Vetés és Aratás, 1992 (30. évfolyam, 2. szám)
1992 / 2. szám
Hét lehetőség minden nap kezdetén 1. Ha a napot igazi istenfélelemben kezded - akkor nem kell embertől félned. 2. Környezeted nehezen elviselhető személyeit foglald áldó imádságodba - úgy ma felszabadultabban nézhetsz a szemükbe. 3. Ha tudatosítod magadban, hogy Jézus Krisztus bűnbocsánatából élsz - akkor a saját vagy a mások hibái nem csüggesztenek el. 4. Nehézségeidet próbáld ma Isten szemszögéből nézni - akkor nyugodtan várhatsz majd azok megoldására. 5. Képességeidet vedd Isten ajándékaként, s meglátod: kisebbségi érzéseid észrevétlenül eltűnnek. 6. Felebarátodat bízd Isten gondviselésére - eközben megnyílik a szemed az ő igazi szükségeire. 7. Helyezd egész életedet Isten kezébe - s napjaidat az örökkévalóság fénye ragyogja be. A hit akadályai Ezek többfélék is lehetnek. Azt gondoljuk, hogy nem is fontos Jézus Krisztusban hinni. Van valami jelentősége az egyháznak, ha egzisztenciális kérdések forognak kockán? Hiszen ha bajban vagyunk, úgysem a lelkészhez fordulunk. Ha kérdéseink vannak, nem a Bibliát vesszük elő, nem az Igében keressük problémánkra a választ. Ha házaséletünkben vagy a családban nehézségek adódnak, pszichiáterhez fordulunk, tőle várjuk a megoldást. És kinek jutna eszébe, ha lopott, hazudott vagy megszegte házassági fogadalmát, hogy Jézus Krisztusra és bűnbocsánatra van szüksége?! Rossz tapasztalatokat szereztünk, vagy semmilyen tapasztalatunk sincs. Egyszer talán az egyházhoz fordultunk segítségért és biztatásért, de nem kaptunk, vagy legalábbis nem olyant, amilyent vártunk volna. Félünk Isten akaratát keresni, szégyelljük magunkat, nehogy kinevessenek vagy kigúnyoljanak miatta. Hiszen mindnyájan elismerésre vágyunk! Mindenkinek szüksége van rá! Sejtjük, hogy hátrányokkal járhat, ha kiállunk az Úr Jézus Krisztus mellett? Ki tudja hite miatt szemrebbenés nélkül zsebre vágni a csipkelődéseket, ki meri vállalni, hogy nevetségessé válik? A hit útján sok akadállyal fogjuk magunkat szembetalálni. Gondold meg azonban, hogy Isten annyira szeretett, hogy egyetlen Fiát hagyta helyetted meghalni. Miért? Azért, hogy örökké élhess! A világban minden magunk választotta támasz pillanatok alatt semmivé válik. Csak az marad meg, ami Jézus Krisztusra épül. Miért hagyjuk életünket homokból épített alapokon és korhadt pilléreken nyugodni? Higgyünk újra Istenben! Alekszander Szolzsenyicin, Nobel-díjas író mondta egyszer: „Ha meg kellene határoznom 34 Helyesbítés: Előző számunk 11. és 25. oldalán közölt cikkek szerzője nem id. Pásztor Gyula, hanem Pásztor György. Az elírásért bocsánatot kérünk. A Szerkesztőség