Napló, 1975. március (Veszprém, 31. évfolyam, 51-74. szám)
1975-03-01 / 51. szám
r Uj utakon az üzemegészségügy Az egészségügyi ellátás első számú frontkatonája hosszú ideig a körzeti orvos volt. Ő találkozott először a betegekkel, s akiknek gyógyításához kevesellte tudását és lehetőségeit, azokat is ő küldte a szakorvosokhoz. Ehhez az állapothoz annyira hozzászoktunk, hogy alig vesszük észre a változást: a körzetben dolgozó kollégája mellé egyre gyakrabban ajánlkozik fegyvertársul az üzemorvos. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1960-ban megyénkben csupán 118 óra üzemorvosi rendelés volt, az idén már 318 órával kell számolni. A magyarázat kézenfekvő. Az utóbbi évtizedben az ipar óriásit fejlődött, s a fejlődéssel együtt járó új típusú igénybevétel, a nagyobb egészségkárosító hatások megkövetelték, hogy hatékonyabb védelmet nyújtsunk az ipari — elsősorban a nagyüzemi — munkásságnak. Megyénkben kiemelkedő a vegyipar szerepe, s ebben az iparágban minden 1200 dolgozót foglalkoztató vállalatnak főfoglalkozású üzemorvos jár. Óriási eredmény ez, hiszen egy-egy lakóterületi körzetben ennek duplája — a gyakorlatban még annál is több ember — jut egy orvosra. Állások tekintetében nálunk sokkal jobb a helyzet az országos átlagnál, hiszen az ország 460 főfoglalkozású üzemorvosából 30 Veszprém megyében dolgozik. Kevés megye van, ahol az összes üzemorvosi órák 80 százalékát főfoglalkozásban látják el. Az orvosok munkáját jól képzett középkáderek — egyebek között a megyében 58 üzemi ápoló, 70 üzemi elsősegélynyújtó — segítik. A nagyobb vállalatoknál jól kiépített szakorvosi hálózat is működik. Nem túl szép a menyasszony? — kérdezheti bárki, aki figyelemmel kíséri az üzemi ellátást. Sajtóban, rádióban évek óta sok a panasz, a bírálat, most meg egyszerre minden ilyen rózsás lett? Szó sincs róla! Amit elmondtunk, az csak az érem egyik oldala. Jól mutatja, hogy az illetékesek eddig is komoly erőfeszítéseket tettek ezen a területen. Az eredmények azonban korántsem ilyen egyértelműek. A fő gond, hogy kevés az üzemorvos. Megyénkben a múlt év végén hét üres státusz volt. Ha keressük az okát, hogy az orvosok miért idegenkednek ettől a munkától, rálelünk egyéb buktatókra is. Az üzemorvos munkájának tekintélyes része csak közvetve függ öszsze a gyógyítással. Állandó feladata a munkahelyi hatások vizsgálata, küzdelem a gazdasági vezetőkkel az ártalmak megszüntetéséért. (Gyakran reménytelen harc, hiszen egyikmásik ilyen károsító tényező megszüntetése tízmilliókba kerülne.) Tudományos munkára, önképzésre alig van módja. Megyénk üzemorvosainak körülbelül a fele jutott hozzá, hogy szakképesítést szerezzen. Igen gyakran be kell érniük gyengécskén felszerelt rendelőkkel, amelyek eleve behatárolják a lehetőségeket. S végül — álszeméremből kár volna elhallgatni — jövedelmük is jóval alatta marad a más területeken dolgozó kollégákénál. Munkájukat, megbecsülésüket sok tekintetben jellemezte, hogy az üzemorvosi tevékenységet részletesen utoljára 1951- ben szabályozták, azóta legfeljebb toldoztak-foldoztak valamit a dolgon, ha már nagyon szorított a cipő. Minderről azért lehet múlt időben beszélni, mert viszonylag rövid idő alatt több tekintélyes országos fórum tűzte napirendjére ezt a kérdést, s a javulás jelei máris mutatkoznak. Az Országos Munkaegészségügyi Intézet munka- és üzemegészségügyi intézetté alakulva a jövőben ellátja az üzemegészségügy szakmai ellenőrzését is. Irányelveket dolgoztak ki arra, hogyan teszik lehetővé valamennyi üzemorvos számára a szakorvosi képesítés megszerzését. A vezető üzemorvosokat bevonják egy-egy terület teljes ellátásának szervezésébe. Július elsejétől átlagosan ezer forinttal emelik az üzemorvosok bérét, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék ezt a munkakört. Az a cél, hogy lehetőleg főfoglalkozású üzemorvosokra bízzák a dolgozók ellátását. Egyidejűleg mindenütt fejlesztik a rendelőket, javítják a tárgyi feltételeket. Megyénkben már az utóbbi egy-két évben is tucatnyi új üzemi rendelő épült, s ez a folyamat remélhetően még gyorsabbá válik. Mindez nem az orvosok, hanem a munkások érdekében történik. Ellátásunk egyik alapelve a megelőzés, s ez ma már elképzelhetetlen lelkiismeretes üzemorvos nélkül, aki éppen úgy ismeri a munkahelyeket, mint az ott dolgozók. Az esetleges betegségeket is jobban tudja elbírálni, könnyebben dönt arról, hogy kit, mikor kell táppénzbe venni. Segítségével megvalósul a másik fontos alapelv: mindenkit ott kell ellátni, ahol legjobban ismerik betegségét, körülményeit, ahol a legkisebb ráfordítással leghatékonyabban gyógyíthatják. Czingráber János ÚSZÓDARUK A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében szállításhoz készítik elő azt a száztonnás úszódarut, amelyet brazil megrendelésre gyártottak. Hamarosan befejezik a Szovjetunió részére készített 16 tonnás úszódaru üzemi próbáit is. (MTI fotó: Bara István felvétele—KS) Országos gépjárműdiagnosztikai tanfolyam Keszthelyen (Tudósítónktól) Az OKISZ megbízásából, a Veszprém megyei KISZÖV oktatási központja rendezésében megnyitották Keszthelyen azt a kéthetes bentlakásos szakmunkásképzést, amelyen a résztvevők megtanulják a gépjárművek műszeres, szakszerű vizsgálatát. Az ország szinte valamennyi megyéjéből, több mint 25 szövetkezeti szakmunkás — és szövetkezeti szektor autószervizének szakemberei — tanulnak Keszthelyen az OKISZ mintaszervizében, valamint a keszthelyi Vasipari- és Gépjárműjavító Szövetkezetben. A tanfolyam résztvevői szakosított vizsgát tesznek március 8-án. A vizsgával jogosultságot szereznek valamennyi személygépkocsi műszeres vizsgálatára. Az OKISZ kezdeményezése elősegíti, hogy a február 24-től március 8-ig tartó továbbképzésen a szövetkezeti autószervizek szakemberei a korszerű technika alkalmazásával hozzájáruljanak a műszakilag kifogástalan és biztonságos gépjármű-közlekedéshez. (M. J.) Szülőpártartás a noszlopi tsz-ben Jól jövedelmez a baromfi szülőpártartása a noszlopi Somlóvár Termelőszövetkezetben. Az évi 26 millió forint árbevételből 2 millió forint a tiszta haszon. Jelenleg 50 ezer ROSS húshibridet tartanak a baromfiszállásokon és padlástereken. Nagyobb befektetés nélkül, saját erőből alakították át a régi, kihasználatlan épületeket a dobai Ferencmajorban, valamint Orosziban és Borszörcsökön. A szállásokat automata etető- és itatóberendezésekkel látták el. A korszerű tartási viszonyok és a jó gondozói munka hatására évenként 6 millió tojást szednek el a tyúkok alól. A tenyésztojásokat exportálják, a legfőbb vásárlók: Ausztria, Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság. Újabban Bagdadba is szállítanak a Hungarocoop külkereskedelmi vállalaton keresztül. A baromfiállományt évenként kicserélik. A kiselejtezett állatokat a sárvári baromfifeldolgozó vállalat veszi át. A termelőszövetkezet távlati terve szerint — 1975 és 1980 között — új nevelőtelepet és takarmánykeverőt építenek. A jövőben tehát a naposbaromfiról is saját maguk gondoskodnak. Kosta Ferencné baromfigondozó az etetőket ellenőrzi A tojást osztályozzák, mérik és fertőtlenítik a szállítás előtt. Kósa Sándorné és Nyögér Pálné munka közben. Szállításra készen állnak a tojástartó kartonok. A napokban 14 ezer tojást „keidenek” Bagdadba (Fotó: Kocsis Jenő) TAPASZTALATCSERE Változó exportkörülmények félévi, mint-A Pápai Textilgyár egy 20 mii------------------------------------------- kió méter termelésének 55 százalékát exportálja. Igen előkelő helyet vívott ki magának a szocialista és a tőkéspiacokon. Árucikkeit mindenütt keresik, főleg a divatos öltözködést kedvelő, kis pénzű fiatalok. Mi a Pápai Textilgyár titka? Ha jól a mélyére ásunk a dolgoknak, kiderül, hogy sikereit régi technológiájával és elavult gépeivel aratta. Furcsán hangzik ez a megállapítás korunkban, amikor a gazdasági szabályozók, a különféle ösztönző rendszerek arra buzdítják a vállalatokat, hogy cseréljék ki régi gépeiket, mert csak így tarthatnak lépést az egyre növekvő minőségi és mennyiségi követelményekkel. Pápán a szövőgépek többsége ma már csak múzeális értéket képvisel, 40—60 éves, de akad közöttük néhány 70 éves gépmatuzsálem is. A berendezések ócskák már, a munka rajtuk nagyon nehéz, mégis van egy nagy előnyük: alkalmasak a világpiacon keresett olcsó, de színes és tetszetős textíliák szövésére. Ezekkel a gépekkel gyorsan, rugalmasan nyomon lehet követni a szinte napról napra változó divatot. A régen értéküket vesztett alacsony kapacitású berendezéseken még a kisebb tételek elkészítése sem gazdaságtalan. Egyelőre. (Az Egyesült Államokban a szövőgépek közül 220, a Szovjetunióban 190, Magyarországon 19 gyárt egyfajta terméket.) Talán nem sértődnek meg a pápaiak, ha úgy fogalmazunk, hogy eddig szinte kézműves módszerekkel dolgoztak. Ezért tudtak hosszú időn keresztül frissek, keresettek maradni. A termelési módszerek a közeljövőben szinte gyökeresen megváltoznak a textilgyárban. Elkezdődött a rekonstrukció. A napokban állítják munkába az első 46 darab szovjet automata szövőgépet.. A masinák már a helyükön állnak. A hozzájuk tartozó berendezésekkel együtt 60 millió forintba kerültek és körülbelül 30 szövőnő nehéz munkáját takarítják meg. De az első 46 gép még csak a kezdet. Az idén további 34 érkezik belőlük, de ezzel sem szakad meg a sor. A következő ötéves terv végéig összesen 336 darab automata gépet kapnak a Szovjetunióból, és ezzel a rekonstrukció eléri a 70 százalékot. Az új berendezésekkel akkor lesz gazdaságos a termelés, ha egyfajta terméket minél nagyobb mennyiségben állítanak elő rajtuk. Igaz tehát, hogy termelékenyebbek az új gépek, de félő, hogy beállításukkal csökken a Pápai Textilgyár varázsa. Egyedi cikkek gyártása helyett kénytelen lesz tömegtermelésre átállni. Ebben pedig már tulajdonképpen nincsen semmi „kunszt”, és nagyon könnyen előfordulhat, hogy termékei iránt csökken a külföldi kereslet. Ilyen körülmények között tulajdonképpen szükség van-e a rekonstrukcióra, el lehet-e egyáltalán kerülni a piacok egy részének elvesztését? — Az első kérdésre a válasz egyértelműen igen. A Pápai Textilgyár hazánk legnagyobb tarkánszövő üzeme, az utóbbi években igen súlyos nehézségekkel küszködött már. A gondok közül az egyik legnyomasztóbb az volt, hogy fokozatosan csökkent a munkáslétszám. Az utóbbi öt évben körülbelül háromszázan hagyták ott a vállalatot és a távozók több mint 90 százaléka azelőtt gépen dolgozott. Az elvándorlás az utóbbi időben tovább fokozódott, nagyrészt a nehéz munkakörülmények miatt. Mivel a termelést legalább a korábbi szinten kellett tartani, az ottmaradottak kénytelenek voltak az elvándorlók munkáját is magukra vállalni. A megnövekedett munkatempó pedig eggyel több ok arra, hogy a leghűségesebbek közül is jó néhányan kikérjék a munkakönyvüket. Ezt az elvándorlási foyamatot a munka könnyítésével, tehát automata szövőgépek beállításával lehet csak megállítani. A korszerűsítés szükségességének másik oka is nyilvánvaló: az ősrégi gépek többségével ma már nem lehet biztonságosan termelni. Sok a meghibásodás, nagy a karbantartás költsége, stb. A vállalatnak olyan szövőgépekre van szüksége, amelyek beállításával biztosíthatja a folyamatos, jó minőségű termelést a távolabbi jövőben is. ------------------------------------------ válaszolni Sokkal nehezebb arra a kér------------------------------------------ désre, hogy az új körülmények között miként lehet megőrizni a piacokat. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a régi gépek közül a leghasználhatóbbak (mintegy 30 százalék) továbbra is termelnek. A gyorsan változó divatigényeknek megfelelően a kisebb szériákat ezeken lehet gyártani. Más oldalról viszont a tömegtermelésre alkalmas automata gépekkel is lehet — ha nem is a korábbi mértékben — alkalmazkodni a változó igényekhez. Ehhez még fokozottabb piackutatásra és megbízhatóbb divatprognózis felállítására lesz szükség a jövőben. És még egy nagyon lényeges dolog: minőségi munka és a szállítási határidők pontos betartása esetén a különleges egyedi cikkek mellett a nagy tömegben gyártott áruk is meghódíthatják a külföldi piacokat. Karcagi László Eredményes növényvédelmi vizsga Tapolcán (Tudósítónktól) Harmadik éve rendezik meg Tapolcán, a Hazafias Népfront nagytermében a mezőgazdasági üzemek és állami gazdaságok dolgozóinak három hónapos növényvédelmi tanfolyamát. Előadókat a járási hivatal és a megyei Növényvédő Állomás biztosít rendszeresen. A szakelőadások mellett elsősegélynyújtó tanfolyamot is tartanak. Az idei elméleti és gyakorlati vizsga csütörtökön zajlott le: 29-en kapták meg a növényvédelmi betanított munkás bizonyítványt. A hallgatók alapos felkészültségét bizonyítja, hogy 9-en kitűnően, 13-an jól és 7-en közepesen feleltek meg. Pénteken a badacsonytomaji csoport vizsgázott. Új csarnokot építenek az Ajkai üveggyárban Új csarnok építését kezdték meg az Ajkai Üveggyárban. A 700 négyzetméter alapterületű, korszerű épület a hátat és a csiszolót köti majd össze. A két munkahely eddigi külön elhelyezése gyakran zavarta a munka folyamatosságát. . A tágas csarnokban kapnak majd helyet a legigényesebb munkát végző csiszolók. Napló — 1975. március 1. szombat — 3