Napló, 1979. december (Veszprém, 35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
Folyóirat: Az „Életünk” és egy arctalan nemzedék Szétszedhetjük Roland Barthes híres mondatát, de előbb írjuk mottóként az Életünk legújabb száma elé. „Van a világ és az író használja a nyelvet — ez az irodalom definíciója.” VAN A VILÁG — s hogy van, ez most nem a szociográfiának, nem a riportázsnak köszönhető, mivelhogy egyik ilyen műfaj sem képviselteti magát a lapban. Viszont az egész lapszerkezet sokfelé nyit, lényegét a változatosságban, ingerlékenységben, a szűkmarkúan adagolt, de célszerű alkalmazkodás jegyében tálalja az olvasónak. Versek, őstörténet-kutatás, kipillantás a nyugati magyar szellemi műhelyekre, a Pesten kívüli fiatal irodalom bemutatása, egy Munkácsy-díjas keramikus portréja és — még folytathatnánk. A világ gazdagon van az Életünk jelen számában, ÉS AZ ÍRÓ HASZNÁLJA A NYELVET. Különféle célból és módon — tehetjük Barthes megállapításához. A megyénkben Géczi János költői nyelve, nyelvi kísérletei és kísértései egy szonettciklus öt részében (Csillagírás Zalán Tibornak, kiürült tájra) mintha Dylan Thomas magyar tájidőbe varázsolt újmódi apokrifái lennének. A legfő maradandóbbnak a III. számú, a leggyöngébb éppen a legutolsó (egyszerűen mondattani okokból) ebből a nemes, ötfokúságból. Tóth Erzsébetnek nagy esélye van arra a közéleti költészetre, amely e századvég legnagyobb botránnyait is megélten, érvényesen és hajthatatlan etikával fogja megidézni. Versének címe: Békeidő. Lehet, hogy egykor majd így beszélünk erről a korszakról, holott, Tóth Erzsébettel szólva: „talán a szomjúság utolsó perceit élem és szelíd karmát, engem is megitat ez a baljós, istállószagú béke” Csajka Gábor Cyprán három versében a nyelv a történelem ironikus és fagyos fejezeteit tárja föl. Vers és gesztus soha nem esett egybe az irodalom szövegeiben ilyen erővel, mint a mostani fiatal nemzedékeknél. Barthes-nél maradva tehát: — EZ AZ IRODALOM DEFINÍCIÓJA, avagy Zalán Tibor „arctalanított” nemzedéke nevében éppen a Barthes-i állítás mai képtelenségeire hívja föl esszéjében a figyelmet. Az írást — kissé rövidítve — „Arctalan nemzedék” címmel olvashatjuk és — vitathatjuk, ami azt is jelenti, hogy bármilyen provokatívnak „tűnik” ez a közérzet-esszé, az élő irodalom illetékeseinek is szól. Csűrös Miklós két, vidéken megjelent antológiával foglalkozik, mintegy a Zalán-írás apropóján. Ismerteti a miskolci illetőségű KELET irodalmi kör kiadványát , és a veszprémiek antológiáját, a „Tollam neve ez” címűt Csűrös Miklós megállapítását idézzük, mert jó lesz emlékezetünknek: „ ... a miskolciak inkább a novellisztikában jelentkeznek figyelemre méltó, nem gáncstalan, de ígéretesen izgalmas kísérletekkel, míg a veszprémi kötetnek inkább a líra az erőssége, ami talán a hagyományok, műfajtörténeti előzmények, de a tájak, vidékek, életformák stílusának különbségeivel magyarázható.” Az Életünk jelen számának anyaga mintegy gloszszázza Zalán Tibor helyzetelemzését. Rengeteg a fiatal arc. Budapest két évezrede A Budapesti Történeti Múzeumban megnyílt a „Budapest két évezrede" című állandó kiállítás. Képünkön: a századforduló divatja a kiállítás egyik vitrinjében. Folyamatosan érkezik az áru Minden eddiginél nagyobb választékkal várták és várják is ezekben a hetekben, napokban a játékosztályok a szülőket, nagyszülőket. Az ajándéknak kínálkozó játékok bősége szemet gyönyörködtető. — Mi kapható, s mi nem? — kérdésemre a KOMFORT Vállalat főelőadója, Hegyesiné válaszol: — A kínálat jobb a korábbinál. De javaslom, menjünk át együtt a játékboltba. Jókor érkezünk. Éppen áruszállítás van. Hordják a parányi boltba a kisebb-nagyobb dobozokat. Ha ez így megy tovább, lassan kiszorulunk a boltból — gondolom, de az üzletvezető és az eladók pillanatok alatt kicsomagolják és máris rakják az amúgy is zsúfolt polcokra az újdonságokat. Hogy gyorsabban menjen, a szállító TRIAL képviselője is segít a rámolásban. Aztán újra kezdődhet a kiszolgálás, hiánycikk-lista élén állt— válaszol Hegyesiné — logikai játékokból, irányítható, elemes autókból is megfelelő a kínálat. A vásár elején kínai gyártmányokkal, most az NDK-ból érkezett szállítmányokkal elégítjük ki az igényeket. Áruk 260—300 Ft között mozog. Különösen kedveltek az osztrák felfújható műanyagfigurák. Keresett cikk volt eddig a sokféle nyomdajáték, a játéktűzhelyek, és természetesen a babák. — Nem drága egy kicsit? — mutatok egy 1200 forintért kínált hintalóra. Kilenc darabot kapott belőle a bolt. — Nézze milyen masszív! Még kengyellel is felszerelték. Minden gyerek, aki hintalóról álmodik, ilyen csodalovon nyargalna. De persze vannak olcsóbb játékok is. Ki-ki megtalálhatja a pénztárcájának és ízlésének is megfelelőt. Nem mindig a költségesnek látszó játékok a drágák, inkább azok, amelyek olcsóbbak ugyan, de a gyerek hancúrozását, az „erős igénybevételt” nem bírja, nem állják a próbát, és egy-két nap vagy hét után vehetnénk helyette újat. De ez már országos gond. Hazánkban több mint 60 vállalat, szövetkezet foglalkozik játékkészítéssel, s bizony nem mindegyik termel nemzetközi színvonalon. Szinte lehetetlen ilyen körülmények között koordinálni a játékkészítést. Némileg segít a helyzeten, hogy a játékok mintegy 40 százalékát szocialista országokból tudjuk importálni. — Van-e elegendő játékbolt a megyében? — kérdem az áruforgalmi osztály főelőadóját. — A nagyobb válaszok ellenére mégsem tudjuk a játékok teljes választékát bemutatni. A tenyérnyi boltokban a több ezerből csak kis hányadot tudnak kirakni. Ezen a kereskedelem úgy próbál segíteni, hogy idénykicsi orrát a kirakathoz lapítja a piros kapucnis kabátba öltöztetett kisgyerek. — Anyu! Ezt a csilingelő mozdonyt vedd meg nekem! Úgy szeretném! ígérd meg, hogy megveszed, ígérd meg, de igazán! — Megveszi neki? — kérdem a divatcsizmás, elegáns anyukát. — Már vettem neki játékzongorát. De nincs kizárva, hogy ezt is megkapja. — De csak ha jó leszel — mondja a gyereknek. — Anyucikám! Most vedd meg! A boltban kérdezz-feleleket játszanak a felnőttek. — Diavetítő van? Tavaly hiába kerestük ... Az idős nagymama most örömmel távozhat. — Biciklit szeretnék! — Sajnos, nincsen. De hát boltokat nyit. Budapesten a Városligetben nyitottak ilyen boltot, Veszprémben, pedig a centrumban levő sportbolt ad ideiglenes otthont a játékoknak. Eddig már egymillió forint értékű játék elkelt. A kezdeményezés tehát sikeresnek bizonyult, mert megoszlik a forgalom a szakbolt és az ideiglenes játékbolt között. És csökkent a zsúfoltság is. Ezt bárki tapasztalhatja. Persze így is nagy a tülekedés a játékosztályokon, ebből egész évben kevés volt... — Mágneses mozaikjátékot keresek. Az óvodában ajánlották ... — Parancsoljon. Az óvodákban ilyenkor decemberben ajánló listák függenek a faliújságokon. Felsorolják a játékokat, amelyekkel legjobban szeretnek játszani a gyerekeink. Virágfüzér és színes festék, vonat és babilon építő, babaruha és tűzhely szerepel a cédulán. Jó érzés, amikor a kereskedelmi kínálat és a szülők, nevelők igénye találkozik. Időben felkészült a KOMFORT, az ÁFÉSZ, a Centrum áruház. A megyében összesen 45 millió forintos játékkészlettel várják a vásárlókat s ez több, mint tavaly ilyenkor volt. Zentai Katalin Az óvónő ajánlata Megemlékezés Kodály Zoltánról A fővárosban vasárnap három eseménnyel emlékeztek meg Kodály Zoltán születésének évfordulójáról. Délelőtt a Kodály köröndön lévő emléktáblán helyezték el a magyar, illetve a nemzetközi Kodály-társaság, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Kodály Zoltán tudományos diákköre koszorúit. Az ünnepségen Bónis Ferenc, a Zeneművészeti Főiskola tanára mondott beszédet, majd az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa Kodály-dalokat adott elő. Délután a Farkasréti temetőben Kodály Zoltán síremlékénél tartottak megemlékezést. Elhelyezték a magyar, illetve a nemzetközi Kodályintézetek koszorúját, s a hozzátartozók, a tanítványok és a tisztelők virágait. Este a Zeneakadémián emlékhangversenyt rendeztek Kodály Zoltán születésének évfordulóján. Csajbók Terézia és a KISZ Központi Művészegyüttes énekkara, valamint a MÁV szimfonikusok a Galántai táncok, a két zenekari dal, a Háry János szvit és a Budavári tedeum című műveket adták elő. (MTI) Tovább nő a társadalmi erők összefogásának szerepe Megalakult a Magyar Népművelők Egyesülete — Fórum, műhely a közművelődés gyakorlati és elméleti dolgozóinak Az alapszabály és a program elfogadásával, a 35 tagú elnökség, valamint az ellenőrző bizottság megválasztásával vasárnap befejezte munkáját a Magyar Népművelők Egyesületének alakuló közgyűlése. A budapesti Kertészeti Egyetemen szombaton megkezdődött tanácskozás második napján a résztvevőkplenáris ülésen folytatták az egész társadalmat átfogó közművelődési program végrehajtásán munkálkodó szakemberek tennivalóinak megvitatását. Az alakuló közgyűlésen kialakult élénk vitában a hozzászólók gyakorlati tapasztalataik alapján az eredmények mellett a továbblépést akadályozó gondokat is érzékeltették. A többi között rámutattak: sokhelyütt még nem is mérték fel a közművelődésnek az élet minden területére ható fontos szerepét, s ezért a népművelők egy részének — főként a kisebb településeken — az előítéletekkel, a közömbösséggel is meg kell küzdeniük. Az anyagi javak esetenként túlburjánzó hajszolása sem szolgálja a tudás, a műveltség társadalmi presztízsének erősítését. Az egyesület mind a népművelők körében, mind az egész társadalomban tovább kívánja erősíteni az egységes közművelődési szemléletet. Ennek érdekében szorgalmazza, az anyagi és szellemi energiák összehangolását, a közművelődési, az oktatási és sportintézmények együttműködésének javítását. Tagjainak fórumot teremt szakmai álláspontjuk ismertetésére, s felkarolja az új kezdeményezéseket, az országosan is hasznosítható tapasztalatokat, javaslatokat, kísérleteket. Ezzel is hozzá kíván járulni a közművelődést érintő állami és társadalmi intézkedések előkészítéséhez. A Magyar Népművelők Egyesülete első elnökévé Gyarmati Kálmánt, a debreceni művelődési központ Állami-díjas igazgatóját választották. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes, aki az alakuló közgyűlés befejezése után rövid nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának: " A következő időszakban a közművelődési tevékenységben még tovább nő a társadalmi erők összefogásának szerepe. Ennek egyik jele a Magyar Népművelők Egyesületének megalakulása, s az elfogadott program, amely a közművelődést szolgáló tervezői, végrehajtói tevékenységet még szélesebb alapra kívánja helyezni. A Kulturális Minisztérium üdvözli az egyesület életre hívását, s minden segítséget megad a népművelőket, s rajtuk keresztül az egész társadalmat érintő munkához. Játékvásár ’79 » rüformiBEBDorvas, — Mit szeretnél karácsonyra? — hallom a kérdést Veszprémben, a Rákóczi utcai játékbolt kirakata előtt. Fiatal anyuka faggatja ötéves forma kislányát. Mellettük két fejkendős, idős asszony tanakodik. Tanácstalanok, az eléjük táruló játékdömping láttán. — Én nem autóra gondoltam — mondja a korosodó, szemüveges apuka a boltban. — Annyi autója van a gyereknek. Nyomdajáték kellene. Egész halom doboz hever belőle a pulton, de nem sokáig. A derűs, kedves arcú boltvezetőnő, Gácsér Endréné villámgyorsan blokkol, csomagol és már fordul is a következő vásárlóhoz. Az olcsóbb — a drága — Melyek a keresettebb játékok? — kérdezem. — Az idén nincs igazi hiánycikk játékból. Bőven volt a kétszázhatvan forintos dömperből, ami tavaly a Hosszúak az esték? Böngészgetni kezdtem a novemberi folyóiratokat, közben szólt a rádió. Tallin építésze az olimpiára megfiatalított észt fővárosban kalauzolt, érzékletesen. Szinte viszontláttam a ligetes lakótelepeket s a gótikus vár zömök bástyáit. A hangversenyek futballpályányi terén kószült képzeletem a tengerparton, ahol a veszprémi Liszt-kórus énekelt. Úgy elmerültem benne, hogy lapozatlan maradt a Kortárs, Valóság, Forrás. Sajnálom, de a műsort is kár lett volna elmulasztanom. Még szerencse, hogy hétfő volt, sötét a képernyő. Krimi vagy irodalom Azóta megjelentek a decemberi folyóiratok, és szaporodnak polcomon — olvasatlanul — a téli könyvvásár újdonságai. Személyes kesergés? Korántsem. Sok ismerősöm panaszolja és vizsgálatok tanúsítják: a tevékeny emberek a bőség zavarával küzdenek. Megrövidültek bár a nappalok, kertészkedés, kirándulások, strandolás szintével keveset portyázunk a szabadban. A hosszú téli esték mégis kurták, ha igazán élvezetesen és tartalmasan akarjuk eltölteni. Élményeink-ismereteink gyarapításával — könyvből, tévéből, rádióból, szakkörben, klubfoglalkozáson, hangversenyen, s nem utolsósorban gyerekeinkkel. Be kell osztanunk, mire szakítsunk föltétlen időt, s miről mondjunk le, szívfájdalommal is. Kevesebb gondot okoz a válogatás azoknak, akik másodállást vállaltak, építkezésbe fogtak vagy beérik a tévé könnyed produkcióival, és legföljebb bűnügyi köteteket forgatnak. Pedig a krimi — egyik esztétánk találó jellemzésével — nem irodalom, csak olvasmány. A java olyan, mint a keresztrejtvény vagy a logikai játék. S a zöme csupán unaloműzésre való. Beolthatja, elsekélyesítheti azonban a szellemet — óvott Németh László. A nyomtatott és a képernyőn megjelenő formáira egyaránt érvényes intelmet leszoktathat a valódi művek élvezetéről. Maga a tévé is véd — félkézzel — a krimiártalmaktól. Könyv- és kiállítás-ajánlataival, koncert- és más programjaival hatékonyan szolgálja a közművelődést. Közösségben A művelődés egyéni érdeklődés, ízlés, választás dolga. Ám környezetünk döntően befolyásolja ezt. Különösen a munkahelyek szükségletei ösztönzik az embert például szakmai és politikai továbbképzésre, amely egyre inkább felismert szellemi beruházás. E társadalmi és személyes érdektalálkozását a vállalatok, szövetkezetek és a művelődési intézmények fejlődő, de még korántsem eléggé elmélyült együttműködése nagyban segíti. Annál gyümölcsözőbben, minél közvetlenebb összhangban tevékenykednek például a társadalmi vezetőségek. A téli programok kidolgozásában és végrehajtásában döntő ezeknek a testületeknek és a támogató üzemeknek, tömegszervezeteknek a szerepe, tevékenyen Tapolcán, Pápán, Veszprémben és másutt, ahol az életmód változásaival összhangban — a lakosság igényeinek és a munkahelyi szükségleteknek megfelelő , vonzó tanfolyamokat, szakköröket és más kiscsoportos foglalkozásokat szerveztek, irodalmi, zenés és egyéb rendezvényeken is méltán számíthatnak érdeklődésre. A pápai járás apró faluiban most zajló közművelődési napok változatos eseményei is szellemi pezsgést eredményezhetnek. Az ilyen vállalkozások jó alkalmak hasznos és kellemes társas életre. S rendszeres találkozókhoz vezethet,nek, ha rendszeres tapasztalatcserékre, szórakoztatva művelődésre adnak módot. Gazdagabb lehetőségek Városaink lakótelepein és kis községeinkben bizony nem a bőség zavara okoz gondot, hanem a szegényes lehetőség. Amíg nincsenek méltó intézmények, addig is lehet és érdemes kulturális programokat iskolákban szervezni. Vagy éppen vendéglőkben, ahogy az almádi Aurórában és a füredi Kedvesben sikerült. Ugyanakkor nagyobb figyelmet érdemel az ifjúsági klubok, kultúrházak kihasználása például az ajkai járásban. Télen egyfelől meghittebb családi életre, másfelől barátkozásra, tartalmas, közös eszmecserére, beszélgetésre is több időnk juthatna. Raffai István NAPLÓ — 1979. december 18., kedd —