Viharsarok, 1950. október-december (7. évfolyam, 229-303. szám)
1950-10-01 / 229. szám
4 Dolgozó parasztjaink teljes erővel vegyék ki részüket a békekölcsönjegyzésből, a béke megvédéséből írta: Kovács Imre DÉFOSZ megyei titkár. Csongrádi mestje dolgozó parasztsága az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva igen sok esetben hátul kullogva fejezett be egy-egy döntő fontosságú feladatot. Különösen nagy volt a lemaradás most a gabonabegyűjtésnél. A lemaradás okában részesek a megye DÉFOSz szervezetei is, elsősorban a DÉFOSz volt megyei vezetősége, másrészt a DÉFOSz alsóbb funkcionáriusai. A szervezeti munka lazasága még ma is érezhető szervezeteinknél, egyes funkcionáriusainknál. Ez aztán odavezetett, hogy a dolgozó parasztság érdeklődése nem fordult kellően a mezőgazdasági munkák gyors elvégzése felé, másrészt a dolgozó nép nagy eseményei, a Békekölcsön és a helyi tanácsok választása felé. De nem is fordulhatott, amikor például a DÉFOSz járási titkáraink annak ellenére, hogy már szeptember 15-én megkapták a tanácsválasztással kapcsolatos feladatokat, még a legutolsó napokig nem vitték azokat le a DÉFOSz alapszervezeteibe Különösen súlyosan mulasztott Borbás János DÉFOSz járási titkár, aki ahelyett, hogy a maroslelei alapszervezetet tájékoztatta volna a feladatokról, a földművesszövetkezet kocsmájában kulákkal iszogatott. Hiányosságok mutatkoznak a verseny szervezésénél és nyilvántartásánál is. Megyénk dolgozó parasztsága vállalta, hogy a tanácsválasztás napjára befejezi a vetőszántást és vetést, azonban a versenykihívások papiros jellegűek, mert funkcionáriusaink nem gondoskodtak eddig a versenytáblák felállításáról, amelyeken mindig közölnék a párosverseny legfrissebb eredményeit és mozgósíthatnák a lemaradó dolgozókat. A verseny szinte úgy áll, mint annál a futóversenynél, ahol a benevezők elindultak ugyan, de a zsűri hazament és így a verseny is — ellenőrzés hiányában — abbamaradt, a DEI OSX járási titkárainak azonban sokkal több gondot kell fordítaniuk az alapszervezetek rendszeres tájékoztatására. El kell érni minden alapszervezetünkben, hogy rendszeresen hetenként tartsanak vezetőségi ülést, amelyen megtárgyalják a szervezet előtt álló feladatokat. A vezetőségi üléseken fel kell mérni a hibákat és irányt venni azok kijavítására. Szervezeteink igen sokat mulasztottak a középparasztság megnyerése terén. A megyében sok középparasztot taszítottak a kulák felé. A középparasztokkal való foglalkozás, azok nevelése rendkívül fontos feladat DÉFOSZ szervezeteink munkájában. Általában sok DÉFOSZ szervezetünk még nem ismerte fel, hogy a DÉFOSz feladata a dolgozó parasztság rendszeres politikai nevelése, így következett be, hogy egyesek a dolgozó parasztság közül lebecsülik a békemozgalom hatalmas jelentőségét, úgyszintén a helyi tanácsválasztásokat azzal, hogy „úgyis a legjobbakat jelölik majd a tanácsba, jók lesznek azok, minek törődjem én velük?“ Pedig a dolgozó parasztság között folytatott felvilágosító munkától nagyban függ tanácsválasztásunk sikere. A tanácsválasztás előtt meg kell oldanunk egy nagy feladatot, a békekölcsön jegyzést. El kell érnünk, hogy minden dolgozó paraszt, tehetségéhez mérten a főbb Békekölcsönt jegyezze le és ezzel támogassa a béke erőinek küzdelmét. Nem lehet megtűrni, hogy egyetlen dolgozó parasztot te az ellenség — a Békekölcsöntől való távoltartással — a háborús uszítók táborába vonjon. A kölcsönjegyzésben nem egy dolgozó parait jár elől példamutatással, mint például Kiss Mihály tömörkényi mezőőr, aki 800 forintot, vagy Vince János, aki 250 forintot jegyzett. De mindjárt megmutatkozott az ellenség támadása is a dolgozó parasztságunk érdekeit védő Békekölcsön ellen, az ébertelenség következtében. Tömörkényen történt, hogy Elekes Pál kulákot küldték békekölcsönjegyzésre. A kulák nem szégyeit csak 100 forintot jegyezni. Körüljárta a kulákokat és fejenként 50 forintos konyéradományokat gyűjtött. Dolgozó parasztságunknak könyörtelenül le kell lepleznie az ellenség támadásait. Bár igen sok dolgozó paraszt nyilvánította ki elszánt békeakaratát magas összegű kölcsönjegyzéssel, mégsem mondhatjuk el, hogy a munka nagyját már elvégeztük. Ellenkezőleg! A dolgozó parasztság körében csak most indul meg teljes erővel a Békekölcsön jegyzése és DÉFOSz tagjainknak az a feladata, hogy ebből a munkából teljes erővel kivegyék részüket. A megyében a békebizottságok gyűjtésébe 2700 DÉFOSZ-tag kapcsolódott bele. Különösen jelentős eredményt ért el a szegedi szervezet- ahol 84 aktíva az első félnapon 26.000 forint értékű békekölcsön jegyzést gyűjtött. Országunk dolgozóinak kevés rétege kapott annyit a felszabadulás óta, mint éppen a dolgozó parasztság. Megnyílt a dolgozó parasztság előtt a jólét útja és a további békés munkát, fejlődő életet meg kell védeni a Békekölcsönnel is. A békekölcsön jegyzést nem lehet elszigetelni a mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megoldásától, az őszi szántás vetéstől, amelynek befejezését dolgozó parasztságunk október 22-re ígérte. Ennek minden előfeltétele megvan, azonban az olyan lemaradott részeken, mint a makói járásban, de az egész megye területén is, erősíteni kell az ütemet. Az élenjáró dolgozó parasztoknak már kikelt az őszi árpájuk, mint Tóth István kiszombori hatholdas, vagy Gyuris János kiskundorozsmai kétholdas dolgozó parasztoknak. Arra kell venni az irányt, hogy most ne szalmát hordjanak a fogatok, hanem szántsanak, vessenek. A megalakult versenybizottságok pedig ellenőrizzék és tartsák számon a vállalt kötelezettségeket. Az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésénél már nemcsak a mennyiséget, hanem döntően a minőségi munkát kell fokozni. Nagy gondot fordítsanak DÉFOSZ szervezeteink a pártszervezetekkel való szoros kapcsolat kialakítására. Kovács Mihály sövényházi DÉFOSZ irodavezető, annak ellenére, hogy a DÉFOSz járási titkár elhanyagolta ezt a szervezetet és ritkán adott tájékoztatást, mégis jól végzi feladatát, mert a pártszervezettel erős kapcsolatot épített ki. De DÉFOSzfunkcionáriusainknak tovább kell erősíteni országunk vezető Pártjának alapszervezeteivel a kapcsolatot. A DÉFOSZ Csongrád megyében még nem tudott teljesen a dolgozó parasztság iskolájává válni, holott Pártunk ezt a feladatot adta nekünk. Ezért az a feladat, hogy a szocialista szektorokkal való foglalkozással, a dolgozó parasztság közötti szorosabb kapcsolat elmélyítésével, DÉFOSZ szervezeteink megszilárdításával segítük győzelemre a bérkölcsönjegyzést, az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésével pedig a helyi tanácsválasztást. A dolgozó nép ellenségei: árurejtegetők, jobboldali szocdemek befurakodtak a Népboltokba A szocializmus építése hazánkban is hatalmas eredményeken szül. A munkásosztály és a dolgozó parasztság példát vesz a Szovjetunió dolgozóitól, építi a boldog jövőjét. Békekölcsönnel és munkaversennyel. A mi országunkban minden dolgozó a békéért, a jobb létért harcol munkájával. De az ellenség sem alszik. Tudja azt, hogy az ő idejük lejárt .S visszafelé akarják fordítani az idő kerekét, a dolgozó nép azonban keményen lesújt azokra, akik megkárosítják és akadályozzák a szocializmus építésében. Csongrádon az ellenség a kereskedelem területén támad. Az Atex készruha szaküzletében dolgozó Vögel Sándorról kiderült, hogy árurejtegető. Vögel a múlt rendszerben Csongrád egyik nagykereskedője volt. A felszabadulás után mikor látta, hogy a kapitalista-kizsákmányoló kereskedelem utolsókat rúgja, befurakodott az Átex boltba. Ekkor 80 ezer forint készpénze volt és rengeteg anyaga maradt a lakásán, amit később feldolgoztatott és piacon árusított el. A város dolgozói már többször kérdezték: — Miért van még mindig itt ez a kapitalista maradvány? A kizsákmányolásban telhetetlen, kapitalista, volt nagykereskedő, jobboldali szocdem. Vogel Sándor azonban még most sem akarta meghúzni magát A dolgozók bizalmával visszaélt rengeteg árut rejtegetett lakásán és ezt kivonta a fogalomból. A rendőrség 8 kg talpbőrt, 15 kg cukrot, 20 pár cipőt, 45 liter libazsírt és legalább 150 ezer forint értékű egyéb anyagot talált lakásán. De nézzük a többi ,,díszvirágot"'. Megtaláljuk a dolgozó nép ellenségeinek minden fajtáját. A fűszerszaküzletben például jobboldali szocdem a vállalatvezető. Székely Miklós nagykereskedő és Kéfhly Anna kebelbarátja volt. A fűszerszaküzlet pénztárosát már el is bocsátották feketézés miatt. Mészáros Józsefné több alkalommal adott paprikát Tisza Mihálynénak, amit jó borsos áron továbbadott. Mészáros Józsefné az elbocsátás után se nyugodott bele a dolgozók ítéletébe. Állandóan lázít a rendőrség ellen azért, hogy őt pártatlanul bocsátották el. Rémhíreket terjeszt és „ártatlanságának‘‘ bizonyítására a legaljasabb eszközöket is felhasználja Ezekért a súlyos szabotázscselekményekért felelős Bogdán Lajos, a Képboltok megyei tikára is, aki tudta azt, milyen ellenséges elemek vannak a csongrádi árudákban. Vogel és Székely nem lehetnek a dolgozó nép boltjainak irányítói akkor, amikor a dolgozó nép legnagyobb ellenségei. Bogdán Lajos figyelmét már illetékesek is felhívták Vogel és Székely magatartására, azonban még a mai napig semmit sem tett meg az eltávolításuk érdekében. A nagykapitalisták és árurejtegetők még mindig ott vannak a Népboltokban és űzik aljas üzelmeiket. A csongrádi dolgozók követelik eltávolításukat, mert a dolgozók Csongrádon is a szocialista kéreskedelem megteremtéséért harcolnak. Újabb görög provokációk az albán határon Mihal Pristi, az Albán Népköztársaság helyettes külügyminisztere táviratban tiltakozott Trygve Ltenél, az ENSZ főtitkáránál, a görög kormány újabb provokációs cselekményei ellen. A tiltakozó távirat négy fegyveres monarchofasiszta provokációt sorol fel, amelyek 1950 szeptember 22. és 27-e között megsértették az Albán Népköztársaság területi épségét, majd így fejeződik be: Amikor megbélyegzem az athéni háborús gyújtogatók e provokatív cselekményeit, egyben kérem az ENSZ-et, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy az athéni kormánykörök zavarokat és viszályokat kelthessenek a Balkánon. Kína népe lelkesen készül népköztársasága fennállásának első évfordulójára Egész Kínában lelkes előkészületek folynak a Kínai Népköztársaság megalakításának első évfordulójára. Október 1-én a városokban és falvakban országszerte tömeggyűléseket, felvonulásokat, katonai díszszemléket rendeznek. A gyárakban és üzemekben a dolgozók munkaversenyt indítottak az évforduló tiszteletére. Peking ünnepi díszben öltözötten köszönti a Népköztársaság kikiáltásának első évfordulóját. VASÁRNAP, 1950. OKTÓBER I. Dolgozó nők a békeharcosok első soraiban magyar dolgozó nép lelkesen csatlakozott kormányunk békekölcsönjegyzési felhívásához és készül békeharcunk további jelentős munkájára, a helyi tanácsok választására. Csongrád megye asszonyai is látják azt a hatalmas feladatot, amely előtt áll. Látják, hogy az imperialisták hogyan támadnak eredményeikre és éppen ezért vállalták, minden erőt megmozgatnak a békekölcsönjegyzés sikeréért és az október 22-i választásokra. MNDSZ asszonyaink tudják, hogy a helyi tanácsok megalakulásával egyszerűbbé, gyorsabbá válik ügyeink intézése, kiküszöböljük közigazgatásunkból az úri Magyarországból ránk maradt bürokráciát. A tanácsba a lakosság legmegbízhatóbb, legtekintélyesebb közszeretetben álló és megbecsült dolgozóit választjuk be, akikről választóik tudják, hogy népünk érdekeit képviselik. Döntő az a feladat, amely ezen a téren az asszonyokra vár, hiszen a tanácsok tagjainak 30 százaléka dolgozó nő lesz, így bekerülnek a tanácsokba az asszonyok legjobbjai, a szocialista verseny hősei, olyanok, akik példát mutattak a mezőgazdasági terv túlteljesítésében, kitűntek a begyűjtésben, vagy mint orvosok, pedagógusok végzik munkájukat, akik élenjártak a békekölcsönjegyzésben. A helyi tanácsok választása az első olyan választás Magyarországon, amelyen a községek, városok, járások és megyék vezetőit közvetlenül a nép választja meg a maga soraikból. Éppen ezért állnak ki mellette a szatymazi asszonyok is, akik nyilatkoznak: „Mi választjuk meg a tanács tagjait, vissza is hívhatjuk őket. Biztosak vagyunk benne, hogy mindig a dolgozók érdekeit fogják képviselni, s minden ügyesbajos dologgal lesz hová fordulni. A tanács tagjai ismerik a dolgozók problémáit és aszerint végzik munkájukat.“ • ez téves tervünk megvalósításában döntő szerep jut a tanácsoknak. Különösen a falun, hiszen a termelés irányítása, ellenőrzése a dolgozó parasztok minden problémájának megoldása az ő kezükben van. Most a legközelebbi feladat megvalósítása a békekölcsönjegyzés. Azoknak a dolgozó nőknek, akiket a tanácsba beválasztunk, komoly munkát kell végezniök a dolgozó nép, a dolgozó nők javára. Tudniok kell, hogy a tanácsok megalakításával a mi békés életünket, boldogulásunkat viszik előre. A békekölcsönjegyzés, a tanácsválasztás, békénk védelme. A magyar dolgozó nők tudják, hogy a béke jelent csak nyugodt fejlődést, a háború lerombolja azt, amit építettünk, elpusztítja a lakosság nagy részét. Az utolsó évtizedek folyamán a magyar népet két ízben sodorták az ország akkori urai pusztító háborúba idegen célokért. Megyénk asszonyai szilárdan kiállanak a béke védelme mellett, több és jobb munkáinkkal erősítik, a Szovjetunió vezette béketábort. A Népköztársaság kormányának a békekölcsönjegyzésről való felhívását megértették, látják, hogy a békekölcsönjegyzés erős fegyver a dolgozó nép kezében Azt is tudják, hogy ezzel is újabb csapást mérünk az imperialistákra, azok belső ügynökeire, a háborús uszítókra és az áruhalmozókra. ár az első napon, az első órákban sorompóba álltak ezek az asszonyok, akik már eddig is aktív munkát végeztek a béke védelméért. Lendületes munkájukkal érték el azt a szép eredményt, mint a szőregi Tóth Mártonná, aki 18 ezer forintot, vagy Vladiszldjev Milánná, aki 1600 forintot jegyeztetett már le. Jó felvilágosító munkájukkal érték el azt, hogy Kovács Mihály 10 holdas középparaszt 900 forintot rögtön lejegyzett. Az eddigi felvilágosító munka első napjainak eredményét ismerve, megállapíthatjuk, hogy a csongrádmegyei asszonyok hatalmas táborát állítja a békekölcsönjegyzés a béke szolgálatába. Az ellenség természetesen megpróbálkozik a kölcsönt jegyző asszonyok lendületes munkája ellen tömi úgy, hogy igyekszik a legkülönbözőbb kérdésekkel elvonni az asszonyok figyelmét a békekölcsönjegyzésről és a tanácsválasztásról. MNDSZ csoportjaink azonban felismerik az ellenség munkáját és méginkább harcolnak ellene. Különösen nagy feladat hárul a békeharc jelentőségének tudatosításában a szülői munkaközösségekre. Azokra a szülőkre, akik gyermekeik nyugodt tanulásán keresztül meg tudják győzni a többi szülőket is a béke megvédéséről. Minden gyermekét szerető édesanyát be kell állítanunk a békekölcsönjegyzés munkájába és a tanácsválasztásért folyó felvilágosító munkába. Különösen a falusi asszonyok felé kell nagy munkát végezni. Meg kell ismertetnünk velük a kulákság és klerikális reakció fondorlatos aknamunkáját, akik békénk és gyermekeink jövője ellen törnek. De nem feledkezhetünk meg az üzemi munkásasszonyokról sem, akiknek békelendülete a koreai műszakban a norma és alapbérrendezés idején megmutatkozott. Üzemi asszonyainkat a kölcsönjegyzésen túl a fokozott termeléssel kell a béke ügye mellé állítani, munkás és dolgozó parasztasszonyokon kívül foglalkoznunk kell azokkal az asszonyokkal, akik eddig még húzódoztak tőlünk. Ezekkel is meg kell értetnünk, hogy a Békekölcsön, a tanácsok, az ő számukra is védik a békét, tehát nekik is kötelességük, hogy harcoljanak érte. A feladatainkat úgy kell vinnünk, hogy a békekölcsönjegyzés és a tanácsválasztás ideje alatt szervezeteink megerősödjenek, tagságunk gyarapodjék azokkal az asszonyokkal, akik már eddig is dolgoztak, azonban az MNDSZ-be még nem kapcsolódtak be. Nőnevelőink feladata, hogy azokkal a munkás, paraszt és minden becsületes dolgozó asszonnyal is foglalkozzanak, akik még ezután lesznek a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének tagjai, hogy Szervezetten, még eredményesebben tudjanak harcolni a békéért. Csongrád megye dolgozó asszonyainak is hozzá kell járulniuk a békekölcsönjegyzés hatalmas tömegmozgalommá fejlesztéséhez. A kölcsönjegyzéssel, a béke melletti szilárd kiállásunkkal, az október 22-i szavazásunkkal mutassuk meg népünk megbonthatatlan egységét. Mutassuk meg, hogy élni tudunk Alkotmányunk adta lehetőségekkel, s jogaink mellett kötelességeinket is teljesítjük, államunk és békénk védelmében. Mutassuk meg, hogy a dolgozó nők a békéért harcolók első soraiban küzdenek a Szovjetunió vezette béketábor győzelméért. TÍMÁR JÁNOSNÉ, MNDSZ megyei szervezőtitkár, ünnepélyesen vették ezt a DÉFOSZ megyei vándorzászlót a kiskundorozsmai dolgozó parasztok (Tudósítónktól.) Szeptember 24-én Kiskundorozsma szépen feldíszített termében adta át Mihálfi elvtárs, a DÉFOSZ járási titkára községünk dolgozó parasztságának az őszi vetési munkálatokért a megyei ÉDOSZ vándorzászlót. A mi községünket érte az a kitüntetés, hogy a megyében elsők közé kerültünk az őszi vetési munkálatokban. Tóth Imre, a DÉFOSZ elnöke a zászló átvétele közben a község dolgozó parasztsága nevében ígéretet tett, hogy a jövőben a Párt irányításával úgy dolgozunk, hogy méltók lelegyünk a zászlóra. Úgy végezzük az őszi munkákat, hogy október 22- re, a tanácsválasztás napjára mi is jelenthessük: befejeztük az őszi mezőgazdasági munkákat. NAGY FERENC, Kiskundorozsma*