Viharsarok, 1950. október-december (7. évfolyam, 229-303. szám)

1950-10-01 / 229. szám

4 Dolgozó parasztjaink teljes erővel vegyék ki részüket a békekölcsön­­jegyzésből, a béke megvédéséből írta: Kovács Imre DÉFOSZ megyei titkár. Csongrádi mestje dolgozó parasztsága az elmúlt esz­tendőkhöz viszonyítva igen sok esetben hátul kullogva fejezett be egy-egy döntő fontosságú feladatot. Különösen nagy volt a lemaradás most a gabonabegyűjtésnél. A le­maradás okában részesek a megye DÉFOSz szervezetei is, elsősorban a DÉFOSz volt megyei vezetősége, másrészt a DÉFOSz alsóbb funkcio­náriusai. A szervezeti munka laza­sága még ma is érezhető szerveze­teinknél, egyes funkcionáriusaink­nál. Ez aztán odavezetett, hogy a dolgozó parasztság érdeklődése nem fordult kellően a mezőgazda­sági munkák gyors elvégzése felé, másrészt a dolgozó nép nagy ese­ményei, a Békekölcsön és a helyi tanácsok választása felé. De nem is fordulhatott, amikor például a DÉFOSz járási titkáraink annak ellenére, hogy már szeptember 15-én megkapták a tanácsválasztással kapcsolatos feladatokat, még a leg­utolsó napokig nem vitték azokat le a DÉFOSz alapszervezeteibe Külö­nösen súlyosan mulasztott Borbás János DÉFOSz járási titkár, aki ahelyett, hogy a maroslelei alap­szervezetet tájékoztatta volna a feladatokról, a földművesszövetke­zet kocsmájában kulákkal iszoga­tott. Hiányosságok mutatkoznak a verseny szervezésénél és nyilván­tartásánál is. Megyénk dolgozó pa­rasztsága vállalta, hogy a tanács­­választás napjára befejezi a vető­szántást és vetést, azonban a ver­senykihívások papiros jellegűek, mert funkcionáriusaink nem gon­doskodtak eddig a versenytáblák felállításáról, amelyeken mindig kö­zölnék a párosverseny legfrissebb eredményeit és mozgósíthatnák a lemaradó dolgozókat. A verseny szinte úgy áll, mint annál a futó­versenynél, ahol a benevezők elin­dultak ugyan, de a zsűri hazament és így a verseny is — ellenőrzés hiányában — abbamaradt, a DEI OSX járási titkárainak azonban sokkal több gondot kell­­ fordítaniuk az alapszervezetek rend­szeres tájékoztatására. El kell érni­ minden alapszervezetünkben, hogy rendszeresen hetenként tartsanak vezetőségi ülést, amelyen megtár­gyalják a szervezet előtt álló fel­adatokat. A vezetőségi üléseken fel kell mérni a hibákat és irányt ven­ni azok kijavítására. Szervezeteink igen sokat mulasztottak a középpa­rasztság megnyerése terén. A me­gyében sok középparasztot taszí­tottak a kulák felé. A középparasz­tokkal való foglalkozás, azok neve­lése rendkívül fontos feladat DÉ­FOSZ szervezeteink munkájában. Általában sok DÉFOSZ szervezetünk még nem ismerte fel, hogy a DÉ­FOSz feladata a dolgozó paraszt­ság rendszeres politikai nevelése, így következett be, hogy egyesek a dolgozó parasztság közül lebe­csülik a békemozgalom hatalmas jelentőségét, úgyszintén a helyi ta­nácsválasztásokat azzal, hogy „úgyis a legjobbakat jelölik majd a tanács­ba, jók lesznek azok, minek törőd­jem én velük?“­ Pedig a dolgozó parasztság között folytatott felvi­lágosító munkától nagyban függ ta­nácsválasz­tásunk sikere. A tanácsválasztás előtt meg kell oldanunk egy nagy felada­tot, a békekölcsön­ jegyzést. El kell érnünk, hogy minden dolgozó pa­raszt, tehetségéhez mérten a főbb Békekölcsönt jegyezze le és ezzel támogassa a béke erőinek küzdelmét. Nem lehet megtűrni, hogy egyetlen dolgozó parasztot te az ellenség — a Békekölcsöntől való távoltartással — a háborús uszítók táborába vonjon. A köl­csönj­egyzésben nem egy dolgozó para­i­t jár elől példamutatással, mint például Kiss Mihály tömörké­nyi mezőőr, aki 800 forintot, vagy Vince János, aki 250 forintot jegy­zett. De mindjárt megmutatkozott az ellenség támadása is a dolgozó parasztságunk érdekeit védő Béke­kölcsön ellen, az ébertelenség kö­vetkeztében. Tömörkényen történt, hogy Elekes Pál kulákot küldték békekölcsönjegyzésre. A kulák nem szégyeit csak 100 forintot jegyezni. Körüljárta a kulákokat és fejenként 50 forintos­­ konyéradományokat gyűjtött. Dolgozó parasztságunknak könyörtelenül le kell lepleznie az ellenség támadásait. Bár igen sok dolgozó paraszt nyilvánította ki elszánt békeakaratát magas összegű kölcsön­jegyzéssel, mégsem mondhatjuk el, hogy a munka nagyját már elvégeztük. El­lenkezőleg! A dolgozó parasztság körében csak most indul meg teljes erővel a Békekölcsön jegyzése és DÉFOSz tagjainknak az a feladata, hogy ebből a munkából teljes erő­vel kivegyék részüket. A megyében a békebizottságok gyűjtésébe 2700 DÉFOSZ-tag kapcsolódott bele. Kü­lönösen jelentős eredményt ért el a szegedi szervezet- ahol 84 aktíva az első félnapon 26.000 forint értékű békekölcsön jegyzést gyűjtött. Or­szágunk dolgozóinak kevés rétege kapott annyit a felszabadulás óta, mint éppen a dolgozó parasztság. Megnyílt a dolgozó parasztság előtt a jólét útja és a további békés munkát, fejlődő életet meg kell vé­deni a Békekölcsönnel is. A békekölcsön­ jegyzést nem lehet elszigetelni a mezőgazdaságban előttünk álló fel­adatok megoldásától, az őszi szán­tás­ vetéstől, amelynek befejezését dolgozó parasztságunk október 22-re ígérte. Ennek minden előfeltétele megvan, azonban az olyan lemara­dott részeken, mint a makói járás­ban, de az egész megye területén is, erősíteni kell az ütemet. Az élen­­járó dolgozó parasztoknak már ki­kelt az őszi árpájuk, mint Tóth Ist­ván kiszombori hatholdas, vagy Gyuris János kiskundorozsmai két­holdas dolgozó parasztoknak. Arra kell venni az irányt, hogy most ne szalmát hordjanak a fogatok, hanem szántsanak, vessenek. A megalakult versenybizottságok pedig ellenőriz­zék és tartsák számon a vállalt kö­telezettségeket. Az őszi mezőgazda­­sági munkák elvégzésénél már nem­csak a mennyiséget, hanem döntően a minőségi munkát kell fokozni. Nagy gondot fordítsanak DÉFOSZ szervezeteink a pártszervezetekkel való szoros kapcsolat kialakítására. Kovács Mihály sövényházi DÉFOSZ irodavezető, annak ellenére, hogy a DÉFOSz járási titkár elhanyagolta ezt a szervezetet és ritkán adott tájékoztatást, mégis jól végzi fel­adatát, mert a pártszervezettel erős kapcsolatot épített ki. De DÉFOSz­­funkcionáriusainknak tovább kell erősíteni országunk vezető Pártjá­nak alapszervezeteivel a kapcsola­­tot. A DÉFOSZ Csongrád megyében még nem tudott teljesen a dolgozó parasztság isko­lájává válni, holott Pártunk ezt a feladatot adta nekünk. Ezért az a feladat, hogy a szocialista szekto­rokkal való foglalkozással, a dolgo­zó parasztság közötti szorosabb kapcsolat elmélyítésével, DÉFOSZ szervezeteink megszilárdításával segí­tük győzelemre a bérkölcsön­­jegyzést, az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésével pedig a helyi tanácsválasztást. A dolgozó nép ellenségei: árurejtegetők, jobboldali szocdemek befurakodtak a Népboltokba A szocializmus építése hazánkban is hatalmas eredményeken szül. A munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság példát vesz a Szovjetunió dolgozóitól, építi a boldog jövőjét. Békekölcsönnel és munkaversennyel. A mi országunkban minden dolgozó a békéért, a jobb létért harcol munkájával. De az ellenség sem alszik. Tudja azt, hogy az ő idejük lejárt .S visszafelé akarják fordítani az idő kerekét, a dolgozó nép azonban keményen lesújt azokra, akik meg­károsítják és akadályozzák a szo­cializmus építésében. Csongrádon az ellenség a keres­kedelem területén támad. Az Atex készruha szaküzletében dolgozó Vögel Sándorról kiderült, hogy áru­rejtegető. Vögel a múlt rendszerben Csongrád egyik nagykereskedője volt. A felszabadulás után mikor látta, hogy a kapitalista-kizsákmá­­nyoló kereskedelem utolsókat rúgja, befurakodott az Átex boltba. Ekkor 80 ezer forint készpénze volt és rengeteg anyaga maradt a lakásán, amit később feldolgoztatott és pia­con árusított el. A város dolgozói már többször kérdezték: — Miért van még mindig itt ez a kapitalista maradvány? A kizsákmányolásban telhetetlen, kapitalista, volt nagykereskedő, jobboldali szoc­­dem. Vogel Sándor azonban még most sem akarta meghúzni magát A dolgozók bi­zalmával visszaélt rengeteg árut rejtegetett lakásán és ezt kivonta a fogalomból. A rendőrség 8 kg talpbőrt, 15 kg cukrot, 20 pár cipőt, 45 liter libazsírt és legalább 150 ezer forint értékű egyéb anyagot talált lakásán. De nézzük a többi ,,díszvirágot"'. Megtaláljuk a dolgozó nép ellensé­geinek minden fajtáját. A fűszer­­szaküzletben például jobboldali szocdem a vállalatvezető. Székely Miklós nagykereskedő és Kéfh­ly Anna kebelbarátja volt. A fűszerszaküzlet pénztárosát már el is bocsátották feketézés miatt. Mészáros Józsefné több al­kalommal adott paprikát Tisza Mi­­hálynénak, amit jó borsos áron to­vábbadott. Mészáros Józsefné az elbocsátás után se nyugodott bele a dolgozók ítéletébe. Állandóan lázít a rendőrség ellen azért, hogy őt pártatlanul­­ bocsátották el. Rém­híreket terjeszt és „ártatlanságá­­nak‘‘ bizonyítására a legaljasabb eszközöket is felhasználja Ezekért a súlyos szabotázscselek­­ményekért felelős Bogdán Lajos, a Képboltok megyei tikára is, aki tudta azt, milyen ellenséges elemek vannak a csongrádi árudákban. Vogel és Székely nem lehetnek a dol­­gozó nép boltjainak irányítói ak­kor, amikor a dolgozó nép legna­gyobb ellenségei. Bogdán Lajos figyelmét már ille­tékesek is felhívták Vogel és Szé­kely magatartására, azonban még a mai napig semmit sem tett meg az eltávolításuk érdekében. A nagy­­kapitalisták és árurejtegetők még mindig ott vannak a Népboltokban és űzik aljas üzelmeiket. A csongrádi dolgozók követelik eltávolításukat, mert a dolgozók Csongrádon is a szocialista kéres­­kedelem megteremtéséért harcolnak. Újabb görög provokációk az albán határon Mihal Prist­i, az Albán Népköz­­társaság helyettes külügyminiszte­re táviratban tiltakozott Trygve Ltenél, az ENSZ főtitkáránál, a görög kormány újabb provokációs cselekményei ellen. A tiltakozó távirat négy fegyve­res monarchofasiszta provokációt sorol fel, amelyek 1950 szeptember 22. és 27-e között megsértették az Albán Népköztársaság területi ép­ségét, majd így fejeződik be: Amikor megbélyegzem az athéni háborús gyújtogatók e provokatív cselekményeit, egyben kérem az­­ ENSZ-et, tegye meg a szükséges in­tézkedéseket annak megakadályo­zására, hogy az athéni kormány­körök zavarokat és viszályokat kelthessenek a Balkánon. Kína népe lelkesen készül népköztársasága fennállásának első évfordulójára Egész Kínában lelkes előkészüle­tek folynak a Kínai Népköztársaság megalakításának első évfordulójára. Október 1-én a városokban és fal­vakban országszerte tömeggyűlé­­seket, felvonulásokat, katonai dísz­szemléket rendeznek. A gyárakban és üzemekben a dolgozók munka­versenyt indítottak az évforduló tiszteletére. Peking ünnepi díszben öltözötten köszönti a Népköztársaság kikiál­tásának első évfordulóját. VASÁRNAP, 1950. OKTÓBER I. Dolgozó nők a békeharcosok első soraiban magyar dolgozó nép lelkesen csatlakozott kormányunk békekölcsönjegyzési felhívásához és készül békeharcunk további je­lentős munkájára, a helyi tanácsok választására. Csongrád megye as­­­szonyai is látják azt a hatalmas feladatot, amely előtt áll. Látják, hogy az imperialisták hogyan tá­madnak eredményeikre és éppen ez­ért vállalták, minden erőt megmoz­gatnak a békekölcsönjegyzés si­keréért és az október 22-i választá­sokra. MNDSZ asszonyaink tudják, hogy a helyi tanácsok megalakulá­sával egyszerűbbé, gyorsabbá vá­lik ügyeink intézése, kiküszöböljük közigazgatásunkból az úri Ma­gyarországból ránk maradt büro­kráciát. A tanácsba a lakosság leg­megbízhatóbb, legtekintélyesebb közszeretetben álló és megbecsült dolgozóit választjuk be, akikről vá­lasztóik tudják, hogy népünk érde­keit képviselik. Döntő az a feladat, amely ezen a téren az asszonyokra vár, hiszen a tanácsok tagjainak 30 százaléka dolgozó nő lesz, így be­kerülnek a tanácsokba az asszonyok legjobbjai, a szocialista verseny hősei, olyanok, akik példát mutat­tak a mezőgazdasági terv túltelje­­sítésében, kitűntek a begyűjtésben, vagy mint orvosok, pedagógusok végzik munkájukat, akik élenjártak a békekölcsönjegyzésben. A helyi tanácsok választása az első olyan választás Magyarországon, amelyen a községek, városok, járások és megyék vezetőit közvetlenül a nép választja meg a maga soraikból. Éppen ezért állnak ki mellette a szatymazi asszonyok is, akik nyi­latkoznak: „Mi választjuk meg a tanács tagjait, vissza is hívhatjuk őket. Biztosak vagyunk benne, hogy mindig a dolgozók érdekeit fogják képviselni, s minden ü­g­yes­­bajos dologgal lesz hová fordulni. A tanács tagjai ismerik a dolgozók problémáit és aszerint végzik mun­­kájukat.“ • e­z téves tervünk megvalósításában döntő szerep jut a tanácsok­nak. Különösen a falun, hiszen a termelés irányítása, ellenőrzése a dolgozó parasztok minden problémá­­jának megoldása az ő kezükben van. Most a legközelebbi feladat megva­lósítása a békekölcsönjegyzés. Azoknak a dolgozó nőknek, aki­ket a tanácsba beválasztunk, ko­moly munkát kell végezniök a dol­gozó nép, a dolgozó nők javára. Tudniok kell, hogy a tanácsok megalakításával a mi békés életün­ket, boldogulásunkat viszik előre. A békekölcsönjegyzés, a tanács­választás, békénk védelme. A ma­gyar dolgozó nők tudják, hogy a béke jelent csak nyugodt fejlődést, a háború lerombolja azt, amit épí­tettünk, elpusztítja a lakosság nagy részét. Az utolsó évtizedek fo­lyamán a magyar népet két ízben sodo­rták az ország akkori urai pusztító háborúba idegen célokért. Megyénk asszonyai szilárdan ki­állanak a béke védelme mellett, több és jobb munkáinkkal erősítik, a Szovjetunió vezette béketábort. A Népköztársaság kormányának a békekölcsönjegyzésről való felhí­vását megértették, látják, hogy a békekölcsönjegyzés erős fegyver a dolgozó nép kezében Azt is tudják, hogy ezzel is újabb csapást mérünk az imperialistákra, azok belső ügy­nökeire, a háborús uszítókra és az áruhalmozókra. ár az első napon, az első órák­ban sorompóba álltak ezek az asszonyok, akik már eddig is aktív munkát végeztek a béke vé­delméért. Lendületes munkájukkal érték el azt a szép eredményt, mint a szőregi Tóth Mártonná, aki 18 ezer forintot, vagy Vladiszldjev Milánná, aki 1600 forintot jegyez­tetett már le. Jó felvilágosító mun­kájukkal érték el azt, hogy Ko­vács Mihály 10 holdas középparaszt 900 forintot­­ rögtön lejegyzett. Az eddigi felvilágosító munka el­ső napjainak eredményét ismerve, megállapíthatjuk, hogy a csongrád­­megyei asszonyok hatalmas táborát állítja a békekölcsönjegyzés a béke szolgálatába. Az ellenség ter­mészetesen megpróbálkozik a köl­­csönt jegyző asszonyok lendületes munkája ellen tömi úgy, hogy igyekszik a legkülönbözőbb kérdé­sekkel elvonni az asszonyok figyel­mét a békekölcsönjegyzésről és a­ tanácsválasztásról. MNDSZ cso­portjaink azonban felismerik az el­lenség munkáját és méginkább harcolnak ellene. Különösen nagy feladat hárul a békeharc jelentősé­­­gének tudatosításában a szülői munkaközösségekre. Azokra a szü­­lőkre, akik gyermekeik nyugodt tanu­lásán keresztül meg tudják győzni a többi szülőket is a béke megvédé­séről. Minden gyermekét szerető édesanyát be kell állítanunk a bé­kekölcsönjegyzés munkájába és a tanácsválasztásért folyó felvilágo­sító munkába. Különösen a falusi asszonyok felé kell nagy munkát végezni. Meg kell ismertetnünk ve­lük a kulákság és klerikális reakció fondorlatos aknamunkáját, akik békénk és gyermekeink jövője ellen törnek. De nem feledkezhetünk meg az üzemi munkásasszonyokról sem, akiknek békelendülete a koreai mű­szakban a norma és alapbér­rende­zés idején megmutatkozott. Üzemi asszonyainkat a kölcsönjegyzésen túl a fokozott termeléssel kell a bé­ke ügye mellé állítani, munkás és dolgozó parasztas­­­szonyokon kívül foglal­koz­­nunk kell azokkal az asszonyokkal, akik eddig még húzódoztak tőlünk. Ezekkel is meg kell értetnünk, hogy a Békekölcsön, a tanácsok, az ő számukra is védik a békét, tehát nekik is kötelességük, hogy harcol­janak érte. A feladatainkat úgy kell vinnünk, hogy a békekölcsön­­jegyzés és a tanácsválasztás ideje alatt szervezeteink megerősödjenek, tagságunk gyarapodjék azokkal az asszonyokkal, akik már eddig is dolgoztak, azonban az MNDSZ-be még nem kapcsolódtak be. Nőnevelőink feladata, hogy azok­kal a munkás, paraszt és minden becsületes dolgozó asszonnyal is foglalkozzanak, akik még ezután lesznek a Magyar Nők Demokra­tikus Szövetségének tagjai, hogy Szervezetten, még eredményesebben tudjanak harcolni a békéért. Csongrád megye dolgozó asszo­nyainak is hozzá kell járul­­niuk a békekölcsönjegyzés hatal­mas tömegmozgalommá fejlesztésé­hez. A kölcsön­jegyzéssel, a béke melletti szilárd kiállásunkkal, az október 22-i szavazásunkkal mutas­suk meg népünk megbonthatatlan egységét. Mutassuk meg, hogy élni tudunk Alkotmányunk­ adta lehető­ségekkel, s jogaink mellett köteles­ségeinket is teljesítjük, államunk és békénk védelmében. Mutassuk meg, hogy a dolgozó nők a békéért harcolók első soraiban küzdenek a Szovjet­unió vezette béketábor győ­zelméért. TÍMÁR JÁNOSNÉ, MNDSZ megyei szervezőtitkár, ünnepélyesen vették ezt a DÉFOSZ megyei vándorzászlót a kiskundorozsmai dolgozó parasztok (Tudósítónktól.) Szeptember 24-én Kiskundorozsma szépen feldíszített termében adta át Mihálfi elvtárs, a DÉFOSZ járási titkára községünk dolgozó parasztságának az őszi ve­tési munkálatokért a megyei ÉDOSZ vándorzászlót. A mi közsé­günket érte az a kitüntetés, hogy a megyében elsők közé kerültünk az őszi vetési munkálatokban. Tóth Imre, a DÉFOSZ elnöke a zászló átvétele közben a község dolgozó parasztsága nevében ígéretet tett, hogy a jövőben a Párt irányításá­val úgy dolgozunk, hogy méltók le­legyünk a zászlóra. Úgy végezzük az őszi munkákat, hogy október 22- re, a tanácsválasztás napjára mi is jelenthessük: befejeztük az őszi mezőgazdasági munkákat. NAGY FERENC, Kiskundorozsma*

Next