Napló, 1990. május (Veszprém, 46. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám

A Kodály köröndön EMLÉKMÚZEUM ÉS ARCHÍVUM A közelmúltban nyitották meg Budapesten, a Kodály köröndön a nagy magyar zene­szerző és zenepedagógus egykori lakásában a Kodály Zoltán-emlékmúzeumot és -archívu­mot, amely a kecskeméti Kodály Zoltán Zene­­pedagógiai Intézet felügyelete alatt működik. A múzeumban Kodály Zoltán írónszala A Kincskereső májusi száma „... de jó volt játszani, de jól" - olvassuk Ratkó József Játékaim című versében a má­jusi szám első lapján. A gaz­dag és változatos versváloga­tás többi szerzője: Kosztolányi Dezső, Kerék Imre, Mezey Ka­talin, a nagy angol költő, John Keats, aki egyik leghíresebb versében, az Óda egy görög vázához cíművel szerepel, két rornán klasszikus: Lucian Bla­­ga és Mihai Eminescu és egy pályakezdő, a tizennyolc éves Nagy Gábor. Csata Károly Mátyás király képregénye a nagy uralkodó utolsó napjait, korai halálát mutatja be. Az IDŐUTAZÓK KLUBJÁ­­ban Zsigmond király korába kalauzol Mikszáth Kálmán, a gyáva férjeik helyett hadba szálló asszonyok történetével. Janikovszky Éva új és máris ■igen népszerű sorozata, a Te ezt úgysem érted ezúttal — a májusi számhoz illően­­ a ka­maszszerelem témájával foglal­kozik, az írónőre jellemző megbocsátó iróniával. Sajdik Ferenc karikatúrái ki­halt, ám képzeletbeli állatokat ábrázolnak: hogy miért halt ki a tejorrú vagy stupidaurus, megtudjuk a szellemes képalá­írásokból. A NEVETŐ IRODA­LOMÓRA KALÓZKIADÁSA kö­vetkezik ezután: Leacock ten­­gerésztörténet-paródiája mel­lett J. M. Martin Kullancs, a kalózkapitány című regényének részlete villantja fel a „kaló­zok" félelmetesen mulatságos világát. Sam Small, a repülő york­­shire-i ember is búcsút vesz az olvasóktól ebben a számban. Igaz, történetét félbehagyja - az olvasók fejezhetik be, ha kedvük van részt venni az er­re hirdetett pályázaton. Kun Erzsébet a családjáról, elsősor­ban melegszívű, minden kon­fliktust ügyesen elsimító édes­anyjáról mesél A lángocska című visszaemlékezésében. Az EGY ÍRUNK Mi ezúttal két is­kolaújságból is szemlézik a szokottnál valamivel nagyobb terjedelemben. A Kincskereső elődei sorozatban AZ ERŐ cí­mű egykori diáklapot mutatja be F. Komáromi Gabriella. A Kincskereső májusi szá­mát Magyar Mihály, Lőrincz Attila, Réber László, Sajdik Fe­renc, Schéner Mihály, Szeg­­szárdy Ildikó, Szyksznian Wan­da és Würtz Ádám illusztrálta. Hozott faanyagból vagy anélkül háztetők készre építését (ács-, bádogos-, kőműves-, tetőfedőmunkával együtt) vállaljuk. Vállalunk bérfűrészelést is. Hunyadi Mgtsz városlödi faüzeme­i ■ ...........­ ........ • 1989. április 30. Tegnap, szombaton hajnali két órakor érkeztünk meg három hó­napos utunkról. Ez idő alatt nem vezettem naplót. Azóta, hogy a román határon botrányos körülmények között (mert ma­gamból kikelve ordibáltam a belügyi tiszt­re) elkobozták a munkanaplómat, kül­földről egyetlen sor kéziratot sem hozok haza. (Nyomtatott betűt sem. Ui. ezért küldik vissza százával — egy Ludas­­Matyi miatt is - a magyar állampolgárokat. Ott­hagytam hát — Budapesten­­ a kollé­gák dedikált könyveit, újságokat, folyóira­tokat, a baráti találkozókon készült fény­képeket, az Éva számára másolt video­filmeket stb. Semmit sem hoztunk, amibe valaha is román vámos belekötött. S tán épp ezért, ezúttal a vámos bele sem pillantott a csomagjainkba. Csak épp kirakatta velünk a rengeteg bőrön­döt, tasakot a hírhedt kőasztalra, majd így szólt: — Vissza! Gyömöszöltünk hát mindent vissza az autóba. • • • Itthon az élet sivárabb, mint volt. A tv-ben a főtitkárt dicsőítő dalok, szava­latok és kommentárok, a város tele rend­őrrel és rommal. Ablakunk előtt: a szem­közt ledózerolt házak falmaradványai. Mondják: szép kicsi családi házának he­lyén szinte naponta megjelenik egy ki­sírt szemű asszony, és bámulja szótalanul a földet. Új háza volt, szabályos enge­dély alapján építtette. Terjed a világrom. Felénk közeledik. Lehetséges, hogy a mi házunk csak fél év múlva kerül lebontásra. Addig följegyzek még benne egyet-mást. (...) Nos, itthon. Új botrányok küszöbén. A szerkesztőségben, a lakáshivatalban stb. Lemondási szándékom folyvást erősödik. Azt hiszem, néhány hét múlva itt kell hagynom ezt a szerkesztőséget. Mintha kútba estünk volna vissza. A riadt hallgatás gödrébe. A kút mély népe vagyunk. (Babits) És OTT? Egy európai jogállam körvo­nalait észlelni. Tisztességes és tehetséges államférfiak egész sora tűnt föl. Köztük alkalmatlanok is persze. (...) És a ma­gyar átok: a széthúzás. (...) Ma reggeli boldog ólom. Agnes lányomat átölelve kiáltottam: ó, drága gyermekem! Szemem könnyel teli. Május 3. T. L. helyettes főszerkesztőnknél házku­tatás volt. Az ürügy? !Hogy fia tán lisztet lopott, így hát földúlták a könyvtárát, majd elvitték két „nacionalista" vers kéz­iratát. Ezekért hívatják immár harmadik hete kihallgatásra. Koppándi máris kido­batja T. írásait a lapból. Hogy mi lesz? Csak sejteni lehet. * • * N. P. meséli: M. A. kolozsvári írónk, ba­rátjával beült valahová sörözni. Két ro­mán polgár helyet kért az asztaluknál. Aztán sörözgettek. Aztán az új vendégek rájuk szóltak: ne beszéljenek magyarul. Ebből verekedés támadt. M. A. barátunkat alaposan helybenhagyták. Hát így megy a világ manapság. Egész nap dózeroltak. Nem bírok alud­ni. Éjfélkor kimegyek a bontás helyére. Az éjjeliőr tüzet rakott, álldogál mellette. Az el nem szállított anyagot őrzi. Beszél­getünk. Parasztember, valahonnan Dicső­­szentmárton környékéről került a városba. Csöndes iszonyodással az iszonyatos pusz­tításról, mit modernizálás címen végeztek szülőföldjén a mezőgazdaságban. Kulák­­családiból való, mondja. Május 7. Sinkovits Imréhez írott nyílt levelem a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című mű­sorában. Imre úgy olvasta be, olyan szenvedéllyel, mint aki maga is szenved mindattól, amit megírtam ebben a levél­ben. Ez így is van. Alig ér véget a rádió­műsor, máris levélkét találok a postalá­dában : „Köszönjük." Aztán megszólal a telefon. „Köszönjük, köszönjük!” Legtöb­ben - okkal - nem mondják be a ne­vüket. Éva­­ gyermeket, unokát sirató szemével !­ rám néz, s azt mondja: „­Most már bizonyos, hogy lakás nélkül mara­dunk.” Bólintok. „A kocka el van vetve.” Pontosabban: ezt is elvetettük immár. De hát mi ez a levél? Kétségbeesett kiál­tás a menekülők felé — a helyben mara­dásért. Foglalata persze a menekülés okainak is.­­ Ezt - ida szól az ember - nem lehet megkerülni. Semmit, ami vesz­tünket okozza, nem lehet immár megkerül­ni. Ma délután öt óra körül jelentkezett a telefonpatkány is. (Régi, ismerős hang.) Levelemért halállal fenyegetett meg, mondván: „El fogjuk ütni!” S mert any­jába küldtem, újból visszahívott „bát­ran" két ízben is. Folytatta fenyegetéseit. (Folytatjuk) Sütő András Napló jegyzetek (I.) Szólásaink eredete Kertész Manó: Szokásmondások című könyvének felhasználásával - Kitették a szűrömet... - panaszoljuk nemegyszer, egy­­egy sikertelen ügyintézés vagy váratlan munkahelyi elbocsá­tás után. Pedig hát a szűr ki­rakása eredetileg egyfajta jel­beszéd volt, valamikor a XVII. századot megelőzően. A szerel­mes legény cifra szűzben tette tiszteletét a lányos háznál, s díszes ruhadarabját a konyhá­ban akasztotta fel. Ha kifelé menet nem ugyanott találtai, hanem az eresz alatt, tudta, nem sikerült megnyernie a csa­lád tetszését. Ma úgy mondanánk:­­ Ko­sarat kapott. De vajon miért éppen kosarat kap az, akit el­utasítanak? Egykor a német lovagok úgy bizonyították el­szántságukat, áldozatkészségü­ket, hogy a várkastély falait megmászva igyekeztek kedve­sükhöz szerelmes légyottra. A mihamarabbi feljutást később már a vár úrnője is segítette azzal, hogy erős kötélen kosa­rat bocsátott le hódolójáért. A nem szívesen látott epekedő vitéz azonban csak feneketlen, vagy kilazult aljú kosarat ka­pott, amiből kiábrándítóan nagyot lehetett zuhanni. Az ilyen kosár bizony fabatkát sem ért. A batka a XVI. és XVII. szá­zad legkisebb értékű magyar pénze volt. II. Lajos király ve­rette először, s három darab is mindössze egyetlen krajcárt ért. Igazi fabatka, azaz fából való batka persze sohasem lé­tezett, a jelző csupán az érték­telenség fokozására szolgál. — Ő is ludas a dologban... - állítjuk, ha valakit bűnös­nek, csínytevőnek tartunk. Va­jon mi köze szegény szárnyas jószágnak bármiféle csínyte­véshez? A XVI. században jogi műszóként szerepelt a ludas kifejezés - az esküszegőt, ha­misan esküvőt illettek vele. A ludasságot igen keményen büntették. Jószágelkobzás, nyil­vános megszégyenítés járt ér­te, aminek egyik módja volt, hogy ludat, esetleg egy fából kifa­ragott lúdformát akasztot­tak az elkövető nyakába. Persze, ha nem derült fény a hamisságra, annak sokszor ártatlan emberek itták meg a levét. Ennek a szólásnak az eredete a régi magyar­ kony­hák tájékán keresendő, abban a korban, amikor még min­denféle húsételt lével, mártás­sal szolgáltak fel. Hiába volt a hús tápértéke, ízletessége miatt kapósabb, nem illett ott­hagyni, el kellett fogyasztani a levét is. S. Bonnyai Eszter „NEM VÁLLALOK KORMÁNYTISZ­TSÉGET’ Csurka István nyilatkozott lapunknak Ha valaki 1981-ben a Házmestersirató veszprémi bemutatóján azt jósolja, hogy a Petőfi Színházban a legközelebbi Csurka produkciót 1990-ben orosz nyelven láthatom — kinevetem. Már­pedig ez történt. Kilenc év óta nem játszottak Csurka Istvántól darabot Veszprémben, holott a színház házi szerzője volt. Ösz­­szesen öt bemutatójának tapsolt eddig a helybéli közönség, köz­tük egy nagy sikerű ősbemutatónak, a Majálisnak. (Aki látta, nem felejti el Szoboszlay Sándor nagyszerű alakítását.) Játszot­­ták még az említett Házmestersiratón kívül a Döglött aknákat, az Eredeti helyszínt, a Nagytakarítást. A kilencévi szünet után, május 6-án a kurszki Puskin Színház előadásában orosz nyelven mutatták be Veszprémben Az idő vasfoga című Csurka-komédiát — tragikomédiaként. Az előadás után nyílt alkalmam beszélgetni a sikeres szép­­íróval, a Magyar Demokrata Fórum egyik vezetőjével, akit néhány éve a pártállami hatalom, ellenzéki tevékenysége miatt, másfél év­ig kényszerű hallgatásra ítélt. Más, de őszinte játék . Hogyan hatott önre sa­ját darabja orosz előadása? — Az első pillanattól meg­fogott a kurszki színészek őszinte, intenzív játéka. Nem stílust játszanak, nem vígjáté­kot, hanem komolyan veszik a művet, a mondanivalót. Szelle­mesnek tartom a díszletet, tet­szett a fiókos megoldás, a zárt­ságot érzékeltető tér. Ennek az is oka, hogy kamarajelle­gű darabot kellett előadni a kurszki színház hatalmas szín­padán, amelynek eredeti mé­retében esetleg elveszhetett volna az előadás. A díszlet az első felvonásban funkcio­nált a legjobban, a harma­dikban kevésbé, de ez nem jelentett különösebb törést. A magyar színpadokon víg­játékot nem szokás ilyen ko­mor díszletben játszani. Egé­szen más, mint a miénk, de ihatásos jelképrendszer. — Orosz nyelvterületen Az idő vasfogán kívül mutattak még be Csurka-darabot? — Moszkvában, a Művész Színházban, az Eredeti hely­színt. — Külföldön hol játszottak Csurkát? — Lengyelországban többet is: a Döglött aknákat, a De­ficitet, a Házmestersiratót. Emellett Csehszlovákiáiban, Ju­goszláviában és Erdélyben mu­tatták be darabjaimat. Most minden erőm a rendcsinálásé­ ­ Az utóbbi években ön po­litikusként és viharos indula­tokat kiváltó, szókimondó pub­licistaként többet szerepelt, mint szépíróként. Mikor lát­hatunk új Csurka-darabot? Egyáltalán: a politizálás mel­lett jut idő szépirodalomra is? — Az utóbbi két évben egy­két rövid írástól eltekintve nem alkottam szépirodalmat. Ehe­lyett olyan publicisztikákat ír­tam, amelyeket egyenértékűnek érzek szépirodalmi munkáim­mal. Akad több megkezdett drámám és regényem is. Ha valamennyire is nyugvópontra jutunk, remélem, az élet meg­adja a lehetőséget, hogy visz­­szatérjek az irodalomhoz. Most még minden erőmmel a rend­csinálást segítem elő. Ez min­den képviselőnek és MDF-ve­­zetőnek a dolga, gondja, fel­adata. Még az átalakulás iga­zi folyamatai nem kezdődtek el. Eddig csak a felső szint van úgy-ahogy átalakít­va. Megvan a politikai, és meglesz a törvényes feltéte­le annak, hogy az átalakulás továbbra is békés mederben, alkotmányos módon végbe­menjen. Minden embernek éreznie kell, hogy átalakult a társadalom. Most még a nagy többség nem érzi. Ritkán jutok Edericsre - Amikor a bukott hatalom szilenciumra ítélte a szókimon­dó Csurkát, az a hír járta, hogy ön anyagi gondjai miatt árulja a balatonedericsi nya­ralót. Megvan még a szőlő­kertek övezte szép ház? — Arra sosem gondoltam, hogy eladom. Egy időben pan­ziót, vendéglőt akartam­­ belő­le csinálni, de ebből nem lett semmi, csak sok kiadás, ami­be az átalakítás került. Belül­ről tataroztuk, kívülről még azt sem sikerült. Mire elkészül­tünk volna, másfél év telt el a szilencium kezdete óta. Fel­oldották, újra játszották da­rabjaimat, a politikai élet mozgásba lendült. Belevetet­tem magam a politikába, még ha akartam volna, akkor sem lett volna időm vendéglősköd­­ni. Tétlenségre kárhoztatva, ta­vasztól őszig éltem a házban, a nyári hónapokban együtt a családommal. Budára csak hét­végeken mentem fel. Amióta ilyen intenzíven folyik a politi­zálás, ritkán jutok Edericsre. Az idén egy vagy két alkalom­mal voltam a házban, akkor is csak egy, másfél napra. Ta­valy is nagyon keveset tudtam ott lenni. Bevallom, ez nagyon hiányzik. - Veszprém megyét politi­kailag figyelemmel kíséri? Mit szól az itteni nagy MDF-si­­kerhez? - Nagyszerűen működtek itt a választások idején az MDF- szervezetek, amelyek kezdettől fogva a legjobbak között vol­tak az országban. Az ered­ményre valamennyien büszkék vagyunk. A kormánynak most erősnek kell lennie - ön miként vélekedik most, MDF-vezetőként, országgyűlé­si képviselőként a parlament, a kormány és a köztársasági elnök viszonyáról, szerepéről? - Ha a parlament választ­ja meg a köztársasági elnö­köt, az nem olyan „erős”, bár ez nem a legjobb kifejezés, de így mondják, mint a köz­vetlenül a nép által megvá­lasztott államfő. Ez tény. Konk­rétan Göncz Árpád személyé­re gondolva, nagyon örülök, hogy éppen őrá esett a vá­lasztás. Ezzel az a jelképes elégtétel is megtörtént, hogy az új rendszer legmagasabb állami méltóságába olyan em­ber került, aki 1956-ért na­gyon megszenvedett. Ő a Bibó­­per másodrendű vádlottja volt és súlyos börtönbüntetésre ítélték. Ez nemcsak politikai, hanem erkölcsi garanciát is jelent, hogy jó kezekbe került az állam vezetése. A kormánynak ebben az át­alakítási folyamatban erősnek kell lennie. Olyan intézkedése­ket kell meghoznia, melyekre elődjének nem volt bátorsá­ga. Persze ezt csak megfelelő politikai háttérrel, támogatás­sal lehet megvalósítani,­­ és a parlamentnek mi­lyennek kell lennie? - Szerintem a kormány és a parlament ereje összefügg. Minden valódi demokráciában a kormány fölötti felügyelet a parlament kötelessége. Ugyan­akkor a kormány ereje is a parlamenten nyugszik, a vá­­lasztás­uk eredményének követ­kezményeként Az MDF képvi­selőházi 43 százaléka megfe­lelő háttérerőt jelent a kor­mány számára. Ha koalícióra kerül sor, ez a parlamenti mö­göttes erő még növekedhet is. - Kormánytisztséget vállal­na? - Nem azért küzdöttünk, hogy bársonyszéket szerezzünk magunknak, hanem azért, hogy megfelelő emberek kerülhesse­nek a megfelelő helyekre. Kor­mánytisztséget­­nem vállalok. Éppen elég munkám lesz kép­viselőként és MDF-vezetőként. - De hát nem mindenki így gondolkozik. Emberi dolog sa­ját magunk túlbecsülése ... - Ez így van. - Köszönöm, hogy Csurka István nyilatkozott lapunknak. Horváthy György NAPLÓ - 1990. május 12., szombat -5

Next