Világ Ifjúsága, 1979 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám
2 A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI MAGAZINJA Megjelenik havonta. 33. évfolyam 1. szám Főszerkesztő: SEBES TIBOR Főszerkesztő-helyettes: BALÁZS-PIRI KRISZTINA Szerkesztőség: Budapest, Dohány u. 40. 1975 Telefon: 421-392 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, Budapest, Révai utca 16. 1347 Telefon: 116-669 Felelős kiadó: Dr. PETRUS GYÖRGY igazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a hírlapkézbesítő postahivatalokban, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlapirodában (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. 1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI-215-96- 162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: negyed évre 19,50, fél évre 39,, egy évre 78,- Ft. Külföldiek részére előfizethető a Kultúra Könyv, Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál. P.O.B. 149. Budapest 62. Készült a Zrínyi Nyomdában (79.2549 201) rotációs ofszetei járással. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE vezérigazgató Index: 25 869 HU ISSN 0133-1914 A szerkesztőség belső munkatársai: MARAFKO LÁSZLÓ olvasószerkesztő, SCHREIBER GYÖRGY külpolitikai szerkesztő, THALY ZOLTÁN művészeti szerkesztő. MARAFKO LÁSZLÓ VIETNAMI RIPORTJA HOVÁ TŰNTEK összehasonlíthatatlanul más az érkezés most, mint volt 1972 nyarán. Akkor Hanoi légiriadóval fogadta IL—18- asunkat, és húszperces levegőben keringés után vissza kellett fordulnunk a laoszi fővárosba, Vientianéba. Csak másodszori nekirugaszkodásra juthattunk el a bombazápor sújtotta Vietnamba. Most az Interflug IL—62-ese simán landol a san bay guoche, azaz az új, nemzetközi repülőtér betonján. A régi repülőtér ma a belföldi légiforgalom céljára szolgál, ettől viszont vagy két óra az út a fővárosig. Közben ugyanis ördöngösen kell cikázni a keskeny út mindkét oldalát ellepő kerékpárosok, s a guang ganh-ok, a vállon hordott kosarak között, lehúzódva a behemót, megrakott teherkocsik elől. Most van a száraz évszak, betakarítják a rizst. A házak előtti kövezett térségeken kézi eszközökkel csépelik a kalászt, bivalyok járnak körben a szalmán, hogy kihulljon a mag. Az utak szélére is kiterítik a rizsszalmát, hogy az autók kereke is puhítsa a kemény szárat, s hogy a maradék szemek is kiperegjenek. Minden szemért kár lenne, hiszen az 1978-as év közepén pusztító árvíz nemcsak egy aratás termését vitte el, de a következő vetést is késleltette. Egy változás rögtön szembetűnik: a háború időszakában az utakat mindenütt földbe ásott lyukak — egyszemélyes óvóhelyek — szegélyezték, a bármikor bekövetkező légitámadás esetére. Most nem látni őket. A béke a föld sebeit előbb gyógyítja be, mint az emberekét — gondolnám, s ekkor légvédelmi ütegeket pillantok meg nem messze az úttól. Pedig ezt az 50 milliós népet, (ahol a 15—30 év közöttiek száma 10 millió) nagyon megilletné az igazi béke! Aztán eszembe jut a régi vietnami közmondás: „Többet ér egyszer látni, mint százszor hallani." Majd ehhez tartom magam ... Történelmi és mai lecke A Bach Dang folyónál, kompraszállás előtt a tolmácsom, Vuong — egyébként hazánkban végzett fizikus — a hömpölygő vízre mutat: — Látod, Ngo Quyen királyunk itt győzte le az északi agresszorok flottáját. Azok a magas vízálláskor a király hajói után eredtek, majd amikor alacsony volt a víz, a kiálló cölöpök miatt nem tudtak visszafordulni. Az „északi agresszorok” — ezt korábbról tudom — a kínaiak, a történet pedig jelzi, hogy kelet felé, a Kínával határos megye, Quang Nin h központja, Hon Day városa felé tartunk. Hírét kitűnő feketeszene és a közelében levő Ha Long-öböl alapozta meg, hiszen az utóbbit a világ nyolcadik csodájaként emlegetik. Hon Gayban Nguyen Binh Giang, a Ho Si Minh Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei titkára fogad bennünket. Finom illatú zöld teát iszunk, itteni szokás szerint cukor nélkül, apró csészékből, mert aromája így érvényesül igazán, közben vendéglátónk a megye és a fiatalok életéről beszél. — A háború után 150 ezer Quang Ninh-i fiatal tért viszsza a haza védelméről az építőmunkába. Vállaltuk, hogy a IV. pártkongresszusunk által elénk tűzött széntermelési feladatokat túlteljesítjük. Akkor még nem gondoltuk, hogy a kínai mesterkedések komoly nehézségek elé állítanak bennünket. A 800 ezer lakosú megyénkben 160 ezer hoa, azaz kínai származású állampolgár élt. Közülük a kínai részről folytatott kampány következtében 100 ezren elmentek. Elsősorban szakemberek, szakmunkások. A szakmunkásképzőkben most gyorsan át kell képeznünk fiatalokat a helyettesítésükre. A határ menti községekből épp az aratáskor mentek el a hoák, gyakran elhajtva vagy megcsonkítva itthagyva a bivalyokat, állatokat. A munkáskezek pótlására más megyéből hívjuk a fiatalokat. A hegyek közt levő határ menti falvakban ún. élenjáró ifjúsági csapatokat szervezünk, amelyek önként vállalják itt a munkát, éjjel pedig őrszolgálatot látnak el. Meg kell oldanunk gazdasági feladatainkat és meg kell védeni a hazát, ez a két legfontosabb feladata ma a fiataloknak. — És mi van közvetlenül a határon ? A KISZ-titkár egy arasznyi hosszú vastüskét tesz elém. — Tízezerszámra gyártjuk ezeket — mondja. — A határ védelmére ásott árkokban helyezzük el őket, hogy ne jöhessenek át éjszakánként ártó szándékkal a kiképzett hoák vagy más kínaiak. Mert ha éppen nem történik semmi, akkor sincs nyugalom. Reflek- A csam nemzetiségű Xen Mat ötnapos éjszakai bujkálás után menekült át Kambodzsából