Világ Ifjúsága, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1973 / 1. szám
IMPRESSZUM Ezt a latin eredetű szót (impressum) a világ minden szerkesztőségében ismerik és használják is, noha leírva alig találkozunk vele. Azokat az adatokat jelenti, amelyek az adott sajtótermék megjelenési körülményeire, a szerkesztőségre, a kiadóra, a nyomdára, a levélcímre és az előfizetési díjra iyytatkoznak, s amelyek rendszerint vonal alatt vagy tetszetősen bekeretezve jelennek meg az olvasó színe előtt. A Világ Ifjúsága impresszuma 26 évig ezzel a mondattal kezdődött: „A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség havonta megjelenő nemzetközi ifjúsági magazinja." 1946 őszén, de még 18 évvel később, ez igaz is volt. A Világ Ifjúsága valóban a DÍVSZ lapja volt, amely több nyelven jelent meg, s amelynek az élén egy nemzetközi szerkesztő bizottság állt. A különböző nyelveken megjelenő lapok - Jeunesse de Monde, Welt Jugend,World Youth stb. -fényessetes nemzetközi lan nemzetközi szerkesztő bizottság vezetésével készültek. A hatvanas évek közepén nyilvánvalóvá vált, hogy ez az állapot nem tartható tovább. A szerkesztő bizottság egyre kevésbé tudta összehangolni a lapok munkáját, a központilag elkészült és ajánlott anyagok (cikkek, tudósítások, riportok stb.) késedelmesen érkeztek a nemzeti szerkesztőségekbe, s vagy le sem közölték azokat, vagy pedig késve, amikor már időszerűtlenné váltak. A hatvanas évek elején több lap meg is szűnt, mások — közöttük a Világ Ifjúsága - átalakultak, s a továbbiakban „önálló nemzeti kiadványként” jelentek meg. Az impreszszum ugyan még mindig úgy kezdődött, hogy a DIVSZ nemzetközi ifjúsági folyóirata (később magazinja), de a folytatás már így hangzott: „A magyar kiadvány önálló nemzeti kiadás.” Felemás helyzet volt, meg kell hagyni. A lendületes és nem kevésbé szárnyaló kezdetet, hogy ti. a DIVSZ nemzetközi ifjúsági folyóirata (magazinja), egy szerény, ám figyelmet érdemlő megállapítás követte, mely szerint azért nem egészen így áll a helyzet, hiszen a Világ Ifjúsága önálló nemzeti kiadás. Ha valamilyen vállalkozásunk történetesen jól sikerült, a napnál világosabb volt, hogy a Világ Ifjúsága önálló nemzeti kiadás. Ezzel szemben valahányszor kellemetlen botrányillat lengte körül a szerkesztőséget, azonnal kiderült, hogy mégiscsak a DÍVSZ égisze alatt működünk. A megboldogult Mohamed koporsója lebeghetett így ég és föld között. Ennek a furcsa állapotnak vetett véget "a KISZ Központi Bizottságának határozata, amely kimondja, hogy a Világ ifjúsága legyen a KISZ K. B. nemzetközi ifjúsági magazinja. Így aztán 1973. január 1 -től de jure is a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség felügyelete alá, vagy mondjuk úgy, hatáskörébe tartozunk. Az olvasó most alighanem töprengve ráncolja a homlokát, s eképpen foglal állást: „Ha egy lap rossz, felőlem azt írnak az impresszumba amit akarnak, de ha netalán jó, akkor szintén." Biztosíthatom az olvasót, hogy ismét igaza van, mert egy lap milyenségét valóban az határozza meg, ami az impresszum fölött olvasható. És mit olvashatunk most az impresszum fölött? Keveset. Ha jól emlékszem éppen két évvel ezelőtt panaszkodtam ugyanezen a helyen lapunk szűkös terjedelme miatt, és hogy milyen jó volna, ha valaki fölfigyelne mostoha körülményeinkre. Nem mondhatom, hogy panaszom süket fülekre talált, hiszen kaptam jó néhány levelet, melyekben józerre is biztosítottak a végtelenül üdves és megértő olvahogy tökéletesen egyetértenek velem, és ha ez engem megnyugtat, kijelenthetik, rajtuk nem múlik. Megköszöntem a bíztató szavakat, és határozottan leszögeztem, hogy rajtam sem. Azóta eltelt két év, és mint Önök is láthatják, e havi számunkban végre megváltozott a lap impresszuma, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező hónapokban további változásokra is joggal számíthatunk. A KISZ Központi Bizottsága ugyanis nemcsak arról határozott, hogy átveszi a Világ Ifjúságát, hanem azt is kimondta: a Világ Ifjúsága legyen valóban nemzetközi ifjúsági magazin, s ez a tény jusson kifejezésre a szerkesztési elveiben, terjedelmében, de még a formátumában is. Így hát az impresszum változása egy régvárt fordulatnak csupán az első, s pillanatnyilag talán formálisnak látszó jele, melyet azonban további jelentős, a lap arculatát alapvetően módosító változások követnek. Ezekről ma még korai volna részletesen beszélni, hiszen a kezdet kezdeténél tartunk, s egyelőre az átállás nyomdatechnikai vonatkozásai okozzák gondjaink javát. Az olvasót különben sem a szerkesztőség úgynevezett háztáji ügyei érdeklik, hanem a születendő végeredmény: az új lap tartalma, színvonala, külalakja, no és hogy mikor jelenik meg az újságos standokon. Ami a megújhodó Világ Ifjúsága tartalmát és formátumát illeti, arról a legilletékesebb, az új lap fog „nyilatkozni”, ha minden a tervek szerint halad már áprilisban. Egy kétségbeesett férfi a telefonba: — Maguk azok a minden munkát vállaló egyetemisták? — Igen, uram. — Akkor jöjjenek azonnal! A feleségem és a gyerekek ma este érkeznek haza a nyaralásból, rendbe kellene hozni addig a lakást. — Nagytakarításra készüljünk, uram? — Igen, ahogy így elnézem ... De okvetlenül jöjjön egy hölgy is, mert rengeteg a mosogatni való, és egy erős fiatalembert is küldjenek, mert néhány láda sörösüveget kell visszavinni az üzletbe. Fenti beszélgetés színhelye Varsó. A telefonhívás az egyetemisták 17 munkaközvetítő irodájának egyikébe érkezett, s fél órán belül már indult is a takarítóbrigád egy közeli kollégiumból. A lengyel fővárosban egyetemisták ezrei kilincseltek némi kis ösztöndíj-kiegészítést jelentő munka után, míg ki nem pattant az isteni szikra, és diákszervezetük, a ZSP létre nem hozta — Universitas néven — munkát vállaló szövetkezetüket. A szövetkezetet egykori egyetemisták vezetik, a nem nagy apparátus csak a telefont emelgeti, jegyez, majd úva tárcsa ,, és összehozza a feleket. Az egyetemisták szerveti munkavégzése 1958 után kezdődött, azóta Lengyelország 17 életemi____-ra«várT5sf r mindegyikében létrehozták munkavállaló irodáikat. A szövetkezeti forma lehetővé teszi nagyobb munkák vállalását is, az üzemeknek, intézményeknek nincs gondjuk arra, hogy kinek számlázzanak. Eleinte több volt az eszkimó, mint a fóka, alig akadt munka, pedig játékosan-kedvesen ajánlották magukat a diákok. Vállalkoztak ablakmosásra és bridzs-partinál a hiányzó negyediknek, őriztek gyerekeket, míg a szülők színházba mentek és korrepetáltak gyengén tanuló kisdiákokat. S addig árasztották el mókás plakátjaikkal Varsót, míg felfedezték őket a magányosak és a vállalatok, és a „bolt” beindult. Hallatlan előnyük a diákmunkásoknak, hogy ha kell, azonnal, ha kell, felváltva, de éjjel-nappal dolgoznak, s ugyanakkor nem kérnek szolgáltatásaikért sürgősségi felárat. Ma Varsóban 16 ezren — a felsőfokú oktatási intézmények hallgatóinak 40 százaléka — vállalnak rendszeresen munkát, s a 650 zloty ösztöndíj-átlagukat havi 400—500 zlotyval egészítik ki. Keresetük felső határát szabályzatuk írja el; évi 9000 zlotynál több nem lehet, így a tanulásra is marad elegendő idő. A munkavállaláshoz két aláírás és az egyetemi index bemutatása szükséges. Az egyik aláírás az egyetem rektoráé, a másik az orvosé. Ha nincs a hallgatónak elmaradt vizsgája és egészséges, szabad a pálya, a mérnökvagy orvosjelölt megkapja munkakönyvét. A 16 ezer varsói munkakönyv és egyetemista nélkül ma már a lengyel fővárosban nincs nagyobb esemény. Népszámlálás közeledik? Nem is töprengenek azon, hogy kikre bízzák, kézenfekvő, hogy betanítják az egyetemistákat, s ők lesznek az öszszeíró biztosok. Karácsony, húsvét, ünnepi csúcsforgalom? — A pultok mögött fiatal lányok százai kérdezik frissen a vásárlóktól: Mit parancsol asszonyom, mivel szolgálhatok? De az egyetemista lányok beugranak év végi leltárak elkészítéséhez, kívánságra idősebb hölgyeket gardíroznak színházba vagy hangversenyre, nagyobb tanácskozásokon szinte minden világnyelven ők tolmácsolnak, s ha egy édesanya kísérőt kér elsőbálos lánya mellé, az Universitas órabérben delegál egy-egy egyetemistát. Az élet nem tud olyan váratlan munkát produkálni, ami kifogna a nyűhetetlen munkakedvű lengyel egyetetemistákon. Mégis, legkedvesebb vállalkozásaik között a nagyobb csoportot igénylő közös munkákat tartják. Megszállnak például éjszaka egy színházat, és a bársonyszékeket a másnapi előadásig kitisztítják. A kertészeti egyetem hallgatói a szállodák pálmáit gondozzák szerződés szerint, de vállalják a Varsó környéki házikertek fáinak nyesését és a kertek felásását is. A telefon szünet nélkül csörög az Universitas irodáiban, a diákbrigádok szinte versenytárs nélkül állnak, megbízhatóan és gyorsan dolgoznak az új építkezéseken a takarításnál. A varsói műegyetem egyik mérnökjelölt-csoportja tanfolyamon kitanulta a tapétázó szakmát és városszerte vállal garanciával lakás, üzlet, szálloda, klub tapétázást. Minden megkeresett 100 zlotyból 70 tisztán az egyetemistáké, akik tíznaponként akkor is megkapják keresetüket, ha a megrendelő vállalat még nem egyenlítette ki a számlát. Hogy mi lesz a sorsa a fennmaradó 30 zlotynak? A közösség dönt arról, hiszen ezer helye van annak is. Az Universitással a legfontosabb célja az volt a Lengyel Egyetemisták Ifjúsági Szövetségének, hogy az egyetemisták anyagi helyzete javuljon, s ne kelljen a szülői házat terhelni, ha egy könyvet, egy jobb ruhát, vagy egy hanglemezt akar vásárolni magának az egyetemi polgár. A másik cél, hogy ki-ki lehetőleg olyan munkát végezzen, ami közel áll leendő hivatásához, s tanulja meg még hallgató korában mindennemű munka megbecsülését. A további cél az egyetemisták társadalmának sokoldalú segítése. Legutóbb színes televíziót vásároltak például az Universitas nyereségéből a diákklubnak, s íratlan törvényük, hogy három évben egyszer jelentős összeggel hozzájárulnak minden dolgozójuk külföldi utazásásához. A nyereség legnagyobb része azonban a varsói egyetemisták 13, nagy kávéházszerű klubjának fenntartására szolgál. E helyeken olcsón étkezhetnek, itt mindig szívesen látják őket, hisz a pincér közülük való, s nem a borravalót nézi, hanem azt, hogy a vendég jól érezze magát. Holnap ugyanis ő ül az asztal mellé és rendeli meg szokásos italát. KOCSIS ÉVA MUNKAKÖNYVES EGYETEMISTÁK EGY PLAKÁT A SOK KÖZÜL