Viharsarok, 1954. január-április (10. évfolyam, 1-102. szám)

1954-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, 1854. JANUÁR 1. Felkészültünk az 1954. évre Végetért az 1953-as esztendő. Január 3-án reggel újult erővel fognak munkához üzemi dolgozóink, ötéves tervünk utolsó évébe léptünk. A munka lendületét fokozza az a tudat, hogy pártunk és kormányunk célja a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. Ez a cél fokozottabb munkát követel, hisz a minél több ruha, cipő és más egyéb cikk előállításához jobb és lendületesebb munka szükséges. Megyénk ipari üzemei felkészültek az 1951-es évre. Erről tanús­kodik — a többi között — az alábbi két nyilatkozat is. »Negyvennyolc erőgép javítását vállaltam, február 15-ig. — Már három éve dolgozom a csongrád megyei mezőgazdasági gép­javítónál — mondja Koncz János szerelő, de még ilyen jól nem volt megszervezve a munka, mint most, a téli gépjavítások idején. A fél­­szalagrendszer nagyon jó és ered­ményes munkát eredményez, úgy tervezzük, hogy 1954-re a teljes sza­­lagrendszert bevezetjük vállala­tunknál. A szerelőkocsik a napok­ban már megérkeztek, amik a téli gépjavítási terv határidő előtti teljesítését segítik. Mindnyájan azon vagyunk, hogy fogadalmunkat teljesítsük és február 25 helyett február 15-re, vagyis 10 nappal a határidő előtt tervünket befejez­zük. Tudjuk azt, hogy győzelmünk nyomán a megjavított gépek ha­marabb kerülhetnek vissza a gép­állomásokra és állami gazdasága­inkba, segítve a nagy tavaszi mun­kát.­­­­A téli gépjavítások tervéből én is igyekszem a reám eső részt becsülettel teljesíteni,­­ sőt túl­teljesíteni. Negyvennyolc erőgép motorikus javítását vállaltam feb­ruár 15-re. Ezideig 16 gépet már kijavítottam. A napokban meg­ígértem, hogy a fennmaradt 32 gé­pen felül további három gépet, te­hát összesen 35 gépet javítok ki. Tudom, hogy a szocializmus továb­bi építésének kulcskérdése és egy­ben egész fejlődésünk döntő lánc­szeme a mezőgazdaság. Munkám­mal, én így hozzájárulok pártunk és kormányunk programmjának megvalósulásához. Beszélgetés Kocsis Sándorral az 1994-es terv feladatairól Kocsis Sándor szalagfűrészes a Makói Faárugyár élenjáró dolgo­zója. Megkérdeztük tőle: mi a véleménye ötéves tervünk utolsó évéről, hogyan dolgoznak majd 1954-ben. A válasz a következő volt: — Sokat várunk az 1954-es évtől. Természetesen a termelésünket fo­kozzuk. Én Hideg István kisegí­tővel dolgozom, átlagosan 135 szá­zalékos munkaeredménnyel. Cé­lom, hogy ezt az eredményt 1954- ben tartsam és túlszárnyaljam. — Van-e valami kialakult mun­kamódszere, ami a minőségi mun­kát biztosítja? — Van. Régóta bevezettem azt az eljárást a munkámban, hogy már az anyag feldarabolása közben megállapítom, egy-egy elvágott fá­ból mit lehet készíteni. Külön tesszük a kisegítőmmel a csákány, a lapát és más egyéb szerszám­­nyeleknek valót. Ezáltal a leggaz­daságosabban tudjuk feldolgozni a szerszámfát. •­ Hány dolgozónak adta át ta­pasztalatait? — Nem túlzás, de hirtelen nem is tudnám összeszámolni hány dol­gozónak adtam át tapasztalataimat. Többek között Fehér Józsefet, Ba­logh Sándort neveltem önálló gé­pesekké. Mostani kisegítőmet, Hi­deg elvtársat is megtanítom a fű­rész helyes kezelésére. — Van-e valami panaszas — Naponta többször panaszkod­nak a dolgozók, de mondhatom, mindannyiunk sérelme — ami bi­zonyos mértékben a munkát is be­folyásolja —, hogy nem kaptuk meg máig sem az első területi be­osztást. A Gépgyár mellettünk az első területi csoportba tartozik, mi meg a másodikba. Nem is csoda te­hát, ha a Gépgyár asztalosa jó­val többet keres, bár nem­ dolgo­zik annyit, mint mi. Jó lenne, ha a felsőbb szervek mielőbb engedé­lyeznék az első területi besorolást. Mi bízunk abban, hogy 1954-ben kérésünk meghallgatásra talál és ötéves tervünk utolsó évének ter­vét sikeresen teljesítjük.­ ­ KISS — Mérai Ferenc köz­épparaszt tervei Számvetés folyik ma minden ház­ban, családban az elmúlt évről, de egyben tervezgetés is a jövőről. Mérai Ferenc 11 holdas vásárhelyi középparaszt családja is megbe­szélte, hogy mennyit jövedelmezett az 1953-as év és mik a tervek az új esztendőre. — Nem panaszkodhatom az el­múlt évre. Volt termésem bőven — mondta Mérai Ferenc feleségének. — Tudod, búzából 14 és fél, kuko­ricából 28 és árpából­ is termett 12 mázsányi holdunké. — Éjt meg legy örülök — szélgetést M­ kiló cukort kaptunk, sütni. Jó tél szí­ve. Az új a eufeonnak a be­ Abból a 234 a répa után­i édességet újra kötöt­­termelés­­is teremhet a ysangölSn cukorrépa nett. ; az ó-esztendőben, így — határoztak erről is, aiék. Az elmúlt évben megállapították —, azért a termés, mert négyszer megkapálták a kukoricát és kétszer végighúzatták a lókapát is a sorok között. Az új esztendőben sem akarnak kevesebb termést betaka­rítani, mint az óban és ezért már meg is tették az előkészületeket a következő gazdasági évre. — Nagy figyelemmel olvastam az elmúlt napokban megjelent párt- és kormányhatározatot a mezőgaz­dasági termelés fejlesztéséről — mondja Mérai Ferenc. — Valóban helyes a határozatnak az a pontja, hogy a terméshozam emelésének egyik feltétele a föld jó trágyázá­sa. Én is megtrágyáztam már a földemet, kihordtam az összes is­tállótrágyát és azt be is szántot­tam. Most már érdemes jól gondoz­ni a földet, hisz nem kell attól fél­ni, hogy betagosítják és valahol másutt adnak rossz minőségűt he­lyette. Érdemes tervezni, mert a tervet meg is tudjuk valósítani. Mérai Ferenc 11 hold földjén már csaknem félévszázad óta gaz­dálkodik. És csak az idén jutott el odáig, hogy biztos legyen terve valóra válásában. A múltban hiába gondolta ki előre, hogy mit tesz a következő évben, elhatározása nem­igen vált valóra. Most, hogy a be­adási kötelezettséget is három évre előre állapították meg, elhatározta Mérai Ferenc, hogy két vagy leg­feljebb két és fél év alatt teljesíti a három évre szóló beadási kötele­zettséget előre. A következő évek­ben könnyebben is tudja teljesíteni a beadási tervet, mert az a rende­let, ami az elmúlt hetekben jelent meg az állami begyűjtés többéves rendszeréről, meghatározta: „az egyénileg gazdálkodó termelőknél a terménybeadási kötelezettséget 10 —15 százalékkal, a sertés- és mar­habeadási kötelezettséget 25—30 százalékkal, a baromfi és tojásbe­­adási kötelezettséget 40 száza­lkkal, a tejbeadási kötelezettséget mint­egy 15—20 százalékkal, borbeadási kötelezettséget mintegy 20 száza­lékkal csökkentik. De ehhez hozzájárul még az is, amit a rendelet előír, hogy a be­adásra kötelezett férfi, ha 65 élet­évét betöltötte, a terménybeadási kötelezettségből 3 holdra eső men­­­nyiséget elengednek. Mérai Ferenc pedig már a 70. életévét tapossa, 8 hold után kell tehát csak ter­ményt beadnia. Jövedelmének emeléséhez Mérai Ferenc a sertésállománynak növe­lésével is hozzájárul. Jelenleg négy süldője és egy Stilos anyakocája van. Ezt az öt kismalacot jövőre meghizlalják: egy megy a beadásá­ba, egyet levágnak és a többit pe­dig a szabadpiacra viszik. Mérainé pedig az apró jószágállományt akar­ja növelni, hizlal az új esztendőben libát, kacsát, pulykát és mire kita­vaszodik, már három-négy kotló­­alja csirkét kikeltet. A megnövekedett jószágállomány­­nak lesz majd takarmánya, mert Mérai Ferenc nagyobb gondot for­dít ezután a lucernatermesztésre. A száraz lucernát majd megőrölteti és ezt felhasználja sertéshizlaláshoz. Ilyen tervekkel indult Mérai Fe­renc középparaszt az új eszten­dőbe, 1 ’ I­ (T. J.) Jutalomban részesültek a legjobb csongrádmegyei falusi körzeti orvosok December utolsó napjainak egyi­kén ünnepélyes értekezlet kereté­ben adta át Gajdán Ernő dr. me­gyei tisztiorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője a jó munkájukkal méltóan kiérde­melt jutalmakat a csongrád megyei falusi körzeti orvosoknak. A juta­lomként kiosztott 14.700 forint min­dennél ékesebben bizonyítja a kör­zeti falusi orvosok lelkiismeretes munkájának megbecsülését népi demokráciánkban. Jutalomban ré­szesült dr Barankai Endre Csengé­iei, dr Majoros Ferenc kiszombori, dr Kónya János székkutasi, dr Ben­­kóczy Pál kübekházi, dr Karossy György újszentiváni, dr Tepfli Fe­renc deszki, dr Ábrahám Andor csanyteleki, dr Deák László mind­szenti, dr Tóth József tömörkényi, dr Kubány Károlyné dr Tóth Mar­git bordányi, dr Battancs Lajos ásotthalmi és dr Bérczy Béla szaty­­mazi falusi körzeti orvos. A meg­jutalmazott orvosok nevében dr Deák László mondott köszönetet hangsúlyozva, hogy a párt és a kormányzat milyen nagy mérték­ben méltányolja munkásságukat s ezt a méltánylást ők még eddigi­nél is jobb munkájukkal viszo­nozzák. 3 A Magyar Dolgozók Pártja Csongrádmegyei Bizottsága újévi üdvözlete A Magyar Dolgozók Pártja Csongrádmegyei Bizottsága az illesztendő alkalmából üdvözli a megye kommun stait, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket. Sike­rekben gazdag új esztendőt kíván és harcba hívja megyénk kommunistáit, valamennyi dolgozóját, hogy az új eszten­dőben Csongrád megye hagyományaihoz híven harcoljanak Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk programmja célkitűzéseinek, egész dolgozó népünk anyagi és kultu­rális színvonala gyorsabb ütemű emelésének megvalósí­tásáért. MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA Ebben az évben ismét több falu, állami gazdaság és tsz kap vilany t A Csongrád megyei Épületszerelő Vállalat dolgozói november 7-re tett vállalásukat már november 2-án teljesítették. Ezért újabb vál­lalást tettek­. Vállalták, hogy év vé­géig 700 ezer forint értékű mun­kát végeznek el. Most örömmel je­lentjük, hogy ezt az újabb válla­lást is határidő előtt december 21- re teljesítettük. Az év végéig még további száz­ezer forint értékű arankát vál­laltunk. A vállalat központjának, műhelyei­nek, valamint a szegedi, hódmező­vásárhelyi, makói és szentesi rész­legek dolgozói a még hátralévő időt arra használták fel, hogy ez­­évi tervüket adósság nélkül fejez­zék be és az új, 1954-es esztendőt teljes lendülettel kezdhessék. Az 1954. év első negyedéves ter­vére már jelentős értékű munkát végeztünk, hogy biztosítsuk a zök­kenőmentes indulást. A napokban tartott tervtárgyaláson megkaptuk az 1954 évi faluvillamosítási és mezőgazdasági szerelési feladato­kat. Pártunk és kormányunk új cél­kitűzéseinek megfelelően az új esztendőben ismét több falu kap a megyében villanyt. A mezőgazdaság területén pedig több állam­i gazdaságot és igen sok termelőszövetkezeti csoportot villa­mosítunk Csongrád megyében. A vállalat dolgozói most fejezik be, vagy részben már be is fejez­ték a kláramajori állami gazdaság ördöngösi üzemegységének szerelé­sét. Ugyancsak a múlt évben vé­gezték el a vállalat dolgozói Baks, Csanytelek, Tömörkény községek házaiban a villanyszerelési munká­latokat. Ez évben villamosították a szentesi Felszabadulás és a szegedi baktai Alkotmány termelőszövetke­zeti csoportokat is. A jó eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a részle­gek között folyó verseny, amelyben fej-fej mellett halad a makói, vásárhelyi, szegedi és szentesi üzemegység. December első harmadában első helyen a makói részleg állt 138 szá­zalékkal, második a szegedi 117, harmadik a szentesi 113 és negye­dik a hódmezővásárhelyi részleg 110 százalékkal. A vízszerelők 141, a lakatosok 107 és a bádogosok 108 százalékot értek el. A dolgozók kö­zül többen kaptak pénzjutalmat. A vállalat munkáját nagyban segíti a most megválasztott új üzemi bi­zottság. Kovács István igazgató Megjutalmazták az élenjáró fűszerpaprikaterme­ket A Szegedi Paprikalfeldolgozó Vállalat szerdán — december 30-án — az élenjáró fűszerpaprikaterme­lők részére értekezletet tartott. Ér­tékelték az 1953-as év paprikater­melési versenyét. Polák Zoltán elvtárs, a Paprika­feldolgozó Vállalat igazgatója tar­tott beszámolót. Ezután került sor az 1954. évi fűszerpaprika szerző­dési feltételek ismertetésére. A paprikatermelésben élenjáró két termelőszövetkezet és 34 egyé­nileg dolgozó paraszt között 8000 forint jutalmat osztott szét a vál­lalat. A paprikatermelésben külö­nösen szép eredményt ért el a Sze­­ged-mihályteleki Szabad Tisza és a röszkei Lenin tsz. A jutalmak átadása után a mi­­hályteleki Tanács János, a csor­­vai Dóczi Lajosné, a szegvári Gyula Márton, a szegedi idős Szögi Jó­zsef, a röszkei Császár János, a mihályteleki Németh István, a csongrádi Gulyás András, a doma­­széki Masa János ismertette mun­kamódszerét, amellyel a kiváló paprikatermést elérték. Az értekez­leten mozgalom indult azért, hogy az 1953. évi 45 mázsás holdankénti paprikatermelési átlag helyett 1954- ben holdankénti 60 mázsás termést érnek el. Felszólalt a megbeszélé­sen Nagy István elvtárs, Szeged Város Tanácsának elnökhelyettese s a többi között kiemelte, milye­­jelentős a paprikatermelők részér­­az új begyűjtési rendszer, a me­zőgazdaság fejlesztéséről szóló ha­tározat. Az értekezlet elősegítette a ja­nuár 7-én, csütörtökön Szegeden sorra kerülő paprikatermelési anké­­tot — mintegy előkészítője volt an­nak. Eugen Perfunde, az öreg kárpitos, pár pillana­tig kétkedve nézte az üdü­lési beutalószelvényt. Az­tán még egyszer odafor­dult a szakszervezeti funk­cionáriushoz és megkédezte: — Ebben benne foglal­tatik mindent Az ebéd, a vacsora is benne van. — Minden — válaszolt mosolyogva a szakszerveze­ti funkcionárius. — Szeren­csés utat, Perfunde kar­társ! Az őszhajú kárpitosnak még akkor is eszébe jutot­tak ezek a szavak, amikor már a vonatban ült és ar­cát a hűvös ablaktáblához szorította. Kint az ég oly csodálatosan ragyogott, mintha ezüstkék selyem­mel vonták volna be. Ber­lin szürke kőrengetege he­lyett Thüringia meseszép vidékei tárultak szeme elé. Végre megérkezett. A hosszú utazástól meggém­­beredett lábai alatt ropo­gott a kavics, amint meg­kerülte az állomás épüle­tét. Nem sokkal messzebb, gyönyörű kastélyt pillan­tott meg. Bejáratánál égő­piros futórózsákkal be­font házikó állt. Perfunde Ember a fotel alatt tűnődve állt meg előtte, kezében a beutaló szel­vénnyel. Tekintete végig­­siklott a pompás kastély csillogó ablakain. Bátor­talanul nyújtotta át a ka­pusnak beutalószelvényét. — Igen. Jó helyen jár a kartárs. Ez az üdülő! Min­den rendben van. Máris mehetünk a kastélyba ... — A­ kárpitos csodálkozva nézett a fehérköpenyes em­berre. — A kastélyba! — kér­dezte kétkedve, de aztán megindult a fehérköpe­nyes nyomában. Perfunde Berlin egyik külvárosában született, s ezen a területen kívül alig­­alig látott mást egész életében. Nehezen tudta hát beleélni magát ebbe a mesés helyzetbe. Kastély­ban van. Parkettázott pad­­lójú, márványfalakkal bo­rított, faragott oszlopok­kal díszített, igazi kastély­ban ! A szobában ragyogó berendezés, puha szőnye­gek voltak, az ablakon ke­resztül ped­ig a csodaszép park festői képe tárul az ember szem­e elé. A mos­dókagylóba hideg-meleg víz folyik. És egy ilyen cso­dálatos szoba két hosszú hé­ten át Perfundeé lesz! — Az ebédet egy óra múlva, a tükörteremben tá­lalják — szólt végül a kísé­rő. — Hol? — kérdezte ámul­­va a kárpitos. — A tükörteremben — ismételte a kísérő és eltávo­zott. Mikor Perfunde egye­dül maradt, lábujjhegyen, a szép szőnyegeket óva­tosan kikerülve, az ablak­hoz ment. A parkból a hársfák kel­lemes illata áradt be, a nap sugarai csodás színek­ben játszottak a tó sima tükrén. Perfunde mélyen beszívta elporosodott tü­dejébe a virágok üde il­latát. Úgy tűnt neki, mint­ha életében először vetett volna mély pillantást a ter­mészet csodaszép világába. A tükörterem balra nyílt a társalgótól. Perfunde jó­val ebédidő előtt érkezett oda és nagy érdeklődéssel nézegette a terem gazdag berendezését. Egyszercsak a lélekzete is elállt. Nem a falakon függő három tucat tükör, sem pedig a mennyezet freskói okozták ezt. — Eu­gen Perfunde, a terem sar­kában, selyembrokáttal be­húzott fotelt fedezett fel. Remegő térdekkel köze­ledett felé. Megállt, majd föléje hajolt. Előbb azt hit­te, hogy szeme káprázik. — Igen — mondta ön­­kénytelenül olyan hango­san, hogy az üres terem fa­lai visszaverték szavait. — Igen. Végigsimogatta a fotel brokát támláját. — Az én munkám — mo­tyogta az öreg, — az én munkám ... 33 évig ... Ki­nek dolgoztam?... Bárók­nak, grófoknak ... — Újból lehajolt. — Valamelyik al­só rugón, a nevének is ott kell lennie. Perfunde letérdelt és ke­resni kezdte a nevét... — Itt kell valahol lennie... így találták őt az úri""" vendégek, akik nagy zajjal, kacagással jöttek be az ét­terembe. Először meglepőd­tek a különös látványon, aztán hangos nevetésben törtek ki. — Milyen tolvaj lopako­dott ide? Perfunde lángvörös arc­cal állt fel. Alig tudott megszólalni furcsa helyze­tében, de a fotel karfáját még mindig görcsösen fog­ta. — Az én munkám ... az enyém! Harminc évvel ez­előtt csináltam a gróf­nak . .. — Milyen csod ál­a*­os ta­lálkozás! — mondták a töb­biek, amikor végre meg­értették miről van szó. Perfundét beültették a pu­ha párnák közé és fotelestül az ebédlőasztalhoz vitték. — így. Ezentúl a te fote­ledben fogsz ülni — jelen­tette ki ünnepélyesen az egyik vendég. Perfunde lehunyta sze­meit, ajkai megremegtek. Valóban igaz? A remek szoba, a gyönyörű park, a tükörterem­, a fotel... mindez igaz?... Az új élet?... ez is igaz? Szeretettel simogatta vé­gig újra a fotel karfáját. — Ki gondolta volna ak­kor, hogy mi még találko­zunk valaha ... PETER WIPP

Next