagygaz­daságoknak. Gondoljunk csak arra, hogy a házikerti portéka szedése és boltba juttatása tulajdonképpen percek dolga. A lakosság egészséges táp­lálkozása mind több zöldsé­get, gyümölcsöt kíván. Je­lenlegi feltételeink közepet­te, amikor a nagyüzemek a mennyiséget nem képesek biztosítani, a kistermelők árujára nélkülözhetetlenül szükség van. Nagyon fontos hát, hogy a megtermelt ér­ték bekerüljön a kereskede­lem áramkörébe. A MÉK felvásárló apparátusa, de az APÉSZ-szervezet is sokat te­het ezért, még többet mint eddig! Javul a városok ivóvízellátása Néhány községben súlyosbodott a vízhiány A tavaszi vízkorlátozások idején kevesen gondolták volna, hogy Veszprémben a nyár minden különösebb víz­hiány nélkül telik majd el. Bár még csak augusztus má­sodik felében járunk és a nyárból hátralevő időszakban megdőlhet egy-két vízfo­gyasztási csúcs —, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a város vízszolgáltatása jól működött még a legnagyobb kánikulá­ban is. A vízszolgáltatás tavasz óta döntően nem azért javult meg, mert leesett néhány száz milliméter eső — amely a sok-sok éves hiányt nem nagyon pótolta —, hanem azért, mert újra működni kezdett Veszprém egyik leg­nagyobb kútja, a Laczkó-for­rás. A vízkivételi mű re­konstrukciója — bár jóval a kitűzött határidő után, jú­nius 28-án fejeződött be —, a vártnál jobban sikerült. A forrás azelőtt napi átlagban 1000—1500 köbméter vizet adott, most pedig 3000 köb­méter a napi teljesítménye. A Laczkó-forrás megindulá­sával egyidőben a Veszprém megyei Víz- és Csatornamű Vállalat felújította a kádár­­tai gyorsszűrőt is, amely nap­jainkban is teljes „gőzzel” üzemel. Veszprém a melegebb na­pokon 20—21 ezer köbméter vizet fogyaszt. Eddig csak a város legmagasabb pontjain lakóktól érkezett néhány pa­nasz, ezek oka nem a víz­hiányban, hanem abban ke­resendő, hogy a szűk kereszt­metszetű vezetékek nem­­ tud­nak lépést tartani a roha­mosan növekvő igényekkel. Ezt a gondot csak a főveze­ték rekonstrukciója fogja megoldani, a munkálatokat már el is kezdték. Az illetékesek már a jövő nyárra gondolnak. Ha ilyen iramban növekednek az igé­nyek, a jelenlegi kutak ke­vésnek fognak bizonyulni. Hogy a krónikus vízhiányt elkerüljék, újabb vízkivételi művet létesítenek Kiskúton. A mélyfúrást a jövő év ele­jén kezdik el — a városi ta­nács finanszírozásával —ösz­­szesen mintegy 12,5 millió forintba fog kerülni. Azt, hogy a tanács és a vízművek mennyi áldozatot hoz a város vízellátásának javításáért, jól jellemzi egy szám: Veszprémben minden egyes köbméter újonnan fel­tárt víz 50 ezer forintba ke­rül ... Pápa vízfogyasztásában is sorra dőltek a régi csúcsok. Volt olyan nap, hogy 15 ezer köbméternél is több víz fo­gyott el. Sajnos, a várost el­látó tapolcaiés kutak víz­szintje rohamosan csökken, ma már 28 méternél tart, belőlük naponta csak körül­belül 5—6 ezer köbméter víz termelhető ki. A többit a Nyirád—Ajka—Pápa távve­zeték biztosítja. A mennyiség növelésére a fővezeték szűk kapacitása miatt nincs mód. A megoldás: új fővezetéket kell építeni, ennek tervezése már folyamatban van. Az építés 1975-ben kezdődik és előreláthatólag 15 millió, fo­rintba fog kerülni. A szakemberek azonban nem mondtak le a tapolca­­fői vízbázisról sem. Itt 1975- ben egy 100 méter mély ku­tat fúrnak majd, amelynek vizsgálata határozza meg a további vízkutatási progra­mot. A pápaihoz hasonlóan Vár­palotán is a kutak vízszint­jének csökkenése okozott gondokat olyannyira, hogy el kellett rendelni a vízkorlá­tozást. A további vízhiány el­kerülése érdekében az eddig gravitációsan üzemelő kutak­­ba búvárszivattyúkat szerel­tek be a vízmű várpalotai üzemegységének dolgozói. A munkát rekordidő, mindössze 3 nap alatt végezték el. Talán Balatonfüreden a legsúlyosabb a helyzet. A vízkorlátozás itt még nap­jainkban is érvényben van, bár a korlátozás eredménye­ként sikerült 2-3 ezer köb­métert tartalékolni a meden­cékben. A város vízellátásán csak az új vízkivételi mű el­készülte segíthet. Egy-két településen még súlyosabb a helyzet. Gondot okoz, hogy Virágpetenden — a nagy mennyiségű nyirádi vízkivétel miatt — elapadt a kút. Hasonlóan csökkent a vízmennyiség Mencshely, Óbudavár, Szentjakabfa, Ba­­latoncsicsó, Szentantalfa és Tagyon községeket ellátó rendszer vízbázisán is. A községekben szigorú vízkor­látozásokat rendelnek el. Sajnos, nem szűnt meg a vízhiány Lókút, Olaszfalu és Papkeszi községekben. Eze­ken a helyeken tanácsi beru­házással feltétlenül új kuta­kat kell fúrni és bekapcsolni a vízhálózatba. Egyre több pártalapszerve­­zetben hallani arról, miként készülnek a XI. kongresz­­szusra. Ezerféle színnel fes­tett kép tárul elénk. Van, ahol a kongresszusi munka­verseny eddigi eredményeit említik elsőként, másutt ar­ról folyik az eszmecsere, mi­lyen kérdésekre várnak vá­laszt a kongresszustól. A ve­zetőség tagjai gyűjtik az anyagot a beszámolóhoz, hi­szen az 1970 ősze óta eltelt időről annyi mindent kelle­ne majd a taggyűlésen el­mondani. Növekedett a fizi­kai munkások aránya az új párttagok között. Célratörőbb az oktatás. A termelés párt­ellenőrzését sikerült meg­szabadítani sokféle formali­tástól ... A pártalapszervezetek adottságai, körülményei erő­sen különbözőek. Az alapelv mindenütt csak egy lehet: a párt XI. kongresszusára ak­kor készül fel a kommunis­ták közössége a legjobban, ha teljes erővel a X. kong­resszus határozatainak való­ra váltásán munkálkodik. Egészből a rész jogosnak látszik az ellen­vetés: a X. kongresszus ha­tározatai a párt, a társada­lom, a gazdasági élet egészé­re érvényes útmutatásokkal szolgáltak, „a mi kis alap­szervezetünk” pedig — ahogy ez sűrűn elhangzik, köznapi gondokkal birkózik. Hogyan fér össze a kettő? Egész és rész dialektikus kapcsolata ez. Nem egy-egy alapszervezet, s még kevés­bé a vezetőség dolga sorra venni mindazt, amit a­­ kongresszuson elfogadott ha­tározat negyvennégy pontja rögzít. A határozat ismereté­ben viszont kötelességünk mérlegre helyezni az éves, féléves munkaterveket, s vég­rehajtásukat, azokat a kong­resszusi határozatrészeket, melyek saját területükön a kiemelkedő, a leglényegesebb feladatokra mutatók voltak. S ez a politikai, s a gazda­sági teendőkre egyaránt ér­vényes. .Hiba lenne ugyanis, ha az alapszervezetekben megkísérelnék — amint ezt az egyik helyen szellemesen megfogalmazták — „kis kong­resszusi beszámolók” össze­állítását. Régi igazság, hogy aki sokat markol, az keve­set fog. Az adott helyen lé­tezett és létező lehetőségeket, s azok hasznosítását helyez­zék mérlegre, úgy, hogy a mérleg nyelve, skálája a X. kongresszus útmutatásait tükrözze­ akarókhoz, márpedig a kom­munisták egyik jellemzője ez kell, hogy legyen. Töret­len lendülettel persze, csak ott dolgozhatnak, ahol a tettekkel eddig sem takaré­koskodtak, így például abban a nagyüzemben, ahol a párt­­bizottság titkárának aszta­lán ott láttam egy cédulát, rajta csupán annyi: „Az em­berről való gondoskodásnak fontos része a munkafelté­telek javítása.”. Mint kiderült, az idézet a párt X. kongresszusa határo­zatának 28. pontjából való. Nálunk ez külön fejezetet kap majd a pártértekezleti be­számolóban, mert négy esz­tendővel ezelőtt naponta tu­catjával léptek ki az embe­rek. Jól dolgozott a gyár, azaz tisztes béreket fizetett. Nem is a pénz miatt szök­tek, menekültek a munkások, hanem a nehéz fizikai mun­ka, a savakkal, sókkal telí­tett levegő, az elöregedett, balesetveszélyes gépek adat­ták kezükbe a munkaköny­vüket. Négy év és céltudatos, lehetetlent nem ismerő mun­ka kellett ahhoz, hogy alap­vetően megváltozzék a hely­zet. Meredeken csökkent a nehéz fizikai munka aránya, a légtisztító, elszívó berende­zések, az új gépek bizonyít­ják, hogy itt tettekkel értel­mezték a X. kongresszus ha­tározataiból azt, ami legin­kább rájuk vonatkozott. Nem lesz tehát nehéz a számadás. A mozaikkockák színe Hasonló példát, ha körül­tekint környezetében, vala­mennyi kommunista talál. „Aprópénzre” váltanák ezzel a kongresszusi határozatot? A valóságot jobban megkö­zelíti, ha úgy fogalmazunk: testükre szabták az abból származó feladatokat, s így elemzik a végrehajtást szin­tén. S rögtön itt a gond: a számadás arányai miként mutassák az eredményeket, sikereket, s a hibákat, téve­déseket? Nem elvont ará­nyok erőltetése teszi reálissá a számadást, hanem az, ha a valóság mozaikkockáit illesz­tik össze! Azaz, ha a tények nyelvén szólnak jóról és rosszról, ha nem ragadnak meg a jelenségeknél, hanem folyamatokat, irányzatokat tárnak fel, s azokról beszél­nek. Ezek szerint mégis lenne recept? Igen. Annyi, hogy — Lenint idézve — „a marxiz­mus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése”. S ha e konkrét helyzet konk­rét elemzése során esetleg a mulasztások nyomnának töb­bet a latban, akkor súlyos hibának bizonyulna az „ará­nyok” kedvéért kozmetikázni. Hiszen az adott munkahe­lyen úgysem számítanak ti­toknak a nehézségek, a mu­lasztások ..., s ki más be­széljen róluk, mint a kom­munisták testülete? S persze úgy, hogy elsősorban saját soraiban keresse a felelősö­ket. Tartalom és forma A kongresszusi felkészülés­nek a pártalapszervezetek­­ben is megvannak a maga formái, s e formák tisztelet­ben tartása kötelező. A for­mák azonban megkövetelik a tartalmat! Azért szükséges fi­gyelmeztetni erre, mert né­mely pártalapszervezetnél föllelhető a rutin diktálta magabiztosság, mondván, „beindítjuk a gépezetet”. Úgy gondolják, az események bi­zonyos rendje önmagában biztosítéka a sikernek. Holott fedezete csakis a tartalom, a sokoldalúság, az elmélyültség lehet. Ezért elengedhetetlen, hogy a vezetőség minden tag­ja tiszta képet alkosson a rá­bízott területről, s hogy a ve­zetőség, mint testület, ne puszta összeillesztője legyen a részbeszámolóknak, hanem elemző, értékelő feldolgozó­ja, s ezzel megítélője a vég­bement eseményeknek. Véleményt kérni minden kommunistától, összehívni a pártcsoportokat, összegezni a gazdasági vezetés beszámoló­ját... ezernyi eleme van a pártalapszervezetekben a kongresszust megelőző idő­szak teendőinek. A módsze­rek természetesen különböz­nek, de legyen mindenütt kö­zös az elv: minél többet meg­valósítani a X. kongresszus határozataiból, minél több tettet, aranyfedezetet adni mindannak, ami számadás­ként a kommunisták közössé­ge elé kerül. Major Mátyás Várakozás helyett Érthető, ha a kommunis­ták várakozással tekintenek a XI. kongresszus elé, hi­szen társadalmi, gazdasági fejlődésünk újabb szakaszá­nak meghatározója lesz. Ám a tétlen várakozás sehogyan sem illene az örök nyugha­tatlanokhoz, a többet, jobbat A Nitrokémia az Agromasexpo-n A múlt évhez hasonlóan az idén a Kőbányai Vásárvá­rosban lesz az őszi BNV — Agromasexpo —■ néven. A kiállítás szeptember 14-én nyílik és 22-ig várja a láto­gatókat. A fűzfőgyártelepi Nitrokémia Ipartelepek az újabb növényvédőszerekkel vesz részt az őszi budapesti vásáron. Bemutatja a rövid idő alatt népszerűvé vált Afazint, a Nialránt, a Nita­­nilt, a Nitazint, a Niticidet és a Lucenitet. Az új gyom­irtószereknek máris ország­szerte nagy a sajtóvissz­hangja. A szakemberek elsősorban a kukorica gyomirtó sze­rekre figyeltek fel, amely­nek gyártásában már sok­éves hagyománnyal rendel­kezik a Nitrokémia Iparte­lepek. A növényvédőszereken kí­vül bemutatja a vállalat az őszi kiállításon a nagymére­tű poliészter szerkezeteket, a G-elemekből összeállítható csarnokokat. Képünkön: a 18 méter fesztávú G-elem a kísérleti üzem udvarán. (Fotó: Kovács Lajos) Új búzafajták váltják fel a híres berosztafa­l-et Zavartalannak ígérkezik az őszi gabona­vetőmag-ellátás A mezőgazdasági szakem­berek búza fajtaváltásra szá­mítanak — ezt látszanak igazolni az Országos Vető­magtermeltető és Ellátó Vál­lalathoz beérkezett megren­delések. Az elmúlt tíz—ti­zenkét év búza-„sztárja”, a bezosztaja—­, amellyel a mezőgazdasági nagyüzemek tíz év alatt megkétszerezték a terméshozamokat, fokoza­tosan átadja helyét a még nagyobb teljesítményű, szin­tén szovjet nemesítésű bú­zafajtáknak. A nyár végi és az őszi ve­tőmagforgalmazásra a válla­latok felkészültek. Zavarta­lan lesz az őszi gabonavető­mag ellátás. Egyelőre 81 ezer tonnára jelentettek be igényt a termelők, a vető­magellátó vállalat raktárai­ban azonban megfelelő mennyiségű tartalékot is ké­peztek, úgyhogy a pótmeg­rendeléseket is kiegészítik. A megrendelések szerint a korábbi 80 százalékról 25—30 százalékra esik vissza a Be­zosztaja—1 termőterülete, helyét az „avrora”, a „kav­, kaz”, a „rannaja—12”, és a „ljubilennaja” búzák fog­lalják el, amelyek ugyan­olyan jó minőségű lisztet ad­nak és általában a betegsé­gekkel szemben is hasonlóan ellenállók, de nagyobb ter­mést adnak, mint a berosz­taja búza. Megnőtt az ér­deklődés a hazai nemesíté­sű új búzák iránt, egyebek között a martonvásári Y 1l-es és a 2-es, valamint a fertő­­di­ fajtákra érkezett nagyobb megrendelés, amelyet azon­ban teljes egészében nem tudnak kielégíteni, mert az elszaporítás egy-két évet vesz igénybe. A rozsellátás zavartalan lesz, egyelőre 3500 tonna vetőmagra van megrendelés, amelyet vissza­igazolt a vállalat, mégpedig úgy, hogy a termelőknek megfelelő fajtaválasztékot is biztosítottak, őszi árpából a megrendelt tételeket a hó­nap végéig kiszállítják a ter­melőknek, a rozs- és tritica­­le-magot szeptember 10-ig vehetik át, az őszi búza szál­lítmányok pedig legkésőbb október 1-ig érkeznek meg rendeltetési helyükre. Számos gazdaság saját ter­­melésű vetőmaggal alapozza meg a jövő évi termést, ezt a szaporítóanyagot azonban ellenőrizni kell, hogy meg­felel-e a követelményeknek. A termelők az ellenőrzésre a vetőmagfelügyelőséget kér­ték fel. Ha a beküldött min­ta valamilyen oknál fogva nem felel meg, a gazdasá­gok államilag fémzárolt, sza­vatolt minőségű vetőmagot rendelhetnek. A vetőmagel­látó vállalat az utórendelé­­sekre nyolc-tíznapos szál­lítási határidőt vállal. NAPLÓ — 1974. augusztus 23. péntek —3

Next