Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-03-26 / 25. szám
Megjelenik a politikai , tudományos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton , két-két íven. — Hirleje közöl minden hirdetményt egy négyes szelet sorától három ezüst kiért. Szombat. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban ( Sebestyénutcza 288 sz alatt , földszint) félévre postán 6, különben Ь e. forinttal, az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. Mártzius Kft. : A KI T ALÓ III Magyarország. Halálozás. — A Megyék (II. közlés : Megyei kör. czáfolat a P. Hírlap lett és 107. számi vezérczikkére.) — Fővárosi hírek. — Magyar tudós társaság. — A v. gazdasági egyesület választottságának ülése. — Ének-iskola. — Tudósítások : Esztergom-, Varasz-, Nyi tг a- és Nihar megye közgyűlésiről. Rövid közlések (Esztergomi ujhid megnyittatása,Józsefnapi ünnepély. — Vágbeszterczei levél a magyarodásról. — Jóltevőség legújabb bizonyítványai. Külföld. Francziaország. Rabszolgaságtörlesztő társulat gyűlése. — ,Le nom de famille4 szerzője és m a ,La Mode4 szerkesztője elítéltetnek A hadi gőzhajók szaporulatnak. A franczia gyarmati rabszolgaságpártolók indulatoskodása a törlesztők ellen. — Torzrajz ’s at. Nagybritannia. Vagyonadó javaslat. Oroszország barátsága Angliával. Az angol hadosztály tönkre jut Kabulnál. Jóslatok London’s Angolország elsüllyedéséről ’sat. Spanyolország. Rendőrségi szabályok. Gubai zárdareform. Közvélemény. Éjszakamerika. Őr. Átalakulási vezéreszmék. —Egy asztrolognáli jelenet. Hirlő. Hivatalos jelentések. Gabonaár. Pénzkelet, uunavizallás. Magyarország. Liszy Ferencz diósgyőri koronaurodalombeli ujhutai erdész f. évi jan. 25kén. 1 . 11. Ferencz bácsi kamara-uradalmakbeli számvivő pedig múlt hónap tkén meghatároztak. Pest, martius 26. 1842. A’ megyék. cs. közlés. f Megyei Kör. czáfolat a P. Hírlap 106. és 107. számú vezérczikkére.) Múlt számunkban érintők, hogy mi a’ megyei szerkezetet a' szabad Institutiók legszabadabbikának tartjuk, minek jótékonyságát csak az tagadhatja, ki nemzetünk történetét nem ismerve, vagy nem méltányolva nem tudja, vagy tudni nem akarja, milly nagy részben köszönheti a’ magyar épen e szerkezetnek annyi sok vihar közt fentartott nemzeti életét. — Nem hiszszük, hogy valaki ezen állításunk bebizonyítását kívánja tőlünk. Ha azonban erre a körülmények intenének, semmit nagyobb örömmel — és kérkedésnek talán nem vétetik ha azt mondjuk — semmit ennél meggyőzőbb okokkal be nem bizonyíthatnánk. —Most érzelminket csak annyiban fejezzük ki, hogy szeretjük mi a megyei rendszert,ezen alkotmányunkkal, sőt mondhatni nemzeti életünkkel egykorút; szeretjük épen úgy, mint magát alkotmányunkat, 's védjük mint a’ nemzeti életet, ’s benne a' valódi szabadság űrjét, ’s a’ polgári kifejlődés leghathatósabb eszközét mélyen tiszteljük; — ’s igen igen tudjuk méltányolni honunk egy jeles törvénytudósának a' Megyékről irt a’ szavait:, ut tamen tot disparata reipublicae membra justo ordine inter se nexa in unum corpus pulchre conlescerent, mirabilem illam, et ut credere fus est, a Deo regi piissimo *) indítani Comitatuum formam instituit, qua nihil indoli nationis nostrae ad commodatius, nihil ad securitatem, seu internam seu externam opportuniusvei cogitari potuisset;“ hiszszük végre, hogy a politikai egyensúlyt, 's igy a polgári gépezet rendes mozgását semmi inkább nem tarthatja fen, mint municipális szerkezetünk épségben fentartása. Miknélfogva mi mentve óhajtanók látni ezt minden törvénytelen megszorítástól, de egyszersmind megóvatva minden illy nemű kiterjesztéstől. Midőn e’ számbeli értekezésünk czéljául ez kettős feladást tűzök ki magunknak, egy többektől már mondott igazság tűnik előttünk föl, merítve pedig honunk consvetudinarius vagy is szokásos állapotjából,s ezebbül áll. Maradjunk megyei szerkezetünk iránti kérdések vitatásában a specialitások practices mezején ’s ne hagyjuk magunkat elmefitogtató theoriáktól elkapatni! —Ebeli állításunk okait mi helyesebben, mint azt a Pesti Hírlap érdemes szerkesztője tévé, előadni nem tudván, meg fog engedni, ha az általa (Pesti Hírlap 107. számú Vezérczikkben) mondott szavakat idézzük: ,31 időn az európai status-szerkezetek megyei rendszernkhez semmi hasonlót nem mutatnak, midőn az ezekből abstrahált status tudományi theoriák ime rendszer természetével egy óratésban nem egyeznek, nemcsak hiba de talán vétek is, ha ollyankor, midőn megyei gyüléseinken egy más statútumnak törvény értelmébeni alkotásáról van szó,az egészen gyakorlati speciális kérdés általános theoriák mezejére játszatik ést; hiba, mert ezen theoriák mint már megmutatok, olly kevéssé szolgálhatnak mértékül a megyei hatóság körének fölmérésénél, mint mikint rőffel nem mérhetjük a gabonát; de vélek is, mert gyakorlati eredményre nem vezethetvén a vitatás meddő marad;minden meddő vitatásnak természetesen fekszik pedig, hogy a demonstrationális hév általánosság végetlen mezején mindkét részről képtelenségre vezet, miből csak viszonos keserűség támadhat, 's megzavarása azon két elem öszhangzásának, mellyet az alkotványos alapelv gyakorlati fejleménye olly gyönyörűen közvetített.“ Ezen, nézetünk szerint, szent igazságu szavakra mi csak azt jegyezzük meg, hogy azokat, mik itt a’ megyei gyűlésekről mondatnak, az időszaki sajtó talán még szorosabb kötelességének tartjuk, — 's a’ mi csak a’ statutarius hatalomra szorítva büntetik, azt az egész megyei rendszerre óhajtanék kiterjesztetni.S most is, midőn a megyékről 's ezeknek statutarius hatalmárul, mellőzve a specialitások practicus terét, értekezünk, nem tudjuk megszüntetni azon óhajtásunkat, bár ezen cselekvésre ne lettünk volna kényszerítve; — kényszerítve vagyunk azonban’s pedig nem a’ Megyék alkotott, vagy alkotandó bármi statútumai által; egyes factumok ezek, miknek hibás, vagy nem hibás voltáról szerényen kijelenthetjük,és minden alkalommal ki is fogjuk jelenteni igénytelen nézetünket, a nélkül hogy kényszerítve volnánk elhagyni azon tért, a mellytőli eltávozás mennyi következhető kárral legyen összekapcsolva, semmi által nem tüntethetik világosabban élénkbe, mint a Pesti Hírlap érdemes szerkesztőjének fentebb idézett szép szavai által.—’S ki hinné, hogy éppen ő, kit e tekintetben tanítónknak vallunk, szüli ezen kedvetlen kényszerítést. Ő, ki fennidézett szép szavait feledve, feledve egyszersmind azokat, miket a P. H. 107. számában igy érintett .,Lám az 1827. oszágos választmány rendszeres munkára volt kiküldve, mégis annyira érezte e’ tekintetek nyomadékát, hogy a megyei szerkezetről irt véleményében nyíltan kimondaná: mikint a Megye szó értelmének meghatározásába, 's hatóságának 's álladalmának elméleti (theoreticus) körülírásába jónak látná nem bocsátkozni. — Bölcs óvatosság ez uraim! ne hagyjuk magunkat annak követésétől az elmefitogtatás hiúságát talán ingerlő kihívások által leteríttelni“ csak hamar olly tisztán elméleti, ’s pedig olly általános szabályokat állított fel, miknél általánosabbakat, ’s ha e kifejezéssel szabad élni, theoreticusabbakat még a tehetségek országában sem találhatott fel. — Állításunk bebizonyítására szolgáljanak az érdemes szerkesztő úr által az érdeklett 1077. számban felállított elvek. Iső elv: A magyar alkotmány ismeri ugyan a felelőséget ’s az országgyűlési sérelem orvosló hatalmat,de a főkezességet az előző módokban találta fel ’s ez a ,n 11 de nobis sine no bis‘ evn et a’ végrehajtó hatalom körében is fentartása; in e 110 ige megyei szerkezetünkben megtestesítve él. A felelőségre nincs mit mondanunk; tisztán állnak előttetünk az 1790. 18. törv.czikke’ szavai: Dicasteriorum Hungaricorum Commembra ad leges quoque observandas se se fidei juramento obstringant: via regnicolis, si quispiam contra justam suam fidem ageret, in ipsis etiam regni Comitiis reliqua inter gravamina querimoniam contra talem ponendi in salvo relicta“ — szinte olly kétségtelen a sérelemorvosló hatalom, mellőzve számtalan törvényüiket, kezeskedik ezért az 1790: 13.törvényczikk. —• Annál kevésbbé áll a kijelölt általánosságban^ nil de nobis sine nobis‘ elv; kérdezhetnék itt: — 's ez nem általános elvé?'s a’ részrehajlatlan felelet bebizonyítaná, hogy az érdemes szerkeztő úr mást tanít, mást cselekszik; de sokkal komolyabb e’ tárgy, minthogy a kérdést ezzel befejezettnek tekinthetnők. Mi e lapban tett első nyilatkozatunk alkalmakor az időszaki sajtó ellenőrködését min magunk ellenében kikérve, azt tartjuk, hogy jogszerűleg lépünk fel, ha mi is ezen ellenőrködést az időszaki sajtó többi orgánumaira nézve használjuk; mit cselekvőig határozottan ismételve kijelentjük, hogy ezen elv nem áll, illy általánosabban állnia nem szabad. Ha az érdemes szerkesztő úr feledve már az óvatossági ajánlást ’s általános elveket felállítva, az 1827. országos választmány rendszeres javaslatának szavainál maradt volna, (congregationes Comitatuum legalia potestatis executivae organa, una vere legum custodes sunt) ismét nem szólamlottunk volna fel, mert mi is hiszszük, hogy a törvények végrehajtása megyékben megyék által eszközöltethető ; mi is hiszszük, hogy a törvénynyel ellenkezni, vagy a végrehajtó hatalom körén túl fekünni vélt rendeletek ellen feltárási joggal bírunk, ’s hogy így a megyék, a végrehajtó hatalom törvényes orgánumai, ’s egyszersmind a törvények őrei is; most is ellenvetésünk csak három betőcskét illet, ’s ezen betűk a szóban ,mi vannak foglalva. Hátha a’Megyék a törvényeket a végrehajtó hatalom ismételt rendelése ellenére végrehajtani vonakodnak, ’s ha a törvényes bírói ítéleteket eszközlésbe nem veszik, vegy az egyéni jogokat nem jogszerüleg korlátozzák; —s ha a törvények föőrjétül felhivatva semmi módon önmagok a törvényes vágásba vissza nem vezethetők (’s mindezek a lehetőségek körében fekszenek, sőt, absit invidia verbo, nem egyszer már meg is történtek) ’s hát akior is nil de nobis, sine no bisi? Meglehet azonban, hogy azon váddal fogunk illettetni, mintha e’ szavaknak a szerző által nem tulajdonított értelmet szándékoznánk adni; — ’s meglehet, hogy az fog mondatni, hogy általános szabály ez, mi kivételeket nemcsak szenved, de foglal is magában ; —’s mi, habár különös logicának nyilatkoz *) Sz. István királyunkat vallják sokan megyei szerkezetünk alkotójának; mi hajlandóbbak vagyunk azt hinni, hogy ezeknek első alapja már vezéreink alatt létetett. Legalább legrégibb történetírónk ,Anonymus Belae Regis nótarius in Gyula Transylvaniensi Hist. 7. Ducum 4 czimzett. munkájában: Szabolcs, Comárom, Borsod, Zólyom, Nyitra, Csongrád, Veszprém, s Zaránd megyéket mint már akkor létezetteket említ; — ezeknek czélszerűbb elrendezését azonban senki sem tagadhatja meg nagy királyunktól.