Napló, 1982. november (Veszprém, 38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
Köd az utakon és a fejekben Nem könnyű ezekben a napokban gépkocsit vezetni: gyakori a köd, nedvesek-csúszósak az utak. A baleseti veszélyre figyelmeztetnek, az óvatosságra intenek bennünket, szinte a nap minden órájában a rádióban, esténként a televízióban, reggelenként a napilapokban. Hallgatjuk és nem bosszankodunk az ismétléseken, mert tudjuk, hogy veszélyről, emberek életéről van szó. Akik mondják, írják jót akarnak, s a figyelmeztetést mi szívesen fogadjuk, sőt a rossz, zord időről szóló híreket sietünk is továbbadni: — hallottad...? A gépkocsit vezetők döntő többsége épeszű, normális ember. Hallgat a figyelmeztetésre, elfogadja azt, s igyekszik a tanácsok szerint cselekedni, közlekedni. A gépkocsi ablakait indulás előtt letörli, hogy minden irányban jó kilátása legyen, a világítást ellenőrzi, és menet közben is óvatosabban vezet a megszokottnál. Vannak azonban nem épeszű, nem normális emberek is a volán mögött. (Udvariasságból használom ezeket a jelzőket, mert tulajdonképpen gyilkosjelölteknek kellene titulálnom őket.) Ők azok, akik a figyelmeztetést semmibe veszik, közlekedő társaikat rettegésben tartják, ők azok akik a jogosítvány adta jogukat úgy alkalmazzák, használják, ahogy ők akarják. Az elmúlt hét végén félezer kilométernyi utat tettem meg gépkocsival, ebből csaknem a felét megyénk fő és mellékútjain. Sajnos jócskán találkoztam az előbb említettekkel. Megdöbbentő, de a ködlepte utakon minden negyedik-ötödik gépkocsinak volt bekapcsolva a világítása. Akadt persze vezető, aki a figyelmeztető fényvillantásra azonnal reagált, bekapcsolta a világítást esetleg még kézfelemeléssel is megköszönte a jelzést. És akadt sajnos nem kevés, akinek a kéz- és karmozdulatából félreérthetetlen volt a válasz , és ködbe burkolt ámokfutóként száguldott tovább. Találkoztam nem is egy olyan gépkocsival, amelyet a szabálytalanul előző szorított le az útról, s a szembeütközés helyett vállalták az útpadkát, az árkot. Remegő felháborodásukban is boldogok voltak vezetőik, hogy nem lett komolyabb bajuk, életben maradtak. A bűnös pedig bizonyára elégedetten nyugtázta, hogy sikerült a manővere, így kell ügyesen, gyorsan vezetni. De nem csak száguldás közben találkoztam a közlekedési fegyelmet, rendet semmibe vevőkkel. A temetők bejáratának környéke mindenütt telve volt gépkocsikkal. A szabályosan parkolók mellett jócskán akadt autó, amelyik nem törődve renddel, tisztességgel, a járdára állva akadályozta a gyalogosok közlekedését, amelyik parkolásával megbénította tucatnyi gépkocsi mozgását, — ügyeskedők, szemtelenek — mérgelődtek az emberek, — pedig nem csupán ennyiről van szó. Ők, akik óvóhelyükben fittyet hánynak a szabályoknak, a közlekedési etikának, őket menetközben sem érdekli, hogy más is közlekedik. Átszáguldanak a piros jelzésen, hiszen ki mer eléjük szabályosan elindulni, a mellékutcából kivágva a gépkocsisort vészfékezésre kényszerítik, az autóbuszoknak nem adnak helyet a besorolásra, hiszen övék az elsőbbség. Sorolhatnám és sorolhatnánk a szomorú és megdöbbentő példákat. Hogyan jutottunk ide? Hiszen valamikor minden gépkocsivezető kalapáló szívvel ment végig a vizsgapályán, óvatosan, mindenre és mindenkire figyelve vezette autóját a forgalomban. Mitől bátorodtak fel az autóstörvényt semmibevevők? És vajon nincs visszaút? Nem lehet rákényszeríteni a keveseket a többség törvénytisztelő példájára? Az nem létezik, hogy az összefogás ne segítene. Ma ,,bocsánatos bűn" a szabálysértés, az ittas vezetés, sőt sajnálkozunk azon akit „elkaptak". A bírósági ítélet, a jogosítvány időleges bevonásának híre gyorsan eljut a családhoz, a rokonokhoz, az ismerősökhöz. Nem marad titok a munkahelyen, a szocialista brigádban, a felettesek előtt sem. Milyen morális ítéletet vált ki híre ezeken a helyeken? Mert ma már úgy látszik kevés az a szemlélet, hogy: — a rendőrség, bíróság ítélkezett, a többi nem tartozik ránk. Példák sora bizonyítja, hogy a szabálysértést követi a bűncselekmény. Név szerint ismerik barátai, munkatársai az agresszív típusú kocsitulajdonosokat, mégis csak a katasztrófák, tragédiák bekövetkezése után mondják egymásnak: ez bizony várható volt. Nem jól van ez így. A legkisebb emberi közösségektől kezdve a társadalom egészéig új értékrendet, morált kellene kialakítani a közlekedésben. Etikusabbat, szigorúbbat ítéljenek önök, mindannyian: álljanak meg néhány pecre egy-egy forgalmasabb útvonalon, útkereszteződésben, s igazolhatják, hogy talán túl sok ember zsebében van jogosítvány. E. Gy. Földvédelmi alapot hoztak létre A Magyar Közlönyben megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendelete a földvédelmi alapról. A jogszabály nemzetközileg is új megoldást tesz lehetővé arra, hogy a mezőgazdasági művelésből kivont területek után járó térítés meghatározott része, továbbá a művelési kötelezettség elmulasztásáért kirótt bírságokból befolyt összeg — kiegészülve az állami támogatással — egyetlen kézben legyen. S a földek ismételt felhasználását, termőképességének fokozását, általában a gazdaságos termelést szolgálja úgy, hogy központi elosztással oda kerüljön vissza, ahonnan elszármazott: a mezőgazdasági termelésbe. Az alapból az állami tulajdonban lévő földek használói, továbbá a termelőszövetkezetek és a szakszövetkezetek részesülhetnek vissza nem térítendő támogatásban. A támogatás részben a parlagterületek szántóművelésbe való vonását szolgálja. Az alap 1983. január 1-től szolgálja a földek gazdaságosabb felhasználását. A MÉM szakértői szerint évente 10—15 ezer hektár művelésbe vételét, hasznosítását, illetve korszerűsítését teszi majd lehetővé a központilag kezelt forrás. A nagyüzemek az idén november 30-ig a megyei földhivatalokhoz folyamodhatnak támogatásért, illetve hozzájárulásért, a döntés — a felterjesztés alapján — később a MÉM-et illeti meg. Felajánlott kis gázmezők A hazai szénhidrogén kutatások során több olyan földgázlelőhelyet tártak fel az olajbányászok, amelyek kiaknázását korábban gazdaságtalannak tartották. Ezek elsősorban úgynevezett kis gázmezők, amelyek készlete a 400 millió köbméter alatt van. Ez a mostani energiaínséges időkben nem csekély mennyiség, felhasználása népgazdasági érdek. A kőolajipari szakemberek által kitermelésre alkalmasnak talált tizenöt ilyen gázmező összkészlete három milliárd köbméter. Nem egy közülük közvetlenül rákapcsolható a regionális vezetékrendszerekre, sok lelőhely hosszú éveken át elláthat fűtőanyaggal egy-egy ipari üzemet, vagy gazdaságot; a szénhidrogénipar most felajánlja hasznosításra ezeket a kis gázmezőket. Termel a Borostyánfront Jókaibányán Egy fejtésből napi ezer tonna szén A Veszprémi Szénbányák, a már korábban kidolgozott műszaki fejlesztési terv megvalósításaként, mind több aknában alkalmaz korszerű technikát a nagy, tömegtermelő munkahelyeken. Legutóbb arról számoltunk be, hogy az Ajkai Bányaüzem Amnin-1aknájában — kísérleti jelleggel — a 426-os fronton új, szintomlasztásos technológiának megfelelő „mailmos” pajzsot állítottak üzembe, Várpalotán pedig — ugyancsak fronton — S—1 bányán szerelték be a KS—30 M típusú szovjet maróhengert. Hasonló eseményről adtak hírt az Ajkai Bányaüzem Jókai-laknájának dolgozói is. Itt októberben nyitották meg a 33/1-es, Borostyán elnevezésű front fejtését. A munkahelyen várpalotai gyártású, VHP—42-es típusú önjáró páncélpajzsberendezés alatt az NSZK-ból vásárolt Eichhof-maróhenger fejti a szenet. Az új front megnyitását nagyszabású bányabiztonsági szemlék, s természetesen alapos tervezések előzték meg. A korszerű technikai felszereltség és a bánya dolgozóinak szakértelme a lelkes és derekas munkával párosulva jó eredményeiket hozott már eddig is. Annak ellenére, hogy itt a geológiai és a tektonikaikörülmények mostohábbak, az új front — a tervek szerint — napi ezer tonnányi szenet ad majd. Itt jegyezzük meg, hogy az ajkai szénmedencében dolgozóknak már nagy a gyakorlatuk a frontfejtések előkészítésében és nyitásában. Ez nem is véletlen, hiszen — Meinhart Vilmos egyetemi jegyzetei szerint — a hazai szénbányászatban elsőként az ajkai medencében, Ármin-aknán éppen 55 éve, 1927-ben nyitottak frontfejtést. Itt, a magyar szénbányászat első frontján, réselőgéppel fejtették a szenet. A bánya dolgozói tíz év múlva már vastámoikat is alkalmaztak. A mai utódok — lépést tartva a technikai fejlődéssel — az automatikát is igénybe veszik a biztonság és a termelékenység fokozásához. A föld alatti „agyközpont", ahol valóban megszűnt a nehéz fizikai munka. Azért még a korszerű technika sem tudja nyugdíjazni a szívlapátokat. Néha elő kell venni, hogy a lehullott szén se maradjon az omlás alatt. • Fotó: A. Horváth Péter Egy kis szerviz a szénfal mellett dolgozó gépeknél. Vállalkozás nagyüzemi módra (2.) Nem elég túlélni... Gazdaságunk mai és további gondjait nem a kisvállalkozások, a gazdasági munkaközösségek, egyéni kezdeményezők oldják majd meg, noha ezekre is igen nagy szükség van - hanem az, hogy a nagyvállalatoknál mennyire honosodik meg a vállalkozói szellem, miképpen bontakozik ki és erősödik a vállalat-méretű vállalkozás. A fűzfői kivétel A szükség bizony nagy úr, s ha még jól felfogott vállalati érdekkel is párosul, akkor elismerésre méltó teljesítmények születhetnek. A fűzfői Nitrokémia Ipartelepeknél alig egy esztendő alatt gyökeresen megváltoztatták a felhasznált energiahordozók összetételét, fűtőolajról földgáz tüzelésre tértek át. Ezzel a bevezetése óta eltelt fél év alatt 50 ezer tonna olajat takarítottak meg. Mindez csupán egyetlen példája egy látszólag nagyon csendes, látványosság nélküli nagy vállalkozásnak, amelynek számszaki mutatói nagyon is beszédesek. A tartós világgazdasági recesszió már a múlt évben is erősen lelassította hazai gazdaságunk fejlődését, kiélezte munkáink, teljesítményeinek gyengeségeit. Az ipar, s szentetül a vegyipar mind kevésbé képes - legalább is egyelőre — átlagon felüli teljesítményt nyújtani, növelni termelését, fokozni exportját, erősíteni termelékenységét, hatékonyságát. Akadtak és akadnak persze kivételek is. A Nitrokémia dolgozói például a múlt esztendőben is 14 százalékkal növelték termelésüket, nyolccal exportjukat, tizennyolccal nyereségüket, a termelékenység 16 százalékos javítása mellett. A számottevő nyereség alakulásában nemcsak ez játszott közre, hogy mindenekelőtt az igények által meghatározott termékből gyártottak többet, — s csakis ebből, — hogy a külpiacra pályázó termékeknél fokozták a minőséget, hanem, hogy tavaly különösen nagy figyelmet fordítottak az anyag- és energiatakarékosságra. S érdemes is Fűzfőn, hiszen egyetlen egy százalékos alapanyag-megtakarítás értéke eléri a 40 millió forintot.Nos a Nitrokémia dolgozói, 1981-ben önmaguk és a népgazdaság számára 63 millió forintot spóroltak meg. A múlt évi eredmények nem a véletlennek köszönhetők. Ezt az ideiek, az év eddigi háromnegyed részének sikerei is igazolják. Mert miközben a vegyipar fejlődése tovább lassult, sőt megyénkben egyetlen vegyipari vállalat sem tudta valóra váltani elképzeléseit, — 4—5 százalékkal mérséklődött a termelés, a vállalati nyereségek nem egy helyen , veszteségbe csaptak át, — Fűzfőn még mindig talpon tudtak maradni. A összefogás, annak érdekében, hogy ameddiig csak lehet talpon maradjanak. Vagyis, hogy átvészeljék, túléljék a jelenlegi nehéz időszakot. Ennek minimális feltételeként ez évben többek között öt és félmilliárd forintnyi árbevételt kell elérniük a fűzfőieknek, úgyhogy nyereségük ne legyen kisebb a tavalyi esztendő 70—75 százalékánál. Ennyi és csakis ennyi csökkenést még el tudnak viselni a nadrágszíj összehúzásával. Az export árbevételnek el kell érnie a 17—18 millió dollárt, amely önmagában - a vállalat nagyságaihoz képest — nem nagy, mégis az öt évvel ezelőttinek éppen háromszorosa. Vagyis a nehezebbé váló értékesítési viszonyok mellet is biztosítani kell az export mérsékelt, de egyenletes növekedését. A túlélés taktikáját szervesen be kellett illeszteni a vállalat távlati stratégiai célkitűzéseibe. Olyképpen, hogy pácicul a kiutat biztosító igényekhez igazodó termékszerkezet átalakításnak legvariálhatóbb, legrugalmasabb eszközéhez nyúlnak mindenekelőtt, nevezetesen az emberi tapasztalatokhoz, a munkások, műszakiak tenniakaró sághoz. Annál is inkább, mert Fűzfőn is vallják, a termékszerkezet szükséges átalakítása nem következhet be valamely varázspálca suhintása nyomán. Hosszú idő, gépek, berendezések, nyersanyagok, emberi tudás, no és persze pénz zavartalan „együttállása” a feltétele a gyökeres változásnak. Ha bármelyik hiányzik, dőreség lenne gyors eredményt várni, be kell érni a kis lépések taktikájával. Ám ez is nagyon sokat jeleníthet, fűzfőn ugyanis miután sikerült megerősíteni a NIKE-sek most is növelték exporttermelésüket, árbevételüket és nyereségük — noha korántsem a tavalyihoz hasonlóan — kedvezően alakult. Az átlagtól való eltéréshez ezúttal valóban teljes vállalat méretű válalkozás kellett, piackutató, feltáró vállalati munkát és így megismerni, hogy mit lehet eladni, mire van kereslet, a legkisebb üzemekben, műhelyekben is igyekeztek ehhez igazodni. Jó példa erre a glicim esete, amelyre napjainkban igen nagy a kereslet határainkon túl is, s amiit a meglévő gépek, berendezések minimális átalakításával, jelentősebb beruházás nélkül ma már ,ki is tudnak elégíteni. A „kézivezérlés" módszere kamatoztatható az átvett, újonnan telepített korszerű technika hatékony elsajátításában, továbbfejlesztésében is. Vagyis hogy ne érjék be a legfejlettebb technikák, technológiák „üzemelésével” — mint például most a nyugati licencek alapján megépített monokórecetsav üzemnél — hanem ebből merítve a régebbi eljárásokat, berendezéseket is igyekezzenek korszerűsíteni. A „könnyen” mozgósítható tartalékok közé tartozik, hogy a piac már említett megismerése, feltárása mellett a vállalat egész kereskedelmi szervezetét erősíteni, s hatékonyabbá kellett tenni. S korántsem úgy, hogy növelték a kereskedők számát, hanem egyfajta „átprogramozással”. Meg kellett értetni és el kellett fogadtatni mindenkivel, hogy csakis az eladott termék, a termék. Műszakinak, munkásnak egyaránt akereskedő szemével is látnia kellett, s tatjai ma már munkáját, tevékenységét. Mindez természetesen nem zárja ki, hogy a hivatásos kereskedők szervezetét is erősítették a Nitrokémiánál, önálló kereskedelmi igazgatóság létrehozásával, az ügynöki hálózat fejlesztésével, bővítésével. „Kézivezérléses” tartalékok Most kell fejleszteni! jelentette, s jelenti, hogy most ebben a nehéz időszakban kell igazán minden anyagi eszközt, energiát koncentrálni a fejlesztésre, a beruházások fokozására. Ennek elfogadtatásához bizony nem kis erőfeszítések kellettek s kellenek, hiszen eredményei ma mégkevésbé, vagy egyáltalán nem mérhetők fel. Ennek szolgálatában minden korábbinál szorosabban fűzte a Nitrokémia kapcsolatait a felhasználó hazai vállalatokkal és vele együttműködő kutatóintézetekkel. Az előbbiekkel az igények még konkrétabb megismerése érdekében, az utóbbiakkal, pedig a 80-as évek közepének, a 90-es évek elejének várható fejlesztési irányainak megismerése végett. A jövőre való felkészülést szolgálják azok az állami nagy beruházásokhoz képest szerény, de a vállalati mértékhez viszonyítottan mégis igen jelentős beruházások is, melyek a termékszerkezet megváltoztatásának hosszú távú programját az exportkínálat bővítését készítik elő. Ezek mindegyikének közös jellemzője, - s ez már szoros tartozéka a vállalati stratégiának - hogy a vállalat belső vertikumának egyfajta átalakítását szolgálja. Méghozzá annak érdekében, hogy három-négy alapanyagra épülve minél szélesebbkörű feldolgozottságú terméksorral jelentkezzen a Nitrokémia a hazai és nemzetközi piacokon. Mert ez az a vállalkozás, amely a jelenlegi feltételek s a jövőben belátható lehetőségek mellett biztosítja a nagy vállalat jövőjét. Még akkor is, ha az ezzel kapcsolatos kockázatvállaláshoz ma még nem teljes egészében biztosítottak az eszközök, lehetőségek, hiszen egy-egy vállalat munkáját még mindig csakis rövid távon értékelik, értékeljük. Andrássy Antal következik: Rögös úton A „Nikések" nagy vállalkozása azonban" igazán abban érhető tetten, hogy nem érték be a túlélés taktikájával, nem azt vallották, s vallják, hogy csupán túlélnikell a mai nehéz helyzetet, hanem egyúttal fel is kell készülni a jövőre, akorábbi tapasztalatok szerint elkerülhetetlenül bekövetkező fellendülési időszakra. Ez azt NAPLÓ - 1982. november 2., kedd -