Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-09-16 / 74. szám
szívében erős gyökeret verjen, ’s az indifferentismusnak útja gondosan elzárassék. Erre vezető legczélszerűbb eszköz az ünnepélyességben nyújtatik, mellynek fentartására a fejedelem föfelügyelési jogának terjeszkedni kell. Bármelly tárgyat nézzünk, a formaság mindig a legfelsőbb felügyeletnek van alávetve. Mi azon aggodalmat illeti, hogy a felterjesztett egyes esetekre sokáig nem fogna válasz érkezni, meg kell jegyezni, mikép nem szükség, hogy ő Felsége a felügyelési jogot személyesen gyakorolja, hanem felhatalmazhatja a Helyt tanácsot, vagy más törvényhatóságot, ’s igy akadály nem lesz ’sat. ’sat. Illyen, ’s ezekhez hasonló okoskodások ellenében több szónok,hosszabb előadásaikban számos védokot horda fel a RRek izenete pártolására. így egy szónok azért nem fogadja el az indítványt, mivel előre látja a bajt , melly majd a felügyelési jog gyakorlatából eredend, mert jól tudja, hogy ha a kormány akadályt akar tenni, azt a formákban szintúgy teheti, mint a dolog érdemében, ’s igy örökké lesz viszálkodás, ’s lesznek súrlódások a kormány és a megyék közt.Egy másik érdemes grófban nagy aggodalmat gerjeszt az indítvány, sőt azért, mivel nincs tisztába hozva, hol lelhetni föl a garantiát, ha a lelkész a törvényhatóság elnöke felszólítására a felet azonnal ki nem hallgatja, vagy a szükséges bizonyítványt annak idejében kiadni vonakszik? azonkívül az indítvány nem hű a viszonosság elvéhez, mert valamint a statusnak érdekében kell állani, hogy a vallásosság a cath. hitre nézve fentartassék , úgy hasonló gondolkodást igényelnek a protestáns és egyéb vallásbeli fejezetnek. — Mondatott tovább, hogy azon okok, mellyek múlt országgyűlésen, midőn a bíró függetlenségéről volt szó, ennek támogatására felhozattak, most e jelen kérdésre is alkalmazhatók, mert ha függetlennek kívánnak olly bírót, kit emberek választanak, mennél inkább kellene függetlennek lenni azon bírónak, kit az isten teremtett a szívek belsejében , t.i. a lelkiismeretnek ? ezen belső bírót nem a fejedelem, hanem csupán az isten suprema inspectiójára bizhatni. Ha a clerus vallás dolgában semminemű világi hatalomnak befolyást nem enged , mikép értheti a felség föfelügyelését ? Jól mondja a cath. clerus, hogy az átmenet a cath. vallás elveivel ellenkezik, de igy okoskodhatnak más vallás hivei is, mert minden vallás magát legtökéletesbnek tartja; de itt kezdődik azon lelki bírónak hatósága, melly semmi föfelügyelésnek alávetve nem lehet Az indítvány azt sejdítteti, hogy talán a 6 heti oktatás ismét becsúszhatnék, mellyre nézve tán logicaszerübb volna, ha az áttérni kívánó nem régi vallásában, hanem abban, mellyel választ, oktattatnék. — Ezután többen szólalának fel az izenet pártolására; egy érd. gróf megjegyzé, hogy valamint a vegyes házasságoknál a cath. clerus 40 év lefolyta alatt nem látta lélekismeret elleninek , azokat megáldani, és most rögtön a vegyes házasgokat lelkiismeretével meg nem egyezhetőknek nyilvánítja , szinte az átmeneti esetekben a bizonyítvány kiadásával is történhetik, úgy hogy a mit ma lélekismerete helyesel, azt később kárhoztathatja. — A lélekismeret szabadságát, mond egy igen érdemes főispán, egyáltalában korlátozni nem lehet. Az ember illy hatalommal soha sem birt , ’s azért azt másra nem is ruházhatá át; következőleg a statusnak sincs e hatalma; ezen igazság a törvényhozásra nézve is áll, mert ez sem terjeszkedhetik ki olly elvekre, mellyek egyidejüek a világgal, ’s mellyek örökké fen fognak állani , habár túlbuzgóság, vagy hatalomvágy azokat megrendíteni iparkodnak. Ezen szent elvek minden vallás tanjaival összhangzásban vannak; mindenki mekivánhatja, hogy lélek— ismeretszabadsága sértetlen hagyassák. Nagy része azoknak, mik történtek, az 1790: 26. t.ez. 3. §. szerencsétlen szerkezetében rejlik, mert abban olly jog látszik fölállítatni a polgárok felett, melly csak az istené; ki fogja magát azzal kecsegtetni, hogy az emberek szivébe betekinthetvén meg tudja bírálni: vájjon az átmenet „temere“ történik-e vagy sem? Egyébiránt ha a 6 heti oktatással visszaélés nem történik vala, nincs baj, de azok, kik tanítottak, túlbuzgalom által vezettetének, ’s ezzel a vallásbeli súrlódások előidézve valának, a törvény pedig olly hézagot hagyott, mellyel a kormány nem sejdített, csak rosszat szült azon törvény, melly a trakzitást feltételekhez kötötte; most a törvényhozás czélszerűbbet nem tehet, mint az átmenet korlátlan szabadságát helyreállítani. Mi a vallásos és vallástalanságróli kétkedéseket illeti, meg kell vallani, hogy a vallásosság nem annyira külső formaságok látásán, hanem inkább czélszerű tanítás által terjesztetik és erősül ; mivel pedig minden keresztény vallás, melly félbaráti szeretetet tanít, megfelel a polgári társaság czéljának, azért gondoskodni kell a státusnak, hogy az indifferentismus nemcsak a catholica, hanem bármi más vallás iránt se növeltessék. Már most a tapasztalás azt mutatja, hogy az átmenet korlátoztatása jót nem szül, és az , ki vallásos tekintetből akart más hitre áttérni , korlátoztatva , vallástalanná lön; mi következik tehát ebből? ki ki tudhatja. Miután a julius 5-ei királyi leiratban olly elv állapíttatott meg, mellyet a kormány hihetőleg mindenkor követni fog, a BB üzenete is visszalépés, az indítvány pedig nagyon is távol vezet az óhajtott czéltól, sőt az 179°/1 , 26dik törvénycikk indikánál is károsabb. Miután tehát az indítvány szerint olly elv állítatnék fel, melly eddig törvényeinkben nem létezett, minthogy formahiány ürügye alatt könnyen lehet az átmenetet akadályoztatni, -- azonkívül az eljárás sem olly ünnepélyes, mint azt a RR üzenetekben javasolják , mert amaz több időbe kerül ugyan , mi egyébiránt nem fődolog, de imer több tagot kíván a választmánynál: a RR üzenete sokkal közelebb visz a czélhoz, és azért a szónok, meggyőződéshez képest, azt pártolja. — Miután az üzenet mellett még két mágnás szónokolt, föllépett egy nemes gróf, és polemiaszerű előadásában a tárgy érdemétől eltérőleg, szerteszórá az elmés viszonzásokat. A szóló megemlité , hogy vannak némelly előbbkelők, kik mindenre, mi felülről jő, gyanúsítás színét öltik. Nem tartozik elveimhez, úgymond, hogy mindenkire leiratnak, bármi színe legyen is, vakon hódoljak, de tessék mindenkinek kezét szivére tenni, és kérdezni önmagát: vájjon nem vettetik-e el minden, mi felülről jő, csak azért, mert a kormánytól eredett, mert a gyanúsítás népszerű? — c’ est ainsi qu’ on écrit l’ histoire. Szóló nem barátja illy népszerűségnek, ő, mint már tegnap is kimondá, független constitutionalis ember, ’s magát senki által megnyergeltetni nem hagyja, annál kevesbbé pedig egy felhevült publicum által; véleményét mindig szabadon ki fogja mondani,s e szabadságban magát senki által korlátoztatni nem engedendi; ámbár régi katona, de ha a kormányban hibát lát, azt szinte egész miségében feltárja, bár lássa azt a nagy tömeg, bár nem; népszerűséget nem vadász, mert olly népszerűségre, melly a haza legjelesb férfiét Deák Ferenczet sárba gázolta, semmit sem ad. — Ezen előadásnak, mint fentebb is megérintek, igen érdekes polemicus oldala volt, de valamint ennek, úgy a rá következett viszonzásoknak rajzát, ’s általában a mai tanácskozás csipkedő, kapkodó replicáinak leírását ezúttal mellőzni kívánjuk. Magához a tárgyhoz még többen szólottak, részint igen terjedelmesen, majd az üzenet mellett, majd ellene, de a tanácskozások a napirenden levő érdekes tárgy felett még ma sem végződhetnek ,s a döntő határozat csak holnap fog kimondathatni.— Az ülés délutáni 2/a órakor eloszlott. Pozsony September Okén. XLI országos ülés (mindkét táblánál.) (А К К. és RR. táblájánál) A bűnt. törv.könyv LII fejezete olvasásával kezdetett meg a mai országos tanácskozás, ’s midőn az 550dik §. be végezve jön, egyik megye követe utasításánál fogva indítványt tön, hogy miután a büntető törv.könyvben az istenkáromlókra büntetés nem rendeltetik, melly még a szelídebb jellemű Poroszországban is, hol az eféle rút szokás kevésbbé van gyakorlatban, fenyíték nélkül nem hagyatik, hogy tehát hazánkban is az illy vallást sértő, és közbotrányt okozó erkölcstelenségek gyakorolhatása szabadon ne hogyessék, czélszerű büntetéssel kívánta fenyíttetni. Ezen tárgy feletti tanácskozást azonban a nölgy kir. személynek a rendőrségi kihágásokról szóló törvények tárgyalásának bevégzésére vélte halasztandónak, mivel neki is — úgymond— szinte ezen, és más némelly akkor előterjesztendő kihágásokra, mellyek a bűnt. törvénykönyvben nem foglalvák, leszen észrevétele, é s azokra büntetést szabatni kívánna. És ezen előterjesztés után a közrenyíték alá tartozó rendőrségi kihágásokról, és azoknak büntetéséről készült törvényjavaslatok olvastattak, az állatkínzók büntetéséről szóló §nál előterjesztetvén , mikép ezen törvény §, a nép szelídülése, és erkölcsisége kifejtésére is hatással lehetvén, a nemzet legislatiojában méltán helyet foglalhat, mivel innen tapasztalni fogják , hogy a törvényhozás az állatkínzást, nemcsak roszalja, sőt büntetéssel sújtja; — ’s minthogy ez a népnevelés egyik oldala, kelléke, egyik főtiszt, szónok kívánta, hogy mindazoktól, kik népneveléssel foglalkoznak, sőt a praeparandiákban is, a moralitásnak ezen elve terjesztessék; — sokszor történik — folytató beszédjét a szónok, hogy a szegény ember egész héten át csigázott marháját,csakhogy zsidóknak,vagy másoknak vásárra vitelével néhány garast kereshessen, még vasárnap sem hagyja pihenni, és ezen kínzás ismét egyik indító oda elszegényülésének, pedig marhája kínzásával még vallástalanságot is gyakorol; azonban szegény emberre a büntetés mennyiségét sokalja; — ennek megnyugtatására a nölgy elnök kijelentvén, hogy a törvényban kiszabott büntetés a legfelsőbb fokozatú, ’s a birónak köréhez tartozandó lesz, a bűnöst, a környülállásokhoz képest, kevesebbre ítélni, — a §. egyetlen ellenzőre sem találván, meghagyatott. Ezután a nmlgy kir. személynek mondá: elvégződött a bűnök büntetéséről szóló törvényjavaslatok feletti tanácskozás, mert azon néhány hátralévő §, szorosan a mezei rendőrségi kihágások büntetését tárgyazza , vannak azonban olly bűnök , mellyek büntetése a törvénykönyvben nem találtatik, e végre tehát néhány kihágás büntetését oda betétetni kívánja, illyenbün tör a káromkodás: erre nézve törvénykönyvünkben első büntetést 1563: 14. ez. találunk, mellyet az 1723: 10. ez. megerősített; úgy látszik Jelen füzetben VIII. földabrosz van: I a keleti és nyugati félteke , Ausztrália külön képével. II Europa. Ili Ázsia. IV Afrika V Amerika. VI Magyarország és melléktartományai. VII Erdélyország. VIII Ausztriai császárság Krakó szabad városával együtt. A nevek tiszta magyarsággal irvák, a rajz pontos , a metszés díszes; az egész valódi nyeresége irodalmunknak , ’s csak óhajtható, hogy lassanként folytatása is következzék- Ára, jelen körülményinket tekintve, bizony nem drága, de óhajtanak, hogy még olcsóbb lehessen; mi azonban csak úgy és akkor várható, ha majd nálunk is ezer meg ezer példányokban fognak kelni az illy közönséges művek; mit hogy minél előbb engedjen megérnünk a gondviselés, őszinte kebellel óhajtjuk-Hur lieben könyvárus áruhnámja.), Magyarország törtenete , az első ifjúságunk számára.“ Irta Rajcsányi János, ára fűzve a 166 12 dr. lapra terjedő munkának 40. ezüst kr. E munkácskát különösen ajánlja könnyű é s egészen gyermeki felfogáshoz alkalmazott előadás módja, mellyröl szerzőjében a practicus tanítót, ki tanitásában holt belük helyett, érdeket ’s életet kíván ébreszteni, könnyen megismerhetni. A históriai személyeknek nemcsak tetteit sorolja elő, hanem azokat egyszerű, ’s még is hű jellemvonásokban rajzolja, a jók iránt rokonszenvet ’s tiszteletet ébreszt a gyermeki kebelben, a roszakat pedig rútságukban tünteti elő; az események okainak ’s következményinek előadásával értelmet fejt, ’s erkölcsi érzésre hat, apró közbeszőtt történetecskékkel, nemcsak a szeméhek jellemét emeli ki, hanem gyermeki kedélyt is érieíti ’S hol csak alkalma van, munkás honszeretetet s hazakul érzelmeket is ápol.— Igen czélszerük az apró versecskék, mellyek a fejezetek előtt azoknak főbb pontjait, ’s rövid foglalatait tartalmazzák . ’s mikép szerző helyesen véli, a gyermek könnyen és jól megtanulván, emlékezetének mintegy nyugpontul szolgálnak, ’s az olvasottakat nála maradandóvá teszik. — Illy készületü munkácskára szülőket ’s tanitókat örömmel figyelmeztetünk. Ára a 166 fodrétes lapra terjedő könyvnek 40 kr ep. 609 1*01109*1 Thewrewk »7. utazási naplójából. 1842. Dec. 4-én. Miskolczon , Borsodban, a vasárnapot nemcsak vallásilag , hanem tudományilag is megünneplém. Borsod megyei első alispán tek. tudós Sz. Király Józs. urnál löltim az emlékezetes nap öt óráját, ki velem honi dolgainkról ritka fölvilágosításokat közleni sziveskedék. Tőle nyerem a következő palócz folyamodást is, melly nyelvbeli különösségei miatt megérdemli a köztudomásra juttatást. ,,Nattságos eés feötyisztelende, menyesztrátor úr ! neékem minden tiszteletre meétó nagy jó uram! Eén szegeény megkeseredett sziveö jobbágya mecseéges alázatosságra folyamodom a nattságos eés feötyisztelendeö menyesztrátor uraságához, hogy mivel a hatamas úri szeéknek veégzeéseével ma deél eleött medöntettek azoé , hogy a pelébánosonk zabjába a Vanna reébeé ragadványt eés vadbossót teéptem, mágmost ollyan kemeény a faróm, mint a taófa , eés eén gondolkozom , mit keék avvó csinyányi, fileö fátó keérdem , ki mit javasóna , de semmi feéle teremreés se tud ollyat rezemenányi, a miteő megygyógyóna , hanem Onovics karasznyár úrtó tanótam, hogy borsepreöveő ’s pályinkáva jó az affeéleét kennyi; azeért estálom kiedet eédes meézem, nattságos eés feötyisztelendeö menyesztrátor uram , hogy keét ileze pályinkaát eés keét iteze borsepreöt csak agyeék, mer fölöm a farom, hogy eő ne romolljeék, mer mág hónap a szógabeérót keék haza vinnyi, eés ha men nem gyógyú a farom, fefordulok a lóra, mint a gyisznó. De mostani eszemre ő híhat engem akárki is a pelébánosónk zabjába ragadványt eés vadbossót szennyi, nem menek eén —,eö kerüleem eén az eökeme vadbossós zabját — eő aheteén teőlem — a morhám pegyiteéljeék a hogy eéhet.— Oszteég az a veőreös eöreg úr, ki az asztó veégeén üt, nem tudom ugyan kifeéle, de ha soha Apátióvát nem látná , se bánnám ; mer úgy tapasztatam , hogy a szeretneé a szegeényt megönyi. Fiscárius uramnak is csak mongya meg kiéd , hogy a semináriom jobbágyát a tilalomeé csak ne veresse, mer az eőkemeének se jó esne. Veégre pegyit az úr Isten eétesse a nattságos eés feötyisztelendeö menyesztrátor uraságát, hogy másoknak szógáhasson, a mibe telyik. Magamat ótómába eés kegyes garátziájába regemondálom , ’s maradok Apátfóván , aratás kezdeteén, 1829dik esztendeőbe. Nattságos eés feőtyistelendeő uraságának porba fetrengö szegeény jajgató jobbágya Nagy Mikó Eősep. Nattságos eés feőtyisztelendő menyesztrátor uraságának rezemenálom De keérem, ónomba nem mennyeék mer igen sietec!“ 148*