Napló, 1989. július (Veszprém, 45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

A Veszprém, Úttörő u. 1/1. sz. alatti csavar- és mezőgaz­dasági szaküzletünkben jú­lius 10-től kiárusítást ren­dezünk reklámáron, amíg a készlet tart. Áruajánlatunk: - vendéglátó-ipari gépalkatré­szek, -villanyszerelési anyagok (iz­zók, kapcsolók, szaltérórák stb.), - vízvezeték-szerelvények, - lakatosanyagok, - festékek, burkolóanyagok, -asztalosanyagok (zárak, bú­toralkatrészek, tükrök stb.), - kárpitosanyagok (drapériák, műbőrök stb.), - autóalkatrészek (Wartburg, Barkas, Polski 125-ös típus­hoz). Szaküzletünk telefonszá­ma: 80/25-700 Komfort Kereskedelmi és Ipari Rt. 4 - NAPLÓ - 1989. július 12., szerda Várják a cisztercieket Reformötletek Zircen Balaton „elővárosa” — Külföldi betegek a kórházban? Kern mindenkinek tetszik Minden bizonnyal sokan felkapták a fejüket, amikor a hoz­zám is elkerült vékonyka füzetbe belelapoztak. Ez áll az ele­jén: „... megkíséreljük felvázolni Zircnek a közeli jövőt is magában foglaló, hosszú távú fejlesztési elképzeléseit”. Mind­erre az MSZMP zirci reformköre vállalkozott. Most bizony meg­jegyezhetnénk: van bátorságuk hozzá, annyi bizonyos. Mint azt Koós Gábor és Ri­gó Barnabás, a reformkor két tagja elmondta, hiába kapta meg Zirc a városi rangot, hát­ránya a többiekhez még elég jelentős. Az elmúlt években igyekezett a város a hiányos­ságokat pótolni, de fejlesztés­re már nemigen futotta erejé­ből. Elképzeléseik lényege, hogy Zirc adottságait, rendkívül szép és kedvező fekvését ki kell használni az idegenforgalom érdekében, a helybéliek boldo­gulására. Ha sikerülne teher­mentesíteni a Balatont! A vá­rosban sokan foglalkoznak szo­bakiadással — talán még több vállalkozó lenne, ha lesz rá igény -, de mások is tudják, a turizmusban üzlet van. „ . .. Az egyik legfontosabb feladat a kórház működési feltételei­nek korszerűsítése"­ - írják a reformkörösök fejlesztési elkép­zeléseikben. Igen, ők talán már két lépéssel előbbre járnak: miért ne lehetne úgy bővíteni az egészségügyi létesítményt, hogy ott például külföldi ma­gánbetegeket kezelnének, akik házaknál laknának. A méltat­lan körülmények között lévő könyvtár és művelődési köz­pont már csak azért is felújí­tásra szorulna, mert a vendé­geknek programot, méghozzá vonzót kell nyújtani. Ma még a crossbar-hívásba bekapcsolt nyilvános telefon­­fülke előtt sorba kell állni, ami egy külföldinek enyhén szólva szokatlan, visszatetsző . . . Te­hát minden eszközzel az infra­struktúrát kell fejleszteni, hogy Zirc fogadóképessé váljon. Eb­ben az is benne van, hogy újabb munkahelyek létesülhet­nének, ami a mai világban nem egy utolsó szempont. Lo­gikus a gondolatmenetük, ami­kor szorgalmazzák, hogy az óvodákban, általános iskolák­ban el kell kezdeni a több­nyelvű oktatást. Az oktatás fej­lesztésénél szoros együttmű­ködést kell kialakítani a vár­­os, ők nem akarják a spa­nyolviaszt felfedezni, hisz a város jövőjéről alkotott elkép­zelésük a jelenben fogant. Az­az, olyan problémákat vetnek fel, amelyen változtatni kell, hogy előbbre tudjanak lépni. A nyolcoldalas füzetet átolvas­va szimpatikusnak tűnt, hogy nem általánosságban beszél­nek, hanem igenis, van egy­fajta várospolitikai program­juk, hatóan visszatelepülő ciszterci renddel - fogalmazzák meg -, hisz velük együtt ■ létrehozhat­nák a Közép-európai Egyete­met. A füzetben olvashattam a csatornázás, a vízellátás gond­jairól, s hogy a lakáshelyzet is tarthatatlan. Ők arra gon­dolnak e helyütt, hogy a tanács kevesebb bérházat építsen (ugyebár ezeket fent kell tar­taniuk), pénzét adja oda köl­csön formájában a magánhá­zakat építőknek — mindenki jól járna. E cikkben nem vállalkozha­tom arra, hogy részletesen is­mertessem „rendezési tervü­ket", mindenesetre a füzetben két részben, közép- és hosszú távú településellátási és -fej­lesztési elképzelések konkrét megfogalmazásban szerepel­nek. Tudják ők is, mindehhez pénz kell, nem is kevés, de bíznak abban, hogy a pénz­ügyi kormány egyszer majd úgy dönt, hogy minden adó helyben használtassák fel. Amit ők leírtak lehet vitat­kozni, részfeladatokat „kihúz­ni”, másokkal kiegészíteni. Egyet nem lehet tenni, félre­tenni, hiszen a zircieknek kö­zösen kell megformálni jövőjü­ket. A reformkörösök egyfajta vitaanyagnak tekintik a felve­tett, bizonyos értelemben rang­sorolt problémákat. A megszó­lításuk emigyen íródott: „Vá­lasztópolgárok !" Az országgyűlési és tanács­tagi választások előtt azt sze­retnék, ha a helybeliek alapo­san megvitatnák egymás közt elképzeléseiket, s ezután hall­gatnák meg a korteshadjára­tokon indulók elképzeléseit. Magukban lesz idejük eldönte­ni: kinek a törekvéseivel azo­nosulnak? A tét nem kevesebb, mint a város jövője! Fel kívánják rázni az embereket, arra ösz­tönözni, hogy végre vegyék ke­zükbe saját sorsuk irányítását, s ne tűrjék el, hogy a fejük fe­lett döntsettek. E szándék mi­att nem is nézik jó szemmel a „reformosok” törekvéseit egye­sek. Igaz, ők másokra gondoltak, amikor áprilisban színre lép­tek . . . (mátételki) A Hazafias Népfront Veszprém Megyei Bizottságának ünnepségek szervezésére - a magyar állam megalapításá­nak, állam- és egyházalapító Szent István királyunk tisztele­tére —, augusztus 20-án. Augusztus 20. — állami és egyházi hagyományaink alap­ján — magyarságunk történel­mének jeles nemzeti ünnepe. Ezen a napon az értékeiben mindenki számára elfogadott eseményre, a magyar állam megalapítására, jogállamisá­gunk kialakulásának kezdeteire és a nagyszerű politikai tette­ket végrehajtó, korában is ki­emelkedő Szent István királyra emlékezünk. Államalapítónk életművével példát adott. Fel­ismerte, hogy a magyar nép csak akkor maradhat fenn az adott környezetben, ha alkal­mazkodik a kialakult európai körülményekhez, ha felveszi a kereszténységet, és úgy alkot­ja meg államát, hogy a nép hagyományaira építve meg­marad magyarnak, ugyanak­kor európaivá is válik. A Hazafias Népfront a me­gye lakosságához, az egyhá­zakhoz és a népfrontbizottsá­gokhoz fordul, és kéri, hogy elevenítsük fel az ünnep örök­érvényű régi hagyományait, te­remtsünk új, gazdag szelle­miségű ünnepségeket! Legyen augusztus 20. az örök erkölcsi értékek meghir­detésének napja! Hozzunk lét­re helyi ünnepségeket, ahol nyilvánítsuk ki, hogy a Szent István-i hagyományokból merí­tett hittel a nép javára, a nép­pel együtt kívánunk cseleked­ni a magyar társadalom bol­dogulásáért! S­ümegi Sándorné, született Lakat Erzsébet, gyermekkora óta egy szép szenvedély rabja — gyűjti a használatból kikopott tárgyakat, kü­lönleges természeti képződményeket, megkövesedett csigákat, téglákat, la­katokat, zárakat, kulcsokat, kerámia­edényeket, gyertyatartókat, lámpákat, régi érmeket, pénzeket, rézedényeket. Sümegi Sándorné sümegi otthoná­ban az avatott szem első pillanat­ban felmérheti, ritka szép tárgyakat gyűjtött maga köré Erzsi asszony az elmúlt fél évszázadban. Otthonában messze tűnt századok hangulatát árasztják a szépen cizellált, karcsú lámpatestek, gyertyatartók, veretes zá­­­rak, butéliák, tányérok, fazekasreme­kek. Van olyan gyer­tyatartója, amely a belga királyi udvarból eredeztethe­tő, egyik függőlámpájáért már 35 ezer forintot is ígért egy gyűjtő. De hát akinek szívéhez nőttek a tárgyak, persze, hogy nem eladásra, haszonszerzésre gondol. Gyűjteménye minden darabjához fűződik valami kedves emlék, ami számára érthetően megemeli a tárgyak valódi értékét. — Nincsenek még rendszerezve ezek a tárgyak, némelyike alapos restaurá­lásra is szorul. Azt tervezem, hogy az első szobában majd polcokat rendsze­resítünk, s végre együtt és méltó mi­liőben élhetnek tovább, akár egy mú­zeumban — mondja vendéglátónk. Szívesen kínál saját készítésű dió­­pálinkával, s hamarosan arra is fény derül, hogy Sümegi Sándorné recepte­ket is gyűjt, több ezer van a birtoká­ban. — Mi adta az inspirációt a padlá­sokon, kamrákban rejtőzködő szépsé­gek, értékek gyűjtéséhez? — Keresztanyámnak az Árpád úti házában volt egy nagy kemencéje, te­leaggatva szépséges fazekasmunkák­kal. Mindig nagy örömmel szemléltem, a tálakat, tányérokat, butéliákat, lá­bas lábasokat. Egy napon üresen ta­láltam a kemence falát. Belefájdult a szívem, hova lett a sok szép tárgy? Keresztanyámék elajándékozták. Ha korábban szólok, nekem adták volna. Akkor elhatároztam, amihez hozzá­jutok, gyűjtöm. Segítségemre volt eb­ben a szándékomban édesapám is, akinek szép cipészműhelye volt Süme­gen, sokan ismerték, tisztelték. Gyűj­teményem első darabja — egy megkö­vült csiga — ma is megvan. Az évek múlásával Erzsi asszony tár­gyai szépen gyarapodtak, ma már megtöltik a lakás nagy részét.­­ A zsámbéki lámpagyűjtőt ugyan nem múlja felül az én anyagom, de van 60-70 szép darabom. Több ezer­re tehető a régi pénzek, érmek szá­ma, 300 darab lehet a fazekasmunkák, népi kerámiák száma. A lámpák nagyrészt magyar meste­rek munkái, de van köztük német gyártmányú is. Megcsodáljuk azt a ter­metes, talpas lámpát, amely Erzsi asz­­szony feltételezése szerint a püspöki rezidencia tartozéka lehetett hajdanán, ő egy apácától kapta. Szegleth Margit ajándéka az a kelta edény, amelyet győri régiségkereskedőtől vásárolt. De találunk a gyűjteményben kelta sírok­ból előkerült egyéb tárgyakat, római tálkát, urnákat, terménytárolókat. Megcsodáljuk a hajdani aratófazeka­kat, csörgőkorsókat, a sümegi madaras kályhacsempéket, öntőformákat, Török­országból származó piláttartót. Előke­rül egy bronztükör is, igazi míves munka, orosz szamovár a múlt szá­zadból, sárkányos gyertyatartók. Nagy becsben tartja vendéglátónk az 1649- ben készült téglát. Ilyenből építették a kastélytemplomot is. A háziasszony nagy szeretettel, féltő mozdulattal emel le a szekrényről egy hatalmas tálat.­­ Egy régi sümegi fazekasdinasztia kiváló mesterének, Bánáti Jánosnak a munkája. Sokáig megvolt a sírja a sümegi temetőben, de egy ideje nincs nyoma. Gondoltam már rá, hogy va­lami módon meg kellene őrizni em­lékét, sírját visszaállítani. Kezünkbe vesszük a város nagy fiának - Ramasetter Vincének - saját kezű aláírásos fényképét, amely 1871- ben készült. Antik szépség az a 36 karú gyertya­­tartó, amely Lipót belga király ud­varából került Magyarországra. Erzsi asszony történelmi háttérrel is szolgál, ismerete szerint a belga királynak volt egy házasságon kívül született fia, akit Magyarországon neveltetett, Iszkár körül vásárolt neki birtokot, sok tár­gyat is hoztak udvarából a kastélyba. Sümegi Sándorné tagja a Magyar Éremgyűjtők Szövetségének, gyűjtemé­nyét friss anyaggal is szaporítja. Egy pillantást vetünk az udvarra is, a görögteknőcre, a sziklakertre, mely­nek végében egy szép korpusz és ha­rangláb áll. A nemrég felavatott dr. Szondy Ist­vánná Lilike-emlékház azt mutatja, hogy Sümegnek minden időben voltak a mindennapi gondoknál messzebb tekintő, művészetszerető polgárai. Lám csak, újabb névvel gazdagszik a név­sor. Sümegi Sándorné gyűjteményében sok olyan becses tárgy, relikvia talál­ható, amely méltó arra, hogy egyszer a nagyközönség is megtekinthesse, s a város értékei, érdekességei közé ke­rüljön. Fotó: Borbás János Egy asszony szép szenvedélye Összefogás a nyári vízhiány csökkentésére Koordinációs tanácskozás Badacsonytomajon Intézkedési tervet készített a napokban a nyári vízhiány csökkentésére Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanácsa. Az írásos dokumentumból ki­derül, hogy a nyugat-balato­ni regionális vízellátó rendszer napjainkban már nem képes kielégíteni működési területén, csúcsidőben az igényeket. A fogyasztási igény ugyanis 39 750, a rendelkezésre álló kapacitás pedig 37 750 köb­méter. Bár a vízellátás a vízügyi kormányzat feladata, szükség van a társadalom, a gazdál­kodószervezetek, a lakosság és a tanácsok segítségére is. Ennek jegyében ült össze egy koordinációs értekezlet, ame­lyen több intézkedés is szü­letett. Ezek: vízkorlátozás el­rendelése, az ellátatlan terü­letek felmérése, vízvételező he­lyek kijelölése, személyi és technikai eszközök igénybe­vétele, valamint a Tapolca- Badacsonytomaj összekötő ve­zeték átadásának gyorsítása. Az ellátatlan területek fel­m­érése azóta már megtörtént. Tartályos vizet szállítanak a badacsonytomaji Táncsics és a Bercsényi utcákba, valamint a Petőfi és az Úttörő utca ke­reszteződésébe. Badacsonyör­­sön a csigáskútnál és a régi iskolánál lehet vizet vételezni ily módon. Ábrahámhegyen a Fenyves és az Árpád utca ke­reszteződésében, a Kereszt ut­cában és a Bajcsy-Zsilinszky út felső végén nyílik tartályos víz vételére lehetőség. Bala­tonrendesre szintén szállítanak megfelelő ivóvizet. A nagyközségi közös tanács­nak sok segítséget nyújtottak az alábbi vállalatok és intéz­mények: Badacsonyi Állami Gazdaság, az Erdei Termék Vállalat Pepsi-Cola gyáregysé­ge, a Balatonfüredi Pincegaz­daság, a nemesgulácsi Bada­csony Tsz, a Közületi Szolgál­Tisztelt Szerkesztőség! A Napló 1989. július 10-i számában fényképes tudósítás jelent meg Tiszta vizet a po­hárba címmel Révfülöp és tér­sége vízellátási gondjairól. A tudósítás közli, hogy a de­monstráció tagjainak képvise­lőivel tárgyalt a DRV észak­balatoni üzemigazgatóságá­nak vezetője és a révfülöpi ta­nács elnöke. Ezt követően a tudósítás a várható megoldá­si módokról szól, a lap közli: „Enyhíti a gondokat, hogy a következő héten Tapolca—Ba­dacsony között újabb vezeték szállítja a nyirádi karsztvizet, és ebből már jut a révfülö­pieknek is." Ez a megállapítás nem fe­lel meg a valóságnak, min­den tényalapot nélkülöz. A Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanács és a DRV 1989. március 7-én Siófokon kötött megállapodást Badacsonyto­maj és térsége nyári vízellá­tásának javításáról. A megál­lató üzem, a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület stb. A nagyközségi tanács a víz­zel való takarékos gazdálko­dásra hívta fel a területén lé­vő vállalati üdülőket és ven­déglátóegységeket. Egyben sürgette a Tapolca-Bada­­csonytomaj összekötő vezeték­­rendszer július 15-i üzembe helyezését is. lapodás értelmében a DRV 1989. június 30-ig építi meg az 1200 köbméter/nap víz­­mennyiséget Badacsonytomaj térségébe leszállító Tapolca- Badacsony összekötő vezeté­ket, mely fejlesztés elkészíté­séért a nagyközségi tanács a DRV részére a teljes bekerü­lési költséget, 19 millió forin­tot átutal. A fejlesztés valóban befe­jezés előtt áll, a bekerülési költség első 12 millió forintos ütemét a nagyközségi közös tanács-vb átutalta, a további összeg átutalása jelenleg van folyamatban. Fentiek szerint az elkészülő vízbázisfejlesztés ki­zárólag a Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanács mű­ködési területének ivóvízháló­zat-fejlesztését hivatott szol­gálni. Badacsonytomaj, 1989. jú­lius 11. Tisztelettel: Dr. Kondorosi László vb-titkár Pontosítás a révfülöpi vízellátás ügyében A Somogy megyei Buzsákon az IBUSZ hagyományőrző folklórprogramként, június végétől feleleveníti a buzsáki lakodalmast. Szerk. megjegyzés: A szombati révfülöpi de­monstráción a Dunántúli Re­gionális Vízmű Vállalat észak­balatoni üzemigazgatóságának vezetője, Veres B. Jenő tájé­koztatta a sajtó képviselőit és a felvonulók küldötteit is. Ők is, mi i­s elhittük, amit mon­dott, nevezetesen, hogy enyhí­ti a révfülöpi vízgondokat az épülő új vezeték. Úgy látszik, a vízmű nem akar tiszta vizet önteni a pohárba. Reméljük, a másik ígéretről nem derül ki hasonló, például az, hogy nincs is telepíthető tisztító­mű?! Barta Éva

Next