Világ Ifjúsága, 1979 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 1. szám

2 A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI MAGAZINJA Megjelenik havonta. 33. évfolyam 1. szám Főszerkesztő: SEBES TIBOR Főszerkesztő-helyettes: BALÁZS-PIRI KRISZTINA Szerkesztőség: Budapest, Dohány u. 40. 1975 Telefon: 421-392 Kiadja az Ifjúsági Lapki­adó Vállalat, Budapest, Révai utca 16. 1347 Telefon: 116-669 Felelős kiadó: Dr. PETRUS GYÖRGY igazgató Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a hírlap­kézbesítő postahivatalok­ban, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlapiro­dában (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. 1900), közvetlenül vagy posta­­utalványon, valamint át­utalással a KHI-215-96- 162 pénzforgalmi jelző­számára. Előfizetési díj: negyed évre 19,50, fél évre 39,­, egy évre 78,- Ft. Külföldiek részére előfizet­hető a Kultúra Könyv, Hír­lap Külkereskedelmi Vál­lalatnál. P.O.B. 149. Buda­pest 62. Készült a Zrínyi Nyomdá­ban (79.2549 2­01) rotá­ciós ofszetei járással. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE vezérigaz­gató Index: 25 869 HU ISSN 0133-1914 A szerkesztőség belső munkatársai: MARAFKO LÁSZLÓ olvasószerkesztő, SCHREIBER GYÖRGY külpolitikai szerkesztő, THALY ZOLTÁN művészeti szerkesztő. MARAFKO LÁSZLÓ VIETNAMI RIPORTJA HOVÁ TŰNTEK összehasonlíthatatlanul más az érkezés most, mint volt 1972 nyarán. Akkor Hanoi lé­giriadóval fogadta IL—18- asunkat, és húszperces leve­gőben keringés után vissza kellett fordulnunk a laoszi fő­városba, Vientianéba. Csak másodszori nekirugaszkodásra juthattunk el a bombazápor sújtotta Vietnamba. Most az Interflug IL—62-ese simán landol a san bay guoc­he, azaz az új, nemzetközi re­pülőtér betonján. A régi repü­lőtér ma a belföldi légiforga­lom céljára szolgál, ettől vi­szont vagy két óra az út a fő­városig. Közben ugyanis ör­­döngösen kell cikázni a kes­keny út mindkét oldalát elle­pő kerékpárosok, s a guang ganh-ok, a vállon hordott ko­sarak között, lehúzódva a be­­hemót, megrakott teherkocsik elől. Most van a száraz évszak, be­takarítják a rizst. A házak előtti kövezett térségeken kézi eszközökkel csépelik a kalászt, bivalyok járnak körben a szalmán, hogy kihulljon a mag. Az utak szélére is kite­rítik a rizsszalmát, hogy az autók kereke is puhítsa a ke­mény szárat, s hogy a mara­dék szemek is kiperegjenek. Minden szemért kár lenne, hi­szen az 1978-as év közepén pusztító árvíz nemcsak egy aratás termését vitte el, de a következő vetést is késleltette. Egy változás rögtön szembe­tűnik: a háború időszakában az utakat mindenütt földbe ásott lyukak — egyszemélyes óvóhelyek — szegélyezték, a bármikor bekövetkező légitá­madás esetére. Most nem lát­ni őket. A béke a föld sebeit előbb gyógyítja be, mint az em­berekét — gondolnám, s ekkor légvédelmi ütegeket pillantok meg nem messze az úttól. Pe­dig ezt az 50 milliós népet, (ahol a 15—30 év közöttiek szá­ma 10 millió) nagyon megil­letné az igazi béke! Aztán eszembe jut a régi vietnami közmondás: „Többet ér egy­szer látni, mint százszor halla­ni." Majd eh­hez tartom ma­gam ... Történelmi és mai lecke A Bach Dang folyónál, komp­­raszállás előtt a tolmácsom, Vuong — egyébként hazánk­ban végzett fizikus — a höm­pölygő vízre mutat: — Látod, Ngo Quyen királyunk itt győz­te le az északi agresszorok flottáját. Azok a magas vízál­láskor a király hajói után eredtek, majd amikor alacsony volt a víz, a kiálló cölöpök miatt nem tudtak visszafor­dulni. Az „északi agresszorok” — ezt korábbról tudom — a kínaiak, a történet pedig jelzi, hogy kelet felé, a Kínával határos megye, Quang Nin­ h központja, Hon Day városa felé tartunk. Hírét kitűnő feketeszene és a közelében levő Ha Long-öböl alapozta meg, hiszen az utób­bit a világ nyolcadik csodája­ként emlegetik. Hon Gayban Nguyen Binh Giang, a Ho Si Minh Kommu­nista Ifjúsági Szövetség me­gyei titkára fogad bennünket. Finom illatú zöld teát iszunk, itteni szokás szerint cukor nélkül, apró csészékből, mert aromája így érvényesül iga­zán, közben vendéglátónk a megye és a fiatalok életéről beszél. — A háború után 150 ezer Quang Ninh-i fiatal tért visz­­sza a haza védelméről az épí­­tőmunkába. Vállaltuk, hogy a IV. pártkongresszusunk által elénk tűzött széntermelési fel­adatokat túlteljesítjük. Akkor még nem gondoltuk, hogy a kínai mesterkedések komoly nehézségek elé állítanak ben­nünket. A 800 ezer lakosú me­gyénkben 160 ezer hoa, azaz kínai származású állampolgár élt. Közülük a kínai részről folytatott kampány következ­tében 100 ezren elmentek. El­sősorban szakemberek, szak­munkások. A szakmunkáskép­zőkben most gyorsan át kell képeznünk fiatalokat a helyet­tesítésükre. A határ menti községekből épp az aratáskor mentek el a hoák, gyakran el­hajtva vagy megcsonkítva itt­­hagyva a bivalyokat, állato­kat. A munkáskezek pótlására más megyéből hívjuk a fiata­lokat. A hegyek közt levő ha­tár menti falvakban ún. élen­járó ifjúsági csapatokat szer­vezünk, amelyek önként vál­lalják itt a munkát, éjjel pe­dig őrszolgálatot látnak el. Meg kell oldanunk gazdasági feladatainkat és meg kell vé­deni a hazát, ez a két legfon­tosabb feladata ma a fiatalok­nak. — És mi van közvetlenül a határon ? A KISZ-titkár egy arasznyi hosszú vastüskét tesz elém. — Tízezerszámra gyártjuk ezeket — mondja. — A határ védelmére ásott árkokban he­lyezzük el őket, hogy ne jö­hessenek át éjszakánként ártó szándékkal a kiképzett hoák vagy más kínaiak. Mert ha éppen nem történik semmi, akkor sincs nyugalom. Reflek- A csam nemzetiségű Xen Mat ötnapos éjszakai bujkálás után menekült át Kambodzsából

Next