Világ Ifjúsága, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám

Ml LESZ VELED, EMBERKE? A jövő század, habár a rendes 10-edes számítás szerint csak 1901-ben ven­né kezdetét, a pápa kí­vánsága szerint most, 1900 Január 1-jén lép az embe­riség elé. Most még: 1899. Deczember 31. De egy negyed óra múlva már 1900 Január egy, XX. század. Hát leiz­aritk­us óra ez, a­mikor a XIX. századból a másikba me­gyünk át. Most még szá­zadvégiek vagyunk, nem­sokára századeleiek le­szünk. Ügyám. No ez a századvég és nem a leg­jobb volt. Papa alszik már — egy századot al­szik !keresztül. Elza, Eta Cerlin néninél murin van­nak, Gizi naplót ír. Juj, de különös, most pár peret választ el egy másik századtól. Ki tudja, mit hoz a jövendő, mi lesz a XX-dik századról a tör­ténelemben. Várom, vá­rom ... 12 percz múlva itt lesz a nagy idő. Hej haj sellyem az élet. Ha a XX-ik századba iskolába megyek, egy szép rajzot adhatok az öregnek. Múlt évbe ilyenkor épen naplót írtam, de akkor az ebéd­lőbe most a kis szobába. Hopp hopp hopp. A ben­ti óra ütését várom mely a nagy fordulót jelenti. Ebben a pillanatban 1900 Január 1. XX. század. Éljen XX. Ugyő! Hogy volt! 1900!!! (Részlet Karinthy Frigyes gyerekkori naplójából) A világ összlakosságának túlnyomó többsége fiatal. Harminchat százalék még nem érte el a 15. életévét, és csaknem hatvan százalék 30 év alatti. Ezért aztán már csak az igazság és demokrácia okán is meg kellene hall­gatni, mit mond az ifjúság, kivált, hogy a távoli jövőt miképpen ítéli meg. Más érvek is szólnak emellett. Például az, hogy az ifjúság érdekeltsége a jövőt illetően mindenki másénál nagyobb, meg hogy, az ő sajátja az a fajta ru­galmasság, amely nélkül nincs önmeg­újítás, holott a szemünk előtt változó világhoz csakis önmagunk megújításá­val igazodhatunk hozzá. Azt se feled­jük, hogy új eszméik megvalósítására ott áll előttük az egész élet. Ők a leg­­kritikusabbak a mai társadalommal szemben, s bár a meglevőben élnek, mégis szabadon szárnyaltatják alkotó képzeletüket, hogy a helyébe másmi­lyent képzeljenek el. A szívük még rom­latlan, és tisztán tör föl bennük az ér­zés, hogy a jelenleginél igazságosabb, becsületesebb, emberibb világot kell teremteni. A civilizáció új koncepció­jának ők az igazi hordozói. (Részlet Aurelio Pecceinek, a Római Klub 1984-ben elhunyt elnökének kezünkben a jövő című híres köny­véből. A Római Klubot 1968-ban alapították tudósok egy római összejövetelén. A tudomány és a kultúra száz neves képviselője vesz részt benne a világ 47 országából, tőkés ipari államokból, a fejlődő világ­ból és szocialista országokból. A klub tagjai eltérő ideológiai nézeteket vallanak, de egyesíti őket az emberiség jövőjéért való aggódás, az, hogy vala­mennyi ország békés együttműködése alapján törek­szenek a globális problémák megoldására.) 4

Next