Napló, 1989. február (Veszprém, 45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

Kim De Dzsung hazánkba készül Elindult kedden Szöulból 16 napos európai körútjára Kim De Dzsung, a legismertebb dél­­koreai ellenzéki politikus a Bé­ke és Demokrácia Pártjának el­nöke. Kim a tervek szerint feb­ruár 12-15. között Magyaror­szágot is felkeresi, ellátogat emellett még Svédországba, Olaszországba és a Vatikánba, valamint Hollandiába. Munka­társai szerint utazásának cél­ja az, hogy erősítse pártja kapcsolatait a felkeresett or­szágok vezető politikai ténye­zőivel. Könnyítések a magyar—szovjet kishatár­­forgalomban Március 1-jétől valamennyi, Szabolcs-Szatmár megyében állandó lakóhellyel rendelke­ző magyar állampolgár egy­szerűsített határátlépés mellett utazhat a Szovjetunió határ menti településeire. A koráb­biakhoz képest jelentősen bő­vül az így meglátogatható te­lepülések száma is: a kárpát­aljai terület beregszászi, nagy­­szőllősi, munkácsi és ungvári járásában bármely települést felkereshetnek a kiutazók. Csökkentik a határátlépési en­gedélyek kiadásának admi­nisztrációját is: az engedélye­ket március 1-jétől meghívóle­vél bemutatása nélkül adják ki. Az engedélyek érvényessé­gi idejükön belül többszöri utazásra jogosítanak. Ezen egyszerűsítéseknek, il­letve könnyítéseknek megfele­lően a kárpátaljai terület négy érintett járásában állandó la­kóhellyel rendelkező szovjet állampolgárok évente többször is jogosultak Szabolcs-Szatmár megyébe látogatni. 2 — NAPLÓ — 1989. február 1., szerda Horn Gyula a koreai kapcsolatokról A Szöulban tartózkodó Horn Gyula államtitkár a magyar­­dél-koreai diplomáciai kapcso­latok felvételének előestéjén a külügyminisztérium külügyi és nemzetbiztonsági intézeté­nek­­felkérésére előadást tar­tott a világpolitikai helyzet alakulásának magyar megíté­léséről, valamint Magyarország­­külpolitikájáról. Hangsúlyozta: a legfontosabb az, hogy sike­rül egyre inkább kiiktatni az ideológia elemeit a nemzet­közi kapcsolatokból, és hosz­­szú idő óta először a politi­kai akaratnak rendelik alá a katonai szempontokat. A külügyi államtitkár részle­tesen foglalkozott hazánk kül­politikájával, a külpolitika ál­landó és változó vonásaira irá­nyítva a figyelmet. Hangsú­lyozta,­ a­ magyar—dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvé­telét szorgalmazva maximális mértékben figyelembe vettük mindazt a fejlődést, amit a Koreai Köztársaság elért. Horn Gyula bevezető elő­adásában azt is nyomatékkal jelentette ki, hogy sem ha­zánk, sem más európai or­szág nem folytathat olyan po­litikát, amely, akár a legcse­kélyebb mértékben is, az Egye­sült Államok ellen irányul. Fel­hívta arra is a figyelmet, hogy nem segítségről és nem is se­gélyről van szó a Kelet-Euró­­pával való gazdasági kapcso­latok erősítését illetően, ha­nem kölcsönös érdekeken ala­puló üzletekről és vállalkozá­sokról. A magyar-dél-koreai diplo­máciai kapcsolatok felvételé­vel kapcsolatos kérdésre vála­szolva kifejtette: az szuverén magyar döntés volt, a kérdés nem szerepelt a Varsói Szer­ződés egyik testülete előtt sem. A magyar lépés követ­kezményeit latolgatva Horn Gyula hangsúlyozta: az, hogy egyes országok Dél-Koreával diplomáciai kapcsolatot léte­sítenek-e, vagy sem, saját ügyük és joguk; ha valaki ta­pasztalatainkra­­kíváncsi, azo­kat szívesen megosztjuk, mon­dotta. Ugyanilyen álláspontra he­lyezkedett a külügyminisztériu­­mi államtitkár a koreai kérdés kapcsán, kijelentve: azt min­denekelőtt belügynek tekint­jük, és távol áll a magyar külpolitikától, hogy bármely ország belügyébe beavatkoz­zon. Ha azonban igénylik se­gítségünket, szívesen segítünk. VSZ-adatok • •Üdvözlés és elutasítás A két fél eltérő terminológiát használ A NATO részéről hétfőn üd­vözölték a Varsói Szerződésnek azt a lépését, hogy fennállása óta első ízben részletes ada­tokat tett közzé fegyveres erő­inek felépítéséről. Ugyanakkor elutasították a VSZ-nek azt a véleményét, hogy a két szer­vezet között lényegében erő­­egyensúly áll fenn. A NATO szóvivője Brüsszel­ben hétfőn kijelentette, hogy a paritásról szóló kimutatás „nem felel meg a tényleges helyzetnek". (A NATO tavaly novemberben hozta nyilvános­ságra saját változatát a kelet­nyugati hagyományos katonai erők helyzetéről, azt állítva, hogy a VSZ csaknem minden területen jelentős fölényben van.) John Galvin tábornok, a NA­TO európai egyesített erőinek főparancsnoka szintén kétség­be vonta, hogy a két katonai szervezet között erőegyensúly áll fenn. Ugyanakkor hangsú­lyozta, hogy a NATO és a­ Varsói Szerződés „a másik fél nézeteinek jobb megértésével kezdheti meg az új tárgyalá­sokat a hagyományos fegyver­zetek csökkentéséről”. Mint is­meretes, Bécsben március ele­jén kezdődik meg a NATO 16 és a VSZ hét tagállamának új tárgyalássorozata. A nyugatnémet védelmi mi­nisztérium szóvivője üdvözölte a VSZ-nyilatkozatot, de úgy vélte, hogy a NATO november­ben részletesebb adatokat tett közzé. Londonban a külügyi szóvi­vő szintén üdvözölte a VSZ hétfői lépését. Hozzáfűzte azonban, hogy „még mindig számos olyan megválaszolatlan kérdés van, amelyet a VSZ-nek tisztáznia kell”. Egy brit kor­mányzati tisztségviselő azt a véleményét hangoztatta, hogy a két katonai szervezet eltérő terminológiát használ, s ezért az adatok „nem összehasonlít­hatóak". Kiadóra talált Liska Tibor könyve Kiadóra talált Liska Tibor „Szent barmunk a politikai rendszer” című könyve. Az első két sikertelen árve­rés után most három kiadó és ugyanennyi nyomda kelt ver­senyre a könyv kiadásáért, il­letve kinyomtatásáért. Az egyik nyomda, egy kisszövetkezet hamar feladta a harcot, nem tudott lépést tartani a „na­gyok”, az Alföldi, illetve a Borsodi Nyomda egyre kisebb nyomdaköltséget kínáló ár­ajánlataival. A mérleg nyelvét a kedvezőbb fizetési feltételek billentették a borsodiak javá­ra, a végleges döntés joga azonban a kiadóké. A kiadás­­jogáért a SZÁ­­MALK és a Betűvető, amelyek 700 ezer forint körüli szerzői jogdíjat garantáltak, de elté­rő fizetési feltételekkel, végül is egyenlő eséllyel maradtak versenyben. Mielőtt azonban kettőjük között választott vol­na Liska Tibor, a két kiadó egyezségre lépett, megállapod­tak, hogy közösen adják ki a könyvet. A SZÁMALK tőkeerős­ségét, a Betűvető széles ter­jesztői hálózatát kamatoztatja. A szerződés konkrét feltételei­nek megbeszélésére a licitet követően került sor. Liska Tibor könyve az idei­­könyvhéten kerül a piacra, 30 ezer példányban. Mától emelik az olcsóbb sörök bolti fogyasztói árát A söripari vállalatok tájé­koztatják a fogyasztókat, hogy mezőgazdasági eredetű alap­anyagok (sörárpa, komló), a csomagolóanyagok (címke, ko­ronazár), egyes energiahordo­zók (elektromos áram, szilárd tüzelőanyagok), a közúti és a vasúti fuvartarifák, a társada­lombiztosítási járulék, a víz- és csatornahasználati díj, to­vábbá egyéb kisebb, a termék­­előállítás és -forgalmazás költ­ségeit növelő árváltozások mi­att a sörök ajánlott bolti fo­gyasztói árát 1989. február 1-jei hatállyal átlagosan 4,3 százalékkal emelik. Ennek ke­retében például a 0,5 literes Kőbányai világos sör ára 12,00 Ft-ról 12,50 Ft-ra, a Borsodi világos sör ára 11,70 Ft-ról 12,30 Ft-ra, a Rákóczi minőségi sör ára 13,50 Ft-ról 14,00 Ft-ra, a Jubileum minő­ségi sör ára 15,00 Ft-ról 16,00 Ft-ra emelkedik. Nem változik a hordós sö­rök, valamint több minő­ségi palackos sör ára, így pél­dául változatlan áron kerül forgalomba a 0,5 literes Dre­her, Tuborg, Szent István, He­likon, Márciusi, Misina, Pan­nónia arany sör. Influenzajárvány Bécsben Erőteljes influenzajárvány kezdődött az osztrák fővárosban is: az egészségügyi hatóságok kedden közzétett adatai szerint Bécs­ben csak az elmúlt egy hét alatt 24 ezren betegedtek meg. Ez azt is jelenti, hogy a betegbiztosítóknál bejegyzett alkalmazot­taknak immár a 4,2 százalékát érinti a járvány. Az iskolások között jóval nagyobb - csaknem kilencszázalékos - a betegek aránya. Sajtótájékoztató Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) rés erők és fegyverzetek egy­oldalú csökkentéséről hozott határozata értelmében a Ma­gyar Népköztársaság területé­ről 22 egységet vonnak ki. Mégpedig a Szovjetunió terü­letére távozik egy teljes lét­számú páncéloshadosztály, egy kiképző páncélosezred, egy desszarti rohamzászlóalj, egy vegyvédelmi zászlóalj, egy ka­tonai tisztképző iskola és más egység. Ennek következtében a hadseregcsoport létszáma több mint tízezer fővel csökken, mintegy 2400 tiszttel és zászlós­sal, csaknem 8000 altiszttel és katonával. Elhagyja az ország területét több mint 1800 szovjet katona­család, tehát további csaknem 4000 személy. A harci gépekből és fegy­verzetekből kivonnak több mint 450 harckocsit, 200-nál több löveget és aknavetőt, 3000 gépkocsit és más techni­kai eszközt. A harkocsihordosztályt és a debreceni kiképző harckocsi­ezredet májusban-júniusban teljes létszámban kivonják, majd pedig az év második fe­lében kerül sor a vadászrepü­lő ezredre és a desszant ro­hamzászlóaljra. A többi egy­séget jövőre vonják vissza a Szovjetunió területére. A csa­patok szállítása főleg vasúton történik, amihez 80 vasúti sze­relvény, vagyis csaknem 300 személykocsi és mintegy 3000 tehervagon szükséges. Matvej Burlakov vezérezre­des azt is elmondotta, hogy a csapatok kivonása után fel­szabadul és a magyar állam tulajdonába kerül 11 helyőr­ség és számos laktanya, mű­emléképület. A laktanyák össz­területe 95 hektár, ezenkívül 850-900 lakás, 19 laktanya, 13 étkezde, 200 zöldségtároló, raktár és egyéb terület kerül átadásra. Mintegy 400 objek­tumot 38 millió rubeles (650 millió forint) költséggel a dé­li hadseregcsoport épített. En­nek átadási rendjét és módját a szovjet és a magyar ható­ságok a közeljövőben egyez­tetik. A sajtótájékoztatón lapunk munkatársa külön is beszélge­tést folytatott Matvej Burlakov vezérezredessel, aki többek kö­zött elmondotta, hogy a pán­céloshadosztály Veszprém me­gye területéről távozik. Termé­szetesen ezzel kapcsolatban a következő hetekben, hónapok­ban, nagy lesz a mozgás a megyében. Erről rendszeresen tájékoztatják a Naplón ke­resztül a közvéleményt. Veszp­rémben nem, de a környékén felszabadulnak épületek, ame­lyek számáról és sorsáról ugyancsak tájékoztatást ad­nak. Kérdésünkre azt is elmon­dotta, hogy a hajmáskéri, nagy katonai gyakorlótéren a jövőben legalább 30 százalék­kal csökkennek a csapatmoz­gások, a gyakorlatok. További részletes tájékozta­tást a harckocsizóhadosztály parancsnokától kap már a közeljövőben­­ szerkesztősé­günk. Gárdonyi Béla A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában január 31-én Borisz Sztukalin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége rend­kívüli és meghatalmazott követe tájékoztatja az újságírókat. Milyen a „kényszer-jogalkotás”? (Folytatás az 1. oldalról) hely, mit fed az újraépítés fo­galma. A legtöbb vitára az adott okot, hogy a rendelet továbbra sem tisztázza a zárt­­kertekkel kapcsolatos építési előírásokat. A véleményt nyilvánító ta­nácsi képviselők közül Angyal Imre tihanyi tanácselnök az érdekek különbözőségének fel­számolását sürgette a rende­let kapcsán. Podmaniczky Gyu­la alsóörsi tanácselnök azt ve­tette fel, hogy ez a rendelet sem ad a helyi közigazgatás képviselőinek olyan mozgási lehetőséget, amely a lakosság bizalmának elnyeréséhez szük­séges volna. Az építési jogsza­bályt értékelve erőteljesen fo­galmazott: Kádereink „eltel­tek", s most a helyieknek tilta­nak! Hasonlóan vélekedett Miklós László Balatonkenesé­ről, aki azt észrevételezte, hogy a rendelet az állandó la­kossággal szemben merev, a központi elvárásokkal kapcso­latosan pedig rugalmas. Gya­korlati példaként említette, hogy az egyik oldalon az ide­­genforgalom érdekeinek meg­felelően a fizető-vendéglátásra „számolatlanul” adják ki az engedélyeket, a másik oldalon tiltják még a lakásépítéseket is. Varjú Lajos, Balatonfűzfő tanácselnöke is szót emelt az építési rendeletből adódóan az állandó lakosság érdekei mellett. Radikális javaslatot tett az engedély nélküli épít­kezések visszaszorítására. In­dítványának lényege: az enge­dély nélkül épített házakat, létesítményeket az állam té­rítés nélkül vegye tulajdonba! A január 1-jével életbe lé­pett, a Balaton-parti építkezé­sekre vonatkozó rendelet az egyik hozzászóló szerint nem építési jogszabály, hanem kör­nyezetvédelmi túlkapás, amely a tanácsi önigazgatást, annak képviselőit teszi nevetségessé az elkövetkezendő időben. Egy sor gondot továbbra sem old meg, csak növeli a feszült­séget. A rendelet értelmezési gondjain túl azonban a leg­nagyobb problémát mégis az jelenti a jogszabállyal kapcso­latosan, hogy infrastrukturális hiányt próbál ellensúlyozni, vagyis „kényszer-jogalkotás”. Ezt hangsúlyozta Hajós Béla, a Közép-dunántúli Környezet­­védelmi és Vízügyi Igazgató­ság műszaki igazgatóhelyette­se, aki az építési tilalmak alóli feloldás lehetőségeit­ elemezte szakhatósági szempontból. Ő is a terület vízellátásáért és szennyvíztisztításáért felelős szolgáltatóvállalat, a Dunán­túli Regionális Vízmű illetékes szakembere is kiemelte: azokon a területeken, ahol a vízellá­tás és a szennyvízelvezetés, va­lamint a szennyvíztisztítás ka­pacitása megfelelő, illetve a már megalakult társulások be­ruházásai révén az lesz, ott a vízügyi szakhatóság hozzájárul az építési tilalom feloldásá­hoz. Ehhez azonban a helyi tanácsokkal részletes egyezte­tésre lesz szükség. A tanácskozást vezető Csaj­ka György, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetője összefoglalójában hangoztatta, hogy sürgős ten­nivalója a főhatóságnak, mi­szerint egységes szempontokat dolgozzon ki az átminősítési (üdülő - lakóház) ügyek le­rendezésének hosszú távú gya­korlatához, tisztázza az építési jogszabályhoz kapcsolódóan a lakásépítési lehetőségeket a Balaton partján, valamint gyor­sabb, hatékonyabb intézkedést kért a zártkertek ügyében. Az nem hangzott el — vi­szont tényszerűnek látszik -, hogy mivel az építési tilalom feloldása a vízellátáshoz és a szennyvízelvezetéshez kötött, s a tóparti infrastruktúrát — csúcsidőben - jelenleg is ere­jén felül veszik igénybe, a ko­rábbi korlátozás gyakorlatilag változatlan marad. Berecz Frigyes az ipar helyzetéről (Folytatás az 1. oldalról) jobb lesz az elvonás aránya. 1989-ben a költségvetési befi­zetések 26 százalékát, mintegy 140 milliárd forintot az ipar­nak kell teljesítenie. Berecz Frigyes kiemelte, hogy a jövőben a kutatások­nak, fejlesztéseknek fokozottab­ban kell szolgálniuk a szerke­zetátalakítási programot. Az e célra juttatott összegek 80 százaléka már eddig is a fel­dolgozóipar fejlődését segítet­te, és csak 20 százaléka az anyagkitermelő ágazatokat és az energiaipart, összhangba kell hozni a műszaki fejlesz­téssel kapcsolatos beruházás­politikát is. Külföldi tapaszta­latok szerint az ilyen jellegű fejlesztéseknek a beruházási vonzata tízszeresen haladja meg a műszaki fejlesztésre köz­vetlenül fordított összegeket, nálunk ez a különbség legfel­jebb csak négyszeres. A vállalati jövedelmekről szólva a miniszter azt mondta: úgy tervezték, hogy 1988-ban a vállalatok nyeresége az elő­ző évinek csak 41,3 százaléka lesz, de ennél több lett, 65,2 százalék. Ugyanakkor a rosszul gazdálkodó üzemek vesztesé­ge 2 milliárdról 4 milliárd fo­rintra nőtt, összességében az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok nyeresé­ge meghaladja az 58 milliárd forintot. Arra a kérdésre, hogy melyek azok a tényezők, sza­bályozók, amelyek pozitív irányba befolyásolták a válla­lati eredményeket, s melyek azok, amelyek fékezték, a mi­niszter elmondta, hogy kedve­zően hatott a szaldószabályo­zás, a bérklub alkalmazása, az exportpályázati rendszer, a dollárárfolyam-emelés, a gyor­sított amortizáció lehetősége és a különféle adókedvezmé­nyek, fékezőleg hatottak vi­szont a pénzszűkítő intézkedé­sek megoldásai, a vállalati jö­vedelemszabályozás, sőt a sze­mélyi jövedelemadó-rendszer is. Ez évtől újabb ösztönzők segítik a vállalati munkát, pél­dául az importliberalizálás. Kérdésekre válaszolva a mi­niszter kifejtette, hogy a hadi­ipari termelés csökkentése mi­att több vállalat gondokkal küzd majd. Közülük jó néhány, például az Orion és a Video­ton bekapcsolódik a távközlés­fejlesztési programba. A sze­mélygépkocsi-gyártásról szólva Berecz Frigyes elmondta, hogy 1991-ig nem áll rendelkezésre akkora állami támogatás, amelyből összeszerelőgyárat építhetnénk, bár a kormányzat - főleg ellátási okokból - már támogat egy ilyen tervet. A minisztérium szerint az oszt­rákok példáját követve célsze­rű lenne a részegység- és al­katrészgyártást oly módon fej­leszteni, hogy akár 100 ezer gépkocsit is kapjunk. Szeret­nénk bekapcsolódni a szovjet autóipar nyugati licencvásár­lásába is. Az MTI munkatársának kér­désére válaszolva elmondta, hogy jelenleg 51 vállalat sze­repel azon a listán, amelynek részleges vagy teljes eladását ajánlja fel az ipar külföldiek­nek. Közöttük vannak nagyvál­lalatok is, de a vállalati lis­tát a versenytárgyalások jelen­legi szakaszában nem kíván­ják nyilvánosságra hozni. Annyi tény, hogy a külföldi partne­rek érdeklődése meglehetősen nagy a magyar vállalatok meg­vásárlása iránt.

Next