Napló, 1977. július (Veszprém, 33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

Az országgyűlés nyári ülésszakának második napja Hárs Józsefnek, megyénk országgyűlési képviselőjének felszólalása. Fordítsunk nagyobb gondot községeink vízellátására! Tisztelt Országgyűlés! Az ország vízgazdálkodá­sában Veszprém megye fon­tos szerepet játszik. Me­gyénk legfőbb jellemzője a magasfokú és sokrétű iparo­­sodottság,­ a rendkívül vál­tozatos táj, ami a hazai és külföldi turisztika alapja és tárgya, valamint a változa­tos adottságú­­mezőgazdál­kodás. Mindezek rendkívül nagy vízigényt, koncentrált szennyvíz­kezelést, szigorú vízminőség követelményt je­lentenek. A megye eddig kiépített vízellátó rendsze­reiért köszönetünket feje­zem ki az Országos Vízügyi Hivatalnak. Fejlesztési el­képzeléseik összhangban vannak megyénk érdekeivel. A megyénk vízgazdálko­dására nagy hatással van a széles körben folytatott bau­xitbányászat. A bányászás következtében mivel az érc­­vagyon zömmel a víz szint­je alatt van, ezért a víznívó süllyesztésére van szükség. Ezzel egy víztelenedési fo­lyamat indult­ meg. Ugyan­akkor jelentős vízbázishoz is jutottunk. Ebből a vízkész­­letletből kell regionális rendszerekkel ellátni az el­­víztelenedett területeket, valamint a fejlesztési igé­nyeket kielégíteni. Jelenleg a vízkészletnek csak felét hasznosítják. A bauxitbányászás dina­mikusan fejlődik. Az így je­lentkező vízigény növekedé­sét kielégíteni biztonságosan a nyirádi karsztvízből lehet távlatokban is. Az Országos Vízügyi Hivatal ezirán­yú el­képzelésével egyetértek, te­vékenységükért köszönetün­­ket fejezem ki, annak gyors megvalósítását kérem. A települések vízellátása az elmúlt években sokat ja­vult. Megyénk városaiban a lakosság ellátási szintje 90 százalékos. Nem kielégítő viszont a helyzet a községe­inkben, különösen azokban, amelyek regionális vezeték­­rendszertől távol esnek. Igy pl a pápai járásban, válasz­tókerületeimben 17 százalé­kos csupán az ellátottsági szint. Lassú e térségben a lakosság vezetékes vízellá­tásának megoldása. Ezeken a településeken egyedi köz­ségi vízművek létrehozása lehetséges, melyeknek meg­építése a jelenlegi állami és lakossági hozzájárulás mel­lett igen nehéz. Nem tartom kielégítőnek a községi víz­művek építésének ütemét, hiszen mindössze 3—4 köz­ségi vízmű létesül évenként. Veszprém megyében 148 község semmiféle vízművel nem rendelkezik, pedig sok helyen fertőzött vizet kény­szerül használni a lakosság. A jelenlegi ütem mellett 30—40 évre lenne szükség arra, hogy a megye vala­mennyi községe egészséges vízhez juthasson. Kérem ezért az Országos Vízügyi Hivatalt, hogy nyújtson fo­kozottabb segítséget a köz­ségeink vezetékes vízellátási gondjainak megoldásához. A szennyvíztisztító — el­vezető és elhelyező — léte­sítmények építése megyénk­ben még lassúbb a vízellá­tásénál, bár a IV. ötéves terv is nagy anyagi erőfor­rást koncentrált e feladatok­ra. Ez azonban nem volt összhangban a vízügyi épí­tőipari kapacitás fejlesztésé­vel. A Balaton vízminőségé­nek problémája ezeket a gondokat még súlyosbítja. Ebben a térségben a regio­nális szennyvízkezelő rend­szerek terve már kialakult. Az a cél, hogy a tisztított szennyvizeket is távol tart­suk a Balatontól. E témával kapcsolatban nagyra értékel­jük az Országos Vízügyi Hi­vatal eddig megtett intézke­déseit. Kérem, hogy a jö­vőben is ilyen súllyal fog­lalkozzanak a Balatonnal ö­sszefüggő vízgazdálkodási feladatok megoldásáról. A Balaton medrének fel­­iszapolódása, különösen a keszthelyi öbölben, de az északi parton sok helyen ag­gasztó. Ennek megszünteté­sére hozott minisztertanácsi határozatot — ,.a kis Bala­ton visszaállítását” — nagy horderejű intézkedésnek tar­tom. Emellett feltétlen szük­séges a rendkívül leromlott keszthelyi és fűzfői öböl ki­kotrása a vízminőség ja­vítása érdekében. Megyénk domborzati viszonyai miatt gondjaink vannak a felszíni vízkészletek hasznosításával. Bővíteni kell a tároló kapa­citást. Az V. ötéves terv során megépül a devecseri tározó. További tározók építése indokolt, így a ber­­hidai, nagyteveli és a vaszi­­li. Ezek az új létesítmények több céllal felhasználható víz tárolására adnak lehető­séget. Megyénk ezirányú tö­rekvéseit nagyban támogat­ja a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság is. Szocialista mezőgazdasá­gunkban az egyre fokozódó gépesítés, a kemizálás, vala­mint az iparszerű termelési rendszerek térhódítása igény­li a vízgazdálkodásnak, mint termelési tényezőnek az ösz­­szehangolását a termelés tel­jes folyamatával. Megyénk­ben több fejlett termelési színvonalat elért mezőgazda­­sági nagyüzemben vált szük­ségessé a korszerű esőztető öntözés megvalósítása. A Ba­latonhoz közel eső területe­ken jelenleg két öntözőfürt üzemel. Megyénk fejlesztési célkitűzéseiben szerepel a balatonfői öntözőfürt bővíté­se. Ezenkívül a javasolt tá­rozók az ipar mellett szol­gálhatnák a fejlett mező­­gazdasági üzemek termelésé­nek bővítését is. Jelentős vízkészlet van a Marcal völ­gyében is. E lehetőség ki­használása korántsem meg­felelő. Ésszerűnek tartanám ebben a térségben is a kor­szerű öntözés megvalósítását. Ma már megyénk mezőgaz­daságának színvonala egyre inkább az öntözés lehetősé­gétől függ. Ez mindenképpen indokolja, hogy az említett létesítmények a közeljövőben megvalósuljanak, mely az üzemek anyagi erőfeszítése mellett csak az eddiginél na­gyobb központi támogatással lehetséges. A vízi társulások működé­sének fontosságáról kívánok még pár szót szólni. Me­gyénk melioratív munkái szükségessé teszik az emlí­tett társulatok továbbfejlesz­tését. A munkájuk eredmé­nyességét növelni lehetne azok összevonásával. Tevé­kenységi területüket bővíte­ni kell a talajvédelmi mun­kák fokozásával. Ez a fel­adat különösen a Balaton­­felvidék területén fontos, hi­szen az erózió elleni ered­ményes védekezéssel, a víz­mosás megkötési munkákkal csökkenthető a Balaton fel­­iszapolódása. A vízi társulá­sok szervezésével kapcsola­tos elképzeléseink megvaló­sításához az Országos Víz­ügyi Hivatal támogatását kérjük. Célszerűnek tarta­nám irányításukat a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság keretébe utalni. Az államtitkár elvtárs be­számolóját elfogadom és el­fogadásra ajánlom. A Büdöstől „névjegye" Lengyel nemzeti zászlók lobognak a megyeszékhely három pontján, az Almádi úton, a Cserháton és a Fel­­szabadulás úti lakótelepen. Jelzik: itt lengyelek dolgoz­nak. Krakkóiak, akik azért jöttek, hogy enyhítsék a me­gye­i Veszprém megye épí­tőipari kapacitásgondjait, hogy baráti segítségükkel hozzájáruljanak gyarapodá­sunkhoz, gazdagodásunkhoz, miközben természetesen ma­guk is igyekszenek megtalál­ni számításaikat.­ ­ A lengyel építőket fogadó magyar partner a Veszprém megyei Tanácsi Építőipari Vállalat.­­ Tulajdonképpen hivata­losan a generál kivitelező szerepe a­ mienk — jegyzi meg Bíró Géza, a vállalat, fő­mérnöke —, a lengyelek az alvállalkozók.­ — Miért? — Mert ők „csak” az em­bereket, a gépi erőt és a szakmai tapasztalatukat hoz­zák. Anyaggal, szerkezettel teljes mértékben mi látjuk el őket. Előkészítjük a terve­ket, ha szükséges, megtesz­­szük a műszaki észrevétele­ket, s a legkisebb csavartól az Univáz-elemekig minden­ről mi gondoskodunk. Ennek érdekében külön műszaki csoportot kellett létrehozni. Az adminisztratív, pénzügyi területen s a szállításnál is erősítettünk, hogy egyetlen percnyi fennakadás se le­gyen. Ugyanakkor a Beruhá­zási Vállalat a szükséges sze­mélyi feltételekről, a „vendé­gek” elhelyezéséről gondos­kodik a szokásos feladatai el­látása mellett. Ilyen sok feltétel biztosítá­sa mellett megéri-e vállalni e szokatlan utat? A válasz egyértelmű: igen, hiszen a tanácsi építőipari vállalat csakis így vállalkozhatott ti­zenkét olyan kommunális, egészségügyi és kulturális lé­tesítmény megépítésére, melyre egyébként nem akadt kivitelező. — Három hónapja dolgoz­nak már itt a lengyelek, ho­gyan ítéli meg munkájukat? — Magunkhoz viszonyítva szervezettebben, fegyelmezet­tebben dolgoznak. Igaz, kö­zülük a legjobbak jöttek el hozzánk, hosszú éves tapasz­talatokkal, akik bizonyítani akarnak itt is, öregbíteni nemzetközi hírnevüket. De azt hiszem, nem a hasonlít­­gatás a lényeg, hanem az, hogy segítségükkel képesek leszünk a velünk szemben tá­masztott igényeket kielégíte­ni. Persze, csak akkor, ha valóban biztosítani tudjuk a zavartalan munka feltételeit.­ ­ A Budostál Építőipari Egyesülés 15 lengyel építő- és szerelőipari vállalatot tö­mörít magába. Külön terve­ző, beruházó szervezetük s önálló exportirodájuk van. A több mint 30 ezer embert foglalkoztató egyesülés dol­gozott már a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiá­ban, Afrika több országában. Mindenekelőtt ipari létesít­mények kivitelezésével fog­lalkoznak. — Az önöknél elvállalt kommunális építkezéseket tulajdonképpen „névjegy”­­nek szánjuk — szerénykedik Zietkiewicz Andrzej főépí­tésvezető —, hiszen már folynak a tárgyalások nagy ipari létesítmények kivitele­zését illetően. Ilyen többek között az új inotai alumí­niumkohó, a bicskei hőerő­mű. Valószínűleg a paksi erőmű építésében is részt ve­szünk. — Ehhez képest a mi ta­nácsi beruházásaink valóban kisméretűek, bár számunkra igen fontosak. — Igen, s mi ezért igyek­szünk is minél hamarabb ele­get tenni a vállalt kötelezett­ségeinknek. A tervek szerint Veszprémben az Almádi úton a mentőállomást a jö­vő év júliusában, a Cserhá­ton a bölcsődét augusztus­ban, Tihanyban a 12 tanter­mes iskolát szeptemberben adjuk át. Bár az is meglehet, hogy előbb végzünk e mun­kákkal, mivel felszabadulá­sunk évfordulóját , július 22-ét. — munkaverseny-fel­­ajánlásokkal köszöntjük. — A sorban milyen továb­bi munkák következnek? — Még az idén elkezdjük egy ABC-áruház s a mozi alapozását, összesen a terv­időszakban mintegy 450 mil­lió forint értékű munkával szeretnénk megbirkózni. — Mennyien álltak ehhez „csatasorba”? — Jelenleg 108-an va­gyunk, de a jövő héten húsz egyetemista érkezik, akik fel­váltva dolgoznak majd itt a nyári szünidőben. Az év vé­géig a szükségletek szerint mintegy kétszázra növeljük a főépítésvezetőség létszámát. Andrzej — a mieink csak így nevezik — először dol­gozik külföldön, de a 35 éves krakkói mérnököt mindjárt felelős beosztásba helyezték. A bizalmat tettrekészséggel, lelkesedéssel, jó munkával szeretné viszonozni. Ehhez el­engedhetetlen a jó partneri kapcsolat. — Újra beigazolódott: a lengyel—magyar barátság nemcsak a szóbeszédben lé­tezik. A hagyományos szívé­lyes fogadtatás, a koncentrált segítőkészség a tanácsi épí­tők é­s a beruházási vállalat vezetői, de a város, a megye párt- és állami vezetői részé­ről is. az egyszerű emberek, a járókelők érdeklődése, kí­váncsisága mind-mind arról tanúskodik, hogy bennünket itt szívesen látnak, mun­kánkra szükség van, s bíznak bennünk. —■ Nyelvi nehézségeik van­nak? — Nemigen. A helyette­sem, Wróblewski Wladyslau Győrben született, édesanyja magyar, jól beszéli az önök nyelvét. Rajta kívül a csa­patból még ketten tudnak magyarul. Egyébként munká­saink mindazokkal, akik na­ponta járnak hozzánk — az anyagszállítók, a műszaki el­lenőrök, a tervezők — kéz­­zel-lábbal, mutogatással is jól megértetik magukat.­ ­ A Veszprémben épülő új mentőállomás Univáz-szerke­­zete már kibújt a földből. A közművek is elkészültek, s mindezzel egyidőben a kül­ső tereprendezési, kerítésépí­tési munkálatok is megkez­dődtek. Szervezetten dolgoz­nak itt a zöld egyenruhát, fehér sisakot viselő lengyel építőmunkások. Szurek Eugeniusz brigád­vezető mégis elégedetlen. — Még igazán nem lendül­tünk bele. Megy ez ennél gyorsabban is. A 32 esztendős krakkói fia­talember már 16 esztendeje dolgozik a Budostálnál. Leg­utóbbi külföldi munkahelye az NDK-ban volt. Kohót épí­tett. — Megéri az otthontól, a lakástól ilyen távol dolgoz­ni? — Igen. Az ember egyrészt világot lát, segíthet barátai­nak, másrészt meg anyagi számításait is megtalálja. A fizetésünk felét odahaza dol­lár-bonban kapjuk, a másik felét pedig az illető ország pénznemében. Itt olyan 2,5— 3 ezer forintot kapunk, de ebből lejön még a reggeli s az ebéd ára. Vacsoráról ma­gunk gondoskodunk. — Milyen az elhelyezésük? — Panaszra nincs okunk. Rendes lakásokat kaptunk, szépen be van rendezve, klu­bunk, könyvtárunk is van. — Szabad idő? — Most még van. Egyelő­re egy műszakban dolgozunk. Délutánonként lemegyünk a Balatonra. Legtöbben most járunk először Magyarorszá­gon, így nagy élmény szá­munkra megismerkedni az országgal, a magyar tenger­rel. Gyakorta a családjaink is meglátogatnak­­ bennünket, éppen itt van most a felesé­gem, nagy kirándulásokat te­szünk Budapestre, Győrbe. Jókat focizunk, az építők napján a magyarokkal mér­tük össze erőnket, most mi bizonyultunk jobbnak. Aztán a szervezeti életnek is sok programja van. A helyi alap­szervezet párttitkára, Gra­­biec Michal, agilis ember, gyakorta szervez különböző találkozókat a városban dol­gozó kommunistákkal. — Milyen időközönként utazhatnak haza? — Háromhónaponként, s akkor egy hetet is maradha­tunk. Kicsit hosszú, amit egyfolytában le kell húzni, de hát dolgozni jöttünk ide, nem üdülni. Nincs igazam? S mosolyogva már búcsú­zik is a brigádvezető, újabb elemszállítmány érkezett, nincs idő most a beszélgetés­re. A hatalmas trailler felka­varja a port, alig látni, ám valami mégis tisztán kivehe­tő: a magasban lengő len­gyel lobogó... Andrássy Antal Bíró Géza Zietkiewicz Andrzej Szurek Eugeniusz (Fotó: Péterfay) „Legfontosabb feladatunk a szolgáltatások fejlesztése ” Megtartotta első közgyűlését a Veszprémi Vegyesipari és Házipari Szövetkezet Tegnap délelőtt Veszprém­ben, a Petőfi Színházban megtartotta első közös köz­gyűlését az egyesült Veszp­rémi Vegyesipari és Házi­ipari Szövetkezet tagsága. A közgyűlésen részt vett Juhász Ferenc, a veszprémi városi pártbizottság titkára, Lenkai János, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa, Bajczy Gyula, a veszprémi tanács elnökhelyettese, valamint Patkós Albert, a KISZÖV el­nöke. A közgyűlés első napi­rendjeként az egyesült szö­vetkezet elnöke, Bera József ismertette és bocsátotta vi­tára az 1977. évi szövetkeze­ti gazdálkodási tervet. Min­denekelőtt az év első felé­ben még külön-külön gaz­dálkodó szövetkezetek eddi­gi eredményeiről szólt. El­mondotta, hogy időarányo­san teljesítették terveiket, az első félévi árbevételük meg­közelítőleg 39 millió forint. Különösen azért jelentős eredmény az árbevétel 10-12 százalékos növekedése, mert a tervezettnél kisebb lét­számmal érték el. Megálla­pította, hogy mindkét szö­vetkezetnél fegyelmezett volt a bérgazdálkodás, s ezt az egyesült szövetkezet is tar­tani igyekszik. Időszerűvé­­vált — hiszen július 1-től — már egy gazdálkodó egység — a Veszprémi Vegyesipari és Háziipari Szövetkezet kö­zéptávú tervének elkészíté­se. — Legfontosabb és alapve­tő feladatnak — hangsúlyoz­ta — a szolgáltatások s ezen belül is a lakosság számára végzett szolgáltatások fej­lesztése. Terveink szerint a szolgáltatásokat mintegy 30 százalékkal kívánjuk növel­ni. A színvonal folyamatos emelésén kívül új szolgálta­tásokat is bevezetünk. Még az idén megkezdjük a szűcs­ipari tevékenységet, bővítjük a cipőjavítási szolgáltatást, felvevő- és gyorsjavító mű­helyeket létesítünk a város több pontján, egyedi, fém- és fa nyílászáró szerkezetek gyártását kezdjük meg. Ház­tartási kisgépjavító műhelyt nyitunk, valamint fejleszt­jük a női és férfi szabóságo­kat. Az egyesült szövetkezet 1977-ben 12 millió forint be­ruházási összeggel rendelke­zik, melyet a szükségletnek megfelelő arányban gépekre, szociális beruházásokra, és az új létesítmények építésére költenek. A szövetkezet árbevétele a tervek szerint az idén meg­haladja a 82 millió forintot. A foglalkoztatottak létszáma több mint 700, a tagok szá­ma pedig megközelíti a hat­százat. Ezt követően Lenkai Já­nos, a megyei pártbizottság munkatársa értékelte rövi­den a beterjesztett tervja­vaslatot. Hozzászólásában ki­emelte, hogy a két szövetke­zet egyesülése kifejezi a szövetkezeti mozgalom fejlő­dését, melyet korunk dina­mikája megkövetel. A szövetkezeti tagság egy­hangúlag elfogadta az 1977. évre javasolt gazdálkodási tervet, majd — a második napirendi pontként — a szö­vetkezet alapszabályának és munkaügyi szabályzatának kiegészítését, melyet Bartha Gáborné személyzeti vezető terjesztett elő. Ezt követően az egyesült szövetkezet tes­tületeit, közgyűlési bizottsá­gait egészítették ki új tagok­kal, választás útján. A köz­gyűlés egyhangúan a szövet­kezet elnökhelyettesévé Ud­varhelyi Ödönt, a Háziipari Szövetkezet volt elnökét vá­lasztotta meg. _ 3 NAPLÓ — 1977. július 1. péntek

Next