Napló, 1983. június (Veszprém, 39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
Az energia hatékonyabb felhasználásáért KGST-szakértők tanácskozása Kedden Balatonfüreden megkezdődött a KGST fűtőanyag- és energiamérleg tervezési munkabizottságának szakértői értekezlete, amelynek központi témája a nagy energiaigényű eljárások, technológiák szabványosítása, a fajlagos energiafelhasználás meghatározása. A négynapos eszmecserén részt vesznek Bulgária, Magyarország, NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió szakemberei. A szakmai tanácskozáson a hagyományoknak megfelelően a vendéglátó ország számol be energiagazdálkodásának észszerűsítéséről, az ezzel kapcsolatos eredményekről. Wiegand Győző, az Állami Energetikai és Energia Biztonságtechnikai Felügyelet igazgatója rámutatott, hogy hazánkban 1978 óta nem nőtt az energiafelhasználás és sikerült az energiahordozók arányát is megváltoztatni, az ésszerűség jegyében, így 2 millió tonnával csökkent az olajfelhasználás az utóbbi évek átlagában. Megnyitójában hangoztatta még, hogy a KGST- szakértők együttműködése, az energiafelhasználás szabványosítása, segítséget ad ahhoz, hogy összehasonlítsák egymás technológiáit, berendezéseit és a meghatározott fogyasztási szabványok támpontot adnak a további fejlesztéshez, ésszerűsítéséhez is. A munkabizottság hétéves működése alatt egyébként öt szabványt már elfogadtak, ezek közül Magyarország előterjesztése alapján határozták meg az alumíniumolvasztók energiafogyasztására vonatkozót. A mostani tanácskozáson az alumínium hőkezelő berendezések, a sütőipari kemencék és a cementipari malmok szerepelnek napirenden. Előterjesztik ezek energiatakarékosabb üzemeltetésére vonatkozó újabb módszereket, ismertetik a szükséges berendezéseket. Víztisztításra, ércek dúsítására használják Tudományos konferencia az ioncserélők alkalmazásáról és fejlesztéséről Több mint negyedszázados múltja van hazánkban az ioncserélő-gyártásnak. Mind a termelés, mind az alkalmazás óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben. Ezzel együtt a kutatók, fejlesztők, a tudományos szakemberek véleménycseréjének fórumát is megteremtették. Mint a hétfőn, Balatonszéplakon megnyitott ioncsere-szemináriumon dr. Inczédy János, a Veszprémi Vegyipari Egyetem professzora elmondotta, éppen húsz éve tartották az első szimpóziumot ebben a tárgykörben. Ezúttal ötödik alkalommal gyűlt össze 38 vállalat, egyetem, tudományos intézmény több mint száz szakembere, hogy a Veszprémi Vegyipari Egyetem, valamint a Magyar Kémikusok Egyesületének rendezvényén véleményt cseréljen az ioncseréről. A ma záruló, háromnapos szemináriummal egyidőben az ioncserélő anyagok analitikai, ipari alkalmazásáról rendeztek kiállítást a helyszínen, az Ipari Minisztérium üdülőjében. Az Április 4. Gépipari Művek Nagykanizsai Gépgyára, az NSZK Biotronik GmbH, valamint a Reanal Finomvegyszergyár mellett a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek készítményeivel is találkozhattunk. Hazánkban utóbbi két vállalat, valamint a Chinoin a legnagyobb termelője ezeknek a vegyipari készítményeknek. Hagyományosan vízelőkészítésre, tisztításra használták az ioncserélőket. Újabban világszerte elterjedten alkalmazzák a különféle energiaszegény technológiákhoz, így például gyenge minőségű ásványok, nyersanyagok előkészítésére, dúsítására, a hulladékok másodlagos nyersanyagként való alkalmazásához, ivóvíz kinyerésére. Az elektronikai ipar számára létfontosságú, nagy tisztaságú anyagokat állítanak elő ioncserélők segítségével. Az elhangzott 36 szakmai előadásból tizenhármat a Veszprémi Vegyipari Egyetem, a Nitrokémia, valamint az Akadémia veszprémi Műszaki Kémiai Kutató Intézetének munkatársai tartottak. Az előadók sorát gyakorlatias tájékoztató nyitotta. Lestyán János, a Nitrokémia dolgozója a Varion ioncserélő gyanták fejlesztésének, gyártásának jelenlegi helyzetéről, tendenciájáról tájékoztatta a résztvevőket. Ennek a terméknek bizonyos típusait az utóbbi években amerikai piacokon is előnyösen tudja értékesíteni a fűzfői vegyipari nagyvállalat. Jövőre egyébként az amerikai Cambridge-ben rendezik a következő nemzetközi szimpóziumot. Több mint 10 milliárd forint értékű mezőgazdasági termelés kapcsolódik a Balaton vízgyűjtő területéhez. E tény ismeretében aligha kell bizonygatni: a legharcosabb környezetvédő sincs abban a helyzetben, hogy kampányt szervezzen az érintett területek mezőgazdasági termelése ellen. Az említett öszszeg ugyan roppant nagy pénz, de csak egyik fele az itteni érdekek kapcsolódásának. Az érintett Somogy, Veszprém és Zala megyei részeken ugyanis tíz- és tízezer ember élete, munkája kötődik a kialakult termeléshez. A kérdés, szerencsére, nem is úgy merül föl, hogy vagy mezőgazdasági termelés, vagy a Balaton vizének védelme, az üdülési-idegenforgalmi célok szolgálata. Hogy a kormány mekkora jelentőséget tulajdonít nemzeti kincsünk, a Balaton védelmének, jelzi, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium átfogó program keretében időről időre „elszámoltatja" a három megye felelős vezetőit: mit végeztek, hol tartanak a Balaton és a környezetvédelem szolgálatában tett intézkedésekkel. Már elöljáróban hangsúlyozni kell: nagyon sok minden történt és a további intézkedések terve is rendelkezésre áll. Viszont azzal is számot kell vetni, hogy olyan programról van szó, amely óriási költségekkel terheli az államháztartást s nem utolsósorban az érdekelt gazdaságokat. Mielőtt az intézkedések részleteiről szólnánk, két különösen nagy jelentőségű vállalkozásra hívjuk föl a figyelmet. Az egyik a Badacsonyi Szőlő- és Bortermelési Rendszer nevéhez kötődik. A rendszer szakemberei olyan tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi technológiát dolgoztak ki, amely a szőlőültetvények biztonságos termelését teszi lehetővé. Az alkalmazott technológia elemei: mélyen a talajba juttatott talajerő-visszapótlás, a sorközök takarónövényes védelme és olyan növényvédő szerek alkalmazása, amelyekkel lényegesen csökkenthető a permetezések száma. Itt említjük meg azt a kővágóörsi tsz-ben kialakított műszaki bázist, amely 4300 hektárnyi terület folyékony műtrágyával való talajtáplálását teszi lehetővé. A környezetkímélő eljárás szolgáltatás jelleggel vehető igénybe. Az Országos Vízügyi Hivatal vizsgálata már 1980-ban kimutatta, hogy a Balaton-közeli állattartó telepekről közvetlen szennyezés nem jut a tóba, mindemellett a közvetett veszély kizárására egy sor intézkedés történt. Nézzük, miről is van szó. A tapolcai termelőszövetkezet paptelepi tehenészeti telepén a trágyakezelés biztonságossá tétele 3 és fél millió forint értékű beruházást igényel. A MÉM és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal lehetőségei szerint támogatja a nagyüzemet, a költségből azonban több mint másfél millió forint a tsz fejlesztési forrásait csökkenti. Mindez úgy, hogy abból a tsz-nek egyetlen fillérnyi többletbevétele sem származik. Hasonló helyzetben van a zánkai tsz, a szentjakabfai tehénistálló átalakításával. Néhol még drákóibb megoldásra kényszerültek. A volt balatonfüredi tsz balatonszőlősi sertéstelepét egyszerűen megszüntették, a balatonfőkajári gazdaságban a szarvasmarhatelep jutott hasonló sorsra, még pontosabban terményraktárrá alakították át. A megtett intézkedések teljes felsorolás nélkül is érzékeltetik: a közvélemény biztos lehet afelől, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink, súlyos terheket vállalva, erejük, lehetőségeik szerint védik, óvják a nagy vizet, annak tisztaságát. Persze, mindehhez hozzá kell tenni, hogy nemcsak a nagyüzemek érdekeltek a Balaton körül. Mások mellett a kistermelők is tetemes mértékben hozzájárulhatnak (de ez nem is vagylagos, választás dolgai), hogy szenynyező anyagok ne terheljék a tó vizét. A Balaton vízminőségének védelmében az első lépéseket tettük meg. A hosszú távú terv még átfogóbb intézkedéseket követel. Elkészült a Balaton-felvidék meliorációs tanulmányterve, amely 138 ezer hektár (!) terület rendezését foglalja keretbe. Óriási vállalkozás ez, amely nemcsak az érdekelt gazdaságok és tanácsok, a megye lehetőségeit is messze túlhaladja, de az ország pénzügyi forrásai is végesek . . . És itt van az üdülőkörzet erdészeti fejlesztése, amely egyszerre szolgálja a Balaton vízminőségének védelmét, az észszerű földhasználat és az üdülési,idegenforgalmi hasznosítás céljait. A terv szerint a Balaton megyénkre eső területein, az első ütemben, tehát 1990-ig csaknem 2 ezer hektárnyi erdősítés valósul meg! És meg kell oldani a balatoni nádhasznosítás, az évről évre megújuló termés rendszeres vágásának dolgát. A vízben maradó igencsak jelentős nádtömeg súlyos megterhelője a Balatonnak. A Balaton nagy természeti értéke az országnak. Közös felelősség, hogy óvjuk vizét, védjük környezetét. A mezőgazdasági nagyüzemek súlyos anyagi áldozatok árán (hiszen a termelés többletköltségét nem háríthatják át a fogyasztókra) vállalják a maguk részét. De nem ágazati ügy a tó vizének, környezetének védelme. Akinek bármilyen köze van hozzá, tudnia kell személyes felelősségét! Túras Lajos A Balaton vízvédelme és a partközeli mezőgazdasági üzemek TAVASZI KÖRKÉP Kihasználva a jó időt, megyénk valamennyi gazdaságában jól haladnak a tavaszi munkákkal, így van ez a veszprémvarsányi termelőszövetkezetben is, ahol valamennyi ágazatban teljes erővel dolgoznak. Most fejezték be az idei év egyik legnagyobb beruházását, mintegy 110 hektárnyi gyümölcsöst telepítettek. A lázi sertéstelep szomszédságában hatalmas silót építenek, ugyanitt a szárítót energiatakarékosra alakítják át és bővítik a gabonaraktárteret is. Felvételeinken a közös gazdaság egy hétköznapjából villantunk fel néhány mozzanatot. Borbás János képriportja Fiatal gyümölcsösben a fák környékét kapálják az asszonybrigád tagjai- Permetezőgép a dióültetvényben. Átalakítják a szárítót. Az óriási silótér földmunkáit végzik. NAPLÓ - 1983. június 1., szerda -