Napló, 1983. december (Veszprém, 39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-01 / 283. szám
Energiatakarálssás gpM-és épíőanyag-iparhoz! Az EVM építő- és építőanyag-ipari vállalatainak előzetes jelzése szerint az idén előirányzott 3,5 helyett 5 százalékkal csökkentették a fajlagos energiafelhasználást, így várhatóan csaknem 80 ezer tonna olajjal egyenértékű energiahordozót takarítanak meg, majdnem 24 ezer tonnával többet a tervben számítottnál. Az építőipari vállalatok különösen nagy gondot fordítottak a télen végzett munkák ésszerű energiafelhasználására. Úgy ütemezték a munkát, hogy télen már lehetőleg a létesítmények végleges kazánjaival és ne gyenge hatásfokú ideiglenes berendezésekkel szolgáltassanak meleget a szakipari és szerelési munkákhoz. Jobban ügyeltek az épületek nyílásainak lezárására is, hogy ne szökhessen meg a meleg. Főként szervezési intézkedésekkel csökkentették az emelő- és szállítógépek üresjáratait. Az építőanyag-ipar 2,3 százalékkal bővítette termelését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejeződött mintegy 20 energiaracionalizálási beruházással évente 10 ezer tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek több gyáregységében mintegy 50 millió forintos befektetéssel a friss betontermékek gőzölését automatizálta, s ezzel megszüntette az energiaveszteséget. A Salgótarjáni Üveggyárban a füstgáz melegét hasznosították melegvíz-szolgáltatásra, fűtésre. E korszerű műszaki megoldás átvétele iránt már több KGST-ország is érdeklődik. Az építőanyag-ipari üzemek az értékes energiahordozókról, elsősorban a fűtőolajról sok esetben olcsóbb tüzelőanyagok felhasználására tértek át, így Vácon ez év januárja óta a Dunai Cement- és, Mészmű klinkerégető forgókemencéjét fűtőolaj helyett földgázzal fűtik, s ezzel évente 60—70 ezer tonna olajat pótolnak. A mátraderecskei és a bátaszéki téglagyárban is áttértek a földgázfűtésre, amellyel évi 15 ezer tonna olajat helyettesítenek. A téglaipar a jó minőségű szenet adó bányákkal karöltve kísérleteket folytat annak érdekében, hogy a földgáztüzelésnél is gazdaságosabb módon, szénportüzeléssel állítsa elő termékeit. Ezen kívül az építőanyag-ipari vállalatok újabb veszteségfeltáró vizsgálatokkal kutatják fel az anyag- és energiamegtakarítás további tartalékait. Nagyobb hozamokat tervez az IKR A jövő évi tervek teljesítésének megalapozására az idén 1,2 milliárd forint értékű gépet vásárolt a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat, az IKR. Ez az összeg lényegesen több, mint amennyit eredetileg terveztek. A gépi beruházási programot azért tudta túlteljesíteni a közös vállalat, mert a taggazdaságok egy része saját fejlesztési forrásaiból együttesen 180 millió forintot ideiglenesen átengedett részére, jövőre pedig ennek csaknem a kétszeresével, 300 millió forinttal segíti a közös vállalat beruházási programjának megvalósítását. Mindez jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy az idei aszály okozta terméskiesést a hatodik ötéves terv végéig pótolhassák a gazdaságok. Jövőre az IKR újabb 46 000 hektárt von be az iparszerű gabonatermelési programba. Ha sikerül elérni a hektáronkénti 5 tonnás őszibúza hozamot, akkor 1984-ben az IKR már 2,6 millió tonnával járul hozzá az országos gabonaprogram teljesítéséhez. Ez az országos terv mintegy egyötöde. Az új tervek azt bizonyítják, hogy az idei aszály nem késztette a vállalatot sem visszalépésre, sem megtorpanásra, sőt megalakulása óta most tervezi az eddigi legmagasabb hozamok elérését. Az aszály tanulságait természetesen elemezték, s minden taggazdaságban a korábbinál nagyobb gondot fordítanak az egész szántóterületet átfogó, a vízmegőrző- és csapadéktároló képességet növelő talajművelési rendszer alkalmazására. A közös vállalat az eddiginél több hozamfokozó anyagot bocsát taggazdaságai rendelkezésére, s az ígéretes fajtaszelekciós kísérletek alapján jövőre az aszályt jobban tűrő kukoricahibrideket és kalászosgabonafajtákat vonnak be a termelésbe. A jövő évi termelés feltételeinek megteremtésével párhuzamosan hozzákezdtek a következő éveket megalapozó újabb fejlesztésekhez, kísérletekhez is. Magánépítkezők szemének kedves látvány az Ajka és Vidéke Afész kertai betonüzeme, ahol a családi házak építéséhez szükséges különféle béléstesteket, fedőlapokat is gyártanak. Az egyéni építkezések megélénkülését bizonyítják Guttman Károly műszaki vezető szavai is, miszerint nem tudnának annyi béléstestet készíteni, amennyit el ne vinnének. Pedig a két éve beszerzett korszerű, vibrációs, önjáró nyugatnémet gyártóberendezéssel idén másfélszer annyi fös fémbélést készítenek, mint tavaly. Összesen körülbelül egymillió darabot. Ez a legnagyobb volumenű és legfontosabb termékük, de ezenkívül még mintegy 80-90 féle küönféle gyártmány készül az üzemben. Betoncsövek, a közműépítkezésekhez nélkülözheetlen aknanyílások, áthidaló gerendák, térburkoló betonlapok. Az üzem új terméke a klaszterform tér- és útburkoló domtégla. Jövőbeni üzemszerű gyártásához valószínűleg tövbbi vibrációs sajtológépet ferez be a betonüzem, ahol már a téti üzemelésre álltak it, zárt csarnokba telepítve a ermelést. Betonetemek Kertára! Pár száz darab a kertai betonüzem keresett békéstestjeiből. Idén egymillió darabot gyártottak belőle - másfélszeresét a tavalyinak -, mégis kevésnek bizonyul. féfi munkára készítik elő az oszlopgyártó fémsalefonokat. Fotó: Péterfay Endre Egységrakomány kialakításával, raklap alkalmazásával egyszerűsítik, gyorsítják a födémbéléstestek kiszállítását. Találkozó a „tölpazlásná!" Sokat és sokszor beszélünk a nyílt várospolitikáról, a lakossággal való őszinte párbeszédről. Veszprémben erre épp a napokban adódott jó példa, egy úgynevezett „kertháború" ürügyén, amely sokakat érint. Valójában mi is ez a „kertháború", s hogy végződött a „csata"? Erről lesz szó az alábbiakban. A városi tanács évekkel ezelőtt kisajátított a veszprémi Dózsa termelőszövetkezettől egy jókora földdarabot, (a város déli szélén). Erre a területre épült fel az úgynevezett Komarov utcai garázstelep. A garázsok és a városszéli házak közt azonban parlagon maradt egy körülbelül két hektáros terület, mely a tervek szerint játszótér lett volna. De nem lett... Azért mert a terület felett nagyfeszültségű villanyvezeték van (négy helyen is átszeli e földdarabot), s itt játszóteret létesíteni életveszélyes. Nincs tervező és műszaki szakember, aki ehhez a nevét, engedélyét adná. A tanács ezután gondolkodott e földterület hasznosításán, s felmerült: kiskerteket kellene létrehozni, bérbeadni igényüket bejelentő lakosoknak. Igen ám, csakhogy a lakosok elébe mentek a dolgoknak, s előbb csak a garázstulajdonosok, majd sokan mások kiskerteket alakítottak ki, művelni kezdték a parlagföldet. A terület más részén pedig szeméttelep kezdett kialakulni, a közeli építkezésekről ide hordták a törmeléket. Felmerülhet a kérdés: mi hát a baj, miért van „kertháború", hiszen találkozott a lakosság és a tanács elképzelése. Igen, találkozott, csak a megoldás módja okozta a gondot. Az engedély nélküli, mondhatni önkényes földfoglalások jó tíz éve kezdődtek már, s azóta e területen elképesztő káosz alakult ki. Össze-vissza, minden rendszer és elképzelés nélkül hasítottak ki emberek földdarabot (mint a hajdani szűzföldfoglalók), s van itt már mindenféle formájú, alakú kert, „birtok" minigyümölcsös... stb. Többen kerítéseket emeltek a „birtokhoz", fákat ültettek (kifejezetten tilos, az említett vezeték miatt), vannak akik már locsolnak, amely szintén tilos, megint csak a veszélyes vezeték miatt. Nos, mára a helyzet tarthatatlanná vált! A tanács a közelmúltban több hirdetést adott fel a Naplóban, hogy fejezzék be a kertek művelését, szedjék fel a kerítéseket az önkényes földfoglalók, mert beszántják az egész területet. Erre tört ki a „háború" . .. Találgatások és rémhírek röppentek fel, zúgott a tömeg, a felhívásnak nem tettek eleget. A tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályán egymásnak adták a kilincset az érdekeltek, deputációt menesztettek illetékes helyekre, csüngtek a telefonok ... Pedig — s ez a lényeg — a kertet senki sem akarta elvenni a szorgos állampolgároktól, csak rendet akar a tanács. S ez természetes is, hiszen a fennálló helyzet tarthatatlan. A kedélyek a héten, pontosan hétfőn csillapodtak le. E nap délutánjára ankétot szervezett a tanács említett osztálya, s az érdekeltek mondhatni zsúfolásig megtöltötték a nagy tanácstermet. Ha summázni akarnánk a tanácsnak és az érdekelt lakosoknak e párbeszédét, azt lehetne írni: kezdetben feszült hangulat (némi indulattal is keverve), majd fokozatos megnyugvás, végül a legteljesebb egyetértés. Ám azért ne intézzük el ennyivel e lakossági fórumot, mert több tanulsággal is szolgál. Horváth L.ásztó, a tanács termelés- és ellátás-felügyeleti osztályának vezetője így vélekedett: „Humánusan és méltányosan akarunk eljárni, nem pedig szabálysértéssel fenyegetőzni. Kérjük önöket, segítsenek, kik azok, akik nem hajlandók eltávolítani a kerítést, mert sokuk nevét nem tudjuk, s győzzék meg őket: helytelen, amit tesznek, mindenkivel úgymond „kiszúrnak". Ha ugyanis az őszi mélyszántást nem lehet elvégezni, akkor ott jövőre nem művelhet senki sem földet, annál is inkább, mert akkor csak tavaszszal kezdheti a földhivatal a felmérést, a mérnökök a telekkialakításokat és az úthálózat tervezését. Néhányan így több száz ember telekhez jutását akadályozzák meg. Mert hiszen a beszántás után mindenki kapott kertnyi földdarabot (valószínűen úgy 60—80 négyzetméternyit), de egységes rendezőelv, határozott koncepció alapján. Előnyben részesülnek a „földosztásnál" azok, akiknek a szociális helyzete ezt indokolja, s azon vállalatok dolgozói, melyek a legtöbbet tesznek a városért, társadalmi munkában. (Megjegyezzük — további félreértések elkerülése végett —, hogy a garázsok előtt és mögött 30 méterig nem szántanak, csak az ezen kívül eső területet.) Horváth László azzal zárta mondandóját, hogy e probléma mögött emberek vannak, s nem „csak" egy ügy, ügyirat. Ez a tanács alapállása a rendezést illetően, tehát a humánus, méltányos megoldás. Nem akarnak büntetni, mert meggyőződésük, hogy a lakossággal meghányva-vetve a dolgot, bölcs és egyetértő döntésre lehet jutni. Ő így is történt! Jobb, ha a sok felszólaló közül idézünk néhányat, bizonyságul: tehet az emberekkel beszélni, megnyugtatni és hatni rájuk, ha... Ha őszintén és becsülettel kiállnak eléjük, s érzik: a hivatal és ők valójában egyet, a közös jót akarják! Vélemények: „Reális a tanács elképzelése, nagyon is ideje már, hogy itt rend legyen. Ez a mi érdekünk is. Nekem is van ott kerítésem, s most, hogy tudom, mi újság, holnap már ki is szedem az oszlopokat. . ." „A tanács adja meg azt a lehetőséget, hogy aki eddig egy területet művelt — azt műtrágyázta, gondozta évek óta — lehetőleg a rendezés után is oda kerüljön." „Tudjuk, hogy zártkertrendezés csak egységes koncepcióval képzelhető el, s mi önkényes foglalók vagyunk. De minden darab föld művelése hasznos, népgazdasági érdek is. Kis fizetésű, háromgyermekes család vagyunk, a konyhakertre nagy szükségünk van. Szép, hogy a tanács nem büntetéssel kezdte a rendcsinálást, hanem párbeszéddel, meggyőzésünkkel. Egyetértek: nekünk jó az, ha itt rend lesz. Ha szántani kell, hát szántsanak, szabaddá tesszük a területet, de mielőbb legyen is meg a „földosztás". „A baj csak az, hogy sokan már beástuk és megtrágyáztuk a kertet, s most azt kiszántják . . . Hát, mindegy, azért csak jöjjenek azok a traktorok". (A szántást egyébként a Dózsa Tsz végzi el, társadalmi munkában.) A fórum egyben a „kertháború" — közmegegyezéssel zárult, s a demokratizmus szabályai szerint szavazással. A nép egyhangúlag (ellenszavazat és tartózkodás nélkül) döntötte el: legyen beszántás és újraelosztás. Egy-két hete még forrongtak a kertbirtoklók, s most jót derülve távoztak, mert Horváth László így búcsúzott: „Hát, akkor találkozunk a földosztásnál . .." Józsa Benc e NAPLÓ - 1983. december 1., csütörtök -