Viharsarok, 1953. szeptember-december (9. évfolyam, 204-306. szám)

1953-09-01 / 204. szám

KEDD, 1033. SZEPTEMBER I. fiz Újszegedi Kender- Lenszövőben újabb minőségi brigádok alakultak Már 300 szövőnő gyárt kiváló minőségű árut­ ­ Az Újszegedi Kender-Len­szövő dolgozói hétről-hétre több -és jobb minőségű áru készítésével segítik a kormányprogramm meg­valósítását. A műszaki vezetők két gépen­­ kísérletképpen bevezették a lánc­hengerek víz permetezésével ned­vesítését. Ez a módszer jó ered­ményeket hozott, mert azon a szö­vőgépen, amelyen ilyen fonalat szőnek, egy műszakban háromezer­rel, több vetést készíthetnek, mint a többin. Eddig­­ már öt gépre szereltek fel lánchengernedvesítő szórófeje­ket s ezzel mintegy 20 száza­lékkal csökkenthették a levegő nedvességtartalmát, ami kedvező hatással van a dol­gozók egészségére. A szövőnők minőségi brigádok alakításával segítik a műszaki ve­zetők intézkedéseit. Elsőnek a sztahánovista részleg egyik kiváló szövőnője, ■•>«< v ■ i Apró Antalné szervezett öt­tagú minőségi brigádot és pá­rosversenyre hívta Kispéter Ferencné sztahánovista bri­gádját. Céljuk az volt, hogy gyengébben dolgozó társaik segítségével a terv túlteljesítése mellett csak kiváló minőségű árut gyártanak. A két brigád már hetek óta csak első­osztályú árut készít. Példájukra ebben a hónapban újabb minőségi brigádok ala­kultak, s ugyancsak párosver­senyre hívták ki egymást. Kiváló eredményeikért augusztus 20-án mintegy félszáz szövőnő pénzjutalomban is részesült. Pintér Gyulánét, az egyik minőségi bri­gád tagját is, még jobb munkára serkenti a jutalmazás. Az elmúlt napokban nehezen szőhető fonal került gépére, de lelkiismeretes munkával kitűnő minőségű árut gyártott ebből is, emellett napi tervét négyezer vetéssel túlteljesí­tette. Brigádja legutóbb 153 szá­zalékos teljesítmény mellett 99,2 százalékos minőségi árut gyár­tott. Franyó Istvánná szövőnő az au­gusztus 20-án megkapott második sztahánovista jelvény elnyerése után régebbi 158 százalékos átlag­teljesítményét 181 százalékra emelte. Az élenjárók példája nyomán napról-napra növekszik azoknak a szövőnőknek a száma, akik kiváló minőségű munkával akarják biz­tosítani, hogy a dolgozók minél jobb szövetet kapjanak. A szövődében néhány héttel ezelőtt még 260, most pedig már mintegy 300 szövőnő gyárt kiváló minőségű árut. Segítségükkel az üzemben a men­­­nyiségi terv túlteljesítése mellett 96.9 százalékról 98 százalékra emelkedett az elsőrendű készáru aránya. A nyersáru minősége a második negyedévi 89.9-ről 95.8 százalékra emelkedett. Földbérleti szerződést kötnek a fábiánsebestyéni dolgozó parasztok az állammal . A múlt rendszer elnyomó nagy, fő adás, a többszáz holdas Mákok a gyík gazdag jövedelemforrásának tartották a földjeik méregdrága bérbeadását. Töménytelen mennyi­ségű gabonát, ta­ í«va­ rl ® nyt va így egyéb bérletdíjat kérnek földjeik­­ért. így volt ez Fábiánsebestyénen m. Számtalan dolgozó parasztnak nem volt sajátként még „nadrág­­«ítjjpexcella'* sem, a váróéban pe­­dig nem vo­lt munka, kénytelen vort tehát bérelni 5—10 holdat a Szijjártó-Szabó Sándor, meg a C«i6 Kálmán-féle nagy­gazdáktól. A haszon perssa ne­m az övé, ha­nem a földtulajdonosoké volt. Ak­­kor ez volt a világ rendje. Most a dolgozó parasztság köré­ben n­agy helyeslésre talált kormány. Intézkedések nyomán lehetőség nyílt az állami tartaléktökök ha­­szonbbérletére. Az olyan dolgozó parasztok, mint a fábiánsebestyéni S*stó István, ki is használják eze­­ket a lehetőségeket. Szabó István tavaly még egyéni gazdáktól bérelt földet, de most már jobbnak látja szerződést kötni tíz hold állami­­ ar­­talékföld öt évi művelésére. Már járt is bent a tanácsnál és a haszon­­bérleti szerződést ma vagy holnap meg az áraimmal. Az állami tartalékföldek bérle­­téről hozott rendelet sokat segített a Parkas_c­­aládon is. Hetekkel ez­előtt — az intézkedést megelőzően — naphosszat arról folyt a szó Farkasoknál, hogy mi lesz, hat meg­­nősül Bálint, mert a hét hold kell az apának is. De közbejött az intéz­kedés és megszűnt a gond a család­­ban.: Farkas Bálint 18 holdat bé­­relt az álk­almi tartalékingatlanból, négy mázsa vetőmagot igényelt és a közeljövőben pedig megtartja az esküvőt. — Az aranykoronánkénti öt fo­­rint bérletdíj n­em sok, s a földadó elengedése előnyös a tartalékföldön való gazdálkodás­ba — mondotta a tanácsnál Far­kas Bálint. — Megnősülök — szá­­mólt be egyben, terveiről, is — mert nem félek az élettől; tudom, min­denben segíti államunk a dolgozó párását­ságot. Szabó Lajos fábiánsebestyéni dol­gozó paraszt tavaly is bérelt tar­taléktöldet a földművesszövetkezet­­től. Akkor még ugyanis nem a ta­náccsal, hanem a földművesszövet­­kezettel kellett kötni a szerződést. Az elmúlt esztendőben hat holdat bérelt és most az új rendelet meg­jelenése után még öt holdat igé­­nyelt a hat mellé­. Az elmúlt évben nem sok gondot fordítottam a tartalékföld fő megmunkálására — mondja Sza­bó Lajos —. Egy évre szólt csak a szerződés, előre nem tudtam, hogy a következő évben enyém lesz-e a hat hold. Most azonban öt évre szer­ződök és megmunkálom becsület­tel a földet, trágyázom azt a szük­­séghez mérten, mert ez nekem lesz hasznos. Papp Ignácz is ezen a véleményen' Van, aki tavaly négy hold megmun­kálására kötött szerződést a föld­­művesszövetkezettel. Az idén még tíz holddal szaporította régebbi bérletét. Méhész Lászlónak ovik egy hold bérleti földje volt tavaly, az idén 11 van. Szívesen kötnek a fábiáns ebes_­tyéni dolgozó parasztok szerződést az állammal. Mutatják ezt a szá­mok is: eddig száznál több dolgo­zó paraszt jelentette be a tanácsnál, hogy igényel tartalékföldet és 500 holdra történt előjegyzés. A községi tanácshoz ezekben a na­­pokban érkezik meg a szerződés­­kötési ív és hitelesítik az eddigi elő­­jegyzéseiket. A tartalékföldek művelésére Vá­ ió szerződéskötéssel járó ugyan­csak nagy kedvezményt, az állami veténéykölcsönt is igénybe veszik a fábiánsebestyéniek­ Minden bérlő pár holdat búzával vet be és van olyan dolgozó paraszt, akinek nincs meg a szükséges vetőmagja. Az ilyenek öt százalékos kamat mel­­lett a jö­vő betakarításig vetőmag­­kölcsönt kapnak az államtól és a községben már igényeltek is 70 mázssányi búzavetőmagot. A fábiánsebestyéni dolgozó pa­rasztok jólétét is szolgáló rendele­tek, intézkedések közül csak egy a tartalékföldek kedvezőbb bérbevé­tele, de ez is hű kifejezője annak, hogy pártunk, kormányzatunk nap­­róknnapra jobban gondoskodik a falvak, községek lakosságáról, élet­­körülményeik javításáról. Ezt a szerető gondoskodást a fábiánsebes­­tyéniek tettekkel viszonozzák. Most, az őszi mezőgazdasági munkák gyors befejezésére törekedve siet­­nek szántani, vetni, hogy időben földbe kerüljön a mag jövőre több teremjen és ezzel segít­sék a kormányprogra­mm valóra­váltását, saját jobblétük emelkedé­sét. Törekvésük, céljuk kifejezés­re jut máris eredményeikben: a i­ÖBségben eddig 340 holdat fel­­szántottak, ®0 százalékig befejezték a trágyázást és megkezdték az őszi­­árpa, lucerna vetését. Széchényi Já­­nos hé­t holdas dolgozó paraszt már el is vetette az őszi árpát, a lucer­nát és példáját egy emberként kö­veti • község parasztsága. (*. I) Olvasd a Társadalmi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől Szeptember 4-én Szegeden szerepel a Koreai Néphadsereg Ének- és Táncegyüttese Szeptember 4-én, pénteken este nagyjelentőségű művészi esemény színhelye lesz Szeged. Este 7 órai kezdettel az új szegedi szabadtéri színpadon szerepel a Koreai Nép­hadsereg Ének­ és Táncegyüttese. Az együttes, mely a IV. VIT-en Bukarestben nagy sikerrel szere­­pelt, tegnap érkezett Budapestre. Az érdeklődéssel várt előadást rossz idő esetén a szegedi Nemzeti Színházban tartják meg- A szabad­­téri színpad baloldal és balközép je­­gyei délután 6 órakor, a jobboldal és jobbközép jegyei este 8 órakor érvényesek. 3 Újabb nagy segítség a falunak Hatalmas jelentőségű az a törvényerejű rendelet, ami a sajtó vasárnapi számában je­lent meg. A minisztertanács em­lékezetes határozatát, amellyel a termelőszövetkezetek beadási kö­telezettségét minden terményre és állati termékre vonatkozóan tíz százalékkal csökkentette, most vasárnap nyomon követte az elnöki tanácsnak az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasz­tok érdekében hozott törvényere­jű rendelete, mindazoknak az egyénileg gazdálkodó parasztok­nak, akik 1953. évi kenyér- és takarmánygabona beadási köte­lezettségüknek eleget tettek —­ de azoknak is, akik önhibájukon kívül nem tudtak eleget tenni — az 1953. évre előírt kukorica-, napraforgómag- és burgonyabe­adási kötelezettségét tíz száza­lékkal csökkenteni kell. Ugyan­akkor az egész ország területén megszűntek a búza, a rozs, az árpa, a zab, a kukorica, a nap­raforgómag és a burgonya for­galmával kapcsolatos korlátozá­sok. Ez az intézkedés is azt mu­tatja, hogy pártunk, államunk nagy szeretettel gondoskodik a falu dolgozó népéről, s elismeri jó munkáját. Ez az újabb beadási kedvez­mény közvetlenül növeli a dol­gozó parasztok jövedelmét, a szabadpiaci forgalom megkön­­­nyítése pedig segíti a termékek gyors, jó értékesítését, javítja a falu és város közötti áruforgal­mat, erősíti a munkások és pa­rasztok szövetségét. Csongrád megyében is sok­­száz mázsa kukoricával, napra­forgóval, burgonyával több ma­rad a dolgozó parasztságnak, ez­által szabad értékesítésre, jólété­nek fokozottabb emelésére. Csu­pán Mindszent parasztságának mintegy 674 mázsa kukoricával, 274 mázsa napraforgóval és 64 mázsa burgonyával kell keveseb­bet beadnia. Az elnöki tanács új, a beadás­sal és a szabadpiaccal kapcso­latos rendelete tehát további lé­pés a parasztság felemelkedése,­­ az ország jobb ellátása útján. Válaszoljon a falu dolgozó népe az újabb kedvezményre még lelkesebb munkával, még jobb kötelességteljesítéssel a maga boldogulására, a haza javára! Az elnöki tanács rendelete a rendőrségi kihágási bíráskodás megszüntetéséről, a kihágási eljárás egyes rendelkezéseinek módosításáról A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa törvényerejű rendeletet ho­zott a rendőrségi kihágási bírás­kodás megszüntetéséről, valamint a kihágási eljárás egyes rendelke­zéseinek módosításáról. A törvényerejű rendelet leszö­gezi, hogy a törvényesség meg­szilárdítása és az igazságszolgálta­tás alkotmányos alapelveinek megvalósítása érdekében bűncse­lekmények miatt az eljárás ez­után kizárólag a bíróságok hatás­körébe tartozik. A rendelet meg­szünteti a kihágási bíráskodást és a helyi tanácsoknak kihágási ügyekben elzárás kiszabására vo­natkozó jogkörét. Az állampolgá­rokra tehát szabadságvesztést csak a bíróságok szabhatnak ki, azt is a megállapított bírósági eljárások szerint. Kihágási ügyekben eddig a he­lyi tanácsok is kiszabhattak elzá­rásra szóló büntetést. Most a helyi tanács végrehajtó bizottsága ki­hágási ügyben főbüntetésként csak pénzbüntetést, mellékbüntetés­ként pedig csak elkobzást szabhat ki. Amennyiben a cselekmény miatt elzárásra szóló büntetés ki­szabása szükséges, úgy a végrehaj­tó bizottság az ügyet a járásbíró­sághoz teszi át. Még akkor sem le­het a pénzbírságot elzárásra át­változtatni, ha azt az elkövető nem fizeti ki. Ilyenkor a rendelet sze­rint a pénzbírságot közadók mód­jára kell behajtani. A helyi taná­csok által kiszabható pénzbüntetés legmagasabb összege 2000 forint. A rendelet intézkedik a rendőr­ség bírságolási jogáról is. A rend­őrségi kihágási bíráskodást meg­szünteti, azonban a közlekedés rendje, a közrend és a közbizton­ság megkívánja, hogy a rendőrség pénzbírságot továbbra is kiszab­hasson. Ennek legmagasabb ös­­­szege azonban csak 100 forint le­het. Az elnöki tanácsnak ez a ren­delete —­ azzal, hogy ezentúl csak bíróságok ítélhetnek szabadság­­vesztésre — ismét jelentős lépés a szocialista törvényesség megszilár­dításának útján, A Zahedi-kormány haditörvényszék elé akarja állítani Moszadikot Teherán (MTI). A londoni rádió és az „AFP” teheráni jelentése szerint Moszadikot az ostromálla­potra vonatkozó törvény alapján rendkívüli katonai bíróság elé állítják. A Zahedi-kormány kö­zölte, hogy haditörvényszék elé állítják Moszadik kormányának letartóztatott tagjait is. Szombaton este Teheránban le­tartóztatták Izmailit, a Moszadik­­kormány miniszterelnökségi állam­titkárát. Az „AFP” távirata szerint az afganisztáni határ közelében lé­vő Zabol iráni városban kihirdet­nék az ostromállapotot. I­mre Lajosék padlásá­­nak olyan a feljárója, mint a legtöbb padlásé: lét­rán kell felhordani a gabo­nát. Nem gyerekjáték ez, mert gyakorlottságot és nagy fizikai erőt igényel. Különösen akkor, ha tíz kocsi terményt, vagyis 50 mázsa búzát és 42 mázsa árpát kell felcipelni zsá­konként. A zsák súlyos: jobbkézzel fogni kell a zsák száját, balkézzel a létrába kell kapaszkodni, úgy lehet csak felfelé nyomulni a re­csegő, nyöszörgő fogakon... Nehéz munka — próbára teszi az izmokat. Valami­kor méltóságos Nagy Ernő felsőházi tag és királyi fő­tanácsos úr részére cipelte ide Imre Lajos a termés legnagyobb részét, mivel­hogy bérlő volt ezen a ta­nyán. Húzta-vonta felfelé a szűk padlásajtón a töménte­len sok kenyérmagot, amit ő termelt meg gond­dal, izzadtsággal, koplalás­sal — másnak. Hajh, gyalázatos idők voltak azok. |­/f őst magának hordja Imre Lajos a gabonát a padlásra, aminek az a magyarázata, hogy a tanya már nem a királyi főtaná­csos úré, hanem a makói Úttörő termelőszövetkezeté. Nem csalással és huncut­sággal, hanem becsületes munkával és példás szor­galommal kereste azt a kis híján egy vagon szemester­ményt az Imre-család. Ezért van olyan nevetős, tréfálkozó kedve ifjabbik Imre Lajosnak, valahány­szor lekocog a létrán, a vál­lára vetett kiürített zsák­kal. — Ahogy saccolom, ide nem fér fel minden — mondja kipirosodva —. Esetleg még a háztáji ku­korica, de akkor aztán du­gig lesz. — Micsoda rettentő gond, milyen borzasztó — csó­válja a fejét nagy komo­lyan a kocsis, aki adogatja lefelé a zsákokat. — De ahogy kiejti a szavakat, le­hetetlen nem észrevenni, hogy gúnyolódik. Nem bír­ja persze sokáig és szíve mélyéből elkacagja magát. —­ Nincs ezen mit ne­vetni — adja a komolyat ifjú Imre —, mert egye­lőre igazán nem tudjuk, hova tesszük majd azt az 50—60 mázsa kukoricát, amit kapunk ... A városi tanáccsal szem­­ben van a szövetke­zet irodája. A falra füg­gesztett kimutatásokról szá­molja össze ifj. Imre Lajos, hogy augusztus 1-ig men­­nyi a család munkaegysé­ge. Bizony, nem rossz az eredmény: ötödmagukkal 1409 munkaegységet dol­goztak. Vannak az irodában né­­hányan. Tudják mindnyá­jan, hogy az Imre-család megérdemli a nagy jövedel­met. De olyan némelyik ember, hogy jólesik neki a könnyű fajsúlyú beszéd. Nagy István állattenyész­tési brigádvezető azt mond­ja ifj. Imrének: — Felvet benneteket a pénz az idén. Gondolom, megnősülsz most már, hi­szen meg van vetve az alap hozzá... A válasz nem késik: — A nősülés még nincs »beütemezve«. De ha oda­érünk vele, jól megnézem, hogy ki lesz az a leány. Láttam egy szovjet filmet, ahol a legények alaposan megválogatták, hogy kinek kérik meg a kezét. Én is csak hozzámvaló ieányt ve­szek: van már 443 egysé­gem, az asszonynakvaló is érje el legalább a felét... — Könnyen beszélsz, hi­szen napraforgóolajat is annyit kaptok, hogy az egyik betonsilót ki kell ürí­­teni neki. A válasz erre az, hogy az egy kicsit túlzás, de min­denesetre 100 liter étolajra számítanak. Kelemen elvtárs szól közbe: — Ugyan mire nektek az olaj? Hiszen tavaly is négy disznót öltetek, tele a csö­bör zsiradékkal. — Egy szóval se mon­dom, hogy nem így van — dicsekszik a szőkehajú, kö­zepes termetű legény —. Mi­óta a szövetkezetben va­­gyok, úgy jött ki a lépés, hogy négyesével vágjuk a disznókat. — Azt hiszen — teszi hozzá szerénykedve — van otthon annyi zsír, hogy rán­tásnak elég. — Nagy kópé vagy te, hallod ..­­avaly nyáron is elad­tak Imréék két hízó­disznót. Az egyik kétszáz kilós volt, a másik meg százötven. Úgy beruházkod­­tak az árából, hogy az idén egyáltalán nem életkérdés a ruhavétel. Vettek azon­kívül egy motorbiciklit is. Egész tavaszon jól pénzeltek a háztáji baromfiból, ami­nek a számát nem is tud­ják. Tudhatnák ugyan, de még nem számolták meg egyszer sem. Csak annyi bi­zonyos, hogy van közte egy falka pulyka és liba is. Az­ért gyűjtik most a pénzt, hogy a Városszéli kis ON­­CSA-ház helyett nagyobbat vásároljanak. Nagyobbat, szebbet, kényelmesebbet. Négy hízónak való röfög jelenleg is az Imréék óljá­ban, így soványan is ak­kora mindegyik, mint egy borjú: kilátszanak az akol­­ból. Legalább 150 kilósak darabonként. Mágori elv­társ, a szövetkezet elnöke, egyszer meglepte őket és mind a négy jó két lépés hosszú volt. Hogy ezeknek hová teszik a zsírját, leg­alább olyan gond, mint az, hogy a kukoricának hol csináljanak helyet. N­­em csoda, hogy ami­kor a többiek emlé­keztetik ifj. Imre Lajost arra az 50 kiló mákra is, amit már hazavittek és arra a négy-négy és félmázsa cukorra is, amit ezután visznek haza, ő úgy reagál: — Én az ilyen­­ apró« dolgokat már nem is tar­tom észben. Elvégre nem káptalan az ember feje... Nagy István KÁPTALAN-E AZ EMBER FEDE?

Next