Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-09-16 / 74. szám

szívében erős gyökeret verjen, ’s az indifferentismusnak útja gondosan elzárassék. Erre vezető legczélszerűbb esz­köz az ünnepélyességben nyújtatik, mellynek fentartására a fejedelem föfelügyelési jogának terjeszkedni kell. Bár­­melly tárgyat nézzünk, a formaság mindig a legfelsőbb felügyeletnek van alávetve. Mi azon aggodalmat illeti, hogy a felterjesztett egyes esetekre sokáig nem fogna válasz érkezni, meg kell jegyezni, mikép nem szükség, hogy ő Felsége a felügyelési jogot személyesen gyakorolja, hanem felhatalmazhatja a Helyt­ tanácsot, vagy más törvény­­hatóságot, ’s igy akadály nem lesz ’sat. ’sat. Illyen, ’s ezekhez hasonló okoskodások ellenében több szónok,hosszabb előadá­saikban számos védokot horda fel a RRek izenete pártolá­sára. így egy szónok azért nem fogadja el az indítványt, mivel előre látja a bajt , melly majd a felügyelési jog gyakorlatából eredend, mert jól tudja, hogy ha a kor­mány akadályt akar tenni, azt a formákban szintúgy teheti, mint a dolog érdemében, ’s igy örökké lesz viszálkodás, ’s lesznek súrlódások a kormány és a me­gyék közt.Egy másik érdemes grófban nagy aggodalmat ger­jeszt az indítvány, sőt azért, mivel nincs tisztába hozva, hol lelhetni föl a garantiát, ha a lelkész a tör­vényhatóság elnöke felszólítására a felet azonnal ki nem hallgatja, vagy a szükséges bizonyítványt annak idejében kiadni vonakszik? azonkívül az indítvány nem hű a vi­szonosság elvéhez, mert valamint a statusnak érdeké­ben kell állani, hogy a vallásosság a cath. hitre nézve fentartassék , úgy hasonló gondolkodást igényelnek a pro­testáns és egyéb vallásbeli fejezetnek. — Mondatott to­vább, hogy azon okok, mellyek múlt országgyűlésen, midőn a bíró függetlenségéről volt szó, ennek támoga­tására felhozattak, most e jelen kérdésre is alkalmazha­tók, mert ha függetlennek kívánnak olly bírót, kit em­berek választanak, mennél inkább kellene függetlennek lenni azon bírónak, kit az isten teremtett a szívek bel­sejében , t.i. a lelkiismeretnek ? ezen belső bírót nem a fejedelem, hanem csupán az isten suprema inspectiójára bizhatni. Ha a clerus vallás dolgában semminemű világi hatalomnak befolyást nem enged , mikép értheti a felség föfelügyelését ? Jól mondja a cath. clerus, hogy az át­menet a cath. vallás elveivel ellenkezik, de igy okoskod­hatnak más vallás hivei is, mert minden vallás magát leg­­tökéletesbnek tartja; de itt kezdődik azon lelki bíró­nak hatósága, melly semmi föfelügyelésnek alávetve nem lehet Az indítvány azt sejdítteti, hogy talán a 6 heti oktatás ismét becsúszhatnék, mellyre nézve tán logicaszerübb volna, ha az áttérni kívánó nem régi vallásában, hanem abban, mellyel választ, oktattatnék. — Ezután többen szólalának fel az izenet pártolására; egy érd. gróf meg­­jegyzé, hogy valamint a vegyes házasságoknál a cath. clerus 40 év lefolyta alatt nem látta lélekismeret elleni­nek , azokat megáldani, és most rögtön a vegyes házas­gokat lelkiismeretével meg nem egyezhetőknek nyilvá­nítja , szinte­ az átmeneti esetekben a bizonyítvány kiadásával is történhetik, úgy hogy a mit ma lélekis­­merete helyesel, azt később kárhoztathatja. — A lé­­lekismeret szabadságát, mond egy igen érdemes főis­pán, egyáltalában korlátozni nem lehet. Az ember illy hatalommal soha sem birt , ’s azért azt másra nem is ruházhatá át; következőleg a statusnak sincs e hatalma; ezen igazság a törvényhozásra nézve is áll, mert ez sem terjeszkedhetik ki olly elvekre, mellyek egyidejüek a vi­lággal, ’s mellyek örökké fen fognak állani , habár túl­buzgóság, vagy hatalomvágy azokat megrendíteni ipar­kodnak. Ezen szent elvek minden vallás tanjaival össz­hangzásban vannak; mindenki mekivánhatja, hogy lélek— ismeretszabadsága sértetlen hagyassák. Nagy része azok­nak, mik történtek, az 1­790: 26. t.ez.­­ 3. §. szerencsét­len szerkezetében rejlik, mert abban olly jog látszik föl­állítatni a polgárok felett, melly csak az istené; ki fogja magát azzal kecsegtetni, hogy az emberek szivébe be­tekinthetvén meg tudja bírálni: vájjon az átmenet „temere“ történik-e vagy sem? Egyébiránt ha a 6 heti oktatással visszaélés nem történik vala, nincs baj, de azok, kik tanítottak, túlbuzgalom által vezettetének, ’s ezzel a val­lásbeli súrlódások előidézve valának, a törvény pedig olly hézagot hagyott, mellyel a kormány nem sejdített, csak rosszat szült azon törvény, melly a trakzitást fel­tételekhez kötötte; most a törvényhozás czélszerűbbet nem tehet, mint az átmenet korlátlan szabadságát helyreállí­tani. Mi a vallásos­ és vallástalanságróli kétkedéseket illeti, meg kell vallani, hogy a vallásosság nem annyira külső formaságok látásán, hanem inkább czélszerű taní­tás által terjesztetik és erősül ; mivel pedig minden ke­resztény vallás, melly félbaráti szeretetet tanít, megfelel a polgári társaság czéljának, azért gondoskodni kell a státusnak, hogy az indifferentismus nemcsak a catholica, hanem bármi más vallás iránt se növeltessék. Már most a tapasztalás azt mutatja, hogy az átmenet korlátoztatása jót nem szül, és az , ki vallásos tekintetből akart más hitre áttérni , korlátoztatva , vallástalanná lön; mi kö­vetkezik tehát ebből? ki ki tudhatja. Miután a julius 5-ei királyi leiratban olly elv állapíttatott meg, mellyet a kor­mány hihetőleg mindenkor követni fog, a BB üzenete is visszalépés, az indítvány pedig nagyon is távol vezet az óhajtott czéltól, sőt az 179°/1 , 26dik törvényc­ikk i­ndik­­ánál is károsabb. Miután tehát az indítvány szerint olly elv állítatnék fel, melly eddig törvényeinkben nem létezett, minthogy forma­hiány ürügye alatt könnyen lehet az átmenetet akadályoztatni, -- azonkívül az eljárás sem olly ünnepélyes, mint azt a RR üzenetekben javasolják , mert amaz több időbe kerül ugyan , mi egyébiránt nem fődolog, de imer több tagot kíván a választmánynál: a RR üzenete sokkal közelebb visz a czélhoz, és azért a szónok, meggyőződéshez képest, azt pártolja. — Miután az üzenet mellett még két mágnás szónokolt, föllépett egy nemes gróf, és polemiaszerű előadásában a tárgy ér­demétől eltérőleg, szerteszórá az elmés viszonzásokat. A szóló megemlité , hogy vannak némelly előbbkelők, kik mindenre, mi felülről jő, gyanúsítás színét öltik. Nem tartozik elveimhez, úgymond, hogy minden­kire leiratnak, bármi színe legyen is, vakon hódoljak, de tessék min­denkinek kezét szivére tenni, és kérdezni önmagát: váj­jon nem vettetik-e el minden, mi felülről jő, csak azért, mert a kormánytól eredett, mert a gyanúsítás népszerű? — c’ est ainsi qu’ on écrit l’ histoire. Szóló nem ba­rátja illy népszerűségnek, ő, mint már tegnap is kimondá, független constitutionalis ember, ’s magát senki által megnyergeltetni nem hagyja, annál kevesbbé pedig egy felhevült publicum által; véleményét mindig szabadon ki fogja mondani,­­s e szabadságban magát senki által kor­­látoztatni nem engedendi; ámbár régi katona, de ha a kormányban hibát lát, azt szinte egész miségében feltárja, bár lássa azt a nagy tömeg, bár nem; népszerűséget nem va­dász, mert olly népszerűségre, melly a haza legjelesb fér­fiét Deák Ferenczet sárba gázolta, semmit sem ad. — Ezen előadásnak, mint fentebb is megérintek, igen ér­dekes polemicus oldala volt, de valamint ennek, úgy a rá következett viszonzásoknak rajzát, ’s általában a mai tanácskozás csipkedő, kapkodó replicáinak leírását ezút­tal mellőzni kívánjuk.­­ Magához a tárgyhoz még töb­ben szólottak, részint igen terjedelmesen, majd az üze­net mellett, majd ellene, de a tanácskozások a napiren­den levő érdekes tárgy felett még ma sem végződhet­nek ,s a döntő határozat csak holnap fog kimondathatni.— Az ülés délutáni 2­/a órakor eloszlott. Pozsony September Okén. XLI országos ülés (mindkét táblánál.) (А К К. és RR. táblájánál) A bűnt. törv.könyv LII fejezete olvasásával kezdetett meg a mai országos ta­nácskozás, ’s midőn az 550dik §. be végezve jön, egyik megye követe utasításánál fogva indítványt tön, hogy miután a büntető törv.könyvben az istenkáromlókra bün­tetés nem rendeltetik, melly még a szelídebb jellemű Po­roszországban is, hol az eféle rút szokás kevésbbé van gyakorlatban, fenyíték nélkül nem hagyatik, hogy tehát hazánkban is az illy vallást sértő, és közbotrányt okozó erkölcstelenségek gyakorolhatása szabadon ne hogyessék, czélszerű büntetéssel kívánta fenyíttetni. Ezen tárgy feletti tanácskozást azonban a nölgy kir. személynek a rend­őrségi kihágásokról szóló törvények tárgyalásának be­vég­zésére vélte halasztandónak, mivel neki is — úgymond— szinte ezen, és más némelly akkor előterjesztendő kihá­gásokra, mellyek a bűnt. törvénykönyvben nem fog­­lalvák, leszen észrevétele, é s azokra büntetést szabatni kívánna. És ezen előterjesztés után a közrenyíték alá tartozó rendőrségi kihágásokról, és azoknak büntetéséről készült törvényjavaslatok olvastattak, az állatkínzók büntetéséről szóló §nál elő­terjesztetvén , mikép ezen törvény §, a nép szelídülése, és erkölcsisége kifejtésére is hatással lehetvén, a nem­zet legislatiojában méltán helyet foglalhat, mivel innen ta­pasztalni fogják , hogy a törvényhozás az állatkínzást, nemcsak roszalja, sőt büntetéssel sújtja; — ’s mint­hogy ez a népnevelés egyik oldala, kelléke, egyik fő­tiszt, szónok kívánta, hogy mindazoktól, kik népne­veléssel foglalkoznak, sőt a praeparandiákban is, a mora­litásnak ezen elve terjesztessék; — sokszor történik — folytató beszédjét a szónok, hogy a szegény ember e­­gész héten át csigázott marháját,csakhogy zsidóknak,vagy másoknak vásárra vitelével néhány garast kereshessen, még vasárnap sem hagyja pihenni, és ezen kínzás ismét egyik indító oda elszegényülésének, pedig marhája kín­zásával még vallástalanságot is gyakorol; azonban sze­gény emberre a büntetés mennyiségét sokalja; — ennek megnyugtatására a nölgy elnök kijelentvén, hogy a tör­vény­­ban kiszabott büntetés a legfelsőbb fokozatú, ’s a birónak köréhez tartozandó lesz, a bűnöst, a környülál­­lásokhoz képest, kevesebbre ítélni, — a §. egyetlen el­lenzőre sem találván, meghagyatott. Ezután a nmlgy kir. személynek mondá: elvégződött a bűnök büntetéséről szóló törvényjavaslatok feletti tanácskozás, mert azon néhány hátralévő §, szorosan a mezei rendőrségi kihágá­sok büntetését tárgyazza , vannak azonban olly bűnök , mellyek büntetése a törvénykönyvben nem találtatik, e végre tehát néhány kihágás büntetését oda betétetni kí­vánja, illyenbün tör a káromkodás: erre nézve törvény­­könyvünkben első büntetést 1563: 14. ez. találunk, mellyet az 1723:­­ 10­­. ez. megerősített; úgy látszik Jelen füzetben VIII. földabrosz van: I a keleti és nyugati félteke , Ausztrália külön képével. II Europa. Ili Ázsia. IV Afrika V Amerika. VI Magyarország és mel­léktartományai. VII Erdélyország. VIII Ausztriai csá­szárság Krakó szabad városával együtt. A nevek tiszta magyarsággal irvák, a rajz pontos , a metszés díszes; az egész valódi nyeresége irodalmunk­nak , ’s csak óhajtható, hogy lassanként folytatása is kö­vetkezzék- Ára, jelen körülményinket tekintve, bizony nem drága, de óhajtanak, hogy még olcsóbb lehessen; mi azonban csak úgy és akkor várható, ha majd nálunk is ezer meg ezer példányokban fognak kelni az illy közön­séges művek; mit hogy minél előbb engedjen megérnünk a gondviselés, őszinte kebellel óhajtjuk-Hur lieben könyvárus áruhnámja.­), Magyar­ország t­ör­te­nete , az első ifjúságunk számára.“ Irta Rajcsányi János, ára fűzve a 166 12­ dr. lapra terjedő munkának 40. ezüst kr. E munkácskát különösen ajánlja könnyű é s egészen gyermeki felfogáshoz alkalmazott előadás módja, melly­­röl szerzőjében a practicus tanítót, ki tanitásában holt be­lük helyett, érdeket ’s életet kíván ébreszteni, könnyen megismerhetni. A históriai személyeknek nemcsak tetteit sorolja elő, hanem azokat egyszerű, ’s még is hű jel­lemvonásokban rajzolja, a jók iránt rokonszenvet ’s tisz­teletet ébreszt a gyermeki kebelben, a roszakat pedig rútságukban tünteti elő; az események okainak ’s követ­kezményinek előadásával értelmet fejt, ’s erkölcsi érzésre hat, apró közbeszőtt történetecskékkel, nemcsak a sze­­méhek jellemét emeli ki, hanem gyermeki kedélyt is éri­­eíti ’S hol csak alkalma van, munkás honszeretetet s hazakul érzelmeket is ápol.— Igen czélszerük az apró versecs­­kék, mellyek a fejezetek előtt azoknak főbb pontjait, ’s rövid foglalatait tartalmazzák . ’s mikép szerző helyesen véli, a gyermek könnyen és jól megtanulván, emléke­zetének mintegy nyugpontul szolgálnak, ’s az olvasotta­kat nála maradandóvá teszik. — Illy készületü munkács­­kára szülőket ’s tanitókat örömmel figyelmeztetünk. Ára a 166 fodrétes lapra terjedő könyvnek 40 kr e­p. 609 1*01109*1 Th­ewrewk »7. utazási napló­jából. 1842. Dec. 4-én. Miskolczon , Borsodban, a va­sárnapot nemcsak vallásilag , hanem tudományilag is megünneplém. Borsod megyei első alispán tek. tudós Sz. Király Józs. urnál löltim az emlékezetes nap öt óráját, ki velem honi dolgainkról ritka fölvilágosításokat közleni sziveskedék. Tőle nyerem a következő palócz folyamodást is, melly nyelvbeli különösségei miatt megérdemli a köz­tudomásra juttatást. ,,Nattságos eés feötyisztelende, menyesztrátor úr ! neékem minden t­iszteletre meétó nagy jó uram! Eén sze­­geény megkeseredett sziveö jobbágya mecseéges aláza­­tosságra folyamodom a nattságos eés feötyisztelendeö menyesztrátor uraságához, hogy mivel a hatamas úri sze­­éknek veégzeéseével ma deél eleött medöntettek azoé , hogy a pelébánosonk zabjába a Vanna reéb­eé ragadványt eés vadbossót teéptem, mágmost ollyan kemeény a faróm, mint a taófa , eés eén gondolkozom , mit keék avvó csi­­nyányi, fi­leö fátó keérdem , ki mit javasóna , de semmi feéle teremreés se tud ollyat rezemenányi, a miteő megy­­gyógyóna , hanem Onovics karasznyár úrtó tanótam, hogy borsepreöveő ’s pályinkáva jó az affeéleét kennyi; azeért estálom kiedet eédes meézem, nattságos eés feötyisztelendeö menyesztrátor uram , hogy keét ileze pályinkaát eés keét iteze borsepreöt csak agyeék, mer fölöm a farom, hogy eő ne romolljeék, mer mág hónap a szógabeérót keék haza vinnyi, eés ha men nem gyógyú a farom, fefor­­dulok a lóra, mint a gyisznó. De mostani eszemre ő híhat engem akárki is a pelébánosónk zabjába ragadványt eés vadbossót szennyi, nem menek eén —,eö kerüleem eén az eökeme vadbossós zabját — eő ahet­eén teőlem — a morhám pegyit­eéljeék a hogy eéhet.— Oszteég az a veőreös eöreg úr, ki az asztó veégeén üt, nem tudom ugyan kifeéle, de ha soha Apátióvát nem látná , se bánnám ; mer úgy tapasztatam , hogy a szeret­­neé a szegeényt megönyi. Fiscárius uramnak is csak mon­­gya meg kiéd , hogy a semináriom jobbágyát a tilalomeé csak ne veresse, mer az eőkemeének se jó esne. Veégre pegyit az úr Isten eétesse a nattságos eés feötyisztelendeö menyesztrátor uraságát, hogy másoknak szógáhasson, a mibe telyik. Magamat ótómába eés kegyes garátziájába regemondálom , ’s maradok Apátfóván , aratás kezdeteén, 1829dik esztendeőbe. Nattságos eés feőtyistelendeő ura­ságának porba fetrengö szegeény jajgató jobbágya Nagy Mikó Eősep. Nattságos eés feőtyisztelendő menyesztrátor urasá­gának rezemenálom De keérem, ónomba nem mennyeék mer igen sietec!“ 148*

Next