Napló, 1981. augusztus (Veszprém, 37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

Porcelánfestő a Herendi Porcelángyárban Fotó: Borbás János A kistermelő biztonsága és az ellátás Bőséges és változatos zöldség-, gyümölcsboltjaink árukínálata. Megelégedéssel tölti ez el a vásárlót. Megesik, hogy a látványnak is tetszetős színes bőség a külföldieket fotózásra csábítja. A vásárló az áru for­rását nem kutatja, holott jó tudni, hogy tetemes rész házikertekből való, a kistermelők szorgalmát, és ne féljünk a szótól, élelmességét dicséri. A „forrást” ku­tatva indultunk szemlélődésre. Az időpont július 29. szerda. Hívjuk az olvasót, tartson velünk! Balatonfüred, ÁFÉSZ-áruház, a város legforgalmasabb pont­ján. A zöldség-gyümölcs rész­leg gazdag. Markovics Gáspár, a szövetkezet elnöke tájékoz­tat. Az őszi és téli árukat a ZÖLDÉRT szállítja, a nyári forgalom zömét az ÁFÉSZ fel­vásárlás és a kistermelők köz­vetlen bolti felkínálása bizto­sítja. Nagy a kistermelők ked­ve. Az idén az első hat hó­napban háromszor annyi árut szállítottak, mint tavaly azonos idő alatt. Az árukapcsolat egyszerű, rugalmas. A helyi és a távo­labb élő kistermelő előre jel­zi, hogy mikor, miből és meny­nyit szállít. Az áruház szükség­letén felüli mennyiség az ÁFÉSZ felvásárlótelepére ke­rül. A felvásárlás az alkalmi értékesítő esetében a napi ár mínusz 25, ÁFÉSZ-tag esetében mínusz 15 százalék levonással történik. Ezzel a kedvezmény­nyel, magyarázza az ÁFÉSZ el­nöke, a helyi termelést kíván­ják ösztönözni. Az igazi gondot a hétvégi, a Füredre leruccanó telektulajdo­nosok jelentik. Az autózás költ­ségét fedező árujukkal szom­baton délután jelentkeznek, minden előzetes egyeztetés nélkül, néhány órával a zárás előtt, amikor tulajdonképpen már nincs forgalom. És vasár­nap zárva tart az áruház. A gondon talán az új rendelke­zés, a bárhol történő szabad árusítás segít majd . . . A Balatonalmádiiban, Liszt Fe­renc utca 45. B. B. (így kérte neve jegyzését) szép kertes házban lakik, 42 évi fűzfői munka után nyugdíjas. Az idén talán 1500 forintot kapott az értékesített meggy és ősziba­rack után. A család természe­tesen maga is fogyasztó, de viszi a gyümölcsöt a fia is, a lánya is. A válogatott,­­ osztá­lyozott árut mínusz 20 száza­lékkal veszi át a ZÖLDÉRT 19- es boltja. — Csak olyan gyü­mölcsöt viszek, amit én magam is megvennék — vallja B. B. önérzetesen. „Szállítás" előtt természetes módon egyeztet a boltossal. A Veszprém, Zrínyi utcai ÁFÉSZ- áruház. Horváth Ottó vezető elégedett. Az idei félév zöld­­ség-gyümölcs forgalmának 82 százalékát a kistermelőiktől vá­sárolta. Igaz, a 240 ezer forint értékű rész döntő hányadát szegedi, orosházi, csányteleki és üllési termelők, egyéni vál­lalkozók biztosították. Jó szállí­tók, kora reggel itt vannak az előre jelzett friss áruval. Van, aki decemberben karfiolt, van aki februárban gondosan tá­rolt almát hoz. És nyárelőn mázsaszám paprikát, paradicso­mot . . . Időnként egy-egy csa­tárhegyi kistermelő is beállít kisebb mennyiségű cseresznyé­vel, vagy egy szatyornyi más áruval ... Az áruház vezetője megjegy­zi: a 13 forintos paprika már nem üzlet a távolról szállító termelőknek. Ha leesik a ter­mékek ára, akkor jön a ZÖLDÉRT... Veszprém, 17-es számú ZÖLDÉRT-bolt. A közvetlen bolti értékesítésben itt is az alföldi szállítók játsszák a fő­szerepet. Április—július között a bolt 135 ezer forintot fizetett szállítóinak. A helybeli terme­lők kevés meggyet, zöldbabot értékesítettek, éppen látogatá­sunk napján az egyik élelmes kistermelő 230 cső csemegeku­koricával állított be. Scher Mária helyettes bolt­vezető dicséri a kistermelőket. A szállítani kívánók mintát hoznak, tanácsot kérnek, hogy miként csomózzák a zöldsé­get, szóval most tanulják a mesterséget. A fiatal kereske­dő elmondja, hogy maguk is érdekelte­k a kistermelői forga­lom, a felvásárlás növelésében. A júniusi jutalékuk 2200 forint volt, pedig akkor a felvásárlás után csak 3 százalék volt a ju­talék, júliustól már 4 százalék, mert a vállalat fölemelte. A boltban nagy a választék, a polcok, rekeszek tele áruval. Feltűnt, hogy a füredi áruház­hoz képest itt 5 forinttal ol­csóbb az első osztályú ősziba­rack és lényegesen alacso­nyabb az azonos minőségű paprika, paradicsom és a sa­látának való uborka ára . .. Igaz is, a ZÖLDÉRT „főállás­ban” gazdája a kritikus keres­kedelmi ágazatnak, ráadásul egyik fő feladata az árszabá­lyozás. Más kereskedelmi egy­ségek csak „besegítenek", ha esik a termék ára, akkor jön a ZÖLDÉRT, az alföldi szállítók meg el-elmaradoznak ... * Úgy véljük, nincs tanulság nélkül a kis kitekintés, örven­detes a kistermelői szándék, az élénk termelési kedv. Közös­ségi érdek, hogy ez a nyuga­lom és érdekeltség tartós le­gyen. Nagyon lényegesnek tart­juk az ütemezést, a szállítási előrejelzést, hogy a megtermett érték jó minőségben jusson el a fogyasztókhoz. Valami megol­dást kell találni a hétvégi árufelkínálók ügyére is. Az ugyan senkit sem nyugtathat meg, hogy az eladatlan áru nem a kistermelőnél, hanem a kereskedelem valamelyik szervezeténél megy tönkre. Közérzetünk alakulása és az ellátás színvonala, az áruvá­laszték milyensége szorosan összefügg egymással. A kister­melés súlyát, jelentőségét ép­pen ezért csak a pénzforgalom alapján nem ítélhetjük meg. Az áruval teli bolt, áruház nem­csak látványnak mutatós, köz­érzetünket is befolyásolja. Túras Lajos Új CSÍIl3n3”' I Gazdaságtechnika és "a csolagfárt társadalompolitika IP é­vek óta az az ember érzése, hogy a M"“ világ nem áll másból, mint olajból és cserearányból, termelésből és ráfordí­tásból, egyensúlyból, és spórolásból, exportnö­velésből és importkorlátozásból. Mintha mindent rideg gazdaságtechnikai szempontok uralnának, mindent a gazdasági számítások szabályozná­nak. Amikor a gazdaság nehéz helyzetben van, természetes dolog, hogy a gazdasági adottsá­gokból, a lehetőségekből indulunk ki. Sokszor úgy tűnik, hogy a gazdasági értékrendszer minden közfigyelmet magára von. Most azonban újra erőre kapnak a társadal­mi, politikai elvek, az általánosabb értékek - anélkül, hogy a gazdaságiakat elnyomnák. A politika számára persze eddig is a teljes fog­lalkoztatás, a munka szerinti elosztás, a szük­ségletek mind teljesebb kielégítése, az egyen­súlyi helyzet javítása, a vállalati önállóság nö­velése csak első közelítésben volt gazdasági követelmény. A politikai eszmerendszer és a közvélemény nem hagyja magát kiszorítani sőt mind jobban áthatják a rideg gazdasági meg­­fontolásokat is. Az, hogy hazánk külgazdasági egyensúlyát rendbe kell hozni, rideg gazdaságtechnikai gond. De az a tény, hogy nemcsak külső egyensúly van, hanem belső is, nemcsak állam­­háztartási egyensúly van, hanem magánház­tartási is, nemcsak gazdasági egyensúly van, hanem politikai-hangulati egyensúly is, már a gazdasági értékrendszert a társadalmi-politikai értékrendszernek rendeli alá. Amikor a VI. ötéves terv készült, alapjául rideg számítások szolgáltak. A számok szinte csak azt mondták, hogy mire lehet számítani a következő öt évben, ha a helyzet tovább nem romlik. De mire elkészült, már határozott célo­kat tartalmazott a hozzá rendelt eszközökkel. Akarattal, politikával telített társadalomfejlesz­tési terv lett, amelynek számai nem egyszerűen a jövő statisztikái, hanem számszerűsített célok. Amikor napirendre került a gazdaságtalan termelés szűkítése, az teljes mértékben struk­túrapolitikai megfontolásokon, számításokon alapult. De rövid időn belül már magában foglalt olyan követelményt, hogy a szerkezet­­változtatás ne rontsa se a lakossági ellátást, se a termelőeszköz-ellátást. Ma már állítjuk, hogy a „gazdaságosság"-nak két kritériuma van: a jövedelmezőség és a szükségesség. Az, hogy valamire szükség van, az bizonyos tevékenységeknek pozitív gazdaságossági meg­ítélést kölcsönöz. És az a legdrágább, ami nincs. Ez már társadalompolitika, akárcsak az, hogy megfontoljuk, mi a nagyobb kár: meg­tartani falun egy nem túl jövedelmező üzemet, vagy újra ingázásra szorítani száz embert, el­vinni a faluból az ipari munkahelyet. A fogyasztói árak rendezése formailag gaz­daságtechnikai kérdés. A legutóbbi „benzinár­emelés" óta jelentősen emelkedtek az energia­hordozó-árak, vagyis előbb-utóbb a villamos energia fogyasztói árát is emelni kell. Amikor kiderült, hogy már nem kifizetődő a háztájiban a saját fogyasztásra szánt termelés bővítése baromfiból, sertésből, akkor bárhogyan osztot­­tunk-szoroztunk, fel kellett emelni a hús és a hentesáruk fogyasztói árát. De közben azt is meg kell határozni - és ez már társadalompo­litika -, hogy ennek mi a hatása az életszín­vonalra, hogyan járnak a fix fizetésűek, a nyugdíjasok, a sokgyermekesek. Pontosan kiszámítható, hogy a megnövekedett terheket meddig képes viselni az állami költ­ségvetés, mikor kell a terhek egy részét áthá­rítani a vállalatokra, s végül hogyan és milyen mértékben lehet teherviselésre bírni a lakossá­got. Ezek könyörtelen dolgok. De azt fontolóra venni, hogy könnyebb a lakosság számára a terheket termelőként, dolgozóként, mintsem fo­gyasztóként viselni — már társadalompolitika. Megdönthetetlen igazság, hogy könnyebb az eddiginél többet, jobban dolgozni, mint az ed­diginél kevesebbett fogyasztani. Az embereknek általában semmi kedvük nincs lassítani. Inkább többet akarnak nyújtani és többet akarnak keresni. Áó tömegek értékelései, ideológiánk léte­le lei éppen olyan erős meghatározói a gazdaságpolitikának, mint az, hogy mennyi anyagunk, emberünk, pénzünk, verseny­­képes termékünk van. A politikának is megvan­nak az egyensúlyi feltételei. Bővítésük, erősí­tésük éppen olyan fontos, mint a gazdasági egyensúlyé. P. O. A mezőgazdasági nagyüze­mek újabb hazai eredetű fehér­jeforráshoz jutnak; a nagyüze­mi körülmények között is jól ter­meszthető csillagfürt nevű pil­langós növény egyre jobban terjed a gyakorlatban. A hazai mezőgazdasági állattenyésztési kísérleti intézetek is sikerrel foglalkoztak ezzel a növénnyel, amelyet korábban tulajdonkép­pen a kukorica szorított ki a termesztésből. Miután a külföldről beszer­zett fehérjefélék eléggé drágák, a nagyüzemi gazdák érdeklő­dése most ismét a jó hozamú és magas fehérjetartalmú növény felé fordult. Egyelőre még csak 14 ezer hektáron termesztik a csillagfürtöt, azonban már több mint 80 mezőgazdasági üzem foglalkozik vele. Nagy előnye, hogy jól hasznosítja a homok­talajokat, olyan vidékeken is si­kerrel termeszthető, ahol más növény csak nehezen szerzi meg a táplálékot. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az OMFB fehérje­programjának keretében egy év alatt 16 üzemi kísérletet vé­geztek. Tisztázták, hogy a kül­földről importált szóját jól le­het helyettesíteni egyebek kö­zött a sertéstenyésztésben. A sikeres kísérletek után a csillagfürt etetését több nagy­üzemben bevezetik, mindenek­előtt azokban a gazdaságok­ban, amelyek már iparszerű módon foglalkoznak a csillag­fürt termesztésével, ezeket a gazdaságokat szervezetten szaktanáccsal látja el a vajai II. Rákóczi Ferenc Mezőgazda­­sági Termelőszövetkezet, amely termelési rendszert is szervezett az érdeklődő gazdaságoknak. Új vonalú székek, asztalok A „Fantázia éve" jegyében megrendezésre kerülő őszi BNV-n, 150 négyzetméteres standján, a legújabb típusú székekkel, asztalokkal, étkező­­garnitúrákkal, a jövő évek íz­lésének megfelelő díszítésű kis­bútorokkal mutatkozik be me­gyénk bútorgyára, a veszprémi, a Balaton Bútorgyár. 1954 óta vesznek részt folyamatosan e versenynek is beillő seregszem­lén, ahol szinte minden évben kaptak díjat vagy oklevelet ké­nyelmes székeikért, ízléses ét­kezőbútoraikért. A 200 millió forint termelési értéket előállí­tó gyár termékeinek 40 száza­léka angol, svéd, dán lakások­ban öregbíti jó hírnevüket. Kü­lönösen a Hunor, a Zsigmond étkezőgarnitúrák keresett és je­lentős tételben megrendelt ex­porttermékei az üzemnek. Péterfay Endre képriportja Sorozatban csomogatják a kedvelt és keresett TIBI tanulóasztalt. A gyár az idén hatezer darabot hoz ebből a termékből forga­lomba Az alkatrészgyártó nagycsarnokban készülnek az ALFA, GARSON, BIFI és JOHAN fantázianeveket Viselő étkezőgarnitúrák és elemes bútorújdonsá­gok Tizenötféle székújdonsággal mutatkoznak be az idei BNV-n. Képünkön­ készül a Góliát nevet viselő szék, angliai megren­delésre Hivatalok, vendéglátóegységek részére indul útnak az állófogás. Év végéig ötezer darabot szállítanak belőle megrendelőiknek NAPLÓ - 1981. augusztus 1., szombat -3

Next