Napló, 1989. július (Veszprém, 45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám
A Veszprém, Úttörő u. 1/1. sz. alatti csavar- és mezőgazdasági szaküzletünkben július 10-től kiárusítást rendezünk reklámáron, amíg a készlet tart. Áruajánlatunk: - vendéglátó-ipari gépalkatrészek, -villanyszerelési anyagok (izzók, kapcsolók, szaltérórák stb.), - vízvezeték-szerelvények, - lakatosanyagok, - festékek, burkolóanyagok, -asztalosanyagok (zárak, bútoralkatrészek, tükrök stb.), - kárpitosanyagok (drapériák, műbőrök stb.), - autóalkatrészek (Wartburg, Barkas, Polski 125-ös típushoz). Szaküzletünk telefonszáma: 80/25-700 Komfort Kereskedelmi és Ipari Rt. 4 - NAPLÓ - 1989. július 12., szerda Várják a cisztercieket Reformötletek Zircen Balaton „elővárosa” — Külföldi betegek a kórházban? Kern mindenkinek tetszik Minden bizonnyal sokan felkapták a fejüket, amikor a hozzám is elkerült vékonyka füzetbe belelapoztak. Ez áll az elején: „... megkíséreljük felvázolni Zircnek a közeli jövőt is magában foglaló, hosszú távú fejlesztési elképzeléseit”. Minderre az MSZMP zirci reformköre vállalkozott. Most bizony megjegyezhetnénk: van bátorságuk hozzá, annyi bizonyos. Mint azt Koós Gábor és Rigó Barnabás, a reformkor két tagja elmondta, hiába kapta meg Zirc a városi rangot, hátránya a többiekhez még elég jelentős. Az elmúlt években igyekezett a város a hiányosságokat pótolni, de fejlesztésre már nemigen futotta erejéből. Elképzeléseik lényege, hogy Zirc adottságait, rendkívül szép és kedvező fekvését ki kell használni az idegenforgalom érdekében, a helybéliek boldogulására. Ha sikerülne tehermentesíteni a Balatont! A városban sokan foglalkoznak szobakiadással — talán még több vállalkozó lenne, ha lesz rá igény -, de mások is tudják, a turizmusban üzlet van. „ . .. Az egyik legfontosabb feladat a kórház működési feltételeinek korszerűsítése" - írják a reformkörösök fejlesztési elképzeléseikben. Igen, ők talán már két lépéssel előbbre járnak: miért ne lehetne úgy bővíteni az egészségügyi létesítményt, hogy ott például külföldi magánbetegeket kezelnének, akik házaknál laknának. A méltatlan körülmények között lévő könyvtár és művelődési központ már csak azért is felújításra szorulna, mert a vendégeknek programot, méghozzá vonzót kell nyújtani. Ma még a crossbar-hívásba bekapcsolt nyilvános telefonfülke előtt sorba kell állni, ami egy külföldinek enyhén szólva szokatlan, visszatetsző . . . Tehát minden eszközzel az infrastruktúrát kell fejleszteni, hogy Zirc fogadóképessé váljon. Ebben az is benne van, hogy újabb munkahelyek létesülhetnének, ami a mai világban nem egy utolsó szempont. Logikus a gondolatmenetük, amikor szorgalmazzák, hogy az óvodákban, általános iskolákban el kell kezdeni a többnyelvű oktatást. Az oktatás fejlesztésénél szoros együttműködést kell kialakítani a város, ők nem akarják a spanyolviaszt felfedezni, hisz a város jövőjéről alkotott elképzelésük a jelenben fogant. Azaz, olyan problémákat vetnek fel, amelyen változtatni kell, hogy előbbre tudjanak lépni. A nyolcoldalas füzetet átolvasva szimpatikusnak tűnt, hogy nem általánosságban beszélnek, hanem igenis, van egyfajta várospolitikai programjuk, hatóan visszatelepülő ciszterci renddel - fogalmazzák meg -, hisz velük együtt ■ létrehozhatnák a Közép-európai Egyetemet. A füzetben olvashattam a csatornázás, a vízellátás gondjairól, s hogy a lakáshelyzet is tarthatatlan. Ők arra gondolnak e helyütt, hogy a tanács kevesebb bérházat építsen (ugyebár ezeket fent kell tartaniuk), pénzét adja oda kölcsön formájában a magánházakat építőknek — mindenki jól járna. E cikkben nem vállalkozhatom arra, hogy részletesen ismertessem „rendezési tervüket", mindenesetre a füzetben két részben, közép- és hosszú távú településellátási és -fejlesztési elképzelések konkrét megfogalmazásban szerepelnek. Tudják ők is, mindehhez pénz kell, nem is kevés, de bíznak abban, hogy a pénzügyi kormány egyszer majd úgy dönt, hogy minden adó helyben használtassák fel. Amit ők leírtak lehet vitatkozni, részfeladatokat „kihúzni”, másokkal kiegészíteni. Egyet nem lehet tenni, félretenni, hiszen a zircieknek közösen kell megformálni jövőjüket. A reformkörösök egyfajta vitaanyagnak tekintik a felvetett, bizonyos értelemben rangsorolt problémákat. A megszólításuk emigyen íródott: „Választópolgárok !" Az országgyűlési és tanácstagi választások előtt azt szeretnék, ha a helybeliek alaposan megvitatnák egymás közt elképzeléseiket, s ezután hallgatnák meg a korteshadjáratokon indulók elképzeléseit. Magukban lesz idejük eldönteni: kinek a törekvéseivel azonosulnak? A tét nem kevesebb, mint a város jövője! Fel kívánják rázni az embereket, arra ösztönözni, hogy végre vegyék kezükbe saját sorsuk irányítását, s ne tűrjék el, hogy a fejük felett döntsettek. E szándék miatt nem is nézik jó szemmel a „reformosok” törekvéseit egyesek. Igaz, ők másokra gondoltak, amikor áprilisban színre léptek . . . (mátételki) A Hazafias Népfront Veszprém Megyei Bizottságának ünnepségek szervezésére - a magyar állam megalapításának, állam- és egyházalapító Szent István királyunk tiszteletére —, augusztus 20-án. Augusztus 20. — állami és egyházi hagyományaink alapján — magyarságunk történelmének jeles nemzeti ünnepe. Ezen a napon az értékeiben mindenki számára elfogadott eseményre, a magyar állam megalapítására, jogállamiságunk kialakulásának kezdeteire és a nagyszerű politikai tetteket végrehajtó, korában is kiemelkedő Szent István királyra emlékezünk. Államalapítónk életművével példát adott. Felismerte, hogy a magyar nép csak akkor maradhat fenn az adott környezetben, ha alkalmazkodik a kialakult európai körülményekhez, ha felveszi a kereszténységet, és úgy alkotja meg államát, hogy a nép hagyományaira építve megmarad magyarnak, ugyanakkor európaivá is válik. A Hazafias Népfront a megye lakosságához, az egyházakhoz és a népfrontbizottságokhoz fordul, és kéri, hogy elevenítsük fel az ünnep örökérvényű régi hagyományait, teremtsünk új, gazdag szellemiségű ünnepségeket! Legyen augusztus 20. az örök erkölcsi értékek meghirdetésének napja! Hozzunk létre helyi ünnepségeket, ahol nyilvánítsuk ki, hogy a Szent István-i hagyományokból merített hittel a nép javára, a néppel együtt kívánunk cselekedni a magyar társadalom boldogulásáért! Sümegi Sándorné, született Lakat Erzsébet, gyermekkora óta egy szép szenvedély rabja — gyűjti a használatból kikopott tárgyakat, különleges természeti képződményeket, megkövesedett csigákat, téglákat, lakatokat, zárakat, kulcsokat, kerámiaedényeket, gyertyatartókat, lámpákat, régi érmeket, pénzeket, rézedényeket. Sümegi Sándorné sümegi otthonában az avatott szem első pillanatban felmérheti, ritka szép tárgyakat gyűjtött maga köré Erzsi asszony az elmúlt fél évszázadban. Otthonában messze tűnt századok hangulatát árasztják a szépen cizellált, karcsú lámpatestek, gyertyatartók, veretes zárak, butéliák, tányérok, fazekasremekek. Van olyan gyertyatartója, amely a belga királyi udvarból eredeztethető, egyik függőlámpájáért már 35 ezer forintot is ígért egy gyűjtő. De hát akinek szívéhez nőttek a tárgyak, persze, hogy nem eladásra, haszonszerzésre gondol. Gyűjteménye minden darabjához fűződik valami kedves emlék, ami számára érthetően megemeli a tárgyak valódi értékét. — Nincsenek még rendszerezve ezek a tárgyak, némelyike alapos restaurálásra is szorul. Azt tervezem, hogy az első szobában majd polcokat rendszeresítünk, s végre együtt és méltó miliőben élhetnek tovább, akár egy múzeumban — mondja vendéglátónk. Szívesen kínál saját készítésű diópálinkával, s hamarosan arra is fény derül, hogy Sümegi Sándorné recepteket is gyűjt, több ezer van a birtokában. — Mi adta az inspirációt a padlásokon, kamrákban rejtőzködő szépségek, értékek gyűjtéséhez? — Keresztanyámnak az Árpád úti házában volt egy nagy kemencéje, teleaggatva szépséges fazekasmunkákkal. Mindig nagy örömmel szemléltem, a tálakat, tányérokat, butéliákat, lábas lábasokat. Egy napon üresen találtam a kemence falát. Belefájdult a szívem, hova lett a sok szép tárgy? Keresztanyámék elajándékozták. Ha korábban szólok, nekem adták volna. Akkor elhatároztam, amihez hozzájutok, gyűjtöm. Segítségemre volt ebben a szándékomban édesapám is, akinek szép cipészműhelye volt Sümegen, sokan ismerték, tisztelték. Gyűjteményem első darabja — egy megkövült csiga — ma is megvan. Az évek múlásával Erzsi asszony tárgyai szépen gyarapodtak, ma már megtöltik a lakás nagy részét. A zsámbéki lámpagyűjtőt ugyan nem múlja felül az én anyagom, de van 60-70 szép darabom. Több ezerre tehető a régi pénzek, érmek száma, 300 darab lehet a fazekasmunkák, népi kerámiák száma. A lámpák nagyrészt magyar mesterek munkái, de van köztük német gyártmányú is. Megcsodáljuk azt a termetes, talpas lámpát, amely Erzsi aszszony feltételezése szerint a püspöki rezidencia tartozéka lehetett hajdanán, ő egy apácától kapta. Szegleth Margit ajándéka az a kelta edény, amelyet győri régiségkereskedőtől vásárolt. De találunk a gyűjteményben kelta sírokból előkerült egyéb tárgyakat, római tálkát, urnákat, terménytárolókat. Megcsodáljuk a hajdani aratófazekakat, csörgőkorsókat, a sümegi madaras kályhacsempéket, öntőformákat, Törökországból származó piláttartót. Előkerül egy bronztükör is, igazi míves munka, orosz szamovár a múlt századból, sárkányos gyertyatartók. Nagy becsben tartja vendéglátónk az 1649- ben készült téglát. Ilyenből építették a kastélytemplomot is. A háziasszony nagy szeretettel, féltő mozdulattal emel le a szekrényről egy hatalmas tálat. Egy régi sümegi fazekasdinasztia kiváló mesterének, Bánáti Jánosnak a munkája. Sokáig megvolt a sírja a sümegi temetőben, de egy ideje nincs nyoma. Gondoltam már rá, hogy valami módon meg kellene őrizni emlékét, sírját visszaállítani. Kezünkbe vesszük a város nagy fiának - Ramasetter Vincének - saját kezű aláírásos fényképét, amely 1871- ben készült. Antik szépség az a 36 karú gyertyatartó, amely Lipót belga király udvarából került Magyarországra. Erzsi asszony történelmi háttérrel is szolgál, ismerete szerint a belga királynak volt egy házasságon kívül született fia, akit Magyarországon neveltetett, Iszkár körül vásárolt neki birtokot, sok tárgyat is hoztak udvarából a kastélyba. Sümegi Sándorné tagja a Magyar Éremgyűjtők Szövetségének, gyűjteményét friss anyaggal is szaporítja. Egy pillantást vetünk az udvarra is, a görögteknőcre, a sziklakertre, melynek végében egy szép korpusz és harangláb áll. A nemrég felavatott dr. Szondy Istvánná Lilike-emlékház azt mutatja, hogy Sümegnek minden időben voltak a mindennapi gondoknál messzebb tekintő, művészetszerető polgárai. Lám csak, újabb névvel gazdagszik a névsor. Sümegi Sándorné gyűjteményében sok olyan becses tárgy, relikvia található, amely méltó arra, hogy egyszer a nagyközönség is megtekinthesse, s a város értékei, érdekességei közé kerüljön. Fotó: Borbás János Egy asszony szép szenvedélye Összefogás a nyári vízhiány csökkentésére Koordinációs tanácskozás Badacsonytomajon Intézkedési tervet készített a napokban a nyári vízhiány csökkentésére Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanácsa. Az írásos dokumentumból kiderül, hogy a nyugat-balatoni regionális vízellátó rendszer napjainkban már nem képes kielégíteni működési területén, csúcsidőben az igényeket. A fogyasztási igény ugyanis 39 750, a rendelkezésre álló kapacitás pedig 37 750 köbméter. Bár a vízellátás a vízügyi kormányzat feladata, szükség van a társadalom, a gazdálkodószervezetek, a lakosság és a tanácsok segítségére is. Ennek jegyében ült össze egy koordinációs értekezlet, amelyen több intézkedés is született. Ezek: vízkorlátozás elrendelése, az ellátatlan területek felmérése, vízvételező helyek kijelölése, személyi és technikai eszközök igénybevétele, valamint a Tapolca- Badacsonytomaj összekötő vezeték átadásának gyorsítása. Az ellátatlan területek felmérése azóta már megtörtént. Tartályos vizet szállítanak a badacsonytomaji Táncsics és a Bercsényi utcákba, valamint a Petőfi és az Úttörő utca kereszteződésébe. Badacsonyörsön a csigáskútnál és a régi iskolánál lehet vizet vételezni ily módon. Ábrahámhegyen a Fenyves és az Árpád utca kereszteződésében, a Kereszt utcában és a Bajcsy-Zsilinszky út felső végén nyílik tartályos víz vételére lehetőség. Balatonrendesre szintén szállítanak megfelelő ivóvizet. A nagyközségi közös tanácsnak sok segítséget nyújtottak az alábbi vállalatok és intézmények: Badacsonyi Állami Gazdaság, az Erdei Termék Vállalat Pepsi-Cola gyáregysége, a Balatonfüredi Pincegazdaság, a nemesgulácsi Badacsony Tsz, a Közületi SzolgálTisztelt Szerkesztőség! A Napló 1989. július 10-i számában fényképes tudósítás jelent meg Tiszta vizet a pohárba címmel Révfülöp és térsége vízellátási gondjairól. A tudósítás közli, hogy a demonstráció tagjainak képviselőivel tárgyalt a DRV északbalatoni üzemigazgatóságának vezetője és a révfülöpi tanács elnöke. Ezt követően a tudósítás a várható megoldási módokról szól, a lap közli: „Enyhíti a gondokat, hogy a következő héten Tapolca—Badacsony között újabb vezeték szállítja a nyirádi karsztvizet, és ebből már jut a révfülöpieknek is." Ez a megállapítás nem felel meg a valóságnak, minden tényalapot nélkülöz. A Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanács és a DRV 1989. március 7-én Siófokon kötött megállapodást Badacsonytomaj és térsége nyári vízellátásának javításáról. A megállató üzem, a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület stb. A nagyközségi tanács a vízzel való takarékos gazdálkodásra hívta fel a területén lévő vállalati üdülőket és vendéglátóegységeket. Egyben sürgette a Tapolca-Badacsonytomaj összekötő vezetékrendszer július 15-i üzembe helyezését is. lapodás értelmében a DRV 1989. június 30-ig építi meg az 1200 köbméter/nap vízmennyiséget Badacsonytomaj térségébe leszállító Tapolca- Badacsony összekötő vezetéket, mely fejlesztés elkészítéséért a nagyközségi tanács a DRV részére a teljes bekerülési költséget, 19 millió forintot átutal. A fejlesztés valóban befejezés előtt áll, a bekerülési költség első 12 millió forintos ütemét a nagyközségi közös tanács-vb átutalta, a további összeg átutalása jelenleg van folyamatban. Fentiek szerint az elkészülő vízbázisfejlesztés kizárólag a Badacsonytomaj Nagyközségi Közös Tanács működési területének ivóvízhálózat-fejlesztését hivatott szolgálni. Badacsonytomaj, 1989. július 11. Tisztelettel: Dr. Kondorosi László vb-titkár Pontosítás a révfülöpi vízellátás ügyében A Somogy megyei Buzsákon az IBUSZ hagyományőrző folklórprogramként, június végétől feleleveníti a buzsáki lakodalmast. Szerk. megjegyzés: A szombati révfülöpi demonstráción a Dunántúli Regionális Vízmű Vállalat északbalatoni üzemigazgatóságának vezetője, Veres B. Jenő tájékoztatta a sajtó képviselőit és a felvonulók küldötteit is. Ők is, mi is elhittük, amit mondott, nevezetesen, hogy enyhíti a révfülöpi vízgondokat az épülő új vezeték. Úgy látszik, a vízmű nem akar tiszta vizet önteni a pohárba. Reméljük, a másik ígéretről nem derül ki hasonló, például az, hogy nincs is telepíthető tisztítómű?! Barta Éva