Napló, 1987. február (Veszprém, 43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

Egy fejlesztés nyereségei Vannak, akiknek fogmosás közben jönnek a legjobb gon­dolatai. Talán annak a mér­nökembernek is, aki a mikro­­nizált timföldhidrát előállításá­nak módján töprengett. Ő va­lószínűleg tudta, hogy a fog­paszták töltőanyaga a mikron finomságára őrölt hidrát. Ez az anyag az, amelyik még nem karcolja a fogzománcot, de csiszolja. S amíg a fogát su­­vikszolta, eszébe jutott az is, hogy súlyos valutát fizetnek a kozmetikai cégek a hidrátpúder beszerzésére külföldön. Azért is, mert nemcsak a fogpaszták­ban, hanem szinte az összes, szépítkezésre használatos kré­mekben, bőrápolókban is por­szerű anyag a ballaszt. A kiegészítő haszonért Az ajkai timföldgyárban évente mintegy 475 ezer tonna timföldet állítanak elő. Ennek a bauxitból készült anyagnak és a belőle előállított alumíni­umnak jelenleg stabil a piaca, de nem hoz kellő hasznot. Ahogy az ajkai vállalat szak­emberei mondják, eredményük „plusz nulla”, vagyis a száz­­egynéhány milliós nyereség az eszközállományhoz, a termelési értékhez képest igencsak cse­kély. Ezért aztán minden lehe­tőséget meg is ragadnak, hogy más, kiegészítő haszonhoz jus­sanak. Az egyik ilyen például a galliumelőállítás. A bauxitban csak igen kis mennyiségben előforduló fém kinyerésével az ajkai gyár a világon az elsők között kezdett foglalkozni. Az évente előállított 4 tonna a világtermelés egytizede. A ke­reslet pedig egyre nagyobb az elektronikában manapság igen kedvelt fém iránt. Az utóbbi esztendőben száz dollárral nőtt a világpiacon­ a gallium ára, így mostanság 430 dollárért vásárolják kilóját. Hasznos vál­lalkozásnak tűnik, hogy az ezüstfehér fém előállításának megduplázására beruházásba kezdett a vállalat. A másik példa az eredmény­re törekvésben a bevezetőben említett mikronizált hidrát gyár­tása. Az anyag nem csupán a kozmetikai ipar egyik elenged­hetetlen alapanyaga. Tűzkioltó képessége miatt igencsak ke­resett a gumiiparban, s a kü­lönböző műanyaghabokat gyár­tó cégek is vásárolják. Jó né­hány lakberendezési termékben — bútor, szőnyegpadló — és építőanyagban ma már szab­ványok írják elő, hogy tűzkiiol­­tó képességgel rendelkező anyagot tartalmazzanak. A hidrát kémiai kötésű víztartal­mú tűz, illetve magas hőmér­séklet hatására felszabadul és tűzoltóként­­működik. Ahhoz azonban, hogy adalékként ne változtassa meg az egyes gu­mik, műanyaghabok tulajdon­ságait, nagyon finomra, mikro­méterben mérhető szemcse­nagyságúra kell őrölni. Tűzkioltó púder - Az ALUTERV-FKI és vál­lalatunk fejlesztő szakemberei­nek példás együttműködése nyomán igen rövid­­idő alatt jutott el­ az ötlet a megvaló­sításig. Dr. Tóth Béla, a vállalat igazgatója örömmel és jogos büszkeséggel beszél a fejlesz­tési újdonságról. — Eredményes tevékenység lesz a mikronizált hidrát előál­lítása, hiszen az importárat kapjuk érte forintban. Mi is jól járunk, mert viszonylag ma­gas az ára — kilogrammonként egy nyugatnémet márka —, de jól járnak a vevőink is,­­mivel forintban fizethetik ki a szük­séges alapanyag árát. A púderszerű hidrátot a töb­bi között a Taurus, az Észak­magyarországi Vegyiművek, a Caola, talán a Fűzfői­ Papír­gyár használja fel. Ezek a vál­lalatok eddig importálták ezt az anyagot. Az importkiváltás mellett egyéb kedvező „követ­kezménye" is lesz a mikroni­zált hidrát hazai gyártásának. Több olyan exportáru előállí­tásához is lehetőséget nyújt, amelyeket eddig a fogadópia­con érvényben lévő szigorú tűz­védelmi szabályok miatt nem tudtak a hazai vállalatok gaz­daságosan gyártani. Ha pedig az ajkaiak termelése felfut, akkor Sajóbábonyban például olyan habszivacsot képesek majd gazdaságosan gyártani, amely a legkényesebb bizton­sági követelményeknek eleget tesz. A timföldgyár egyik üzem­csarnokában, ahol egyébként a hidrát szárítását végzik, né­hány siló, a laikus számára kesze-kuszán tekergő csőveze­ték foglal el úgy 300—400 négyzetmétert. - A rendszer lelke ez a szer­kezet - -mutat rá dr. Valló Fe­renc főosztályvezető (elnézést a mérnököktől a hasonlatért) egy nagyob lavór -méretét alig elérő „majom"-ra.­­ Az elve egyszerű: a szemben nagy se­bességgel száguldó szemcsék ütközve aprítják egymást. A tervezés és a kivitelezés viszont már nehezebb dolog. Ennek ellenére a tervezőkollektíva elképzeléseit megvalósító szak­embergárda olyan jól dolgo­zott hogy a kísérleti fél üzem már azt nyújtotta, amit egy jól bejáratott technológiától vár­hat el az ember. Az elkészített őrlőrendszer szinte az első pillanattól ter­mel. Ugyanis nagy a kereslet a termék iránt. Az új berende­zéseknél szokásos kiméréseket is úgy végzik el, hogy olykor­olykor leállnak a­­termeléssel.­­ A kezdetben elképzelt 3- 400 tonnáról valószínűleg 5-6 ezer tonnára növeljük a terme­lést, remélhetőleg rövid időn belül. A fejlesztés ázsiója A fejlesztők a kísérleti üzem beindítása után tapasztalták, hogy nem csupán a hidrátra, hanem az őrlési rendszerre is nagy az érdeklődés. Nem vé­letlenül, hiszen kisebb a fajla­­gos energiaigénye és nemcsak kemény anyagok aprítására al­kalmas. A nagy sebességű le­vegővel befúvathatók például olyan anyagok, melyek így po­­rítva aktív rozsdagátlók. Ilyen anyagokat alkalmazva elkerül­hető az egészségre ártalmas nehézfém alapú festékek hasz­nálata.­­ Azt, hogy a szabadalmunk mekkora érdeklődésre tarthat számot, fokozatosan tapasztal­juk - mondja dr. Valló Fe­renc -, az viszont biztos, hogy nemcsak technikai-technológiai sikerként könyvelhetjük el. A kivitelezés módszere mintája le­het további újítások, fejleszté­sek megvalósításának. A lehetőségeket kihasználva olyan ösztönzési formát alakí­tottak ki az ajkaiak, amely egy zárt anyagi érdekeltségi lán­cot alkotott. Esztergályosok, la­katosok, szerelők igazolták egy­más munkáját. A munkaszerző­désekben befejezési határidő volt, de semmilyen akadályt, még objektívet sem fogalmaz­tak meg. Az eredmény: az ed­digi tapasztalatok szerinti idő fele is elég lett a kivitelezés­hez. Pedig 80-100 ember vett részt a kivitelezésén, főként kar­bantartók. - A poén az, hogy a bér­költség még kevesebb volt, mint egy más, hasonló volume­nű munkánál - teszi hozzá dr. Valló Ferenc. - S hogy mégis ösztönzőleg hatott, az nem­csak a határidőnél mérhető le, hanem a látható igyekezeten. Ennek előtte nem nagyon tör­ték magukat a karbantartók egy-egy fejlesztés, újítás kidol­gozásakor. Most nemcsak tem­pó volt, hanem minőség is, hiszen az összeszerelés után azonnal és kifogástalanul mű­ködött a berendezés. A szabadalom kidolgozásának ily módon a reményteljes anya­gi nyereségen kívül jelentős er­kölcsi nyeresége lett. Megnőtt - legalábbis az ajkai timföld­gyárban - a fejlesztés ázsiója. Laki Pál A téli próbatétel első fordulóján túlva­gyunk. Megkönnyebbülhetünk, noha sen­ki sem tudhatja, hogy a hátralévő idő­szak hoz-e újabb „fordulókat”. A megyei ta­nács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztá­lya összegezte, hogy a január 10—18. közötti időszak megpróbáltatásai miként érintették élelmiszer-gazdasági szervezeteinket. Nevezete­sen arról van szó, hogy a megye termelőszövet­kezeteit, állami gazdaságait, élelmiszeripari vállalatait érte-e és ha igen, milyen mértékű kár. Mielőtt a „számlát” ismertetnénk, érde­mes utalni rá: a megye mezőgazdasági nagy­üzemei megközelítő pontossággal 2200 órányi gépi munkát végeztek a települések útjai fel­szabadításban. A mezőgazdasági termelő üzemek sok mil­liárd forint értékű technikai-műszaki felszerelt­séggel rendelkeznek. Ez megnyugtató háttér, viszont maga a technika egyszersmind sérülé­keny is. A tehenészeti telepeken géppel folyik a fejés, a baromfiólakban — egyben-egyben tízezer szárnyas! — éppen úgy nélkülözhetetlen az elektromos energia, mint a malacnevelőben, vagy akár az ipari kiegészítő üzemekben. Áramkimaradás is okozott kárt — az érintett gazdaság számára ez érzékeny veszteséggel járt -, összességében azonban jól vizsgázott a legzordabb időben is a villamosenergia­rendszer. Az is a gazdaságok felkészültségét jelzi, hogy tüzelőolaj-probléma érdemi gondot nem okozott. Rendelkeznek a szükséges tartályok­kal, ha azokat idejében feltöltik, és gondos­kodnak kellő szinten tartásáról, akkor a né­hány napi szállításkimaradás nem okozhat megrendítő kárt. A tanácsi összegező mind­emellett olyan tanulságokat is sugall, amelye­ket érdemes újragondolni. Egyszerű biológiai tény, hogy a mínuszrekordok idején az állatok takarmánya nem tejet, húst termel, hanem a fűtést szolgálja. Érthető hát, ha csökken a tej­termelés, ha elmarad a súlygyarapodás. Ennek is, annak is érzékeny anyagi kihatása­ van, de az még súlyosabb következményekkel jár, ha a takarmányozás folyamatossága szakad meg. Számolni kell azzal, az állat termelése nem úgy alakul, hogy hétfőn-kedden a nagy hidegben a takarmányt „fűtésre” használja, szerdára megenyhül az idő, és nyomban visszaáll a fagy előtti normál állapot. Jóval hosszadalmasabb az. Egy sor gazdaságot érzékenyen érint az ál­latelhullás. Azt akár természetesnek vehetjük, hogy a jelzett időben kilendült — különösen a legkisebb korú jószágok esetében — az elhul­lás. De ahol szinte órák alatt csaknem 5 ezer napos pulyka, 100 szopós bárány, vagy csak­nem félszáz sertés esett ki a termelésből — ott csak az időjárásra hivatkozni nem éppen meg­győző. Okkal vetődhet föl: az érintett gazda­ságok előzetesen minden feltételről gondos­kodtak-e? A mezőgazdasági termelés természetéből adódik, úgy is érheti az üzemeket anyagi vesz­teség, ha közvetlen kár nem keletkezik. Az egyik húscsirketermelő gazdaságban szállításra kész volt a többezres turnus, de a baromfiipa­ri vállalat csak napok múltával jelenkezett ér­te. A túltartás temérdek takarmánnyal járt, minden súlygyarapodás nélkül, rajta az ener­gia, a munkadíj költsége és tetejébe az újabb turnust is hátráltatta, csak időveszteséggel fo­gadhatták. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari üze­mek számára leginkább a termeléskiesés adja föl a leckét. A Pápai Húskombinátban csupán ez csaknem 12 millió forint, a Badacsonyvidéki Pincegazdaságban pedig kereken 6 millió fo­rintot jelent. Mivel a tsz-ekben és az állami gazdaságokban is egyre nagyobb szerephez jutott a kiegészítő-ipari-szolgáltató tevékeny­ség, a termeléskiesés őket ugyancsak durván érinti. A­z időjárás várható alakulását nem lehet matematikai valószínűség alapján meg­jövendölni. Ki gondlhatta volna például, hogy a két évvel ezelőtti hidegrekord az idén megdől? És ki garantálhatja azt, hogy jövőre nem kell újabb csúcsot rögzítenünk? Ami ta­nulságul megfogalmazható, csak az lehet, hogy ami az emberi gondosságon áll — értve ezen előre készített takarmányt, üzemanyagot, tar­talékot, az épületek állapotát -, azt maradék­talanul meg kell tennünk. Élelmiszer-gazdasági vállalatainkat január kritikus napjaiban összességében több mint 56 millió forintnyi termeléskiesés, kár, illetve több­letköltség érte. Ha azt vesszük, hogy a termé­szeti csapásban megyénkben az élelmiszer­­gazdaság 50 egysége részes, nem lehet meg­rendítő annak anyagi következménye. Különö­sen nem, ha a vastag hótakaró megóvja a ki­fagyástól az őszi vetésű növényeket, ha jó ta­vasz, ha jó év köszönt ránk — ha az esztendő előttünk lévő részében január elfeledtetésén fáradozunk. Mert bárhogy is van, január csak egy az év tizenkét hónapjából. Túras Lajos Január számlája NAPLÓ - 1987. február 2., hétfő -­­ Csöglei körkép Állták a sarat a tél meg­megújuló rohamaival szemben a csöglei Marcalvölgye Terme­lőszövetkezet dolgozói. A gaz­dasági feladatok megoldása mellett öt község lakosaiért is megtettek mindent a nehéz időkben. Segítettek a kenyér­­ellátásban és az utcák letaka­­rításában egyaránt. A kemény napokban az adorjánházi Ady­­majorban a hízóbika-istállóban befagytak az etetők és az ita­tok. Ugyanebben az időben 34 ezer darab naposcsibe érke­zett ide, ellátásukat nagy erő­feszítésekkel tudták csak meg­oldani, mert két napig áram­szünet volt. Aggregátorral ter­melt árammal tudtak csak üze­melni. Amikor az idő engedi, máris hordják a tavaszi kiszórásra vásárolt talajjavító péti meszet. A közös gazdaság műtrágya­szükségletének nagy része a majorokban letakarva várja az idő javulását. Az őszi vetések fejtrágyázásából (1700 hektár­ból) csak 500 hektárnyit tud­tak elvégezni a nagy hóesés előtt. A csöglei Kossuth-major­­ban a tejelőtehenészeti telepet (ahol 450 darab fejőstehén van) több méteres hótorlaszok­ból kellett kiszabadítani. Most már zavartalan a telep ellátá­sa. Nagy erőpróba elé állította oldottak meg minden rájuk a közös gazdaság dolgozóit az háruló feladatot, időjárás, de különösebb fenn­akadás és veszélyhelyzet nélkül Borbás János Volán-kocsin érkezett a tüzelőolaj Vetőgéphez készítenek alkatrészt Szállítják az ólomszalmát Hízóbikák az Ady-majorban Egy kis csoport a 34 ezer csibéből

Next