Napló, 1977. március (Veszprém, 33. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Sikeres színjátszó találkozó Vasárnap a színjátszóké volt az ajkai művelődési központ színtere. Dél­előtt tíz órától sorjáztak a színpadon a csoportok bemu­tatói, változatosan, sokszínű­en. Délután négykor a zsűri értékelte az amatőr csopor­tok munkáját, majd kiosz­tották a díjakat és oknjevelő­­ket. . Ajka város tanácsának vándorse­rl­egét a zsűri a veszprémi Aréna együttes­nek ítélte Az elbocsáj­tott légió című játékáért. S mi­vel egymás után háromszor nyerték el, így (a szabályzat értelmében) véglegesen meg­kapták a vándorserleget. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Pápateszér ifjúsági színpada, mely Lúdas Ma­tyi feldolgozást mutatott be frissen, ötletesen, nagy já­­tékkedvivel. Ezért Csokonai­­mellszobrot és pénzjutalmat kapott. Ugyancsak a találkozó egyik legnagyobb sikerét aratta a herendi Munkás Színpad. A Tabarin, avagy a megóvott szüzesség című fran­cia népi komédiát igazi átéléssel, felszabadult ko­médiá­zással mutatta be. Já­tékáért oklevelet és a me­gyei tanács tárgyjutalmát nyújtották át. Oklevelet és tárgyjutalmat kaptak az alábbi csoportok: az ajkai Munkás Színpad „Ki vágta fejbe Hudák elv­­társat?” című komédiájáért, az ajkai ifjúsági színpad „A lótuszevők” irodalmi játékért, az almádi „MI” néma szín­pad „Az­ ember újraterem­tése” játékéért, valamint két gyermekszínpad Reziből és Devecserből. Az előbbi Ré­pa-mese címmel, az utóbbi Óriás cirkusz címmel mutat­ta be műsorát. A találkozón megyei alap­­minősítést nyert a várpalo­tai szakmunkásképző intézet „Dicsérettel megfelelt”, vala­mint a sümegi színjátszó csoport és a pápateszéri if­júsági színpad, mindkettő „Kiválóan megfelelt” minő­sítéssel. A várpalotaiak a Test­vérsik­atcik­ikal a sümegi­ek Csak így élünk, csak, csak, csak népi játékkal, a pápateszériek az említett Ludas Matyi a „Szinkron Klubban” címmel mutatkoz­tak be. A zsűri döntését Máté Lajos, a Népművelési Intézet munkatársa ismertette, a ju­talmaikat Patka László, a megyei tanács közművelődé­si csoportvezetője adta át. Ajka város vándorserlegét Gáspár János, városi­ nép­művelési felügyelő nyújtotta át. Tabarin, a furfangos szolga a kapitánynak magyarázza a lányszerzés módját. A herendiek jól mulattatták a közön­séget. Nyolcvan olvasótáborban négyezer irodalmat szerető fiatalt várnak Az idén minden eddigi­nél több, összesen 80 olvasó­tábort rendeznek hazánk­ban. Négyezer, irodalmat szerető fiatalt várnak a­ to­vábbi önműveléshez kedvet keltő foglalkozásokra, elő­adásokra — tájékoztatta az MTI munkatársát Varga Csaba, a fiatal írók József Attila Körének tagja, az ol­vasótábori munkacsoport ve­zetője . Az olvasótábor­ mozga­lom öt éve alatt szervezett 142 tábor csaknem 5000 fia­tal és néhányszáz idősebb számára vált emlékezetes­sé és élményt adó együtt­­létté — mondotta. Az akció megtalálta helyét az olvasó népért mozgalmon belül, s erre csak egy adat: amíg 1972-ben mindössze egy tá­bort szerveztünk, addig 1976-ban már 69 helyen gyűltek össze iskolások, dol­­g­ozó­iatalok, szakmunkásra­irányításával a kultúra, az önművelés adta örömökkel ismerkedjenek. Az idén minden eddiginél nagyobb érdeklődés mutatkozik az olvasótáborok iránt, több mint 80 táborra számítunk. Örvendetes, hogy mind több szakmunkástanuló, szakmunkás, már dolgozó fiatal érdeklődik az olvasó­táborok iránt. Izsákon ér­dekes kísérlet lesz idén: az egyesült Sárfehér Termelő­szövetkezet nem várja meg a központi szervezést, ha­nem 50 fiatal dolgozójának saját erőből rendezi meg az olvasótábort. Szolnokon a felnőtt dolgozóknak is le­hetőséget teremtenek a rész­vételre. Az olvasótáborok általá­ban 12—14 naposak. Egy­­egy turnusban ötvenen vesznek részt, a foglalkozá­sokat azonban 10—10 tagú kis csoportonként tartják. A csoportok vezetője író, kép­író" ----- -"noművész, fiá­ban jártas tudós, illetve ter­mészettudományi szakem­ber A táborokban a fiatal írók József Attila körének mintegy 890 írója, költője, kritikusa vesz részt. A ter­vek szerint a KISZ Közpon­ti Bizottságának segítségével Tahitótfalun 2­ 2 napos tá­­borvezető-képzőt rendezünk. Az olvasótáborok idei programja bővebb a koráb­biaknál. A fiatalok találkoz­hatnak majd népművészek­kel, néprajzkutatókkal, hon­ismereti szakkörök vezetői­vel, s természetesen nem hiányzik majd a táborélet­ből a rendszeres sportolás sem. Nagyobb figyelmet for­dítunk az idén az úgyneve­zett készségfejlesztő foglal­kozásokra. Ezeken a tábor­lakók megismerkedhetnek a fafaragás, a formázás forté­lyaival, s irodalmi színpa­di előadásokat rendeznek — mondotta befejezésül Varga Csaba, az olvasótábori mun­­kac­so pr . v­ezetője­. oolícit f­ro Do­o­msQUKnsk Szerelik a szalaghidat a Deáki-bauxitbányánál Daru a vízü­zemtől • Megérkezett a víztorony Gépü­zemiek helytállása a hidegben Nyirád határában, Deáki-puszta mel­lett szinte késznek tűnik az egyedi ál­lami nagyberuházás. Áll az aknato­rony, elkészültek az üzemépületek, gép­házak, különféle termelőrészlegek, für­dők, műhelyek, szállítóbunkerek stb. Ám mind a mélyben, mind a kül­színen még jelentős tennivalókat kell elvégezni. Többek között meg kell épí­teni a víztornyot, amelynek különle­ges, több mint 20 méter hosszú, más­fél méter átmérőjű hengeres alkatré­szeit speciális gépkocsikon szállították a helyszínre. És hátra van még a te­reprendezés is, amely mintegy befe­jező akkordját jelenti majd a sokmil­lió forintos befektetéssel készülő Deáki­­bányakoncentrációnak. Lenn a mélyben, a II-es és III-as lej­tősaknában a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói a fő vágatokat és bá­nyatérségeket készítik. Fenn, a külszí­nen a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat saját dolgozói tevékenykednek. Nem­csak a saját rezsi, de a víz- és a gép­üzem szakemberei is javában szerel­nek. A már megépített rakodótorony több emeletnyi magas tetejére szere­lik fel a szalaghidat, amelyen az érc a bányából a bunkerekbe, innen pedig automata adagolók segítségével a szál­lító gépkocsikra kerül. A szalaghida­­kat Halimban, a vállalat gépüzemében gyártották: saját erőből, maguknak se­gítenek a vállalat dolgozói, hogy ezt a beruházást is, hasonlóan az Izak II-es bányához, határidő előtt fejezzék be. A II-es lejtősakna melletti központi szállítótoronynál két daruval éppen a szalaghíd egyik, 8,4 méter hosszú, több mázsás acélszerkezetét, tartóját emelik be. Az egyik emelődarut a vízüzemtől kapták „kölcsönbe”. Klipper László, a nagyobbik daru parancsnoka, Szecsődi Lajos, Molnár József szerelőkkel igen körültekintően végzi a munkát. Előbb minden felszerelést, főként a biztonsági berendezéseket, mentőöveket, átvizsgál­nak, s csak azután adnak jelt az eme­lésre. S ha itt végeztek, akkor majd a III-as lejtősakna felőli szalaghíd szere­léséhez látnak hozzá, hogy — ha a szükség úgy kívánja — a bánya mi­előbb termelhessen. Emelés előtt átvizsgálják a köteleket Még egy erős húzás a csavaron A magasban a szerelők már várják a szalaghídalkatrészt Közben a mélyből az aknamélyítők egymás után küldik fel­színre a meddővel teli csilléket (Fotó: Péterfay Endre) PÁLYAVÁLASZTÁS ... és az érettségizettek ? M­ielőtt bármiféle félreértés adódna, tisztázzuk a gimnáziumok felada­tait; egyrészt az egyetemi felvételre kell előkészítenie a tanulókat, másrészt — mivel ez ténylegesen érinti a gimnazisták 70 százalékát, s pillanatnyilag talán fonto­sabbnak, illetve fajsúlyosabbnak ez tekint­hető —, el kell, vagyis el kellene érnie, hogy segítse a minél gyorsabb beilleszke­dést a társadalmilag hasznos munkába. Az említett százalékos arány a valóságban for­­dítva igaz. A Veszprém megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet legfrissebb felmérése sze­rint ugyanis csak a tanulók 13,3 százaléka óhajt az érettségi után azonnal munkába állni. Ez azt jeleníti, és az ismert adatok is ezt támasztják alá, hogy a gimnazisták túl­nyomó többsége egyetemen vagy főiskolán akar tovább tanulni. Az más kérdés, de nem mellékes, hogy az egyetemek igénylik a túljelentkezést. Mert — úgymond — me­nteni akarnak. Visszás a dolog, mert azzal mindenki tisztában van, hogy az egyetem­re nem mindenki juthat be, ugyanakkor a gimnáziumok ezt — úgy tűnik — figyel­men kívül hagyják. A látszat legalábbis ezt igazolja, mert a „túljelentkezők” egy része a sikertelen felvételi után a gimnáziumot okolja. Igaz, hogy nem írásban. Az oktatáspolitikai határozat egyértel­műen leszögezi, hogy emelni kell ifjúsá­gunk általános és szakmai műveltségének színvonalát. Ha azt mondjuk, hogy az egye­temi túljelentkezések csökkentésének egyik kulcsa abban van, hogy emelni kell a szak­­középiskolák tanulói létszámának arányát a gimnáziumokkal szemben, akkor látszólag ellentmondásba kerülünk a párthatározat egyértelmű érvével. Erről pedig nincs szó, mert a dokumentum nem mondja ki, hogy a gimnáziumok nappali tagozatán kell azt a bizonyos magasabb szakmai és általános műveltséget megszerezni. A határozat iga­zát bizonyítja az a tény is, hogy egyre in­kább tért hódít „az előbb a szakma, aztán az érettségi” szemlélet. Kár, hogy döntően még csak a fiatalok körében. A felnőttek, a szülők, e tekintetben még kissé maradiak, mondván — és van benne nem kevés igaz­ság is —, hogy a felnőttoktatásban olcsóbb az érettségi, mint a nappali tagozaton. Még azok is ezt az elvet vallják, akik tudják, hogy ma már egyes szakmai, csak érettségivel szerezhetők meg. Például elekt­ronikai műszerész, rádió- és televíziószere­lő, irányítástechnikai műszerész, vegyész la­boráns. Ezekben a szakmákban érthetően nagyobb a jelentkezők száma, mint a ke­reslet. Ugyanakkor nem árt emlékeztetni arra a szomorú tényre, hogy megyénk ipari vállalatai és egyéb intézményei a kért há­romezer érettségizett munkaerő helyett az elmúlt években csak 100—150-et kaptak. Nem elhanyagolható a pályaválasztásnál. ^ a szülői befolyás hatása sem. jgiíg a«14 éve­­seknél — bármily elképesztő, ígf' i^57­­*• «9ff •. százalékban a szülőké a döntő szó, az érett-­­ ségizetteknél csak 30 százalék ez az arány. Nem baj, ha a szülő befolyásolja, irányítja érettségi előtt álló gyermeke pályaválasztá­sát, ha azt nem elfogultan teszi. Mert ha az utóbbi elmélet vezérli, gyakran árt vele saját gyermekének. Bárhogy is nézzük, vég­sősoron a 18 évesek túlnyomó többsége a továbbtanulás gondolatával foglalkozik. Nö­veli a kérdés fontosságát, hogy ez már a végső pályaválasztás. Ettől eltérni már ki­zárólag csak egyéni és társadalmi ráfizetés­sel lehet. Az volna az ideális, ha az érett­ségizettek szándéka megfelelne részben az egyetemek igényeinek, részben a népgaz­daság jogos elvárásainak. De ez a kettő ma még homlokegyenest ellentmond egymás­nak. Vitat­hatatlan, hogy ez az állapot káro­san befolyásolja az egyéni és a társadalmi érdekeket. Ez pedig senkinek sem jó. Ho­gyan lehet változtatni ezen a helyzeten? Látszólag egyszerűen, mégis nagyon nehe­zen. Mert a gimnáziumi látszatbeiskolázás a „menj fiam,­­ aztán majd meglátjuk” szem­lélet némi csökkentésével bővíteni kellene a kimondottan munkásokat képező szakkö­zépiskolai tagozatok létszámát. Tudva azt, hogy ez komoly anyagi és szervezési kérdé­seket von maga után. Másrészt — és ez már kevésbé anyagias oldal — a gimnáziu­mok misztikumát kellene megszüntetni és a benne folyó képzés mikéntjét a kor szel­leméhez idomítani. A miértre csak egyet­len példa: egyetemeink az érettségi ered­ményét csak 50 százalékban fogadják el a felvételin. Emellett felvételiztetnek, sőt elő­készítő tanfolyamokat szerveznek, bevallva azt, hogy a gimnáziumi érettségi ma már nem elegendő a felvételi követelmények tel­jesítéséhez r­oppant bonyolult tehát az egész kér­dés. A lényeg az, hogy a gimnáziu­mokban erősíteni kell a munkára nem­lést. Azt, amelyik a fizikai munkát sze­retteti meg. Bölcs Csaba . Segíti tagjait a vonyarcvash­egyi szőlőtermesztő szakcsoport A vonyarcvashegyi szőlő­termesztő és borgazdasági szakcsoport vasárnap dél­előtt tartotta zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlését. A szakcsoportnak 230 tagja van, a szőlőterületük­ 55 hektár, ezen felül a közös telepítés hét és fél hektár ültetvény. A tagok tulajdo­nában lévő szőlők átlagos hozama kétszerese az or­szágosnak (hektáronként 70 mázsa), a közös telepítésű hektáronként csaknem száz mázsás terméssl fizetett. A szakcsoport egyik fő tö­rekvése a tagok tulajdoná­ban lévő szőlő korszerűsíté­se, a gazdák ellátása a ter­meléshez, szükséges eszkö­zökkel, anyagokkal. Ez a szolgáltató tevékenység azért is lényeges, mert a tagság meglehetősen koros, átlagos életkoruk csaknem 60 év. A szakcsoport több, mint 1230 mázsa műtrágyát 5460 darab szőlőkarót, kisgépeket és más eszközöket értékesített tavaly tagjai számára ked­vezményes áron. Eredményesen zárta az 1976. évet a szakcsoport. Mintegy negyed millió fo­rint értékű beruházást való­sított meg, a közös vagyon meghaladja a 7 és félmillió forintot. A közgyűlésen ha­tározatot fogadtak el: csat­lakoznak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére in­dított szocialista verseny­hez, ennek szellemében túl­teljesítik idei terveiket. Vé­gezetül tízen kiváló szakcso­port-tag kitüntetést kaptak. 3 NAPLÓ — 1977. március 1. kedd —

Next