Napló, 1987. május (Veszprém, 43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
Munkahelyük ég és föld között Sokan vagyunk, akik ámulva nézzük, hogy szédítő magasságban úgy dolgoznak emberek, mint mi a földön. Ők nem ismerik a tériszonyt, a szédülést, egy szál deszkán, vagy kémények oldalára hegesztett vaslépcsőn, s ki tudja még hol végzik a maga természetességével munkájukat hétről hétre. Még felsorolni is nehéz lenne ezeket a munkahelyeket. Tiszteletünk mellett lenn a földről mégis azt kérjük: VIGYÁZZANAK! Hány felszállást és leszállást hajt végre naponta a helikopter pilótája, hogy gazdagabb, jobb legyen a termés Csóton, Pápán, Nemesvámoson, Nemesgulácson? Az ajkai ÉDÁSZ munkatársai a betonoszlop tetején. Gyárépítők, állványozók a Peremartanban. Lipták András villanyszerelő a 71-es úton a meghibásodott neoncsöveket cseréli. Németh György darukezelő 1980 óta végzi munkáját 25 méter magasságban a balatonfüredi hajógyár egyik portáldaruján. Simon m *86 *6 Lengyel építők a Peremartoni Vegyipari Vállalat NPK-üzemének tornyán. Péterfay Endre képriportja Van alapja a bizakodásnak Beszélgetés Tóth Ilonával, az SZMT titkárával A munkáról mindig sok szó esik, hát még a munka nemzetközi ünnepén, így hát érthető, ha az értékteremtő, -megőrző tevékenység megbecsülésének, elismertetésének egyik „hivatalos” érdekvédelmi szervének vezetőjével folytatunk beszélgetést május 1-jén. Interjúnk alanya Tóth Ilona, a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsának vezető titkára. A legkisebb feszültségekkel Május elseje a munka elismerésének, megbecsülésének nemzetközi ünnepe. Az is köztudott, abban, hogy azzá lett, nagy része volt a szakszervezeti mozgalomnak. Napjainkban azonban már nem egyszerűen a munkát, hanem a hatékony munkát kell megbecsülni. Ezt is felvállalja a szakszervezet? — Az igenhez nem férhet kétség. Mi is annak érdekében tevékenykedünk, hogy a dolgozók munkájának célja a hasznos, új értékek létrehozása, megőrzése legyen. Méghozzá oly módon, hogy az új értékek a munkaidőben teremtődjenek meg, hogy biztosítottak legyenek a dolgozók szellemi és fizikai megújulásának feltételei. S végül, de nem utolsósorban, hogy a végzett munkáért kapott bér elegendő legyen a biztos megélhetéshez. A jól és kevésbé jól dolgozó kollektívák között, ha szabad utat engedünk a reális gazdasági, pénzügyi folyamatoknak, számottevő különbségek keletkeznek. Milyen álláspontot képvisel a szakszervezet az ebből fakadó gondok, például a vállalatfelszámolások, munkaerő-átcsoportosítások, foglalkoztatási nehézségek „kezelésében”? — A szakszervezetek a történelemben kialakult funkciójuknál fogva és a magyar alkotmányban biztosított kötelezettségeik miatt sem mondhatnak le és nem is kívánnak lemondani egyetlenegy dolgozó érdekvédelméről sem. Ez munkánk fontos, meghatározó eleme. De mert a szakszervek Napjainkban egyfajta fogalomzavar tapasztalható. A szükségszerű változásokkal együtt néha úgy tűnik, olyasmit is „kiöntöttünk a kádból”, amit nem volna szabad. Például lemondhatunk-e a munkaverseny-mozgalomról, a vállalati hűségről, a törzsgárda megbecsüléséről? - A gazdasági reformfolyamatok elkerülhetetlen hatásaként kétségtelenül bizonyos változás tapasztalható értékrendünkben is. Egyrészt előtérbe kerültek a munka anyagi elismerését elsődlegesen szem előtt tartó gazdálkodási formák, másrészt a dolgozók tevékenységét ma jobban befolyásolják gazdasági szempontok, mint a korábbi időszakban. Úgy tűnik, a szocialista munkaverseny-mozgalom már nem képes lépést tartani az átalakulások okozta hatásokkal. Ám szó sincs arról, hogy lemondjunk olyan értékekről, melyek korábbi fejlődésünk biztos pontjai voltak. Éppen ezért véleményem szerint a mai követelményeknek megfelelően át kell alakítani a szocialista munkaverseny-mozgalmat, új elemekkel kell bővíteni, hatékonnyá tenni. A munkahelyi hűség, s ennek erkölcsi, anyagi elismerése előrehaladásunknak továbbra is fontos feltétele. A szakszervezeti munka politikai munka. Az utóbbiról viszont tudjuk, hogy számára rendkívül kemény feladatot jelent a gazdaságpolitika képviselete, elfogadtatása. Különösképpen, hogy ez most szükségszerűen együtt jár az életszínvonalra kedvezőtlenül ható intézkedésekkel, következményekkel. E feladatnak meg tudnak-e felelni a szakszervezeti tisztségviselők, alapszervezetek? — Valóban, a szakszervezeti munka napjainkban minden korábbinál felelősségteljesebb politikai munka, annak minden szépségével és gond-- A dolgozókollektívák nagyfokú türelemről, lojalitásról tettek tanúbizonyságot az életszínvonal ismert változásai kapcsán. Lehet-e erre a jövőben is számítani?z ennek is elfogadott célja a társadalom gazdasági alapjainak erősítése, az ezt szolgáló reformfolyamatok megvalósítása, az ebből fakadó feszültségekről is tudomást kell vennünk. Az említett vállalatfelszámolási, munkaerő-átcsoportosítási, foglalkoztatási gondok megoldásában a szakszervezetek első számú feladata, hogy segítsék a dolgozók érdekeit védő jogszabályok érvényesítését a munkahelyeken. Már csak azért is, mert ezek éppen annak érdekében születtek, hogy például, amikor a létszámleépítés, a felszámolás már elkerülhetetlen, az eljárás gyors, gördülékeny legyen, a legkevesebb feszültséget okozza. De ezt megelőzően is azonban, a nagy közösség érdekében, segítenünk, támogatnunk kell a hatékony gazdálkodás szempontjából indokolt, és szeretném hangsúlyozni, időben megvitatott intézkedések végrehajtását. Mi a helyzet a mostanában mintegy „farkasként” emlegetett munkanélküliséggel megyénkben? — Információink szerint ez nálunk valójában még nem fenyeget. Több helyütt a munkaerő hiányának gondjával kell szembenéznünk. Nem a munkanélküliség jelent feladatot a szakszervezeteknek, hanem hogy segítsük a dolgozók átképzését más szakmákra, s olyan munkahelyekre való kerülését, ahol jelenleg hiány tapasztalható. Ez sem egyszerű feladat, mert az ilyen jellegű változás bizony egész családokat érinthet, jóval egyetemben. Véleményem szerint választott tisztségviselőink ma még meg tudnak felelni a velük szemben támasztott követelményeknek. Ám mindannyiunknak a változó körülményekhez kell igazítania munkáját. Nagyobb szerepet kell kapnia tevékenységünkben a nyilvánosságnak. A hazánkban meghozott gazdasági döntésekben benne van a szakszervezet véleménye, javaslata, de a döntések nem csak ezt tükrözik. A gondunk abból fakad, hogy tagságunk nagy része nem ismeri és nem érzékeli, milyen előzetes álláspontot képvisel bizonyos kérdésekben a szakszervezet. A véleményütköztetés a szakszervezeti csúcsszervekben, azok apparátusában történik. A szélesebb és nagyobb nyilvánosság azt jelentené, hogy az alapszervezeti tisztségviselők, bizalmiak többször és mélyebben értesülnének a központi döntések előtti álláspontokról, illetve részt vennének azok kialakításában. Ehhez nagyobb belső szakszervezeti nyitottságra, nyilvánosságra lenne szükség. A kormány és a SZOT együttes ülései, helyenkénti vitái közismertek. Tapasztalhatók-e az érdekütközésnek, -ütköztetésnek e megnyilvánulásai területi szinten, azaz a megye állami vezetése és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa között? Az érdekek ütköztetése, pontosabban egyeztetése megyei szinten is jellemzője a munkánknak. Mindenekelőtt a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben. De miután a döntéseket megelőzően a különböző előkészítő bizottságok munkájában mi is részt veszünk, ott álláspontunkat elfogadtatni igyekszünk - például a településfejlesztési, szociálpolitikai, lakásfejlesztési tervek összeállításában -, látványos ütközésekre már nem kerül sor. Lehet, de nagyon fontosnak tartom, hogy a dolgozók jelzéseit komolyan vegyük, azt felelősséggel közvetítsük, képviseljük. Nem kevésbé lényeges, úgy kell dolgoznunk, hogy erősödjenek az emberekben azok a tiszta emberi értékek - egymás megbecsülése, ösztönzése, a család szerepe és fontossága életünkben, a tanulás jelentősége, a nyíltság, fogékonyság mindenfajta társadalmi probléma iránt — amelyeknek léte minden egyén és közösség számára meghatározó. — A munka megbecsülése egyet jelent a munkás, a dolgozó ember megbecsülésével. A teljesítményekkel arányos jövedelmek biztosítása társadalmi igazságszolgáltatást jelent. Ám ezt kell, hogy szolgálja a hatékony szociálpolitika is. Vannak-e ennek további lehetőségei? A teljesítményekkel arányos munkajövedelmek kialakításának szükségességét mindenki elismeri és minél markánsabb érvényre juttatását is mindenki igényli. A gyakorlatban azonban az elvek maradéktalan megvalósítása elé az élet számtalan akadályt gördít. Az egyik ilyen a bérben is megjelenített szociálpolitika, amely egy korábbi időszak gondolkodásmódját tükrözi és szívósan tartja magát. Le kell számolni vele. Ám az is kétségtelen, hogy a munkáltató és a munkahelyi szakszervezeti szervek egyaránt érzékelik: a növekvő gazdasági feladatok csak stabil munkavállalói körrel oldhatók meg. Ennek megtartásában viszont jelentős szerepe van a megfelelő munkakörülményeknek és a jó szociális ellátásnak. Ezért a kiadások növekedését is vállalva a gazdálkodók többségénél lényegében megőrizték az ellátottság korábbi színvonalát. Ehhez azonban többször emelni kellett a dolgozók anyagi hozzájárulását is, például az utazási, étkezési, üdülési költségeknél is. A szociálpolitikáról szólva szót kell ejtenünk az egyének helyzetében tapasztalható differenciálódásról is. Ennek következtében egyének és csoportok is nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek. Gondoljunk például a nyugdíjasokra, vagy a tartósan és súlyosan beteg hozzátartozót ápoló családok helyzetére. Rájuk a jövőben több figyelmet kell fordítani. Napjainkban hagyományszerűen az élenjárókat, a kiemelkedőket köszöntjük. Ehhez most igen kevés alkalom adódott. Van-e bárminemű alapja a jövőhöz kapcsolódó bizakodásnak, optimizmusnak? - Az 1986-os teljesítmények alapján, miként az országban, megyénkben is a korábbinál kevesebb kollektíva részesült valamilyen kitüntető címben, elismerésben. Mégis azt kell mondanom, a vállalatoknál, intézményeknél — a kollektívák egészének teljesítményétől függetlenül - mindenütt megtalálhatók azok az élenjárók, kiemelkedők, akiknek a mindennapjaik úgy telnek el, hogy munkájukkal, erkölcsi értékükkel kivívták környezetük elismerését és megbecsülését. Utalt erre az MSZMP Központi Bizottsága is legutóbbi ülésén, amikor ugyan kritikusan megállapította azt is, hogy az igényelt és feltétlen szükséges fordulat népgazdaságunkban még nem következett be. Mindannyiunk szempontjából nagyon nagy értéknek tartom, hogy sok ezer olyan emberrel élünk együtt társadalmunkban, a mindennapokban, akik értelmes, tartalmas emberi életet élnek, becsületesen gondolkodnak, dolgoznak önmagukért és embertársaikért. Ez igazi alapja, méghozzá jogos alapja a jövőbe vetett bizakodásnak, optimizmusnak... Andrássy Antal Politikai munka — szépségével, gondjával Figyelni a tiszta emberi értékekre NAPLÓ - 1987. május 1., péntek -3