Viharsarok, 1951. április-június (8. évfolyam, 76-150. szám)

1951-04-01 / 76. szám

4 Aki keltős ellátást élvez , az ellensége népgazdaságunknak, ellensége a dolgozók tervszerű áruellátásának Tito Jugoszláviájában korpás, kukoricás, szurokfekete kenyeret etetnek a dolgozókkal. Ilyen ke­nyeret evett ezelőtt még másfél hónappal a mindszenti özv. Nagy Istvánná is, aki több esztendőn ke­resztül volt tanúja Szabadka vá­­rosában annak, hogy milyen is a Titó-banda „népélelmezése.” Fe­kete, ehetetlen, kenyérnek nem ne­vezhető vakarcs, s abból is csak hat kiló egy hónapra... Nálunk minden dolgozó asztalán ízletes, búzakenyér van. Nem jó szemmel nézi ezt a különbséget a hazai reakció, az imperialisták ma­gyarországi cinkos csapata, a ku­­­lákok, a népellenes papok, a levi­­tézlett birtokosok és kiskirályok, a vagyonukat vesztett tőkések sise­­rehada, ezért fűt,fát megmozgat­nak, hogy zavart okozzanak álla­munk népélelmezésének vonalán, így a kenyérellátás terén is. A Mákok, ha csak szerét tehe­tik, nagymennyiségű szabad ke­­nyeret vásárolnak fel és az álla­taikkal etetik meg. ők maguk is szívesebben fogyasztják az ellátat­lan dolgozók részére árusított sza­bad kenyeret, mint fejadagjukat. Búza- és lisztkészletüket inkább tartalékolják, vagy elássák. Rá­­adásul biztatgatják a dolgozó pa­rasztokat is, hogy használják ki a kettős ellátás lehetőségeit, hagyják csak magtárukban a gabonakész­letüket és­ vásárolják bátran a szabad kenyeret. A tanácsoknak, a tömegszerve­­zeteknek, egész dolgozó népünknek a feladata, hogy leleplezze a kenyérellátás ellenségeit, a kulákokat, és a hozzájuk ha­sonló reakciós vérszopó piócákat; mindannyiónnk feladata, hogy fel­világosítsuk a dolgozó parasztságot a kettős ellátás helytelen és ká­ros voltáról; röindannyiónk érde­ke, hogy teljesen megszüntessük a kenyérfronton ma is tapasztalható kettős ellátást. A kenyér zavartalan biztosítása elsősorban a tanácsok feladata. A megyei tanács kereskedelmi osztá­­lya havonként szétbontja a közsé­gek részére a kiutalásra kerülő megyei kenyérkontingenst. Ez a szétosztás a lisztjegyekre jogosul­tak számának megfelelően történik. A helyi tanácsok már a hónap utolsó napján tudják, hogy a kö­­vetkező hónapban hogyan gazdál­kodhatnak a kiutalásra kerülő ga­bonamennyiséggel. A községi ta­nácsok a kiutalt keretet kötelesek úgy beosztani, hogy minden nap egyforma mennyiségű és állandóan jó minőségű kenyér kerüljön a dol­gozók asztalára. A kenyér minőségét a három tag­­ból álló minőségellenőrző bizottság vizsgálja meg kéthetenkint a megye minden városában és községében. Ezek a bizottságok különösen jól működnek Dorozsm­án, Csanádpalo­­tán és Kiszomborban. Ugyanakkor a városokban: Szegeden, Csongrá­­don, Szentesen, Hódmezővásárhelyen és Makón gyengén teljesítik a reá­juk bízott feladatot. Elhanyagolják a rendszeres ellenőrzést azzal a ma­­gyarázkodással, hogy nem képesek minden hatáskörükhöz tartozó sütő­üzemet ellenőrizni. Vizsgálják meg a pártszervezetek és a helyi taná­csok ezt a kérdést és hassanak oda, hogy minden egyes kenyérminőség­­ellenőrző bizottság tevékenyen mű­ködjék. A kettős ellátás megszüntetését se­gítik elő a megyei tanács begyűjtési osztályának malomellenőrei is. A sütőiparosoknál folytatott ellenőrzé­sük alkalmával legutóbb leleplezték­ Csanyteleken Szél­ István péket, aki súlyos visszaélést követett el a ki­utalt­ lisztmennyiség felhasználásá­nál. Széll raktárkönyve szerint azon a napon, amelyen az ellenőrzés tör­tént, 100 kiló lisztet használt fel, az üzletben mégis 280 kilogram szabad­­kenyeret találtak. Ugyanakkor na­gyobb mennyiségű igazolatlanul vá­sárolt lisztet is tárolt a raktárá­ban. Különösen a helyi tanácsok mellett működő állandó bizottságok­ra hárul az a feladat, hogy ellen­őrizzék a kenyérfogyasztást és meg­akadályozzák a kettős ellátást. Meg kell állapítanunk azonban, hogy ezek az állandó bizottságok nem teljesítik megfelelően ezt feladatukat Mintegy 35 község van még most is a megyében, ahol rendszeresen előfordul, hogy az önellátók szabad­­kenyeret vásárolhatnak. Szegeden például az utóbbi időkben naponta 35 mázsával emelkedett a szabadke­nyér fogyasztása. Bordányban, Al­­győn, Kisteleken, Csongrádon, Föl­deákon, Mindszenten, Szegváron ugyancsak számos esetben előfor­dult a kettős ellátás. Az önellátók jogtalan kenyérvásárlása miatt ezek­nek a községeknek állandóan pót­keretet kell kérniök a megyei ta­nácstól, ami zavarja az ellátást. Elő­fordul az is, hogy a helyi tanácsok helyl­len adatszolgáltatással gátol­ják a megyei tanács kereskedelmi osztályát a havi kenyérkontingens megállapításánál.­­Algyőről Paulisz Béla nyilvántartó 810 ellátatlant jelentett be, annak el­lenére, hogy csak 446 lisztjegyre jo­­gosult van a községben. Bordány községben is hasonló felületesség fordult elő. Meg kell állapítanunk, hogy a kórházak, állami gazdaságok üzemi konyháin sem takarékoskodnak meg­felelő mértékben a kenyérrel. A de­­rekegyházi szociális otthonban pél­dául egész kenyeret találtak a moslék között. Az állami gazdaságoknál és kórhá­zaknál is sokkal nagyobb kenyeret adnak ki, mint amennyi elfogyaszt­ható. Az állami gazdaságoknál külö­nösen súlyos mértékben tapasztalha­tó a kettős ellátás.­­A­ gazdaság állandó munkásai a nyár folyamán kenyér­­gabona-kiutalásban részesültek. En­­n­k ellenére az üzemi konyhákban étkeznek és szabad kenyeret fogyasz­tanak. A helyi tanácsok, a taná­csok állandó bizottságai, a tömegszervezetek tagjai, az üzemi konyhák irányítói, fordítsa­nak nagyobb gondot arra, hogy ke­nyérellátásunknál ilyen hibák ne forduljanak elő. Az állandó bizottságok széles ak­­tívahálózat bevonásával állandóan vizsgálják és ellenőrizzék, hogy a sütőüzemek és kenyérárusító üzletek kizárólag csak az ellátatlan dolgozók részére ár­usítsanak kenyeret. A tanácsok­nak a párt- és tömegszervezetek se­gítségével minden ellátatlan dolgozót be kell vonniuk ebbe az ellenőrzés­be, hogy széleskörű társadalmi el­­lenőrzéssel gátat vessünk az ellen­ség aknamunkájának, amely a ket­tős ellátással a dolgozók kenyere el­len tör. *A spekuláló, zavart okozó, kenye­ret felvásárlókat kíméletlenül lep­lezzék le a dolgozók, hozzák azok­nak nevét nyilvánosságra a hangos híradókon, a kisgyűléseken keresz­­tül és tegyék meg ellenük a felje­lentést. Mindenkinek tudomására kell hozni, hogy aki kettős ellátást élvez, az a nép ellensége, akadályo­­zója tervgazdálkodásunknak, Szabotálnak , feketédnek a kulákok A szentesi rendőrség eljárást indított Fülöp Mihály 52 hol­das nagym­ágócsi kulák ellen, aki 80 liter tejet lefölözve szolgáltatott be. Berkó János volt csendőr alihadnagy ellen azért indított eljárást­, mert Kistelekről több alkalommal szállított gyapjúfonalat Mind­szentre és azt feketén hozta for­galomba. Berkiótól 25 kiló gyap­­júfonalat kotatott el a rendőr­ség. Pataki Györgyné 45 holdas szentesi kislákasszony úgy akart ártani a szomszédsé­gábam lévő „Vörös Csillag“-termelőcsoport­nak, hogy az árpavetésdikbe a sertéseit engedte be. Id. Bazsó Sándor 197 holdas szentes-lapistói kulák munká­sának a bérét nem fizette ki és csak az istállóban adott szállást. Bazsó kulák ellen a legszigo­rúbb eljárás indult. Hirdetmény. Felhívom Szentes város la­kosságát, hogy fák kidöntésének időpontját, amennyiben a fa kidöntése villamos vezetéket veszélyeztet, 3 nappal a terve­zett döntés előtt a Villamosmű­nél jelentse be. Közlöm az érde­keltekkel, hogy a­ fák kidöntésé­vel okozott üzemzavar esetén az elkövetőt a törvény szigorúan bünteti, amellett pedig súlyos szerencsétlenséget okozhat. Elnök it tsbHíjjáeU DiSz-fentaliai új eredményekkel ünnepük április negyedikét Az üzemben négy DFSz-brigád dolgozik. Balka Ferenc háromtagú brigádja a legutóbbi kiértékelés sze­rint 150 százalékot ért el. Az új eredménynek híre ment az üzem minden részébe. A DISz-brigádok, de az ifjúsági brigádok is, újabb termelési eredményekkel feleltek a Batka-brigád teljesítményére. — Emelkednek a fiatalok terme­lési eredményei — adja hírül az üzemnek Szabados elvtárs, párttit­­kár. — Sokkal idősebb munkás mondotta nekem, hogy „ilyen lelkes fiatalokkal öröm dolgozni“. De úgy is van! Ifj. Tari Sándor, a DISz-szervezet titkára, összehívta az aktívákat: — Elvtársak, nekünk meg kell imitálnunk, hogy erősek vagyonuk. Az üzemben szeretik a DISz-tago­­kat, becsülik őket, mert jól dolgoz­nak. Azonban nem szabad itt meg­állítunk. Az üzemben 130 fiatal van. Ebből 110 a DISz-tag. Javaslom, hogy szervezzünk ifjúsági brigádo­kat, a termelésben élenjáró DiSz­­fiatalokat pedig vezetőségünk java­solja tagjelöltnek. Az üzemi DiSz­ vezetőség az if­jak­kal együtt taggyűlésen vitatta meg a termelés kérdéseit. A tagság öröm­mel csatlakozott az április 4-i mun­kaversenyhez. Greskovics Imre 4 ta­gú ifjúsági brigádja 124 százalékos termelési eredményt, Tóth Mihály háromtagú brigádja és Donka Fe­renc négytagú brigádja 130 száza­lékos eredményt ért el. A legjobb eredményt elérő fiata­lokat: Kis Antalt, Greskovics Imrét és Kása Jánost a taggyűlésen a DISz-vezetőség fel is terjesztette tagjelöltnek. A tagság örömmel üd­vözölte az élenjárók kitü­ntetését. Ezen a héten a gyengébbek is felzárkóztak az élenjárók mögé. Kurucz Ferenc háromtagú brigádja 129 és Kocsis Ferenc héttagú bri­gádja 118 százalékos termelési ered­ményt ért el. A „fiúk“ kiugró eredménye ha­­tott a leányokra is. Gera­­ Anna, a kilenctagú brigád vezetője, össze­hívta az ifjúmunkásnőket s megbe­szélték együtt a brigád termelési feladatait. A vezetőség segítségükre volt. Gera Anna lelkesen buzdította a leányokat: — Nekünk sem szabad hátul kul­logni. Nem elég az, hogy verseny­ben vagyunk. Eredményt kell fel­mutatni. Ez a feladatunk és ez a kö­telességünk. Tudjátok, milyen nagy­szerű lesz, amikor a legjobbak kö­zött emlegetnek bennünket? Ma a kilenctagú női brigád 103 százalékon termel. A hónapvégi ki­értékelés szerint előreláthatóan még jobb eredményt érnek el, mint a hónap közepén. A Bútorgyárban a fiatalok eredményét külön is kiértékelik. Olajos József ifjúmunkás, versenykiértékelő vál­lalta, hogy az ifik eredményét ki­írja a táblára. A fiatalok munka­­versenye tehát nyilvános és ennek szemmel látható eredményei mutat­­koznak. A fiatalok javaslatokat tesznek, újítanak. ’A­ DISz vezetősége állandó kapcsolatot tart fenn a ta­gokkal és mindenben segíti őket. A bútorgyári DISz-vezetőségről és tagságáról példát vehetnek a töb­bi üzem fiataljai. Megyénk csak 50 százalékra teljesítette a sertéshizlalási szerződéskötést get a szerződéskötésnek, s ezért eddig a hizlalási szerződéskötést csak 50 százalékra teljesítettük. Ahol a tanácsok a népgazdaság fejlesztésének egyik fontos fel­adataként kezelték a szerződéskö­tést , ott vanak eredmények. De­­rekegyházán már 95 százalékra tel­jesítették az előirányzatot. Nagy­lakon is jó az eredmény, ahol 259 darab sertés hizlalására kötöttek szerződést. Kiskirályságon 358, Deszken 263, Csanádalbertin 222, Makón 374, Szegváron 223, Pit­varoson 182 darabot szerződtettek le a sertéshizlalási akció keretén belül. Mindszenten már csak 72 darab sertésre kötöttek csupán szerződést. Legrosszabbul áll Al­­győ, ahol csak 8 sertésre bírtak köttetni hizlalási szerződést. Ma­­gyartésen 45 darab, Zsombón 10, Csórván 35, Ferencszálláson 2S sertésre kötöttek hizlalási szerző­dést. A sertéshizlalás-kötések határ­­ideje még nem járt le, ezért min­den jószágtartó gazda a saját ér­dekében minél előbb kösse meg a földművesszövetkezettel a szerző­dést. Ilyen kedvező feltételeket még soha nem nyújtott az állam a szerződőknek, mint most. A ser­téshizlalási szerződést kötők 200 forintos előlegen és az átvételi áron felül sertéskilogramonként 60 fil­lértől 2 forintig terjedő prémiu­mot, ezenkívül 10 méter flanelt, vagy karton vásárlására jogosító utalványt kapnak. A sertéshizlalási szerződés me­­gyénkben vontatottan halad. Egyes községekben a helyi tanácsok nem tulajdonítottak nagyobb jelentősé­ VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1. Méltó eredményekkel köszö­ntsük április 4-ét és május 1-ét A kongresszusi versenyben ed­­dig soha nem látott lelkese­déssel vették ki részüket a dolgo­zók, úgy az ipar, mint a mezőgaz­daság területén. Ebben a szocialis­­ta munkaversenyben megyénk dol­gozói megmutatták Pártunk és Rá­kosi elvtárs iránti szeretetüket, odaadásukat. A II. pártkon­gres­­­szus határozataiból következő fel­­adatok végrehajtása méginkább szükségessé teszik, hogy megyénk dolgozói a kongresszusi eredmé­nyeiket megszilárdítva újabb győ­zelmet érjenek el a termelés front­ján az április 4-i és május 1-i fel­ajánlásoknál. A termelés fokozá­sával, az anyagtakarékossággal, az önköltség csökkentésével, a ter­­melésben való helytálláson keresz­tül erősíthetjük a Szov­jetunió­­vezette hatalmas béketábort és így vihetjük előre a békeharc sikerét. . A kongresszusi verseny sikereit a termelésben elért eredmények bi­zonyítják, hogy az üzemi szak­­szervezetek mindjobban megértik, hogy jó, vagy rossz munkájuk muta­tója a termelés, a termelé­­kenység emelkedése, vagy csök­kenése. A szakszervezetek, az üzemi bi­zottságok, melyek gazdái kell, hogy legyenek saját területükön a munkaverseny szervezésének. Pár­tunk útmutatása és segítsége alap­­ján értek el jó eredményt. Moz­gósították a szakszervezeti aktívá­kat, a bizalmi hálózatot a verseny szervezésére, a termelésben elért eredmények tudatosítására, össze­kapcsolták a verseny­szervező mun­­kát a műszakiak, a mesterek ak­tivitásával, akiknek jó, vagy rossz munkájától döntően függ a dolgo­zók vállalásainak teljesítése. A módosított ötéves terv a szakszervezetek elé továbbra is komoly feladatokat állít. Külö­nösen a munkaverseny, a Szta­­hánov-mozgalom fokozatosabb kiszélesítése terén. Még széle­­sebb mértékben kell alkalmazni a Szovjetunió élenjáró tapasz­­talatait, hogy ezen keresztül is meggyorsítsuk fejlődésünket. ^emelési értekezleteken tár­­gyalták meg az üzemek dol­gozói a termelésben elért eredmé­nyeket, az április 4-i és május 1-i felajánlásokat. Az értekezleteken megmutatkozott a dolgozók tevé­keny kezdeményezése, az, hogy mind többen és többen tesznek vál­lalásokat. A Szegedi Kenderben például már több mint 1400 dolgo­zó, a csongrádi Bútorgyárban kö­zel 400, a Szegedi Fűtőházban 489 dolgozó tett felajánlást 124 ezer forint értékben, amelyből már több mint 112 ezer forint értéket telje­­sítettek. Ezek a számok is bizo­nyítják, hogy dolgozóink verseny­­lendülete fokozódik, csak szakszer­vezeti szerveinknek méginkább a verseny élére kell állniuk, a dolgo­zók tevékeny kezdeményezését fel­­karolniuk, s a műszakiak, meste­rek segítségével a versenyszerző­déseket fejleszteniük. A kongresszusi verseny után megyénk területén a szakszer­­vezetek, üzemi bizottságaink versenyszervező munkájában törés állt be. Egyes területeken szakszerve­zeti szerveinknél, az elért eredmé­nyekre hivatkozva, nem folytatnak szervező munkát az eredmények továbbtart­ásáért és fejlesztéséért. Ennek tudható be, hogy addig, míg a kongresszusi versenyben me­gyénk területén több mint 18 ezer dolgozó tett kiértékelhető vállalást anyagtakarékosságra, terveik túl­teljesítésére, most, az április 4. és május 1. felajánlások száma mind­össze 9 ezer 891, amely alig több, mint 50 százaléka a kongresszusi felajánlásoknak. A fenti szám rávilágít a szak­­szervezetek versenyt szervező mun­kájának hiányosságaira, amely megmutatkozott a kongresszusi verseny után a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnökségénél is. Az elnökség nem adott megfelelő segítséget üzemi bizottságainknak, a szakszervezeti alsóbb szerveknek a kongresszusi verseny rögzítésé­­ben, továbbfejlesztésében. A szak­mák területi bizottságai, amelyek közvetlen irányítói a saját terüle­tükön folyó munkaverseny szerve­zésének, a kongresszusi verseny eredményeitől elbizakodva. Szintén nem­ segítették kellő mértékben ezt a munkát. Ebből adódhatott, hogy például a Szegedi Ruhagyárban az Üzemi Bizottság a verseny szer­vezését nem a szakszervezeti bi­­zalmiakon keresztül biztosította­, hanem az április 4-i és május 1-i felajánlások szervezését kiadta a teremmestereknek és a szalagve­zetőknek. A megyénk területén lé­vő rostkikészítő üzemekben csak­nem­­ mindenütt tapasztalható a versenykiértékelés hiánya, amely fékezi a versenylendületet. A sze­gedi Rost­nál például március 4-e óta nem volt kiértékelés, a nagy­­laki Kendergyárban a versenytáb­lán elhanyagolják az eredmények tudatosítását és a kongresszusi ver­seny után burgonyahirdetésre használták fel. Az április 4-i munkaverseny szakmánkénti kiértékelésekor meg­állapíthatjuk, hogy legjobb ered­­ményt a textiliparban érték el, ahol több mint 4000 dolgozó tett munkafelajánlást. Különösen jó eredmény m­­nta­kozik a nagyüze­meknél, mint a Textilkombinátnál, Magyar Kendernél. A többi ipar­ágakat vizsgálva meg kell állapí­tani, hogy komoly visszaesés van az építőipari és faipari üzemeink­ben, ahol a dolgozóknak alig 30— 35 százaléka tett eddig felajánlást. A visszaesések fő oka a mun­kaverseny szervezésének, a munkaverseny kiértékelésének, a verseny nyilvánosságának az elhanyagolása. Vállalatvezetőink még mindig nem fordítanak elég gondot arra, hogy a verseny eredményeit naponta,, vagy legalább hellenként kiértékel­jék. A verseny kiértékelésének a hiánya miatt nem tudják népneve­lőinknek, szakszervezeti bizalmia­­inknak a verseny agitációs munká­­ját tartalommal megtöl­teni. Ú­jra figyelmeztetik szakszer­­vezeti szerveinket a fent­­említett hibák a verseny kampány­szerűségének felszámolására. Pár nap választ el bennünket április 4- től, hazánk felszabadulásának nagy ünnepétől. Ezt a pár napot is hasz­náljuk ki a hibák kiküszöbölésére, hogy a május 1. felajánlások tel­jesítése még sokkal nagyobb sike­reket hozzon. A kongresszusi mun­­kaverseny tapasztalatait még ala­posabban használjuk fel munkánk­ban és a szakszervezeti aktívák, műszakiak, mesterek segítségével szervezzük tovább a felajánlásokat május 1. tiszteletére, a módosított ötéves terv második évének túl­teljesítéséért, az anyagtakarékos­ság és a termelékenység emelésé­nek biztosításáért. A szakszerveze­ti szervek szorosabban dolgozzanak együtt a pártszervezettel és kö­vessék mindenben a pártszervezetek irányítását, utasításait. Segítsék az újító, és a Sztahánov­ mozgal­­mat, adjanak segítséget az új sztahánovistáknak, szélesítsék a N­zarova-mozgalmat, hogy a szocialista munkaversenynek ezen hatalmas erőit felhasználva, méltó eredményekkel köszönthessük áp­rilis 4-ét és május 1-ét. Kri­hám Antal, SZMT-elnök.

Next