Napló, 1979. december (Veszprém, 35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

Folyóirat: Az „Életünk” és egy arctalan nemzedék Szétszedhetjük Roland Barthes híres mondatát, de­­ előbb írjuk mottóként az­­ Életünk legújabb száma elé. „Van a világ és az író használja a nyelvet — ez az irodalom definíciója.” VAN A VILÁG — s hogy van, ez most nem a szo­ciográfiának, nem a ripor­­tázsnak köszönhető, mivel­hogy egyik ilyen műfaj sem képviselteti magát a lapban. Viszont az egész lapszerkezet sokfelé nyit, lényegét a változatosság­­ban, ingerlékenységben, a szűkmarkúan adagolt, de célszerű alkalmazkodás je­gyében tálalja az olvasó­­nak. Versek, őstörténet-ku­tatás, kipillantás a nyugati magyar szellemi műhelyek­re, a Pesten­ kívüli fia­tal irodalom bemutatása, egy Munkácsy-díjas kera­mikus portréja és — még folytathatnánk. A világ gazdagon van az Életünk jelen számában, ÉS AZ ÍRÓ HASZ­NÁLJA A NYELVET. Kü­lönféle célból és módon — tehetjük Barthes megálla­pításához. A megyénkben Géczi Já­­­­nos költői nyelve, nyelvi kísérletei és kísértései egy szonettciklus öt részében (Csillagírás Zalán Tibor­nak, kiürült tájra) mintha Dylan Thomas magyar táj­időbe varázsolt újmódi apokrifái lennének. A legf­ő maradandóbbnak a III. számú, a leggyöngébb ép­pen a legutolsó (egyszerűen mondattani okokból) ebből a nemes, ötfokúságból. Tóth Erzsébetnek nagy­­ esélye van arra a közéleti költészetre, amely e szá­zadvég legnagyobb botrán­­­nyait is megélten, érvénye­sen és hajthatatlan etiká­val fogja megidézni. Versé­nek címe: Békeidő. Lehet, hogy egykor majd így be­szélünk erről a korszak­­ról, holott, Tóth Erzsébet­tel szólva: „talán a szomjúság utolsó perceit élem és szelíd karmát, engem is megitat ez a baljós, istálló­szagú béke” Csajka Gábor Cyprán három versében a nyelv a történelem ironikus és fa­gyos fejezeteit tárja föl. Vers és gesztus soha nem esett egybe az irodalom szövegeiben ilyen erővel, mint a mostani fiatal nem­zedékeknél. Barthes-nél maradva tehát: — EZ AZ IRODALOM DEFINÍCIÓJA, avagy Za­lán Tibor „arctalanított” nemzedéke nevében éppen a Barthes-i állítás mai képtelenségeire hívja föl esszéjében a figyelmet. Az írást — kissé rövidítve — „Arctalan nemzedék” cím­mel olvashatjuk és — vi­tathatjuk, ami azt is jelen­ti, hogy bármilyen provo­katívnak „tűnik” ez a köz­érzet-esszé, az élő irodalom illetékeseinek is szól. Csűrös Miklós két, vidé­ken megjelent antológiával foglalkozik, mintegy a Za­­lán-írás apropóján. Ismer­teti a miskolci illetőségű KELET irodalmi kör kiad­ványát , és a veszprémiek antológiáját, a „Tollam ne­ve ez” címűt Csűrös Miklós megállapí­tását idézzük, mert jó lesz emlékezetünknek: „ ... a miskolciak inkább a novel­lisztikában jelentkeznek fi­gyelemre méltó, nem gáncs­­talan, de ígéretesen izgal­mas kísérletekkel, míg a veszprémi kötetnek inkább a líra az erőssége, ami ta­lán a hagyományok, mű­fajtörténeti előzmények, de a tájak, vidékek, életfor­mák stílusának különbsé­geivel magyarázható.” Az Életünk jelen számá­nak anyaga mintegy glosz­­százza Zalán Tibor hely­zetelemzését. Rengeteg a fiatal arc. Budapest két évezrede A Budapesti Történeti Múzeumban megnyílt a „Budapest két év­ezrede" című állandó kiállítás. Képünkön: a századforduló divatja a kiállítás egyik vitrinjében. Folyamatosan érkezik az áru Minden eddiginél nagyobb választékkal várták és vár­ják is ezekben a hetekben, napokban a játékosztályok a szülőket, nagyszülőket. Az ajándéknak kínálkozó játé­kok bősége szemet gyönyör­ködtető. — Mi kapható, s mi nem? — kérdésemre a KOMFORT Vállalat főelőadója, Hegyesi­né válaszol: — A kínálat jobb a ko­rábbinál. De javaslom, men­jünk át együtt a játékbolt­ba. Jókor érkezünk. Éppen áruszállítás van. Hordják a parányi boltba a kisebb-na­­gyobb dobozokat. Ha ez így megy tovább, lassan kiszo­rulunk a boltból — gondo­lom, de az üzletvezető és az eladók pillanatok alatt ki­csomagolják és máris rak­ják az amúgy is zsúfolt pol­cokra az újdonságokat. Hogy gyorsabban menjen, a szál­lító TRIAL képviselője is segít a rámolásban. Aztán újra kezdődhet a kiszolgálás, hiánycikk-lista élén állt— válaszol Hegyesiné — logi­kai játékokból, irányítható, elemes autókból is megfele­lő a kínálat. A vásár elején kínai gyártmányokkal, most az NDK-ból érkezett szállít­mányokkal elégítjük ki az igényeket. Áruk 260—300 Ft között mozog. Különösen kedveltek az osztrák felfúj­ható műanyagfigurák. Kere­sett cikk volt eddig a sok­féle nyomdajáték, a játék­tűzhelyek, és természetesen a babák. — Nem drága egy kicsit? — mutatok egy 1200 fo­rintért kínált hintalóra. Ki­lenc darabot kapott belőle a bolt. — Nézze milyen masszív! Még kengyellel is felszerel­ték. Minden gyerek, aki hin­talóról álmodik, ilyen csoda­lovon nyargalna. De persze vannak olcsóbb játékok is. Ki-ki megtalálhatja a pénz­tárcájának és ízlésének is megfelelőt. Nem mindig a költségesnek látszó játékok a drágák, inkább azok, ame­lyek olcsóbbak ugyan, de a gyerek hancúrozását, az „erős igénybevételt” nem bírja, nem állják a próbát, és egy-két nap vagy hét után vehetnénk helyette újat. De ez már országos gond. Hazánkban több mint 60 vállalat, szövetkezet foglal­kozik játékkészítéssel, s bi­zony nem mindegyik termel nemzetközi színvonalon. Szinte lehetetlen ilyen kö­rülmények között koordinál­ni a játékkészítést. Némileg segít a helyzeten, hogy a já­tékok mintegy 40 százalékát szocialista országokból tud­juk importálni. — Van-e elegendő játék­bolt a megyében? — kérdem az áruforgalmi osztály főelő­adóját. — A nagyobb válaszok el­lenére mégsem tudjuk a já­tékok teljes választékát be­mutatni. A tenyérnyi boltok­ban a több ezerből csak kis hányadot tudnak kirakni. Ezen a kereskedelem úgy próbál segíteni, hogy idény­kicsi orrát a kirakathoz lapítja a piros kapucnis ka­bátba öltöztetett kisgyerek. — Anyu! Ezt a csilingelő mozdonyt vedd meg nekem! Úgy szeretném! ígérd meg, hogy megveszed, ígérd meg, de igazán! — Megveszi neki? — kér­dem a divatcsizmás, elegáns anyukát. — Már vettem neki játék­zongorát. De nincs kizárva, hogy ezt is megkapja. — De csak ha jó leszel — mondja a gyereknek. — Anyucikám! Most vedd meg! A boltban kérdezz-felele­­ket játszanak a felnőttek. — Diavetítő van? Tavaly hiába kerestük ... Az idős nagymama most örömmel távozhat. — Biciklit szeretnék! — Sajnos, nincsen. De hát boltokat nyit. Budapesten a Városligetben nyitottak ilyen boltot, Veszprémben, pedig a centrumban levő sportbolt ad ideiglenes otthont a játé­koknak. Eddig már egymil­lió forint értékű játék elkelt. A kezdeményezés tehát si­keresnek bizonyult, mert megoszlik a forgalom a szakbolt és az ideiglenes já­tékbolt között. És csökkent a zsúfoltság is. Ezt bárki ta­pasztalhatja. Persze így is nagy a tülekedés a játék­osztályokon, ebből egész évben kevés volt... — Mágneses mozaikjátékot keresek. Az óvodában aján­lották ... — Parancsoljon. Az óvodákban ilyenkor decemberben ajánló listák függenek a faliújságokon. Felsorolják a játékokat, ame­lyekkel legjobban szeretnek játszani a gyerekeink. Vi­rágfüzér és színes festék, vonat és babilon építő, ba­baruha és tűzhely szerepel a cédulán. Jó érzés, amikor a kereskedelmi kínálat és a szülők, nevelők igénye ta­lálkozik. Időben felkészült a KOM­FORT, az ÁFÉSZ, a Cent­rum áruház. A megyében összesen 45 millió forintos játékkészlettel várják a vá­sárlókat s ez több, mint ta­valy ilyenkor volt. Zentai Katalin Az óvónő ajánlata Megemlékezés Kodály Zoltánról A fővárosban vasárnap há­rom eseménnyel emlékeztek meg Kodály Zoltán születé­sének évfordulójáról. Délelőtt a Kodály körön­­dön lévő emléktáblán helyez­ték el a magyar, illetve a nemzetközi Kodály-társaság, valamint a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Kodály Zoltán tudományos diákkö­re koszorúit. Az ünnepségen Bónis Ferenc, a Zeneművé­szeti Főiskola tanára mon­dott beszédet, majd az Ifjú Zenebarátok Központi Kóru­sa­ Kodály-dalokat adott elő. Délután a Farkasréti teme­tőben Kodály Zoltán sírem­lékénél tartottak megemléke­zést. Elhelyezték a magyar, illetve a nemzetközi Kodály­­intézetek koszorúját, s a hozzátartozók, a tanítványok és a tisztelők virágait. Este a Zeneakadémián em­lékhangversenyt rendeztek Kodály Zoltán születésének évfordulóján. Csajbók Teré­zia és a KISZ Központi Mű­vészegyüttes énekkara, vala­mint a MÁV szimfonikusok a Galántai táncok, a két zene­kari dal, a Háry János szvit és a Budavári tedeum című műveket adták elő. (MTI) Tovább nő a társadalmi erők összefogásának szerepe Megalakult a Magyar Népművelők Egyesülete — Fórum, műhely a közművelődés gyakorlati és elméleti dolgozóinak Az alapszabály és a prog­ram elfogadásával, a 35 tagú elnökség, valamint az ellen­őrző bizottság megválasztá­sával vasárnap befejezte munkáját a Magyar Népmű­velők Egyesületének alakuló közgyűlése. A budapesti Kertészeti Egyetemen szombaton meg­kezdődött tanácskozás máso­dik napján a résztvevők­­ple­náris ülésen folytatták az egész társadalmat átfogó közművelődési program vég­rehajtásán munkálkodó szak­emberek tennivalóinak meg­vitatását. Az alakuló közgyűlésen ki­alakult élénk vitában a hoz­zászólók gyakorlati tapaszta­lataik alapján az eredmények mellett a továbblépést aka­dályozó gondokat is érzékel­tették. A többi között rámu­tattak: sokhelyütt még nem is mérték fel a közművelő­désnek az élet minden terüle­tére ható fontos szerepét, s ezért a népművelők egy ré­szének — főként a kisebb te­lepüléseken — az előítéle­tekkel, a közömbösséggel is meg kell küzdeniük. Az anyagi javak esetenként túl­burjánzó hajszolása sem szol­gálja a tudás, a műveltség társadalmi presztízsének erő­sítését. Az egyesület mind a népművelők körében, mind az egész társadalomban to­vább kívánja erősíteni az egységes közművelődési szemléletet. Ennek érdeké­ben szorgalmazza, az anyagi és szellemi energiák össze­hangolását, a közművelődé­si, az oktatási és sportintéz­mények együttműködésének javítását. Tagjainak fórumot teremt szakmai álláspontjuk ismer­tetésére, s felkarolja az új kezdeményezéseket, az or­szágosan is hasznosítható ta­pasztalatokat, javaslatokat, kísérleteket. Ezzel is hozzá kíván járulni a közművelő­dést érintő állami és társa­dalmi intézkedések előkészí­téséhez. A Magyar Népművelők Egyesülete első elnökévé Gyarmati Kálmánt, a deb­receni művelődési központ Állami-díjas igazgatóját vá­lasztották. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Boros Sán­dor kulturális miniszterhe­lyettes, aki az alakuló köz­gyűlés befejezése után rövid nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának: " A következő időszakban a közművelődési tevékeny­ségben még tovább nő a tár­sadalmi erők összefogásának szerepe. Ennek egyik jele a Magyar Népművelők Egyesü­letének megalakulása, s az elfogadott program, amely a közművelődést szolgáló ter­vezői, végrehajtói tevékeny­séget még szélesebb alapra kívánja helyezni. A Kultu­rális Minisztérium üdvözli az egyesület életre hívását, s minden segítséget megad a népművelőket, s rajtuk ke­resztül az egész társadalmat érintő munkához. Játékvásár ’79 » r­üfor­miBEBDorvas­, — Mit szeretnél kará­csonyra? — hallom a kér­dést Veszprémben, a Rá­kóczi utcai játékbolt kiraka­ta előtt. Fiatal anyuka fag­gatja ötéves forma kislányát. Mellettük két fejkendős, idős asszony tanakodik. Tanács­talanok, az eléjük táruló já­­tékdömping láttán. — Én nem autóra gondol­tam — mondja a korosodó, szemüveges apuka a bolt­ban. — Annyi autója van a gyereknek. Nyomdajáték kel­lene. Egész halom doboz hever belőle a pulton, de nem so­káig. A derűs, kedves arcú boltvezetőnő, Gácsér Endré­­né villámgyorsan blokkol, csomagol és már fordul is a következő vásárlóhoz. Az olcsóbb — a drága — Melyek a keresettebb játékok? — kérdezem. — Az idén nincs igazi hiánycikk játékból. Bőven volt a kétszázhatvan forintos dömperből, ami tavaly a Hosszúak az esték? Böngészgetni kezdtem a novemberi folyóiratokat, közben szólt a rádió. Tallin építésze az olimpiára megfiatalított észt fővárosban kalauzolt, érzékletesen. Szinte viszontláttam a ligetes lakótelepe­ket s a gótikus vár zömök bástyáit. A hangversenyek futballpá­­lyányi terén kószült képzeletem a tengerparton, ahol a veszprémi Liszt-kórus énekelt. Úgy elmerültem benne, hogy lapozatlan maradt a Kortárs, Való­ság, Forrás. Sajnálom, de a műsort is kár lett volna elmulaszta­nom. Még szerencse, hogy hétfő volt, sötét a képernyő. Krimi vagy irodalom Azóta megjelentek a decem­beri folyóiratok, és szaporod­nak polcomon — olvasatla­­nul — a téli könyvvásár újdonságai. Személyes kesergés? Ko­rántsem. Sok ismerősöm pa­naszolja és vizsgálatok tanú­sítják: a tevékeny emberek a bőség zavarával küzdenek. Megrövidültek bár a nap­palok, kertészkedés, kirándu­lások, strandolás szintével keveset portyázunk a sza­badban. A hosszú téli esték mégis kurták, ha igazán él­vezetesen és tartalmasan akarjuk eltölteni. Élmé­­nyeink-ismereteink gya­rapításával — könyvből, tévéből, rádióból, szakkör­ben, klubfoglalkozáson, hang­versenyen, s nem utolsósor­ban gyerekeinkkel. Be kell osztanunk, mire szakítsunk föltétlen időt, s miről mond­junk le, szívfájdalommal is. Kevesebb gondot okoz a válogatás azoknak, akik má­sodállást vállaltak, építke­zésbe fogtak vagy beérik a tévé könnyed produkcióival, és legföljebb bűnügyi kötete­ket forgatnak. Pedig a kri­mi — egyik esztétánk találó jellemzésével — nem iroda­lom, csak olvasmány. A java olyan, mint a keresztrejt­vény vagy a logikai játék. S a zöme csupán unaloműzés­re való. Beolthatja, elsekélye­­sítheti azonban a szellemet — óvott Németh László. A nyomtatott és a képernyőn megjelenő formáira egyaránt érvényes intelmet leszoktat­hat a valódi művek élveze­téről. Maga a tévé is véd — fél­kézzel — a krimiártalmaktól. Könyv- és kiállítás-ajánla­taival, koncert- és más prog­ramjaival hatékonyan szol­gálja a közművelődést. Közösségben A művelődés egyéni ér­deklődés, ízlés, választás dol­ga. Ám környezetünk dön­tően befolyásolja ezt. Külö­nösen a munkahelyek szük­ségletei ösztönzik az embert például szakmai és politikai továbbképzésre, amely egyre inkább felismert szellemi be­ruházás. E társadalmi és személyes érdek­találkozását a vállalatok, szövetkezetek és a művelődési intézmények fejlődő, de még korántsem eléggé elmélyült együttmű­ködése nagyban segíti. An­nál gyümölcsözőbben, minél közvetlenebb összhangban tevékenykednek például a társadalmi vezetőségek. A téli programok kidolgozásá­ban és végrehajtásában dön­tő ezeknek a testületeknek és a támogató üzemeknek, tömegszervezeteknek a sze­repe, tevékenyen Tapolcán, Pápán, Veszp­rémben és másutt, ahol az életmód változásaival össz­hangban — a lakosság igé­nyeinek és a munkahelyi szükségleteknek megfelelő , vonzó tanfolyamokat, szak­köröket és más kiscsoportos foglalkozásokat szerveztek, irodalmi, zenés és egyéb ren­dezvényeken is méltán szá­míthatnak érdeklődésre. A pápai járás apró faluiban most zajló közművelődési napok változatos eseményei is szellemi pezsgést ered­ményezhetnek. Az ilyen vállalkozások jó alkalmak hasznos és kelle­mes társas életre. S rendsze­res találkozókhoz vezethet­,­nek, ha rendszeres tapaszta­latcserékre, szórakoztatva művelődésre adnak módot. Gazdagabb lehetőségek Városaink lakótelepein és kis községeinkben bizony nem a bőség zavara okoz gondot, hanem a szegényes lehetőség. Amíg nincsenek méltó intézmények, addig is lehet és érdemes kulturális programokat iskolákban szervezni. Vagy éppen ven­déglőkben, ahogy az almádi Aurórában és a füredi Ked­vesben sikerült. Ugyanakkor nagyobb fi­gyelmet érdemel az ifjúsági klubok, kultúrházak kihasz­nálása például az ajkai járás­ban. Télen egyfelől meghit­tebb családi életre, másfelől barátkozásra, tartalmas, kö­zös eszmecserére, beszélge­tésre is több időnk juthatna. Raffai István NAPLÓ — 1979. december 18., kedd —­­

Next