Napló, 1985. március (Veszprém, 41. évfolyam, 50-74. szám)
1985-03-01 / 50. szám
A vetőmagról téli fagyban gyenge a termés, a magyarázat kézenfekvő: a kedvezőtlen időjárás; ha viszont magas hozamokat takarítanak be, akkor az okfejtés, az odaadó, a szakszerűen végzett munka meghozza eredményét... Valóban ennyire mindent meghatározó szerepe lenne az időjárásnak a gyenge, a várakozás alatti alacsony hozamokban?! De akkor mi magyarázza az azonos évjáratok (különösen, ha kedvező feltételek ismétlődnek) eredménykülönbségeit? ! A minap tájékoztatót tartottak Veszprémben a Nyugat-magyarországi Vetőmag Vállalat felelős vezetői. A helyzet logikájából következően a téma a tavaszi vetőmagellátás volt. Ha csupán a tényszerűség summázatát akarjuk megfogalmazni, az évről évre ismétlődő kedvező helyzet az idén is folytatódik: tulajdonképpen minden vásárlói igényt képes a vállalat maradéktalanul kielégíteni. Értendő ez a nagyüzemekre és a kistermelőkre egyaránt. Az utóbbi két év szeszélyes, aszálytól sújtott időjárásának ismeretében a megnyugtató vetőmagellátás egyáltalán nem magától értetődő, nem rutinfeladat. A vetőmag-előállítás ugyanis a növénytermesztés legigényesebb, legnagyobb fegyelmet és szakszerűséget követelő ága. A vetőmag meghatározó szerepet játszik a gazdag hozamok elérésében. A nagy termésre képes, a megfelelő beltartalmú, a betegségnek ellenálló, a gépesített termesztés követelményei szerinti vetőmag sok-sok évi tudományos kutatás, nemesítés eredménye, így érthető, hogy a magas biológiai értékű vetőmag ára messze meghaladja a kommersz terményét. Vegyük például a kukoricát. Az ország nagy állatállománya, a húsexportnak a népgazdaság devizabevételében betöltött szerepe egyszerűen elképzelhetetlen lenne a kukoricatermesztés elért, tiszteletre méltó színvonala nélkül. És tavaly, tavalyelőtt is nagy károkat tett az időjárás a vetőmag-előállító gazdaságok termésében, így a kormányzat arra kényszerült, ha anyagi áldozatok árán is, hogy importból biztosítsa a vetéshez szükséges, a hazai termést kiegészítő magot. Alig hinné az olvasó, hogy Veszprém megye termelő gazdaságai a tavaszi vetéshez csupán kukoricából 28 hibridvariánst rendeltek a szükségletük szerint kisebb-nagyobb mennyiségben. A kukorica érése jelentősen eltér egymástól. A megye klimatikus adottságainak megfelelően az idén például az igen korai és a korai hibridek foglalják el a vetésterület csaknem 71 százalékát. A többi közép-, illetve késői érésű. Végül az árakról: 1984-ben egy mázsa első osztályú kategóriába sorolt, importból származó hibridkukorica vetőmag ára mintegy 8 ezer forint volt - ezzel szemben a takarmánykukorica felvásárlási ára 356 forint. Aligha kell ehhez magyarázat, Veszprém megye természeti feltételei nem éppen ideálisak a növénytermesztés számára. Az adottságokat illetően a megyék utolsó harmadába tartozik. Nem így a termesztett növények hozamaiban. A látszólagos ellentmondás magyarázatát a szakemberek abban látják, hogy a megyebeli gazdaságok sokat áldoznak a vetőmagcserére, magas biológiai értékű vetőmagot használnak. Talán azt sem érdektelen felidézni, hogy alig akad olyan gazdaság a megyében, amely ne vizsgáztatná területein a különböző növények változatait. A törekvés nyilvánvaló: megtalálni a helyileg legnagyobb biztonsággal és eredménnyel termeszthető variánsokat. A fentiekben zömmel a kukoricáról esett szó, tegyünk azonban említést az utóbbi évek legnagyobb karriert elért növényéről, a napraforgóról is. Abban, hogy a napraforgó vetésterülete a megye nagyüzemeiben 16 ezer hektár fölé emelkedett, és az egyik legjobban fizető árunövénnyé vált, (közben a mag olajtartalma is nőtt), a változásban a legújabb vetőmagvaknak talán minden másnál nagyobb szerepük van. A nyomaték kedvéért ide kívánkozik, hogy a napraforgó mázsánkénti felvásárlási ára jóval 1000 forint alatt van, míg a csúcsminőséget jelentő elit I. osztályú vetőmag mázsájáért a termelőnek átlagosan 6300 forintot kell fizetnie. Sokat „tudnak" a hibridek, de nem annyit, hogy a gazdag termés független lehetne az időjárástól, a talajtáplálás és művelés mikéntjétől. Sőt (az időjárást adottnak véve) a hibridek alkalmazása, miután roppant drága anyagról van szó, felértékeli a növénytermesztők munkáját. Ez a felértékelődés magyarázza azt a bábolnai gyakorlatot, hogy a világhírű gazdaságban a hatalmas kukoricatömbök szélén ott áll egy-egy tábla, rajta a talajmunkát, a vetést végző szakmunkás neve, fényképe - továbbá a vetés ideje, a fajta, a tőszám . . . Úgy mint egy építészeti alkotásnál: tervezte, kivitelezte ... Az iparszerű módszer erre ad egyfajta példát: minden vetőmag biztosított a tavaszi ve- temléshez. A nagyüzemek után végül szóltunk a kistermelőkről. A megyében csaknem 250 boltban árusítanak vetőmagot. Roppant széles a választék, a mennyiséggel sem lehet gond. Több mint másfél millió tasakból, különböző csomagolású magból választhat a vásárló. Csak jönne már a jó idő, a földszagot hozó tavaszi szél... Túras Lajos Házias ízek Házias ízű termékeket állít elő a Pápai Állami Gazdaság húsüzeme. A pápai üzemet nagy anyagi ráfordítással alakította át tavaly kényszervágóhídból húsfeldolgozóvá a gazdaság. A megújult üzemben füstölt és töltelékárukat állítanak elő. Heti 160 mázsa nyers húst dolgoznak fel. Különösen a füstölt termékek kelendőek. Házias, tájjelegűen fűszereznek, az átlagosnál lényegesen több fűszert használnak. A keresett termékeket az Ajka és Vidéke Áfész, Pápán a Pannonker üzleteiben és az állami gazdaság saját boltjaiban és pecsenyesütőiben értékesítik. Tavaly közel 30 millió volt az árbevételük, melyet 32 fővel termeltek meg. Borbás János Pörzsölés és tisztítás. Mekler Ernő üzemvezető joggal elégedett termékeikkel a készáruraktárban. Készül a kolbász. Küldöttek a megyei pártértekezletre Hárman a háromszázból Összesen háromszázan vannak. Küldöttek a megyei pártértekezleten. Koruk, foglalkozásuk éppúgy eltérő, mint eddigi életútjuk. Feladatuk azonban azonos. Lakóhelyük és körzetének kommunistáit képviselve részt vállalnak a megye pártszervezetei által az elmúlt öt évben végzett munka értékeléséből. Ugyanakkor a tapasztalatokat felhasználva meghatározzák a következő időszak tennivalóit. Több száz embert képviselni mindig nagy megtiszteltetés, ugyanakkor nagy felelősség is. A megyei pártértekezlet küldöttei elvtársaik bizalmából vesznek részt március 9-én a tanácskozáson. Természetes, hogy otthonuknak azt a rétegét is képviselik, amelyben mindennapjaikat töltik, munkával. Az alábbiakban ezért is esik sok szó a munkáról, a közérzetről, s a tervekről. Rangja legyen a szakmának Magas erőteljes testalkatú férfi Major László frontmester. Felszólalásából, amit az Ajka városi pártértekezletenmondott el, ugyanúgy a megfontoltság sugárzott, mint mozdulataiból, a beszélgetésünk közben elhangzott szavaiból. Lehet ez természetes alkati adottság, de azt hiszem valami más is táplálja. A rang, amit munkájával, eddigi életével, tetteivel szerzett magának. — Volt, amikor hat Major, apánk és öt fia dolgozott Kossuth-aknán. Csingerben nőttem fel, 1959. óta vagyok bányász. Sohasem voltam vándorló típus, a vállalaton belül is csak két munkahelyen dolgoztam. Kossuth-aknán 1959- től, most meg Ármin-aknán 1981-től. Új munkahelyre kerülésem egybeesett a Veszprémi Szénbányák Vállalat kialakulásával. — A széntől mellett dolgozó bányász érzi-e a változást, ami a nagyvállalat létrejöttével jár? — Nálunk óriási változást hozott. Azelőtt Ajkán nem volt pajzs. Alkalmazása olyan technológiai váltást jelentett, ami nélkül a termelés felfutásáról szó sem lehetett volna. Erre egy példát mondok. Régen Kossuth- és Ármin-akna együttes termelése 500 ezer tonna körül volt. Most egyedül Ármin-bányából 700 ezer tonna szén kerül föl. Megváltozott a munka minősége is, fizikailag nem vesz annyira igénybe bennünket egy műszak. Jóval kevesebb a baleset, bár amennyi van, nekünk még az is sok. - Most a pártértekezleten ön is, a bányaüzem igazgatója is beszélt a bányászat rangjáról. — Kell is róla beszélni, mert nincs olyan rangja, mint amikor anyagilag is kitüntetett szakma volt. Szerencsére az már bebizonyosodott, hogy a bányászatra szükség van. De ha vonzóvá akarjuk tenni, akkor a technológiai váltás mellett más is kell. Mondjam, hogy itt a medencében nincs vájárképzés! Nem sokáig járható út, hogy harmincévesen válassza valaki ezt a szakmát. Igaz, nehéz munka, a föld alatt kell dolgozni, de éppen ezért kell az ösztönzés. Hogy megtaláljuk a módját, mint pálya vonzó legyen már az általános iskolát végzettek számára. Major László és társai addig is dolgoznak. Ha kell szombaton, vasárnap is. Ha kell kommunista műszakot vállalnak. Legutóbb éppen egy szoborért, amit várhatóan a bányásznapon állítanak fel a város központjában. A szobor egyébként a bányászatnak állít emléket. De Major Lászlóék a szakma jövőjét is látni akarják. Az új város sajátos arculatáért — Veszprémi vagyok, tizenegy éve dolgozom a zirci általános iskolában magyarének szakos tanárként. Véletlenül kerültem Zircre, itt volt munkahely, de remélem, már maradok is. Kilenc évig kijártam Veszprémből, két éve itt is lakom. Porkoláb Éva, a zirciek egyik küldötte, egyébként az általános iskola úttörőcsapatának vezetője mondja ezt magáról, rövid bemutatkozásként. Az úttörőmozgalmi munka egyben pártmegbízatása is, mióta öt éve felvették a pártba. Érthető, ha számára az iskolában történtek, a gyerekekkel kapcsolatos dolgok a legfontosabbak. — A városi pártértekezleten is arról beszéltem felszólalásomban, hogy véleményem szerint miért ragaszkodnak jobban az úttörőmozgalomhoz, mint később a KISZ-hez. Mindenképpen könnyebb általános iskolásokkal dolgozni. Érzelmileg jobban megfoghatók, de sokszínűbb programokat is tudunk adni számukra. Azt hiszem, a KISZ-nek is jobban kellene differenciálnia. Hiszen vannak 25—30 éves, ugyanakkor 16 éves KISZ-tagok is, és mindegyiknek más az igénye. Ráadásul az úttörős programok mintha változatosabbak, összetettebbek lennének. Ha a KISZ-szervezetben politikai vitakör van, ott rendszerint csak politizálnak. Nálunk egy játékos rendezvény is hordoz politikai tartalmat. — Zirc alig több mint egy éve város. A várossá válás folyamata természetesen hoszszabb időt vesz igénybe. Milyen szerepet tudnának vállalni a pedagógusok, az értelmiségiek ennek gyorsításából? — Egy év nagyon rövid idő, s mint pedagógusok, úttörővezetők, eddig is éreztük, hogy számít ránk a város vezetősége. Én már csak hallomásból ismerem, hogy valamikor milyen pezsgő kulturális élet volt itt. Ebben talán a művelődési ház nagyobb szerepet vállalhatna. Ha szót kapnék a megyei pártértekezleten — az úttörőmozgalom mellett — erről beszélnék szívesen. Mire alapozva, hogyan lehetne kialakítani az új város arculatát, amibe bővebb művelődési lehetőségek mellett az aktív sport és sok minden beletartozna. Azt hiszem, ebből szívesen vállalnának még nagyobb részt az itt élő értelmiségiek. Használjuk ki lehetőségeinket Mélyből a magasba. Ez jellemzi legjobban Seprényi Gábornak, a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat vasbetonszerelőjének eddigi életútját. A dudari fiatalember eredeti szakmája ugyanis: vájár. A szakmát Tatán tanulta. Később ott is dolgozott bányászként. Szülőhelyén csupán egy esztendőt dolgozott vájárként, de összesen több mint egy évtizedet töltött a mélyben. Akkor olvasta a VÁÉV hirdetését. Alapos megfontolás után döntött a pályamódosítás mellett, ami egyben a mélyből (bányából) a magasba (az épülő házgyári házakra) kerülést is jelentette. Ennek már 12 éve. Most ismét váltás előtt áll, ha minden igaz, hamarosan másik szakmájában, mint gépkezelő fog dolgozni. A KISZ-ben különböző funkciókat töltött be, öthónapos pártiskolát végzett, 1979-ben alapszervezeti párttitkárrá választották, öt éve tagja a városi pártbizottságnak, megbízatását most ismét megújították. - Nehéz időket élt át a VÁÉV, s gondolom, ez nem könnyítette a politikai munkát sem. — Akkor sem volt könnyű, amikor a vállalathoz kerültem. A házgyárat akkor szerelték, később az indulás okozott nem kevés gondot. Most megint nehezebb volt. De úgy gondolom, aki közéleti megbízatást vállal, annak három dologról nem szabad megfeledkeznie. Az egyik a személyes példamutatás. Természetes, hogy meggyőzést, agitálást kell vállalnunk. És soha nem szabad elszakadni attól a közegtől, amely megbízott bennünk. Én voltam másfél évig művezető, de később visszakértem magam, mert kevés volt a fizetésem. De a kollégáim is máshogy viszonyultak hozzám, és ez nem esett jól. Most egyébként az építőipar helyzete foglalkoztat bennünket a legjobban. A beruházások visszafogása nagyon közelről érinti a dolgozókat. Ugyanakkor halljuk, hogy az emelkedő lakásárakat mindenki sokallja. A vállalatnál és általában az építőiparban, nagy értékű termelőeszközök halmozódtak fel. Az volna az érdekünk, hogy ezt minél jobban kihasználjuk. Akkor talán csökkennének, vagy legalábbis nem emelkednének úgy a lakásárak. Azt hiszem, erről többet kellene beszélnünk. Horváth Éva Tovább tart az újítási verseny a Veszprémi Szénbányáknál Értékelték és elemezték a Veszprémi Szénbányáknál is az 1984-ben végzett újítási tevékenységet. A számadatok alapján egy sor kedvező változást állapíthattak meg. Többek között azt, hogy a kongresszusi és felszabadulási versenyben tett vállalások teljesítésének eredményeként tovább nőtt az újítók száma. Míg 1983-ban 263 dolgozó összesen 148 javaslatot nyújtott be, addig 1984-ben már 352 dolgozó 200, tehát az előző évinél 52-vel több újítással segítette a mozgalom eredményességének fokozását. Ennek révén természetesen emelkedett az elfogadott és a hasznosított (bevezetett, a gyakorlatban alkalmazott) újítások száma is. Amíg 1983- ban 107 javaslatot fogadtak el és ebből 104-et hasznosítottak, addig tavaly már 146 volt az elfogadott és ebből 133 a bevezetett, illetve a gyakorlatban alkalmazott újítás. Mindez gazdasági eredményben összesen 4 millió 33 ezer 247 forintot hozott a vállalat kasszájába. Az újítóknak kifizetett összeg, az 1983. évi 572 ezer 736 forinttal szemben meghaladta a 973 ezer 600 forintot. Figyelemre méltó tény az is, hogy míg két éve 196 volt a szocialista brigádban dolgozó újítók száma, addig tavaly már 265 brigádtag vett részt javaslatával a mozgalomban. S az is elgondolkoztató, hogy egy év alatt 162- vel nőtt a fizikai újítók száma, különösen a kongresszusi verseny kezdeményezése után mind az ajkai, balinkai, dudari és várpalotai bányaüzemben, mind pedig a gép- és a vegyesüzemben, illetve a központi szénelőkészítő műveknél. NAPLÓ - 1985. március 1., péntek -3