Napló, 1983. november (Veszprém, 39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
Egy kitüntetett vallomása: „Bejárjuk az egész országot...” Prológus - bevezető helyett. Paulik Imre, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat bakonyi körzetének vájára a zárkózottabb, nehezebben megnyilatkozók közé tartozik. Lassan felengedő, a szót is „drágán méri". Számára az időigencsak fontos. Mert ha a perceket elszalasztja, akkor órákat veszít. Amiket szerintem már lehetetlen visszhúzni, kihasználni. Ezért fogja rövid pórázra a mondandóját. És azért is mert siet. Hétfőn különösen, hiszen a BÁV bakonyi körzete IV-es, várpalotai üzemvezetőségének dolgozója, a négy tagú „Arany János szocialista brigád” vezetője, s ez a kollektíva utazó legénység. Folyton Várpalotától távol, az ország különböző részén dolgozik. S hétfőn korán indul. Ezért egyeztünk meg a „hajnali randevúban", meg a tömör dialógusokban, párbeszédekben, gyors kérdés-felelet formában. Első dialóg: az életútról A körzet vezetője, Czintula Gyula előzőleg elmondta, hogy Paulik Imre már 12 éve dolgozik az aknamélyítő vállalatnál. És előtte? — Várpalotán, a szénbányánál. Az Ernő-mezőben. — Oda hogyan került? — kérdem a brigádvezetőt. — Várpalotán, a harmadik kerületben, vagyis Inotán születtem 1933-ban. Édesapám bányász volt, itt dolgozott a Ferenc-aknán. Követtem az útját, csillés lettem. Innen a Fejér megyei Bauxitbánya Vállalathoz mentem segédvásárnak. Aztán következett a katonai szolgálat, amelynek második évét már bányászként teljesítettem, Kincsesbányán. — Innen, úgy tudom újra Várpalotára. Miért? — Mert 1953-ban megházasodtam. Feleségem a Péti Nitrogénműveknél dolgozott. Aztán emiatt csak 1956-ig bírtam a távollétet. Hazajöttem a szénbányához. — Aztán a szenet felcserélte az aknamélyítéssel. Miért? — Hívtak, meg nem is nagyon láttunk nagy jövőt. Az olaj, meg a földgáz miatt. Visszaszorították a szenet. — És az itteni munka? Nem volt idegen? — A bányánál is hasonlót végeztem. Rokonszakma. Ami új volt, azt a társak, a barátok, az üzem műszaki vezetői segítségével hamar megtanultam. — Megérte? — Úgy gondolom, hogy igennel felelhetek. Megtaláltam a helyemet is, a számításomat is. És végeredményben: bányász voltam és az is maradtam . ... Második dialóg: a munkáról Hétfőn indul, pénteken érkezik. A munkahely? ... Éppen ott táboroznak le, ahol a nagy, MOBA-típusú szennyvízátemelő aknákat kell elkészíteni. — Bányász, aknamélyítő és mégsem bányamunkát végez? — A feladat jellege hasonló: aknamélyítés. És nagyon fontos. Mondjam, hogy az alagút, vagy a metró sem bánya, s mégis országos érdek a fontossága? Ilyen jellegű a MOBA-aknák láncolata is. Egyegy hatalmas területen a csatornahálózat összegyűjti a szenyvizet és az a MOBA átemelők segítségével a tisztító létesítményekbe jut. — Hol, merre? — Itt a közelben is. Balatonfűzfőnél épült a hatalmas szennyvíztisztító. Almádi, Kertese, Fűzfő stb. térségében a hálózat, a rendszer összegyűjti a szennyvizet, az átemelők segítségével a fűzfőgyártelep szomszédságában épült tisztító létesítményekbe juttatják. Innen nem a Balatonba, hanem a Séd, valamint a Nádor csatornaútján a Sióba jut. Tehát még a tisztított víz sem szenynyezi a tavat. Egészségügyi és természetvédelmi, környezetóvó jelentőségét talán most még fel sem mérhetjük igazán. És ezt is mi építettük, együtt a DAVIÉP-pel. — Ehhez hasonlókat még hol? — Az országban sokfelé. Elsorolni sem könnyű. Nem sorrendben, csak úgy emlékezetből mondom a jelentősebbeket. Pápa, Szombathely, Győr, Balatonfűzfő, Fonyód, Aliga, Balatonfüred, aztán Miskolc, Debrecen, Szeged környéke, Kőszeg, Dudar, Balinka, Zirc, Bodajk, Ajka, Tapolca, Várpalota. És még hány helyen dolgoztam. Bejártam az egész országot . .. — Otthontól, családtól távol, napokra, hetekre. Nem fárasztó ez? — Persze, hogy fárasztó, de ilyen a munka jellege. Az aknamélyítőké mindig is ilyen volt. Benne van a nevünkben, a baráthőr szóban is: vándorlók. Oda vándorolnak, ahol a feladatot teljesíteni kell. Ha egy helyen már egy hónapig dolgozunk, az ritkaság. Igyekszünk mielőbb befejezni. Mert ebből van a teljesítmény, a siker, a pénz. — Apropó: teljesítmény. Mennyi volt legutóbb ? — Ez év első félévében már a 21. aknánál tartunk. A mi kollektívánk 173 métert hajtott ki és 6 millió 182 ezer forintot „termelt”. A harmadik dialóg: a családról A család a dolgozó „hátországa” ebben a sikerben jelentős, jóformán meghatározó tényező. — Feleségem nyugdíjas már, s a gyerekek is felnőttek, így a helyzet lényegesen könnyebb lett a korábbinál. Fiam szobafestő-mázoló a várpalotai Jó Szerencsét Termelőszövetkezetnél. Brigádvezető. Leányom a TÜZÉP-nél, férje az Inotai Alumíniumkohónál dolgozik, a menyem pedig szülési szabadságon van. — És az unokák? — Négy. . . Szépen beosztva, két fiú, két leány. Pénteken, amikor megjövök, várnak is, mikor megyek hozzájuk? Vagy ők jönnek. Az új házba ... — Ezt hogyan érti? — Volt Inotán egy régi ház, apai örökség, de „megrokkant”. Helyette, öt éve, egy másik házat építettünk. A költségek, kiadások szép összegekre rúgtak. De nem panaszkodunk, volt miből kifizetni. Havi átlagban a kereset kilencezer körüli, bányásznapkor a hűségjutalom is eléri a húszezret. És persze jött egy kis pénz a különféle megbecsülés révén is. Jutalom, kitüntetés stb. Szenes koromban is voltam kiváló dolgozó, az aknamélyítőknél sem feledkeztek meg rólam. Ez évben, a bányásznapon sem. Ott voltam a listán ... - A legrangosabbat kapta, a „Kiváló bányász" fokozatot. - Miért is tagadnám, így van. Tízezerrel.. . Van is helye, még a háznál is, bútorra, miegyebekre. * Epilógus... Az „Arany János" aranykoszorús szocialista brigádot szorgalmáért, pontosságáért, lelkiismeretes munkájáért, helytállásáért sokan dicsérik. S nem is alaptalanul. — 1982 nyarán a Balaton térségében dolgoztak — mondja Czintula Gyula. — Este 7 óra után érkeztem hozzájuk, váratlanul. Javában tették, amit kellett. Amíg az időjárás, meg a fény engedte. — Az anyagellátás, az irányítás jó, az üzemvezetőség sokat segít — mondja Paulik Imre. — Nemrég kaptunk egy jó gépet, egy francia gyártmányú Poclain P-75-öst, ötmillió forint egy ilyen, devizában. Előnye, hogy 9,5 méterig tud aknát építeni. Ki is használjuk majd. Tavaly 27 MOBA készült. Az idén, hacsak valami nem jön közbe, a 30 is sikerül. Az új rekord nem rajtunk fog múlni, így igaz... És akkor sem lesz nagyobb „baj", ha netán túlteljesítik. Kiválóakhoz illően .. . S. Nagy Sándor • Ezek az új lakótelepi tapolcai házak nem bauxitbetonból épültek, létüket mégis a bauxit alapozta meg Tapolca fejlődésének, szépülésének, az ott élő emberek gyarapodásának is fő forrása nemzeti kincsünk, a bauxit Százak, ezrek keresik kenyerüket a bauxitbánya vállalatnál, s élvezik az otthonteremtéshez nyújtott segítségüket De a városképet, az egész település arculatát is jelentősen meghatározza, hogy Tapolca a bauxitbányászat megyei központjává vált. Fotó: A HP. Az Y hurok lakói egyre jobban otthonuknak érzik Tapolcát A bányavállalat központja Új lakótelep, új életforma Gazdaságpolitikai jegyzetek Lehet egy kicsivel jobb? „Már megint egy átszervezést sóhajtanak fel ilyenkor, vagyis amikor hírét veszik valamely vállalat, intézmény átalakításának, a megszokott hivatali utak átrendezésének. A sóhajok mögött rendszerint nemcsak a szokatlanság miatti kényelmetlenség rejtőzik, hanemmert kimondva, vagy kimondatlanul ■ rendszerint mindannyiunkban felmerül a kérdés: vajon érdemes, értelmes, szükséges volt-e az átszervezés? Példák sokaságát hozhatnánk a közelmúltból is. Legutóbb a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási intézményeket szervezték át a megyénkben, s bizony alapos munkát végeztek, sok tábla lekerült az irodaházak faláról, csupán egy új cégjelzést szögeztek lel helyettük megyei Állategészségügyi és Ellenőrző Állomás. Az eddigi öt, félig hatósági, félig pedig szolgáltatásokat ellátó szervezetből egy hatóság alakult s a többi ezután szolgáltatóegységként kiván talpon maradni. Ezzel tiszta vizet öntötteka pohárba, a hatósági jogköröket elvonták a szolgáltatóktól. Valami hasonló történt a megyei közúti igazgatóságok átszervezésekor is, szétválasztották a vállalati gazdálkodási feladatokat, ahatósági ügyintézéstől. Mindez igazolja, hogy az átszervezés valóban értelmes, s szükséges volt. A vállalatok, intézmények körében is gyakori az átszervezés, főként az önállóság fokozottabb érvényesítése miatt. Ám arról soha sem szabad megfeledkezni, hogyennek az önállóságnak is akkor van létjogosultsága,haa munkát, a vállalt feladatot jobban, vagy legalábbis egy kicsit jobban ellátják. Több nagy vállalattól kiváltak megyénkben a korábban hozzájuk tartozó üzemek, sa tapasztalatok szerint úgy látszik, hogy nemcsak kicsivel, de alapvetően jobban, hatékonyabban dolgoznak. Az ő példájuk kell, hogy mérvadó legyen minden további átszervezéskor, mert azt különösen napjainkban nem engedhetjükmeg, hogy a „sorok" felborítása, az átszervezés csupán egy-egy probléma megoldásának elodázását jelentse. Baj van a vezetéssel? Népi ellenőrök jelentek meg napjainkban több megyei vállalat, szövetkezet, intézmény központjaiban, munkahelyein. Vizsgálódásuk nyomán nem egy helyen felvetődött a kérdés: baj van a vezetéssel? A népi ellenőrök ugyanis arról gyűjtöttek, gyűjtenek tapasztalatokat, hogy vajon miként terjedtek, terjednek el megyénkben a korszerű irányítási és szervezési módszerek. Az országos körű vizsgálat célja, elsősorban az, hogy megállapítsa a termelővállalatok, szövetkezetek irányítása, belső szervezeti rendje miként alkalmazkodik a megnövekedett követelményekhez, lépést tart-e a korszerű vezetési ismeretek fejlődésével. A népi ellenőrök tíz állami vállalatnál ,négy ipari szövetkezetnél és kilenc termelőszövetkezetnél igyekeznek megismerkedni a belső irányítás helyzetét meghatározó tényezőkkel, a vezetői munkamegosztás rendszerével,a termelésszervezési technológia összhangjával a felelősségi és döntési rendszerrel, az egyszemélyi és kollektív felelősség érvényesülésével, támegújulási készséggel, az érdekeltségi rendszerrel, a szervezettséggel, a demokratikus fórumok munkájával, hogy csak a legjelentősebb területeket említsük. De korántsem azért, hogy valamilyenelmarasztaló, felelősségrevonó megállapításokattegyenek az érintett gazdálkodó szervek irányítását, vezetését illetően. Hiszen a növekvő követelmények, a gazdasági élet ellentmondásai számtalan feladat, nehézség és gond eléállítják a vezetőket. A népi ellenőrző vizsgálat korántsem kívánja tehát vizsgálataival a gondok számát szaporítani. Nem azért szállnak ki a vizsgálati „minta" helyszíneire,mert gond van ,az ottani vezetéssel, hanem mert az általános tapasztalatokhoz gyűjthető konkrétumokkal segíteni, erősíteni kívánják többek között éppen az ellenőrzött gazdálkodó egységek vezetését. S ahol értik ezt, otta tapasztalatok gazdag tárházára tehetnek szert, a felelősségteljes munkát vállaló népi ellenőrök, ahol nem, ott meglehet tényleg új ismereteket szerezhetnek ahhoz, hogy mégiscsak baj van a vezetéssel. Vámmentes tapasztalatok? Statisztikai jelentésekből egyértelműen tükröződik, hogy a szövetkezeti ágazat rendszerint nagyobb ütemben fejlődik mint a minisztériumi ipar, kereskedelem. Az is nyílt titok, hogy ennek forrása többek között a nagyobb rugalmasság, a gyorsabb reagáló készség. Szövetkezeteink, legyenek azok ipariak, vagymezőgazdaságiak, nem röstellnek tanulni a jobbaktól, hasznosítani a szerzett tapasztalatokat. S ez utóbbiakért gyakorta megye, s országhatárokat is átlépnek. A közelmúltban a Veszprém Járási Építőipari Szövetkezet vezetői az EUROCOM Külkereskedelmi Képviselet RT közvetítésével a szomszédos Ausztriában jártak, hogy különböző szigetelő, tetőfedő és festőanyagok felhasználásáról szerezzenek tapasztalatokat. Méghozzá azoktól, akik ezeket gyártják, sőt mi több referenciaként kipróbálásra át is adják a veszprémieknek. A megyeszékhely történelmi várnegyedének rekonstrukciós munkáinál már több alkalommal is hasznosították a szövetkezetiek az osztrák partner jó minőségű és élőmunka megtakarítással járó anyagait. Hogy még gazdaságosabban dolgozhassanak e termékekkel, keresték a közvetlen tapasztalatcsere lehetőségét is. i S aki keres, az talál. A vámmentes tapasztalatcsere olyannyira sikerült, hogy több termék hazai gyártásában is megegyeztek. Méghozzá egy ugyancsak megyei szövetkezet bekapcsolásával. Ausztriában és Nyugat- Németországban jártak a veszprémi Dózsa Termelőszövetkezet vezetői is az elmúlt hetekben, hogy szemügyre vegyék a „kihelyezett" dolgozóik által végzett munkát, no és természetesen az ottani élet- és munkakörülményeket. A helyszíni bejárás újabb üzleti megállapodásokat is közelbe hozott. Olyanokat, amelyekkel további anyagi eszközöket biztosíthatnak az alaptevékenység gazdaságosságának növeléséhez. Nem vetettek ki vámot a vaszari Hunyadi Termelőszövetkezet vezetőinek újonnan szerzett és kivitt ismereteire sem. Ugyanis ők nemcsak hasznosítható tapasztalatokat hoztak a közelmúltban a bulgáriai Haszkovó megyéből, hanem oda, a testvérmegyeiek által nagyra értékelt munkamódszereket, ötleteket is vittek. S a két szövetkezet között ez által is erősödő kapcsolat nyilvánvalóan igazolja majd: ez is hasznos befektetés. Andrássy Antal NAPLÓ - 1983. november 1., kedd -3