Napló, 1983. szeptember (Veszprém, 39. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

A Harmónia füzetcsalád a Fűzfői Papírgyár legújabb terméke Néhány hónappal ezelőtt a Fűzfői Papírgyárban hozzálát­tak az új iskolai füzetcsalád, a Harmónia gyártásához. Az ízlé­ses, szép kivitelű füzetek fede­lét az Iparművészeti Főiskolán tervezték. A gyár kollektívája az új termékért alkotói díjban részesült. Az új iskolai füzetek több színben, a korábbinál szebb, ízlésesebb köntösben je­lentek meg.­­Az új termék gyártásához korszerű gépsort vásároltak, amelynek segítségével a most készülő füzetek már nemcsak hazai felhasználásra alkalma­sak, hanem exportra is lehető­ség nyílik. A gyár gépsorairól évente 40 millió iskolai füzet kerül le. Az új gépsor kapaci­tása a mostaninál 50 százalék­kal nagyobb termelést is lehe­tővé tesz. A 24 féle füzetből ál­ló termékcsalád iránt már kül­földről érdeklődnek. Fontos szempont az is, hogy az új ter­mék fogyasztói ára gyakorlati­lag nem emelkedett. A tanévkezdés előtt termé­szetesen óriási volt az érdek­lődés a vásárlók körében az új füzetek iránt. Július 1. óta a Fűzfői Papírgyár már kizárólag az új füzeteket készíti, ám ezek még nem jutottak el az üzle­tekbe, mivel a PIÉRT Nagyke­reskedelmi Vállalat először ter­mészetesen a régi készleteket értékesíti. Ám rövidesen el­fogynak a raktárakból a régi típusú füzetek, s helyüket fel­váltják a szebb, korszerűbb ter­mékek. Vida András Az új gépekkel felszerelt iskolai füzetgyártó üzem. Csomor Lajos gépmester kezében az új füzetkollekció. A gépsorról fóliacsomagolásban kerülnek le a füzetkötegek. A 600 kilós tekercsekből mintegy 8 ezer füzetet készít a modern berendezés. Tétován, magukra hagyva Szakszervezet a csabrendeki termelőszövetkezetben Mintegy fél évtizedes múltja van a szakszervezet tevékeny­ségének a csabrendeki terme­lőszövetkezetben. Létrehozását nemcsak az alkalmazottak nagy száma­­átlagosan ötszáz­ra tehető, s ez lényegesen meghaladja az aktív tsz-ta­­gokét), hanem munkájuk kö­zösségi jelentősége is indokol­ta. A rendeki tsz-ben ugyanis igen sokszínű a kiegészítő te­vékenység.­­ Szeretnénk, ha a szak­­szervezet aktívabb partnere lenne a gazdasági vezetésnek. Kapcsolatunk meglehetősen al­kalmi. A „megkeresés" több­nyire pénzügyi természetű, sőt az anyagi támogatást sem szorgalmazzák kellő eréllyel. Nagyon sok feladat áll ter­melőszövetkezetünk előtt. A gondok, feszültségek csak együttes erőfeszítéssel oldha­tók meg — így vélekedik, így látja dr. Farkas Győző tsz-el­­nök a szakszervezet helyét a közös gazdaságban. Dézsi Lajosné, a szakszerve-­ zeti bizottság pénztárosa az új vezetőségi tagok tapasztalat­lanságával magyarázza, hogy az indulás lendületéhez képest megtorpant a szervezet mun­kája. Izmendi Dánielné, az szb titkára például rövid idő alatt már a harmadik a tit­károk sorában. Családanya, a tsz-ben felelősségteljes mun­kakört tölt be, ráadásul já­ratlan a szakszervezeti mozga­lomban. - Nem mentegetem a szer­vezeti élet gyengeségét - folytatja Dézsi Lajosné - de az is igaz, hogy kevés segít­séget kapunk a MEDOSZ me­gyei irányítóitól. Az októberi vezetőségválasztáson sem vol­tak jelen, utoljára, tudtommal, az év eleji zárszámadó közgyű­lésen képviseltették magukat. Pedig nagyon ránk férne a jártasabbak módszertani segít­sége. Szavaiból kitűnik, számára is kellemetlen, hogy a munkájá­ról szóló önelszámolás igen­csak kurtára sikeredne. Ha­sonló hangnemben vélekedik a szakszervezeti életről Kalmár János, a vasipari üzem gépla­katosa, az szb elnöke is. - Az alkalmazottaknak alig egy­harmada szakszervezeti tag - mondja Kalmár János. - Nemhogy emelkedne a szerve­zettség, igen sokan kiléptek. Azt tartják, minek csak a tagdíjat fizetni... Az aktivistákkal való beszél­getés mindenekelőtt a szerve­zeti élet hiányát jelzi. Persze szóba kerül, hogy eljártak a munkaruhák dolgában, egy-egy hangulatos kirándulást szer­veztek, most éppen a tanév­kezdés előtti segélyezés van napirenden... (Ez utóbbihoz­ kevés pénze van a szervezet­nek, de érthetetlen módon anyagiakat fordítanak a sport­­verseny helyezettjeinek díjazá­sára.) Újra a szervezeti élet érde­mibb része kerül terítékre. El­hangzott, hogy korábban (ez az ismételt „korábban" hivat­kozás a szervezet tevékenysé­ge kezdeteire vonatkozik) az szb ülésein részt vettek a gazdaság felelős vezetői , közben elhamvadtak a gazdag tájékozódást adó közös ta­nácskozások. Felker Ottó la­katos megjegyzi: korábban a szakszervezeti vezetőség és a bizalmiak rendszeresen össze­jöttek, szót váltottak — hiá­nyoznak ezek a találkozók. — Az idén még nem is volt bi­zalmi értekezlet — mondja Fel­ker Ottó, aki maga is bizal­mi. Nemrégiben amolyan spon­tán röpgyűlést tartottak a vasipari üzem szinte kivétel nélkül alkalmazottakból álló dolgozói. A rövid találkozón az volt a téma, hogy miképpen lehetne a munkaidő jobb ki­használását összekötni az ösz­tönzőbb bérezéssel. Kérdés: to­vább jutott-e az ott felvetett gondolat? A munka elismerésében a tsz vezetősége nem úgy kate­gorizál, hogy ki szövetkezeti tag és ki alkalmazott — sze­mélyes rangot a teljesítmény ad. Az alkalmazottak közérze­tét azonban nagyban befolyá­solja a szakszervezet tétovasá­­ga, pedig az stb, sőt a bizal­miak jóakaratában nincs hi­ány. A megválasztott tisztségvi­selők nemcsak tapasztalatlan­ságuk miatt vannak nehéz hely­zetben. Az alkalmazottak (a le­hetséges szakszervezeti tagok) kis létszámú, szórt munkahelye­ken dolgoznak, ráadásul sok településről járnak be — még­sem lehet, nem is akarnak, a jelenlegi helyzetbe beletörőd­ni. Ottjártunk idején — szeren­csés egybeesés — közölte a tsz elnöke az szb pénztárosával, hogy úgy mint eddig, az idén is folyósítják a szakszervezet számára a megszavazott 10 ezer forintot. Persze, hogy so­kat jelent az anyagi támoga­tás, de nemcsak pénz kell a szervezeti élethez. Figyelemre méltó rendeki tapasztalat, hogy a bizalmiak, a szakszervezeti tagság részéről nem türelmet­lenség, hanem igenis bizalom nyilvánul meg az szb iránt. Bi­zalom és várakozás, annak tu­data, hogy 130-valahányan tag­jai a szakszervezetnek, de akár ötszázan is lehetnének szerve­zett dolgozók. Ez az év nemcsak az aszály, a k közgazdasági feltételek szi­gorúbb volta miatt is kemény próbatétel a termelőszövetkeze­tek számára. Ez a helyzet min­den építő-jobbító erőt csata­sorba szólít. Ha a tsz vezető­sége (a gazdasági, meg a mozgalmi is együtt) elébe megy az alkalmazottak szervezeté­nek, ha a szakszervezet maga is kezdeményez, támogatóan mögötte a MÉDOSZ megyei bi­zottságával — nem érezheti magát perifériára szorultnak félezer ember. A változásra adottak a körül­mények Csabrendeken, az Egyetértés Termelőszövetkezet­ben. Túras Lajos Tapolca és vidéke Ahol az áfész viszi a prímet A Tapolca és Vidéke Áfész abban a helyzetben van - s hogy ez szerencsés-e vagy sem, a lényegen nem változtat -, hogy a város és a környe­ző 48 település kereskedelmi és vendéglátóipari ellátásának, s ugyanott a lakossági szol­gáltatásoknak is az oroszlán­­részét végzi. E területen jelen­leg 46 ezer ember él, dolgo­zik. A szövetkezet a múlt esz­tendőben Tapolcán és majd félszáz településen - ide tar­tozik Balatonedericstől Zán­káig 11 Balaton-parti helység is - a 176 kereskedelmi és vendéglátó egységben 843,5 millió forintos forgalmat bo­nyolított le az­ 1981-ben elért 776, illetve az 1982-re tervezett 825 millió forinttal szemben. A nyári szezonokban a már említett tóparti települése­ken, de a magyar tenger kö­zelsége miatt Tapolcán is megfeszített és aránytalanul nagy munkát kíván a nagyszá­mú üdülő, és a tekintélyes tu­ristaforgalom a szövetkezet dolgozóitól. Emiatt - no meg a kereskedelem közismert ke­reseti lehetőségei miatt — fő­leg csak a nyári szezonban nyitva tartó boltjaik létszám­­hiánnyal küzdenek. Veszprém megyén belül ipar­ban viszonylag szegény a ta­polcai járás, de kisközségei ennek ellenére jól ellátottak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a településeken ABC-k, élelmiszer- és vegyes­boltok, éttermek, büfék és ital­boltok vannak a lélekszám függvényében, s vendéglátó­­hely mindössze néhány egé­szen kicsi településre nem jutott, azaz ott nem életképes, ott nem tartható fenn. Az áfész tevékenységének oroszlánrészét a bolti kiskeres­kedelem jelenti, ezen belül is a városban lévő Tapolca Áru­ház és a szaküzlethálózat. De van TÜZÉP-telepe Badacsony­tomajon és Révfülöpön, gáz­­cseretelepet pedig Tomajon és Révfülöpön tart fenn. Ott, ahol nincs gázcseretelep, oda a hét meghatározott napján kiszál­lítja a szövetkezet gépkocsija a palackokat. A szolgáltatásokhoz tartozik még a két szeszfőzde Lesence- és Badacsonytomajon. Ezenkí­vül 25 községben biztosítanak tagjaik, s a lakosság állatai­nak folyamatos tápellátást. Nem jelentéktelen, sőt pon­tosan az iparosodási hátrány­ból származóan nagyon is je­lentős a Tapolca és Vidéke Áfész termeltetési és felvásár­lási tevékenysége, amelynek keretében nagy mennyiségű bab, mandula, dió és gyü­mölcsök — őszibarack és szőlő — kerül a tapolcai és edericsi központosított felvásárlótelep­re a környező községekből. A szövetkezet ugyanakkor vala­mennyi élelmiszerboltját kije­lölte felvásárlásra, ahol a ter­melők az igények szerint érté­kesíthetik áruikat. Az áfész idei első félévi for­galma a terv szerint alakul, bár 10 millióval több is lehe­tett volna, de a szőlőtermelők az új rendelet jogosságát el­ismerve ennyivel kevesebb ér­tékű cukrot vásároltak, mivel a must cukrozása büntetendő cselekmény. Az 1983. évi for­galom várhatóan 893 millió fo­rint lesz, amely a tavalyi tény­leges teljesítést 6 százalékkal múlja felül. Jól sikerült a kedvezményes nyári vásár is, amely már a „félidőben" 15 százalékkal több forgalmat hozott, mint a tavalyi. A Tapolca Áruház a vásár ideje alatt kitelepült a zánkai művelődési házba, ahol 3 nap alatt csaknem 400 ezer forint értékű olcsó árut adtak el. A szövetkezet ezen túlme­nően is rendszeresen rendez árengedményes akciókat, ame­lyek részben saját, részben központi kezdeményezéshez csatlakoznak. Ilyen címen az idén a Tapolca­­és Vidéke Áfész több mint 7 millió fo­rintot juttat vissza vásárlói­nak. A szövetkezet fontos felada­tának tekinti a bolthálózat ed­dig elért technikai színvona­lának megtartását — felújítá­sokkal —, illetve növelését, új egységek építését, s a meglé­vők korszerűsítését. A közel­múltban fejeződött be öt hely­ségben — Badacsonytördemi­­cen, Köveskálon, Balatoncsi­­csón, Balatonszepezden és Tapolcán néhány bolt és ven­déglő korszerűsítése, felújítása. Folyamatban van a Tapolca Áruház berendezésének kor­szerűsítése, a könyvesbolt fel­újítása és ugyanilyen felújítá­son esik át a kővágóörsi élel­miszerbolt is. B. J. Szakmai tanácsadás a nagyüzemi állattartóknak Tovább bővíti együttműkö­dését a debreceni Biogál Gyógyszergyár és az NSZK- beli Salvana cég. A partnerek a Medimpex közvetítésével né­hány éve kezdték meg a nagy­üzemi sertés- és marhate­nyésztés korszerű tápanyagai­nak közös gyártását. Az NSZK- beli céggel kötött együttmű­ködés lehetővé tette, hogy a tápanyagok importja helyett megteremtsék a hazai gyártás feltételeit. A magyarországi termeléshez szükséges ható­anyagokat az NSZK-beli cég szállítja. A tápanyagok - helyes fel­­használás esetén - jelentősen hozzájárulnak a takarmányo­zási költségek csökkentéséhez. A gyártók szakmai tanács­adással is segíteni kívánják a felhasználók munkáját. Szep­tember 7-én és 8-án az érté­kes hozamnövelő anyagok - a Biogál-Salvana tápkeverék és a prenix - leghatékonyabb al­kalmazásáról szakmai tanács­adást rendeznek Budapesten, a Hilton szállóban. Kedvezőbb műszaki feltételek a bányászatban A műszaki fejlesztés, a kor­szerűsítések nyomán egyre ja­vulnak a bányászok munkakö­rülményei, biztonságos munka­végzésük feltételei. A mélyművelésű szénbá­nyákban ma már a fövesztés csaknem 70 százalékát gép­pel végzik, a szállítást szinte teljes egészében, a rakodást pedig több mint 80 százalék­ban gépesítették. A műszaki fejlődés egyben megalapozta a termelés növelésének lehe­tőségét is. Az utóbbi két-há­­rom évben mintegy 10 száza­lékkal nőtt a szénbányászat­ban a termelékenység, bár a bányászok még így is csak túlmunka árán tudják kielégí­teni az igényeket. Ezen a mun­ka jobb szervezésével, a vá­gathajtási technológiák fej­lesztésével, a kiszolgáló és já­rulékos munkafolyamatok to­vábbi gépesítésével kívánnak változtatni. A szénbányászati vállalatok évente összesen 3,5—3,7 milli­árd forint fejlesztési forrással gazdálkodnak. Az MTI tudósí­tói néhány bányavállalatnál arról tájékozódtak, hogy ebből az összegből milyen fontosabb fejlesztési feladatokat oldanak meg az idén. NAPLÓ - 1983. szepter­­1 r 3

Next