Napló, 2004. augusztus (Veszprém, 60. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-01 / 31. szám, Vasárnap Reggel

2004. augusztus 1., vasárnap Vasárnapi vendégünk Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, aki festményeiről is ismert Megmondom, amit gondolok Ahogy öregszem, egyre kevésbé érek rá udvarolni, inkább megmondom, amit gondolok - köszönte meg a nála idősebb fotós kollégámnak a hirtelen előkerített gyufát az 52 éves Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének veszprémi illetőségű főtitkára. A megyei közgyűlés nyolc éven át volt elnökét, aki két évig országgyűlési képviselőként is dolgozott, az utóbbi időben egyre inkább megismerik mint festőt, aki nem­csak a világot, hanem önmagát is iróniával szemléli. - Úgy látszik, mostanában csak 16-án tudok kiállításmeg­nyitón részt venni - jegyzi meg, nem véletlenül. Július­ban ezen a napon Balatonal­mádiban, augusztusban pedig Szigligeten kezdhetnek el mo­solyogni, gondolkodni képei előtt az érdeklődők. Akik az elmúlt 15 évben Dudaron, Veszprémvarsányban, Pápán, Zircen, Tihanyban, Várpalo­tán, Berhidán, Balatonfűzfőn, Balatonfüreden, Veszprémben és Monostorapátiban is láthat­ták festményeit. Ezek közül jó néhányat megismerhettek Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, valamint Auszt­riában, Szlovéniában, Olaszor­szágban is. Az utóbbi három országba mint „várpalotai” művész jutott el, az ő képeit választották ki a TÉMA gyűjte­ményes tárlatára. 1992-1999 között viszont nem volt kiállí­tása a megyében. Visszamlékszem, 1999-ben a veszprémi Kossuth utcán szinte forgalmi akadályt ké­pezett a tömeg Zongor Gábor kiállításának megnyitóján a Hegyeshalmi galériában. Erre csak annyit mond: kellemes nap volt, fantasztikus Szige­­thy András megnyitó szövege. Aztán említi a többieket - Czuczor Sándort, Kőszegi La­jost, Gopcsa Katalint, Szajkó Istvánt, Horváth Lajost -, akik vállalták kiállításainak megnyitását vagy bezárását, akár több alkalommal is. Min­den bizonnyal bennük is fel­merült a kérdés: mikor fest Zongor Gábor? Nyolc évig a megyei közgyűlés elnökeként bejárta a megyét, találkozott rengeteg emberrel, részt vett minden fontos eseményen. A TÖOSZ főtitkáraként pedig az egész ország a „munkahelye”, nem is tudja megmondani, hány kilométert autózik egy hónapban.­­ Megtartottam a szokáso­mat, éjjel festek, de mióta Pes­ten dolgozom, csak hétvégén jut erre időm. Egyébként csak akkor festek, ha a fejemben megvan a kép. De ahhoz is kell a megfelelő deszka, azt elő kell készíteni. A többi már csak idő kérdése. Ahogy egy zenészcsalád­ban mindenki muzsikál, úgy Zongoráknál a kézügyesség és az érdeklődés révén mindenki alkotott valamit. Édesapja fes­tett, faragott, édesanyja kézi­munkázott, bátyja pedig min­dig rajzolt. - Ő igazán tehetséges volt, bizonyítják ezt a megmaradt munkát is. Jelentkezett a Kép­zőművészeti Főiskolára, nem vették fel. Ezért én már meg sem próbáltam - mondja arra a kérdésre, miként lett jogász. Aztán elárulja, erdész szere­tett volna lenni, mert a bioló­gia mindig érdekelte, de a gim­náziumi tanárnővel konfliktu­sai voltak. A magyartanárnő viszont a jogot ajánlotta. - Én államtudományt akar­tam tanulni, mert az állammal már akkor sem voltam meg­elégedve és azt hittem, ha megtanulom, könnyebben tu­dok rajta változtatni. Gyorsan kiderült, hogy a jogon ezt nem tanítják, de sok érdekes em­berrel ismerkedtem meg. És akkoriban nem volt szokás, hogy otthagyom az egyetemet, mert nem azt adja, amit vár­tam. Fontos volt az is, hogy harmadik év elején a nagyig­­mándi répaföldön, zuhogó esőben sikerült találkoznom életem párjával, aki akkor már két éve évfolyamtársam volt, csak addig nem ismertük egy­mást. Idén lesz 30 éve, hogy együtt vagyunk. Zongor Gábor sokak által megcsodált és megmosolygott képe a Megyeházi kocka, avagy az elnök repül 1998 no­vemberében készült el. A rá jellemző irónia, önirónia itt tö­kéletesen tetten érhető. - Még soha nem volt időm azon gondolkodni, hogy velem született-e ez vagy az élet hoz­ta - válaszolta kérdésemre -, alapvetően szerencsés vagyok ezzel a természettel. Sok jó ba­rátom van, sok emberrel tudok szót érteni, így nem volt trau­ma, amikor megszűntem el­nök lenni. Kevés volt az olyan, aki nem velem, hanem az el­nökkel volt jóban. Nyolcéves elnöksége sok él­ménnyel ajándékozta meg. Ezek között kitüntető helyen őrzi többszöri találkozását Göncz Árpád volt köztársasági elnökkel, akiről azt mondja: so­ha nem éreztette, milyen fon­tos közjogi méltóság, milyen hatalma van, ember tudott ma­radni. Jó szívvel emlékszik az első megyegyűlés képviselőire, akik nem tudták, mit vállalnak, de komoly szándékuk volt a de­mokratikus berendezkedés épí­tése, a megyében élő emberek jobb körülményeinek megte­remtése. Horváth Éva Dr. Zongor Gábor 1953-ban született Mosonmagyaróváron. 1977-ben végzett az ELTE állam- és jogtudományi ka­rán, azóta él Veszprémben. Pályakezdőként az akkori járási hivatalban kezdett dolgozni, majd a megyei tanácsra került. 1990-ben az első megyei közgyűlés elnökének választották. Felesége dr. Purda Zsuzsa, a veszprémi polgár­­mesteri hivatal gyámhivatalának vezetője. Három lányuk van, Klára 27 éves pedagógus, Veronika 25 éves formater­vező művész, Fruzsina 22 éves, egészségügyi főiskolára jár. Unokájuk, Luca három és fél éves Nem kocsiról - szerződésről álmodik Palkovics Ágnes, a veszprémi Lovassy gimnázium tanulója idén még nem volt nyaralni, balatonalmádi lakosként viszont sokat strandolt a magyar tenger partján. A 17 éves hölgy hétfőn táborba vonul­­ egy felkészítő táborba, ahol a VI. Sió Miss Balaton szép­ségversenyre jelentkezett hölgyek közül a legjobbak készülnek a jövő hétvégi, siófoki fináléra. A csinos diáklányt nem kel­lett győzködni, hogy elinduljon az idei Miss Balaton szépségver­senyen, mert gyermekkori álma, hogy egyszer kifutón vagy egy nívós magazin címlapján szere­peljen. A talpraesett hölgyet a barátja is bátorította, mondván, ott a helye a vetélkedés bala­­tonaligai középdöntőjén. A Club Aliga színpadára a 124 jelentke­zőből csak a 32 legszebb léphe­tett fel. Bár a bikiniben végigvo­nuló mezőny roppant kiegyen­súlyozottnak tűnt, Ágnest - 15 másik gyönyörű lánnyal - kisze­melték, így legfiatalabbként be­jutott a verseny augusztus 6-ai, országos döntőjébe. - Nemrég egy rövid ideig modellkedtem, és nem tagadom: a szépségiparnak ezen része va­lóban vonz, az ilyen viadalok már nem annyira - mondta a vonzó teremtés, akit lapunk per­sze a legszebbnek talált a fina­­listák között. Szeretnék modell­ként szerződéshez jutni, így kis túlzással jó ugródeszkának tar­tom a Miss Balaton-választást. A középdöntő után sok helyen szerepeltem a médiában, a cik­kek, az interjúk, a tévés szerep­lések sokat segíthetnek a célja­ik elérésében. A 16 lány hétfőn ötnapos sió­foki felkészítőtáborba utazik, ahol­ előbb javítanak a mozgás­­kultúrájukon, aztán látványos koreográfiákat tanulnak. A dön­tőben fehérneműben, fürdő- s végül koktélruhában mutatják meg bájaikat a szakértő zsűri­nek, amiben Sándor Orsolya, a verseny tavalyi királynője is he­lyet foglal. - Boldog leszek, ha elnyerem az íté­szek vagy a közön­ség kegyét, ám akkor sem szomorkodom, ha ez nem jön össze. Nem úgy várom a döntőt, hogy az én fejemre kerül majd a korona, és hogy enyém lesz a győz­tesnek járó Skoda Fabia személygép­kocsi - közölte a ma­tematikaszakos di­ák, aki korábban egy országos modellver­senyen 400 induló­ból is bejutott a leg­szebb 21 közé. - Az sem baj, ha üres kéz­zel térek haza, a lé­nyeg, hogy valaki fantáziát lásson ben­nem, akár egy mo­dellügynökség felfi­gyeljen rám. Persze tudom, ehhez kevés a szépség, a kisugár­zás, az előrelépés­hez szerencse is kell. Király Ferenc Palkovics Ágnes hétfőn táborba vonul, ahol a VI. Sió Miss Balaton szépségversenyre készítik fel Körkép 3 JEGYZET Borbarát politikusok Ki meri azt állítani, hogy nem gazdasá­­­ gos ágazat a szőlő- és bortermelési! Panasz­­kodhatnak a badacsonyi, balatonfüredi bo- ’ ~ ' ■ rászok a drága vegyszerre, a műtrágyára, a A -ra sok munkára, na meg az alacsony szőlő- és borárakra, ezentúl mérséklőm együttérzése­mig­yet. A hiba, legalábbis egyes politikusok H­H­H példája szerint bennük van, azokban a régi szőlőtermelőkben, akik összedobva az egész családi vagyont és az általuk igénybe vehető támogatást sem nagyon jutnak egy hektárról a kettőre (mármint az éves tele­pítés mennyiségé illetően). Pedig a politikusok példája azt mutatja, hogy érdemes erre áldozni. Emlékezzünk csak, hogy a Fidesz-kormány idején milyen előszeretettel vásárolták az akkor hatalmon lévők és hozzátartozóik a tokaji szőlőskerte­ket, feldolgozó gazdaságokat. Meg is kapták hozzá a megfele­lő állami támogatást. Érthető, védeni kellett a hazai értéke­ket, a hungarikumot, és ezért is ők vállalták a felelősségé... A lényeg, mármint a hatalmon lévő politikusok borbarát­sága semmit nem változott. Hiába, ott a parlamentben jól tudják és időben felismerték, hogy a magyar boroknak is van keresnivalójuk az EU piacain, sőt gazdaságos is lehet a tele­pítés. Mi­után a Fideszhez közel álló „borászok" már termel­nek, most az SZDSZ-es politikus vállalta magára a telepítés nyűgé, gondtól-baját. Majd ő bebizonyítja, hogy ez nyeresé­ges ágazat, megéri a verítéké. Fel is markolta hozzá a maga 130 millió forintját az állami kasszából így persze könnyű, füstölöghet a badacsonyi gazda, mi­közben a politikusok, politológusok kormányhoz közel és tá­vol álló lapok azt elemezgetik, hogy etikus vagy nem etikus. A köznép rezignáltan megjegyzi, hogy „aki közelebb áll a tűzhöz, jobban melegszik”. S ha már a népi mondásoknál tartunk, én bízom abban, hogy „borban az igazság”. Vagyis mire az új telepítésekből beérik az új bor, egyértelművé válik a pártok számára is, hogy a politikusok nem azért vannak ott, ahol vannak, hogy ők gyarapodjanak, hanem hogy mindannyian gyarapodjunk egy kicsit Barta Éva A káposztáskertek ünnepe Folytatás az 1. oldalról A Mandulásban gasztro­nómiai bemutatót is tartot­tak, amelynek keretében Ba­­latonfűzfő, Balatonkenese, Li­­tér, Papkeszi, Szentkirálysza­badja és Vörösberény kertba­rátkörei, nyugdíjasklubjai, honismereti körei főzték saját receptjük szerint az ételüket. A legtöbben töltött káposztát készítettek, de olyan változa­tosságban, amiről nem is gondolná az ember, hogy ennyi fantázia van ebben az ételben. A bemutató díszven­dége Olaszfalu volt, hiszen ez a település a krumpli- és a ká­posztatermelés egyik köz­pontja. Ők is töltött káposztá­val és székelykáposztával kí­nálták a vendégeket. Ezenkí­vül többféle rétest is készítet­tek. Az olaszfalusiak igen sokféle burgonyás és káposz­tás étel receptjét osztották meg a hallgatókkal. A táplál­kozás mellé kulturális prog­ramról is gondoskodtak. Nép­­dalkörök, néptáncegyüttesek adtak műsort. V. I. A káposztafélék igen fontos elemei a táplálkozásunknak, mert erősítik az immunrendszert és számos vitamint ásványi anyagot tartalmaznak A gyereket hamar megtalálják Folytatás az 1. oldalról Báli őrnagy szerint az ilyen és ehhez hasonló tipikus ese­tekről szóló akták az utóbbi egy évben 11 gyerek és 26 - 14-18 éves korú - fiatal eltűné­séről szóltak, akik közül a leg­többet szinte néhány óra lefor­gása alatt megtalálták. Az is­kolai problémák miatti szöké­sek idén kevesebb fejtörést okoztak a rendőröknek, mint ugyanebben az időben a tava­lyi bizonyítványosztás utáni hetekben. Ebben valószínűleg a me­gyei jogú város rendőrsége és önkormányzata közötti meg­állapodás is szerepet játszott, hiszen a csellengő gyerekek felkutatásából már a gyermek­jóléti szolgálat is kiveszi a ré­szét. Sőt, ha indokolt, a veszé­lyeztetettnek nyilvánított csa­lád helyett nevelőszülőknél helyezik el a kiskorút. A családban élőkön kívül a nevelőotthonokban lakók is elcsellengenek, bár ők sem annyian, mint a korábbi évek­ben. Tavaly összesen 15 fiatal­korú és négy gyerek szökött el a nevelőszüleitől. Bár ez sem kevés, mégis ez a szám már nem listavezető az eltűnések között. Báli őrnagy úgy véli: az intézeti elhelyezést felváltó lakóotthonos családmodell - legalábbis ezen a területen - beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket. T. Tóth

Next