Napló, 1988. május (Veszprém, 44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
Szerkezetváltás a kereskedelemben Éljen a verseny! — szűrhető le a legkülönbözőbb kereskedelmi fórumokon néhány felszólaló mondandójának lényege. Ők vannak kevesebben. Némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, kívülről, kibicként figyelik az ügyet. A többség, a kereskedők, nyakig az élet sűrűjében, már nem ilyen optimisták. Ki ne lenne a verseny híve más körülmények között? A maiak ugyanis a hiánygazdálkodás tüneteit mutatják, melyek között törvényszerűen kerül kényszerpályára a kereskedelem. Aszerint, hogy ki melyik szférához tartozik, tehát az állami, a szövetkezeti vagy a magánkereskedelmet képviseli, sorolja hátrányos helyzetének jellemzőit. Egyvalamiben megegyeznek: az árupiacon nincs kínálat, nehéz a beszerzés. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy tavaly megyénkben a kereskedelmi ágazat volt a legeredményesebb, nem ok nélkül támad a gyanú, a szükséges többletenergiát a vásárlók fizették meg. Ne legyünk azért igazságtalanok. Valamiféle verseny van. Hogy nem valódi, arra mindössze egyetlen hatásával utaljunk: az árakat kizárólag felfelé mozgatja, így aztán létezik drága áru és még drágább. Ha időnk engedi, Fortuna kegyéből megtalálhatjuk azt, ami „csak" drága. Legutóbbi tapasztalatom: egyetlen pár cipőnél 200 forintos különbség. Szaküzletben került kevesebbe. Ott, ahol a hagyományos üzemelési mód, a lelkiismeretes kereskedői munka sem hoz idén megfelelő eredményt. Az ok ismert: az árak növekedésével párhuzamosan laposodott legtöbb vásárló pénztárcája. Nemcsak a vásárló, a kereskedő is kényszerhelyzetben van, azzal a különbséggel, hogy egy választása marad: előre menekülni , ha élni akar. Másként fogalmazva, a vállalkozást nyereségessé kell tenni. Ha a szaküzletek alapterületét összeadnánk, a Komfort Kereskedelmi Vállalaté lenne megyénk legnagyobb áruháza. Szerencsére nincs így. Könynyebben végrehajtható hát az a folyamat, amit az iparban érmékszerkezet-váltásnak hízunk. Kereskedelmi változata a bolti profilváltás, ami nem kizárólag pénz kérdése, vallják a vállalatnál. Látva a tavalyi év jó eredményeit, s azt, hogy most több területen is visszaesett a forgalom, úgy tűnik, idénre a kereskedelmi szerkezetváltás újabb fordulója várható. Visszafogott beruházáspolitika jellemzi az aktuális terveket, de egyúttal növekvő árbevételt céloztak meg. Az ellentmondás csak látszólagos, üzletpolitikai magyarázat oldja fel. Tavaly például a vállalat forgalmának harmadrészét tette ki a közületi vásárlás. Ezek a TEK vállalatokkal közösen létrehozott boltokban zajlanak, melyek száma már megközelíti a tízet megyéinkben. Alapvető feladatuk a közületek ellátása. A vállalat amellett, hogy forgalmát növeli, így a termelést i segíti, s a harmadik haszon: ezekben a boltokban a lakosság is vásárolhat. Idén a közületi forgalom további növekedését reméli a komfort, hiszen a helybeni beszerzéseknél is elszámolható az ÁFA. Az üzletpolitika új területét jelzi egy szerződés, melyre valószínűleg idén kerül pecsét. Árubeszerzésre, értékesítésre, tehát a nagy- és kiskereskedelem ellátására KOMEX néven gazdasági társulást tervez létrehozni a Komfort és a Konzumex. Nemcsak Veszprém jó földrajzi fekvése miatt célszerű e vállalkozásba fogni, hanem azért is, mert így jobban hasznosul a vállalat két meglévő nagy- és külkerraktárja. Bízva az üzletben, idén a VÁÉV-től is vásároltak raktárépületet, tárolásra alkalmas nyitott területet iparvágánnyal. * Amikről eddig beszéltünk, az üzletpolitika azon részeit jelentették, melyeket partnerekkel valósíthat meg a vállalat. A harmadik lehetőség feltárni a vállalati költséggazdálkodásban rejlő tartalékokat. Már látható, hogy idén 10-12 millió forintot tesz ki a „begyűrűző" költség, például a közüzemi vállalatok magasabb számlái, a szemétszállítás, központi fűtés emelkedő díjai. Maga ez a tény is a nagy takarékosság évévé avatná 1988-at, de vállalati belső törekvés is a még takarékosabb költséggazdálkodás. E cél jegyében vizsgálták felül a hálózat összesen 140 boltját, melyek közül az új szabályozók szerint 20-30 veszteségessé válhat. Ilyen luxust nem engedhet meg magának a vállalat. Március végén a szakszervezeti és pártfunkcionáriusoknak tartott fórumon a vállalat igazgatója, Német László ismertette a kialakított koncepciót. Május 1-ig várják minden üzlet, minden kollektíva javaslatát, hogyan lehetnének még eredményesebbek, függetlenül attól, hogy egységük most veszteséges-e vagy nem. A megoldás, mint mondta, nem egyszerűen boltbezárás, hanem az eddigi befektetések védelme. Mert ha az üzletet sikerül gazdaságossá tenni, nő a forgalom, javul az ellátás is, s ezekkel párhuzamosan a vállalati eredmény. A bolti gazdálkodás, önállóság és az érdekeltség összhangja pillanatnyilag leginkább a jövedelemérdekeltségben működő üzleteknél teremthető meg. Jutalmazásukra a tavalyi év alapján összesen hatmillió forintot fizet ki a vállalat. A boltonként kimutatott eredményességre épül az ösztönzés. A vállalat megállapodik az üzletvezetőkkel a feltételekben, ha annál nagyobb lesz az eredmény, bizonyos százalékát visszakapják, maguk között oszthatják el azok a dolgozók, akik a szerződést aláírták. (Tavaly a visszaosztott eredményrész húsz százalék volt.) S a kockázat: nem a tényleges forgalom után kapnak jutalékot, hanem az után, amit a megállapodás rögzít. Bérkímélőnek nevezik e módszert, pillanatnyilag az egyetlen lehetőség a jó teljesítmények honorálása. Mindenesetre az alap a gazdaságosan működő bolt. Ugyanezt célozzák a változtatások is, amelyek pillanatnyilag a következők : Várpalotán a konyhafelszerelési üzlet a dolgozók javaslatára kerül máshova, ahol várhatóan kedvezőbben működhet. Balatonfüreden a szerződéses üveg porcelán szakbolt nem tud megélni, az Elektron szövetkezet veszi át és hasznosítja. Veszprémben a belvárosi rekonstrukció folytatódik egészen a várig. A háztartási bolt még idén régi helyére költözik vissza, 20-30 méteres körzetében a Konsumex-szel közösen valutás boltot nyit a Komfort. A jobb árubemutatást szolgálja a konyhafelszerelési üzletköltöztetése a régi Júlia modellház (később ideiglenes élelmiszerbolt) helyére a Rákóczi útra. A Kossuth utcai egyetlen foghíjon, amely a húsbolt helyén tátong,, Bóbita gyermekáruház épül, kétszintes, 300 négyzetméteres. Jövő év június 30-ig szól a kivitelezők szerződése, a nyitás a III. negyedévben várható. Mivel itt 10—12 éves korig mindenféle gyermekáru kapható lesz, átrendeződik az Ifjúsági Áruház profilja, mégpedig úgy, hogy a lakosság javára váljon - mondta Német László. Reméljük az említett költözködések segítenek a játékbolt mostani mostoha helyzetén is. Tapolcán már a korábbi években befejeződött a szakosítás, utolsóként az Utastoufisttal közös valutásbolt készült el. Ajkán szintén gazdaságosan üzemel a Komfort bolthálózat, Pápán viszont több egységnél okoz gondot a kevésbé hatékony gazdálkodás. Most kerül sor a profitrendezésekre a kollektívák javaslata alapján. Örsi Ágnes Fejlesztés és felújítás Francia vágáson A Balaton-felvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság franciavágási fűrészüzemében befejezéséhez közeledik a nagyszabású rekonstrukció. Az alapötlet az volt, hogy a meglévő faanyagot minél magasabb szintre dolgozzák fel, ha lehet, késztermékké. Olyan irányú fejlesztést ötlöttek ki — mondta Matyasovszky Albert üzemvezető -, amely jól belevág az üzem eddigi termelési rendjébe és jó üzleti lehetőségekkel kecsegtet a hazai és a külföldi piacokon egyaránt. Ez pedig egy rétegelt lemez gyártására alkalmas üzem építése, mely lemezből ülő- és fekvőbútorok rugózatát készíti el. Magyarországon csak forgács- és farostlemez-készítés volt eddig, a rétegelt lemezt importból szereztük be. Az üzemcsarnokot már elkészítették, a lemezgyártás gépeinek az alapjait betonozzák a gazdaság építőmunkásai. A terv szerint júliusban szeretnének indulni az üzemmel. A rétegeltlemez-gyártás folyamata energiaigényes tevékenység, ezért az üzem mellé nagy teljesítményű kazánt is építenek. A kazán az üzem összes technológiai és szociális hőigényén túl elektromos áramot is fog termelni, mégpedig annyit, hogy az üzem szükségletének a felét, 350—400 kilowattóra teljesítményt ad majd. Fűtésére a fűrészüzemi hulladékot használják fel, mégpedig azokat is, melyeket eddig semmire sem használtak, veszendőbe mentek. Ehhez a beruházáshoz részben kapcsolódik a papírfa- és rönkkérgező gépeknek az üzembe állítása a franciavágási telepen, mert az innen nyert fahulladékot is hasznosítják energiatermelésre. Borbás János képriportja Az új üzemcsarnok. Szerelik az olasz kazánt. Papírfakérgező gépsor. A munkák mellett folyamatosan folyik a termelés. „Az ipari szerkezetátalakítás kulcskérdése az, hogy milyen eredményeket érünk el a piacépítésben, a kiépülő piaci viszonyokhoz való alkalmazkodásban, mennyiben kényszeríti ki a piac az alkalmazkodást.” (Részlet Az ipar szerkezetátalakítási feladatai című dokumentumból.) Kinél van a kulcs? Teljesítmény „A gazdasági reform eddigi tapasztalatai azt bizonyították, hogy a teljesítmények növelésére irányuló igény egymagában nem sokat ér, de még a teljesítménynövelésre irányuló motiváció is kétes értékű, ha egyidejűleg nem tesszük világossá és egyértelművé, hogy mi tekinthető a társadalom szempontjából valóságos teljesítménynek, és nem vagyunk képesek e teljesítmények racionális számszerűsítésére." (Az ipar szerkezetátalakítási programjának társadalompolitikai kérdései.) Elvileg a vállalati teljesítmény mérésére, értékelésére és honorálására a nyereség lenne hivatott. Ám az erre — a jelenlegi körülmények között — egyáltalán nem alkalmas. Ha egy cég például olyan terméket gyárt, amelyből a belföldi piacon hiány van, annyit kér érte, amennyit csak akar. No, azért nem egészen — vethetik ellen az árszakemberek. Hiszen létezik a tisztességtelen haszon kategóriája, vannak árellenőrzések, az árhivatal is gátat állít az áremelések elé. Ez mind igaz, adminisztratív fékek valóban léteznek. De a vállalatok sem most léptek le a falvédőről, vannak trükkjeik. Ezzel szemben a vállalat a tőkés piacon legfeljebb világpiaci árat - de inkább kevesebbet - inkasszálhat, a vevőt nem érdeklik az előállítás költségei. Ám nehogy azt higygyük, hogy emiatt eleve hátrányban van, aki konvertibilis valutáért értékesít. Az exportösztönző preferenciák szolgálhatnak olyan előnyökkel, amelyek bőven kárpótolnak, akár az önköltségnél alacsonyabb exportárért is. Például azáltal, hogy a kivitel növelését béradókedvezménnyel honorálják. A bérforint - mint tudjuk - sokkal többet ér, mint a költségforint. (Nem jár ilyen jól, aki már előzőleg is sokat exportált, a kedvezmények mindenekelőtt a növekedést honorálják.) De igazságtalanság lenne csak a feldolgozóiparra mutogatni. Magyarországon az alapanyaggyártók szinte mind monopolhelyzetben vannak, az ő áraik sem világpiaciak. Még tovább menve: az energiaárak sem azok. S még mennyi mindenről nem szóltunk! Például az elvonások és támogatások szövevényéről. Ily módon aztán könnyen lehet, hogy a nyereséges cég a társadalomnak többe van, mint az, amelyiket szanálni kell, akadályozza a szállítási kötelezettség teljesítését, a tervteljesítést. S mivel vállalaton belül többnyire még mindig ez az utóbbi a megítélés első számú kritériuma, veszélyezteti a vezetők prémiumát. És a termék — leszámítva az egészen nyilvánvaló selejtet - rendszerint elhagyja a gyárat, sőt, az országot is. Legfeljebb visszajön, vagy a gyáriak mennek a helyszínre „átválogatni". Miért van így? Nálunk nem tudják a szakemberek, hogy a jó minőség fontos? Hát ez az! Tudják, hogy nem fontos! A legtöbb terméknek nincs versenytársa, a vevő eszi, nem eszi, nem kap mást. Így aztán nyilván az sem mérvadó, hogy a hibás áru rossz hírét kelti a cégnek. Nem pártolhat el tőle a vásárló, mert nincs hová. Hogy a sok garanciális javítás is pénzbe kerül? Persze, a vásárlónak. Mert hogy ez a költség is beépül az árba. (Nem mond mindennek ellent, hogy a tőkés piacokat el lehet veszíteni a gyenge minőség miatt. Vállalatainknak nem létérdekük a konvertibilis export, inkább szívességet tesznek, amikor tekintettel vannak a „népgazdasági érdekre".) Minőség „A hagyományos minőségszemlélettel szemben - amely a minőségellenőrzésre helyezi a hangsúlyt — egy új, átfogóbb minőségszabályozási szemléletet kell kialakítani." (Az ipar szerkezetátalakítási programjának társadalompolitikai kérdései.) A vállalatok miós szakemberei, mind azt mondják: a minőséget mindenekelőtt „bele kell gyártani" a termékbe. Az ő szemléletükkel tehát nincs baj. Kiével van? Durva leegyszerűsítés azt hinni, hogy a sok csapnivaló, nemegyszer már a vásárlás pillanatában használhatatlan termék azért van, mert a gyárakban, üzemekben trehány munkát végeznek, laza az ellenőrzés. Benne van ez is, ám a nemtörődömség is csupán tünet, valaminek a külső megjelenési formája. Ha egy termék „genezisét” végigkísérjük, igen gyakran a folyamat minden egyes pontján találunk több okot is amely hozzájárulhat, hogy majdan a kész portéka ne legyen „tökéletes”. Már eleve a konstrukció sem a legjobb, csapnivaló az alapanyag, lestrapáltak a gépek, a dolgozóknak nem megfelelő az érdekeltségük, az import alkatrészt helyettesíteni kell, és így tovább . . . Egy valamirevaló szakember ma nálunk öt perc alatt bebizonyítja: kész csoda, hogy a szalag végén jó termék is megjelenik. No és ezután jön az ellenőrzés. Amely, ha kiszűri a — fogalmazzunk finoman — nem egészen kifogástalan árut, növeli a költségeket, csökkenti a vállalat nyereségét. Esetleg Munkaerőáramlás ,,Iparpolitikánk megvalósítása a munkaerőpiac élénkülésével fog járni, amelynek során el kell érni, hogy a munkaerő a magasabb jövedelemtermelő képességű vállalatokhoz áramoljon." (Az ipar szerkezetátalakítási programjának társadalompolitikai kérdései.) Pillanatnyilag a munkaerőpiac lanyhulásának lehetünk tanúi. A kereslet rohamosan csökken, az állásukat elhagyni kényszerülők és az iskolákból kikerülő pályakezdők egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni. Márpedig nem nehéz belátni, „áramlás” csak akkor jöhet létre, ha van hova áramolni. Az idézett dokumentum is hangsúlyozza: a gazdaságtalan foglalkoztatás megszüntetése önmagában kevés a kibontakozáshoz, új munkahelyek teremtésére is szükség van, méghozzá olyanokéra, amelyeken az emberi képességek jól hasznosulnak. S ez az, ami nem megy. Születtek ugyan kezdeményezések, támogatják a munkahely-szaporításra vállalkozókat, ám ez megint csak nem más, mint tüneti kezelés. Megette a fene, ha vállalkozásra nem a tisztes haszon reménye motivál. Az érdekképviseleti szervek, a foglalkoztatási gondok enyhítéséért felelős állami intézmények célja lehet elsődlegesen a feleslegessé vált dolgozók elhelyezkedési lehetőségeinek gyarapítása, a vállalatoké nem. Utóbbiakat a jövedelemszerzésben, a vagyongyarapításban való érdekeltség kell hogy ösztökélje. Ma még messze az ellenható tényezők vannak túlsúlyban. Például a tőkehiány (s a tőkepiac hiánya). A vállalatoknál nem marad annyi pénz, amelyből befektetéseket eszközölhetnének. Igaz, vehetnének fel hiteleket. De ha a kamatlábak magasabbak, mint az átlagos nyereségráta, akkor ez kész ráfizetés. már még sok van. Mindegyikük egy-egy sorompót rögzít, s ezek egyelőre elzárják a valódi szerkezetátalakítás útját. Márpedig — ha már annyit idéztük az Ipari Minisztérium dokumentumait, álljon itt befejezésként is egy onnan vett gondolat —, „a meglévő termelési szerkezetben még a valóban lelkiismeretes munkavégzés is legfeljebb a veszteségek csökkentésére elég.” Szente Ottó NAPLÓ , 1988. május 2., hétfő -