Viharsarok, 1954. január-április (10. évfolyam, 1-102. szám)
1954-01-01 / 1. szám
PÉNTEK, 1854. JANUÁR 1. Felkészültünk az 1954. évre Végetért az 1953-as esztendő. Január 3-án reggel újult erővel fognak munkához üzemi dolgozóink, ötéves tervünk utolsó évébe léptünk. A munka lendületét fokozza az a tudat, hogy pártunk és kormányunk célja a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. Ez a cél fokozottabb munkát követel, hisz a minél több ruha, cipő és más egyéb cikk előállításához jobb és lendületesebb munka szükséges. Megyénk ipari üzemei felkészültek az 1951-es évre. Erről tanúskodik — a többi között — az alábbi két nyilatkozat is. »Negyvennyolc erőgép javítását vállaltam, február 15-ig. — Már három éve dolgozom a csongrád megyei mezőgazdasági gépjavítónál — mondja Koncz János szerelő, de még ilyen jól nem volt megszervezve a munka, mint most, a téli gépjavítások idején. A félszalagrendszer nagyon jó és eredményes munkát eredményez, úgy tervezzük, hogy 1954-re a teljes szalagrendszert bevezetjük vállalatunknál. A szerelőkocsik a napokban már megérkeztek, amik a téli gépjavítási terv határidő előtti teljesítését segítik. Mindnyájan azon vagyunk, hogy fogadalmunkat teljesítsük és február 25 helyett február 15-re, vagyis 10 nappal a határidő előtt tervünket befejezzük. Tudjuk azt, hogy győzelmünk nyomán a megjavított gépek hamarabb kerülhetnek vissza a gépállomásokra és állami gazdaságainkba, segítve a nagy tavaszi munkát.A téli gépjavítások tervéből én is igyekszem a reám eső részt becsülettel teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Negyvennyolc erőgép motorikus javítását vállaltam február 15-re. Ezideig 16 gépet már kijavítottam. A napokban megígértem, hogy a fennmaradt 32 gépen felül további három gépet, tehát összesen 35 gépet javítok ki. Tudom, hogy a szocializmus további építésének kulcskérdése és egyben egész fejlődésünk döntő láncszeme a mezőgazdaság. Munkámmal, én így hozzájárulok pártunk és kormányunk programmjának megvalósulásához. Beszélgetés Kocsis Sándorral az 1994-es terv feladatairól Kocsis Sándor szalagfűrészes a Makói Faárugyár élenjáró dolgozója. Megkérdeztük tőle: mi a véleménye ötéves tervünk utolsó évéről, hogyan dolgoznak majd 1954-ben. A válasz a következő volt: — Sokat várunk az 1954-es évtől. Természetesen a termelésünket fokozzuk. Én Hideg István kisegítővel dolgozom, átlagosan 135 százalékos munkaeredménnyel. Célom, hogy ezt az eredményt 1954- ben tartsam és túlszárnyaljam. — Van-e valami kialakult munkamódszere, ami a minőségi munkát biztosítja? — Van. Régóta bevezettem azt az eljárást a munkámban, hogy már az anyag feldarabolása közben megállapítom, egy-egy elvágott fából mit lehet készíteni. Külön tesszük a kisegítőmmel a csákány, a lapát és más egyéb szerszámnyeleknek valót. Ezáltal a leggazdaságosabban tudjuk feldolgozni a szerszámfát. • Hány dolgozónak adta át tapasztalatait? — Nem túlzás, de hirtelen nem is tudnám összeszámolni hány dolgozónak adtam át tapasztalataimat. Többek között Fehér Józsefet, Balogh Sándort neveltem önálló gépesekké. Mostani kisegítőmet, Hideg elvtársat is megtanítom a fűrész helyes kezelésére. — Van-e valami panaszas — Naponta többször panaszkodnak a dolgozók, de mondhatom, mindannyiunk sérelme — ami bizonyos mértékben a munkát is befolyásolja —, hogy nem kaptuk meg máig sem az első területi beosztást. A Gépgyár mellettünk az első területi csoportba tartozik, mi meg a másodikba. Nem is csoda tehát, ha a Gépgyár asztalosa jóval többet keres, bár nem dolgozik annyit, mint mi. Jó lenne, ha a felsőbb szervek mielőbb engedélyeznék az első területi besorolást. Mi bízunk abban, hogy 1954-ben kérésünk meghallgatásra talál és ötéves tervünk utolsó évének tervét sikeresen teljesítjük. KISS — Mérai Ferenc középparaszt tervei Számvetés folyik ma minden házban, családban az elmúlt évről, de egyben tervezgetés is a jövőről. Mérai Ferenc 11 holdas vásárhelyi középparaszt családja is megbeszélte, hogy mennyit jövedelmezett az 1953-as év és mik a tervek az új esztendőre. — Nem panaszkodhatom az elmúlt évre. Volt termésem bőven — mondta Mérai Ferenc feleségének. — Tudod, búzából 14 és fél, kukoricából 28 és árpából is termett 12 mázsányi holdunké. — Éjt meg legy örülök — szélgetést M kiló cukort kaptunk, sütni. Jó tél szíve. Az új a eufeonnak a be Abból a 234 a répa utáni édességet újra kötöttermelésis teremhet a ysangölSn cukorrépa nett. ; az ó-esztendőben, így — határoztak erről is, aiék. Az elmúlt évben megállapították —, azért a termés, mert négyszer megkapálták a kukoricát és kétszer végighúzatták a lókapát is a sorok között. Az új esztendőben sem akarnak kevesebb termést betakarítani, mint az óban és ezért már meg is tették az előkészületeket a következő gazdasági évre. — Nagy figyelemmel olvastam az elmúlt napokban megjelent párt- és kormányhatározatot a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről — mondja Mérai Ferenc. — Valóban helyes a határozatnak az a pontja, hogy a terméshozam emelésének egyik feltétele a föld jó trágyázása. Én is megtrágyáztam már a földemet, kihordtam az összes istállótrágyát és azt be is szántottam. Most már érdemes jól gondozni a földet, hisz nem kell attól félni, hogy betagosítják és valahol másutt adnak rossz minőségűt helyette. Érdemes tervezni, mert a tervet meg is tudjuk valósítani. Mérai Ferenc 11 hold földjén már csaknem félévszázad óta gazdálkodik. És csak az idén jutott el odáig, hogy biztos legyen terve valóra válásában. A múltban hiába gondolta ki előre, hogy mit tesz a következő évben, elhatározása nemigen vált valóra. Most, hogy a beadási kötelezettséget is három évre előre állapították meg, elhatározta Mérai Ferenc, hogy két vagy legfeljebb két és fél év alatt teljesíti a három évre szóló beadási kötelezettséget előre. A következő években könnyebben is tudja teljesíteni a beadási tervet, mert az a rendelet, ami az elmúlt hetekben jelent meg az állami begyűjtés többéves rendszeréről, meghatározta: „az egyénileg gazdálkodó termelőknél a terménybeadási kötelezettséget 10 —15 százalékkal, a sertés- és marhabeadási kötelezettséget 25—30 százalékkal, a baromfi és tojásbeadási kötelezettséget 40 százalkkal, a tejbeadási kötelezettséget mintegy 15—20 százalékkal, borbeadási kötelezettséget mintegy 20 százalékkal csökkentik. De ehhez hozzájárul még az is, amit a rendelet előír, hogy a beadásra kötelezett férfi, ha 65 életévét betöltötte, a terménybeadási kötelezettségből 3 holdra eső mennyiséget elengednek. Mérai Ferenc pedig már a 70. életévét tapossa, 8 hold után kell tehát csak terményt beadnia. Jövedelmének emeléséhez Mérai Ferenc a sertésállománynak növelésével is hozzájárul. Jelenleg négy süldője és egy Stilos anyakocája van. Ezt az öt kismalacot jövőre meghizlalják: egy megy a beadásába, egyet levágnak és a többit pedig a szabadpiacra viszik. Mérainé pedig az apró jószágállományt akarja növelni, hizlal az új esztendőben libát, kacsát, pulykát és mire kitavaszodik, már három-négy kotlóalja csirkét kikeltet. A megnövekedett jószágállománynak lesz majd takarmánya, mert Mérai Ferenc nagyobb gondot fordít ezután a lucernatermesztésre. A száraz lucernát majd megőrölteti és ezt felhasználja sertéshizlaláshoz. Ilyen tervekkel indult Mérai Ferenc középparaszt az új esztendőbe, 1 ’ I (T. J.) Jutalomban részesültek a legjobb csongrádmegyei falusi körzeti orvosok December utolsó napjainak egyikén ünnepélyes értekezlet keretében adta át Gajdán Ernő dr. megyei tisztiorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője a jó munkájukkal méltóan kiérdemelt jutalmakat a csongrád megyei falusi körzeti orvosoknak. A jutalomként kiosztott 14.700 forint mindennél ékesebben bizonyítja a körzeti falusi orvosok lelkiismeretes munkájának megbecsülését népi demokráciánkban. Jutalomban részesült dr Barankai Endre Csengéiei, dr Majoros Ferenc kiszombori, dr Kónya János székkutasi, dr Benkóczy Pál kübekházi, dr Karossy György újszentiváni, dr Tepfli Ferenc deszki, dr Ábrahám Andor csanyteleki, dr Deák László mindszenti, dr Tóth József tömörkényi, dr Kubány Károlyné dr Tóth Margit bordányi, dr Battancs Lajos ásotthalmi és dr Bérczy Béla szatymazi falusi körzeti orvos. A megjutalmazott orvosok nevében dr Deák László mondott köszönetet hangsúlyozva, hogy a párt és a kormányzat milyen nagy mértékben méltányolja munkásságukat s ezt a méltánylást ők még eddiginél is jobb munkájukkal viszonozzák. 3 A Magyar Dolgozók Pártja Csongrádmegyei Bizottsága újévi üdvözlete A Magyar Dolgozók Pártja Csongrádmegyei Bizottsága az illesztendő alkalmából üdvözli a megye kommun stait, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket. Sikerekben gazdag új esztendőt kíván és harcba hívja megyénk kommunistáit, valamennyi dolgozóját, hogy az új esztendőben Csongrád megye hagyományaihoz híven harcoljanak Pártunk Központi Vezetősége és kormányunk programmja célkitűzéseinek, egész dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonala gyorsabb ütemű emelésének megvalósításáért. MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA Ebben az évben ismét több falu, állami gazdaság és tsz kap vilany t A Csongrád megyei Épületszerelő Vállalat dolgozói november 7-re tett vállalásukat már november 2-án teljesítették. Ezért újabb vállalást tettek. Vállalták, hogy év végéig 700 ezer forint értékű munkát végeznek el. Most örömmel jelentjük, hogy ezt az újabb vállalást is határidő előtt december 21- re teljesítettük. Az év végéig még további százezer forint értékű arankát vállaltunk. A vállalat központjának, műhelyeinek, valamint a szegedi, hódmezővásárhelyi, makói és szentesi részlegek dolgozói a még hátralévő időt arra használták fel, hogy ezévi tervüket adósság nélkül fejezzék be és az új, 1954-es esztendőt teljes lendülettel kezdhessék. Az 1954. év első negyedéves tervére már jelentős értékű munkát végeztünk, hogy biztosítsuk a zökkenőmentes indulást. A napokban tartott tervtárgyaláson megkaptuk az 1954 évi faluvillamosítási és mezőgazdasági szerelési feladatokat. Pártunk és kormányunk új célkitűzéseinek megfelelően az új esztendőben ismét több falu kap a megyében villanyt. A mezőgazdaság területén pedig több állami gazdaságot és igen sok termelőszövetkezeti csoportot villamosítunk Csongrád megyében. A vállalat dolgozói most fejezik be, vagy részben már be is fejezték a kláramajori állami gazdaság ördöngösi üzemegységének szerelését. Ugyancsak a múlt évben végezték el a vállalat dolgozói Baks, Csanytelek, Tömörkény községek házaiban a villanyszerelési munkálatokat. Ez évben villamosították a szentesi Felszabadulás és a szegedi baktai Alkotmány termelőszövetkezeti csoportokat is. A jó eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a részlegek között folyó verseny, amelyben fej-fej mellett halad a makói, vásárhelyi, szegedi és szentesi üzemegység. December első harmadában első helyen a makói részleg állt 138 százalékkal, második a szegedi 117, harmadik a szentesi 113 és negyedik a hódmezővásárhelyi részleg 110 százalékkal. A vízszerelők 141, a lakatosok 107 és a bádogosok 108 százalékot értek el. A dolgozók közül többen kaptak pénzjutalmat. A vállalat munkáját nagyban segíti a most megválasztott új üzemi bizottság. Kovács István igazgató Megjutalmazták az élenjáró fűszerpaprikatermeket A Szegedi Paprikalfeldolgozó Vállalat szerdán — december 30-án — az élenjáró fűszerpaprikatermelők részére értekezletet tartott. Értékelték az 1953-as év paprikatermelési versenyét. Polák Zoltán elvtárs, a Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatója tartott beszámolót. Ezután került sor az 1954. évi fűszerpaprika szerződési feltételek ismertetésére. A paprikatermelésben élenjáró két termelőszövetkezet és 34 egyénileg dolgozó paraszt között 8000 forint jutalmat osztott szét a vállalat. A paprikatermelésben különösen szép eredményt ért el a Szeged-mihályteleki Szabad Tisza és a röszkei Lenin tsz. A jutalmak átadása után a mihályteleki Tanács János, a csorvai Dóczi Lajosné, a szegvári Gyula Márton, a szegedi idős Szögi József, a röszkei Császár János, a mihályteleki Németh István, a csongrádi Gulyás András, a domaszéki Masa János ismertette munkamódszerét, amellyel a kiváló paprikatermést elérték. Az értekezleten mozgalom indult azért, hogy az 1953. évi 45 mázsás holdankénti paprikatermelési átlag helyett 1954- ben holdankénti 60 mázsás termést érnek el. Felszólalt a megbeszélésen Nagy István elvtárs, Szeged Város Tanácsának elnökhelyettese s a többi között kiemelte, milyejelentős a paprikatermelők részéraz új begyűjtési rendszer, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat. Az értekezlet elősegítette a január 7-én, csütörtökön Szegeden sorra kerülő paprikatermelési ankétot — mintegy előkészítője volt annak. Eugen Perfunde, az öreg kárpitos, pár pillanatig kétkedve nézte az üdülési beutalószelvényt. Aztán még egyszer odafordult a szakszervezeti funkcionáriushoz és megkédezte: — Ebben benne foglaltatik mindent Az ebéd, a vacsora is benne van. — Minden — válaszolt mosolyogva a szakszervezeti funkcionárius. — Szerencsés utat, Perfunde kartárs! Az őszhajú kárpitosnak még akkor is eszébe jutottak ezek a szavak, amikor már a vonatban ült és arcát a hűvös ablaktáblához szorította. Kint az ég oly csodálatosan ragyogott, mintha ezüstkék selyemmel vonták volna be. Berlin szürke kőrengetege helyett Thüringia meseszép vidékei tárultak szeme elé. Végre megérkezett. A hosszú utazástól meggémberedett lábai alatt ropogott a kavics, amint megkerülte az állomás épületét. Nem sokkal messzebb, gyönyörű kastélyt pillantott meg. Bejáratánál égőpiros futórózsákkal befont házikó állt. Perfunde Ember a fotel alatt tűnődve állt meg előtte, kezében a beutaló szelvénnyel. Tekintete végigsiklott a pompás kastély csillogó ablakain. Bátortalanul nyújtotta át a kapusnak beutalószelvényét. — Igen. Jó helyen jár a kartárs. Ez az üdülő! Minden rendben van. Máris mehetünk a kastélyba ... — A kárpitos csodálkozva nézett a fehérköpenyes emberre. — A kastélyba! — kérdezte kétkedve, de aztán megindult a fehérköpenyes nyomában. Perfunde Berlin egyik külvárosában született, s ezen a területen kívül aligalig látott mást egész életében. Nehezen tudta hát beleélni magát ebbe a mesés helyzetbe. Kastélyban van. Parkettázott padlójú, márványfalakkal borított, faragott oszlopokkal díszített, igazi kastélyban ! A szobában ragyogó berendezés, puha szőnyegek voltak, az ablakon keresztül pedig a csodaszép park festői képe tárul az ember szeme elé. A mosdókagylóba hideg-meleg víz folyik. És egy ilyen csodálatos szoba két hosszú héten át Perfundeé lesz! — Az ebédet egy óra múlva, a tükörteremben tálalják — szólt végül a kísérő. — Hol? — kérdezte ámulva a kárpitos. — A tükörteremben — ismételte a kísérő és eltávozott. Mikor Perfunde egyedül maradt, lábujjhegyen, a szép szőnyegeket óvatosan kikerülve, az ablakhoz ment. A parkból a hársfák kellemes illata áradt be, a nap sugarai csodás színekben játszottak a tó sima tükrén. Perfunde mélyen beszívta elporosodott tüdejébe a virágok üde illatát. Úgy tűnt neki, mintha életében először vetett volna mély pillantást a természet csodaszép világába. A tükörterem balra nyílt a társalgótól. Perfunde jóval ebédidő előtt érkezett oda és nagy érdeklődéssel nézegette a terem gazdag berendezését. Egyszercsak a lélekzete is elállt. Nem a falakon függő három tucat tükör, sem pedig a mennyezet freskói okozták ezt. — Eugen Perfunde, a terem sarkában, selyembrokáttal behúzott fotelt fedezett fel. Remegő térdekkel közeledett felé. Megállt, majd föléje hajolt. Előbb azt hitte, hogy szeme káprázik. — Igen — mondta önkénytelenül olyan hangosan, hogy az üres terem falai visszaverték szavait. — Igen. Végigsimogatta a fotel brokát támláját. — Az én munkám — motyogta az öreg, — az én munkám ... 33 évig ... Kinek dolgoztam?... Báróknak, grófoknak ... — Újból lehajolt. — Valamelyik alsó rugón, a nevének is ott kell lennie. Perfunde letérdelt és keresni kezdte a nevét... — Itt kell valahol lennie... így találták őt az úri""" vendégek, akik nagy zajjal, kacagással jöttek be az étterembe. Először meglepődtek a különös látványon, aztán hangos nevetésben törtek ki. — Milyen tolvaj lopakodott ide? Perfunde lángvörös arccal állt fel. Alig tudott megszólalni furcsa helyzetében, de a fotel karfáját még mindig görcsösen fogta. — Az én munkám ... az enyém! Harminc évvel ezelőtt csináltam a grófnak . .. — Milyen csod ála*os találkozás! — mondták a többiek, amikor végre megértették miről van szó. Perfundét beültették a puha párnák közé és fotelestül az ebédlőasztalhoz vitték. — így. Ezentúl a te foteledben fogsz ülni — jelentette ki ünnepélyesen az egyik vendég. Perfunde lehunyta szemeit, ajkai megremegtek. Valóban igaz? A remek szoba, a gyönyörű park, a tükörterem, a fotel... mindez igaz?... Az új élet?... ez is igaz? Szeretettel simogatta végig újra a fotel karfáját. — Ki gondolta volna akkor, hogy mi még találkozunk valaha ... PETER WIPP