Viharsarok, 1956. január-március (12. évfolyam, 1-78. szám)

1956-01-01 / 1. szám

2 Mi történt a külpolitikában ? Holnap: általános választások Franciaországban Qulganyin és Hruscsov elvtársak minap elmondott beszédei — me­lyek a Legfelső Tanács ülésszakán hang­zottak el — világszerte nagy visszhangra találtak. Az angol burzsoá lapok például ingerült és rosszindulatú hangnemben kommentálják a két vezető szovjet állam­férfi beszédét és­­ egyetlen londoni polgári lap sem ismertette részletesen és tárgyila­gosan a beszédeket. A Times nevű tekin­télyes angol lap megállapítja: „A nyugati országok nem­­ hagyhatják figyelmen kívül, milyen hatással voltak ezek a beszédek azokra az emberekre, akihez legfőképpen szóltak ... Vitán felül áll, hogy a gyar­matellenes jelszó, továbbá az a kijelentés, hogy a Szovjetunió a gyarmati népek egyetlen megbízható erős barátja, helyes­léssel találkozik Ázsiában.“ A Times megállapításai nyilvánvalóvá teszik az angol kormány minden tekintet­ben indokolt aggodalmát, hogy Bulganyin és Hruscsov ázsiai látogatásának gazda­sági és politikai következményei elsősor­ban az angolok ázsiai helyzetére és érde­keire lesznek egyelőre fel sem mérhető kihatás­sal. Az amerikai lapok kommentárjai is ha­­sonló h­angneműek, mint az angol lapoké, mi­vel a szovjet vezetők megmondtak az amerikai politikusokra nézve keserű igazságot a jelen­legi nemzetközi helyzetről. — ,,N. A. Bulganyin beszámolója és N. Sz. Hruscsov beszéde — ál­lapítja meg a United Press hírügynökség moszk­vai tudósítója — világosan megmutatta, hogy a Szovjetunió megbízható szövetségesekre talált Ázsia nem-kommunista hatalmai között, leg­alábbis olyan nagyfontosságú kérdésekben, mint a gyarmati probléma, a nukleáris fegyver kivonása és a kommunista Kína elismerése". A New York Herald Tribune című ameri­kai lap szerkesztőségi cikkében arról ír, hogy „Bulganyin utalt az oroszok sikereire az inter­kontinentális lövedékek területén, s azt nem le­het könnyelműen figyelmen kívül hagyni”. T­egnap este hivatalosan is végetért a vá­lasztási agitáció Franciaországban. Ez azt jelenti, hogy a törvények értelmében ma már nem lehet új plakátokat kiragasztani és egyetlen párt sem tarthat választási gyűléseket. Holnap, január 2-án tartják meg tíz álta­lános választásokat Franciaországban. A vá­lasztások kimenetelét illetően lehetetlen helyt­álló következtetéseket levonni, mivel a kom­munista párt kivételével valamennyi párt vá­lasztási szövetségben vesz részt. A pártok kö­zötti szövetség úgyszólván választási kerületen­ként változik, lényegében azonban két nagyobb csoportosulás, a Köztársasági Frontba tömörült radikálisok, szocialisták és az S­DSR-párt, va­lamint az MRP-vel, a klérus pártjával szövet­kezett úgynevezett „függetlenek” alkotnak lát­szólag olyan szövetséget, amelynek komoly esélyei vannak, hogy néhány mandátummal erősítse eddigi helyzetét. Az a tény azonban, hogy a holnapi választások során több mint kétmillió új, eddig még nem szavazó fiatal él választási jogával,­ továbbá, mert a választási szövetségek következtében maga a választó sem tudja, hogy kire szavazzon, illetve, hogy szava­zata végü­l is melyik párt esélyeit növeli, teljesen bizonytalanná teszi a választás kimenetelét. Egyedül a Francia Kommunista Párt az, mely megfelelő tömegbázissal és választási programmal rendelkezik ahhoz, hogy számít­hasson 4—5 milliónyi szavazatra. Ez meglehe­tősen szerény számítás és azt jelenti, hogy a párt nemcsak megtartja eddigi mandátumait, de jelentősen növelheti is képviselőinek számát, mivel az első alkalommal szavazók jelentős ré­szének támogatására is számíthat. A nyugati — elsősorban angol —­ sajtó leg­több lapja azon a véleményen van, hogy a holnapi szavazás nem hoz lényeges változáso­kat a francia politika pillanatnyi helyzetében. Továbbra is a pártok alkalmi szövetkezése és a gyakran változó kormányok jellemzik majd a francia politikai életet. Georghiui-Dej záróbes­zéde a Román Munkáspárt II. kongresszusán Bukarest (Agerpress) Ghe­­orghiu-Dej, a Román Mun­káspárt központi bizottságá­nak első titkára a párt H- kongresszusán mondott záró­­borzódóban köszönetet mon­dott a Szovjetunió Kommu­nista Pártja központi bizott­ságának azért az üdvözletért, amelyet a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Kiricsen­­ko elvtárs vezetésével meg­jelent küldöttség adott át a kongresszusnak. Hasonlóképpen köszönetet mondott a Kínai Kommunis­ta Párt központi bizottsága Csu Te elvtárs vezetésével megjelent küldöttségének őszinte jókívánságaiért. .Szívből köszönetet mon­dunk — folytatta — Rákosi Mári elv­társnak, Dolores ’barruri elv­társnőnek, a népi demokratikus, valamint e ka­pitalista és gyarmati orszá­gokban működő összes kom­munista és munkáspártok központi bizottságainak, ame­lyeknek küldöttei üdvözletü­ket tolmácsolták a kongres­­­szusnak és azoknak, akik üd­vözlő üzenteket intéztek kon­gresszusukhoz“. Sajtópolémia a párizsi lapokban az Express algériai leleplező cikkéről Párizs (MTI). Az Express csü­törtöki számában „Borzalmas tények, amelyeket ismerni kell” címmel leleplező jellegű riportot közölt az algériai megtorlásokról. Cikkét több fényképfelvétellel illusztrálta. A felvételek abból a laíradófilmből származnak, amelyet októberben Észak- és Dél-Amerikában vetítettek. A képek egyébként megjelentek a Life és a Quack című amerikai hetilapban. A gyilkosság 1955. augusztus 22-én történt Ain Abid, Constantine megyei kis faluban. A falucskában „átfésü­­lési” akció zajlott le. Egy csendőr észrevette, hogy valaki mozog az egyik sátor­ban. Ráparancsolt a rejtőzkö­dőre, hogy azonnal jöjjön elő. A sátorból előjött egy algé­riai. A csendőr célba vette és három méter távolságból több puskalövéssel leterítette a fegyvertelen embert. Ezt a jelenetet lefényképezte az­­ Fox-Movietone Filmhíradó két helyszínen tartózkodó operatőr­je. Néhány nappal később ugyanebben a falucskában ugyanez a csendőr hasonló kö­rülmények között lelőtt egy má­sik algériait is. Ezt a jelenetet is lefilmezték a jelenlévő operato­rok. Az Express hozzáteszi: néhány ú­jságíró és filmopera­­tőr,s köztük a Fox-Movietone operatőrje volt a helyszínen, s a csendőr azért térítette le őrizetre rábízott foglyát, mert az operatőr felbérelte a jelenet „bemutatására”. Az eset hatalmas felzúdulást keltett a francia sajtóban. Hama­rosan hivatalos kommünikét ad­tak ki, amely szerint a képeken látható csendőr csak helyettes csendőr volt, akit az eset meg­vizsgálása után letartóztattak, s hadbíróság elé állítanak, az ame­rikai filmcég operatőrje ellen pe­­­dig eljárást indítottak. I Koreai nyilatkozat a Japánban élő koreai állampolgárokról Phenjan (Új-Kína). Mint a Koreai Központi Távirati Iroda jelenti, Nam­ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere csütörtökön nyi­latkozatot tett közzé a Japán­ban élő koreai állampolgárok kérdéséről. A külügyminiszter hangsú­lyozta, jelentős egyezmények születtek a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlésének elnöksége és a japán parlamenti küldöttség, valamint más küldöttségek kö­zött, a két ország kapcsolatainak normalizálásáról, a Japánban élő koreai állampolgárok tör­vényes jogainak biztosításáról és más kérdésekről. A japán kormány mindezek ellenére nem biztosítja a koreai állampolgárok törvényes jogait és azok ennek következtében to­vábbra is bizonytalan körülmé­nyek között élnek Japánban. A japán kormány még min­dig arra törekszik, hogy a vis­­­szatartott koreai polgárokat túszként használja fel, s ezáltal elérje a Dél-Koreában visszatar­tott japán halászok szabadon bo­­csátását. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya nyoma­tékosan követeli, hogy a japán kormány haladéktalanul bo­csássa szabadon ezeket a kore­aiakat és biztosítsa a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ba való visszatérésüket. . Rövid külpolitika hírek A románból jelenti a Reu­ter Iroda, hogy az angol kor­mány 1956-ban 30 száza­lék­kal nagyobb kölcsönt nyújt a jordániai kormánynak, mint előzőleg. Az angol köl­csönök és­­ adományozó» jö­vőre 3.350.060 fontra emel­kednek. Az angol rádió dip­lomáciai munkatársa szerint az új egyezmény „semmifé­le kapcsolatban sincs azok­kal a tárgyalásokkal, ame­lyek Jordánia bevonására irányulnak a bagdadi egyez­ménybe».• Delhi (TASZSZ). A Szvadhi­­nata című lap közlése szerint az amerikabarát tevékenységéről is­mert „Ázsiai Szabadságot Vé­delmező Társaság” bejelentette, hogy megszünteti tevékenysé­gét. Berlin (MTI) Adenauer kancellár újévi nyilatkozatot adott a Politisch-Soziale Kor­respondenz nevű nyugatné­metországi sajtószolgálatnak. Nyilatkozatában hangsúlyoz­ta, hogy 1956-ban is kitart eddigi bel- és külpolitikája mellett. A bonni kancellár nyilatkoza­tának nagy része kommunista­ellenes és szovjetellenes propa­gandaszólamok ismételgetéséből áll. Adenauer ismét elutasította az újraegyesített Németország semlegességének gondolatát. OROSHÁZÁN állatkórház nyílt, Szarvason egy kisebb am­­bulanciás kórház létesítését ter­vezik.­­ Cseresznyefával díszített világos színű, gyönyörű bú­torok érkeztek a Német De­mokratikus Köztársaságból hazánkba. A Bútorértékesítő Vállalat szegedi üzletében már kaphatók a négyajtós, nagy szekrényből, 2 ágyból, két éjjeliszekrényből és egy tükörasztalból álló szobabe­rendezések. — Tanulmányi kirándulásra megy Budapestre mintegy 30 Csongrád megyei pedagógus. Egy hétig tartózkodnak a fő­városban, ahol megtekinte­nek több nagyüzemet. A ta­nulmányi kiránduláson részt­vevő pedagógusok hétfőn, január 2-án reggel 6 órakor indulnak Szegedről a gyors­vonattal. 1955 a nemzetközi politika nagy esztendeje Amióta véget ért a második világháború, a nem­zetközi politikában egyetlen esztendő folyamán, de talán, együttvéve sem történt annyi nagyfontosságú esemény, mint az elmúlt évben. Ezek­­ az események jelentősen meg­változtatták a korábbi esz­­­­tendők során kialakult polt­­i­kai helyzetet és ha a legfőbb kérdésekben nem is terem­tették meg a döntések lehető­ségét mégis elősegítették,­­hogy a nemzetközi élet fejle­ményei az egyetemes embe­riség további fejlődésének érdekében kedvezően alakul­­­­janak. Már elöljárójában megálla­píthatjuk: a béke ügye lénye­gesen kedvezőbben alakulha­tott volna, ha az 1955-ös esz­tendő első hónapjaiban a nyugati hatalmak erőfeszíté­seiket nem a párizsi egyez­mények elfogadtatása és a nyugateurópai unió felállí­tása érdekében összpontosít­ják, hanem a megoldásra vá­ró nagy nemzetközi kérdések megtárgyalására és a végle­ges megoldás előkészítésére, így — akárcsak az előző esz­tendőkben— 1955-ben is a Szovjetunió volt a négy nagyhatalom közül az egyet­len, amely következetesen a béke megerősítését, a megol­dásra váró kérdések rende­zését tekintette legfőbb fel­adatának, vagyis azt, hogy kiküszöbölje azokat a veszé­lyeket, amelyek a nyugati hatalmak erőpolitikájának következményeként fenyeget­ték a békét és egyedül töre­kedett arra, hogy a józan ész követelményeinek megfele­lően tárgyalásokon keresztül érjenek el megegyezést. Az 1955 első heteiben fenn­állt feszültség csökkenése at­tól kezdődik, amikor a szov­jet kormány kezdeményezése nyomán két hónapi tárgyalás után május 15-én Bécsben aláírták a nyugatiak által 10 évig halogatott­­ osztrák ál­­lamszerződést, melynek értel­mében Ausztria önálló, fü­g­­getlen­ állammá lett. A­­ nagy események sorozata a május 27—június 2. között Belgrád­­ban lefolyt szovjet—jugoszláv tárgyalásokkal folytatódott, amikor is a két ország vezető államférfiai szívélyes hangú­­ megbeszélések során a két országot érintő minden fonto­sabb kérdésben megegyeztek — a békeszerető államok őszinte örömére és a nyugati hatalmak legnagyobb bosszú­ságára. Az 1955. évi legkiemelke­dőbb nemzetközi eseménye a július 18—24 között Genfben megrendezett kormányfői ér­tekezlet volt, amelynek gon­dolatát még 1955 márciusá­ban a Szovjetunió kormánya vetette fel. 1945 júliusa óta a négy nagyhatalom miniszter­elnökei először találkoztak és tárgyalták meg a négy leg­fontosabb nemzetközi kérdés megoldásának lehetőségeit és irányelveket állapítottak meg külügyminisztereik számára a felmerült kérdések részle­teinek tisztázására. Ekkor született meg az azóta foga­lommá vált „genfi szellem“, amelynek lényege, hogy a fel­merült vitás kérdéseket ész­szerű, kölcsönös engedmé­nyekkel kell megoldani. Sajnos, a külügyminiszte­­rek­ itt október 27 és november 15­ között megrendezett genfi értekezlete nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és megegyezés nélkül végződött. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a genfi szellem megszűnt létezni, csupán azt igazolja, hogy a nyugati ha­talmak egyelőre nem akarják feladni az erőpolitika elvét. A genfi szellem él, amit leg­­­­jobban a világ közvélemé­­­­nyének a tárgyalások politi­kájának folytatására irányuló követelései bizonyítanak. S hogy a genfi szellem él, azt legjobban ENSZ-tagsá­­gunk elnyerése bizonyítja. Nyolc év küzdelmei után népköztársaságunk a „nemze­tek parlamentjében“ foglal­hat helyet és hallathatja sza­vát a világ ügyeinek intézé­sében. Tizenöt más országgal egyidőben történt felvételün­ket a Szovjetunió következe­tes politikai­­r­a­­­­­a tehetővé. Ez a politika még akkor is megtalálta a megfelelő meg­oldást, amikor a nyugati or­szágok küldöttei a csangkaj­­sekisták delegátusán keresz­tül akarták megakadályozni az ENSZ új tagjainak felvéte­lét. Népköztársaságunk nagy sikere, eddigi eredményeink nemzetközi téren történt leg­teljesebb elismerése, hogy felszabadulásunk 10. évfor­dulójának esztendejében tag­ja lettünk az ugyancsak 10 éves fennállását ünneplő ENSZ-nek. Kétségtelen, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezete jubiláris ülésszakának legfontosabb eseménye éppen az új tagállamok felvétele volt, amelyen keresztül a vi­lágszervezet hatalmas lépést tett első célja, az egyetemes­ség elérése felé. A felsorolt sikerek és eredmények nagyban meg­növelték a béketábor és azon belül a Szovjetunió erejét. A szovjet diplomácia nagyszerű akcióinak eredményeként 1955 folyamán egy egész sor további megállapodás megkö­tésére került sor. Sikeresen fejeződtek be a szeptember 8—13. között Moszkvában le­folyt szovjet—nyugatnémet tárgyalások, melynek eredmé­nyeként a két állam között rövidesen diplomáciai és gaz­dasági kapcsolatok felvéte­lére kerül sor. A Szovjetunió ezenkívül tárgyalásokat foly­tatott a finn kormánnyal és a szovjet—finn barátsági szerződés meghosszabbításán kívül aláírták a Porkkala-Ud nevű, Finnországban lévő szovjet katonai támaszpont átadásáról szóló megállapo­dást is. Itt kell aláhúzni an­nak a fáradhatatlan törek­­vésnek egyik eredményét, amelyet a szovjet kormány ért el a leszerelés elősegítése érdekében. Mint ismeretes, a Szovjetunió képviselője 1955 májusában nagyjelentőségű leszerelési javaslatot terjeszt­­ett elő az ENSZ leszerelési albizottságának londoni ta­­nácskozásán. E javaslat köz­tudomásúan a nagyhatalmak­ fegyveres erőinek fokozatos csökkentésén alapszik. Nagy jelentőségűek voltak­ azok a látogatások is, ame­lyeket India, Burma és Nor­­végia vezető államférfiai tet­tek a Szovjetunióban. Csak a közelmúltban ért véget Bul­ganyin és Hruscsov elvtársai Indiában, Burmában és Af­ganisztánban tett látogatása, melyek során tovább erősö­dött a Szovjetunió és az em­lített államok között eddig is fennálló szívélyes kapcsolat. A béketábor erőit azonban nemcsak a felsorolt országok­kal fennálló kapcsolatok szo­rosabbá tétele növelte, de sa­ját védelmi erőik egyesítése is, amelyet az elmúlt év má­jus 14-én Varsóban aláírt egyezmény biztosított. E szer­ződés, amelyet a­ Szovjetunió és az­ európai k­épt demokra­tikus országok, valamint a Kínai Népköztársaság képvi­­selői írtak­ alá, biztos védel­met nyújt a béketábor euró­pai országainak minden tá­madás ellen. A béketábor 1955. évi nagy sikereinek következté­ben a nemzetközi helyzet alapvetően megváltozott. Ezt nemcsak az elmúlt év áprili­sában 29 ázsiai és afrikai or­szág részvételével megrende­zett bandungi értekezlet és az ENSZ-közgyűlés 10. ülés­szakának eseményei igazol­ják, de az a bizakodó hangu­lat is, amellyel az egész em­beriség az ez évi nagy és döntő nemzetközi események elé tekint. Nem szabad azon­ban elfelejteni, hogy a Szov­jetunió és a béketábor más országai eddigi sikereiket szí­vós és következetes harcban érték el. Ezt a harcot ebben az esztendőben nemcsak foly­tatni, de fokozni is kell, hogy­­ az „erőpolitika“ hívei továb­bi visszavonulásának ered­ményeként folytatódjék a nemzetközi feszültség csök­kenésének és a tartós béke megerősödésének nagyszerű folyamata. Petrovics István Tárgyalások a Malájföldi Kommunista Pmt és a malájföldi kormány képviselői között Beszámoltunk arról, hogy Baling városban (Észak-Ma­­lájföld) két napig folytak a tárgyalások egyrészt a kom­munista párt és a nemzeti fel­szabadító hadsereg képvise­lői, másrészt a kormány kép­viselői között a malájföldi hadműveletek megszüntetésé­ről.­­ A felek elvben megállapod­tak abban, hogy a nemzeti­ségi felszabadító erők meg­szüntetik a fegyveres harcot, mihelyt a Maláj Államszövet­ség megválasztott kormánya kezébe veszi a belső bizton­ság és a malájföldi helyi fegyveres erők fölötti teljes ellenőrzést (a rendőrséget és a malájföldi fegyveres erőket jelenleg az angol gyarmati hatóságok tartják kezükben). Csing Peng, a kommunista párt és a népi felszabadító hadsereg küldöttségének kép­viselője kijelentette, hogy a nemzeti felszabadító erők csupán abban az esetben szüntetik meg a harcot, ha nem üldözik a nemzeti fel­szabadító mozgalom résztve­vőit. A Maláj­földi Kommu­nista Pártnak — mondotta Csing Peng — más pártokkal azonos politikai jogokat kell élveznie. A tárgyalások egyelőre megszakadtak, , i­l 3 Vasárnap, 1956. január 1. „Kollektív munkával...“ A Szegedi Ruhagyár mű­szaki gárdája a második öt­éves terv első éve megkezdé­sét jól előkészítette. Új tech­nológiai folyamatokkal meg­teremtik azokat a lehetősége­ket, amelyekkel a gépek mel­lett dolgozó elvtársak telje­síteni tudják tervüket. A ter­mek mindinkább szinkron­­rendszerre lesznek átalakítva. A műszaki vezetők a ter­melési értekezleten is ismer­tették a dolgozókkal, hogy milyen területeken lesznek átállások. A dolgozók javas­­­­latait figyelembe véve készí­­­­tették el az új, név szerinti szalagbeosztást, hogy zökke­nőmentesen kezdhessék a munkát. Gondoskodás történt azért is, hogy a dolgozó né­pünknek gyártott cikkek száz százalékos minőségűek legye­nek. A tervosztály különös figyelmet fordított az egyes cikkek tervezésénél arra,­ hogy — a lehetőséghez ké­pest — érvényesülhessen a fokozatos felfejlődés elve. Hisszük, hogy az 1956-os év­­ tervfeladatait kollektív mun­kával győzelemre fogjuk vin­­­­ni. Huszka Sándor­­ , a Szegedi Ruhagyár fe­­j j___művezetője Az új esztendő első szépirodalmi művei Az új esztendőben is gaz­dag választék várja a könyv­­barátokat a boltokban. Megjelennek — a magyar költészet gyöngyszemei soro­zatban — Berzsenyi Dániel válogatott versei. Az olvasók­hoz kerül Jankovich Ferenc új költeményeinek gyűjte­ménye. Kardos László Kos­­suth-díjas műfordító váloga­tásában a „Száz vers“ című antológia a világirodalom legszebb verseiből. Újra kap­ható lesz Tamási Áron leg­szebb elbeszéléseinek kötete, a „Szegénység szárnyai“. A klasszikus alkotások kö­zül napvilágot lát Goethe Faustjának első része, a Vi­lágirodalmi Kiskönyvtár so­rozatban. Kiadják Theodor Fontane „Tévelygések, téve­dések“ című művét. Henri Barbusse „A tűz“ című világ-,­hírű regényét*

Next