Napló, 1986. augusztus (Veszprém, 42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

Termőföld lesz újra a Somló előtti rét Hetekig tartó munkával újra termő területté változtatja a Somló-hegy lábánál elterülő területet a Nyugat-dunántúli Meliorációs Vállalat. A deve­­cseri Virágzó Termelőszövetke­zet itteni elzsombékosodott te­rülete már legelőnek sem volt jó. A melioráció során a vál­­­lalat dolgozói több mint 12 ki­lométer hosszú perforált cső lefektetésével és 10 kilométer árok megépítésével vízmentesí­­tték a hegy és Somlóvásár­­hely között elterülő területet. A munka során több mint 10 ezer köbméter földet mozgat­tak meg. A 120-tól 180 cm mélységben lejtősen lefektetett csővezetékkel biztosítják a ta­lajban keletkező víz elvezeté­sét. Péterfay Endre képriportja NSZK gyártmányú, lézerirányítású árokásó és csőfektető gép végzi a perforált műanyag csö­vek lefektetését A redőzött és négy irányból lyukas műanyag cső hosszú élet­tartamú, és a talajvizet megszűrve gyűjti a lefolyócsatornákba Több kilométernyi vízelvezető árok biztosítja a terület lecsapolását A 8-as út túloldalán betonelemekből készült vízelvezető továbbítja a talajból összegyűj­tött csapadékot Szalagbölcsők Csabrendekről Fürgén fordul ki a műhelyből a targonca. Bayer Tibor, a masina vezetője újabb szalag­­bölcső-egységet hoz és a villás­­targoncával óvatosan helyezi az udvaron katonás rendben so­­rakozók mellé. A csabrendeki Egyetértés Termelőszövetkezet vasipari üzemének dolgozói egyebek között ilyen termékeket is készítenek. Mégpedig a Veszprémi Szénbányák megren­delésére. Az elnök, dr. Farkas Győző, nagy elismeréssel vélekedik a bányavállalat együttműködési készségéről, a termékek gyár­tásához nyújtott segítségről. Csiszár József, a gazdaság vas­ipari üzemének vezetője, ha­sonlóan az elnök véleményé­hez, elsősorban a kapcsolat gyümölcsözőségét, eredmé­nyességét hangoztatja. - Az együttműködés a Veszp­rémi Szénbányákkal 1983. óta fokozatosan bővült. Jelentős megrendeléseket kaptunk a vál­lalat kereskedelmi főosztályá­tól, Nagy Kálmántól és Marco­na Antaltól. - Mennyi ennek az értéke évente? - Átlagosan 14-15 millió fo­rint értékű termékre tartanak igényt. Többek között különfé­le vasszerkezeti elemet, vázat, termelőberendezés alkatrésze­it, gép- és szalagtartozékokat, kisebb pajzselemet készítünk. Gyártottunk már eddig különfé­le berendezéseket a vállalat Várpalotai Brikettgyárának, az Ajkai Bányaüzem központi szén­­előkészítő művének, a Várpa­lotai Gépüzemnek, ahol a korszerű pajzsokat gyártják. - Most mi a „sláger"? - Az acélbölcső ... Igen­csak „menő termék". Ez a frontfejtéseken használatos, vonszolóláncos kaparószala­gokhoz kell. Sorozatban ké­­szítjük. Ezenkívül a legkorsze­rűbb bányabiztosító berende­zésekhez, az önjáró, hidraulikus páncélpajzsokhoz szükséges al­katrészek közül is gyártunk egy-kettőt. A termékskála igen változó, aszerint, hogy a bá­nyák, vagy a gépüzem mit igé­nyel. - Ezeket a szalagbölcsőket hová kérték? - A megrendelés szerint a Balinkai Bányaüzem részére, ahogy látom a VHPU-412-es típusú pajzshoz. De lesz ezen­kívül más megrendelés is. Ahogy értesültünk, a vállalat — a műszaki fejlesztési program keretében — nemcsak új bá­nyabiztosító berendezéseket, önjáró, hidraulikus páncélpaj­zsokat ad az aknáknak, a front­fejtéseknek, hanem felújítja a régieket is. Ehhez pedig sok alkatrész kell, s jut a munká­ból nekünk is.­­A bányavállalat által meg­rendelt alkatrészek között van ami csupán félkilós, vagy két­­három kilós. De olyan is akad szép számmal, ami — mint pél­dául a szalagbölcső — megha­ladja az 50, vagy 100 kilót, sőt a másfél tonnát is. — Most hányfajta alkatrészt gyártanak a bányáknak? — Legalább húszfélét. Ta­valy az Ajkai Bányaüzemnek szállítottunk bölcsőket, 40 da­rab készült egy front részére. Aztán ősszel Várpalotára 50 bölcsőt küldtünk S—II. bányá­nak. Amint kész a termék, azon­nal szállítjuk, hogy ne legyen gond a határidővel. Az, hogy Csiszár József igen szakszerűen, pontosan határoz­za meg a termékek nevét és rendeltetését, egyáltalán nem meglepő, hiszen jól ismeri őket. De vajon az üzemvezető, aki bányának gyártat alkatrészeket, ismeri-e a termékek rendelte­tési helyét? Volt-e már a mélyben? Látta-e dolgozni eze­ket a berendezéseket, a fron­ton a szalagbölcsőket, pajzs­biztosító elemeket? — Egyetlenegyszer voltam bányában. Az ajkai medencé­ben, Jókai-bányán. A marxista­­leninista esti egyetem hallgatói részére szerveztek oda üzemlá­togatást. Egy­­ frontfejtést ke­restünk fel, de ott akkor még egyedi támos biztosítással dol­goztak. Így az általunk most gyártott berendezéseknek a mű­ködését nem láthattuk. Pedig kíváncsiak vagyunk rá ... — A Veszprémi Szénbányák il­letékesei, Nagy Kálmán és Mar­cona Antal, elismeréssel szól­nak a csabrendeki vasipari üzem dolgozóinak munkájáról, az Egyetértés Termelőszövetke­zettel kialakult együttműkö­désről. (Igaz, legalább ilyen jó és gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki a nemesvámosi Balatonfüred—Csopak Tája Ter­melőszövetkezettel és másokkal is.)­­ A csabrendekinél különö­sen a minőség és a szállítási határidők pontossága figye­lemre méltó — mondják. — Úgy véljük, hogy kölcsönös a törek­vés az együttműködés fokozá­sára, a megrendelések bővíté­sére. Munka, feladat van és lesz is, hiszen a Veszprémi Szénbányák további jelentős megrendeléseket kapott és újabbakkal is számol. De a sa­ját műszaki fejlesztési program végrehajtása is igényli a szo­rosabb és kiterjedtebb koope­rációt . . . Előnyös az együttműködés a vállalatnak és előnyös, jövedel­mező a termelőszövetkezetnek. Ha nagy szavakat akarnánk használni, úgy is fogalmazhat­nánk, hogy ez a sokat emle­getett munkás-paraszt szövet­ség megvalósulásának hétköz­napi, gyakorlati példája. A kö­zös feladatok megoldásának feltétele olyan formában, amely — mint cseppben a tenger — hűen tükrözi az együttes cél megvalósításának folyamatát. Folyamatosan, látványosság nélkül, egész évben. S. Nagy Sándor Az állattenyésztés fejlesztéséért Az 1987. január 1-jével életbe lépő új intézkedések A Minisztertanács a közel­múltban áttekintette és érté­kelte az állattenyésztés helyze­tét és fejlesztésének feladata­it. Megalapította, hogy az ál­latállományban és a vágóállat­termelésben az elmúlt évben bekövetkezett visszaesés után az 1986. január 1-vel beveze­tett ár- és egyéb szabályozó­rendszerbeli intézkedések a kedvezőtlen folyamatokat meg­állították. A VII. ötéves tervben elő­irányzott állományfejlesztési, termelésbővítési, hatékonyság­növelési és minőségjavítási cé­lok eléréséhez azonban to­vábbi komplex üzemi és köz­ponti intézkedések szüksége­sek. Gyorsítani kell a bioló­giai alapok összehangolt fej­lesztését, a technológiai fegye­lem javításával csökkenteni kell a felnevelési vesztesége­ket. Az ágazat jövedelemter­melő képességének növelése, a termelési költségek csökken­tése végett javítani kell a ta­karmányhasznosulást, a faj­lagos takarmányfelhasználást. E feladatok megoldásához szükség van az állattartó tele­pek műszaki-technikai­­felsze­reltségének megújítására is. Az emberi tényezőkben rejlő tar­talékok feltárásának elősegí­tésére folyamatosan javítani kell a munkahelyi körülménye­ket, növelni a dolgozók szak­mai felkészültségét. Az állattenyésztés előtt álló feladatok teljesítése végett gyorsítani kell a tudományos eredmények gyakorlati haszno­sítását, az állategészségügyi helyzet javítását. A piac által támasztott minőségi követelmé­nyekkel összhangban ki kell alakítani a nemesítés, a faj­tafenntartás és törzstenyésztés új rendszerét. Az állattenyésztési ágazatok 1987. évi és a VII. ötéves terv­időszaki előirányzatainak meg­alapozására, a felkészülés és a teljesítés feltételeinek javítá­sára, az üzemi tartalékok fel­tárásának elősegítésére a kor­mány 1987. január 1-vel élet­be lépő központi ár- és pénz­ügyi szabályozórendszerbeli in­tézkedéseket fogadott el. Ez­zel az élelmiszer-termelő ága­zatokban az ár- és szabályo­zási munkák még nem záród­tak le, a népgazdasági tervvel összhangban további intézke­dések lehetségesek. Az eddig eldöntött kérdések meghirdeté­sére, jelenleg az időbeni tájé­koztatás, a felkészülés előse­gítése érdekében kerül sor. A vágósertések felvásárlási áremelésénél az alapvető cél a minőségi árutermelés ösz­­tönzése. A jobb minőségű vá­góállat-termelés érdekében a nagyüzemben előállított osztá­lyos hasított sertések, valamint a vágás után minősített I—III. osztályú, s kistermelők által elő­állított sertések ára emelke­dik. Ennek megfelelően például az élő állapotban átadott 95- 120 kilogramm közötti vágó­sertések új felvásárlási ára ki­lónként 42,20 forint, ugyanak­kor a nagyüzemben és a kis­üzemben egyaránt az I. osz­tályú vágás után minősített sertések élősúlyra vetített 1987. évi felvásárlási ára kilónként 48 forint, a II. osztályú serté­seké kilónként 45,20 forint. A minőségi követelményeknek nem megfelelő pigmentált, il­letve súlykategórián kívüli vá­gósertések felvásárlási ára nem változik. A felvásárlási árak emelésén felül a jobb fajta­szerkezet, valamint a maga­sabb követelményeknek eleget tevő úgynevezett „hármasmen­tes" állományok fokozott üte­mű kialakítására külön ösz­tönzők kerülnek bevezetésre. A vágómarha-termelés érde­keltségének javítására a kife­jezetten húshasznú vágómarha­értékesítés után átlagosan ki­­­lónként 3,60 forint, a tejelő fajták különböző húshasznú keresztezései után átlagosan kilónként 2 forint áremelés ér­vényesül. A tejhasznú szarvas­marha-állományból vágásra értékesített állatok felvásárlá­si ára nem változik. A tejter­melés jövedelmezőségének szinten tartása végett kilónként 0,30 forint, felvásárlási alap­árnövelésre kerül sor. A vágócsirke felvásárlási ára kilónként 1,50 forinttal emel­kedik. A gyapjú felvásárlási ára minőség szerint differenciáltan átlagosan kilónként 17 forint­tal nő. A felvásárlási árintézkedé­sekkel egyidejűleg a keverék­­takarmány-gyártás és -forgal­mazás érdekeltségének javítá­sára a fehérjetakarmányok nagykereskedelmi és a takar­mányok kiskereskedelmi árrése, a keverési díjak, valamint a takarmánykiegészítők ára emel­kedik. Emiatt — a választéktól függően - a vásárolt keve­réktakarmányok ára 2—3 szá­zalékkal növekszik a takar­mány minőségének javításával összhangban. A főbb állattenyésztési ága­zatokban, a tejelőtehén- és juhtartáshoz hasonlóan, a ser­tés- és baromfitartásban is, a hatékonyságot növelő műszaki, technikai színvonal javítására, az állattartó telepeken, illetve épületeken belüli gép- és tech­nológiai beruházások 50 szá­zalékos támogatásban része­sülnek. A baromfitenyésztés beruházásai is mentesülnek a felhalmozási adó fizetése alól. 1987. január 1-től az állat­­tenyésztésben dolgozók külön­leges munkakörülményeinek és kedvezőtlen munkaidő-beosztá­sának elismerésére a szarvas­­marha-, sertés- és juhágazat­ban munkahelyi pótlék kerül bevezetésre. A pótlék kifizeté­se - meghatározott mértékig - mentesül a keresetszabályo­zó adók alól. A mezőgazdasági kisterme­lés érdekeltségének javítására a kistermelők az eddigi 150 ezer forinttal szemben évi 300 ezer forint árbevétel határig mentesülnek a jövedelemadó fizetése alól. A juhtartásban, a sertéságazathoz hasonlóan, adókedvezmény érvényesül. To­vábbra is fennmarad a szarvasmarhatartás és a tej­termelés adómentessége, va­lamint a sertés- és baromfi­­tartáshoz nyújtott eddigi ked­vezmények rendszere. A posta­­szállítás A posta a legősibb szolgál­tatóintézmény. Amint létrejött a szervezett emberi társada­lom, arra is megszületett az igény, hogy üzeneteket, külde­ményeket juttassanak el egyik helyről a másikra. A postai szolgáltatások köre azóta ál­landóan bővült, lényege: a küldemények térbeli áthelyezé­se azonban változatlan. A szállításról persze nem a posta jut először az emberek eszébe, hanem a nagy szállí­tóvállalatok, mint a MÁV, vagy a Volán, esetleg az egyre sza­porodó magánfuvarozók. Ezek a szállítók azonban elsősorban azonos, lehetőleg kevés fajta árut fuvaroznak. A postának kell biztosítania az ország összes lakott tele­pülése között és a nemzetközi forgalomban is a gyors kül­deménycserét. Szállítószolgála­tának munkája kihat a nép­gazdaság minden ágazatára, hiszen feladatai közé tartozik okiratok, számlák, tervek to­vábbítása is. Munkája hozzá­járul a pénz forgási sebes­ségének növeléséhez éppúgy, mint - a könyvek, hírlapok, folyóiratok szállítása révén - a kulturális igények kielégíté­séhez. A szállítószolgálat feladata a küldemények eljuttatása a felvételtől a címzettig. Ennek során kapcsolatba kerülnek szinte minden más postai szol­gáltatással, miközben a nagy­­közönség munkájukból keveset lát, hiszen jobbára az éjsza­kai órákban dolgoznak. Ők a postai szolgálatok „háttéripa­ra", mondhatni, a szolgáltatók szolgáltatói. Évente 17 millió küldeményt továbbítanak 2840 postahelyre és külföldi címek­re is. A küldemények egyen­ként viszonylag kicsinyek — egy és húszezer gramm között le­het a súlyuk —, ám nagy gya­korisággal és sokfelé kell szál­lítani őket, s általában nem tárolhatók hosszabb ideig. Földön, vízen, levegőben egyaránt szállít a posta, s a speciális igények kielégítése meg­felelő eszközállományt igé­nyel. A belföldi forgalomban minden postát szállító eszköz a Magyar Posta tulajdona. Gépkocsiparkjuk NDK gyárt­mányú teherszállító járművek­ből — a postai követelmények­nek megfelelően, részben át­alakított —, Roburokból, IFA-kból, és Barkasokból áll. A közúti szállítás részaránya az országos szállítási tenden­ciának megfelelően növekvő­ben van, a postai szállítások gerince azonban a vasút volt — és marad is. Mióta a MÁV megszüntette az éjszakai személyszállító vo­natokat, külön postavonatok járnak a hazai síneken. Éjfél után indulnak Budapestről, hogy az országos lapokat is hozhassák már. Úgy közleked­nek — külön menetrend szerint —, hogy a pályaudvari posták­ról a közúti járművek segítsé­gével reggel 8 óráig minden hivatal megkaphassa a maga „postaadagját". Megyénkbe — a Székesfehérvárról ellátott Fe­jér megyei „határszél”, és a Balatonszentgyörgyhöz tartozó Tapolca-környék kivételével — a Veszprémben megálló, Szom­bathelyre tartó postavonat hoz­za a küldeményeket. Ezeket a Veszprém 2-es postán osztják szét, innen indulnak tovább gépkocsikon minden városba, községbe, lakott helyre. A postai küldemények „terí­tésébe" besegít a Volán is. Az autóbuszok elsősorban olyan helyekre visznek postát, amelyek csak bekötőúton elér­hetők, kiesnek a forgalomból, mint például Hárskút; vagy oda, ahol — mint például Ká­­dártán —, túl korán halad át a postajárat. A postának mind a MÁV-val, mind a Volán-vál­lalatokkal stabil, jó a kapcso­lata, az idegen szállítások ará­nyát azonban csökkenteni igyekszik. Elsősorban azért, mert az autóbuszokon csak korlátozott mennyiségű, méretű és tartalmú küldeményeket le­het szállítani, s a küldemények biztonságát, titkosságát is ne­hezebb szavatolni. L. Gy. G. NAPLÓ - 1986. augusztus 1., péntek -­­

Next