Napló, 1990. május (Veszprém, 46. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-12 / 110. szám
A Kodály köröndön EMLÉKMÚZEUM ÉS ARCHÍVUM A közelmúltban nyitották meg Budapesten, a Kodály köröndön a nagy magyar zeneszerző és zenepedagógus egykori lakásában a Kodály Zoltán-emlékmúzeumot és -archívumot, amely a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet felügyelete alatt működik. A múzeumban Kodály Zoltán írónszala A Kincskereső májusi száma „... de jó volt játszani, de jól" - olvassuk Ratkó József Játékaim című versében a májusi szám első lapján. A gazdag és változatos versválogatás többi szerzője: Kosztolányi Dezső, Kerék Imre, Mezey Katalin, a nagy angol költő, John Keats, aki egyik leghíresebb versében, az Óda egy görög vázához cíművel szerepel, két rornán klasszikus: Lucian Blaga és Mihai Eminescu és egy pályakezdő, a tizennyolc éves Nagy Gábor. Csata Károly Mátyás király képregénye a nagy uralkodó utolsó napjait, korai halálát mutatja be. Az IDŐUTAZÓK KLUBJÁban Zsigmond király korába kalauzol Mikszáth Kálmán, a gyáva férjeik helyett hadba szálló asszonyok történetével. Janikovszky Éva új és máris ■igen népszerű sorozata, a Te ezt úgysem érted ezúttal — a májusi számhoz illően a kamaszszerelem témájával foglalkozik, az írónőre jellemző megbocsátó iróniával. Sajdik Ferenc karikatúrái kihalt, ám képzeletbeli állatokat ábrázolnak: hogy miért halt ki a tejorrú vagy stupidaurus, megtudjuk a szellemes képaláírásokból. A NEVETŐ IRODALOMÓRA KALÓZKIADÁSA következik ezután: Leacock tengerésztörténet-paródiája mellett J. M. Martin Kullancs, a kalózkapitány című regényének részlete villantja fel a „kalózok" félelmetesen mulatságos világát. Sam Small, a repülő yorkshire-i ember is búcsút vesz az olvasóktól ebben a számban. Igaz, történetét félbehagyja - az olvasók fejezhetik be, ha kedvük van részt venni az erre hirdetett pályázaton. Kun Erzsébet a családjáról, elsősorban melegszívű, minden konfliktust ügyesen elsimító édesanyjáról mesél A lángocska című visszaemlékezésében. Az EGY ÍRUNK Mi ezúttal két iskolaújságból is szemlézik a szokottnál valamivel nagyobb terjedelemben. A Kincskereső elődei sorozatban AZ ERŐ című egykori diáklapot mutatja be F. Komáromi Gabriella. A Kincskereső májusi számát Magyar Mihály, Lőrincz Attila, Réber László, Sajdik Ferenc, Schéner Mihály, Szegszárdy Ildikó, Szyksznian Wanda és Würtz Ádám illusztrálta. Hozott faanyagból vagy anélkül háztetők készre építését (ács-, bádogos-, kőműves-, tetőfedőmunkával együtt) vállaljuk. Vállalunk bérfűrészelést is. Hunyadi Mgtsz városlödi faüzemei ■ ........... ........ • 1989. április 30. Tegnap, szombaton hajnali két órakor érkeztünk meg három hónapos utunkról. Ez idő alatt nem vezettem naplót. Azóta, hogy a román határon botrányos körülmények között (mert magamból kikelve ordibáltam a belügyi tisztre) elkobozták a munkanaplómat, külföldről egyetlen sor kéziratot sem hozok haza. (Nyomtatott betűt sem. Ui. ezért küldik vissza százával — egy LudasMatyi miatt is - a magyar állampolgárokat. Otthagytam hát — Budapesten a kollégák dedikált könyveit, újságokat, folyóiratokat, a baráti találkozókon készült fényképeket, az Éva számára másolt videofilmeket stb. Semmit sem hoztunk, amibe valaha is román vámos belekötött. S tán épp ezért, ezúttal a vámos bele sem pillantott a csomagjainkba. Csak épp kirakatta velünk a rengeteg bőröndöt, tasakot a hírhedt kőasztalra, majd így szólt: — Vissza! Gyömöszöltünk hát mindent vissza az autóba. • • • Itthon az élet sivárabb, mint volt. A tv-ben a főtitkárt dicsőítő dalok, szavalatok és kommentárok, a város tele rendőrrel és rommal. Ablakunk előtt: a szemközt ledózerolt házak falmaradványai. Mondják: szép kicsi családi házának helyén szinte naponta megjelenik egy kisírt szemű asszony, és bámulja szótalanul a földet. Új háza volt, szabályos engedély alapján építtette. Terjed a világrom. Felénk közeledik. Lehetséges, hogy a mi házunk csak fél év múlva kerül lebontásra. Addig följegyzek még benne egyet-mást. (...) Nos, itthon. Új botrányok küszöbén. A szerkesztőségben, a lakáshivatalban stb. Lemondási szándékom folyvást erősödik. Azt hiszem, néhány hét múlva itt kell hagynom ezt a szerkesztőséget. Mintha kútba estünk volna vissza. A riadt hallgatás gödrébe. A kút mély népe vagyunk. (Babits) És OTT? Egy európai jogállam körvonalait észlelni. Tisztességes és tehetséges államférfiak egész sora tűnt föl. Köztük alkalmatlanok is persze. (...) És a magyar átok: a széthúzás. (...) Ma reggeli boldog ólom. Agnes lányomat átölelve kiáltottam: ó, drága gyermekem! Szemem könnyel teli. Május 3. T. L. helyettes főszerkesztőnknél házkutatás volt. Az ürügy? !Hogy fia tán lisztet lopott, így hát földúlták a könyvtárát, majd elvitték két „nacionalista" vers kéziratát. Ezekért hívatják immár harmadik hete kihallgatásra. Koppándi máris kidobatja T. írásait a lapból. Hogy mi lesz? Csak sejteni lehet. * • * N. P. meséli: M. A. kolozsvári írónk, barátjával beült valahová sörözni. Két román polgár helyet kért az asztaluknál. Aztán sörözgettek. Aztán az új vendégek rájuk szóltak: ne beszéljenek magyarul. Ebből verekedés támadt. M. A. barátunkat alaposan helybenhagyták. Hát így megy a világ manapság. Egész nap dózeroltak. Nem bírok aludni. Éjfélkor kimegyek a bontás helyére. Az éjjeliőr tüzet rakott, álldogál mellette. Az el nem szállított anyagot őrzi. Beszélgetünk. Parasztember, valahonnan Dicsőszentmárton környékéről került a városba. Csöndes iszonyodással az iszonyatos pusztításról, mit modernizálás címen végeztek szülőföldjén a mezőgazdaságban. Kulákcsaládiból való, mondja. Május 7. Sinkovits Imréhez írott nyílt levelem a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Imre úgy olvasta be, olyan szenvedéllyel, mint aki maga is szenved mindattól, amit megírtam ebben a levélben. Ez így is van. Alig ér véget a rádióműsor, máris levélkét találok a postaládában : „Köszönjük." Aztán megszólal a telefon. „Köszönjük, köszönjük!” Legtöbben - okkal - nem mondják be a nevüket. Éva gyermeket, unokát sirató szemével ! rám néz, s azt mondja: „Most már bizonyos, hogy lakás nélkül maradunk.” Bólintok. „A kocka el van vetve.” Pontosabban: ezt is elvetettük immár. De hát mi ez a levél? Kétségbeesett kiáltás a menekülők felé — a helyben maradásért. Foglalata persze a menekülés okainak is. Ezt - ida szól az ember - nem lehet megkerülni. Semmit, ami vesztünket okozza, nem lehet immár megkerülni. Ma délután öt óra körül jelentkezett a telefonpatkány is. (Régi, ismerős hang.) Levelemért halállal fenyegetett meg, mondván: „El fogjuk ütni!” S mert anyjába küldtem, újból visszahívott „bátran" két ízben is. Folytatta fenyegetéseit. (Folytatjuk) Sütő András Napló jegyzetek (I.) Szólásaink eredete Kertész Manó: Szokásmondások című könyvének felhasználásával - Kitették a szűrömet... - panaszoljuk nemegyszer, egyegy sikertelen ügyintézés vagy váratlan munkahelyi elbocsátás után. Pedig hát a szűr kirakása eredetileg egyfajta jelbeszéd volt, valamikor a XVII. századot megelőzően. A szerelmes legény cifra szűzben tette tiszteletét a lányos háznál, s díszes ruhadarabját a konyhában akasztotta fel. Ha kifelé menet nem ugyanott találtai, hanem az eresz alatt, tudta, nem sikerült megnyernie a család tetszését. Ma úgy mondanánk: Kosarat kapott. De vajon miért éppen kosarat kap az, akit elutasítanak? Egykor a német lovagok úgy bizonyították elszántságukat, áldozatkészségüket, hogy a várkastély falait megmászva igyekeztek kedvesükhöz szerelmes légyottra. A mihamarabbi feljutást később már a vár úrnője is segítette azzal, hogy erős kötélen kosarat bocsátott le hódolójáért. A nem szívesen látott epekedő vitéz azonban csak feneketlen, vagy kilazult aljú kosarat kapott, amiből kiábrándítóan nagyot lehetett zuhanni. Az ilyen kosár bizony fabatkát sem ért. A batka a XVI. és XVII. század legkisebb értékű magyar pénze volt. II. Lajos király verette először, s három darab is mindössze egyetlen krajcárt ért. Igazi fabatka, azaz fából való batka persze sohasem létezett, a jelző csupán az értéktelenség fokozására szolgál. — Ő is ludas a dologban... - állítjuk, ha valakit bűnösnek, csínytevőnek tartunk. Vajon mi köze szegény szárnyas jószágnak bármiféle csínytevéshez? A XVI. században jogi műszóként szerepelt a ludas kifejezés - az esküszegőt, hamisan esküvőt illettek vele. A ludasságot igen keményen büntették. Jószágelkobzás, nyilvános megszégyenítés járt érte, aminek egyik módja volt, hogy ludat, esetleg egy fából kifaragott lúdformát akasztottak az elkövető nyakába. Persze, ha nem derült fény a hamisságra, annak sokszor ártatlan emberek itták meg a levét. Ennek a szólásnak az eredete a régi magyar konyhák tájékán keresendő, abban a korban, amikor még mindenféle húsételt lével, mártással szolgáltak fel. Hiába volt a hús tápértéke, ízletessége miatt kapósabb, nem illett otthagyni, el kellett fogyasztani a levét is. S. Bonnyai Eszter „NEM VÁLLALOK KORMÁNYTISZTSÉGET’ Csurka István nyilatkozott lapunknak Ha valaki 1981-ben a Házmestersirató veszprémi bemutatóján azt jósolja, hogy a Petőfi Színházban a legközelebbi Csurka produkciót 1990-ben orosz nyelven láthatom — kinevetem. Márpedig ez történt. Kilenc év óta nem játszottak Csurka Istvántól darabot Veszprémben, holott a színház házi szerzője volt. Öszszesen öt bemutatójának tapsolt eddig a helybéli közönség, köztük egy nagy sikerű ősbemutatónak, a Majálisnak. (Aki látta, nem felejti el Szoboszlay Sándor nagyszerű alakítását.) Játszották még az említett Házmestersiratón kívül a Döglött aknákat, az Eredeti helyszínt, a Nagytakarítást. A kilencévi szünet után, május 6-án a kurszki Puskin Színház előadásában orosz nyelven mutatták be Veszprémben Az idő vasfoga című Csurka-komédiát — tragikomédiaként. Az előadás után nyílt alkalmam beszélgetni a sikeres szépíróval, a Magyar Demokrata Fórum egyik vezetőjével, akit néhány éve a pártállami hatalom, ellenzéki tevékenysége miatt, másfél évig kényszerű hallgatásra ítélt. Más, de őszinte játék . Hogyan hatott önre saját darabja orosz előadása? — Az első pillanattól megfogott a kurszki színészek őszinte, intenzív játéka. Nem stílust játszanak, nem vígjátékot, hanem komolyan veszik a művet, a mondanivalót. Szellemesnek tartom a díszletet, tetszett a fiókos megoldás, a zártságot érzékeltető tér. Ennek az is oka, hogy kamarajellegű darabot kellett előadni a kurszki színház hatalmas színpadán, amelynek eredeti méretében esetleg elveszhetett volna az előadás. A díszlet az első felvonásban funkcionált a legjobban, a harmadikban kevésbé, de ez nem jelentett különösebb törést. A magyar színpadokon vígjátékot nem szokás ilyen komor díszletben játszani. Egészen más, mint a miénk, de ihatásos jelképrendszer. — Orosz nyelvterületen Az idő vasfogán kívül mutattak még be Csurka-darabot? — Moszkvában, a Művész Színházban, az Eredeti helyszínt. — Külföldön hol játszottak Csurkát? — Lengyelországban többet is: a Döglött aknákat, a Deficitet, a Házmestersiratót. Emellett Csehszlovákiáiban, Jugoszláviában és Erdélyben mutatták be darabjaimat. Most minden erőm a rendcsinálásé Az utóbbi években ön politikusként és viharos indulatokat kiváltó, szókimondó publicistaként többet szerepelt, mint szépíróként. Mikor láthatunk új Csurka-darabot? Egyáltalán: a politizálás mellett jut idő szépirodalomra is? — Az utóbbi két évben egykét rövid írástól eltekintve nem alkottam szépirodalmat. Ehelyett olyan publicisztikákat írtam, amelyeket egyenértékűnek érzek szépirodalmi munkáimmal. Akad több megkezdett drámám és regényem is. Ha valamennyire is nyugvópontra jutunk, remélem, az élet megadja a lehetőséget, hogy viszszatérjek az irodalomhoz. Most még minden erőmmel a rendcsinálást segítem elő. Ez minden képviselőnek és MDF-vezetőnek a dolga, gondja, feladata. Még az átalakulás igazi folyamatai nem kezdődtek el. Eddig csak a felső szint van úgy-ahogy átalakítva. Megvan a politikai, és meglesz a törvényes feltétele annak, hogy az átalakulás továbbra is békés mederben, alkotmányos módon végbemenjen. Minden embernek éreznie kell, hogy átalakult a társadalom. Most még a nagy többség nem érzi. Ritkán jutok Edericsre - Amikor a bukott hatalom szilenciumra ítélte a szókimondó Csurkát, az a hír járta, hogy ön anyagi gondjai miatt árulja a balatonedericsi nyaralót. Megvan még a szőlőkertek övezte szép ház? — Arra sosem gondoltam, hogy eladom. Egy időben panziót, vendéglőt akartam belőle csinálni, de ebből nem lett semmi, csak sok kiadás, amibe az átalakítás került. Belülről tataroztuk, kívülről még azt sem sikerült. Mire elkészültünk volna, másfél év telt el a szilencium kezdete óta. Feloldották, újra játszották darabjaimat, a politikai élet mozgásba lendült. Belevetettem magam a politikába, még ha akartam volna, akkor sem lett volna időm vendéglősködni. Tétlenségre kárhoztatva, tavasztól őszig éltem a házban, a nyári hónapokban együtt a családommal. Budára csak hétvégeken mentem fel. Amióta ilyen intenzíven folyik a politizálás, ritkán jutok Edericsre. Az idén egy vagy két alkalommal voltam a házban, akkor is csak egy, másfél napra. Tavaly is nagyon keveset tudtam ott lenni. Bevallom, ez nagyon hiányzik. - Veszprém megyét politikailag figyelemmel kíséri? Mit szól az itteni nagy MDF-sikerhez? - Nagyszerűen működtek itt a választások idején az MDF- szervezetek, amelyek kezdettől fogva a legjobbak között voltak az országban. Az eredményre valamennyien büszkék vagyunk. A kormánynak most erősnek kell lennie - ön miként vélekedik most, MDF-vezetőként, országgyűlési képviselőként a parlament, a kormány és a köztársasági elnök viszonyáról, szerepéről? - Ha a parlament választja meg a köztársasági elnököt, az nem olyan „erős”, bár ez nem a legjobb kifejezés, de így mondják, mint a közvetlenül a nép által megválasztott államfő. Ez tény. Konkrétan Göncz Árpád személyére gondolva, nagyon örülök, hogy éppen őrá esett a választás. Ezzel az a jelképes elégtétel is megtörtént, hogy az új rendszer legmagasabb állami méltóságába olyan ember került, aki 1956-ért nagyon megszenvedett. Ő a Bibóper másodrendű vádlottja volt és súlyos börtönbüntetésre ítélték. Ez nemcsak politikai, hanem erkölcsi garanciát is jelent, hogy jó kezekbe került az állam vezetése. A kormánynak ebben az átalakítási folyamatban erősnek kell lennie. Olyan intézkedéseket kell meghoznia, melyekre elődjének nem volt bátorsága. Persze ezt csak megfelelő politikai háttérrel, támogatással lehet megvalósítani, és a parlamentnek milyennek kell lennie? - Szerintem a kormány és a parlament ereje összefügg. Minden valódi demokráciában a kormány fölötti felügyelet a parlament kötelessége. Ugyanakkor a kormány ereje is a parlamenten nyugszik, a választásuk eredményének következményeként Az MDF képviselőházi 43 százaléka megfelelő háttérerőt jelent a kormány számára. Ha koalícióra kerül sor, ez a parlamenti mögöttes erő még növekedhet is. - Kormánytisztséget vállalna? - Nem azért küzdöttünk, hogy bársonyszéket szerezzünk magunknak, hanem azért, hogy megfelelő emberek kerülhessenek a megfelelő helyekre. Kormánytisztségetnem vállalok. Éppen elég munkám lesz képviselőként és MDF-vezetőként. - De hát nem mindenki így gondolkozik. Emberi dolog saját magunk túlbecsülése ... - Ez így van. - Köszönöm, hogy Csurka István nyilatkozott lapunknak. Horváthy György NAPLÓ - 1990. május 12., szombat -5