Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)

1955-09-01 / 205. szám

4 A HŐSI HARCOK EMLÉKEIBŐL 1930. szeptember elseje Hódmezővásárhelyen Népi demokráciánk »előtör­ténetének«, a forradalmi m­unkásosztály ragyogó har­­­­­cainak egyik fontos állomása volt 1930. szeptember elseje. A kapitalizmus világmére­tekben megnyilvánuló vál­sága 1929-ben kezdődött és 1933-ig tartott. Ennek hatása­­ Magyarországon is hamaro­san érezhetővé vált. A vál­­­ság gazdasági és politikai kö­vetkezményeit elsősorban a­­ munkásosztály és a dolgozó ,, parasztság érezte a legköz­­­­vetlenebbül. A tőkések igye­­­­­keztek minden terhet áthárí­­­­tani a dolgozók vállaira. En­nek természetesen egy olyan­­ hatása is lett, amit a tőkések nem szívesen láttak:­­megindult a munkásság azon csoportjainak is a forradalmi harca, amelyek eddig közvetlenül nem vet­tek részt a különböző meg­mozdulásokban. A tömegek harckészségének a fokozódása volt az alapja annak, hogy az illegalitásban lévő Kommunista Párt hívó szavára egyre többen felfi­gyeltek, nemcsak a városban élő munkások, hanem a fa­lusi dolgozók is, hiszen ez a válság egyben mezőgazdasági válság is volt­­. A munkásság egyre foko­zódó harci lendülete, elégedet­lensége a Szociáldemokrata Párt­ vezetőinek burzsoáziát kiszolgáló politikájával a­­ Kommunista Párt erőteljes népszerűsége, a tömegek anyagi helyzetének ugrás­szerű esése, a nagyfokú mun­kanélküliség és a falu dolgo­zóinak embertelen helyzete, — mindezek az okok arra kényszerítették a Szociálde­mokrata Pártot, hogy szep­­­tember 1-re néma tüntetést szervezzen. Hogy lényegesen több lett ebből a »néma tün­­­­te­t­és«-ből, ’ azt a Kommu­nista Pártnak lehet köszönni, • aki egyedül képviselte a dol­gozók érdekeit. , A ugyanis kiadta a jelszót: »Változtassátok át a szep­tember 1-i felvonulást han­gos­, harcos tüntetéssé.­» A munkásság ezt a jelszót kö­­­­vette, hiába állt készenlétben 5000 rendőr és csendőr, va­lamint több ezer főnyi kato­nasági . ..Budapesten, a város több pontján összeütközött egy­mással a­­­ munkásság és a rendőrség. A Körút és az Andrássy út sarkán került sor az első, nagyobb arányú, véres összeütközésre. Eze ha­sonló véres ütközet fejlődött ki a Baross téren, valamint az Iparcsarnok és a Hősök tere környékén is. A Város­ligetben érte el a harc a te­tőpontját­­ és többször vezényeltek sor­­tüzet és lőttek a tömeg kö­zé,­­ennek ellenére órákig , tartott míg a munkásságot vissza tudták szorítani. Egy halott, 70 súlyos se­­besültje volt a munkásosz­tálynak, amely fegyvertele­nül vett részt a küzdelem­ben. A budapesti munkásság harca megmutatta a munkás­ságban élő harci erőt; meg­mutatta, hogyan lehet helye­sen felhasználni ezt az erőt, ha a munkásságot olyan párt vezeti,­ mint a Kommu­nisták Magyarországi Pártja.­­ Végül: ez a tüntetés bebizo­nyította azt is: a munkásság erejével még jobban kell szá­molni. De csak akkor értjük meg világosan és látjuk teljes összefüggésében az egész mozgalmat, ha azt is számí­tásba vesszük, hogy nemcsak az ország fővárosa, hanem a vidék is megmozdult. A vidék megmozdulása megmutatta, hogy nem el­szigetelt esetről, hanem or­szágos mozgaloméról van szó. Az " országos" megmozdulás azt is bizonyította: az illegá­lis párt már tudja irányítani a fontosabb vidéki városokat is. Szeged, Székesfehérvár, Sopron, Szentes, Zalaeger­szeg, Pécs, Nagykanizsa, Miskolc, Békéscsaba, Debre­cen megmozdulása mellett jelentős az a mozgalom is,­­ amelyik­ Hódmezővásárhe­lyen játszódott le. A gazdasági válság hatása Vásárhelyen is érez­hető volt. A munkanélküli­ség és nyomor megszünteté­se ellen itt is harcba indul­tak a dolgozók, már 1930 elején. A harc vezetését és irányítását nem a Szociálde­mokrata Párt helyi vezetői végezték, hanem a Szakszer­vezeti Bizottság, ahol az ille­gális Kommunista Párt elvi és gyakorlati politikája több alkalommal érvényesülhetett. Ezenkívül volt még egy nagy erőssége a Szakszervezeti Bizottságnak: a munkanél­küliek nagygyűlése is meg­bízta érdekei képviseletével. Jelentős tömegerőt is kép­viselt ezáltal, s a tömegek bíztak is a vezetőiben. Az első nagyobb arányú meg­mozdulásra február közepén került sor. A Munkás Ott­hon falai szűknek bizonyul­tak, sokan már az utcákon voltak kénytelenek meghall­gatni a szónokokat. A gyű­lés határozatban követelte, hogy a kormány gondoskod­jék a munkanélküliség meg­szüntetéséről és vezesse be a nyolcórás munkanapot, vala­mint tiltson el minden túl­óráztatást. Az SZB­ ezután munkához látott. A város több helyén, valamint a külterületen is gyűléseket tartottak, ahol a munkanélküliség megoldásá­nak kérdését ismertették. Több küldöttség kereste fel­­ a polgármestert is, akitől munkaalkalmak megteremté­sét követelték. Ebben az időben igen sok plakát és röpcédula jelent meg Vásárhelyen. Ezen túlmenőleg az SZB. egyes tagjai újságcikkeket is ír­tak, foglalkozva a dolgozók általános nyomorával, így jelent meg Borsi János cikke április közepén: »Ínség, nyomor, mindenfelé ...« cím­mel. A cikk megállapítja: »Bárhol, ha három ember összeakad, ott a rémről, az ínségről, a munkanélküliség­ről beszélnek. Az élet mint­ha elakadt volna.­ Ilyen kö­rülmények között ünnepelte meg a munkásság május el­sejét. A munkásság nyomá­sára a helybeli Szociálde­mokrata Párt is elhatározta: munkaszünettel és tüntető­sétával ünnepli meg a nemzetköziség nagy ünne­pét. Az Andrássy úton délelőtt több óráig tartott a felvonu­lás. Az öntudatos munkások gomblyukában piros jelvény volt. Különösen az építő­munkások szakszervezete volt az, amely a forradal­mibb vonalat követte. A hangulat tehát éppen a legöntudatosabb és legszervezettebb réteg részé­ről volt a legforróbb. Hama­rosan elhatározták: ők is csatlakoznak az országos mozgalomhoz és szeptember elsején tüntető felvonulást tartanak. A Szociáldemok­rata Párt helyi vezetősége (követve a Központ utasítá­sát) itt is »mérsékletre« in­tette a munkásokat. Ennek ellenére a szervezés munká­lata gyorsan haladt előre. Az SZB. igyekezett minél több dolgozót mozgósítani. Még olyan konzervatívabb jellegű intézmények is, mint az Ipartestület, csatlakoztak. Az előbbiekben vázoltak a szep­tember elsejei megmozdulás­ban érték el tetőpontjukat. Jelentősége abban áll, hogy nagyobb arányú tömegmeg­mozdulást sikerült létre­hozni. Az SZB­ a rendőrséghez in­tézett átiratában így határoz­ta meg szeptember elseje célját: ».­­.. demonstrációs fel­vonulást tartunk az állami közmunkák haladéktalan megindítására és a munka­­nélküliség ügyében.­» A rend­őrség csak hosszas huzavona után adta meg az engedélyt. A szeptember elsejei tün­tetés nagy tömegeket mozgó­sított Vásárhelyen. Sok olyan dolgozó és kispolgár is eljött, aki eddig hasonló megmoz­dulásban nem vett részt. A nagy tömeg egyben erőssége, de viszont gátja is volt a megmozdulásnak. Ugyanis a határozottabb fellépést és kiállást követelő mun­kások elvesztek az öt-hat­ezres tömegben, nem tud­tak irányítóan fellépni. Ezért volt a vásárhelyi moz­galom lényegében enyhébb lefolyású, mint a budapesti. Mindezek ellenére megálla­píthatjuk: a vásárhelyi meg­mozdulás is világosan meg­mutatta, lehetetlen többé fi­gyelembe nem venni a mun­kásság érdekeit. Ez az oka annak, hogy ma is büszkén gondolunk vis­­­sza azokra a munkásokra, akik bátran harcoltak az emberibb életért. Bíró József Csütörtök, 1955. szeptemberi Hatvan éves a vásárhelyi állami anyakönyv-vezetés — A Magyar Népköztársa­ság törvénye értelmében önö­ket házastársaknak nyilvání­tom — hangzanak az egysze­rű­­ és mégis sokat jelentő szavak. A menyasszony talán éppen arra gondol ezekben a pillanatokban, hogy nagyon boldog lesz, a fiatal férj ta­lán azon tűnődik, csalódik-e az életben. A hátuk mögött álló két tanú feszes pózban várja, míg aláírhatjá­k az anyakönyvet, a leghitelesebb okmányok egyikét. Az anya­könyvvezető mellén végigfu­tó nemzetiszínű szalag, köze­pén a címerrel, jelképezi a törvényt, a határozottságot. De sok párt adott már össze a tanácsháza e szép kis szo­bájában 13 év alatt Benyhe Sándor vásárhelyi anya­könyvvezető, s mennyi öröm, mennyi szomorúság hírét je­lentették be az emberek: születés, halál. Néhány hét múlva 60 éves a hódmezővásárhelyi anya­könyv­vezetés. 1895-ben kezd­ték el Vásárhelyen is az örö­met és szomorúságot állami­lag­­ bejegyezni. Elsárgult la­pokról olvashatók az első be­jegyzések: Kenéz Sándor Ke­néz Teruskával kötött házas­ságot, hogy dr Szappanos Mi­hály és Tárczy Czelesztának Ilona kislánya született. A szomorúság elsárgult könyve Patkós Erzsébet elhúnytáról beszél. A hatvan év előtti első be­jegyzésekre gondoltam a mi­nap, amint végignéztem né­hány házasságkötést, szü­letési és halálbejegyzést. Szép feladat és megtisz­telő az anyakönyvveze­tő munkája. Pontosságot követel ez a megbízatás. Benyhe Sándor elvtárs 1942. óta anyakönyvvezető. Négy vagy öt távházasságot is kö­tött. A háború viharában ő mentette meg a pusztulástól azokat a vastag könyveket, melyekben az emberek sorsá­­ról van szó. Sokat változott az anya­­könyvvezetés a felszabadulás után. Különösen az az intéz­­kedés üdvös, hogy a házassá­gon kívül született gyermek adatát a törvény értelmében nem megkülönböztető módon jegyzik be. Sok­­ könnyítés van a házasságkötéseknél, például az, hogy megszűnt a háromheti kihirdetés, továb­bá aki személyi igazolván­­­nyal rendelkezik, annak egyéb okmányt nem kell fel­mutatnia és így tovább. Az anyakönyvvezetés nem egyszerű, de Benyhe elvtárs, Szűcs Etelka irodakezelővel és Török Imre hivatalsegéd­del jól ellátják feladatukat, mint a boldogság, az öröm és a szomorúság bejegyzésé­nek megbízottai. (—Kiss—) Sok millió facsemetét nevelnek a Nagymágocsi Állami Gazdaságban Kormányzatunk 1953-ban azt a feladatot tűzte a Nagymágo­­csi Állami Gazdaság elé, hogy tö­bbi üzemágának fenntartása mellett a termelőszövetkezetek, az egyéni gazdák és a többi ál­lami gazdaságok számára cse­­metefáikat neveljen. Akkor ős­­szel telepítették Mágocson az első vad csemetéket,­ amelyeket eleinte szőregi munkások segít­ségével szemezték. Az idén már szétküldik az első őszibarack­csemete szállítmányokat, s az ország legszebb növekedésű, gyorsan termőre forduló, faj­taazonos almafa csemetéi so­rakoznak a nagymágocsi faisko­lák hatalmas tábláiban. Ez év­ben 59 holddal növelik a fais­kola területét, amely ezzel el­éri a 150 holdat. A faiskolát vé­gül 200 holdra növelik. A jövő évtől kezdve évenként körül­belül kétmillió megbízható gyü­mölcsfa oltvánnyal gazdagítja Nagymágocs az ország gyü­mölcsös kertjeit. Bőséges men­­­nyiségben nevelik itt többek között az igen keresett javított magyar Jonathán almacsemeté­ket is. Ez a munka azonban csak egyike a Nagymágocsi Állami Gazdaság számos üzemágának.­­ Az ország legnagyobb — 400­ holdas — szántóföldi szilvájá­ból például már elindultak az export szállítmányok Csehszlo­vákiába, Ausztriába, a Németi Demokratikus Köztársaságba. Előkészültek a tavalyinál na­gyobb mennyiségű szilva asza­lására is, az Országos Mező­­gazdasági Kiállítás minta­pa­vilonjába pedig 200 mázsa za­matos besztercei muskotály szilvát küldenek. A 60 hold termő almás a szeszélyes ta­vasz ellenére 30 vagonnyi, zö­mében exportképes almát ígér. A gyümölcskertek talaját a Szovjetunióból hozott minta­­példány alapján készült olda­­lozó tárcsával egészen a fák tövéig megművelik. A gazdaság szántóföldi és állattenyésztési üzemegységei­ben is nagyarányú javulás mu­tatkozik. Búzából a tavalyi 4.37 mázsával szemben az idén 13.37 mázsát termeltek holdanként. A répaföldek a tavalyi termés­hozam kétszeresét ígérik. A gazdaság tejtermelési tervét rossz állattenyésztési adottsá­gai ellenére 127 százalékra tel­jesítette a múlt félévben, ser­tésből pedig terven felül mint­egy 140 mázsát nevelt és adott át. Ezek mellett a szép eredmé­nyek mellett sokatmondó adat, hogy a gazdaság a múlt félév­ben nem kevesebb, mint 35 szá­zalékos bérmegtakarítást ért el. © "rBMMEIK.EK.NEIK. Egy nyári kirándulás Egész napos utazás után ér­keztünk első állomásunkra, Fonyódra. Kimondhatatlan öröm fogott el bennünket, ami­kor megláttuk a magyar ten­gert. Közülünk sokan még hegyben sem gyönyörködhet­tek és ezért hódította el szí­vünket a fenséges balatoni táj. Fonyódról egy szép napon hajóval kirándultunk Bada­csonyba. Megmásztuk a he­gyet és a Kisfaludy-háztól néz­tük a vidéket. Badacsonyból Ti­hanyba utaztunk, ahol az örök­szép látványt nyújtó apátsági templomot tekintettük meg. A templomban a 900 éves kiská­polnában is voltunk, ahol I. Endre nyugszik. Azokat a mi­seruhákat is láttuk, amelyeket Mária Terézia ajándékozott az apátságnak. A templom gazdag díszítését 25 év alatt készítette el egy kertészlegény. Kipró­báltuk a visszhangot és vet­tünk kecskekörmöt is az ottani árusoktól. Füreden több műemléket lát­tunk. Köztük Blaha Lujzának a „nemzet csalogányának“ nya­ralóját is. Füredről Vesz­prémbe utaztunk, miután bú­csút intettünk a tündéri Bala­tonnak. Veszprém nagyon tet­szett nekem. Szinte valamennyi háza műemlék. Mi a várban laktunk, amely a törökök har­cát is ki­állotta. Csakhamar to­vább folytattuk utunkat. Ajkai tartózkodásunk alatt nagyyon szép látványban volt részünk. Üveggyárban, bányá­ban voltunk és megtekintettük az erőművet is. Ajkáról Győr­be, onnan pedig Esztergomba­­ utaztunk, majd Visegrádra. Itt meglátogattuk Mátyás király várát és a mostani ásatásokat. Láttuk azt a kutat is, a­mibe ünnep alkalmával bor folyt. Visegrádi tartózkodásunk után Budapestre mentünk. Es­te volt, amikor odaértünk. A főváros már fényárban úszott. Budapesten oly sok mindent láttunk, hogy le se tudnám hir­telen írni. Gazdag élményekkel megrakodva tértünk haza sze­retett szülővárosunkba mezővásárhelyre. Köszönjük szeretett hazánk­­­nak, kormányunknak és neve­lőinknek, hogy ilyen gyönyörű kiránduláson vehettünk részt... Kapu Pál* E levél sorai arról tanúskod­nak, hogy a nyári hónapokban mennyi kedves élményben volt részetek. Utaztatok, pihentetek, szórakoztatok. A gazdag él­mények mellett bizonyára nem­csak Kapu pajtás, hanem va­la­­m­ennyien erőt gyűjtöttek az új iskolai év munkájához is. Ehhez az esztendőhöz is sok sikert kívánunk! Tanuljatok szorgalommal! Lapunk augusztus 20-i szá­mában közölt rejtvényeink helyes megfejtése: 1. Alkot­mányunk. 2. Éva négy forin­tot gyűjtött. 3. Pajtás. Könyvjutalmat nyert Bar­­tus Erzsébet (Szentes, Rákó­czi utca ). pajtás. 1. Időszerű jó tanács: .EVE, . JTÓ, .IVÓ, .GAR, . ÁDA, . OG, . OCI, . LEM, .Erna, tk, .veges, .ét­RA, . KE,­­. ORTA, . ÁGAS, . RÉS, . ÁBAS, .RÁC, . A­­JOS, .RON, . AJT, .OROM . RVOS, .EN, .RC, .GOM, .NEK, .EREM, . RDÖ, . AR­­MA, . IKOS, .ZIKE, .AGY, .PA, . ATAK, .ÁTÉK, . I­­MOS, .ALAJ, .LOM, .EJ­TŐ! Pajtások! Fogadjátok meg valamennyien e tanácsot, me­lyet megtudhattok akkor, ha a szavak hiányzó kezdőbetűit összeolvassátok. Megfejtése öt pont. 2. Keresd a könyv címét! 1. Kerti szerszám. 2. Ülő­helyül szolgál. 3. Gyümölcs­fákkal beültetett terület. 4. „Bogas“ ikerszava. 5. Akta. 6. Mértékegység. 7. A „sós“ el­lentéte. 8. Felvonó. 9. Képke­ret. 10. Igavonó állat. 11. Fű­szer. 12. Tavasszal virágzik ez a fa. Pajtások! Az alábbi kérdé­sekre keressétek meg a he­lyes meghatározásokat. Egy­­egy meghatározás négy betű­ből áll. Ha ezeket a négybe­tűs szavakat a sorszámoknak megfelelően egymás alá írjá­tok, akkor függőlegesen a második sor összeolvasva Bródy Sándor egyik ifjúsági regényének címét adja. Megfejtése 10 ponti Beküldési határidő szep­tember 10, Egy dicsekvő fiú — Vietnámi népmes — Egy vietnami parasztfiú elő­ször ment életében a főváros­iba, Hanoiba. Amikor visszatért szülőfalujába, a legcsodálato­sabb dolgokat mesélte a nagy­városról. — Hanoiban — mondta — szebbek és nagyobbak a házak, szélesebbek az utcák, mint ná­lunk; a piacon és az üzletekben sokkal finomabb dolgokat lehet vásárolni, mint nálunk. Hanoi­iban még az elöljárók is jobbak, mint nálunk ... Hanoiban a munkások sokkal több pénzt kapnak a munkájukért, mint mi. Hanoiban jobbak az isko­lák és okosabbak a tanulók. Hanoiban szebbek a lányok.­­ Hanoiban sokkal tiszteségeseb­­­bek az emberek. Ilyesmit hajtogatott egész nap. A falubeliek lassan be­teltek ezzel a beszéddel, de ö tmndejmaa­­d csodálatosságia­kat mesélt a fővárosról. Egyik nap azután ezt mond­ta: — Hanoiban sokkal nagyobb a hold és sokkal élesebben vi­lágít, mint nálunk. Ezt már az apja is megso­­kalta. Felemelte kezét és hatat, más pofont adott a fecsegőnek. De a dicsekvő fiút még ez sem hozta ki a sodrából és tiszte­le­tlenül megjegyezte: — Nem vagy hanoi férfi, apám! Hanoiban még a pofo­nok is vaskosabbak, mint ná­lunk ... Adjunk nyersanyagot a papíriparnak Az ország papírigénye évről évre nő. A papírtermelés az öt­éves terv során megháromszo­rozódott és még további emel­kedés várható. Ez természete­sen függ elsősorban a papír­ipar anyagellátásától, mivel köztudomású, hogy a papír alapanyagának jelentős részét külföldi országokból importál­juk. Ezért elsőrendű felada­tunk, hogy alaposan megvizs­gáljuk a hazai lehetőségeket és hazai nyersanyagokkal fedez­zük a papíripar fokozódó szük­ségletét. A papír újrafelhasználása sokkal többet jelent, mint pénz­megtakarítást; azt jelenti, hogy értékes importanyagokat taka­rítunk meg és ezt a megtakarí­tást, más célokra tudjuk fel­használni. A begyűjtést ellátó vállalatok folyamatosan vég­zik a papírhulladékok gyűjté­sét, úgy az üzemekből, mint a lakóterületről, azonban mun­kájuk során azt tapasztalják, hogy nem minden állami válla­lat tartja szem előtt az érté­kes hulladékanyagok össze­gyűjtését és megóvását. Egyes üzemekben az összegyűjtött papírhulladékot a szabad ég alatt tárolják, az ott megázik, nem jelentik be időben a be­gyűjtő vállalatoknak és ezért nagy része megsemmisül. Jelentős feladat hárul az ál­almi vállalatok vezetőire, mű­szaki vezetőire, hogy megszer­vezzék az üzemen belül az anyagok összegyűjtését. Elég lehetőség nyílik ezen a terüle­ten, mert a hivatalokban, azon kívül, hogy az irattári anyagot az előírt határidőre ki kell selejtezni, lehetőség van ar­ra is, hogy az íróasztalokban és iratszekrényekben elfekvő és már hasznavehetetlen papír­­hulladékot is összegyűjtsük. Ilyen anyagok minden íróasz­talban találhatók, akár mint el­használt jegyzetek, munkala­pok, kartonok, bélyegzőkár­tyák, kapucédula, stb. formá­jában. Igen eredményes munkát vé­gezhetnek a tanácsok hulladék­gyűjtő bizottságai is, ame­lyek nem egy alkalommal sike­res szervezőmunkát fejtettek ki, különösen a vas- és fémhul­ladékok összegyűjtésekor. Nem kevésbé fontos a tömegszerve­zetek, főleg a DISZ, valamint az ingatlankezelő vállalatok be­vonása a gyűjtésben, össze kell fogni, hogy papíriparunk hulladékanyag szükségletének fedezéséhez hozzájárulhassunk. KÜLÖNVONAT indul szep­tember 7-én, szerdán Hódme­zővásárhelyről az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Bu­dapestre. A különvonatra az IBUSZ-nál lehet jelentkezni, s a vonathoz csatlakozhatnak a környékben lévő más helysé­gekből is.

Next