Viharsarok, 1955. május-augusztus (11. évfolyam, 102-204. szám)
1955-05-01 / 102. szám
Éljenek a testvéri kommunista pártok, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosai !m AZ ELSŐ ÜNNEPNAP Munkában őszült öreg harcos Palócz Máté molnár. Megtört barna szeme meleg fénnyel villan, akaratos arcvonásai megenyhülnek az újságíró kérdésére: e—i Emlékszik-e a régi május elsejékre? «a Sokra nem, de az 1908- asra, arra emlékszem lemondja. Kissé elmélyed, aztán beszélni kezd. 67 éves szivének szavakba öntött emlékein szárnyaikat ölt és nehéz idők letűnt világába suhan vissza a gondolat.* 1906 május 1 Hódmezővásárhely, Tavaszi reggel. Ezernyi illatot sóhajt az ébredő természet, zöldbe öltözött a Népkert és mindenütt a fák, mégis nehézkes, nyomasztó kissé a levegő. A szokottnál mélyebb a csend. A város nyújtózkodik talán, hogy pillanatnyi hallgatását később vidám, feltörő harsogással űzze el? ! Allnak a malmok, nem Roppan a suszterkalapács, s a kőműveskanál habarcsot nem nyaltat. Nem, most ünnepre gyülekeznek a munkásemberek. A nemzetközi munkásmozgalom ünnepnapjának, május 1-ének megünneplését, felvonulást szerveztek erre a napra a szakszervezetek. A kőművesek, ácsok, meg a földmunkások a Teleki utcában gyülekeznek. Ugyanide vezetett a mománok útja is. Az ő szakszervezetük a Rákóczi vendéglő két szobájában volt. Minden malomból eljött a munkások java. Aki megunta szótlanul húzni az igát, azt a harcolók közé vitte az öntudat, legalább egyszer megmondani bátran, hogy a kizsákmányolásból most már elindult a menet, megszűnt a csend, összeértek a felvonulók a város különböző részeiből és lassan, ünnepélyesen haladtak a Népkert felé. Útjukon, oldalt és a menet után is rendőrkordon őrizte a «rendet». A munkásokat ez cseppet sem zavarta, Kigyúlt arccal, fénylő szemekkel mentek és lelkesen danoltak. |V. gurivpin*f .Jit »an újra május elseje ! A levegő dallal van tele. Zengedezzük hát mi is dallunk Mindnyájan testvérek vagyunk." ....... pi"' . Vörös zászlót nem szabad volt vinni. Attól túlságosan féltek az urak. Dehát az élet színét éppúgy nem tilthatták el, mint magát az életet. Adott piros virágot a természet, a viruló tavasz. S hiába a tilalom, piros volt minden május elsején. Piros vér dobbant a szivekben. Piros tűz lobbant az arcokon, s a kabátokon piros szegfű gyönyörű szirmait lengette a szél. „Proletárok egyesüljetek Elavult a régi rendetek. Szebb jövőért áhít a szívünk Hódit a zászló, mit intézünk." ...... ■ ( — ! ! | A rendőrök álltak tehetetlenül. Parancsszóra nézték és gyűlölték a Népkertben ünneplő munkások majálisát, Palócz Máté első munkás ünnepnapját. Az idősebb munkások Nagy Kovács Imre, Hódi Sándor, meg a többiek beszéde lelkesedéssel öntötte el a molnárinas szivét. — Ez kellene mindég !— gondolta —, hogy ne merjen ütni-verni a tulajdonos úr. Meg 12 órás munkaidő, hiszen reggel 4-től este 10-ig úgy kidöglik az ember, akár a barom. Ha pihenni akar a molnárinas, jobb ha nem megy haza. Ott a keverőláda, aludjon abban! Hát élet ez? Hát fizetés ennyi kínlódásért évi 6 korona? Fél mázsa búza ára? Ráadásul úgy kell ellopkodni a tudást, mert az idősebb molnár nem tanít, félti azt a keserves kenyérit. — Ilyen volt, sok mindenre megtanított engem az én első májusi ünnepem — fejezte be az ősz Palócz elvtárs. S hogy jól tanult, arra bizonyság az életút, amelyre akkor •—> 1906 május 1-én elindult. Attól a naptól mindég a munkásokkal haladt. Sztrájkok, meg lopva, bújva, mégis megünnepelt május elsejék vezették el a legharcosabbak közé, a Magyar Kommunista Pártba. Munkás életének második feledhetelen májusát, az első szabad májust, 1945-ben már mint kommunista párttag ünnepelte meg. A múltra, a munkásosztály harcaira vissza-vissza gondol, mint minden veterán. Beszélget róla a fiataloknak a csongrádi malomban — amelynek most igazgatója — hadd tanuljanak. Mert azok nélkül a harcok nélkül a szabad május elsejékhez nem értünk volna el. Kaczur István Büszkén ünnepelhetünk A mindszenti Lenin Termelőszövetkezetből Sztojka Mihály növénytermelési brigádvezető telefonon jelentette a szerkesztőségnek: "Termelőszövetkezetünk tagjai az egész tavaszon fegyelmezett munkával készülődtek a felszabadulás 10. évfordulójára és május 1-ének, a munka ünnepének méltó megünneplésére. Örömmel közlöm, hogy termelőszövetkezetünkben minden tavaszi növényt, még a kukoricát is elvetettük. A növénytermelési brigád tagjai már a kapálást is elkezdték. Folyamatban van a napraforgó kapálása, a cukorborsót pedig elsőre már meg is kapáltuk. A napokban elkezdtük a rizsvetést is." A mindszenti Lenin Termelőszövetkezet tagjai büszkén ünnepelhetnek ma, az első szabad május 1-ének egyedik évfordulóján. tizen- A Belga Kommunista Párt május 1-i felhívása Május 3 alkalmából a Belga Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívással fordult Belgium dolgozóihoz. A Központi Bizottság akcióegységre szólítja fel a dolgozókat abban a harcban, amelyet Nyugat Németország felfegyverzése ellen, az atomfegyver eltiltásáért, az általános leszerelésért, az európai kollektív biztonság biztosítása érdekében folytatandó tárgyalásokért vívnak. Munkás- és paraszttalálkozók a mai ünnepen Lapunk szombati számában már megírtuk, hogy a megye számos városában és községében ma, a munka nemzetközi ünnepén a munkások és a parasztok baráti találkozót tartanak, hogy ezzel is kifejezzék a munkásparaszt szövetség szilárdságát és dolgozó népünk egységét. A makói Viharsarok és a Hunyadi Termelőszövetkezet tagsága például a Makói Gépgyár munkásaival ünnepel együtt. Baráti találkozó alkalmával beszámolnak egymásnak eredményeikről, további terveikről, majd közös ebéden vesznek részt. A Makói Faárugyár dolgozói a Béke Termelőszövetkezet tagjaival, a makói József Attila termelőszövetkezet tagjai pedig a Szabó KTSZ dolgozóival közösen rendeznek baráti találkozót. A Nagykirályhegyesi Gépállomás traktoristái Királyhegyes község dolgozó parasztságával ünnepüik együtt a mai május elsejét. Májusi történet Gábor apó nem olyan volt, mint a többi öreg ember. Már csak azért sem, mert szép, hosszú, hófehér szakálla is megkülönböztette a többitől. Kis unokájának, de a szomszéd gyerekeknek is, régi történeteket mondott el.A gyerekek rendszerint öregapó lábához telepedtek, s úgy hallgatták a szebbnél-szebb meséket. Csendes nyári estéken kint a kiskapuban, télen pedig bent a jó meleg búboskemence mellett. Most is ott ültek a jó májusi nap melegében a kiskapuban is nagyapó mesélt. A gyerekek körülvették az öregembert, * Wekzet visszafojtva figyeltek: ** Egyszer, régen, már talán húsz esztendeje is van, a Tisza partján élt egy nagyon gazdag földbirtokos. Annyi volt a földje, hogy a Tiszától a Marosig ért a határa és annyi cselédet, bérest tartott, hogy számát sem tudta. TA sok szegényember éjjel-nappal dolgozott, * mégis alig kereste meg a betérő falatját. Egyszer aztán összebeszéltek a szegények, hogy május elsején, a munka ünnepén, nagy lakomát csapnak. A dúsgazdag uraság gulyájából vágnak tinót, $ juhnyájából kiválasztják a legszebb ürüket. Elő is készítettek mindent a nagy ünnepre. A uradalom egyik pusztájában gyülekeztek is sütöttek-főztek mindenféle jót. Ám az uraság ezt valahogy megtudta, s egy-kettőre ott termett. De nem egyedül, hanem csendőrökkel körülvéve. 1A sok fegyveres bekerítette az ünnepre készülődő szegényembert, hogy el ne szaladhasson egy sem. r Az uraság meg tizenkét csendőr kíséretében bement az épület udvarára. "Azt mondta a dölyfös uraság: hogy mertétek levágni az én jószágaimat, mikor, azok nem a tiéitek.“ A szegénység legbátrabb embere előlépett, s ezt mondta: „Már miért kértünk volna engedélyt, hiszen a tinókat mi neveltük, a juhokat mi gondoztuk, nem az úr és jogunk van hozzá!“ Az uraság erre megbilincselette a bátor felszólalót és rájuk ripakodott: „Ezért a cselekedetért te börtönbe jutsz, ti pedig — mutatott a többire — harminc évig kenyéren és vizen fogtok dolgozni. Ez a büntetéstek, mert más tulajdonához nyúltatok. öregapó itt egy kis szünetet tartott. —1 !A harminc esztendőből már húsz eltelt, s az uraság sokszor, még a kenyeret is elvonta az emberektől. Nagyon sokat szenvedtek ezalatt az idő alatt. De egyszeresek, messzi keletről, egy nagy nép fiai jöttek el, hogy a szegény embereket megváltsák a kegyetlen rabságból, össze is szedték az uraság legszebb állatait, *s a saját maguknak épített istállókba hajtották be őket. Aztán ismét eljött a szép május, amikor a fák kirügyeztek, az emberek vidám dalokat énekeltek és levágták az uradalom juhnyájából választott legszebb ürüket, s nagy lakomát csaptak. Az uraságot most ők kötözték meg és a nép törvényszéke elé állították.Az a bátor szegényember volt a bírája, akit annak idején bilincsbe veretett. Nemsokára minden uraságot elzavartak az országból, s azóta látjátok nem sanyargatja senki a népet. "Az öregapa megsimogatta fehér szakállát és azt mondta a gyerekeknek: — Most pedig menjetek szépen haza, mára befejeztük a mesét. De egyet ne feledjetek el: ez olyan mese volt, ami igazán megtörtént... J .J ! . ..II .! I [Dyos). . TÁVIRAT VIHARSAROK SZERKESZTŐSÉGÉNEK Hódmezővásárhely Gépállomásunk dolgozói május 1 tiszteletére tett vállalásuknak eleget tettek. Tavaszi tervüket 105 százalékkal teljesítették. i Árpádhalmi Gépállomás dolgozói Dísztávirat AZ ÁRPÁDHALMI GÉPÁLLOMÁS dolgozóinak • ( Az egész megye dolgozó népe köszönt benneteket a nemzetközi proletariátus e nagy ünnepén a tervtúlteljesités alkalmából. Előre további munkasikerekért. ....... jA Viharsarok szerkesztősége A Szentesi Tejüzem minden dolgozója felemelt fővel áll ma a felvonulók soraiban A Szentesi Tejüzem dolgozói május elsejére tett felajánlásukat kivétel nélkül túlteljesítették. A májusi műszakban még az eddigieknél is jobb eredmények születtek. Gál Sándorné pasztőrös 136, Botos Sándorné kannamosó 142, Nagy Imre köpülős 150, Halász József felöntő 138 százalékot ért el. Sorolhatnánk még tovább is a jó teljesítőket, akiknek köszönhetjük, hogy április havi tervünket 124 százalékra teljesítettük. Igen nagy segítségünkre voltak vállalásaink teljesítésében a műszakiak újításai is. A füstgázt, amely eddig elszállt a levegőbe, most keresztülvezetik a kazántápvízmedencéjén s a víz ezáltal előmelegszik. Ezáltal jelentős szénmennyiséget takarítottak meg. A villanyáram megtakarítása érdekében a kondenzgázt, amely eddig szintén a levegőbe ment, most keresztülvezetik a mosogatóvizen s ez megfelelő hőfokra melegíti a vizet. Ezek az újítások hozzájárultak, hogy az önköltségünk áprilisban 1,9 százalékkal csökkent. Nagy jelentőségű még Gyulai Ákos elvtársnak, az üzem főgépészének az újítása is, amelynek segítségével megjavítottak egy háromezer literes fölözőgépet, amit már használaton kívül helyeztek azelőtt, mert javíthatatlannak tartották. Most, a körülbelül húszezer forintos gép kitűnően működik. Dicsekvés nélkül mondhatjuk tehát, hogy üzemünk minden dolgozója emelt fővel áll ma a felvonulók sorában ezen a nagy ünnepen. Nemcsak teljesítettük kötelességünket, de lelkesedéssel, jó munkával magasan túlszárnyaltuk eddigi eredményeinket. Gáspár Lajos Harmadszor is élüzem lett Hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalat A Hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalat dolgozói elsősorban a kiváló minőségű rózsa és szekfű, valamint a korai saláta, a karalábé és a retek termeléséért harmadszor is elnyerték az »Élüzem« címet. A város- és községgazdálkodási minisztérium vándorzászlaját — amit az 1954-es IV. negyedévi jó munkájukért elnyertek — ez év első negyedévi sikereikkel továbbra is megtartották, Zengett, zúgott az ének a vásárhelyi főutcán. .A szívünk tűzben ég, Csak rajta, rajta még.. Végighömpölygött a Kossuth téren s a felforrósodott szivekből ömlő dallamot büszkén visszhangozták az öreg városháza falai. Nem az urak ültek már ott, hanem a munkás és paraszt, hogy saját sorsát intézze. 1919-et írtak akkor. A magyar proletárdiktatúra május 1-e volt ez. Zászlók erdeje alatt vonult a nép. Felszabadultan tört ki belőle a csendőrpofonokkal, rendőr gumibotokkal, puskatussal és kardlappal belefojtott győzelmi dal, a Marseillese és az Internacionálé. A menet élén a kőművesek haladtak kezükben kalapáccsal. Utánuk az ácsok fűrésszel, gyaluval, majd a földmunkások és más foglalkozásúak. Csaknem minden ember kezében apró vörös zászló. Köztük lépdelt, kezében jelmondatos táblát szorongatva Tóth János első éves technológista is. Szomjasan itta magába az ünnepi szónok szavait. Szabadságról, békéről, boldog jövőről beszéltek s a vörös és nemzetiszín szalaggal díszített emelvényt csaknem felemelte a dörgő éljenzés. A vásárhelyi harcosok közül Borsi János, Oláh Mihály, Boros János is felszólalt az ünnepségen. A majálist a népkertben, a Vigadó előtti téren rendezték, késő estig tartott, s tűzijátékkal ért véget. Ez volt Tóth Jánosnak az első májusa.• A következő fölé azonban ismét sötét felhőt vont a Horthy reakció kegyetlem terrorja. Egy ilyen május 1-re különösen jól visszaemlékszik Tóth elvtárs. Ekkor már nem szabadon, sokezres tömeggel ünnepelt, hanem rendőröktől megfélemlítve, néhány száz bátor proletárral. 1923-ban Szegeden történt. Az alsóvárosi templom melletti utcában volt egy szegényházból átvedlett munkástelep. Innen indult el május elsején a munkások ünneplő csoportja. Májusi dalok énekléséről szó sem lehetett. Ott settenkedtek körülöttük Horthy kopói. A vörös zászlót viaszos vászonba csavarva vitték. A menet eloszolva az utca két oldalán haladt, hogy ne legyen feltűnő. Csendesen vonultak a Belváros felé s amikor a Dugonics térre értek, kibontották a zászlót. Ekkor már több mint 300-an voltak. Mellükön vörös kokárdával, kipirosodott arccal lépdeltek a vörös zászló alatt. Rlig tettek azonban 50—60 lépést, rendőrök rohanták meg őket. Lehettek vagy százan. Kardnappal, gumibotokkal verték az ünneplőket. A menet élén haladókat összefogdosták és behurcolták a kapitányságra. Tóth elvtárs is köztük volt. Még ma is ökölbe szorult kézzel emlékszik vissza a rendőrségi verésekre, kínvallatásokra. Vezetőjüket, ördögh József cipészmestert félholtra kínozták, de az mégsem árulta el a társait. A Felsővárosról is elindult egy csoport, de ezt már a víztoronynál szétverte a rendőrség. A vörös zászló, a munkásszabadság jelképe, ott hevest összetaposta a rendőri szoba padlóján s a munkásszívek fölül letépett vörös kokárdákat is a szemétbe dobta az urak vandalizmusa. Erről beszélt, emlékezett a május 1-i műszak során Tóth János elvtárs, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár előrajzoló technikusa. Kezében gyorsan és biztosan forgott a szerszám: a «kimer», a «vinkli« és a körző, amint a hídállványokat, sarok és ágytartókat rajzolta további munkálásra a dolgozók részére, pontos méret szerint. Olajos ruhában, de tiszta szívvel készült erre a nagy ünnepre. — A gépműhely sem maradhat le a májusi versenyben — mondotta —, mi is jó eredményekkel akarunk ünnepelni, Tóth elvtárs ma délelőtt büszkék* lépdelhet a menetben. Nem kell félniük, hogy kitépik kezükből a zászlót, letépik mellükről a kokárdát. A menet élén az élüzem jelvény ezüst ötágú csillagáról verődik vissza a nap fénye s az elől haladó 22 szakma kiváló dolgozójának s a sztahanovistáknak a jelvénye is a munkás erejét, dicsőségét hirdeti. Gyönyörű ez a nap, mert szabad és önfeledten boldog. Szabaddá és boldoggá tette a dolgozók erős karja, a termelésben elért nagyszerű eredménye. Ma már tizenegyedszer csendül fel Tóth elvtárs ajkán szabadon a májusi ének és ez a dal együtt zeng a világ valamennyi dolgozójának hangjával egy kívánságba forrósodva —a béke. Kovács Itp.ro 7MU játtsszáe Kik irtak legjobb levelei az elmúlt héten anyagfelépítményből. A fokozott munkáról, a jó eredményekről számoltak be megyénk különböző tsz-eiből érkezett levelek is. A tavaszi munkák elvégzéséről, az asszonyok lendületes munkájáról, új belépő tagokról írnak tsz-tag levelezőink. Széll Sándor, az algyői Új Élet TSZ-ből arról írt, hogy eddig már elvetették a cukorrépát, a kendert és a zabot. Körösi József, a székkutasi Alkotmány TSZ-ből igen szép példamutatásról számol be. Termelőszövetkezetüknek mindössze 12 tagja van, de ezek állandóan részt vesznek a munkában. Nem húzza ki magát a dologból az elnök és a könyvelő sem. Ha az adminisztrációs munka megengedi, már ott vannak a növényápolásban. Sebők Mária, a szentesi Felszabadulás TSZ tagja, az asszonyok termelőmunkában való részvételéről írt, akik nemcsak a munkában járnak élen, hanem a háztáji földjük után május 1-re beadták a tojást, baromfit. Bariba Mihály, a kübekházi Sarló-Kalapács TSZ tagja, örömmel írt arról, hogy az utóbbi időben 3 új taggal növekedet létszámuk. A helyi földművesszövetkezeti bolt bőséges áruellátásáról küldött értékes jó tudósítást Hancsák Mátyás magyarcsanádi levelezőnk. Többszázezer forint értékű edény és gazdasági szerszám kelt el a boltból az utóbbi időben. Jó leveleikért könyvjutalmat kaptak Molnár Sándor (Magyartés), Héjja János (Szentes), Széll Sándor (Algyő), Sebők Mária (Szentes) és Hancsák Mátyás (MagyarJó leveleket kaptunk a május 1-i előkészületekről Molnár Sándor magyartési, P’ődi Györgyné ásotthalmi és Balogh Szabó Ilona szentesi levelezőinktől, Az élüzem cím elnyeréséről tudósította szerkesztőségünket Héjja János, a szentesi MÁV Fűtőházból és Szilási Sándor, a szegedi MÁV Vas- t