Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-12-03 / 97. szám

рввтвяу, а,4%. Megjelenik a politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül , Ilkrlöjc közöl min­den hirdetményt, egy ötös­­ szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem­ rendes levelezők keretnek az Intézethez, bérmentésen küldeni közlései­ket ВЖОМВАХ. *1оеешЪеа» *5» Előfizethetni helyben a szerkesztő - hivatalban (Uri-utcza 450. sz. alatt, 1s6 emeletben], félévre postán is, különben 5 ezüst forinttal; az or­szágban minden — azon kivül csak a bécsi cs. kié fő - postahivatalnál Ilécsben. Minden közlés ,,a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. X n г t a 1 o m­. Magyarország és Erdély. Előléptetések.­­ Kinevezések. Nemzeti kép IV. — Visszatérőleg gr. Széchényi Is­tv. magy. akad. másodelnöknek közülési beszédére. — Magyar dolgok külföldön. Fővárosi hírek.—A magy. gazdas. egyesület vizijog-rendszabályok tervezésére megbízott választmányának tartandó ülései. — Óvás az Ellenfigyelm­ztetésre. Felvilágosítás a .Figyelmeztetésbe. A magy. gazd. egyesület műtani szakosztályának ülése. — Tudósítások Győr és S­o­m­o­gy megyék közgyűlésiről. — Somogy megyei küldöttség jelentése a horvátorsz.­bán beiktatásáról. — Politikai fejtegetések (HI F­öldbirtok-szerzés és megváltás Folyt.) — Hírlapi kalászok. —­ÜLFÖLD. Szerbia (Katonai öszpontosulás Belgrád körül.) Moldova (A belügyek miniszterének zsarlásai) Oláhország (A fejdelemségre jelöltek.)­­ Törökország (Lieven küldetése iránti vélemények.) — S­p­a­n­y­o­l­o­r­s­z­á­g (A belgaspanyol vám­­szerződés. Olozaga corteselnök. G­ortesgyülés, zavargás Barce­lonában. Barcelonában a katonák megveretnek, ’sat.) —Nagy­­brit­a­n­n­i­a (A gyújtogatások okai.) Francziaország ( A Rhone áradása) Németalföld (Kincstári zavar.) Mexico és Texas (A két ország közti halom némelly részletei.) — Kel­etin­dia (Ghisni és Kabul elfoglalása.) China (chinai békekötés.) Ve­gyes közlések. Hivatalos és magány-hirdetések. Gabonaár, Pénzkelet, Dunavizállás. Magyarország és Erdély.­ ­ cs. kir. Fölsége Vitéz V­i­n­c­z­e sátor-alja—újhelyi plébánost zemplényi fő­esperessé, Lipcsei György sáros-pataki plébánost kér, sz- János bártfai czimzetes prépostjává, ugyszinte S­aus­ka. Jyer­e­s­t­é­s­i Ц bara­­nyamegyei első alispánt és Z­i­d’á г i­e­h Já­n­o­s körös­­megyei első alispánt kir. tanácsosokká méltóztatott legke­gyelmesebben kinevezni:'" Ő cs. kir. Fölsége beszterczebányai ezüsthuta-ellen­­őrzé Salix Károly körmöczi próbálót; körmöczi ezüst­­huta- próbáló segédtisztté Herczinger Imre bányász­gyakornokot, windschachti műstisztté pedig Dobrsánsz­­ky Adolf bányász­gyakornokot méltóztatott legkegyel­mesebben kinevezni. Nádor ő cs. k. fönsége doctor Uff­er Józsefet pilisi járásbeli orvossá méltóztatott kegyértveséig kinevezni. A nmgu m. k. Helytartótanács Juhász Dánielt a m. kir. egyetemi könyvnyomó-intézetben eddigi könyv­­felüigyelési factort ugyanezen intézethez pénztári ellen­őrzé­­s actuariussá alkalmazta. A nmgu m. kir. udv. kamara a szolnoki k. sóhivatal­nál ellenőrző Fiuk Adolf makói k-ellenőrködő sómázsa­­mestert, ennek helyére Berzeviczy Miksa aradi k. só­­tiszt-irnokot; továbbá ugyan ide sótiszt-irnokká Sze­­pessy Ferencz makói k-sómázsálót, nemkülönben Rupp Vilmos aradi k. sópajtaőrt sómázsálóvá; Pauli József lippai k. sóhiv. kerület aradi sópajtaőrré, lippai sóhiv. kerülővé E­ö­t­v­e­d­i Józsefet alkalmazta.—Továbbá r ész­te­r­ez­nek Ferencz zengh­i k. eddigien­ harminczadost károlyvárosi k. harminczadossá, ennek helyére S­t­a­rn­u­i­g Ferdinand ottani harminczadi­ ellenőrt zenghi har­minczadossá, továbbá Gschwentner Antal sopronyi harminczadi áruvizsgálót a pesti k- harminczadhoz utolsó ideigi áruvizsgálóvá nevezte ki.­­Végre, a k. kamrai fő­­fizető-hivatalnál, Hermann Antalnak a budai bécsi ért. pénztárhoz áthelyeztetése által megüresült utolsó pénz­tártiszti hivatalra Schauschek Ignácz eddigi járulno­­kot, ennek helyére utolsó járulnokká Fi Hinge­r Ignácz eddigi díjas gyakornokot alkalmazta. Nemzeti kép, IV. Kinek kellemes hivatásul jutott az égi­testek csu­dálatos rendszerét vizsgálni, bár tenger távolság vá­lasztja őt el a magas világtól, mégis előre kijelöli azok utait, mert a vonzó és visszataszító erők nem engedik őket kitérni szabott vágásukból! De nem illy szeren­csés a legbölcsebb politikus is; ő asztalánál az esemé­nyek lánczszemeit egybefűzi ugyan, de biztos végre nem találhat, mert a szabad, és szükség kényszerítésé­től ment nemzet­ akarat működéseit ki nem számíthatja. Véletlen kicsinység meghiúsíthatja számolásit, egy fe­­lülről vagy alulról, vagy kívülről ért lökés egészen más irányt ad a nemzet tényezőinek! Azért mi is nem a bizonyosság igényletivel, hanem inkább szerény vé­leményezéssel terjesztendjük elő nézetűiket! Előbbi czikkünk kettőt foglalt magában:először, hogy az alkotmány épsége mellett; ’s másodszor, hogy fontolt óvakodással történjék átalakulásunk. Jelenen eszme-lánczolatunkon az függ: mikép történjék tehát az átalakulás, ’s mellyek különösen alkotmányunkban azon talpkövek, mellyek sérthetetlenségét kívánjuk? Szeretett hazánkon csüggő képzeletünk tükrében anyagi és szellemi fogyatkozásai olly elevenen tűntek fel, hogy bár, erős meggyőződésünk szerint, tovább sülyedés veszélye nélkül hanyagul nem nézhetjük, de elsőséget adni egyiknek másik fölött alig tudunk! És ha nemzetnek véges ereje annyit, mennyit óhajt, en­gedne felkarolni, úgy egy perczig sem késnénk mind­kettőt egész terjedelmében eszközleni; de van a rop­pant nemzeti erőnek is határa, ’s tényezői az „egy­másután“ szükségének alávettetve lévén, csak a meg­fontolt következetesség ösvényén juthat kívánt czéljá­­hoz. — A­mennyire azonban anyagi és szellemi mi­­veltség szorosan egybefügg, haladásunknak mindkettő arányos érdekében kell történni. Azonban miként tör­ténhessék ezen arányos haladás? ez olly csomó, mely­nek megfejtésénél megdöbben a szív , mint hajdan Gordius csomójánál, ’s e gondolatnál észrevétlenül jön­nek tollunk alá Horacz ismert szavai: „Conamurgran­­dia tenues“, mert ha sajtó- é s megyei pályánkra tekin­tünk, inkább egyes kérdések fejtegetésivel mint rend­szeresített átalakulással foglalkozva találjuk azt. Fon­­tolva­ haladóink szinte, mint rögtönző újítóink a teen­dők halmazából majd ezt, majd azt markolták fel, és a sok részletesség között mintegy elveszti magát a hazafi, mivel egy öszvekötő szellem, melly részletes­ségeinket némi kapcsolatban tartaná, nem vonul át dolgozatokon ’s igen elmondhatjuk működésünkről: „Sie hat die Glieder in der Hand, Aber es fehlt ihr das geistige Band.“ Véleményünk tehát az : meg kell vizsgálnunk ’s meg kell egyeznünk az iránt : váljon lehetséges-é a rend­szeres kifejtés, ’s akarjuk-e azt? avagy csak részletes kifejtést lehet ’s kell-e eszközlenünk ? Alkotmányos honban, ’s főkép minálunk, hol az indítványozás viszketege ragálylyá vált megyéinkben, ’s az időszaki sajtó egyik nagyhangzatu orgánjában, a részletes alapnélküli átalakulás inkább megfelel újító­ink hajlaminak, mint a fokonkénti és előre megalapított elvek mentében történendő halk kifejtés. Tárgyaltatik közgyűlésen vagy megpendíttetik sajtó utján egy kor­szerű eszme és azonnal sürgető teendő gyanánt kí­vánjuk utasításul adni követinknek; sőt sajtóilag több­ször ráparancsoltatik a törvényhozó testre, hogy ezt vagy amazt tenni, végezni es ne mulassa! — Nem ta­gadjuk, fontos is lehet, sürgető is lehet; de ha nin­csenek meg előzményei, úgy csorba minden illy törek­vés, minek következése zavar, felakadás ’s módo­sítási szükség, melly midőn egyrészről ingataggá tesz, másfelől tömérdek időt nyel el országgyűlésinkből, pedig nekünk drága minden percz,’s szörnyű veszteség,ha csak egy is elpazaroltatik. Ha szüntelen majd ezt, majd amazt létesitendjük törvénykönyveinkben, jog­körünk egyes öszve nem illeszthető részekből álló tö­meggé válik; pedig tudjuk, milly erőtlen, ’s milly ma­­laszttalan illy öszvehányt állomány, mellynek egybe nem kapcsolható szegletességiben többször fenakad szabad mentiben az ébredező nemzet gyarapodó mű­ködése! Ötven éve már, mióta él e nemzetben a meg­győződés, hogy czélszerű átalakulás, csak rendszeres előmunkálatok után várhatni, ’s e hit szülte a rendsze­­szeres munkálatokat, mellyek a hon legjelesbeitől ki­dolgozva megtermendik jólétünket, ha kellő vigyázat­tal ’s az azóta változott körülményekhez idomítva léte­­sittetnek. Mennyi panasz törvénykönyvünk ellen, hogy nem egyéb az, eltérő,, sőt néha öszveütköző törvények halmazánál, melly ugyan magán viseli az idő nyomát, de nem leng keresztül rajta a logicai egymásután rend­szerének szelleme. Ne essünk hát mi magunk is ha­sonló hibába! Őseink a harczi zaj közepett ’s a pilla­natnyi szükségnek hozva törvényeket, nem voltak olly kedvező helyzetben, minőben mi a tartós béke alatt ’s bel és kül ellenségtől menten vagyunk, ’s igy annál nagyobb bűnt követnénk el — czélszerűbb rendszert nem kö­vetve náluknál. Midőn azonban rendszeres átalakulást javaslunk, és az óvakodó résznek jövő országgyűlésre illy szel­­lembeni közremunkálását óhajtjuk, koránsem téveszt­jük szemeink elől a különbséget egyén és nemzet, státustan és egyéb tanok között. Tudjuk, milly nehéz milliónyi embertömeget, egy előre tervezett lépcsőn­­kénti kifejtés szerint ezékhez vezetni; átlátjuk, hogy emberi erő tehetetlen a szabad nemzetek átalakulásá­nak olly ösvényt kijelölni, mellytől tapodtat se távoz­­hassék ; mert e körben egy véletlen esemény, vagy véletlen megtámadás kívülről,’s közkívánattá vált esz­me itt ben, — más irányt vett szellem, ujabb körülmé­nyek, mindannyi gátjai a rendszeresített kifejtésnek.— De mindez még sem feltételezi a részletes ’s kapcso­lat­ nélküli processust; csak annyit mutat, hogy vannak esetek,mellyekben az előre kitűzött tervvel ideiglen vagy felhagyni, vagy azon változtatni, de ekkor is a kö­vetkezetesség lánczszemei szerint kell. Nem is oda terjed javaslatunk, mintha a véletlen­ szükség okozta eltérést is rosszallnuk; nem­­csak azt kívánjuk, hogy mennyire a fentebb említett nehézségek engedik átala­kulásunkat, előre megfontolt elvek mentiben tegyük ’s ne mint tulzóink, kik a divattá­ vált eszmét azonnal szeretnék életbe léptetni. — Ezen eszmélet­ nézetein­ket az alkalmazás felvilágosítja. —­ Így p. o. túlzóink ifj. Pázmándy Dénessel azt mondják ,,az alkotmányos­ság (1. P. H. U)3. sz. vezérczikk) eszméjének kezdő­betűje az, hogy a nemzet a törvényhozási hatalom­ban részt vegyen; ha tehát a legnagyobb rész még azon jognak sem részese , hogy törvényhozó képvise­lőit választhassa: úgy a nemzetnek, mit csakugyan a nagyobb rész képez, alkotmánya sincs.“ Ez állítás va­lamint az említett ,népképviseleti­ vezérczikk csillaga alatt a P. N­. szerkesztőjének nyilvánított politikai hit­vallásának főágazata, felállított elveink szerint idő­­előtti ’s igy, a­mint áll, az óvakodó párt által, hisz— szűk, nem támogattath­atik. Mert szép valóban a gon­dolat : minden ember, minden polgár vegyen részt az alkotmányban ’s a képviselőségben, m­ert különben nemzetnek alkotmánya nincs. De, uraim, szükséges nevelési előzmények, az értelmiség is magának a jog­érzetének lépcsőnkénti kifej­lése nélkül honveszélyezte­tés nélkül sehol, de sehol sem alkalmazható! Az élet megc­áfolja állításutokat, hiszen illy értelemben Eu­rópa területén egy alkotmány sincs, mert sem Fran­­cziaország, sem az ős Albion illy tág értelemben vett képviselőséggel nem bir, pedig mégis hogy e népek­nek alkotmányuk van, eddig ki sem tagadta! Épen a példa, mellyet Pázmándy D. úr előhoz Béla korából, épen az mutatja,mit teszen szükséges előkészület nélkül a képviseleti rendszert terjeszteni. A jó királynak czélja jó volt és valóban számos helység küldöttei jelentek meg , de azok az eddig uj és nem gyakorlott jogot első használatában zavarra és lázadásra használták , mert fegyveres kézzel követelték Bélától, hogy a sze­líd keresztény erkölcsöt a durva pogánysággal fel­válthassák, ’s kiket ő önüdvök munkálatára hitt egybe, azok — a király ’s ország rendet kényszerítve lévén— vésztőkét találták, mert a felzúdult ’s fegyverre kelt helységek küldötteit katonai erővel’s vérontással kel­le eloszlatni. Am­ellyek gyümölcsei a rögtönzött’s előre meg nem fontolt újításoknak; ’s azért az óvakodók bizonyára, bár készek az alkotmány épületét tágítani, készek a képviseleti jogot lassan kint terjeszteni, de olly általánosságban, minőben a most említett vezérczikk t. írója kívánja , nem, főkép mielőtt nevelés és jog­érzet becsülése ’s a kiváltságok jobb arányba nem jö­hetnek ! — E tényleges alkalmazásból kitetszik, men­nyire kívánjuk mi a rendszeres átalakulást,t. i. schola­­sticai szigor nélkül, de mégis a józan összefüggés fo­nalánál. Ez annál szükséges­, minél több csáb­inger vonz számtalan teendőnk felé, nem tagadhatjuk, mi­kint min magunk anyagi és szellemi szükségeinkre esz­mélve majd a miveltség alsó fokán tespedő népnek szellemi bajai, majd az elszegényedésből támadt anyagi sülyedés tágmezején ez is az is sürgető teendőnek tűnik fel, és ajánljuk mint illyet a nemzet figyelmébe , de mindig az okos és előre kiszámított rendben kíván­juk mégis.­ Majd ha országgyűlési utasításiak készü­lődnek, ekkor nyilandik alkalom az óvakodó résznek mérsékelni a túlbuzgóságot, és küzdeni a gyakorlati okok súlyával a még korai indítványok ellen! Termé­szetesen ellenünk gördítendik sokszor pengetett szem­­rehányásikat, hogy mi halasztani,s e halasztással egé­szen eltolni kívánjuk a legkorszerűbb kérdések felol­dását; ürügynek mondják, mintha bátran és nyíltan nem mervén ellenállani, szintett haladással csak a ré­ginél maradni törekednénk. —■ De e gyanusitgatások ne rettentsenek el kitűzött irányunktól, sőt ne bármi bántalmas satyrájok, hisz az óvakodó haladók lélekis­­merete tiszta ’s igy illy gyanusitgatások leperegnek róla, mint vas pánczélról az ellenséges nyilak vissza­pattannak. Mi e szemrehányásokat mintudatunk tiszta érzetével visszautasitandjuk, ’s tetteinkkel czáfoland­­juk meg. És a speculative ész határtalan régiójából őket mindig az élet, a nemzet-élet képéhez vezetjük .

Next