Napló, 2017. február (73. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-26 / 8. szám, Vasárnapi Napló

2 KÖZÉLET találkozn ilistenWeiHMWH. Magyar színekben nyert kutyaszánhajtó világbajnoki címet Olaszországban egy erdélyi pap. Kiss Attila, Óradna plébánosa hat husky kutyájával szerezte meg az első helyet. Romániában nincs ilyen sportszövetség, ezért természetes, hogy Magyarországot képviselte. G. Juhász Judit judit.g.juhasz@mediaworks.hu GYŐZELEM Hallottunk már gördeszkás papról, focizó papról, gitározó rockpapról, de magyar világbajnok kutyaszánhajtó papról még nem. Kellett volna, mert Kiss Attila aradnai (Rodna Veche) plébános éppen most nyerte meg a világbajnokságot a dél-tiroli Millegrobbéban. Hat huskyval szerezte meg az első magyar aranyérmet. A plébános úr a történelmi Beszterce-Naszód vármegyében, az ukrán határ közelében, a mai Romániában szolgál, mégis magyar színekben versenyzett és nyert. Romániában ugyanis nincs kutyaszánszövetség, ezért természetes, hogy Magyarországot képviselte. A románok ennek nem örültek, volt is galiba belőle - mesélte a Magyar Időknek. Az idei világbajnokság távja 13,97 kilométer volt, amit háromszor kellett teljesíteniük a kásás havon. Bár végig vezetett, a második napi idejét egy perccel elmérték, így nagyon kellett igyekeznie, de végül sikerült a bravúr. A verseny harmadik, azaz utolsó napjáról így számolt be: „Vasárnap reggel felkelve azt határoztam, nem bízom a véletlenre a dolgot, megbeszéltem a vezérkutyáimmal: ma minden lehetőt bedobunk, győzni kell! Valahogy a két vezér nyugodtabb volt, mint az előző napokban. Fél egykor volt a start. Nagy lendülettel indultunk, aztán a pálya a 9. kilométernél teljesen latyakos volt, kéthárom méteren eltűnt a hó is. De pedáloztam ha kellett, ha nem, így 38 perc és 19,5 másodperces időt produkáltunk, ami a mezőny legjobbja lett. Világbajnokok lettünk! Ha jól tudom, ez az első világbajnoki érem Magyarországnak. Gratulálok a kutyáimnak, a fenomenális két vezérnek, Girónak és Tiszának, a két juniornak, Macinak és Patricknak, valamint a két fáradhatatlan húzókutyának, Luckynak és Dreamernek. Gratulálok az ellenfeleknek, a franciáknak és az olaszoknak és mindenkinek, aki idesegített. Isten fizesse meg mindenki jóságát és szeretetét! Mindent Isten legnagyobb dicsőségére!” A most 38 éves világbajnok pap a gyergyói Csomafalván született, és - a hely szellemének engedve - fiatal korában jégkorongozott. Egyik barátjánál éppen pappá szentelése napján született egy alom szibériai husky-kölyök, beléjük szeretett. Vett két fekete-fehér bundájú, kék szemű kiskutyát, az egyiket az édesanyjának, a másikat, Wolfot, pedig magának. Wolf azonban csak ülni, sétálni és feküdni akart, hiába járt iskolába, nem értett a munkakutyasághoz. Kiss Attila később huskytenyésztésbe kezdett, s megismerkedett a kutyaszánhajtással. „Első versenyemen, Graz mellett rögtön első lettem, csak hátulról. Ám nem keseredtem el, minden trükköt összeírtam a klasszisoktól, s elkezdtek jönni az eredmények.” Kétéves spórolás után 2011-ben végre megvehetett egy gyönyörű kan kutyát, majd később elnyert egy Beszterce megyei pályázatot, s megvásárolt egy versenyszánt. Megnyerte a romániai bajnokságot, a 2015-ös világbajnokságon úgy lett második, hogy a háromnapos verseny nyitónapján a szánja darabokba tört, 32 csavarral erősítette össze. Kiss Attila plébános olyan hobbit keresett, amely közel van a természethez. Mint mondta, a Bibliában is mindig a természet jelenik meg, Mózes is fent, a hegy csúcsán tudott Istennel igazán találkozni egy könnyű fuvallat által. „A könnyű fuvallatot én a kutyák feltétlen ragaszkodásában találtam meg. Bármilyen fáradt a kutya, akkor is jön, megnyalja a kezem. Hálás. Amit nagyon sok emberről sajnos nem lehet elmondani. Vagy a kutya egyszerűen elismeri, hogy a gazdája érték. Ez valahogy a jó Isten visszajelzése, hogy nem számít, akármilyen vagy, rövid vagy hoszszú hajú, kék szemű, szemüveges, magas, vékony, cingár, akkor is szeretlek, mert hozzád tartozom.” Magyarországnak először sikerült érmet szereznie az erdélyi pap jóvoltából Fotó: Florian Astelbauer www.amazing-impressions.at A kutyák mindig helytállnak Kiss Attila naponta nagyjából 45 percet fordít - most már világbajnoki címet érő - hobbijára, idejét, energiáját nem veszi el a papi hivatástól. Azt mondja, a kutyák minden körülmények közt helytállnak, ha esik, ha fúj, ha havazik, és ezzel segítenek elfogadni az élet nagy kihívásait is. MW-grafika Csilibajnok: „Mindent magunk gyártunk a feleségemmel” Magyar is nyert a legcsípősebb versenyen GASZTRO A megszállottság 2011 nyarán egy babanerű paprika elfogyasztásával, majd a párkányon nevelt néhány palántával kezdődött. A nagymarosi kistermelő, Nagy Gábor azóta sokat fejlődött, pár napja két kategóriában is megnyerte, a csípős csiliszószok legrangosabb világversenyét Amerikában. A New York-i Hot Pepper Awards a világ legnagyobb csiliversenye. Tizedszer rendezték meg, és a világ minden tájáról több száz induló mezőnyében sikerült Gabkónak a bravúr. Jalapenoszószát két kategóriában is a legjobbnak választották ott, ahol a csili nem csupán egy fűszer, de igazi őrület és egész szórakoztatóiparág épült köré. „Hat évvel ezelőtt egy barátom indiai vacsorát főzött nekünk, amihez egy habanerót használt fel - idézi vissza a kezdeteket Nagy Gábor. - Teljesen más élmény volt, mint azok az erős paprikák, amelyeket addig ismertem. Elkértem tőle a paprikacsutkát, és a magokat elültettem, kigondoltam, készítek magamnak házi használatra egy olyan szószt, amit fűszerként lehet használni. A csili valódi ízével és erejével, kizárólag a paprikából, adalékok nélkül. Minden a párkányomon kezdődött tehát. Mivel azonban nem értettem hozzá, az első évben azzal a húsz tővel is akkora mennyiséget sikerült produkálnom, hogy már a munkatársaimnak és az ismerősöknek is jutott. Az első, amit készítettem, egy nagyon erős szósz és krém volt, nem lehetett akkor ilyet boltban kapni, hamar híre is ment az ismerősi körömön kívül is. Azóta már ott tartok, hogy a saját termésből gyűjtött magjaimon kívül egyenesen Ed Currie-től, a Carolina Reaper nemesítőjétől rendelek magokat, és egy alig egyhektáros területről hét-nyolc féle terméket készítek a becenevemből kreált Gabko márkanév alatt. Ez igazi kisipar: mindent magunk gyártunk a feleségemmel.” És hogy mit csinál ilyenkor februárban egy csilitermelő? Nos, javában dolgozik. Gabko a sikerek, sőt a világsiker ellenére sem merte még otthagyni a munkahelyét. Közlekedési mérnök, közbeszerzési szakértőként dolgozik a MÁV-nál. De a csilitanyán is javában zajlanak a munkák. Tévedés, hogy a paprikával csak nyáron kell törődni. „Nálunk más az éghajlat, mint Dél-Amerikában, ezért ügyesen trükközni kell. Ezeknek a paprikáknak ugyanis jóval hosszabb a termésidejük, mint a hazai fajtáknak. Nem is csíp, hanem éget A csípés sokkal inkább égés, ugyanis a paprika erősségért felelős hatóanyaga, a kapszaicin a hőérzékelő receptorokat ingerli. Ez a színtelen, szagtalan, stabil vegyület vízben nem is oldódik. Ha csíp, felesleges tehát vizet inni rá. Ellenben a zsír és az alkohol oldja, tehát a tej és a sör jót tesz ilyenkor. Ha sokat eszünk belőle, az tompítja a receptorokat, és egyre jobban bírjuk. A legtöbb kapszaicin a termés magjában és fehér erezetében van. Már egy hónapja elvetettük a magokat, ezután pedig lámpázással melegítjük, hogy megerősödjenek a palánták. Májusig otthon tartom őket, csak akkor viszem ki a telkemre. A paprika ugyanis elég kényes, 10 fok alatt megáll a növésben. A paprika nagyon munkaigényes, pihenésre csak pár hét marad egy évben. A legerősebb fajtákat még mindig használom, hiszen a szószoknál és poroknál nem mindegy, hogy pár csepp vagy csipet, esetleg fél üveg vagy egy kanál kell belőle.” Gabko nemcsak arra büszke, hogy része volt a csili renoméjának elterjesztésében hazánkban, hanem arra is, hogy egyre több hazai mexikói étteremben külföldi szószok helyett az ő csilikészítményeit használják. Még mindig alig hiszi, hogy a „mániája” idáig fejlődött, de már merészebben tervezget. Előfordulhat, hogy egyszer még egy igazi mexikói étterembe is eljuthatnak az ízei, a világbajnoki cím után az sem lehetetlen... Fábos E. Egy indiai vacsora adta az ihletet 2017. FEBRUÁR 26., VASÁRNAP Vakáció után edzés A szánhúzó kutyák májustól szeptemberig vakációznak, mert 15 fok fölötti hőmérsékleten szívinfarktust kapnak. Szeptember 1-jén, amikor már hűvösebb az idő arrafelé, elkezdődnek az edzések, hogy érezzék, ez boldogság nekik. Terepjáróval mennek ki a szabadba, a 10-12 kutya egy hatalmas bokszban utazik. Ilyenkor kerekes szánnal kell gyakorolni, ezért ő egy quaddal készül fel. Egy edzés maximum 15-20 percig tarthat, mivel ennyi idő alatt mentálisan is elfáradnak a kutyák - mondta korábban az erdélyi Vasárnap című lapnak az óradnai plébános.