Napló, 1979. április (Veszprém, 35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Bauxit, bentonit, műtrágya - f - f : Kis állomás - nagy forgalom ár a nevéből is kiderül, hogy kis községről és kis állomásról van szó. Ám Kislőd — legalább is az állomás — nagy forgalmat bonyolít le. Ez indokolta többek között azt is, hogy az utóbbi években több kilométernyi korszerű, aszfaltozott út épült, az üzemi, elsősorban a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat igényei kielégítéséhez. A 8-as főközlekedési útról ágazik le az új út, elkerüli a falut, hogy a nehéz, nagy járművek, az ércet szállító Tatra gépkocsik akadálytalanul eljuthassanak a rakodóra. A nagy volt'a'forgalom. Szinte egymást érgépkocsik a másik oldalon pedig a gépkocsira rakodtak. A Borsod me- ^ ócani ásványőrből küldtek részükre bento- cnößSRXi 'jMW alatt több mintftfostonnát. Ez az ásványi 8*^ggL ^^^«Ibg^efvetetlenül szükséges» a Biztonságos fúráshoz, a Wirth- és ZIF berendezések fúróiszapjavagonnál is serény mtmkat folyik. A Városlődi Gazdaság dolgozói zsákolnak, igyekeznek mielőbb ki- A•-!£ rföti# jpVeremartoni Vegyipari Vállalattdfi érkezett hármas '«£^L^dmit 94%agy műtrágyát, a Peretrixet, hogy ágdkocsik késlek etyj #^3esPhorkiH forgalomba állíthatók legyenek Tat minél kisebb a kötbér- ‘ • \ M Az útépítés befejező munkáit jelenleg is folytatják. Nehézgépek segítségével alakítják ki a végleges rézsűt, rendezik a terepet. Mert amióta a kislődi bauxitbányában befejeződött a termelés, a gépkocsik a köntyers&ri* aknától, de még Ihajr- * kútról is szállítanak ráé ércet. A helyen nyegfeST-8F arányban, Javerillét szállítják a 1 ........ Hiji« ■ @ ) italPWBWP M . ~ Véber Antal, a KPM Veszprém megyei Igazgatósága ajkai kirendeltségének dolgozója egy Graeder-típusú univerzális géppel az új út végleges rézsűjét alakítja ki Egymást követve érkeznek a bauxittal rakott gépkocsik a kislődi állomás készletezőjéhez. Keverés után vagonokba töltik az ércet. Peremartonból hármas hatóanyagú műtrágyát küldenek a Városlődi Állami Gazdaságnak (Fotó: Péterfay Endre) Munkástitkár Volt egyszer egy kis faluban (Sáskán) egy kis KISZ-alapszervezet, melynek „csodájára” jártak távolabbi tájakról is. Országos példaként emlegették a sáskaiakat: ők voltak a „falusi minta”, a mérce, a színvonal, a követendő példaképek... A KISZ KB magas elismerését sorrendben három Vörös vándorzászló jelzi, melyet 1974-ben végleg elnyertek! Aztán kiemelték az ugyancsak példaképként emlegetett titkárt, Dégi Zoltánt (járási KISZ-vezető lett), s lassan „leült” az ifjúsági mozgalmi élet Sáskán. Kialudt a tűz, a lelkesedés, s az idő múlásával feledték őket... Vannak emberek, akik már az első pillanatban szimpatikusak, megnyerőek tudnak lenni. Ilyen fiatalember Pem Imre is, a bozontos szakállú sásikai KISZ-titkár, aki a tsz ipari üzemében lakatos. Huszonöt éves. — Tsz tag? — Nem. Fontos? — Hát... Talán el akar menni? — Egy frászt. Miért mennék el? Jó itt. — Mégsem akar tag lenni? — Nem mondták, hogy lépjek be... — Ha mondanák...? — Akkor valószínűleg belépnék. — Párttag? — Igen, 1973 óta. S hogy a következő kérdést megelőzzem: azért léptem be, mert gyermekkorom óta az ifjúsági mozgalomban dolgoztam, s szinte természetes folytatásának tartottam a párttagságot. — Hány KISZ-es párttag még? — Hat fiatal. A mostani alapszervezet 33 tagja közül. Az üzem ebédlőjének, kultúrtermének bejáratánál „Kiválóink” feliratú tábla hirdeti, hogy kikre büszkék e munkahelyen. A nevek közt ott olvasható Pem Imre is, aki a nemesgulácsi tsz Kiváló dolgozója jelvény mellé nemrégiben megkapta a Mezőgazdaság Kiváló dolgozója miniszteri elismerést is, emellett a KISZ KB dicsérő etc.levéllel és aranykoszorús jelvénnyel ismerte el eddig a mozgalmi munkáját , maga két dologra büszke még arra, hogy kétszeres Kiváló Katona, s hogy 16 évesen már tagja lehetett a bizonyos „legendás hírű” KISZ-szervezet vezetőségének, amelynek szervező titkára volt — Ejtsünk szót a kenyérkereső foglalkozásodról is! — A présgépek mellett vagyok szerszámjavító lakatos. Két műszakban bütykölöm a gépeket. Nézze, csupa olaj vagyok most is... — Vele jár... Mármint a munkájával. — Így van, s találok benne örömöt. Hát nem klassz az, amikor egy „bedöglött” masina az én reperálásomra újra működni, termelni kezd... ? — Gondolom jól meg is fizetik? — 3200 forint körül keresek. Lehetne több is... De nem izgat Ennyi és kész. Én dolgozom. — Nos? — Nem. Még ráérek... — S ha szabad ideje van, akkor mire ér rá? — Tapolcára járok marxista középiskolába. Ezenkívül sok időm elmegy a KISZ- munkára, dehát ez nekem már olyan, mint másnak valamiféle hobby, szenvedély. No, és ezért szórakozni is kell néha meg olvasni, tévézni. Szóval ilyenformán múlnak el a szabad óráim... A mezőgazdaságból élő kis községben (alig 400 fő a lakosság) mindig munkásfiatal volt a KISZ-titkár. Ez már hagyomány! Pedig hát többen vannak a mezőgazdasági dolgozók, akad gimnazista, irodista és értelmiségi is. Pem Imre három éve titkár (igaz közben két évig katona volt), s erősen úgy tűnik, hogy az utóbbi egy évben határozottan felfelé ível megint Sáskán a KISZ-élet . Hiába akarna egy ember, mondjuk a titkár úrat, többet, ha a tagság tunya, passzív mondja Imre. — Nálunk az az újabb pezsgés nyitja, hogy maguk a fiatalok, a KISZ-tagság kezdeményezte, hogy ez így nem jól van, csinálni kellene már valamit. Hiába, a mindent elértünk hangulat elmúlt, a régi dicsőségben való sütkérezés egyre kínosabb volt, s mindenki belátta: így nem lehet tovább vegetálgatni... Imre persze szerény fiú é s nem tesz említést az ő személyes szerepéről. Kitűnő vezető és fáradhatatlan ember, aki nem ismeri ezeket a szavakat: kedvetlenség, kudarc. .. Ha valami nem jön be, újra nekigyünkőzik. S ha kell tízszer, húszszor is... — Azzal kezdtük tavaly ilyenkor, hogy összedugtuk a fejünket fiatalok, s mindent alaposan megbeszéltünk. A közösség egészére és személyre szólóan egyaránt. Mit tehetnénk többet a termelés segítésében, az ifjúság politikai képzésében, az ünnepeink szép megrendezésében, a művelődésben, sportban, szórakozásban. Szóval mindent sorra vettünk, terveztünk és elkezdtünk dolgozni. Az eredménye az lett, hogy az 1978. évi akcióprogramjukat olyan kiválóan teljesítették, hogy most április 4-re megkapják a KISZ KB kiváló alapszervezeteknek járó zászlóját. Feljövőben tehát ismét a sáskai KISZ-élet, amelyről — bizonyos vagyok benne — megint egyre többet fogunk hallani. S nem úgy, hogy volt, hanem van...! J. B. D Takarmánygazdálkodás II tapasztalat és a tudomány ötvözete A vaszari Hunyadi Termelőszövetkezetet egykor melléküzemeiről emlegették megyeszerte. Két esztendeje változott meg a közös gazdaság megítélése. Azóta ugyanis az állattenyésztéséről nevezetes termelőszövetkezetek között tartják nyilván a Hunyadit. S ez már nemcsak megítélés dolga, hiszen hatezer darab szarvasmarha és 12 ezer juh a gazdaság állatállománya. S e tények több okból is említésre méltóak. Mindenekelőtt az szól a termelőszövetkezet gazdálkodása mellett, hogy rövid idő alatt tudtak alkalmazkodni a népgazdaság igényéhez, a távlati tervekhez és lehetőségekhez. A szövetkezet vezetői olyan ágazatokat karoltak fel, amelyeknek végtermékeire (nevezetesen a tejre, a gyapjúra és a bárányhúsra) szükség van. Részben a hazai fogyasztók igényének kielégítéséhez, másrészt az élelmiszerexport fokozásához. Az ágazatok megválasztása elhatározás dolga, de a szerencsés társítás mindenképpen a közös gazdaság előnyére válik. Az utóbbi vezérelte a vaszari szövetkezet vezetőit is, amikor a szarvasmarha és a juh mellett döntöttek. A kérődző állatok tartására történő szakosodás ugyanis megteremti a hatékony takarmánygazdálkodás feltételeit is. Mindkét állatfaj etetését tömegtakarmányokra lehet — és kell! — alapozni, ugyanakkor a takarmányok minőségével szemben is más-más igényeket támaszt e két ágazat. Az említés harmadik oka pedig már a meggondolt döntés következménye, vagyis a gazdaság meglevő állatállományával magas szintű termelésre képes. Elég ha a holstein friz tehenészet termelési eredményeire utalunk. Az elmúlt esztendőben 7240 liter tejet adott" átlagosan egy fekete-tarka szarvasmarha. E rekordtermelés aztán párosult a gazdaságossággal. Egy liter tej előállításának költsége 4,3 forint volt. Olyan számok ezek, amelyek ismerete után önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon mi lehet e nem mindennapi siker titka. A válasz voltaképpen egyszerű: abraktakarékos, tömegtakarmányokra alapozott etetési módszerekkel használták ki az állomány termelőképességét. E kívánalomként országszerte hangoztatott megfogalmazás mögött rendkívül, precíz, a mai termelési, technológiai lehetőségeket kamatoztató módszerek húzódnak meg. A döntő láncszem az, hogy a kérődzők (szarvasmarha és a juh) kedvező bendőstruktúrájának kialakításához tömegtakarmányra van szükség. A vaszari gazdaságban pedig egyszerűen alkalmazkodtak az állatok élettani igényéhez, az élet fenntartásához és a termeléshez szükséges táplálóanyag jórészét tömegtakarmányokkal biztosították. Ez persze nemcsak az állatok gyomrának kedvezett, hanem a gazdaság pénztárcájának is. A tömegtakarmányok ugyanis jóval olcsóbbak az abrakféléknél. Persze ahhoz, hogy a kérődzők tartását, s a már említett termelési eredményeket stabilan a tömegtakarmányra lehessen alapozni, meg kellett teremteni a takarmánytermesztési hátteret is. Vaszaron ezt a legelőgazdálkodásra és a silókukorica termesztésére alapozták. A termelőszövetkezet határában 2600 hektár az ősgyep. Ezek jórészének termőképessége alacsony, nem biztosítaná az állomány nyári takarmányszükségletét. Tehát nem volt más választás, mint a gyepek javítása. Az éghajlati, környezeti feltételekhez igazodva, Vaszaron a szántás nélküli újratelepítést választották. A szárazságtűrő, magas fahozamú magyar rozsnokot telepítették. Belterjes gyepgazdálkodásra mintegy 300 hektáron van lehetőség. E területen viszont négyszeri öntözést terveznek az idén. A húshasznú szarvasmarha tartásánál pedig a legeltetési idény meghosszabbítására törekednek. A kukoricaszár késő őszi legeltetésével a 180 napos legeltetési szezon 220 napra növelhető. Ezzel az értékes tömegtakarmányok és az abrakfélék etetési ideje lerövidül, ami ugyancsak költségcsökkentő tényező. A vaszari termelőszövetkezet takarékos takarmánygazdálkodásának egyik nélkülözhetetlen láncszeme a béltartalom vizsgálata. Vagyis a gazdaság vezetői nemcsak azt tartják számon, hány mázsa termett egy-egy takarmányféléből, hanem azt is tudják, hogy az pontosan mennyit ér. Persze nem a forintérték ennek a lényege, hanem az állatok termelését biztosító táplálóanyag-tartalom. Az állattenyésztők így állandóan ismerik, mekkora termeléshez elegendő a feletethető tömegtakarmány táplálóanyag-tartalma. S ezt már pontosan ki tudják egészíteni a vásárolt fehérjével. A módszer pótolhatatlan előnye, hogy a fehérjepazarlás megszüntethető. A módszer gyakorlatához szükséges takarmányvizsgálatokat kazlanként elvégzik a pápai Állattenyésztési Szolgáltató Közös Vállalat laboratóriumában. A vizsgálati eredmények ismeretében minőségük szerint csoportosíthatják a takarmányokat, így a jobb minőségű, magasabb ,táplálóanyag-tartalmú szénák, silók a nagy termelőképességű holstein friz tehenek jászolába, a gyengébb a juhok és a húsmarhák elé kerül. Mondhatnánk, hogy dédapáinktól átvett módszerek ezek. De ha az évszázados megfigyelések ötvözhetők a tudomány legújabb eredménynyeivel, és egységükből gazdaságos módszer válik, vétek lenne elzárkózni alkalmazásától. Farrkas József Több mint egymillió tonna tüzelő olcsóbban Hétfőn kezdődik a kedvezményes akció A szénbányászat folyamatos termelésének elősegítésére, a lakosság téli tüzelőjének biztosítására, nem utolsósorban az őszi csúcsforgalom tehermentesítésére, a kormány költségvetési támogatással az idén is lehetővé tette az engedményes tüzelőakció megszervezését. Az április 2-án kezdődő akcióban az állami és a szövetkezeti kereskedelem a hazai brikettekre és a hazai szenek többségére — kizárólag a lakosság részére — engedményt ad, amíg a meghatározott egymillió 150 ezer tonnás készlet tart.A hazai szeneket — barnaszén, lignit, iszapszén, háztartási kevert szén — mázsánként egységesen 11 forinttal, a hazai briketteket nyolc forinttal árusítják olcsóbban. Ezzel a lakosság mintegy 125 millió forintot takaríthat meg. Ugyancsak hétfőn kezdődik a dolgozók és a nyugdíjasok részletvásárlási tüzelőakciója is, amelynek külön előnye, hogy a 600 és a 900 forintos utalványokra — függetlenül a beváltás időpontjától — szintén kedvezményesen vásárolható tüzelő. — NAPLÓ — 1979. április 1. vasárnap — 3