Napló, 1988. augusztus (Veszprém, 44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

Hektáronként ezer csemete Idared, Jonagold, Gloster és társai Intenzív gyümölcskertészet a Pápai Állami Gazdaságban A nagyüzem méretéhez képest (összes területe meghaladja a 12 ezer hektárt), ha csak a számokat nézzük, a gazdaság 320 hektárnyi gyümölcsöse amolyan kiegészítő ágazatnak tűnhet. Csakhogy a gyümölcskertészet sajátos területe a mezőgazdasági termelésnek. Egy-egy hektárról akkora értékű termés nyerhető, hogy az szántóföldi mércével nem is mérhető... Gondoljuk csak meg: a Pápai Állami Gazdaságban (mert róla van szó), a mintegy 150 hektárnyi almás sok év átlagában egy-egy hek­tárról 280 mázsa terméssel fizet. . . A pápai gazdaság gyümölcsöse a '60-as évek első felében alakult ki. Az alma mellett körtét, kajszibarackot, szilvát, meg­­­gyet és cseresznyét telepítettek. Az elmúlt negyedszázad nem múlt el nyomtalanul a jókora gyümölcsöskertben. A telepítés tanulságai okulásul szolgálnak a kertészeknek. A gazdaság szá­mára elsőként a kajszi adta föl a leckét. Mérce: a versenyképesség A kajszi - noha gyümölcsét kedveli a fogyasztó - érzé­keny a kora tavaszi fagyra, nyáron a tartós forróságra (gu­taütés), hol ad, hol meg nem termést. Az állományban évről évre növekvő tőszerm hiány csak siettette, hogy a gazdaság megszabaduljon a veszteséges termeléstől. Hasonlóan gazda­ságtól á­lmaik bizonyalt a szil­vás. Ezt is, azt is kivágásra ítélte az ésszerű megfontolás. Az utóbbi években a cse­resznye és a meggy is rontja a gyümölcsös gazdasági mér­legét. Az almásról máir volt szó. Ha a termésben - évjá­rattól függően - nagy is az eltérés, évente a 400 vagon­­nyi terméssel, biztonsággal fe­et számítani. A bánhalmi klí­ma — itt van az önálló ágazat­ként működő gyümölcsös­­ kedvező termőhelye az almá­­rták. A körte is igazolja, hogy érdemes vele foglalkozni. Alapjában jó ára van. Jut a Az alma- és a körteültet­­vény is „férfi­korba” lépett —va­lójában nem termőképessé­gük miatt foglalkoztatják az ágazat és a gazdaság veze­tőit. Előbb-utóbb időszerű lesz felújításuk, csakhogy­­ a fajta­váltás elől sem térhetnek ki. A Jonathan, a Golden és a Starking (ezek adják a jeléni légi ültetvény több mint két­harmadát!) fölött eljárt az idő. A piac - amelynek Kele­ten és Nyugaton egyazon kö­­v­­etelménye van: a minőség - színt, megjelenést, ízben, zamatban, eltarthatóságban nagyobb értéket követel. A pá­pai gazdaság vállalja ezt a „kihívást". A gazdaságtalan ültetvények helyén megkezdték az új te­lepítést. Almás lesz a be nem termésből exportra, a belső piacra és­ a konzerviparnak­­ is. A gyümölcs értékesítési ára lényegesen alatta marad kertészetben fölhasznált anya­­­gok és eszközök áremelkedésé­nek. Hogy a bánhalmi gyü­mölcsös mégis állja a helyét - az ágazatnak a gazdaság magas színvonalú növényter­mesztésével és állattenyészté­sével kell versenyeznie -, an­nak egyszerű a magyarázata: kiváló minőség és piacképes­­­­ség. A gyümölcsös értékteremtő­­képességére jellemző, hogy vi­szonylag kis területe ellenére a gazdaság árbevételéből 7, nyereségéből 10 százaléknál nagyobb arányban részesedik. Ebben természetese­n benne van az értékesítés biztonságát erősítő hűtőház „üzemelése” is — befogadóképessége több mint 2200 tonna gyümölcs. vált fajok helyén: Idared, Jo­­ncgold, Gloster (amerikai ere­detűek) és Mutsu (Japánból való) a nevük — származásuk értéküket jelzi és egyben azt is, hogy ezek lesznek piaci versenytársaik. A szakemberek a követke­zőképpen jellemzik az említett fajtákat: tárolhatóságukat ér­zékelteti,­­hogy akár az új termést megérheti a hűtőház­ban tárolt ótermés — számot­tevő értékvesztés nélkül. gyümölcsöt azonos méret jel­­­lemzi­­ az á­tlag nagyobb 70 milliméter átmérőnél. A be­tegséggel szemben ellenállás­­ a növényvédelem szempont­jából nagyon lényeges. Olyan fajtákról van szó, amelyek ko­­ronamagassága alig haladja meg a két métert. És a koro­na laza, szellős - a termés létra használata nélkül beta­karítható. Ennyi dicséret után illő „negatívumokról" is szót ejte­n­ni. Egy-egy hektár telepítésé­hez egyezer csemetére van szükség - ez több, mint há­romszoros a régi ültetvények­hez képest. Az említett fajták meghálálják az öntözést — igaz, így nagy biztonsággal 350 mázsányi termést ad — az öntözés pótlólagos beruházást igényel. A termő fákhoz tám­­berendezés kell, fákhoz karó szükséges, így végül is egy­­egy hektár telepítés, öntözés­sel, mintegy 300 ezer forintot emészt föl (a költség öntözés nélkül 70 ezer forinttal keve­sebb). Igen és nem Drága mulatság ez ,mond­hatná bárki. Lemondhat róla, aki nem akar „mulatságba" (piacra) menni, a pápaiak azonban meg akarják tartani, ha lehet, javítani kívánják gyü­mölcsösük jövedelemtermelé­sét — valójában nincs válasz­tási­­ lehetőségük. Az említett fajták keresettek a piacon, áruk lényegesen magasabb, mint a hagyományos fajtáké — az egyiket keresik, a másik iránt alaposan megcsappant az érdeklődés. A piac igen­nel és nemmel minősít. Azzal, hogy az új telepítésű almásban minden munka földről elvégezhető — a sorok­­ között telepített gyep van­­, nemcsak a létra iktatható ki a technológiából. A szüret ide­jén kíméletes szedésre van le­­hetőség. A hagyományos al­mádban a technológiai selejt — a szabványtól eltérő­­ méret, a hullott gyümölcs — aká­r a 30 százalékot is elérheti, az új telepítésben 1—2 százalék az elfogadható norma. Az elején tart az új almás kialakítása Bánhalmán. A két éve, sőt a tavaly telepítettek is adtak és adnak már kósto­lót. A piros, a sárgáspiros és a sárga színű érett gyümölcs­­ olyan egyöntetű, mintha esztergálták volna. Nagy költ­ség a telepítés, a csemeték beszerzése külön gond - a pá­paiak azonban nem mondanak le vállalkozásukról. Helyüket a piacon nem engedik át másnak. Elébe mennek a vá­sárlónak. És a gyümölcsös jövedelme­zősége - vallják - nem ma­radhat a gazdaság egyéb ágazatainak eredményessége alatt. Ez a bánhalmiak törek­vése. Túrás Lajos Új telepítés — öntözéssel Beszélgetés dr. Csehák Judittal Hatékonyabb szociálpolitikára van szükség Magyarországon a lakosság egészségén 30 ezer orvos és 250 ezer egészségügyi dolgozó őrködik, ami Európában jó ellátott­ságot jelent. Ennek ellenére az utóbbi években a korábban nö­vekvő életkor tendenciája megfordult, az életszínvonal csökke­nésével együttjáró életmód-átalakulás kedvezőtlenül hatott középkorú és az idős lakosság egészségi állapotára. Emelkedett a a halálozás, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, valamint a balesetek következtében. A magyar kormány e kedvezőtlen helyzet megváltoztatása érdekében egészségmegőrző programot dolgozott ki. Létrehozták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, amelynek élén dr. Csehák Judit, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja áll. Neki tettünk föl több időszerű kérdést. Két tárcából egy — Mi tette szükségessé, hogy Magyarországon a korábbi egészségügyi tárca utódaként Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium létesüljön? — 1945—1949. között már működött egy, a maihoz ha­sonló feladatkörű előd, Népjó­léti Minisztérium néven. 1950- ben azonban, amikor az eről­tetett gazdaságfejlesztés ér­dekei mögött háttérbe szorul­tak a szociális­­ szempontok, a szociálpolitikai felelősség szét­­darabolódott a különböző mi­nisztériumok­­ között. Napjaink szociális feszültségei nyilvánva­lóvá tették, hogy markánsabb szociálpolitikára van szükség. Megvalósításának egyik felté­tele az, hogy lehetőleg egy kormányzati szerv legyen­ a ten­nivalók fő felelőse, ezért ön­álló szociális minisztérium lét­rehozását javasolták. Megala­pításának azonban nem voltak meg a személyi és a társadal­mi feltételei. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy már meglévő szervezetre bízzuk a szociálpo­— Milyen szociális kérdések foglalkoztatják jelenleg a kor­mányzatot? — A kibontakozás, a társa­dalmi-gazdasági struktúravál­tás szociális feltételrendszerét kell nagyon gyorsan kiépíte­nünk. Számos felmérés és ku­tatás nagyon tárgyilagosan és korrekt módon leírta a jelen­legi helyzetet. A kutatómunka eredményeit a kormány meg­rendelésére 3 évvel ezelőtt, a Magyar Tudományos Akadémia egy hosszú távú koncepció rendszerébe illesztette. Ennek az aktualizálását kell most el­végeznünk. Rendelkezünk tör­téneti áttekintéssel, differenci­ált helyzetképpel, tudjuk azt, hogy mire lehetünk büszkék, és hol kell nagyon gyorsan vál­toztatnunk. Ma már biztos, hogy téves volt az a feltevésünk, hogy a munkához való jog a szocia­lista társadalomban egyszer és litika kormányzati jellegű köz­ponti irányítását. Két, csaknem egyenértékű megoldás kínálkozott, más tí­pusú előnyökkel és hátrányok­kal. össze lehetett volna kap­csolni a szociálpolitikát a munkaüggyel, ezzel azonban óhatatlanul a foglalkoztatáspo­litika felé fordult volna több figyelem, így azután az egész­ségügyi tárcára építettük a szociálpolitikai irányítást — bár enne­k a változatnak is van kockázata. Jóllehet, a tradíció azt kívánta volna, hogy a mi­nisztérium elnevezésében az egészségügy szerepeljen első helyen, mi mégis azt kívántuk hangsúlyozni, hogy az egész­ségügy, az egészségpolitika ré­sze a szociálpolitikának, s nem fordítva van. Bizonyítani szeret­nénk, hogy ha előre tudunk lépni a szociális munkában, csökkenthet a kórházainkra, or­vosainkra nehezedő nyomás, hatékonyabban használ­ha­tj­uk fel a soha nem elegendő for­rásokat, mindenkorra felszámolja a sze­génységet. Tudjuk, és nyilvá­nosan szólunk a­rról, hogy vál­tozatlanul­­ megvannak, sőt, nőttek a hátrányos helyzetek újratermelődésének az esélyei. Sokféle reformintézkedésre készülünk. A mereven elosztó rendszerből banki jellegű gaz­dálkodó szervezetté formáljuk a társadalom­biztosítást, mód­szereket dolgozunk ki a nyug­díjrendszer módosítására, nyug­díjak reálértékének a megőr­zésére. Mivel nem elég sze­mélyre szóló a szociális gon­doskodás, nem tájékozódunk naprakészen a tényleg bajba­jutottakról, bürokratikus az­ ügymenetünk, nem kerülünk igazán közel az ellátásra szo­rulókhoz. Ezért azt gondolom, a szo­ciálpolitika rendelkezésére álló eszközöket nem arra kell for­dítani, hogy még több em­berre valami átlagosat talál­junk ki, hanem decentralizált demokratikus és nyilvános dön­tési rendszer segítségével a speciális emberi problémákra, a sokféle gonddal küzdő csa­ládokra kell hogy jusson több erőnk. Az egészségmegőrzés programja­ ­ Magyarország lakosságá­nak egészségi állapota milyen képet mutat napjainkban nem­zetközi összehasonlításban? — Népességünk egészségi állapota annak ellenére rom­lott, hogy jelentős — ha nem is elégséges — anyagi eszközt fordítottunk az egészségügyi ellátás fejlesztésére. A legin­kább jellemző halandósági adatokban sajnos az európai ranglista végén kullogunk, és alig hihető, de mégis igaz, hogy nálunk a középkorú fér­fiak várható élettartama ma alacsonyabb, számos fejlődő ország értékeinél is. A halan­dóság azonban társadalmi cso­portok, iskolai végzettség, a települések lélekszáma szerint is nagyon különböző. Ma már tudjuk, hogy a la­kosság egészségi állapotának romlásáért nem csupán az egészségügyi ágazat felelős, hanem azok a társadalmi, gaz­dasági életmódbeli deformá­ciók, amelyek az elmúlt 10 év­ben felerősödtek, és károsan hatottak. Mégis, egészen a kö­zelmúltig csaknem kizárólag a kórháznak, az orvosnak kellett közvetlenül szembenéznie az így keletkezett gyógyítási-ellá­tási feszültségekkel és birkóznia a ránehezedő meg­fel­adatokkal. Ennek a helyzetnek a tart­hatatlanságát felismerve hir­dette meg a kormány az egészségmegőrzés nemzeti programját, amelyben szövet­­­séget kínálun­k mindenkinek, akinek érdekében áll az em­beri egészség védelme. A program végrehajtása meg­kezdődött, de nincsenek illú­zióink: diófát ültetünk, mely­nek gyümölcsét gyermekeink, unokáink élvezhetik majd, ha már most figyelünk azokra az életmóddal összefüggő kocká­zati tényezőkre, társadalmi fel­tételekre, amelyek korunk nép­betegségei kialakulásában meghatározó szerepet játsza­nak. Mindez persze nem teszi feleslegessé a gyógyítómunka feltételeinek javítását, sőt meg­követeli lemaradásaink pótlá­sát, az egyenlőtlensé­gek meg­szüntetését az ellátásban, első­sorban a műszerezettségben. Sokféle reformintézkedésre készülnek Befejezték az aratást Tésen Lassan az utolsó métereket is maguk mögött tudhatják a várpalotai Jószerencsét MGTSZ kombájnosai. Az 1379 hektáron termelt búza betakarításával nagyrészt végeztek, már csak a hűvösebb részek később érő fajtái vannak hátra. A tési te­rületen 13 kombájn takarította be az „életet”. A mezőgazdá­szok elégedettek, hiszen már 270 vagont szállítottak a ga­bonafelvásárlókhoz, ígéretes a minőség, s a termés átlaga is meghaladja a megyei szin­tet. A kalászok víztartalma csekély, így szárítás nélkül szál­líthatók a földekről a magtár­ba. A gépek ezután sem pi­hennek. Rövid műszaki ellen­őrzés után „ráfordulnak" a zab- és őszi árpa táblára, s ha majd az idő is besegít, jöhet a napraforgó „szüret”. Kombájnsorakozó Tehergépkocsikkal szállítják az aranyló búzamagokat a tározókba Röpke brigádmegbeszélés, mielőtt új sorba fordulnának NAPLÓ - 1988. augusztus 1., hétfő -3 Széles körű tudományos kapcsolatok — Hogyan vesz részt Ma­gyarország az ENSZ szakosított egészségügyi szervezetének, a WHO-nak a munkájában? - A 40. születésnapját kö­szöntő Egészségügyi Világszer­vezet egészségkoncepciója, az egészségmegőrzés filozófiájá­nak kialakítása jelentős hatást gyakorolt a m­agyar egészség­­politika alapelveinek megújí­tásában. Nem titok, hogy az egészségmegőrzés magyar tár­sadalmi programját még a ki­dolgozás szakaszában több­ször is részleteiben egyeztettük a WHO szakértőivel. Az Egészségügyi Világszer­vezettel széles körű tudományos együttműködést, szakértők cse­réjét egyaránt magában fog­laló megállapodásunk van. Részt veszünk például a nem­zetközi gyógyszervizsgálatok­ban, vakcinák standardizálásá­­ban stb. Kapcsolatunk minősé­gét jelzi, hogy a WHO fel­kérésére számos egészségügyi rendezvényt látunk vendégül hazánkban. Ezek közül a­­ kö­zeljövő két legjelentősebb ese­ményét emelem ki: 1989-ben Pécsett rendezzük­­ meg az Egészséges Városok Európai Találkozóját. 1990-ben regio­nális konferencia lesz Buda­pesten az egészségügyi célo­kat magában foglaló élelmi­szer-ellátási politika kidolgo­zásáról.

Next