Napló, 1977. július (Veszprém, 33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Az országgyűlés nyári ülésszakának második napja Hárs Józsefnek, megyénk országgyűlési képviselőjének felszólalása. Fordítsunk nagyobb gondot községeink vízellátására! Tisztelt Országgyűlés! Az ország vízgazdálkodásában Veszprém megye fontos szerepet játszik. Megyénk legfőbb jellemzője a magasfokú és sokrétű iparosodottság, a rendkívül változatos táj, ami a hazai és külföldi turisztika alapja és tárgya, valamint a változatos adottságúmezőgazdálkodás. Mindezek rendkívül nagy vízigényt, koncentrált szennyvízkezelést, szigorú vízminőség követelményt jelentenek. A megye eddig kiépített vízellátó rendszereiért köszönetünket fejezem ki az Országos Vízügyi Hivatalnak. Fejlesztési elképzeléseik összhangban vannak megyénk érdekeivel. A megyénk vízgazdálkodására nagy hatással van a széles körben folytatott bauxitbányászat. A bányászás következtében mivel az ércvagyon zömmel a víz szintje alatt van, ezért a víznívó süllyesztésére van szükség. Ezzel egy víztelenedési folyamat indult meg. Ugyanakkor jelentős vízbázishoz is jutottunk. Ebből a vízkészletletből kell regionális rendszerekkel ellátni az elvíztelenedett területeket, valamint a fejlesztési igényeket kielégíteni. Jelenleg a vízkészletnek csak felét hasznosítják. A bauxitbányászás dinamikusan fejlődik. Az így jelentkező vízigény növekedését kielégíteni biztonságosan a nyirádi karsztvízből lehet távlatokban is. Az Országos Vízügyi Hivatal ezirányú elképzelésével egyetértek, tevékenységükért köszönetünket fejezem ki, annak gyors megvalósítását kérem. A települések vízellátása az elmúlt években sokat javult. Megyénk városaiban a lakosság ellátási szintje 90 százalékos. Nem kielégítő viszont a helyzet a községeinkben, különösen azokban, amelyek regionális vezetékrendszertől távol esnek. Igy pl a pápai járásban, választókerületeimben 17 százalékos csupán az ellátottsági szint. Lassú e térségben a lakosság vezetékes vízellátásának megoldása. Ezeken a településeken egyedi községi vízművek létrehozása lehetséges, melyeknek megépítése a jelenlegi állami és lakossági hozzájárulás mellett igen nehéz. Nem tartom kielégítőnek a községi vízművek építésének ütemét, hiszen mindössze 3—4 községi vízmű létesül évenként. Veszprém megyében 148 község semmiféle vízművel nem rendelkezik, pedig sok helyen fertőzött vizet kényszerül használni a lakosság. A jelenlegi ütem mellett 30—40 évre lenne szükség arra, hogy a megye valamennyi községe egészséges vízhez juthasson. Kérem ezért az Országos Vízügyi Hivatalt, hogy nyújtson fokozottabb segítséget a községeink vezetékes vízellátási gondjainak megoldásához. A szennyvíztisztító — elvezető és elhelyező — létesítmények építése megyénkben még lassúbb a vízellátásénál, bár a IV. ötéves terv is nagy anyagi erőforrást koncentrált e feladatokra. Ez azonban nem volt összhangban a vízügyi építőipari kapacitás fejlesztésével. A Balaton vízminőségének problémája ezeket a gondokat még súlyosbítja. Ebben a térségben a regionális szennyvízkezelő rendszerek terve már kialakult. Az a cél, hogy a tisztított szennyvizeket is távol tartsuk a Balatontól. E témával kapcsolatban nagyra értékeljük az Országos Vízügyi Hivatal eddig megtett intézkedéseit. Kérem, hogy a jövőben is ilyen súllyal foglalkozzanak a Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatok megoldásáról. A Balaton medrének feliszapolódása, különösen a keszthelyi öbölben, de az északi parton sok helyen aggasztó. Ennek megszüntetésére hozott minisztertanácsi határozatot — ,.a kis Balaton visszaállítását” — nagy horderejű intézkedésnek tartom. Emellett feltétlen szükséges a rendkívül leromlott keszthelyi és fűzfői öböl kikotrása a vízminőség javítása érdekében. Megyénk domborzati viszonyai miatt gondjaink vannak a felszíni vízkészletek hasznosításával. Bővíteni kell a tároló kapacitást. Az V. ötéves terv során megépül a devecseri tározó. További tározók építése indokolt, így a berhidai, nagyteveli és a vaszili. Ezek az új létesítmények több céllal felhasználható víz tárolására adnak lehetőséget. Megyénk ezirányú törekvéseit nagyban támogatja a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság is. Szocialista mezőgazdaságunkban az egyre fokozódó gépesítés, a kemizálás, valamint az iparszerű termelési rendszerek térhódítása igényli a vízgazdálkodásnak, mint termelési tényezőnek az öszszehangolását a termelés teljes folyamatával. Megyénkben több fejlett termelési színvonalat elért mezőgazdasági nagyüzemben vált szükségessé a korszerű esőztető öntözés megvalósítása. A Balatonhoz közel eső területeken jelenleg két öntözőfürt üzemel. Megyénk fejlesztési célkitűzéseiben szerepel a balatonfői öntözőfürt bővítése. Ezenkívül a javasolt tározók az ipar mellett szolgálhatnák a fejlett mezőgazdasági üzemek termelésének bővítését is. Jelentős vízkészlet van a Marcal völgyében is. E lehetőség kihasználása korántsem megfelelő. Ésszerűnek tartanám ebben a térségben is a korszerű öntözés megvalósítását. Ma már megyénk mezőgazdaságának színvonala egyre inkább az öntözés lehetőségétől függ. Ez mindenképpen indokolja, hogy az említett létesítmények a közeljövőben megvalósuljanak, mely az üzemek anyagi erőfeszítése mellett csak az eddiginél nagyobb központi támogatással lehetséges. A vízi társulások működésének fontosságáról kívánok még pár szót szólni. Megyénk melioratív munkái szükségessé teszik az említett társulatok továbbfejlesztését. A munkájuk eredményességét növelni lehetne azok összevonásával. Tevékenységi területüket bővíteni kell a talajvédelmi munkák fokozásával. Ez a feladat különösen a Balatonfelvidék területén fontos, hiszen az erózió elleni eredményes védekezéssel, a vízmosás megkötési munkákkal csökkenthető a Balaton feliszapolódása. A vízi társulások szervezésével kapcsolatos elképzeléseink megvalósításához az Országos Vízügyi Hivatal támogatását kérjük. Célszerűnek tartanám irányításukat a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság keretébe utalni. Az államtitkár elvtárs beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. A Büdöstől „névjegye" Lengyel nemzeti zászlók lobognak a megyeszékhely három pontján, az Almádi úton, a Cserháton és a Felszabadulás úti lakótelepen. Jelzik: itt lengyelek dolgoznak. Krakkóiak, akik azért jöttek, hogy enyhítsék a megyei Veszprém megye építőipari kapacitásgondjait, hogy baráti segítségükkel hozzájáruljanak gyarapodásunkhoz, gazdagodásunkhoz, miközben természetesen maguk is igyekszenek megtalálni számításaikat. A lengyel építőket fogadó magyar partner a Veszprém megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Tulajdonképpen hivatalosan a generál kivitelező szerepe a mienk — jegyzi meg Bíró Géza, a vállalat, főmérnöke —, a lengyelek az alvállalkozók. — Miért? — Mert ők „csak” az embereket, a gépi erőt és a szakmai tapasztalatukat hozzák. Anyaggal, szerkezettel teljes mértékben mi látjuk el őket. Előkészítjük a terveket, ha szükséges, megteszszük a műszaki észrevételeket, s a legkisebb csavartól az Univáz-elemekig mindenről mi gondoskodunk. Ennek érdekében külön műszaki csoportot kellett létrehozni. Az adminisztratív, pénzügyi területen s a szállításnál is erősítettünk, hogy egyetlen percnyi fennakadás se legyen. Ugyanakkor a Beruházási Vállalat a szükséges személyi feltételekről, a „vendégek” elhelyezéséről gondoskodik a szokásos feladatai ellátása mellett. Ilyen sok feltétel biztosítása mellett megéri-e vállalni e szokatlan utat? A válasz egyértelmű: igen, hiszen a tanácsi építőipari vállalat csakis így vállalkozhatott tizenkét olyan kommunális, egészségügyi és kulturális létesítmény megépítésére, melyre egyébként nem akadt kivitelező. — Három hónapja dolgoznak már itt a lengyelek, hogyan ítéli meg munkájukat? — Magunkhoz viszonyítva szervezettebben, fegyelmezettebben dolgoznak. Igaz, közülük a legjobbak jöttek el hozzánk, hosszú éves tapasztalatokkal, akik bizonyítani akarnak itt is, öregbíteni nemzetközi hírnevüket. De azt hiszem, nem a hasonlítgatás a lényeg, hanem az, hogy segítségükkel képesek leszünk a velünk szemben támasztott igényeket kielégíteni. Persze, csak akkor, ha valóban biztosítani tudjuk a zavartalan munka feltételeit. A Budostál Építőipari Egyesülés 15 lengyel építő- és szerelőipari vállalatot tömörít magába. Külön tervező, beruházó szervezetük s önálló exportirodájuk van. A több mint 30 ezer embert foglalkoztató egyesülés dolgozott már a Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Afrika több országában. Mindenekelőtt ipari létesítmények kivitelezésével foglalkoznak. — Az önöknél elvállalt kommunális építkezéseket tulajdonképpen „névjegy”nek szánjuk — szerénykedik Zietkiewicz Andrzej főépítésvezető —, hiszen már folynak a tárgyalások nagy ipari létesítmények kivitelezését illetően. Ilyen többek között az új inotai alumíniumkohó, a bicskei hőerőmű. Valószínűleg a paksi erőmű építésében is részt veszünk. — Ehhez képest a mi tanácsi beruházásaink valóban kisméretűek, bár számunkra igen fontosak. — Igen, s mi ezért igyekszünk is minél hamarabb eleget tenni a vállalt kötelezettségeinknek. A tervek szerint Veszprémben az Almádi úton a mentőállomást a jövő év júliusában, a Cserháton a bölcsődét augusztusban, Tihanyban a 12 tantermes iskolát szeptemberben adjuk át. Bár az is meglehet, hogy előbb végzünk e munkákkal, mivel felszabadulásunk évfordulóját , július 22-ét. — munkaverseny-felajánlásokkal köszöntjük. — A sorban milyen további munkák következnek? — Még az idén elkezdjük egy ABC-áruház s a mozi alapozását, összesen a tervidőszakban mintegy 450 millió forint értékű munkával szeretnénk megbirkózni. — Mennyien álltak ehhez „csatasorba”? — Jelenleg 108-an vagyunk, de a jövő héten húsz egyetemista érkezik, akik felváltva dolgoznak majd itt a nyári szünidőben. Az év végéig a szükségletek szerint mintegy kétszázra növeljük a főépítésvezetőség létszámát. Andrzej — a mieink csak így nevezik — először dolgozik külföldön, de a 35 éves krakkói mérnököt mindjárt felelős beosztásba helyezték. A bizalmat tettrekészséggel, lelkesedéssel, jó munkával szeretné viszonozni. Ehhez elengedhetetlen a jó partneri kapcsolat. — Újra beigazolódott: a lengyel—magyar barátság nemcsak a szóbeszédben létezik. A hagyományos szívélyes fogadtatás, a koncentrált segítőkészség a tanácsi építők és a beruházási vállalat vezetői, de a város, a megye párt- és állami vezetői részéről is. az egyszerű emberek, a járókelők érdeklődése, kíváncsisága mind-mind arról tanúskodik, hogy bennünket itt szívesen látnak, munkánkra szükség van, s bíznak bennünk. —■ Nyelvi nehézségeik vannak? — Nemigen. A helyettesem, Wróblewski Wladyslau Győrben született, édesanyja magyar, jól beszéli az önök nyelvét. Rajta kívül a csapatból még ketten tudnak magyarul. Egyébként munkásaink mindazokkal, akik naponta járnak hozzánk — az anyagszállítók, a műszaki ellenőrök, a tervezők — kézzel-lábbal, mutogatással is jól megértetik magukat. A Veszprémben épülő új mentőállomás Univáz-szerkezete már kibújt a földből. A közművek is elkészültek, s mindezzel egyidőben a külső tereprendezési, kerítésépítési munkálatok is megkezdődtek. Szervezetten dolgoznak itt a zöld egyenruhát, fehér sisakot viselő lengyel építőmunkások. Szurek Eugeniusz brigádvezető mégis elégedetlen. — Még igazán nem lendültünk bele. Megy ez ennél gyorsabban is. A 32 esztendős krakkói fiatalember már 16 esztendeje dolgozik a Budostálnál. Legutóbbi külföldi munkahelye az NDK-ban volt. Kohót épített. — Megéri az otthontól, a lakástól ilyen távol dolgozni? — Igen. Az ember egyrészt világot lát, segíthet barátainak, másrészt meg anyagi számításait is megtalálja. A fizetésünk felét odahaza dollár-bonban kapjuk, a másik felét pedig az illető ország pénznemében. Itt olyan 2,5— 3 ezer forintot kapunk, de ebből lejön még a reggeli s az ebéd ára. Vacsoráról magunk gondoskodunk. — Milyen az elhelyezésük? — Panaszra nincs okunk. Rendes lakásokat kaptunk, szépen be van rendezve, klubunk, könyvtárunk is van. — Szabad idő? — Most még van. Egyelőre egy műszakban dolgozunk. Délutánonként lemegyünk a Balatonra. Legtöbben most járunk először Magyarországon, így nagy élmény számunkra megismerkedni az országgal, a magyar tengerrel. Gyakorta a családjaink is meglátogatnak bennünket, éppen itt van most a feleségem, nagy kirándulásokat teszünk Budapestre, Győrbe. Jókat focizunk, az építők napján a magyarokkal mértük össze erőnket, most mi bizonyultunk jobbnak. Aztán a szervezeti életnek is sok programja van. A helyi alapszervezet párttitkára, Grabiec Michal, agilis ember, gyakorta szervez különböző találkozókat a városban dolgozó kommunistákkal. — Milyen időközönként utazhatnak haza? — Háromhónaponként, s akkor egy hetet is maradhatunk. Kicsit hosszú, amit egyfolytában le kell húzni, de hát dolgozni jöttünk ide, nem üdülni. Nincs igazam? S mosolyogva már búcsúzik is a brigádvezető, újabb elemszállítmány érkezett, nincs idő most a beszélgetésre. A hatalmas trailler felkavarja a port, alig látni, ám valami mégis tisztán kivehető: a magasban lengő lengyel lobogó... Andrássy Antal Bíró Géza Zietkiewicz Andrzej Szurek Eugeniusz (Fotó: Péterfay) „Legfontosabb feladatunk a szolgáltatások fejlesztése ” Megtartotta első közgyűlését a Veszprémi Vegyesipari és Házipari Szövetkezet Tegnap délelőtt Veszprémben, a Petőfi Színházban megtartotta első közös közgyűlését az egyesült Veszprémi Vegyesipari és Háziipari Szövetkezet tagsága. A közgyűlésen részt vett Juhász Ferenc, a veszprémi városi pártbizottság titkára, Lenkai János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Bajczy Gyula, a veszprémi tanács elnökhelyettese, valamint Patkós Albert, a KISZÖV elnöke. A közgyűlés első napirendjeként az egyesült szövetkezet elnöke, Bera József ismertette és bocsátotta vitára az 1977. évi szövetkezeti gazdálkodási tervet. Mindenekelőtt az év első felében még külön-külön gazdálkodó szövetkezetek eddigi eredményeiről szólt. Elmondotta, hogy időarányosan teljesítették terveiket, az első félévi árbevételük megközelítőleg 39 millió forint. Különösen azért jelentős eredmény az árbevétel 10-12 százalékos növekedése, mert a tervezettnél kisebb létszámmal érték el. Megállapította, hogy mindkét szövetkezetnél fegyelmezett volt a bérgazdálkodás, s ezt az egyesült szövetkezet is tartani igyekszik. Időszerűvévált — hiszen július 1-től — már egy gazdálkodó egység — a Veszprémi Vegyesipari és Háziipari Szövetkezet középtávú tervének elkészítése. — Legfontosabb és alapvető feladatnak — hangsúlyozta — a szolgáltatások s ezen belül is a lakosság számára végzett szolgáltatások fejlesztése. Terveink szerint a szolgáltatásokat mintegy 30 százalékkal kívánjuk növelni. A színvonal folyamatos emelésén kívül új szolgáltatásokat is bevezetünk. Még az idén megkezdjük a szűcsipari tevékenységet, bővítjük a cipőjavítási szolgáltatást, felvevő- és gyorsjavító műhelyeket létesítünk a város több pontján, egyedi, fém- és fa nyílászáró szerkezetek gyártását kezdjük meg. Háztartási kisgépjavító műhelyt nyitunk, valamint fejlesztjük a női és férfi szabóságokat. Az egyesült szövetkezet 1977-ben 12 millió forint beruházási összeggel rendelkezik, melyet a szükségletnek megfelelő arányban gépekre, szociális beruházásokra, és az új létesítmények építésére költenek. A szövetkezet árbevétele a tervek szerint az idén meghaladja a 82 millió forintot. A foglalkoztatottak létszáma több mint 700, a tagok száma pedig megközelíti a hatszázat. Ezt követően Lenkai János, a megyei pártbizottság munkatársa értékelte röviden a beterjesztett tervjavaslatot. Hozzászólásában kiemelte, hogy a két szövetkezet egyesülése kifejezi a szövetkezeti mozgalom fejlődését, melyet korunk dinamikája megkövetel. A szövetkezeti tagság egyhangúlag elfogadta az 1977. évre javasolt gazdálkodási tervet, majd — a második napirendi pontként — a szövetkezet alapszabályának és munkaügyi szabályzatának kiegészítését, melyet Bartha Gáborné személyzeti vezető terjesztett elő. Ezt követően az egyesült szövetkezet testületeit, közgyűlési bizottságait egészítették ki új tagokkal, választás útján. A közgyűlés egyhangúan a szövetkezet elnökhelyettesévé Udvarhelyi Ödönt, a Háziipari Szövetkezet volt elnökét választotta meg. _ 3 NAPLÓ — 1977. július 1. péntek