Napló, 1988. február (Veszprém, 44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
A várpalotai tanács a vb napirendjén. Az Inotai Alumíniumkohó környezetvédelmi rekonstrukciója Csővári János tanácselnök vezetésével ülést tartott az elmúlt hét végén Várpalota város végrehajtó bizottsága. Megtárgyalta - többek mellett - Majoros Jenő igazgató előterjesztése alapján az Inotai Alumíniumkohó rekonstrukciójáról és annak környezetvédelmi kihatásairól készült információs jelentést. Az Inotai Alumíniumkohót 1952-ben helyezték üzembe. Az ■indulástól napjainkig az üzem jelentős gazdasági eredményeket ért el az alumínium elektrolitikus előállítása és a kohófém-feldolgozás területén. Ugyanakkor a vállalatnál évente mintegy 4000-4500 tonna veszélyes hulladék képződik, melynek 90 százalékát kohászati hulladékok teszik ki. A vállalat a veszélyes hulladékok előírás szerinti kezelése (ártalmatlanítása), illetőleg lerakása terén érte el az utóbbi évek legkomolyabb környezetvédelmi eredményeit. 1986- ban üzembe helyezték az átmeneti veszélyeshulladék-tárolót, s ezzel egy időben katódhulladék-feldolgozót építettek. Ezek beruházási költsége 18 millió forint volt, mely öszszegből 7 milliót környezetvédelmi támogatásként kaptak. A fáradtolaj gyűjtését megoldották, az elhasznált emulziót a Székesfehérvári Könnyűfémműnél, a népjárműmosó iszapát a Paoni Talajerő-gazdálkodási Vállalatnál ártalmatlanítják. A jelentés hangsúlyozza: az alumíniumelektrolízis légszenynyezése környezeti ártalmakkal jár és mivel az új kohó építése meghiúsult, a vállalat a meglévő kohó rekonstrukcióját tűzte ki célul. A kohókorszerűsítés, valamint az úgynevezett flotálásos salakregenerálódási technológia megvalósulása esetén a levegőszennyezés — a tervek szerint — az elvárható szintre csökken. A beruházás üzemi kísérleteit már tavaly elkezdték, 1987 áprilisában a korszerűsítés környezetvédelmi alapból történő támogatására pályázatot nyújtottak be. Amennyiben pályázatukat kedvezően bírálják el és megkapják a támogatást, egyes korszerűsítési folyamatok időben előrehozhatóbbak lesznek. A beruházások előreláthatólag 1993-ban készülnek el, költségük - a tervek szerint - 620 millió forint. Rajtuk a megye szeme Évkezdet a veszprémi áfésznél Olvasóink nemcsak lapunk hasábjairól ismerik a fogyasztási szövetkezetek sajátos üzletpolitikáját. De hogy a gazdálkodás hogyan képviselheti egyúttal a tagság érdekeit is, arról a Veszprém és Vidéke Áfész elnökével, Kaposi Tiborral váltottunk szót. Vállalkozni érdemes A szövetkezet ellátási területe a megyeszékhelyre és 27 környező településre terjed ki, százezernyi lakos, köztük főként a nyolcezer tag számára jelent különleges kötődést. Hogyan lehet biztosítani a nagyobb érdekeltséget az új szabályozók életbe lépése után, akkor, amikor csökken a pénz? Egyértelműen a megtermelt többletnyereségből, a takarékosabb költséggazdálkodásból. Mennyire sikerült ez 1987-ben? A szövetkezet az előző év gazdálkodását a stabilizálás időszakának tekintette. Beértek a korábbi évek nagy beruházásai, például már nyereségesen üzemelt a Skála áruház Veszprémben. Kialakult a nagy- és külkereskedelmi kapcsolatrendszer, mely révén jelentősen bővültek az árualapok. A dolgozók érdekeltsége úgy valósult meg tavaly, hogy az áfész a megtermelt többletnyereségből vállalkozási díjat fizetett. Ma már a forgalom 72 százalékát szerződéses és jövedelemérdekeltségű boltok hozzák. Nekik is nagy részük van tehát abban, hogy az árbevétel elérte az 1,7 milliárd forintot, s ez csaknem 13 százalékkal több, mint amit 1986- ban sikerült teljesíteni. Az ár-Most készülnek a részközgyűlésekre az áfész vezetői. Ezeken ismertetik, a megváltozott szabályozók által közvetített kényszer miképpen alakítja az idei üzletpolitikát. — Mindenesetre a törekvés — mondta az elnök —, a gyors alkalmazkodóképesség, a cél és az érdek összhangjának megteremtése. Együttműködni, az elképzeléseket is túlteljesíteni persze csak elégedett dolgozókkal, szövetkezeti tagokkal lehet. Ezt szolgálja a tavalyi tízszázalékos bérfejlesztés, mellyel 70 ezer forintos átlagkereset alakult ki. Folyamat lehet ez a bevétel 97 százaléka kereskedelemből származik, megyei átlagban így a veszprémiek az elsők. A múlt év örvendetes ténye az intenzív gazdálkodás. Nos, nehéz időszak következik a szövetkezeti kereskedelemben is. Az említett szabályozóváltozások nemcsak új gondolkodásra, de szerkezetváltásra, sőt néhol az üzleti profil megváltoztatására késztetik a gazdálkodókat. A veszprémi szövetkezetnél például a tavalyi nyereséget száz egységnek tekintve, belőle idén 42-t visznek el a szabályozók objektív hatásai, hiába működik a szervezet hasonlóan jó színvonalon. Megszűnik a tagsági érdekeltségi alap, melyet a nyereségből évenként képezhetamire álljon bizonyságul még egy adat: a nyereségnövekedési ütem három és félszerese az árbevételnek, összességében több mint 53 millió forint. Kistelepülési rekonstrukciós programját is 1987-ben fejezte be a szövetkezet, 33 bolt bővült, újult meg. Felújításból, ötmillió forintért jött létre a szentgáli kisáruház, a szinttartó törekvésekre pedig jellemző, hogy az elmúlt időszakban az egységek állagmegóvására évenként fordított összeg. 12-13 millió forint volt ezek a szövetkezetek a vásárlói hűség viszonzására. Egy ilyen helyzetre a sok olcsó áru, az engedményes akciók sora lehet a válasz, melyúj kifejezés vonult a szövetkezeti szótárba, a szuperkedvezmény, szuperengedmény. Azt jelenti, a fogyasztási szövetkezet leginkább saját tagjainak kíván kedvezni. Amint hallottuk, így lesz ez továbbra is a veszprémieknél, és a megtermelt nyereségtől függően fizetnek visszatérítést a vásárlások után. A Skála-Coop integrációban lévő áruház, a nagyobb egységek részt vesznek a Nyereménygála akcióban, ahol viszont a tavalyinál sokkal több, nagyobb értékű árut sorsolnak ki decemberben. Ha tovább szűkültek az anyagi lehetőségek, honnan lesz minderre pénz? Az elnök szerint van esélye az újszerű üzletpolitikának. Továbbra is működnek a szerződéses és jövedelemérdekeltségű rendszerek, melyben a dolgozók többletteljesítményét ezentúl vagyonalapból díjazzák. A kistelepülési rekonstrukció után az áfész figyelme a közélez az árut idén a hazai forrásokon kívül szocialista és tőkés árucsere-kapcsolataiból is biztosítja a veszprémi szövetkezet. Mes települések boltjainak állagmegóvására fordult. Gond, hogy hiába használják fel erre a célra a korábbi évek gyakorlata szerinti összeget, az reálértékben 20-30 százalékkal is kisebb lesz az alapanyag-áremelkedés és a forgalmi adó belépése miatt. Fogyasztási szövetkezeteink életképességének egyik biztosítéka lesz a jövőben a több szintű integráció, amit a veszprémiek is fontosnak tartanak. Részesei lesznek a MESZÖV által vezényelt közös fejlesztéseknek, részvényesei néhány banknak, mert a tagság és a vezetőség azonos célja: jól hasznosítani a pénzt. Az áfész szakemberei a múlt év közepén megfogalmazott cselekvési program alapján öntik végső formába az elképzeléseket, hogy a hamarosan kezdődői részközgyűléseken, a tagsággal folytatott párbeszédben alakuljon ki az idei év üzletpolitikája. Őrsi Ágnes Kedvezni kevesebből A közös pénz sorsa Útnak indult az első szállítmány A napokban egymást váltották Szalmaváron a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat konténeres szállítóautói. A csóti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet új, héthajós „csirkegyárában" szállításra kész állomány várta a járműveket. 52— 55 nap alatt 140 ezer csirkét állítottak elő, neveltek felvágásra érettnek. A korszerű telep dolgozói 2,38 kiló takarmányból állítottak elő 1 kiló csirkehúst. Még ebben az évben öt turnus követi egymást és év végéig 850 ezer csirkét nevelnek közfogyasztásra. Egy hét múlva érkezik az új csirkeállomány. Addig takarítás, fertőtlenítés mellett több ezer tonna kiváló baromfitrágya kerül ki a földekre Egy-egy hajóból 20 ezer csirkét raktak konténerbe a telep dolgozói A szövetkezet az ólakból, vagy hajókból erre a célra konstruált erőgéppel tudja csak kiszállítani a konténereket Percek alatt kész egy gépkocsi megrakása. A folyamatos szállítás lehetőségét a baromfifeldolgozó vállalat több gépkocsival biztosítja Péterfay Endre képriportja „A színvonalból nem engedhetünk” Beszélgetés a SZOT Észak-balatoni Üdülőigazgatóságának vezetőjével Egy megszállott hajós vitorlát bontott a keszthelyi öbölben és vízre szállt. Az első fecske - mondják - nem csinál nyarat, sőt, még tavaszt sem, bárhogy hiteget bennünket az időjárás. A Balaton-part üdülőiben mégis már készülnek a szezonra, s főképp a SZOT Észak-balatoni üdülő- és Szanatóriumi Igazgatóságán, ahol ezekben a napokban újra és újra felmérik az idei esztendő teendőit és lehetőségeit. Vajon biztosítható-e köztük az összhang, s miként, erről is beszélgettünk Bálint Ferenccel, az igazgatóság vezetőjével. - Mielőtt szólnánk az idei teendőkről, tervekről, vessünk egy pillantást az 1987-es esztendőre: milyen is volt, miként zárták? - Nem akarok panaszkodni és dolgozóink helytállását sem szeretném túlbecsülni, de igen nehéz esztendő után vagyunk. Kiadásaink fedezéséhez ugyanis nem tudott oly mértékben hozzájárulni a költségvetés, ahogy szeretett volna, ezért minden figyelmünket, erőfeszítéseinket a saját bevételeink növelésére kellett koncentrálni. Konkrétan: bevételeinket 12 millió forinttal kellett növelni. És sikerült. - Hogyan? Áremelésekkel? - Szó sincs róla, üdülőink jobb kihasználásával, a vendégfogadás hatékonyabb szervezésével, konyhai kapacitásaink teljesebb hasznosításával és egyéb, úgy is mondhatnám profilunkba nem vágó gazdasági tevékenységek erősítésével 1987-ben 14 millió forinttal tudtuk növelni saját bevételeinket. Ehhez dolgozóink, közel félezer szocialista brigádunk nagyobb érdekeltségének megteremtése és szakmai elkötelezettsége persze elengedhetetlen volt, s erre a jövőben is támaszkodni akarunk, s kell is. - A jövő már itt is van, azaz 1988. A múlt évről azért idézzünk még néhány számot a végzett munka érzékeltetéseként. - Három megyében mintegy 30 üdülőt működtettünk tavaly 4250 férőhellyel. Hatvannyolcezer beutaltat fogadtunk, akik közel egymillió vendégéjszakát töltöttek nálunk. A belföldiek mellett, elsősorban Hévízen, 13 ezer külföldi szakszervezeti beutaltat is fogadtunk. S még egy adat: kiadásaink a múlt esztendőben megközelítették a 250 millió forintot, s ennek fedezetében meghatározó szerepet töltött be több mint 140 millió forintos saját bevételünk. - Idén is számolnak ennyi vendéggel? - Sajnos valamivel kevesebbet tudunk csak fogadni, tekintve, hogy néhány üdülőnk korszerűsítése, felújítása miatt számolnunk kell egy-egy üdültetési turnus kiesésével. Üdülőházaink 63 százaléka 1957 előtt épült, ezért ezek megfelelő korszerűsítésére már évek óta igen nagy figyelmet és anyagi eszközöket koncentrálunk. Tavaly Hévízen, Balatonfüreden, Bakonybélben újultak meg üdülőink, s e munka folytatódik az idén is. Továbbra is elsősorban gyógyüdültetéssel foglalkozik az igazgatóság? - Igen, hiszen ez adódik területi adottságainkból is, de természetesen a családos és gyermeküdültetésről sem mondunk le. Balatonmáriai, ormándpusztai és balatonedericsi gyermeküdülőink rendkívül népszerűek. - A kevesebb vendég fogadásának csak a néhány üdülő ideiglenes, a korszerűsítések idejére szóló bezárása az oka? Nem a növekvő árak? - Az utóbbi kétségtelenül tovább feszíti gondjainkat. Az áremelkedések ugyanis természetesen „begyűrűznek" hozzánk is. A költségvetési támogatás ugyan, ha szerény mértékben is, vendégnaponként 5 forinttal növekszik, s a beutalók árát várhatóan mintegy 25 százalékkal megemeli a SZOT a második negyedévtől, de mindez nem fedezi a megnövekedett költségeinket. Az élelmiszerárak, az energiárak, az építőanyag-árak változásából adódó összkiadásainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A hiányzó forintokat azonban kollektívánk képes pótolni. - Ismét a belső tartalékaikra támaszkodnak? - Igen, így a takarékosabb költséggazdálkodásra, amelybe többek között beletartozik, hogy növekvő mértékben támaszkodunk a saját árubeszerzésre, árutermeltetésre. Többek között ezért is erősítjük kertészeti, szőlészeti ágazatunk munkáját. A konyhai kapacitások jobb kihasználását szolgálja, hogy újabb vállalati üdülők és egyéb intézmények étkezési igényét is kielégítjük. Komplexebbé tesszük üdülőinkben a gyógykezelési szolgáltatásokat, melyek plusz anyagi forrásokat jelenthetnek. Van egy saját mosodánk is, mely a tavalyinál is több bérmosást vállal, méghozzá a konkurenciánál kedvezőbb áron. Kereskedelmi, idegenforgalmi tevékenységünk további szélesítése, azaz újabb külföldi csoportok fogadása is bővítheti anyagi forrásainkat. És hadd ne áruljam el további összes titkunkat, amelyek révén reméljük: vendégeink, beutaltjaink semmit sem éreznek meg majd gondjainkból, pihenésük zavartalan, felfrissítő, megújító marad. * Mert ennek biztosítása a legfőbb feladatunk . . . Andrássy Antal NAPLÓ - 1988. február 1., hétfő -