Napló, 1983. december (Veszprém, 39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

Energiatakarálssás gp­M-és épíőanyag-iparhoz! Az EVM építő- és építő­anyag-ipari vállalatainak előze­tes jelzése szerint az idén elő­irányzott 3,5 helyett 5 százalék­kal csökkentették a fajlagos energiafelhasználást, így vár­hatóan csaknem 80 ezer tonna olajjal egyenértékű energia­­hordozót takarítanak meg, majdnem 24 ezer tonnával többet a tervben számítottnál. Az építőipari vállalatok kü­lönösen nagy gondot fordítot­tak a télen végzett munkák ésszerű energiafelhasználására. Úgy ütemezték a munkát, hogy télen már lehetőleg a létesít­mények végleges kazánjaival és ne gyenge hatásfokú ideig­lenes berendezésekkel szolgál­tassanak meleget a szakipari és szerelési munkákhoz. Job­ban ügyeltek az épületek nyí­lásainak lezárására is, hogy ne szökhessen meg a meleg. Főként szervezési intézkedések­kel csökkentették az emelő- és szállítógépek üresjáratait. Az építőanyag-ipar 2,3 szá­zalékkal bővítette termelését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejeződött mintegy 20 energiaracionalizálási beru­házással évente 10 ezer ton­na olajjal egyenértékű ener­giát takarítanak meg. A Be­ton- és Vasbetonipari Művek több gyáregységében mintegy 50 millió forintos befektetéssel a friss betontermékek gőzölé­sét automatizálta, s ezzel meg­szüntette az energiavesztesé­get. A Salgótarjáni Üveggyár­ban a füstgáz melegét haszno­sították melegvíz-szolgáltatás­ra, fűtésre. E korszerű műszaki megoldás átvétele iránt már több KGST-ország is érdeklő­dik. Az építőanyag-ipari üzemek az értékes energiahordozókról, elsősorban a fűtőolajról sok esetben olcsóbb tüzelőanyagok felhasználására tértek át, így Vácon ez év januárja óta a Dunai Cement- és, Mészmű klinkerégető forgókemencéjét fűtőolaj helyett földgázzal fű­tik, s ezzel évente 60—70 ezer tonna olajat pótolnak. A mátraderecskei és a báta­­széki téglagyárban is áttértek a földgázfűtésre, amellyel évi 15 ezer tonna olajat helyette­sítenek. A téglaipar a jó mi­nőségű szenet adó bányákkal karöltve kísérleteket folytat an­nak érdekében, hogy a föld­­gáztüzelésnél is gazdaságo­sabb módon, szénportüzeléssel állítsa elő termékeit. Ezen kí­vül az építőanyag-ipari válla­latok újabb veszteségfeltáró vizsgálatokkal kutatják fel az anyag- és energiamegtakarítás további tartalékait. Nagyobb hozamokat tervez az IKR A jövő évi tervek teljesítésé­nek megalapozására az idén 1,2 milliárd forint értékű gépet vásárolt a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat, az IKR. Ez az összeg lényege­sen több, mint amennyit ere­detileg terveztek. A gépi beru­házási programot azért tudta túlteljesíteni a közös vállalat, mert a taggazdaságok egy ré­sze saját fejlesztési forrásaiból együttesen 180 millió forintot ideiglenesen átengedett részé­re, jövőre pedig ennek csak­nem a kétszeresével, 300 mil­lió forinttal segíti a közös vál­lalat beruházási programjának megvalósítását. Mindez jó le­hetőséget teremt ahhoz, hogy az idei aszály okozta termés­kiesést a hatodik ötéves terv végéig pótolhassák a gazdasá­gok. Jövőre az IKR újabb 46 000 hektárt von be az iparszerű gabonatermelési programba. Ha sikerül elérni a hektáron­kénti 5 tonnás őszibúza hoza­mot, akkor 1984-ben az IKR már 2,6 millió tonnával járul hozzá az országos gabonaprog­ram teljesítéséhez. Ez az or­szágos terv mintegy egyötöde. Az új tervek azt bizonyítják, hogy az idei aszály nem kész­tette a vállalatot sem vissza­lépésre, sem megtorpanásra, sőt megalakulása óta most ter­vezi az eddigi legmagasabb hozamok elérését. Az aszály tanulságait természetesen ele­mezték, s minden taggazda­ságban a korábbinál nagyobb gondot fordítanak az egész szántóterületet átfogó, a víz­megőrző- és csapadéktároló képességet növelő talajműve­lési rendszer alkalmazására. A közös vállalat az eddiginél több hozamfokozó anyagot bo­csát taggazdaságai rendelke­zésére, s az ígéretes fajtasze­lekciós kísérletek alapján jö­vőre az aszályt jobban tűrő kukoricahibrideket és kalászos­gabonafajtákat vonnak be a termelésbe. A jövő évi termelés feltételeinek megteremtésével párhuzamosan hozzákezdtek a következő éveket megalapozó újabb fejlesztésekhez, kísérle­tekhez is. Magánépítkezők szemének kedves látvány az Ajka és Vi­déke Afész kertai betonüzeme, ahol a családi házak építé­séhez szükséges különféle bé­léstesteket, fedőlapokat is gyártanak. Az egyéni építke­­zések megélénkülését bizonyít­ják Guttman Károly műszaki vezető szavai is, miszerint nem tudnának annyi béléstestet ké­szíteni, amennyit el ne vinné­nek. Pedig a két éve beszer­­zett korszerű, vibrációs, önjáró nyugatnémet gyártóberendezés­sel idén másfélszer annyi fös fémbélést készítenek, mint ta­valy. Összesen körülbelül egy­millió darabot. Ez a legna­gyobb volumenű és legfonto­sabb termékük, de ezenkívül még mintegy 80-90 féle kü­­önféle gyártmány készül az üzemben. Betoncsövek, a köz­műépítkezésekhez nélkülözhe­­etlen aknanyílások, áthidaló gerendák, térburkoló betonla­pok. Az üzem új terméke a klaszterform tér- és útburkoló domtégla. Jövőbeni üzemszerű gyártásához valószínűleg tö­­v­bbi vibrációs sajtológépet ferez be a betonüzem, ahol már a téti üzemelésre álltak it, zárt csarnokba telepítve a ermelést. Betonetemek Kertára! Pár száz darab a kertai betonüzem keresett békéstestjeiből. Idén egymillió darabot gyártot­tak belőle - másfélszeresét a tavalyinak -, mé­gis kevésnek bizonyul. féfi munkára készítik elő az oszlopgyártó fémsalefonokat. Fotó: Péterfay Endre Egységrakomány kialakításával, raklap alkalmazásával egysze­rűsítik, gyorsítják a födémbéléstestek kiszállítását. Találkozó a „tölpazlásná!" Sokat és sokszor beszélünk a nyílt várospolitikáról, a la­kossággal való őszinte párbe­szédről. Veszprémben erre épp a napokban adódott jó példa, egy úgynevezett „kertháború" ürügyén, amely sokakat érint. Valójában mi is ez a „kert­háború", s hogy végződött a „csata"? Erről lesz szó az aláb­biakban.­ ­ A városi tanács évekkel ez­előtt kisajátított a veszprémi Dózsa termelőszövetkezettől egy jókora földdarabot, (a város déli szélén). Erre a területre épült fel az úgynevezett Ko­marov utcai garázstelep. A garázsok és a városszéli házak közt azonban parlagon ma­radt egy körülbelül két hektá­ros terület, mely a tervek sze­rint játszótér lett volna. De nem lett... Azért mert a terület felett nagyfeszültségű villanyvezeték van (négy helyen is átszeli e földdarabot), s itt játszóteret létesíteni életveszélyes. Nincs tervező és műszaki szakember, aki ehhez a nevét, engedélyét adná. A tanács ezután gon­dolkodott e földterület hasz­nosításán, s felmerült: kisker­teket kellene létrehozni, bérbe­adni igényüket bejelentő lako­soknak. Igen ám, csakhogy a lako­sok elébe mentek a dolgoknak, s előbb csak a garázstulajdo­­nosok, majd sokan mások kis­kerteket alakítottak ki, művelni kezdték a parlagföldet. A te­rület más részén pedig sze­méttelep kezdett kialakulni, a közeli építkezésekről ide hord­ták a törmeléket.­ Felmerülhet a kérdés: mi hát a baj, miért van „kerthá­ború", hiszen találkozott a la­kosság és a tanács elképzelé­se. Igen, találkozott, csak a megoldás módja okozta a gon­­dot. Az engedély nélküli, mondhatni önkényes földfogla­lások jó tíz éve kezdődtek már, s azóta e területen el­képesztő káosz alakult ki. Össze-vissza, minden rendszer és elképzelés nélkül hasítottak ki emberek földdarabot (mint a hajdani szűzföldfoglalók), s van itt már mindenféle formá­jú, alakú kert, „birtok" mini­gyümölcsös... stb. Többen kerítéseket emeltek a „birtokhoz", fákat ültettek (kifejezetten tilos, az említett vezeték miatt), vannak akik már locsolnak, amely szintén tilos, megint csak a veszélyes vezeték miatt. Nos, mára a helyzet tart­hatatlanná vált! A tanács a közelmúltban több hirdetést adott fel a Naplóban, hogy fe­jezzék be a kertek művelését, szedjék fel a kerítéseket az önkényes földfoglalók, mert beszántják az egész területet. Erre tört ki a „háború" . .. Ta­lálgatások és rémhírek röp­pentek fel, zúgott a tömeg, a felhívásnak nem tettek eleget. A tanács termelés- és ellátás­­felügyeleti osztályán egymás­nak adták a kilincset az érde­keltek, deputációt menesztettek illetékes helyekre, csüngtek a telefonok ... Pedig — s ez a lényeg — a kertet senki sem akarta elven­ni a szorgos állampolgároktól, csak rendet akar a tanács. S ez természetes is, hiszen a fennálló helyzet tarthatatlan. A kedélyek a héten, ponto­san hétfőn csillapodtak le. E nap délutánjára ankétot szer­vezett a tanács említett osz­tálya, s az érdekeltek mond­hatni zsúfolásig megtöltötték a nagy tanácstermet. Ha sum­mázni akarnánk a tanácsnak és az érdekelt lakosoknak e párbeszédét, azt lehetne írni: kezdetben feszült hangulat (némi indulattal is keverve), majd fokozatos megnyugvás, végül a legteljesebb egyetér­tés. Ám azért ne intézzük el ennyivel e lakossági fórumot, mert több tanulsággal is szol­gál. Horváth L.ásztó, a tanács ter­melés- és ellátás-felügyeleti osztályának vezetője így vé­lekedett: „Humánusan és mél­tányosan akarunk eljárni, nem pedig szabálysértéssel fenyege­tőzni. Kérjük önöket, segítse­nek, kik azok, akik nem haj­landók eltávolítani a kerítést, mert sokuk nevét nem tudjuk, s győzzék meg őket: helytelen, amit tesznek, mindenkivel úgy­mond „kiszúrnak". Ha ugyanis az őszi mély­szántást nem lehet elvégezni, akkor ott jövőre nem művelhet senki sem földet, annál is in­kább, mert akkor csak tavasz­­szal kezdheti a földhivatal a felmérést, a mérnökök a telek­kialakításokat és az úthálózat tervezését. Néhányan így több száz ember telekhez jutását akadályozzák meg. Mert hiszen a beszántás után mindenki kap­ott kert­­nyi földdarabot (valószínűen úgy 60—80 négyzetméternyit), de egységes rendezőelv, hatá­rozott koncepció alapján. Előnyben részesülnek a „föld­osztásnál" azok, akiknek a szo­ciális helyzete ezt indokolja, s azon vállalatok dolgozói, me­lyek a legtöbbet tesznek a vá­rosért, társadalmi munkában. (Megjegyezzük — további félre­értések elkerülése végett —, hogy a garázsok előtt és mö­gött 30 méterig nem szánta­nak, csak az ezen kívül eső te­rületet.) Horváth László azzal zárta mondandóját, hogy e problé­ma mögött emberek vannak, s nem „csak" egy ügy, ügy­irat. Ez a tanács alapállása a rendezést illetően, tehát a hu­mánus, méltányos megoldás. Nem akarnak büntetni, mert meggyőződésük, hogy a lakos­sággal meghányva-vetve a dol­got, bölcs és egyetértő döntés­re lehet jutni. Ő így is történt! Jobb, ha a sok felszólaló közül idézünk néhányat, bizonyságul: tehet az emberekkel beszélni, meg­nyugtatni és hatni rájuk, ha... Ha őszintén és becsülettel ki­állnak eléjük, s érzik: a hiva­tal és ők valójában egyet, a közös jót akarják! Vélemények: „Reális a ta­nács elképzelése, nagyon is ideje már, hogy itt rend le­gyen. Ez a mi érdekünk is. Ne­kem is van ott kerítésem, s most, hogy tudom, mi újság, holnap már ki is szedem az oszlopokat. . ." „A tanács adja meg azt a lehetőséget, hogy aki eddig egy területet művelt — azt mű­trágyázta, gondozta évek óta — lehetőleg a rendezés után is oda kerüljön." „Tudjuk, hogy zártkertrende­­zés csak egységes koncepció­val képzelhető el, s mi önké­nyes foglalók vagyunk. De min­den darab föld művelése hasz­nos, népgazdasági érdek is. Kis fizetésű, háromgyermekes család vagyunk, a konyhakert­re nagy szükségünk van. Szép, hogy a tanács nem büntetés­sel kezdte a rendcsinálást, ha­nem párbeszéddel, meggyőzé­sünkkel. Egyetértek: nekünk jó az, ha itt rend lesz. Ha szán­tani kell, hát szántsanak, sza­baddá tesszük a területet, de mielőbb legyen is meg a „földosztás". „A baj csak az, hogy so­kan már beástuk és megtrá­gyáztuk a kertet, s most azt kiszántják . . . Hát, mindegy, azért csak jöjjenek azok a traktorok". (A szántást egyéb­ként a Dózsa Tsz végzi el, tár­sadalmi munkában.) A fórum­­ egyben a „kert­háború" — közmegegyezéssel zárult, s a demokratizmus sza­bályai szerint szavazással. A nép egyhangúlag (ellenszava­zat és tartózkodás nélkül) dön­tötte el: legyen beszántás és újraelosztás. Egy-két hete még forrongtak a kertbirtoklók, s most jót de­rülve távoztak, mert Horváth László így búcsúzott: „Hát, ak­kor találkozunk a földosztás­nál . .." Józsa Benc­ e NAPLÓ - 1983. december 1., csütörtök -­­

Next