Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-01-29 / 9. szám

szag átalakítására. Ti humanitás és méltányosság érzetéből önként akartok adót fizetni; — ez szép, de tized sőt huszadrészét sem hozza azon haszon­nak, mellyet a legszükségesb csatornákhoz meg­kívánta­tó részvények átvétele szülne, mi által meg tőkésítnétek azt, mi az adó által elpárolog. — Tanítsátok a közönséget hogy egyetemben kell részvényeket elvállalnia; de nem azért, hogy azokkal játszók, ’s gyermekkint az agitoage nye­remény úszkáló pohara után kapkodjon, az a­­latt­ pedig a becses gyöngyöt, az ország kincsét elveszítse; hanem azon czélból, hogy kiszámít­hassa: jobb helyre van e téve a húszas, (mert ennyi forog szóban) ha ünnepen a csapszékekben eldözsöltetik, vagy ha részvényt vesz rajta illy ja­vításokra , mik közvetve ’s közvetlenül kamatoznak ? Mutassátok meg neki, hogy ez által magának krajczárokat gyűjtene, mikép a’ takarékpénztárban, ’s egyszersmind herczegek és dúsgazdagok­­kint nagyszerűen művelné az országot. ’S ha mind­nyájan igy közrehatnának, hiszitek-é, hogy hi­­ányzani fogna a’ közjó illy valóságos előmozdító­inak sorából gazdag, világi vagy egyházi, vagy csak egy nemes keblű ember is? Nem, mert ők csak azért hiányzanak most, mivel eddig a nye­részkedők seregébe nem akartak vegyülni. Örö­kösei és utódai azoknak,­­kik az országot vérü­kön szerzék meg, ’s életök veszélyeztetésével ’s gyakran egész vagyonuk feláldozásával ezt meg­tartani törekedtek, azok, higyétek, most midőn a kötelesség nem véreket és éltöket, nem egész va­gyonukat, hanem csak néhány forintot igényel, bizonyosan készek lesznek, a tőkéket gyűjteni, minthogy az által vagyonukat is nevelik, hazáju­kat is művelik és szépítik. Ha ama súlyosb kö­telességet, a történetek tanúsága szerint, mindig híven betöltötték,úgy bizonyosan még nem fajul­­tak el annyira, — legyetek meggyőződve, — hogy ezen könnyeb­­b i­d ő­t szívesen betölteni vona­kodnának. Vegyétek csak hasznát tehetség­eik­­nek, egész szónoklati erőtöknek, az egész olva­só országban szerte elharsogó szózataitoknak, hogy szívére kössétek a nemzetnek, miszerint érdekeit ezen egyszerű, jutalmas, ’s még olly kevéssé használt módon elősegítse,­­ hogy egy olvasó se tegye félre a lapot azon benső köteleztetés érzete nélkül, hogy közhasznú vállalatok számára gazdálkodni kell,’s részvények által közre­működ­ni, nehogy a legelkerülhetlenebb tervek csak a törvénykönyvben maradjanak feljegyezve.Ha nyilvános munkákat a vármegyék léte­­sítnek, a nemességre róják a költségi adót, ’s a népet szolgamunkára rendelik, úgy az nem ha­ladás, sőt az erőknek üdvtelen zsarnoki elpazar­­lása, melly soha sem vezet óhajtott czélra. Rész­vények utján bármi czél is elérhető; részvényeket követel tehát az ország haszna, a nép java, a közjóllét kifejlődése, ’s anyagi függetlenségünk biztosítása. Részvények által méhek kint gyűj­tünk, építünk mint királyok, ’s isten áldottaiként aratandunk! Igazak-e minden következtetésink, azt min­denki felszámíthatja: ha még sem fognak létesí­­tetni, úgy már — benső sajonnal írom ezt ide — nem az észt, hanem a szívet ’s akaratot­ kellend okolni, mellyeket ugyan az egyszeregy meg nem indíthat. W. J*e81i gyűlés* Ő és kir. ív herczegsége az ország nádora mint nemes Pest vármegye örö­kös és valóságos főispánja , f. h 28dikára rend­kívüli közgyűlést rendelni méltóztatott. Mellyben is a főispáni­ helyettes elnöklése alatt mindenek előtt felolvastatott ő Felségének január 7. költ kegyes leirata, melly által ő Felsége tudatja Pest megye Eivel, mikép ő Felsége ebbe terjesztettek a kir. Helytartó tanács által azok, miket az, mihelyt a fennálló bünperekbeni eljárás megváltoztatását il­lető pestmegyei határzat tudtára esett, kötelessége szerint,melly alkotása természeténél fogva főleg a tör­vények sükeritése, s azok megsértésének eltávo­lításában áll, a pesti RBnek e tárgybani kimerítő értesítés adás,­­s említett határzat sükeritésének fel­sőidő rendeletek beérkezéséigi felfüggesztése végett tudtul adott,--------mint szinte azok is, miket Pest megye 1841­. évi november 20­. tartott közgyű­léséből ugyan ahhoz felterjesztendőknek vélt. Mikép­p felsége legnagyobb visszatetszéssel értette ezek­­­ből, hogy Pest megye Ш1. újításoknak rohanva in­kább, mint azokról gondosan tanácskozva, annyi­ra jutottak, hogy az 1796 67. t. cz.nek az or­szágos választmányokra bízott tárgyakra nézve vé­leményüket nyilvánítni akaró megyéket, mint szin­te egyéb törvényhatóságokat, vagy egyeseket is illető utasítására nem figyelve, sőt a törvények al­kotását, eltörlését és magyarázását a törvénye­sen koronázott fejedelem, és az országgyűlésre törvényesen összesereglett Karok és Rket közösen illető, és azon kívül nem is gyakorlandó hatalom­­ról szóló, egyszersmind a hozott, vagy jövőre ho­zandó törvények szerinti törvénykezést érdeklő alaptörvényeknek, ’s jelesen az 1794 12. czik­­kelynek szentségét megvetve ’s azon határokat, mellyek a megyék hatóságát a Hármas könyv 1Г r. 3 ez. és III. r. 2. ez ’s az ezeken épült 1635. 18. t. ez. szerint törvényesen korlátozzák, leront­va, és igy a’ törvényhozói hatalom tekintélye ’s a megyének törvény által engedett tehetség minden különbségét összezavarva, azon tárgyat, melly fö­lött az arról bővebben tanácskozandó országilag kiküldött választmány munkálata nyomán tettleges törvénynyel kellene határozni, említett végzéssel nemcsak megelőzni erőködtek, de hogy a’ fék­telenség tetőpontját elérje, ki is nyilatkoztatták, mi­szerint azokat , miket végeztek , végre is fog­ják hajtani. — I­lyeneket, miután azoknál fog­va, ha minden egyes törvényhatóságnak meg­engedtetnének , a törvények , ’s az országnak szá­zados szokások által megerősített alkotmányi rend­szere szükségesképen meg szi­nendnék, a közügyek folyamát illető bölcs szabályok, egyes törvényha­tóságok kényszerinti tetszéseikkel (placita) felcse­réltetnének , ’s a társaság az azt összetartó kö­telékek szétszaggatásával, veszélybe sodortatnék, —­i felsége nemcsak el nem nézhetvén , sőt k. kötelességnél fogva megakadályozni is tartozván, említett határozatokat, mint különben is űzve, fut­va, és nyakrafőre tett munkát, mellyben sem kü­lönbségére a bűnöknek, sem gátlására a törvény­kezési szentség elleni vakmerőségnek, mellynek általa tágasb rés nyittatnék , gond nem fordittatott, erőnélkülinek, ’s megsemmisítettnek nyilatkoz­tatni és királyi hatalmánál fogva a’ megyének ke­gyelmesen megparancsolván , erősen meghagyni méltóztatik , hogy a törvényeket tiszteljék, a felne­vezett k. hely­tartó tanács hatóságát becsben tart­sák, ’s törvényes hatóságuk korláti közt maradván, a miképen tartandó törvénykezések iránt hozandó törvény szabályait bevárják, addig is pedig e rész­ben minden újítástól őrizkedjenek. Hosszabb tanácskozás után az Ion a megye Rendeinek megállapodása, hogy ő Felségéhez fel­írás terjesztessék, mellyben felvilágosítva megmu­tatni igyekezendnek , hogy a bűnvádi eljárást tár­gy­azó végzése a Rendeknek sem törvényt sérte­ni, sem annak elibe vágni nem kívánt, és hogy az a törvények által kitűzött körben forog, mi­hez képest azon reményt táplálják a megye Ren­dei, hogy ő felsége felvilágosíttatva a tárgy való­di fekvéséről, ebben annyival inkább megnyugvandik, mivel az érdeklett végzésben még csupán csak el­vek vannak kimondva. — A táblabiró-választást illetőleg, azok, a törvénykezés folyamatának kö­­zelgetésénél fogva , mulhatlanul megválasztandók lévén, folyó hó­­tkén tartandó közgyűlésen fog­nak a megyei táblabirák sorából megválasztatni — ezeknek feladásul tűzetvén ki egyszersmind, hogy a bűnvédi eljárást tárgyazó végzésben kimondott elvek bővebb kifejtése iránt adjanak véleményt a martius 15én tartandó közgyűlésre. Ezután olvastatott a nm. m. kir. Helytartó tanács f. h. f -áról kelt körlevele, melly szerint ő csász kir. ap. Felsége, a folyó hó­rkán saját keze aláírá­sával kiadott kegyelmes királyi leirata által ezen mélt. kir. Ottó tanácsnak kegyelmesen nyílváníta­ni méltóztatott, —­ mikép halhatatlan emléke­zetű nagyatyjának és atyjának, kiknek helyben­hagyásával az 1790ik évi: Gzik, úgy lS27iki 8ik és Cik t* czikkely alkottattak, gondoskodásáról fi­gyelmeztetve , nemcsak soha nem titkolta, hanem mind legfelsőbb kir. leiratában, mind országgyűlé­si előadásaiban is nyíltan elismerte, hogy szeretett Magyarországa , és a hozzákapcsolt részek közi­gazgatásában nem kevés számmal vannak ollyanok, mik bölcs törvényekkeli pótlást, ném­ellyek mik ja­vítást kívánnak; ’s valamint ebbeli gondoskodá­sának úgy szeretett Magyarországa, és hozzácsatolt részek közboldogságának minden módokkali gyara­pítására irányzott igyekezetének, az 1836dik és 1840dik évi törvényekben a késő maradékra ki­terjedendő csalhatatlan emlékeit emelte; ezen, hív népei boldogitására eddig eljárt ösvényt, ezentúl is a mindenható isten kegyelméből határozandó éle­te fogytáig állandóul követendő, a melly erősen feltett szándéka mellett, nem vehette ő fel a leg­komolyabb visszatetszés nélkül némelly megyék ab­beli törekvését,mellynél fogva a megyéknek engedett hatóság, és a törvényhozói testületet illető hatalom­határainak figyelembe - vétele nélkül, — sőt azok szántszándékos összezavarásával számos ollyakat, mellyek az idézett , és az 1790 iki. I2dik t. czikk nyilvános rendelete szerint a törvényhozó hatalom­nak vannak fenntartva , magok önkénye alá vonni, és a törvényhozást illető rendelkezéseket önhatáro­zataikkal vakmerőn megelőzni mit sem kételked­nek, ezt nem teendők, ha ebbeli hatóságokat a Hár­mas könyv­edik r. adik czímre énelmében azon főleges feltétellel korlátolva lenni megfontolnák, hogy általa az ország általános törvényei, vagyis: — az alkotmányos rendszer, és a törvényesen meg­koronázott fejedelemmel, úgy az országgyűlésekre törvény szerint egybe­­­sereglett ország Rendeivel közös, ’s a közállomány fejetlenségig sajolt felfor­gatásának nyilvános veszedelme nélkül fel nem bont­ható törvényhozói­ hatalom legkisebb csorbulást se szenvedjen Hogy tehát ezek példája tovább ne ter­jedjen, sőt inkább ők magok is megértsék, hogy a haza boldogságának épsége épen azoknak legszen­tebb fentartását kívánja, mellyeknek szétdúlására ama merényeikkel önmagok leginkább rohannak. Ő cs. s kir. felsége kötelességévé tette a kir. ittó tanácsnak a megye R­eit ebbeli k. kir. szándéká­ról, és azon elhatározott akaratjáról, melly sze­rint soha meg­ nem engedi, hogy bármelly törvény­­hatóság tehetőségét inkább a törvények megsérté­sére, mint azok megtartására használja azon hoz­záadással, körlevél által értesíteni, hogy királyi hatalmánál fogva mind­azokat, mellyek az idé­zett törvények értelmében a törvényhozói­ hatalom kisebbségére vezetnek, alapuljanak bár az azo­kat merészkedő akármilly sokaságnak egyetértésén, — kárhoztatja, érvényteleneknek, ’s minden köte­lező­­ erő nélkülieknek nyilatkoztatja, — és akarja, — mikép­r­rról megemlékezni soha ne szűnjenek, hogy a köz­törvényhatóságok gondjai, és köteles­ségei jobbike, a törvények iránti engedelmesség. Ezen kegyes intézmény hosszú vitatásra al­­kalmul nem szolgálván, olly megjegyzéssel tudomás­­ul vétetett, hogy az, ő Felségének törvényes ér­zelmeit magyarázza, ’s minden megyéhez van intéz­ve, de Pest megyét azon okból nem érdekli, mert Pest megye semmi törvénytelenséget el nem követett. — Mire gr. D. A. emlékezetbe hozott egy kir. hely­tartósági­­ intézvényt, melly Pest megyét a h­onora­­tiorok tárgyában érdekli ’s mellyre még felelet adva nincs, erre válaszoltatott, hogy az választmányhoz van kiadva, ’s felelet adatni fog. C*yör messyésoen . 1841­k dec. 13ik és követ napjain, úgy szinte 1S42ki jan lörcén és köveik, napjain tartatott közgyűléseknek neveze­­tesb tárgyai. — Mgos főispánunk minden pompás fogadtatást mellőzendő már 1 ikén délután váratla­nul Győrbe érkezett. Másnap, t i. 12kén, délután 3 órától 5ig fogadta ismert nyájasságával és leeresz­kedésével a tisztelgő törvényhatóságok küldöttsé­geit; 13kán , mint beigtatásra rendelt napon, reg­gel 9 órára a számos vendég, kik közt több főpap és főrendű leginkább Fejér és Mosony vmgyéből,’s a megyei nemesség a megyeház nagy teremében ös­szejővén , mindenek előtt is, alispán úr megkö­szönte a vendégeknek, hogy e megyei ünnepet jelenlétükkel diszesíteni szíveskedtek ; ezután fé­nyes küldöttséget nevezett méltóságos nagy prépos­tunk szónoklata mellett , a beigtatandó főispánt az őt óhajtva várt Rzek közé meghivandót, ki a kül­döttséggel mindjárt meg is jelent, és szűnni nem akaró éljenekkel fogadtatott. Elnöki székének el­foglalása után olvastattak a legkegyelmesebb kine­vezést illető oklevelek; erre méltó megyei püspö­künk előolvasása után létéve in. főispánunk elha­tározott , értelmes hangon esküjét, miből érezni 66

Next