Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Éljenek a testvéri kommunista pártok, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosai !m AZ ELSŐ ÜNNEPNAP­ ­ Munkában őszült öreg har­­cos Palócz Máté molnár. Megtört barna szeme meleg fénnyel villan, akaratos arc­vonásai megenyhülnek az újságíró kérdésére: e—i Emlékszik-e a régi má­jus elsejékre? «a Sokra nem, de az 1908- asra, arra emlékszem le­mondja. Kissé elmélyed, az­tán beszélni kezd. 67 éves szivének szavakba öntött emlékein szárnyaikat ölt és nehéz idők letűnt világába suhan vissza a gondolat.* 1906 május 1 Hódmezővá­sárhely, Tavaszi reggel. Ezernyi illatot sóhajt az éb­redő természet, zöldbe öltö­zött a Népkert és mindenütt a fák, mégis nehézkes, nyo­masztó kissé a levegő. A szo­kottnál mélyebb a csend. A város nyújtózkodik talán, hogy pillanatnyi hallgatását később vidám, feltörő har­sogással űzze el? ! Allnak a malmok, nem Roppan a suszterkalapács, s a kőműveskanál habarcsot nem nyaltat. Nem, most ün­nepre gyülekeznek a mun­­kásemberek. A nemzetközi munkásmozgalom ünnep­napjának, május 1-ének meg­ünneplését, felvonulást szer­veztek erre a napra a szak­­szervezetek. A kőművesek, ácsok, meg a földmunkások a Teleki utcában gyülekez­nek. Ugyanide vezetett a m­om­ánok útja is. Az ő szak­­szervezetük a Rákóczi ven­déglő két szobájában volt. Minden malomból eljött a munkások java. Aki meg­unta szótlanul húzni az igát, azt a harcolók közé vitte az öntudat, legalább egyszer megmondani bátran, hogy a kizsákmányolásból most már elindult a menet, meg­szűnt a csend, összeértek a felvonulók a város különbö­ző részeiből és lassan, ün­nepélyesen haladtak a Nép­­kert felé. Útjukon, oldalt és a menet után is rendőrkor­don őrizte a «rendet». A munkásokat ez cseppet sem zavarta, Kigyúlt arccal, fény­lő szemekkel­ mentek és lel­kesen danoltak. |V­. gurivpin*­f .Jit »an újra május elseje ! A levegő dallal van tele. Zengedezzük hát mi is da­llunk Mindnyájan testvérek va­­­gyunk." ....... pi"­'­ . Vörös zászlót nem szabad volt vinni. Attól túlságosan féltek az urak. Dehát az élet színét éppúgy nem tilt­hatták el, mint magát az éle­tet. Adott piros virágot a természet, a viruló tavasz. S hiába a tilalom, piros volt minden május elsején. Piros vér dobbant a szivekben. Pi­ros tűz lobbant az arcokon, s a kabátokon piros szegfű gyönyörű szirmait lengette a szél. „Proletárok egyesüljetek Elavult a régi rendetek. Szebb jövőért áhít a szí­­­vünk Hódit a zászló, mit in­tézünk." ......­­ ■ ( — ! ! | A rendőrök álltak tehetet­lenül. Parancsszóra nézték és gyűlölték a Népkertben ünneplő munkások majáli­sát, Palócz Máté első mun­kás ünnepnapját. Az idősebb munkások Nagy Kovács Imre, Hódi Sándor, meg a többiek beszéde lelkesedéssel öntötte el a molnárinas szi­vét. —­ Ez kellene mindég !— gondolta —, hogy ne merjen ütni-verni a tulajdonos úr. Meg 12 órás munkaidő, hi­szen reggel 4-től este 10-ig úgy kidöglik az ember, akár a barom. Ha pihenni akar a molnárinas, jobb ha nem megy haza. Ott a keverő­láda, aludjon abban! Hát élet ez? Hát fizetés ennyi kínlódásért évi 6 korona? Fél mázsa búza ára? Ráadá­sul úgy kell ellopkodni a tu­dást, mert az idősebb mol­nár nem tanít, félti azt a ke­serves kenyérit. — Ilyen volt, sok minden­re megtanított engem az én első májusi ünnepem —­ fe­jezte be az ősz Palócz elv­társ. S hogy jól tanult, arra bizonyság az életút, amelyre akkor •—> 1906 május 1-én el­indult. Attól a naptól mindég a munkásokkal haladt. Sztrájkok, meg lopva, bújva, mégis megünnepelt május elsejék vezették el a leghar­cosabbak közé, a Magyar Kommunista Pártba. Mun­kás életének második feled­­hetelen májusát, az első sza­bad májust, 1945-ben már mint kommunista párttag ünnepelte meg. A múltra, a munkásosz­tály harcaira vissza-vissza gondol, mint minden vete­rán. Beszélget róla a fiata­loknak a csongrádi malom­ban — amelynek most igaz­gatója —­ hadd tanuljanak. Mert azok nélkül a harcok nélkül a szabad május else­jékhez nem értünk volna el. Kaczur István Büszkén ünnepelhetünk A­ mindszenti Lenin Ter­melőszövetkezetből Sztojka Mihály növénytermelési bri­gádvezető telefonon jelentette a szerkesztőségnek: "Termelőszövetkezetünk tagjai az egész tavaszon fe­gyelmezett munkával készü­lődtek a felszabadulás 10. év­fordulójára és május 1-ének, a munka ünnepének méltó megünneplésére. Örömmel közlöm, hogy termelőszövet­kezetünkben minden tavaszi növényt, még a kukoricát is elvetettük. A növénytermelé­si brigád tagjai már a kapá­lást is elkezdték. Folyamat­ban van a napraforgó kapá­lása, a cukorborsót pedig el­sőre már meg is kapáltuk. A napokban elkezdtük a rizs­vetést is." A mindszenti Lenin Terme­lőszövetkezet tagjai büszkén ünnepelhetnek ma, az első szabad május 1-ének egyedik évfordulóján. tizen- A Belga Kommunista Párt május 1-i felhívása Május 3 alkalmából a Bel­ga Kommunista Párt­­ Köz­ponti Bizottsága felhívással fordult Belgium dolgozóihoz. A Központi Bizottság akció­egységre szólítja fel a dolgo­zókat abban a harcban, ame­lyet Nyugat Németország fel­fegyverzése ellen, az atom­fegyver eltiltásáért, az álta­lános leszerelésért, az euró­pai kollektív biztonság biztos­ítása érdekében folytatandó tárgyalásokért vívnak. Munkás- és paraszttalálkozók a mai ünnepen Lapunk szombati számában már megírtuk, hogy a megye számos városában és községében ma, a munka nemzetközi ünnepén a munkások és a parasztok baráti találkozót tartanak, hogy ezzel is kifejezzék a munkás­paraszt szövetség szilárdságát és dolgozó népünk egy­ségét.­­ A makói Viharsarok és a Hunyadi Termelőszövetke­zet tagsága például a Makói Gépgyár munkásaival ün­nepel együtt. Baráti találkozó alkalmával beszámolnak egymásnak eredményeikről, további terveikről, majd kö­zös ebéden vesznek részt. A Makói Faárugyár dolgozói a Béke Termelőszövet­kezet tagjaival, a makói József Attila termelőszövetke­zet tagjai pedig a Szabó KTSZ dolgozóival közösen ren­deznek baráti találkozót.­­ A Nagykirályhegyesi Gépállomás traktoristái Király­­hegyes község dolgozó parasztságával ünnepüik együtt a mai május elsejét. Májusi történet Gábor apó nem olyan volt, mint a többi öreg ember. Már csak azért sem, mert szép, hosszú, hófehér sza­kálla is megkülönböztette a többitől. Kis unokájának, de a szomszéd gyerekeknek is, régi történeteket mondott el.­­A gyerekek rendszerint öregapó lábához telepedtek, s úgy hallgatták a szebb­­nél-szebb meséket. Csendes nyári estéken kint a kiska­puban, télen pedig bent a jó meleg búboskemence mellett. Most is ott ültek a jó má­jusi nap melegében a kis­kapuban is nagyapó mesélt. A gyerekek körülvették az öregembert, * Wekzet vissza­­fojtva figyeltek: *­* Egyszer, régen, már ta­lán húsz esztendeje is van, a Tisza partján élt egy na­gyon gazdag földbirtokos. Annyi volt a földje, hogy a Tiszától a Marosig ért a ha­tára és annyi cselédet, bé­rest tartott, hogy számát sem tudta. TA sok szegényember éjjel-nappal dolgozott, * mégis alig kereste meg a betérő falatját. Egyszer aztán összebeszéltek a sze­gények, hogy május elsején, a munka ünnepén, nagy la­komát csapnak. A dúsgazdag uraság gulyájából vágnak tinót, $ juhnyájából kivá­lasztják a legszebb ürüket. Elő is készítettek mindent a nagy ünnepre. A uradalom egyik pusztájában gyüle­keztek is sütöttek-főztek mindenféle jót. Ám az ura­ság ezt valahogy megtudta, s egy-kettőre ott termett. De nem egyedül, hanem csendőrökkel körülvéve. 1A sok fegyveres bekerítette az ünnepre készülődő szegény­embert, hogy el ne szalad­hasson egy sem. r Az uraság meg tizenkét csendőr kísére­tében bement az épület ud­varára. "Azt mondta a döly­­fös uraság: h­ogy mertétek levágni az én jószágaimat, mikor, azok nem a tiéitek.“ A szegénység legbátrabb em­bere előlépett, s ezt mond­ta: „Már miért kértünk vol­na engedélyt, hiszen a tinó­kat mi neveltük, a juhokat mi gondoztuk, nem az úr és jogunk van hozzá!“ Az ura­ság erre megbilincselette a bátor felszólalót és rájuk ripakodott: „Ezért a cseleke­detért te börtönbe jutsz, ti pedig — mutatott a többire — harminc évig kenyéren és vizen fogtok dolgozni. Ez a büntetéstek, mert más tulaj­donához nyúltatok­. öregapó itt egy kis szü­netet tartott. —1 !A harminc esztendőből már húsz eltelt, s az ura­ság sokszor, még a kenyeret is elvonta az emberektől. Nagyon sokat szenvedtek ez­alatt az idő alatt. De egy­szeresek, messzi keletről, egy nagy nép fiai jöttek el, hogy a szegény embereket meg­váltsák a kegyetlen rabság­ból, össze is szedték az ura­ság legszebb állatait, *s a saját maguknak épített is­tállókba hajtották be őket. Aztán ismét eljött a szép május, amikor a fák kirü­gyeztek, az emberek vidám dalokat énekeltek és levág­ták az uradalom­­ juhnyá­jából választott legszebb ürüket, s nagy lakomát csap­tak. Az uraságot most ők kötözték meg és a nép tör­vényszéke elé állították.­­Az a bátor szegényember volt a bírája, akit annak idején bilincsbe veretett. Nemso­kára minden uraságot elza­vartak az országból, s azóta látjátok nem sanyargatja senki a népet. "Az öregapa megsimogatta fehér szakállát és azt mond­ta a gyerekeknek: — Most pedig menjetek szépen haza, mára befejeztük a mesét. De egyet ne feledje­tek el: ez olyan mese volt, ami igazán megtörtént... J .J ! . ..I­I .! I [Dyos). . TÁVIRAT VIHARSAROK SZERKESZTŐSÉGÉNEK Hódmezővásárhely Gépállomásunk dolgozói május 1 tiszteletére tett vál­lalásuknak eleget tettek. Tavaszi tervüket 105 százalék­kal teljesítették. i Árpádhalmi Gépállomás dolgozói Dísztávirat AZ ÁRPÁDHALMI GÉPÁLLOMÁS dolgozóinak • ( Az egész megye dolgozó népe köszönt benneteket a nemzetközi proletariátus e nagy ünnepén a tervtúlteljesi­­tés alkalmából. Előre további munkasikerekért. ....... jA Viharsarok szerkesztősége A Szentesi Tejüzem minden dolgozója felemelt fővel áll ma a felvonulók soraiban A Szentesi Tejüzem dolgo­­zói május elsejére tett fel­ajánlásukat kivétel nélkül túlteljesítették. A májusi műszakban még az eddigiek­nél is jobb eredmények szü­lettek. Gál Sándorné pasz­­tőrös 136, Botos Sándorné kannamosó 142, Nagy Imre köpülős 150, Halász József felöntő 138 százalékot ért el. Sorolhatnánk még tovább is a jó teljesítőket, akiknek köszönhetjük, hogy április havi tervünket 124 százalék­ra teljesítettük. Igen nagy segítségünkre voltak vállalásaink teljesíté­sében a műszakiak újításai is. A füstgázt, amely eddig elszállt a levegőbe, most ke­resztülvezetik a kazántápvíz­­medencéjén s a víz ezáltal előmelegszik. Ezáltal jelen­tős szénmennyiséget takarí­tottak meg. A villanyáram megtakarítása érdekében a kondenzgázt, amely eddig szintén a levegőbe ment, most keresztülvezetik a mo­sogatóvizen s ez megfelelő hőfokra melegíti a vizet. Ezek az újítások hozzájárul­tak, hogy az önköltségünk áprilisban 1,9 százalékkal csökkent. Nagy jelentőségű még Gyulai Ákos elvtársnak, az üzem főgépészének az újí­tása is, amelynek segítségé­vel megjavítottak egy há­romezer literes fölözőgépet, amit már használaton kívül helyeztek azelőtt, mert ja­víthatatlannak tartották. Most, a körülbelül húszezer forintos gép kitűnően mű­ködik. Dicsekvés nélkül mondhat­juk tehát, hogy üzemünk minden dolgozója emelt fő­vel áll ma a felvonulók sorá­ban ezen a nagy ünnepen. Nemcsak teljesítettük köte­lességünket, de lelkesedéssel, jó munkával magasan túl­szárnyaltuk eddigi eredmé­nyeinket. Gáspár Lajos Harmadszor is élüzem lett Hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalat A Hódmezővásárhelyi Ker­tészeti Vállalat dolgozói el­sősorban a kiváló minőségű rózsa és szekfű, valamint a korai saláta, a karalábé és a retek termeléséért harmad­szor is elnyerték az »Él­üzem« címet. A város- és községgazdálkodási minisz­térium vándorzászlaját — amit az 1954-es IV. negyed­évi jó munkájukért elnyer­tek — ez év első negyedévi sikereikkel továbbra is meg­tartották, Zengett, zúgott az ének­ a vásárhelyi főutcán. .A szívünk tűzben ég, Csak rajta, rajta még.. Végighömpölygött a Kossuth téren s a felforrósodott szivekből ömlő dal­lamot büszkén visszhangozták az öreg városháza falai. Nem az urak ültek már ott, hanem a munkás és paraszt, hogy saját sorsát intézze. 1919-et ír­tak akkor. A magyar proletárdikta­túra május 1-e volt ez. Zászlók er­deje alatt vonult a nép. Felszabadul­tan tört ki belőle a csendőrpofonok­kal, rendőr gumibotokkal, puskatussal és kardlappal belefojtott győzelmi dal, a Marseillese és az Internaci­­onálé. A menet élén a kőművesek halad­tak kezükben kalapáccsal. Utánuk az ácsok fűrésszel, gyaluval, majd a föld­munkások és más foglalkozásúak. Csaknem minden ember kezében ap­ró vörös zászló. Köztük lépdelt, kezé­ben jelmondatos táblát szorongatva Tóth János első éves technológista is. Szomjasan itta magába az ünnepi szó­nok szavait. Szabadságról, békéről, boldog jövőről beszéltek s a vörös és nemzetiszín szalaggal díszített emelvényt csaknem felemelte a dörgő éljenzés. A vásárhelyi harcosok közül Borsi János, Oláh Mihály, Boros Já­nos is felszólalt az ünnepségen. A majálist a népkertben, a Vigadó előtti téren rendezték, késő estig tartott, s tűzijátékkal ért véget. Ez volt Tóth Jánosnak az első má­jusa.• A következő fölé azonban ismét sö­tét felhőt vont a Horthy reakció ke­gyetlem terrorja. Egy ilyen május 1-re különösen jól visszaemlékszik Tóth elvtárs. Ekkor már nem szabadon, sokezres tömeggel ünnepelt, hanem rendőröktől megfélemlítve, néhány száz bátor proletárral. 1923-ban Sze­geden történt. Az alsóvárosi templom melletti utcában volt egy szegényház­ból átvedlett munkástelep. Innen in­dult el május elsején a munkások ün­neplő csoportja. Májusi dalok éneklé­séről szó sem lehetett. Ott settenked­tek körülöttük Horthy kopói. A vörös zászlót viaszos vászonba csavarva vit­ték. A menet eloszolva az utca két ol­dalán haladt, hogy ne legyen feltűnő. Csendesen vonultak a Belváros felé s amikor a Dugonics térre értek, kibon­tották a zászlót. Ekkor már több mint 300-an voltak. Mellükön vörös kokár­dával, kipirosodott arccal lépdeltek a vörös zászló alatt. Rlig tettek azonban 50—60 lépést, rendőrök rohanták meg őket. Lehettek vagy százan. Kardn­ap­pal, gumibotokkal verték az ünneplő­ket. A menet élén haladókat össze­­fogdosták és behurcolták a kapitány­ságra. Tóth elvtárs is köztük volt. Még ma is ökölbe szorult kézzel em­lékszik vissza a rendőrségi verésekre, kínvallatásokra. Vezetőjüket, ördögh József cipészmestert félholtra kínoz­ták, de az mégsem árulta el a társait. A Felsővárosról is elindult egy cso­port, de ezt már a víztoronynál szét­verte a rendőrség. A vörös zászló, a munkásszabadság jelképe, ott hevest összetaposta a rendőri szoba padlóján s a munkásszívek fölül le­tépett vörös kokárdákat is a szemétbe dobta az urak vandalizmusa. Erről beszélt, emlékezett a május 1-i műszak során Tóth János elvtárs, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár elő­rajzoló technikusa. Kezében gyorsan és biztosan forgott a szerszám: a «kimer», a «vinkli« és a körző, amint a hídállványokat, sarok és ágytartókat rajzolta további munkálásra a dolgo­zók részére, pontos méret szerint. Olajos ruhában, de tiszta szívvel ké­szült erre a nagy ünnepre. — A gépműhely sem maradhat le a májusi versenyben — mondotta —, mi is jó eredményekkel akarunk ün­nepelni, Tóth elvtárs ma délelőtt büszkék­* lépdelhet a menetben. Nem kell fél­niük, hogy kitépik kezükből a zászlót, letépik mellükről a kokárdát. A menet élén az élüzem jelvény ezüst ötágú csillagáról verődik vissza a nap fénye s az elől haladó 22 szakma ki­váló dolgozójának s a sztahanovisták­nak a jelvénye is a munkás erejét, dicsőségét hirdeti. Gyönyörű ez a nap, mert szabad és önfeledten boldog. Szabaddá és boldoggá tette a dolgo­zók erős karja, a termelésben elért nagyszerű eredménye. Ma már tizen­egyedszer csendül fel Tóth elvtárs aj­kán szabadon a májusi ének és ez a dal együtt zeng a világ valamennyi dolgozójának hangjával egy kíván­ságba forrósodva —a béke. Kovács Itp.ro 7MU játtsszáe Kik irtak legjobb levelei az elmúlt héten anyag­felépítményből.­­ A fokozott munkáról, a jó eredményekről számoltak be megyénk különböző tsz-eiből érkezett levelek is. A tava­szi munkák elvégzéséről, az asszonyok lendületes mun­kájáról, új belépő tagokról írnak tsz-tag levelezőink. Széll Sándor, az algyői Új Élet TSZ-ből arról írt, hogy eddig már elvetették a cu­korrépát, a kendert és a za­bot. Körösi József, a szék­­kutasi Alkotmány TSZ-ből igen szép példamutatásról számol be. Termelőszövet­kezetüknek mindössze 12 tagja van, de ezek állandóan részt vesznek a munkában. Nem húzza ki magát a do­logból az elnök és a köny­velő sem. Ha az adminisztrá­ciós munka megengedi, már ott vannak a növényápolás­ban. Sebők Mária, a szen­tesi Felszabadulás TSZ tagja, az asszonyok termelőmunká­ban való részvételéről írt, akik nemcsak a munkában járnak élen, hanem a ház­táji földjük után május 1-re beadták a tojást, baromfit. Bariba Mihály, a kübekházi Sarló-Kalapács TSZ tagja, örömmel írt arról, hogy az utóbbi időben 3 új taggal növekedet létszámuk. A helyi földművesszövet­kezeti bolt bőséges áruellá­tásáról küldött értékes jó tudósítást Hancsák Mátyás magyarcsanádi levelezőnk. Többszázezer forint értékű edény és gazdasági szerszám kelt el a boltból az utóbbi időben. Jó leveleikért könyvjutal­mat kaptak Molnár Sándor (Magyartés), Héjja János (Szentes), Széll Sándor (Al­­győ), Sebők Mária (Szentes) és Hancsák Mátyás (Magyar­Jó leveleket kaptunk a május 1-i előkészületekről Molnár Sándor magyartési, P’ődi Györgyné ásotthalmi és Balogh Szabó Ilona szentesi levelezőinktől, Az élüzem cím elnyeréséről tudósította szerkesztőségün­ket Héjja János, a szentesi MÁV Fűtőházból és Szilási Sándor, a szegedi MÁV Vas- t

Next