Napló, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Elmegy velük a tapasztalat is... Egybehangzó vélemények szerint egy év alatt körülbe­lül tizenöt, nagy tapasztala­tú szakember lépett ki a Pé­ti Nitrogénművekből. Nem egy közülük legalább másfél évtizedet, de Van olyan is, aki pontosan húsz kemény évet hagyott maga mögött a gyáróriásban. Kiváló dolgo­zók, törzsgárdatagok, a párt alapszervezeti tisztségviselői is vannak közöttük. Külön érdekessé teszi a dolgot, hogy a kilépők jelentős része az új ezertonnás gyárban dol­gozott, annak is az újonnan létrehozott karbantartó gyár­egységében. Az egyik kilépett szerelő nem túl nagy örömmel ugyan, de elmondta kilépése okát. Míg beszélt, szemei gyakran fátyolossá váltak és több körmét véresre rágta. Története nem általánosítha­tó, az igaz, de feltétlenül el­gondolkodtató. Első munkahelye volt a gyár, amit húsz év, a husza­dik végén sok-sok álmatlan éjszaka után elhagyott.­­Ő a megromlott munkahelyi lég­kör miatt ment el. Az utób­bi években, még a régi gyár­ban, többször volt csoportve­zető, de az 1000 tonnásban beosztott szerelő lett. Nem a rang elvesztése fájt neki, er­re nem is gondolt, a munka is kielégítette szakmai ambí­cióit. A hangnem, amit hasz­náltak vele szemben, a fe­nyegetések, azok nem tetszet­tek neki. Hosszú időn keresz­tül­ igen sokat túlórázott, volt úgy, hogy egyetlen zokszó nélkül szombatjait, vasár­napjait is a gépek között töl­tötte. Egyetlen egyszer mon­dott nemet, amikor délután­ra várta otthon a tüzelőjét és nem akarta, hogy a sza­kadó esőben egy napig az utcán álljon a fa. Fegyelmit helyeztek kilátásba, ha meg­tagadja az utasítás végrehaj­tását. A fizetésével elégedett volt, hatezer forintot is haza­vitt gyakran. A gyárban az arra illeté­kesek a kilépések körülmé­nyeiről sok mindent el­mondtak. Kezdték azzal, hogy van akit nagyon saj­nálnak, de van olyan is, akit szívesen látnak a gyárkeríté­sen kívül. Az okok közül el­sősorban egyik állami nagy­­beruházásunk „szívóhatását” emelik ki. Hozzáteszik, hogy ott azonnal adnak lakást is. Hogy itt miért nem kapott az, aki már 10—15 éve a Nit­rogénművekben dolgozik? Ez nagyon fogas kérdés, egyér­telmű választ senki nem­ tu­dott­ rá adni. És a kilépők egy része bizonyára nagyon zokon vette, hogy az új szak­emberek Péten két hét alatt kapnak lakást... De ez a tény csak jelenség, a lényeg másutt van. Az új gyárban, annak működésében, a kö­rülményekben ... Péten — és másutt is — mindenki tudja, hogy a két éve átadott új műtrágya­­gyárral még ma is nagyon sok a gond. Valahogy nem akarnak összejönni a dolgok. Gyakoriak a meghibásodá­sok, csak rövidebb ideig za­vartalan a termelés. Ez a helyzet idegessé és türelmet­lenné teszi az embereket. Vezetőket és nem vezetőket egyaránt. A sokszor feszült légkörben bizony el-elhang­­zik egy olyan szó, vagy mon­dat, amit nyugodt légkörben még véletlenül sem mondtak volna ki. Az ilyesmi azután tovább fokozza az idegeske­dést, rontja a hangulatot, a légkört. Ilyenkor a munka minősége sem a legmegfele­lőbb, ami feltételezhetően újabb hibák forrása lehet. Ahogy mondani szokták, be­gyűrűzik a téma ... Fokozza a gondokat, hogy az új gyár karbantartóit a ré­gi gyárból helyezték át, ki­szakadtak a régi megszokott környezetből. Abból, ahol a gépek rezdüléséből, hangjá­ból is tudták, hova kell nyúl­ni, ha baj van. Az új gyár összehasonlíthatatlanul kor­szerűbb, modernebb a régi­nél, még a jó szakemberek­nek is fogas kérdés egy-egy soha nem látott berendezés apró-cseprő hibáinak megta­lálása. Akiben nincs szakmai becsvágy, annak érthetően elmegy a kedve a modern­től... Az alapvető hiba ott van, hogy a kellő időben — az új gyár építésekor — el­maradt a szakemberek átkép­zése, betanítása... Senki nem vitatja Péten, a mai körülmények között valakinek meg kell alkudni. Mert ma már a termelési helyzet minden korábbinál jobb, biztatóbb, de az ennek részeként oly nagy fontosság­gal bíró munkahelyi légkör, az üzemi demokrácia még fáziskésésben van. Ha valaki ez utóbbiakat igényli, kérése jogos. De senki ne feledkez­zen meg róla, a gyár és az egyén — a munkás — csak együtt érheti el­ céljait! Azzal, hogy kilépnek a gyárból, lehet, hogy egyéni sérelmükre gyógyírt találnak az idő múlásával. De az ott­­maradókra még több teher jut, ez pedig ugyebár újabb gondok, újabb kilépések for­rása lehet. Mert a kilépők el­viszik magukkal azt a szak­mai tapasztalatot is, amit a gyárban szereztek. Ezt pótol­ni csak ugyanannyi, munká­ban eltöltött évvel lehet. Ál­dásos lenne, ha erre gondol­na a jövőben mindkét fél. Bölcs Csaba A veszprémi háziipari szövetkezet ajkai varrógépjavító részlege évente mintegy 140 ezer forint forgalmat bonyolít le. Havonta átlagosan 40 hibás gépet újítanak fel, különböző üzemek, vállalatok számára. A népszerű szolgáltatással a lakosság igényeit is igyekszenek kielégíteni. A képen: Szkurszky József egy lábpedálos gép javítása közben (Fotó: A. Horváth Péter) Tompán hallható zajok szűrődnek ki a régi, urasági majorépületből. Lóistálló volt valaha, három éve pedig a vesz­prém­varsányi Jóbarátság Termelőszövetkezet feldolgo­zó üzeme. Alig hinné az em­ber, hogy évente 5—6 millió forintot érő áru hagyja el az ütött-kopott gi­ci feldolgozót. — Félmillió forintból rend­behozattuk az épületet — mondja Schwarcz József, a szövetkezet elnökhelyettese és saját kertészetünkben ter­melt tököt, karfiolt dolgoz­zuk fel mirelit árunak. Az idén például ötezer mázsa késztermékre van szerződé­sünk a győri hűtőházzal. A téli hónapokban szilvásgom­bócot gyártunk, de ezt már inkább az asszonyok folya­matos foglalkoztatása miatt vállaltuk. Július végétől kezdődik a tök feldolgozása. Október de­rekán még vagonnyi meny­­nyiség sárgállik a jókorára megnőtt főzeléknövényből az épület előtti betonplaccon. Sági József és Kiss József szótlanul villázza a sárga kábák termését az ablakból kinyúló garatba. — Naponta 160 mázsát megmozgatunk, az összes asz­­szonynak mi adunk munkát — mondják szinte egyszerre. Egymásra néznek, a sze­mükkel tanakodnak, folytas­sák-e vagy sem. Aztán még­is hozzáteszik. — Jó lenne egy szállítósza­lag, igencsak megkönnyítené a munkánkat. A mosó, véglevágó, felező, szeletelő gépsor mellett szor­goskodó fehérruhás lányok, asszonyok mitsem törődnek a két férfi panaszával, nekik műszakonként 50—90 mázsa szeletelt tököt kell a győri hűtőházba küldeni. A szele­­telőgép mellett Nagy Sándor­­né posztolt Fürge ujjaival se­besen­ kotorja a főzésre elő­készített. .tököt egy nylonzacsi­­kóba. — Az üzem indulása óta itt vagyok, a tsz-ben meg 1959 óta. Ilyen jó sora még nem volt parasztasszonynak, mint itt — mondja dicseked­ve. — Tető van a fejünk fe­lett, nem ázunk-fázunk a ha­tárban, és a pénz is több. A múlt hónapban 3200 forintot vittem haza. A tsz busszal reggelenként ide szállít ben­nünket, délután meg haza. Nagy Sándornéval szom­szédságban Csincsa Mária dolgozik. Kaprot rak egy ap­ró nylonzacskóba, amit az­tán a szeletelt tök mellé csomagolnak. A háziasszonyok így egyben megvásárolhat­ják a finom főzelék alap­anyagát. Csincsa Mária, fia­tal lány lévén, még csak gyártója a mirelit árunak. — Az sem lennék, ha a tsz egész éven át nem tudna munkát adni — érvel. — Kertész szakiskolát végez­tem, több gazdaságban is megfordultam már, legtöbb helyen csak nyáron kellenek az asszonyok. Nekünk vi­szont minden hónap elején kell a fizetés. A mi termelő­­szövetkezetünk gondolt erre, ezért szervezte meg a feldol­gozást. Tavasztól a nyár kö­zepéig a határban kapálunk, gondozzuk a zöldségféléket, júliusban megkezdődik a fel­dolgozásuk, télen meg szil­­vásgombócot gyártunk a pa­lántázás kezdetéig. Csincsa Máriához hason­lóan gondolkodik a lányok, asszonyok többsége. A folya­matos munkaalkalom, a biz­tos kereset csábítja és tart­ja őket a Jóbarátság Terme­lőszövetkezetben. — A 35 hektáron termesz­tett tök, a 6 hektár karfiol, a málnás és a paprika nyá­ron ad munkát az asszonyok­nak, az év nagyobbik felében meg a feldolgozás — mond­ja Tavas József üzemvezető. A gazdasághoz tartozó köz­ségekből 75 lány és asszony dolgozik a kertész és a fel­dolgozó brigádban. Rendsze­res munkaalkalomhoz és ke­resethez jutnak ezáltal, a szövetkezet pedig rendszeres bevételhez és nyereséghez. — Érdekünk a feldolgozás — bizonyít Samu Csaba ága­zatvezető. — Számokkal is tudom igazolni ezt. A kar­fiol felvásárlási ára nyersen 3 forint kilogrammonként, üvegben értékesítve 12—13 forint között van. Ha ezt visszaszámolom nyers árura, akkor 6—7 forintot kapunk egy kiló karfiolért, nem pe­dig hármat. . Az értékesítési biztonság­ról pedig Schwarcz József mondja el a véleményét. — A nyers áru ára mindig függ a kínálattól. A ZÖLD­­ÉRT-el néha közelharcot kell vívni, főleg a minőségen van sok vita. A hűtőipar fix áron, a szállítási ütemterv szerint fogadja a feldolgo­zott terméket, így tudjuk mire számíthatunk, a költ­ségeket a saját házunk táján szabályozhatjuk, nem va­gyunk kitéve a váratlan ha­tásoknak. A „házi” integráció — a zöldségtermesztés és feldol­gozás — eredményessége vi­tathatatlan a veszprémvar­­sányi Jóbarátság Termelőszö­vetkezetben. Ami ebből már mindannyiuk haszna, hogy az élelmiszerüzletekben gaz­dagodik a kínálat mirelit árukból, és télen is értékes vitaminforrást vásárolhatnak a háziasszonyok. Farkas József Integráció házon belül Átadások: 1980-ban Újabb lakások építését kezdik meg Keszthelyen A keszthelyi városi tanács az V. ötéves terv időszakára 169 célcsoportos lakás fel­építését tervezte a Zalka Máté úti lakótelepen. Idő­közben — az igények kielégí­tése miatt — az eredeti ter­vet m­egváltoztatták, s 240 házgyári lakás felépítését ha­tározták el. Ezzel egydejűleg hozzáláttak a lakótelepet el­látó távfűtőmű kiviteli tervé­nek elkészítéséhez is. A ter­vezett lakások kivitelezése előreláthatólag még ez évben megkezdődik. Átadásuk 1979 végére, illetve 1980-ra vár­ható. 30 éve a nép tulajdonában. A Badacsonyi Bazaltbánya A vállalat kettős életet élt az államosítás időpont­jában. Az igazgatóság Budapestről irányította a céget, a bányánál csak a műszaki vezetők ténykedtek. 1948. március 24-én Szántai Istvánt Badacsonyból táviratilag Budapestre rendelték. Március 25-én megjelent a gyű­lésen, ahol Somogyi Miklós és Apró Antal tájékoztat­ták a megjelenteket a kőbányák államosításáról. Az üzem vezetője Szántai István lett. A főrészvényesek: Tószegi Richard, Tószegi Tamás és Esterházy Pál. Az államosítás napján az ifj. Tószegi (Tamás) Svájcban tartózkodott. Apját Tószegi Richardot kitelepítették Budapestről egy Szabolcs megyei tanyára. A Hold utcai központban „hites könyvszakértő” vette át az irodát, Boros igazgatót menesztették. Az új vállalatvezető Kovács Lajos lett. „Mikor hazajöttem Budapestről — mondja Szántai elvtárs — bejelentet­tem, hogy az üzem államosítva lett. A dolgozók lelke­sen fogadták a hírt. Ugyanakkor közöltem a dolgo­zókkal azt is, hogy hoztam magammal 30 000.— Ft-ot, az elmaradt fizetések rendezésére. Még aznap minden­ki megkapta a fizetését, erre szükség is volt, mert 40 napja nem kaptak a dolgozók még előleget sem. A kőbányászokra talán ez tette a legnagyobb hatást. Bíz­tak abban, hogy a párt és a kormány nem feledkezik meg róluk, mint a tőkések.” A termelés két műszakban folyt. Május 1-én a tördemici kolóniával együtt ünne­peltünk és vonultunk fel (200 fő) a badacsonytomaji ünnepélyre. A felvonulókat a bányász zenekar vezette. Szántai után Németh István lett a vállalat igazga­tója, de rövid idő múlva újra Szántai vette át a veze­tést. 1949 május 1-től a Kőbánya Ipari Nemzeti Válla­lat kötelékébe került a bánya, melynek vezetői Csillag Márton vezérigazgató és Szántai István vállalatvezető. 1951 október 1-én a Badacsonyi Kőbánya Vállalat néven önálló lett a bánya. Hozzátartozott a Balaton­part összes kőfejtő üzeme mindaddig, amíg a Veszp­rém megyei Tanács VB Ipari Osztálya át nem vette ezeket az épületkőfejtő üzemeket, hogy a lakosság köz­vetlen igényeit kielégítsék. 1955-ben Németh László kőfejtő került a bánya élére igazgatónak. Működése alatt korlátozott körül­mények között termelt, mert az Országos Természet­­védelmi Tanács megjelölte azokat a helyeket, dél és délkeleti oldalt, ahol nem engedett termelni... csak az északi és északnyugati oldalt bányászhatták. Mégis annyi követ adtak el az országnak, hogy évenként fo­lyamatosan elnyerték az „Élüzem” címet, a SZOT és a Minisztertanács vándorzászlaját. 1960-ban a 8-as uzsai, a 9-es tapolcai és a 10-es badacsonyi Kőbánya Vállalatból alakult meg a Közép­dunántúli Kőbánya Vállalat. Több mint ezren az­­iskolapadban Tanulás, szakmai továbbképzés az Ajkai Üveggyárban (Tudósítónktól) Az Ajkai Üveggyárban 11 tagú bizottság irányítja a jól kidolgozott művelődési terv alapján a közművelődé­si tennivalók végrehajtását. A gyár gazdasági, politikai és társadalmi vezetősége tá­mogatja a továbbtanulásra jelentkezőket, sőt különböző módszerekkel ösztönzi őket a szakmai továbbképzésre is. Többek között a szakmun­kásképzés biztosítására, az üvegipari szakmát népszerű­sítő, közös akciókat szervez a környék általános iskolái­val, elsősorban a VIII. osz­tályos tanulók részére. Be­mutatókkal, film- és diave­títéssel népszerűsítik a szak­mát, üzemlátogatásra hívják meg a gyerekeket. A közművelődéssel való hatékony foglalkozás ered­ményeként az Ajkai Üveg­gyárban — a különböző ok­tatási fórumokon — 1152 dolgozó tanul. Többek kö­zött 104 a szakmunkástanu­lók és 25 az általános isko­lások száma. A középfokú oktatási formákat 64 dolgozó veszi igénybe, felsőfokú ok­tatásban pedig négy ember részesül. A marxista-leninista közép- és felsőfokú képzés­ben heten gyarapítják isme­reteiket, ezenkívül a külön­böző tanfolyamokon és to­vábbképzéseken 15 dolgozó vesz részt, míg öten az üveg­csiszoló mestertanfolyamon tanulnak tovább. Az üzemen belül szerve­zett tanfolyamokon 271 dol­gozó nyolc szakágazatban ké­pezi tovább magát, örvende­tes, hogy az üvegfúvó szak­ma előadásait 54-en látogat­ják, s a szakszervezeti tö­megpolitikai oktatásban 657 hallgató vesz részt. A gyár — továbbtanulók részére — biztosítja a kollektív szerző­désben előírt feltételeket de elvárja, hogy ezeket igénybe­vevő dolgozók az iskolapad­ban ennek megfelelő helytál­lást tanúsítsanak és megfele­lő eredményt érjenek el mind a gyári munkahelyek épp mind az iskolapadban. (— bolyáki —) // Szakmunkás­képzés és áruforgalom Naponta vizsgázik jelesre a veszprémi ruházati tanbolt Március végén nyitotta meg ruházati tanboltját a veszp­rémi, Felszabadulás úti lakó­telepen a KOMFORT Ipar­cikk Kereskedelmi Vállalat Az üzlet rendeltetése kettős: alapvető feladata az egyre növekvő lélekszámú lakóte­lep ruházati cikkekkel — fő­leg gyermekruhákkal — való ellátása, de legalább ilyen fontos az is, hogy a ruházati szakmában itt tartják a me­gyeszékhelyen tanuló eladó­jelöltek gyakorlati képzését is. Az üzletet ugyan a KOM­FORT Vállalat üzemelteti, de ebben a boltban szerzik meg gyakorlati tudásukat a társ­­vállalatok — Centrum Árva­­ház, ÁFÉSZ — szakmunkás­tanulói is. Ebben az oktatási évben több, mint negyven tanuló foglalkoztatásáról gon­doskodik a tanbolt. Az itteni gyakorlati okta­tás eredményei mellett a KOMFORT vezetői példás­nak és a várakozásokat fe­lülmúlónak ítélik a ruházati tanbolt munkáját. Ugyanis a forgalom nagyobb a vártnál. A bolt vevőköréhez nemcsak a lakótelepiek tartoznak, de gyakori vevők más városré­szek, sőt más települések la­kói is. A bolt külön érdeme, hogy az átlagosnál szélesebb áruválasztékot kínál és rend­szeresen kaphatók — a gyak­ran hiánycikknek tekinthető — apró, a napi használathoz tartozó áruk is. A munkáját szerető, szor­galmas bolti kollektíva — Kecskés Károly boltvezető irányítása mellett — jól ki­elégíti a szélesedő vevőkör ruházati szükségleteit. (kazal) NAPLÓ — 1978. november 1. szerda —

Next