Világ Ifjúsága, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 1. szám

ni. Ez ott is kevésbé látvá­nyos, kevésbé romantikus, akárcsak nálunk, de az UJC jó munkáját mutatja, hogy ezen a téren sem maradnak el a fegyveres harc eredményei mögött. Szocialista verseny- és tanulmányi mozgalmaik, építő­­brigádjaik ugyanolyan népsze­rűek, mint a városfejlesztő társadalmi munkaakcióik, vagy a forradalmi harcok szel­lemét idéző túráik, táboraik és a „találkozás a múlttal” elne­vezésű beszélgetéseik azokkal, akik a Batista-rezsim ellen küzdöttek és kivívták a forra­dalom győzelmét. A FEU és a FEEM Ezért lehetséges az, hogy a vi­szonylag kis létszámú 180 ez­res UJC-tagság, személyes pél­damutatásával és aktív neve­lő-szervező munkájával képes a fiatalok többségére hatni. Az ifjúságot szervezetileg is át­fogja az Egyetemi Diákok Szö­vetsége (FEU), a Középiskolás Diákok Szövetsége (FEEM), a Centenáriumi Ifjúsági Brigád és a szocialista brigádok kiter­jedt hálózata. Ezek legkivá­lóbb tagjaik veszik fel a KISZ-be és a KISZ-tagok leg­fontosabb kötelessége, hogy ak­tív nevelő-szervező munkát végezzenek az ifjúsági tömeg­szervezetekben. Megbízatásuk és kötelességük úgy dolgozni, hogy őket válasszák meg a tö­megszervezetek és a brigádok vezetőinek. Így az egész ifjú­sági mozgalom az UJC eszmei, politikai vezetése és befolyása alatt áll, a KISZ pedig a párt ifjúsági szervezete. „Nálunk még a KISZ-tagok kiválasztásához is kevés csak a KISZ-tagok véleménye — mondta Jaime Crom­bet. — A brigád, az iskola vagy az üzem egész ifjúsága elmondja véle­ményét arról, hogy a jelöltet alkalmasnak tartja-e a KISZ- tagságra. Utána az UJC alap­szervezet dönt a felvételről, és tájékoztatja a fiatalokat a ha­tározatról. Tapasztalataink szerint, aki a tömegek támo­gatásával lesz KISZ-tag, az nagyobb felelősséget érez a közösségért és megfordítva: a közösség is állandóan figye­lemmel kíséri, hogy KISZ-tag­­hoz méltóan él és dolgozik-e. Feltételezhető, hogy amilyen mértékben halad előre a for­radalmi fejlődés, a szocialista emberformálás, a természetes szelekció folytán úgy változ­nak majd az arányok. Akkor, de csakis ezen az úton elérhet­jük majd, hogy a követelmé­nyek csökkentése nélkül nö­vekszik a KISZ-tagok aránya, akár az ifjúság 40—50—60 szá­zalékáig. Ha majd itt tartunk, akkor lehet vitatkozni a sze­lektív (így nevezik az UJC je­lenlegi formáját — a szerk.) és a tömegszervezet viszonyának problémáiról. De ismétlem: a fejlődés feltétele a követelmé­nyek csökkentése nélküli ter­mészetes szelekció.” A kubai ifjúság, a kubai KISZ lesz a Havannában rendezendő XI. Világifjúsági Találkozó házigazdája, hiszen a DIVSZ várnai közgyűlésen elhangzott javaslat világszerte nagy vissz­hangra talált. A havannai VIT-en a küldöttek több ezres tábora ismerkedhet majd azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a latin-amerikai szigetország népe és ifjúsága szerzett a forradalomban és 2 szocialista építőmunkában. SZ. J. :A "! A nők éve Nők napja, anyák napja után most már egy egész esztendő lesz a nőké. Felhangzik nyilván a férfi mozgás: hát nekünk semmi sem jut, nem hogy egy év, de egyetlen férfi órácska sem? Ez a most kezdődő 1975-ös esztendő azonban nem háromszázhatvanöt, asz­­szonyt és lányt ünneplő nap lesz, hanem miként azt az ENSZ- közgyűlése megfogalmazta: „Fel kell hívni a kormányok, a közvé­lemény figyelmét a nők helyzetére, a fejlődésüket gátló körülmé­nyekre, és intézkedéseket kell hozni helyzetük javítására.’’ „A nő azért nő — mondta Arisztotelész —, mert hiányoznak belőle bizonyos tulajdonságok; a nő lényege a természet adta tökéletlen­ség.” Mióta megszűnt az anyajog, a matriarchátus, a nőt kirekesz­tették az emberiség fogalmából. Az emberiség példaképei: a tudó­sok, a művészek, az államférfiak, a szabadságharcosok és a prófé­ták —, szinte valamennyien férfiak. Ugyanígy valamennyi szép emberi erény — hősiesség, bölcsesség, szabadságvágy, elhivatott­ság — „férfi” erény. A nőt kirekesztették a munkából is. Dolgoz­ni dolgozhatott, — ugyanolyan keményen, mint a férfiak. Csak épp attól a munkától zárták el, amivel megkereshette volna kenyerét, és megszerezhette volna függetlenségét. Sziszifusz alakját — a hegytetőre reménytelenül köveket görgető nagy szenvedő alakját — is férfiról mintázta a mitológia (egy nő, hogyan is élhetné át az emberiség kínjait?) pedig hát az évszázados női sorsot mennyivel inkább megilletné a sziszifuszi jelző. A fér­fiak munkája nyomán házak, hidak és templomok emelkedtek, országok tűntek el és születtek új életre. A nő munkája napról napra semmivé lett. A tiszta szobát bepiszkították, az ételt meg­ették, a ruhát elrongyolták. Soha nemzet, osztály vagy nép nem élt annyi ideig elnyomás alatt, és soha oly türelemmel nem viselte az igát, mint a nők. Az iparo­sodásnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a férfiuralom bástyái meg­repedezzenek. Az egyre növekvő termelés, gépesítés, az éhes ipar­­válogatás nélkül követelte a munkaerőt. Ez lassanként a nők szá­mára gazdasági felszabadulást hozott, változtak életük keretei, s ugyanakkor lépésről lépésre — a folyamat több mint egy évszázadon át tartott — a legfejlettebb ipari országokban (de csak ott!) kivív­ták politikai jogaikat is. Magyarországon mindez másként alakult, mint a polgári államok­ban. Nálunk a nők nem lépésről lépésre nyerték el jogaikat, ha­nem egycsapásra — a többi elnyomott felszabadulásával egyidő­­ben. 1945 után megkapták a törvénybe foglalt egyenjogúságot, a munka jogát, az „egyenlő munkáért egyenlő bér” biztosítékát. Csakhogy új törvényekkel meg lehet változtatni a régi törvénye­ket, de nem lehet azonnal átalakítani a társadalmat és az embe­reket. A nő elnyerte a férfi jogait, de a meglevő társadalmi szo­kások meghagyták számára a női kötöttségeket is. A férfinak nincs ilyen kettős terhelése: ha egy férfi teljesíti munkájából fakadó feladatait — úgymond egyszeriben eleget tesz emberi kötelezettsé­gének is. A szemlélet persze lassacskán változik. Harminc éve még szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy egy férfi mosogatórongyot vegyen a kezébe. Ma a statisztikusok szerint a férfiak egyharmada részt vállal az otthoni munkából. De mekkora részt? A házimunkák ki­lenctized részét — ugyancsak a statisztikák szerint — az asszonyok végzik, a munkába járó asszonyok. A férfi csak segít. Nem kötele­zettségét teljesíti. És ez nemcsak házimunka kérdése. Időkérdés is, hiszen a „nem egyenjogú egyenjogúság” az asszonyokat a tanu­lásra, a művelődésre, a továbbképzésre alkalmas óráktól fosztja meg. Ha a nők esztendejének feladatait nézzük, világosan kell lát­nunk a társadalmi egyenjogúság mellett a családon belüli célt is: az egyenjogú emberek társulását. Mindemellett hazánkban, ahol az asszonyok minden törvényadta férfijoggal rendelkeznek, nagyon is elöljárunk. De hány olyan ál­lama van még a világnak, ahol az asszonyok sorsa mit sem válto­zott? A nők évszázadok óta változatlan helyzete számomra egy dél­indiai délelőttöt idéz. 40 fok vagy 50 lehetett árnyékban a sziklás tengerparton egy férfi jelent meg feleségével. A férfi levetkőzött, fehér vászonruháját a nő kezébe akasztotta. Állt a parton az asz­­szony az izzóan fehér kövek között vagy félórán át, amíg a férfi a tenger habjaiban fürdött. Aztán kijött a ház ura, felöltötte ruháját, majd a tengerre mutatott , miként kutyát szalajt az ember a vízbe dobott bot után. És az asszony úgy ahogy volt, ruhástól, száriban a tengerbe ment, leguggolt, majd fordult és jött is kifelé, és futott a férfi után, aki már hazafelé lépkedett. A nők nemzetközi esztendeje és a Moszkvában az idén­­ . • A­zésre kerülő lányok világtalálkozója nem a köszöntő s/­.. .d­rágkoszorúké” lesz, hanem a küzdelemé a végleges b­é­sukért. KERESZTI \ fl\S

Next